Mosonyi György versei






B Ú É K  2008.




Múlik a hazugság - idő. Kezd a reményteli év.

Hoszabb napok. Élőbb remények. Tettrekészebbé lesz a nép.

Mert ebben az önző, pénzhajszoló világban,

A lelkekben mindennél értékesebb világ van!

Az erkölcs el nem taposható,

Már nem minden bűn lemosható!

Sortűz, gyilok a múltba tűnt,

pufajkás szerint, nem is bűn!

De a folytonosat felírjátok!

Napkeltén, bírák elé állítsátok!

Ne lehessen mindent elcsalni;

Jog legyen tisztességet akarni!

Egy beteg országot, betegebbé tenni?

Tanulni kéne; nem iskolát elvenni!

Falu-elzáráshoz síneket felszedni.

Pazarolni. Népet csődtömegbe verni.

Mi is tarthassunk egy "pazar" napot!

Minden képviselőnek emlékoszlopot, ki erre szavazott!

Az oszlopokra pedig, kampókat rakunk,

azokon lóg majd a babérkoszorú,

Hogy bármi választásokon lengedezzen,

Választókat jól emlékeztessen!

Így kívánhatunk szebb, boldogabb évet!

A koalíciónak, győztes Ellenzéket!!!

Gyógyítani kéne! Főleg az országot!

A betegeket! A fekete gazdaságot!

Ez nem népszolgálat!

A hazug-csapat ezzel, csak áltat.

Megosztva Nemzetünk; dől a ház!

Arat a szegénység - halál!

De nekik paloták kellenek! Nem szolgálhatnak népet,

nyugta nélkül szerző, szavazó-gépek!!!

Nem Honatyák!

Életet tépő pénzvilág!


Az Ellenzék sokat hibázott.

/Hosszú ideig tartó kihagyások, az egyoldalúságok,

A kapkodó, pánik - EU szavazások,

hogy a védtelenek mellé ki nem állott!!!/

Mégis az Ellenzék a tiszta remény.

Övé a Nemzet, a város, a nép, a magyar vidék!!!

Nélküle nem lesz élet itt!

A hazug terrorizál, elbutít!

A koalíció ma már mocsár.

Ország - széthordás, harácsolás.

Új Bábel. Újraszerző jog,

mit a diktátor alkotott!

Hogy a szavazógép terelhető!

Elvész a múlt és nincs jövő!!!

Mégis maradt egy tiszta fény,

a magyar szívében és Egén:

Hogy felcseng még egy örömteli bordal;

Ez a Remény ma, a Nemzeti oldal!!!




Mosonyi György



Badacsonyból Zöld és kék színekben csillog a Balaton. A napot rózsaszín ködfátyol övezi. Vörös ragyogásban, most kél Fonyód felett, S a hullámokat még bíborral színezi. Rád gondolok Édes, a Balaton partján. Badacsony szikláin, árnyas erdejében. Omló sziklafalnál, munka víg zajában És a tavaszi éj tiszta, mély csendjében. Hiszem, mi vágy ma, valóság lesz holnap: Karomba zárlak, két erős karomba. Megcsókolom édes, rózsaszirom szádat, S együtt nevetünk fel a vén Badacsonyra. Mosonyi György
B A G D A D Bagdad felett csillagos az ég, -És csillagos a lobogó. Úgy tűnik; csillagos lesz lassan Szerte a Föld, a Földgolyó. A jog, az ENSZ, az elvi-sík, Megkerülve mind, Haloványabban ragyognak, csillognak, Fényes, fenn-égő csillagaink. NO WAR! Hiába zúgott A földkerekségen egyaránt. A hatalom mégis háborút, Romot, ártatlan vért kívánt. Égtek a zászlók; mindhiába, Lángoltak rajt' a csillagok, A gépezet indult. A parancson Semmi sem változtatott. Emberek halálba meneteltek És halálba küldtek másokat. Istenben-hívők létükre - eltűrtek Újabb és újabb átkokat. A Pápa is szólott. Mindhiába. Az Isten se tehetett itt csodát, Eltűrték sokan, - sőt tapsoltak! - A háborút, a Sátán ostorát. Pedig az ember boldogságra, Életre, békés életre termett, A háború, meg nem válogat, Pusztul az idős, a meglett, a gyermek. Olaj, terület, termelés-haszon Lehet mögötte; mondják sokan, Pedig az érték szívünkben lenne, Élhetnénk békében, boldogan. Mi, - kisemberek, nem tervezhetünk, Sorsunk, a hatalom szabja meg, Ábrándos célokat követünk, Vagy, csak engedünk; mind egyre megy. Ha benne vagy a szélviharban, Ki nem szakíthatod magad, Csak néhány kiváltságos lehet, Ki erős és szemben halad. Istenünk! Adj újabb erőt! Szembeszállhassunk újabb vésszel, A szörnyűséges háborúval, A szörnyűséges szenvedéssel! Istenünk! Adj újabb erőt! Nagyobb erővel szálljunk szembe, Az önkénnyel és békét vigyünk, Az ismétlődő történelembe! Istenünk! Adjál új erőt! Mutasd! Mindig van béke-út! Törjél szét minden, minden fegyvert, Győzzük le végleg a háborút! Mosonyi György
Bajban a YARD!? Ez egy szimpla klinikai eset. Magyarországon, ez is megesett. Aki hazudik, az lop is! Jaj! Hol a pénzem!? Majd behajtjuk az összes szegényen! Bajban van a YARD! De az arcátlanság, Még nem polgári jog! Hazudni, arcot eltakarni is Csúnya dolog! Hát közhírré tétetik! Az arcát eltakaró; Nyomban kiemeltetik! Aki hazudik, vagy arcát eltakarja, Talán, a legrosszabbat akarja! Hát ne legyen bajban a YARD! Emeljen ki bárkit, Ki arcot eltakar! Állampolgárok! Ne nézzenek Rátok, Fürkésző, gyanakvó szemmel; Aki eltakarja arcát, Vagy hazudik, fizesse meg A törvényes sarcát. Aki nem kényes az arcára, Legyen jussa a zárka - zárja. Aki szól, ír: Le Gyurcsánnyal, Le a maffiával! Legyen közös egy szókimondó, Őszintébb világgal! Mosonyi György
Bajnai Gordon Egész mellel a terror ellen most állj ellen Magyar Ember! TÜNTETÉS! SZTRÁJK! ELLENÁLLÁS! Így tűnik el a gyurcsánykodás! Szavazni kell! Új szavazást! Így tűnik el a hazug bagázs! Ezek mást nem tudnak tenni; terrort szervezni, pénzeket elvenni! Elveszik az egészséged, elveszik az életedet. Gazadagodnak, csődbe visznek, kóbor kutyába se vesznek! A szolgálatot nem ismerik, a temetőket bővítgetik. Csendes a temető . A fájdalom örök. Elteszik a pénzt csaló haver-körök! A tetőt a fejed fölül veszik, a híveket gazdaggá teszik! Bajnai Gordon áll most a cirkusz porondon. Az ember nem nézhet rád jó szemmel! A Nép, szolidáris Debrecennel! Ha valamit jóvá akarnál tenni, a kárvallottakat kellene visszaemelni! Ne állj szembe a sokasággal, a választási szabadsággal! Trükkökkel hatalomban maradni, vagy választásnak utat adni!!! Ez itt a kérdés! Erre felelni! Szolgálni! Nem keresztbe tenni!!! Ha tudnál valami emberit tenni, most kellene vállalkozónak visszamenni! Mindent feltettek a lapodra, ha ember vagy, most lépjél vissza!!! Akkor szolgálnád a Népet! A jelölt mondjon választási beszédet! Az vezessen, ki mögött a többség áll! Szűnjön meg a terrort, láncot csörgető bál!!! A civil, a család, a magyar Most új választásokat akar! Mosonyi György
Bajnai "úr" és a becsület... "Az ország elfelejtette a munka becsületét." Tudja ön, hogy mit beszél?! Felsorakozik Gyurcsány modorához? Nem hallott a halálba menők jajáról?! A tönkrementek; a rogyadozók; a munka becsületét a vállukon hordozók, Kik éjt-nappallá téve építettek, családi házat, országot szépítettek! Ők felejtették el a munka becsületét??? Nem csak, kik az adót elkerülték, pénzüket off-shore cégekbe tették?! Tegnapig bűn volt, holnaptól tilos! Így szól a majdani papiros! Ami már megvan, az az öné, meg a többi milliárdosé!? Mit a múltban harácsoltak, az tilos lehet, talán már holnap. De az adót, a rácsot elkerülték, nem úgy, mint a szerencsétlenek, azok, Kiknek a temető, a sírhalom jutott. Amíg ön nem kárpótol kárvallottakat, a becsületről szónokolnia - nem szabad! Önnek tudnia kellene: nem csak most hozott törvények vannak, de van a törvényeknek szelleme! Aki esküt tett az ország érdekére, annak nem lehet adó-minimáló helyen a pénze! És egy szót se szólhat ilyen "emberek" érdekében. Mert itt a szerzés hátoldalán a nyomor, a szegénység, a halál álldogál! És vannak, akik arra várnak, szolgái, szerzői legyenek a kilakoltatásnak, az uzsorának! És sajnos ön már megérte, vannak, akik aktívan tesznek is érte! Önökkel szemben szavazni megyünk! Így térhet vissza szabad Nemzetünk!!! Mosonyi György
Baleset előtt... (A Fiamnak) Túl hangos szél jött Napkeletről. Rázta a fákat. Veszélyt zenélt. - Egymásnak rontott két autó, Az egyik utas, csak addig élt. Nem is a szélben volt a baj. A vezető adott gázt. Sokat. Előtte hetyke volt. Utána, Siratott; ártatlanokat. Végig kell menni minden úton. Emberi úton. Az életért. Békén éljünk, és akkor haljunk, Ha elkoptunk. Ezzel véget ért. Ne szörnyű roncsként préselődjünk Cafattá. Testek. Életek. Hogy kívánhassák az út előtt: Jó utad legyen! Ég Veled! Így tanultad tőlem Fiam! Ha így vezetsz, élj boldogul! Ha - nem, nem tehetek róla, Ha egy család gyászba borul. Menni kell, hisz visz az élet, De az Élet Szent legyen, Így a baj nem lehet úrrá; Sohase az emberen. Mosonyi György
A "baloldal"hoz! Köszönte, hogy mellette álltok. A szava hazug, a szava álnok! Lejáratta régen az eszmét! Nézzetek szét! Nézzetek szét! A bármi áron milliárdos, Közvagyon mellett, sohase álmos! Ő szétnézett és már milliárdos. Az Ország, tele adóssággal, Szegénnyel, nyomorúsággal! Nem az adóbehajtást hajtotta, A szegény Népet, agyon sarcolta! Kórházakat záratott, zárat; A beteg, az utolsó kenetére várhat. Orvost a betegnek! Orvost az Országnak! Ne küldhessenek orvost az utcára; Más helyre, - megyébe! A betegek, itt várnak! Megint ígéri: jövőre nem sarcol! Nem tiértetek; önmagáért harcol! József Attila? Forog a sírban! Szegények, betegek, vonulnak a sírba! Aki ma ígér bármi szépet, Az, nagyon gyanús legyen tinéktek! Észre kell venni, meg kell látni, Évtized múltán lehet jobbra várni! Ne beszélje be senki neked, Hogy a szegénységben, kell a kormánynegyed! Tilos a flanc, a költekező utak, Amíg a Nép, a fillér után kutat! Munkát! Kenyeret! Nem a kormánynegyed kell most neked! Úgy elmélyültek, terjedtek a bajok, Ha hiszel neki, a nagyobbik bajt kapod! Ha elfogadsz tőle tanácsokat, Emlékezz! Hogyan "segített" másokat! Tanácsos volt, azonban végül, Akit "szolgált" annak a helyén ül!!! Ha támogatod, a sírodba jutsz vele! Ő félre áll, mosolyog, de nem hull bele!!! Mosonyi György
Bálvány Nem szólsz semmit, Te csak dolgozol. Csendben maradsz, De - gondolkodol. Magadban szólsz, A Janus arcú joggal. Te nem mondod, De számolsz a jobbal. Te hallgatsz, mert Élni kell - e Földön. Szállva, lebegve, Vagy kemény göröngyön. Te nem szólsz semmit, De számolod a percet, Míg jő az Idő És eljő a merszed. -Nem szólsz semmit, Csak ledöntöd a BÁLVÁNYT és Egünkre fested A Színes Szivárványt! Mosonyi György
Bánat Bánkódás, bánat, már el nem ragad. Legzordabb tél után is jön a tavasz. Ne büntess Élet, hogy ne legyen igazam. Hadd remélhessem, hogy igaz lesz szavam. Mosonyi György
A bank, az Ország A bank működése egyszerű. Betétet gyűjt, hitelt kihelyez, valami hasznot így szerez. A tiszta bank bizalmat kaphat, a képzetlen: az álbróker; más fogalmak! Ehhez mocsár körülmények kellenek. Ha a "tiszta" bankok is összeomlanak, a békés termelők is tüzet oltanak. Nem lehet gyilkolásra és önálló pénzmozgásra építeni. Nemcsak a "fizetőképes kereslet", hogy hitelképtelenek, hitelt felvesznek. A profit, csak így mértéktelen!!! Visszatérni a tisztes kereskedőhöz! Visszatérni az tisztes eszközökhöz! Mert a pénz lehet összeomló Bábel, nem győzhet Káin! Éljen Ábel!!! Ahol nincs rendszeres ellenőrzés, ott visszaélésből van bőség. A gazdálkodásban van ilyen; omladozó, semmilyen. Ha az ellenőrzés hiányzik, a gengszter megél, mert erre játszik. A sima bűnt húzzák, kuszálják, a kárt, kicsire zsugorítják. Érdekes mozzanat az egészből: bilincsbe verik, hazahozzák Bécsből. Amíg az országban ilyen a "rend", a "rendszerváltás" itt, ennyit jelent. A karmester itt megadja a hangot: ha kell verést, vagy: összezárni! Parancsot. Az omlásból, alig-alig látnak, Ellenzéki javaslatra "várnak"! Pozíciójuktól, soha meg nem válnak, bármennyibe kerül az országnak! Feketegazdaság! Gyakran elítélik, saját ügyeikkel jól meg is tetézik. Az ellenzőket sújtják, a Népet uszítják!!! Ott áll a karmester, havonta más "tervvel". Hallgatja a sok türelmes szegényember. Ha valamit elintéz, önfeledten örül, az álbróker ügy itt, csak egy a sok közül!!! Hazugságok éveken át, szegényíteni a Hazát. Ilyen ellentéteket, gyűlölködéseket szítani, karmesteri pálcával szónokolni. Egy bank bedől, követi a többi, egy Világ fog az összezárókban összedőlni! Romokból kell újraépíteni, BECSÜLETTEL!!! Ezzel kell kezdeni, fojtatni! Békében! Nem terrorral a szót belénk fojtani!!! Mosonyi György
A bankok... Ha nem ellenőrzöd a bankokat, Olykor, félreverheted a harangokat. A gond azért, sokkolva ér, Mert nincs rendszeres ellenőrzés. Amit itt ellenőrzésnek hívnak, Mondhatod, pokolba vezető hídnak! - Amikor, már nagyon sok a pénz, Csődök jönnek. Ennyi az egész. Tegnap, még reklámoztak, kínáltak; Utána leálltak. Kivártak. Ezek után, nem feledheted el; Bankcsődök miatt, Te is elveszel!!! Mert híg az a pénz, ami semmit se ér; Értéktelen. Ennyi az egész! Nincs munkabér, nyugdíj; hiába hörögsz; Életedért, hiába könyörögsz! Felsorolhatod a családodat. Éhező, beteg, ellátatlanokat. Ha a jogos panasz az egekig is ér, nincs pénz! Meghalhattok. Ennyi az egész! Szereted a bankot, vagy nem szereted, Ma tőlük függhet az életed. Ellenőrizni hát! Nem kell rapid brigád! Nagyon bonyolult, de ez ma a pénzvilág. Te is része lettél, ha nem is akartad. A Szellemet a palackból, az Ősöd kivakarta. Hármat kívánhatsz! Gondolkodj! Cselekedj! Ha zúgó pénzár rohan, viheti életed!!! Mosonyi György
A bankrendszer... Erős a bankrendszerünk, Mondá a President, Mint máskor is tette, Ezzel is elizent. Erős a bankrendszer, Ha hosszú az életünk, És az unokáké - -Ezért is fizetünk. Erős a bankrendszer, Mi vissza - üzenünk, Mire kifizetjük, Rokkantak lehetünk. Hogyha ez a sorsunk, Nehéz az életünk, Nagyrészt azért van, Mert ez a bankrendszerünk! Mosonyi György
Banktitok... Nem az a fő, hogy tisztábban láss, De, hogy mindent elfedjen a köd. A kártevést, a harácsolást, A képviselőt, az Elnököt. Az igazság szeme kötve. Labirintusban nincs fonal, Amely mentén kiérhetnél. Élhetnél munkában, boldogan. Munka kevés, a pénzek folynak. Az Igazság miért titok?! Az átlátható miért nem jog?! -Pohár víz vihartól forog.- Jogod az, hogy tisztábban láss! Ne lepjen mindent el, a köd. Az az igaz képviselő, Ki nem bújik el a jog mögött! Választáskor ilyennek láttuk, Ilyennek mutatta magát, Nem szolgál mást, - arany borjút - Minket képvisel. A Hazát! Most mindenütt van, a Ház üres. Mi keressük, hol van Ő?! Pénzt - csinál, másutt is lohol?! Hogy lesz így jelen és jövő?! Banktitok, a tiszta pénznek! A piszkosért, ugyan mi jár?! Ne vissza, a latyakba, télbe, A tisztaság tavasza vár! Mosonyi György
Barents tenger Oroszok! Cárok, gondok népe. Újra nagy baj zúdult rátok. Reméltük, ez az évezred Már könnyebb lesz, múlik az átok. Nem könnyű sorsot váltani. Máig se engedte meg. Rátalált arra a népre, Mely eddig is sokat szenvedett. Fiaitok a hullámsírban. Gyászol egy nép. Ne sírjatok. Legyetek tovább is erősek, Hogy minden bajt lebírjatok. Gyászol a világ. A jólelkűek. Múljék, ha múlhat a fájdalom. Hősök, szenvedés, ősi népe, Múljék el minden ártalom. Ne érjen többé már csapás. Ragyogjon fel a jó remény, Tragédia, de együttérzés. Tivéletek. A könnyekért. Mosonyi György
Barna éjjel... Nem tisztul a magyar égbolt, Csak a szónok ecsetjével. Alig javul, alig látszik, Ez még a régi barna éjjel. Hivatkozhatsz minden szentekre, A hetyke, dicső ezer-évre. Fogy az ország, fogy a nép, Ez még a régi barna éjjel. Nándorfehérvár: Dugovics. Hunyadit segítő dél-vidék, Dózsa tüzes trónt kapott, Verbőczit kapta meg a nép. Ez még a régi barna éjjel. Az országra "Mohács" települt, Recseg a sokfelé tolt szekér, A Nagyságos fejedelemharca Rodostón véget ért. Kossuth helyett Deák jött el, Mögötte Habsburg koronás, Háború, Trianon jelezte, Mennyit is ér a megalkuvás. '56. Fénylő csillagunk, Mindenki elismeri, Az ellenfél is hozsannázza, Sok ember pedig, hisz neki. A történelem durván ítélt, Ennyit érünk. Ez lett az ára, A sok elvtelen széthúzásnak, A túlhajszolt magyarkodásnak. Ha félelem és aggódás nélkül Nézhetünk -e honban széjjel, Akkor mondhatjuk el magunknak, Ez már nem az a barna éjjel! Vannak jól élő országok, Hol a többség is jobban él, Minket óvnak azonnal attól, Ha egyszer-egyszer több a bér. Azonnal nadrágszíj-húzás, De mindig a szegényekén, A gazdagok, meg gazdagodnak, Ki könnyen élt, még jobban él. Meg kellene tanítani; Minden politikust arra, Minden gazdálkodó embert, Hogy a jólétnek egy az arca. Nem Janus arc, Hol egyik az élő-eleven élet, A másik fél a halál arca, Így ér véget szegénységed. Nem tisztul a magyar égbolt, Csak a szónok ecsetjével. Alig javul, alig látszik. Ez még a régi barna éjjel. Lehetne csillagos az ég. Lehetne halvány pirkadat, Ha kissé elégedetlen lennél és Gyakran hallatnád szavad. Barna éjre, szürke nappal, Szürke gazdaság jönnek el, Ha nem leszel átlátható: Hazám; így újra elveszel! Lehetne csillagos az ég. Lehetne színes pirkadat, Ezért, míg élsz, mindent tegyél, Ne hagyd magad! Ne hagyd magad! Mosonyi György
Bátrak biztatása Sokszor, sokféleként megírták A jövendőt, - a bátrak bírják! Az elmaradó elbukik rútul, A bátraktól, a Föld megújul! Ne télben élj! Élhetsz nyáron! Tedd le béklyód, rossz a járom! Lépj, míg erőd, izmod bírja, Tunyaság, a tettek sírja! Menj. De nézz a lábad elé. Törekedj a csúcsok felé! De számolj is, úgy légy bátor! Nyugodt maradj, mindig. Bárhol. Pánikban, senki se élhet, Gyáván, célba sohse érhet. Légy rugalmas. Taktikázz. Ha kell, ide-oda cikázz! Gurulj és forogjál körbe, De akaratod nem lehet görbe. Kemény legyen, mint a puskacső. Várd, mikor lépsz újra elő! Akkor menj! Mint a szálfaút! Mit a nagy Ég csillaga húz! Menj, mint az ár - nincs torpanás - Mint szikrából a robbanás! Akarni! Tenni! Jobbra szánva, Ez hoz csak áldást a munkádra. Ez segít, minden emberen, - Hajóknak - kéklő tengeren! Mosonyi György
Bátrak legyünk! Nem kellenek újabb Árulók! Újabb tisztességesek Kellenek! Ezt várja minden Magyar becsülete. Nem lépett hátra Egy centit se A koalíció A hazug védelmében. Ez a hatalommánia Nincs benne A Magyar jellemében Az igazságnak Sok helyen pártja van Annyira sérült Ezen a Földön. Lehetetlen, hogy Meg ne találjuk A Magyar Égen, A Magyar Göröngyön. Aki ma felhív békülésre, A hazug elleni Visszalépésre, Az, hazuggal cimborál, Legyen politikus, Tudós személy, Issza a hazug, Hamis borát. "Ha nem tudsz mást, Mint eldalolni" Saját jámborságodat, Ez a tisztaság érdekében, Nem kérte bátorságodat. Legyetek bátrak, mi azt kérjük. Törvényesen és józanul. Ez, ami ma előrevisz És '56-tól is tanul! Mosonyi György
A Batthyány Örökmécsesnél... A Batthyány Örökmécses újra megmutatta, Milyen a gyurcsány-rezsim igazi arca. Már szó sincs arról, hogy: Szolgálni! - Hazudozni és ütni, vágni!!! A választások még messze vannak. A betegek még ritkábban halnak. Iskoláink és síneink, Még csak siratják szíveink. Ha a tömegek távolmaradnak, Ezzel a hazugokra szavaznak! Itt nem volt óriási tömeg, De Batthyányt is bitorló ölte meg! A Holnapot is elveszítjük, Ha ezt a "rendszert" tovább tűrjük! Ma: Minden módon ellenállni! Unokánk fogja a hasznát látni! Szólt: "megunják, majd hazamennek." Így szólhat vakondtúrás a Hegyeknek!!! Ha hazamentek is, meg nem unják!!! Gyurcsány! Takarodj!!! Tengerként zúgják! Nemzetközi jog?! Mi az nekik!? A pazarlásukat kiélvezik. A Kórház zárva! A bűnözés tárva!!! Rendőröket a Nép ellen! Ez az igazi gyurcsány-szellem! Gróf Batthyány Lajos! Első Mártír Miniszterelnökünk. Mára "Ez" jutott nekünk! Hiába annyi vér! A hazugság itt ma, az égig ér! Így pislákolhat ma Örökmécsesed, Nem tisztelik, terelik Népedet! Te Láng leszel, ha el akarják is fújni! Összefogással fogunk megújulni! Ha ezeket hagyjuk, nem lesz tiszta hely, Ahol a magyar, levett kalappal emlékezni mer! Mert a hazugság már az égig ér! Nem tiszteleghetsz, ha nincs rá engedély!?!?!? Ó jöjj el! Ó jöjj el új Haza! Hol nem lesz terror és hazugok hada! S a Föld, melyben nyugszik annyi Hős; A föld nem rejthet el annyi felelőst! Mosonyi György
A Bazilikánál... /Magyarországi Jogsértettekért Egyesület/ Ilyen ez a mai élet... Május elsején, kalózt dícsértet néhány ezer ember. Az Ellenzék többszörösét nem hívták, hát hová menjen!? Negyedikén, Anyák napján, gyengécske szó, ez még hagyján. Utána hosszú történet, igaz aszó, de pár-száznak mit is ígérhet? Természetes, én is köszönöm! Mindenkinek, ha küzd az életért! De, ha nem leszünk ott tömegesen, küzdelmünk vesztes. Véget ér! Mert ez gyakorlott rabló csapat, szervez, hazudik, ránkront. Induló álmuk is hazug; láthatatlan is zúg a front. Betonba öntenék, mit elértek, atomot vetnek be, igaz szó ellen. Nem idegen sajnos a világban, nagyobb erőknél sem, ez a szellem. Óvnám magunkat! Készülni! Tenni! A győzelemig! Utána is előbbre menni! A Bazilika nagy harangja néma volt! Csak az óra mutatta, megy az idő! Ki - ki kutatja, hol a zsarnok-buktató erő!? Hol az Anyák nem nefelejccsel, de bízó, győzelmes seregekkel jönnek sáncok mögül a Térre, Vivát!!! Hangzik az Ellenzékre! Jönnek, jönnek a mély alól, hol eddig Jajj!!! Nyomor "dalolt", hol a betegnek mondogatták: a haszon a cél! Ez az igazság! Hol miniszter szemedbe se nézett, csak betöltötte a bársonyszéket! Míg harács-pártit tesznek oda, munka, jólét, nem lesz soha!!! Hogy sereglenek a mély alól, a Nagy Harang is talán, majd szól. Hogy ne féljetek! Ne féljetek! Az Isten is itt lesz Veletek! Nem bosszúra, sarcra, szerzésre, Életre, Családra, Reményre! Hálával örülhetünk a Téren, Győzelmes, dolgos, öröm-ünnepségen. Mosonyi György
Be a FIDESZ - be! Most lépek be a FIDESZ - be! A Feleségem fogadkozott, Midőn a választási passzból Végül is felocsúdott Eddig, "csak" tisztelte Orbánt. Csak Velük lélegezett. Hogy ez a dráma bejött, Először nem létezett; Csapkodott, kikelt magából, De végül is magához tért. Két nappal a csapás után, Nyúlt már a telefonért. Most lépek be a FIDESZ - be! Megyek, amerre megy! Nem állhat elébem senki! Se tenger, se Gellérthegy. Barátnői követték. Követem én is a Nőm! Belépek én is a FIDESZ - be, Hogy biztosítsam a Jövőt! FIDESZ! Most figyelj reám! Ne aludj, Bátyám John! Csináld jobban a dolgot, Így lehet a Jövő Jobb! Mosonyi György
Becsület 1945. sötét árnyék a Nemzet fölött. Nem a legyőzetés. Az történelem; A jogtalanságok a Nemzeten. Máig hullámzó utód erők. Gyilkosok! Sortüzek! Cselszövők! Mely 2006-ban hazugságba fúlt. Kísért a múlt; kísért a múlt. A hajdani baloldal, semmi már! Hazug a vezér, a tábor silány! Kénytelen, kelletlen véd hazugot! Hazudott! Csalt! Rágalmazott! Minden bajt, bűnt Orbánra fogott! És nem érdekli, nem érdekli, Hogy becsületes Nép, már nem hisz neki! A hatalomnak szerinte nála kell lenni! Mi pedig követeljük: mennie kell! Menni! Demokráciát mond; önkényt akar! Nesze Neked Magyar! Ezt szolgáld Magyar! A bakonyi szél, majd elfújja őt! Az alföldi kisöpri az esküszegőt! Nem siratja őt meg, a gazda se Nem volt és nincs is becsülete! A város, majd számol, ha lesz neki mit. Nem tudja számolni, amit elvitt. Irháját viheti, a mienk, MARAD! Habár külföldre szánta a Magyart! Gyurcsány becsülete régen elveszett, Ne becsmérelje tovább a Nemzetet! Védi becsületét még a Magyar Fosztották, nyúzták, most tennék tönkre, De a tisztességünk védjük meg örökre! Mosonyi György
Befejeztem? Mondjátok, - van e olyan óda, Csendül e egyszer olyan nóta, Elhangzik e oly hülyeség, Ami után, azt mondom: elég. Elég - és többet nem írok, Nem kell írógép, papírok. Csak ülök, mert mindent kiadtam, Nincs mit mondanom, kiapadtam, Ha csiklandozol se nevetek, Mert mégsem írtam még eleget. Megjelenni, meg nem jelent, De nékem, szórakozást jelent. Az is, hogy mondják: megjelent. De, csak az égben, nem idelenn. Majd az Égi - nyomdász kinyomja, Szent Péter magát elmosolyogja, Mert Ő már sokat megért, meglátott, De nem látott ennyi butaságot. Mosonyi György
Béke és küzdelem... A békének nincs alternatívája! A háborút gyűlölni kell! De meghunyászkodni sohasem; Létünk küzdelemben terem. Nem úgy lettünk emberekké, hogy fejet hajtottunk minden szóra, de úgy, hogy életünket tettük, amiben hittünk, arra a jóra. Aki mindenáron kíván békét, az nem nyer semmilyen áron! Az ember érdekében túl kell lépni minden határon! Ha kell. Ha nem hull ölünkbe, mi egyszer esett, - az Égi manna - Harc nélkü, küzdelem nélkül, az ember hamar éhenhalna. Nem mindenáron! Petőfi Sándor is megírta: "Csak a szent szabadság kezéből!" Az emberség tűzzön át rajta! Nem kell mindenhová belépni és utólag megszavaztatni. Először kell sokakat kérdezni, utána jó választ adni. Nemcsak a mai embereknek, a Holnapnak is, a Történelemnek! A történelem megismétlődhet. Magasabb szinten, vagy primitíven. Az ókorban is volt szabadság és barbárság is van jelen itten. Sokszor léptünk, bár nem kellett volna. Máskor haboztunk, tétlenkedtünk, a jót jól nem léptük soha. Nem kell már sehová belépnünk. Nem lehetnek vesztes oldalak. Ha lesznek, roppan a Föld, az Ég is a szörnyű tűz alatt! Véred, Véreid el ne add! Tál lencséért, semmi kincsért, mert belevesztek a végtelenbe, ha beolvadtok, nincs segítség! A cseppecskék, ha szétoszolnak, egy időn túl, már mind névtelen. Csak tavacskának megmaradjon, vagy óceánnak része lesz. Gondolkodj! Érezz emberül! Világnak kiálts, ha indokolt, ne a mundért, az embert képviseld! Így teljesül be szolgálatod! Mosonyi György
Béke Te-véled! Nem izzik oly nagy gyűlölet, "Lecsengett"; már csak szendereg, Olykor pihen a hadsereg, Olykor felsír sok kisgyerek: Apukám hol van? emberek! A nép még nem elég erős, Hogy elbírjon vezetőivel, De már sok levél zizeg, De már sok szív így izen: Béke kellene! emberek! A vezető tegye, mit a nép akar, Ne háborúzzon oly hamar; - És utána magyarázzon, Az emberekre vigyázzon! A békére felvigyázzon! A Földnek más dolga lesz, A túl-meleg itt lengedez! Az emberek éhen-halnak! Már rég híjával vagyunk A kenyérnek és a halnak. A jéghegyek repedni kezd'nek, Mit érzünk, az csak a kezdet. A gazdagság - nyomorba dönt! Látják ezt alant és odafönt! De amit tesznek, az csak a FLÖRT! Van ok épp elég - a borúra, Nem-hogy még elmenjünk háborúkba, -Ha vezet, ne forrjon föl a vére, Csak, ha veszélyben van a béke. De erről ne egy ember döntsön, Jöjjön az mástól; Testülettől. -Szolgáló kell. Nem vezér, Kinek a nép a legtöbbet ér. A nép sajnos, ha hangtalan, Jót, rosszat felejt hamar, Míg virágot tesz a sírokra, Nem kél a mai rosszal birokra, Így nemzedékeknek lesz a sorsa, Hősként fejfákra kerülnek sorra, Pedig békében - élhettek volna! Béke legyen! Ha sakkoznak véled; Figura hull - sokaknak élet! Ne háborúzz! Béke - Te-véled! Mosonyi György
Békés, boldog, szegény Isten Engem üt a lila sapkák tömege. '45. utáni Német Pápa, a durva, hazug rendszerekben, az Egyház hallgatása. A farkas-törvények között, nem lehetnénk gyáva nyulak. Hajdan a keresztények, megszégyenítettek oroszlánokat. A "formális katolikus" óbégat; hideg a víz! De így lesznek eggyel többen, kilenc helyett, tíz! Van aki harcol Hitéért, de Érte is harcolnak mások! Nékem jobban tetszenek az egyszerűbb, szókimondó vallások. Aki öl, pokolra kerül! Krisztus útját járnám, de nem fogadom el a pompa és népbutítás vallását! Minden szervezet bűnös, de nem lehet az sokáig. A tisztulás, mindenkinek a becsületére válik! Pusztul az ember, pusztul a Föld! Az Istenek nem akarják! Pedig részesek mindazok, kik e pusztulást szemlélik, hagyják. Nem hirdetek új nézetet! Egy pillanat és már végem. Most, csak kimondom, mi bennem él felszínesen, vagy mélyen. A békés, boldog Isten útján végezném életem, ha végtére is kimondtam, bocsássatok meg nekem! Békés, boldog, szegény Isten! Így alakult ki álmom, így búcsúzom el Tőletek, túl életen, túl a halálon! Mosonyi György
Békés évezredet Ha kifogásolod a nagy bűnt, nagy hibát, Vallod, hogy több is nagy büntetést kíván. Aki életében bűnt, bűnökre halmoz, A megbocsátás egyben megnevelést is hoz? Aki tudatosan embereket öl meg, Ellátott börtönben, életet eltölthet? Nem biztos, hogy így van, de hol az orvosság, Hogy ha az áldozat olykor - egész ország?! Központi szerv helyett a Hatalom a döntnök, Terroristát kiált! Országot ledöngöl. Ahány ország lett, annyi lett a jog. Az erkölcs is csak ember - alkotott. Jogszerűen élhet milliárdos gazdag, Nyomorult szegényre, új terheket raknak. Ám az erkölcs szerint félhet a dúsgazdag, A forradalmakban - új máglyákat raknak. Utána, jogilag: Szegény - Gazdag - marad, A Világ mégis a maga módján: Halad! A Világ nem buta ahhoz, hogy meglássa, A Hatalmaknál is akad cinkelt kártya. A Világ nem buta ahhoz, hogy megértse, A Hatalmaknál is sok a kettős mérce. Gyilkost kiáltanak. Maguk is gyilkolnak. Csak az a vigaszunk: Másként lehet - Holnap! Ellensúlyok kelnek. Lassan ébredeznek, Nagy, népes országok, igazságot tesznek. Ma oly rettenetes Hatalom van kézben, Milyen sohase volt. Legfeljebb az Égben. Ma egyetlen Elnök, egy-egy gombnyomásra, Végítéletet hozhat e- Világra! Lehet? A Lucifer erősebb a JÓNÁL?! És a FEKETESÉG - több a Földgolyónál?! A Föld régen pusztul. Ember teszi tönkre! Ha Isten engedi, - ez marad örökre! Ne engedd Istenünk! Istene népeknek! Add, hogy megszülessen a BÉKE ÉVEZRED! Mosonyi György
Békességben Menetelünk olykor, mi könnyen váltó magyarok. Habár őshazánknál a Volga kanyarog... Sohase lehetnénk rosszban a Kelettel, Végül hadserege békében vonult el... Hazánkba pedig küldetéssel jöttbe. A Világ akkor a fasizmust nyögte. Ki legtöbbet adott, vérből és könnyekből, Kit annyi támadott Ős történelmüktől: Oroszhon népei! Előttük fejet hajtok! Ne zárjunk előttük semmi békés ajtót. Ne udvaroljunk - Közben terjeszkedve, Hol Ők voltak eddig, haladva Keletre. A Nyugat ellenünk sokkal többet vétett. Kérdezzed meg ebben elszakított néped. A Szervezet pedig, hová menni kérkedsz, AKKOR volt indokolt. MA - békében élhetsz. A népek békében akarnak ott élni, Kár a menetelés. Nem kell tőlük félni. Itthon kell segítni, gondon enyhíteni. Ne éljen nyomorban, elhagyottan senki. Ha mégse élhetnéd nyugodt életedet, Egyként segítsen a Nyugat, a Kelet. Magyarok! Ne menjünk határokon túlra! Ne adhassunk okot új, újabb bosszúkra, Akkor tudunk mi is békességben élni, Ha tőlünk se kell már senkinek se félni. Szabadságnak szobra Amerika partján! Békesség és erő polgáraid arcán. Sugározzon fényed, lobogjon a lángja, A békét hirdesse az egész Világnak. Mosonyi György
Békét! Nem vagyunk a Föld csendőrei, Sem ministránsok az Úristen mellett. - Vonul az ember. Békét kíván, Az ember békére, jóra termett! Az élet szent. A gyermekeink Élni akarnak. Békében élni. Nem akarunk új számla - adósságot, Mert nem akarunk senkitől félni. A hatalmasoknak nincs fogalma, Mit jelent a halál, a könny, Az emberek tudják, a háború A legfőbb csapás, - a szörny! Élet kell, nem szétfröccsent testek, - Síró szülők és gyermekek. Tüntetni! Ellentmondani! Szembeszegülni, míg lehet. Kék ég kell! Kék Bolygó - Oda-föntről, Az Isten is így akarja látni Az embert, és örül, hogy végre Kezd eszmélni, magára találni! Kéz a kézben, körben a Földön! Gyertek! Most jött el az óra, A békéért tenni! Cselekedni, A Világméretű kézfogóra! Gyertek! Borítsuk be az eget, Hófehér színű békegalambbal, Hogy mégse üszkös - feketén, De békén kezdődjék el a nappal! Mosonyi György
Békét! Szabadságot! 1973. Henry Kissinger és Le Duc Tho Nobel Békedíjat kapott. A hírre a világon sok arc felragyogott. Két eltérő világ és ellentétes elvek. De a béke ügyében e pillanatban egyek. Sok közös törekvés eredménnyé érett. Két Nobel díj, sok öröm, és mennyi, mennyi élet! Még sok, sok gond maradt, de a döntés, reális. Serkentette kényszer, de a békevágy is. És, mint kertész, kinél sokat vert jég, Nyílót lássunk most csak, Miből gyümölcs lesz még! Ünnepeltek! Minden vezetők! Akikben bíznak - megbíznak, Vezetésre! Őrködjetek! Hogy maradjon a béke! Ez korunk szava, küldetése! Már sokszor volt, sokféle béke. De szenvedés váltotta fel. Ezt most őrizzük, Védjük mindahányan, Évek múltán is, igaz ünnepen. Legyen határkő a mostani béke. A harag - lángokat oltsuk el. Megállj-t kiáltsunk minden háborúnak! Védjük a békét, az életet! Csak így tovább, amíg végleg Eggyé lesz Földünk. Győz a béke és szabadság És kart-karba öltünk. Mosonyi György
Beszélgetünk Beszélgetünk. Hivatalosan. Közben nézem Gyönyörű szádat. Unottan, faarccal Beszélek. Ne lássák, Mennyire imádlak. Mosonyi György
Beszéljük meg Őrült remények, kiábrándulás. Meg van kavarva ország és világ. Hittük, valami rossznak vége, Reménykedve néztünk az égre. Ám az út nem oda vezetett, Amit reméltek, sokan emberek. És a megcsúfolt reménység: Maradt és nőtt, a kínzó szegénység. Fényesebb lett a ragyogás, Terjedt a vád, az acsarkodás. Kezdő sakkozó nem adhat új szabályt, Sokan ez ellen szólnak most: Megállj-t! Nem a MÉDIA a rossz szellem, Nincs védelem önző kezek ellen. A pénz folyik, írni se győzhetem, De folyton zeng, egy újabb győzelem. Beszéljük meg! Egy válasz, hogy -uszít! A józan-ész pedig, erre bátorít! Sokszor döntöttek, tilos volt ellene a szó, Bár gondolat és a hang , nagyrészt erre való. Beszéljük meg! És tisztább lesz a nyár! Jobb az életünk, -Az ember erre vár! Mosonyi György
A betörőhöz Ördög küldött, szaladj innét! Jobb néked, ha távolabb mégy! Mert téged elriasztandó, Van nálam egy bőrlyukasztó. Bemegy, ahol nem is kéred, Az életed; véget érhet. Nincs utad a Mennyországba, Betörőt, az ördög várja! Jobb, ha gyorsan elszaladsz, Mert így, életben maradsz! Mosonyi György
Bezár a bazár! Egyenlőnek kéne tekinteni az Ellenzéket. Kérni, hogy annyi durva hazugság után, Álljanak szóba véled. De benned annyi a magyartalan; Kibukik belőled unos-untalan. Hogy mindezek ellenére álljanak szóba véled, Így kérhetnéd szépen, az Ellenzéket! Hogy a Népeket tömegével becsaptad; Híveidet új, új hazugságokra sarkaltad! Adósságokat, be nem hajtattál, De félrevezettél, Népet sarcoltál! Szolgának szegődtél, nem zsarnoknak, Nem táncoló pojáca akarnoknak, Ki késve küldött el, terrort-vezetőket, De másnap, már megkövetted őket! "Miniszter" mondhatja a Parlamentben, "Minden negyedik beteget félrekezeltek!" A Parlamentben, se alul, se fölül, Senki meg nem kövül! És, ez a "miniszter" nem is röpül??? A parlament, nem röpít, Hall sok hazugságot. Hazánkban oly magas rang még nincsen, Ki Gyurcsányra, Ágnesre valahogy felszisszen. Aki közömbös, avagy, csak legyint, Az megalkuszik, annak jó ez itt! Akik a demokráciáról beszélnek, Szavazógéppel verik az Ellenzéket; Kikre a Népi többség ősszel szavazott, Kiket eszerint meg is választott, Azokat Gyurcsányék, semmibe veszik, Pocskondiázzák, félreteszik! A Jogvédők, régről jogsértést látnak! Gyurcsányék, jogilag, semmit se akceptálnak. Nemrégen aztán, betelt a pohár. Néhány rendőri bűnbazár, bezár! De Országnak kell itt tisztulnia, A gyurcsány-kórnak is el kell múlnia! De hazugtól, tisztaság nem indulhat el! A Nép, csak Igaz Zászló alatt menetel! Mosonyi György
Bíró úr! Milyen bűnökért szabnak ki 4 évet?! Hogy ennyivel büntetnék a szegény magyar népet?! Hogy hazug csalókat kell elviselnie?! Sarcolást, bűnöket eltűrnie?! Bűne a Magyarnak, nem fogom tagadni: Nem megy szavazni, Nem megy szavazni! Sok ellenvéleményt nem dob az urnába! Ezért kell tüntetni! Jönni az utcára! De úgy hozzászoktatták az elnyomáshoz, Hogy nincsen bizalma a szavazáshoz! De 4 évet nem szabad várni! A hazug csalókat ki kell zárni! Ha a Bíró úr legyint megint, Lesznek fellebbezéseink! Fellebbezünk! Az utcán leszünk! Békésen menetelünk, Míg igazat ád nékünk Istenünk! Mert nincs a Tíz-parancsban benne, Hogy a hazugnak igaza lenne, Hogy el kell viselnünk újabb 4 évet, Míg kiagyalnak újabb meséket. Ki 4 évet mond, az halálra ítél! Az szemforgató, hazugra - építész! Arra mondhatja majd az utókor: Nem első hazugság, nem is az utolsó. Hát most mindenki fontolja meg szavát! 60 sötét évnek, hol látja igazát?! Csak olykor volt itt jobb. Többségben elnyomás. Csak igazzal lehet Szolgálni a Hazát! Mosonyi György
BIRODALMI BOHÓCSÁGOK - Akinek Nem inge,... - Szónokok. Színészek, Bohócok. Bemutatták a Parlamentben, Milyen a Tisztelt Ház, egy normál napi ügymenetben. "NA ÉS!" Mibe kerül ez nekünk? Hogy kiábrándul Hazánk és Nemzetünk. Saját javaikat elsőként szavazták. A gondok nagy részét a Jövőre hagyták. Évtizedekre tervet csiholtak, Amit lehetett, titkosítottak. A kormánytag mást mond, mint társa, Nem téma a téma, csak a villany ára. Vagy üresek a székek, mindenki látja. Ha szavazol, hát ne szónokot keress Be ne kerüljön lovas és szekeres, Csak földön-járó, Ki Érted sokat tesz, Nem jogcsavaró, Kit meg se értesz! Hajbók-szolga itt meg ne éljen, Csak Aki szolgál. Teérted! Se vagyona, se napi pénze Ne legyen több, mint jut Tenéked. Első a becsület, a tisztesség legyen. Berzsenyi már megírta, hogy ez kell Nemzetem! Ha a hatalom itt bármit megtör, tördel, A Birodalom is dől, rabigába görnyed. Mosonyi György
Bizalom és szavazás Nem jogcsavaró szófacsarások, Nem szitkok, becsmérelő átkok, Nem be nem váltott ígéretek Hozzák a szépet, a jót Neked! A szívós, kemény munka a célért, Érted, a közösségért, a népért, Amit láthat, érezhet gyakran, Segítés! Segítség a bajban! Jobbat Néked, mint Önmagának, Jobbat Néked és a Hazának, Nem elvtelenül tolni a Stábot, De, akit tisztán, tisztának látod, -Annak figyelj a szavára, Utána menj! Ne más irányba! Aki felel, ha megválasztottad, Teszi, hogy nem lehet jobban, Sohse mondj rosszat felőle, Hisz teszi, ahogy telik tőle. Bíráld, hogy mi menjen jobban, Nézd, hogy csinálja -e sorban, Ha vet és életet fakaszt, Bízz benne, Őreá szavazz! Ha szavazni csak soká lehet, Kibírod, mint annyi más telet, Találkozhatsz majd a Tavasszal, Ha jól bánsz - a szavazólappal! Mosonyi György
Bizalom... Mindenki élni akar, Egyszerűen-csak élni. Mások jobbat akarnak, Talán, hogy ne kelljen félni. És hittel, vagy hitetlenül, Elmentek szavazni, Hiszen harsogták nékik- Tenni kell és akarni. Ám jönnek a hétköznapok, Felejtődik az ígéret? Igen, Ők azok, akik annyi Szépet mondtak Tinéktek! Igen. Kezdetben további Bizalmat kell adni, Nem lehet hónapok alatt, Sok mindent megváltoztatni. Ám nézni kell az utat, Az irány merre irányul? Erősít, vagy családod, Újra csak elárvul? Ne kapkodj, mérlegelve tégy! De ne várj még sok, sok évet! Kérd számon időben azt Amit megígértek! Idézzed fel a múlt Ígérő Apukáját, Hogy védi jobb helyén Barátait-családját. Nékik ígért, vagy Néktek? Ezreknek, millióknak?! A jövőben így higgyél, a Szájából kiömlő szóknak! El kell söpörni! Segíts! Az ősi-ősi átkot, azzal , hogy Számon kérsz! Polgárok! Polgárok! Szebben ígérnek Ők , mint Költők, firkászok, Most hogyan tesznek értetek, Polgárok, Polgárok?! A képviselő szava-szent! Ha nem-azzá kell tenni! Csak az a helye, ahová kérte, Mindig is ott kell lenni! A képviselő szava-szent! Ha nem-ezt kell akarni! Nem foglalkozhat, csak Veled! Újra majd így kell szavazni! A pár év elmegy, kibírod! Néki kell kapaszkodni! Hogy újra higgy és rá szavazz! Már késő lesz ravaszkodni! A képviselő szava-szent! Így kell kívánnod-akarnod! Nem foglalkozhat, csak Veled! Újra, majd, így kell szavaznod! Mosonyi György
Biztosító - tű Ugye kell a biztosító Atya!? Ha gumi szakad - leesne a gatya. - Ha jó gumi lenne ez az élet, Biztosító, kéne a fenének! Mosonyi György
Bocsánatot kérünk! A Szabadság teret visszavennétek; Jó magyar vitézek. De nagy erők, már Moszkvába tartanak. Hagyják már egyszer itthon a Magyart! Sohase felejtsük el a Don-kanyart! Hányan haltak már a nagy Magyar tájakon; Koszorús Kárpátokon! Vitték a Magyart, újra, meg újra! Kárpátokon is, érdekén is túlra! Mi véreztünk el, több gőzhenger alatt! Hagyjátok már egyszer itthon a Magyart! Hagyjátok már egyszer békességben élni! Orosszal, Szomszéddal, valahogy megférni! Bocsássatok meg! Minden Don-kanyart! Hagyjátok békében élni a Magyart! Minden magyar bűnért, sokat szenvedtünk! Megcsonkíttattunk! Ezerszer verettünk! Súlyosan büntet, még ma is Istenünk! Minden magyar bűnért, bocsássatok meg nekünk! Sok, sok baj érte, e kis, szétszórt Népet! Mert legnagyobbat, önmaga ellen vétett! Egyke! Egyet se neveltetek?! Nem jöttek utánatok újabb emberek! Megalkuvót tűrt meg, Elnyomókat tűrt el! Nem él azzal, amit történelme nyújtott; Szavazástól távol. Távol, sok, sok újtól. Nem tanul. Hiszékeny. Gyakran rest is arra, Hogy szavazni menjen, tisztább, békés arcra. Bevesz maszlagokat, a „békés, csendes többség” Hazug marad rajta. A sortűz-örökség! Állj ellen! Állj ellen! Minden tarolásnak! Segíts más Magyaron! Építsd újjá házad! De, a bűnösöknek, ne legyen bocsánat! Az eddigieknél, jobban kell akarni, békén maradni. Becsületes rendben, vetni és aratni! El ne felejtsétek, ha múlik az átok: Napkeletről jöttünk! Meg ne tagadjátok! ............................ Úgy szimpatizálok az Oroszokkal, Hogy szolidáris vagyok, Garri Kaszparovval! Akárki elnök! Legyen jobb sakkozó A politikában, mint a matt-adó!!! Mosonyi György
Bokros Lajos Az is szégyellje magát; aki rátalált. Az legyen büszke, ki többet ád! Népnek, a szegénynek, Az egész Nemzetének! Köztünk legyen mondva: Többre becsülnélek, Ha időnek előtte Elvesztetted volna! Amíg van hazugság, Fekete gazdaság, Ha megfeszülsz, se lesz Tisztességes Ország! Mosonyi György
Boldog névnapot! Kevesebb gondot, Sok, sok boldogságot! Kevesebb szorongást, Sok, sok édes álmot! Szerető környezet Vegyen körül, Akiknek a szíved Külön, külön örül! Szép hazát, jó Hazát, Ahol jogod is van, Ahol megbecsülnek, Sokkal jobban, mint ma. Gyönyörű nyarakat, Mindig szép évszakot. Haladjál előre, Ahogy Te akarod. Munkádon mindig Ott legyen az áldás, Életed szép legyen, Ha minden nap más, más. Életed jó legyen, Ne csak névnapodon. Ne legyen sok gond, ránc Tiszta homlokodon! Mit ember elérhet, Tiszta eszközökkel, Érjed el azt Te is, Szerető körödben Teljesüljenek, mind, A legszebb álmok, Névnapodra én is Minden jót kívánok! Mosonyi György
Boldog Születésnapot! Boldog Születésnapot! Legyen nagyon sok szép napod. Éljél nagy - nagy szeretetben, Hogy Te se kívánjad szebben! A világ amilyen, hát olyan. Csak haladj, éljél boldogan. Természetnek része legyél, A jövőért tegyél, tegyél! Magyar vagy, ne váltsál új szívet. Bízzál, őrizzed meg hited. A Nap elment. A Világ itt maradt. A jósok jósolhatnak rosszakat. A Világ jól - rosszul, de halad. Te jó légy! El ne hagyd magad! Gond, baj zömét kivédheted És boldog lehet az életed! A szeretet, ha a többségben világol, Hát megváltoztathatja ezt a világot. Boldog Születésnapot! Legyen nagyon sok szép napod. Éljél nagy - nagy szeretetben, Hogy Te se kívánjad szebben! Mosonyi György
Boldog Világot! A Jóisten és Édesanyád, Kik mindíg is vigyáztak Rád! Mit Magadért még megtehetsz, Kerüld a veszélyeket! Azért bátran előre hát! Erőt lásson az erős Világ! Ha olyan vagy, mint a Világ, nem vagyok nagyon büszke Reád, mert azt régen elrontották! Ős kincseit letarolták, a forrás habos, vagy elapadt, a levegőben átok halad. Erdő ég az ember gyilkol, Sok a bűne és sokat titkol. Légy Te tiszta, mint az Egek! Mint a havas tiszta hegyek! Sokkal jobb légy, mint a Világ! Isten áldás érjen Terád! Köszöntelek szép Szüli napon, őszintén emelem kalapom! Ha bármit is felejtettem, csak a rövidségért tettem. Hosszasan élj szép boldogságban, szebb, emberibb nagyvilágban! Mosonyi György
A BOLDOGSÁG (Definíció) Jó egészség, szerető környezetben, Napfényes életfelfogással: Egyenlő a boldogsággal. (És bár az ember alig érti, Van, aki másként is eléri. Van, akinél minden együtt - látszik, Csak éppen a boldogság hiányzik.) Olykor meg semmi, semmi sincs, De megvan a boldogság, a kincs! Mosonyi György
Bolsi-/demo/-krácia Ünnepli '56. győzelmét a Párt, A KISZ, a Kormány, a Külső-világ. Gondoskodtak a térzenéről; Minden ellenkezőt kitiltva a Térről. Főleg a Külföldiek lássák: Ez a dübörgő-jóléti Ország! Hogy évtizedekig hazudhattak, A Tüntetők most, itt nem vonulhatnak! Hogy két hajléktalan, már megfagyott! Nem állást, életet se kapott! Mindent eltakar a Kokárda! Bevetésre vár a rendőri gárda Ki még tegnap létéért tüntetett; De olykor verhetett, üthetett! De bármit megvédhet a média, Önkénybe-hajló, bolsikrácia! A Nemzeti oldal húzta a nyakát, Csak kilométerre hallatja szavát. Mert olykor, ahogy kell, beolvasott, A hazug, idegbajosabban mosolyoghatott. Demokrácia! Önkénybe-hajló bolsikrácia! Adósság, adósságok hátán! A bolsi gazdagszik, szegény viszi a vállán! Ha pedig ledobná, és a nyaka törne, Omolna az ország, omolna a börze! Ugye nem akarod?! Vidd tovább a terhed! A Mennyben a lelked, Üdvösséget nyerhet. Ha szépen teszed le és jól bepólyázva Úgy, hogy kioldódjék kezéből póráza, Amely nyakadra volt régóta kötözve, Szabad lehetnél tőle, tán örökre! Ha nem tudjuk letenni, nyakunkon maradhat! Zsírunkból, vérünkből évente arathat. Ha győznénk; lehetne a Világ Csodája; Itt, helyben épülne a Magyarok Hazája! Mosonyi György
Bordal (1991.) Megiszom az esti borom, Szeretem a kis asszonyom. -Megiszom a magam borát, Szeretném a más asszonyát. Ha mondják: ezt mégse szabad, Szívem, csaknem beleszakad, Szívem bele, mégse szakad, Kis asszonyom velem marad. -De, ha a borom elfogyott, Asszonyom faképnél hagyott, Mit tehetek más egyebet, Bor nélkül, más nőt keresek. -Szeretek, találok, imádok. -Szeretek, találok, imádok. De azért egy pohár bort is kívánok De azért egy pohár bort is kívánok. Mosonyi György
Bosszú és harc Bárhol húzódik most a front, Békeidőben a határ. Az elesetteket, holtakat, Nem támasztod fel soha már. Fiúk indultak halálba, Pokolba, tűzbe. Mond miért? Hősként küzdöttek, elestek; De meg tudod mondani, kiért? Ha meg tudod, az szép és jó is. De a halál, az csak halál. Szemed fénye, véred vére elment; S nem jöhet soha már. S ha kellett is, nem mondhatod, Csak évszázad mondhatja el. Józanul, tárgyilagosan, Mikor te, már nem létezel. Ma, csak azt lehet mondani, Hogy az élet, jogunk nekünk. Ha támadnak, védekezünk, Ha meghalunk is és szenvedünk. Ha a pokol tüze lángol, Ha tombol is a tenger ár, Védekezünk, fel nem adjuk, Ha viszi vérünk a halál. -De Tinéktek a parancs jött, Az Emberiség nevében, És megálltatok bárhol is, A harcok kellős közepében. Látták a Népek: nem mehet; Így nem mehet tovább. Életet szolgálj, ez korunk szava. Ne szolgálj halált. Tény, hogy nem túl nagy, Tán kicsi is a Földünk, De ha kell, van tér, Fenn és lenn, - köröttünk. Azt hiszem, elférünk még, Lakatlan terünk van elég. A Holdat is már hódítjuk, Pedig milyen idegen. Hát Földünknek, Szülőanyánknak Sorsa feküdjék szíveden. S míg a köz, s törvény, A gyilkost is fontolva ítéli, Robban a bosszú bombája és Az ártatlant is kivégzi. Nem nézi: kisgyermek pusztul; Béna, nyomorék marad. Az ilyen bosszúban bűnös vagy Szégyelld, ezerszer átkozzad magad! -Életben, harcban, tiszta eszközökkel győzhetsz csak, Győztes így leszel. Tiszta ügyedre, tiszta szívvel, Évek múltán is így emlékezel. Így szól majd hozzád, rólad a század, Ködtől, homálytól mentesen. Ha szent voltál, szent ügyet vivő, Század múltán is szent leszel. Kék ég alatt a zöld mezőben, Koszorú így illet és babér. Lássad ezt ködön át is, Ha harcolsz az életért, s a holtakért. Hát ne! Hát ne! A jövőben, Ne szakadjon el az indulat. Nem, nem megoldás a fegyver, Nem a tank mutat jó utat. A szív és ész parancsát vidd és ez: Béke és Tárgyalás. Nem bombatűz, de békeláng, A Szent tűz, a Szent lángolás! Ne küldjetek hát újakat, Újból a szörnyű pusztulásba, Hogy a jövő tibennetek, Tisztelni - méltó ősét lássa. Mosonyi György
A börtön alatt... Csobog a Duna, karácsony jő, Kivételesen jó idő; Gondol -e a hajléktalanokra, A szegényekre a Teremtő?! Vadkacsa, szárcsa csapat a vízben Úszkál, vidáman: Övék a pálya, Úgy érzik: Ez a Duna, Az úszkáló szárnyasok hazája. Meddig lehet ez a folyó, Úszkáló szárnyasok hazája? Onnan, a vízből, csak a felhő Vethet árnyat a napsugárra?! Várok a börtön alatt, Sütkérezem a sugarakban, Ajándék, őszi - napsütésben, Látják -e a Földet, az Égben? Ha látják, miért tűrik el, A gyilkot, a vért, A szegénységet, a nyomort, Miért, miért, miért??? Az Ég hallgat. Szíveink zakatolnak. Lesz -e még víz, remény, Lesz -e még életünk maholnap?! A kompra várok a börtön alatt, Sötét a börtön, vakít a fény, Csend mindenütt, csend -És, - valami halk remény! Mosonyi György
Böszme és a "lárifári" Az E.U. "jámbor" alakulat, de annyira mégse, hogy Gyurcsány több éves hazugságait át ne lássa, meg ne értse. Védik az adófizetöik pénzét, nem kívánják "hívek" zsebébe szórni, ezért tagjai nem fognak egyetlen rossz szót se szólni. Takarékosságról is beszélt úgy, hogy habzott a szája, de hívei megszerzett vagyona tisztábban beszélhet nála. Gyurcsány sehol se lehet jó! Hol jó; fogadjátok részvétem! Nem is érdemeltek jobbat, mert összezártatok érdekében. Az önös érdek jól összevágott a "hűséges kitartásotokkal" Nem gyámoltalanul tettétek, de a Nép ellenében, érdekből, okkal! Lemondott!? Ahogy bemutatkozott; nem lehet meglepő! A trükkök közül ez volt a soron következő. Aki egyszer lemond, másnap ne másként magyarázzon! A szó legyen azonnali, érthető, világos! Aki másnap magyaráz, az sokakat becsaphat. Az is érvénytelen, amit így megszavaztak! Tanulság: Aki megteheti, egyetlen szavát se higgye el neki!!! Mosonyi György
A Brazil Áldozat emlékére Talán romlik a demokrácia De senkinek se kellene meghalnia. Talán félrevezet a hatalom, Zokogunk, ember-roncsokon. Talán a pénz, a szentségtelen Uralkodott el az emberen. Talán nem kellene a hadsereg, Nem lenne szétroncsolt kisgyermek. Talán nincs Isten, ki bíztatja Őt, Hogy öljön, gyereket, öreget, nőt. Talán nem arra kéne összefogni, Hogy a rendőr tüzel, ha lát elszaladni. De, hogy Brazil és Iszlám egy legyen A Kereszténnyel, e Szent helyen Amit egyként nevezünk Földnek, Hol nem hódítanak és nem ölnek! Amit egyként nevezünk Földnek, Hol nem hódítanak és nem ölnek! Mosonyi György
dr Brusznyai Árpádra emlékezve... Sunyítanak az álforradalmárok. 50 éve végezték ki Brusznyai Árpádot. Ezzel is egy helyi pofont kaptak; Veszprémben méltó szobrot avattak. Mérsékelt volt, de mártírrá tették! Családjától, kislányától elvették, kik elnyomók óhajait lesték. Akkor is szóltak: Akasztani! Térdre! Ma is szólnak: Ne menj a Kossuth térre! Magyar szívből kitörölhetetlen. Átmázoló nem tehet ez ellen! Diktátorok hiába diktálnak. Örök hőse marad e Hazának! Mosonyi György
Brusznyai Árpád szobra Volt, aki jóval előbb meglátta, Az egyenlőség a bolsiknál csak álca. Az embert, a Hazát nem pótolja semmi, Nem elég nemzetközi bolsivá lenni. -Ő vállalta a Harcot. El nem futott. Látni: egy Hősre, mennyi áruló jutott! Taníthatunk szabadságot, Ha nem ismerjük meg Brusznyai Árpádot?! Ő tanított engem. Tanítja a népünk: Ha a régi marad, már örökre végünk! A város, az ország, nem a Papp Jánosoké! Sem az utód-párti utódoké, Kik halálba küldték a hős tanárt Nem szolgálták a szabadabb hazát! Az ország részére kell szobrot állítani, Ki önmagát se tudta elámítani. Fegyvert osztott. Tudta, hogy elveszett. De segítette a hazát, a nemzetet! Arany legyen Ő a történelem lapján. Recsegett a tábor, szovjet háza-táján. - Az életét már nem tudjuk visszaadni, De akkor se lehetett már réginek maradni! Ki Brusznyai Árpád fényéből ma elvesz, Soha, sehol ne olvasson történelmet! - Nyitott teherkocsi. Láncra verve. Állott a szélben. Rezzenetlen. "Hazádnak rendületlenül". Halálba is megtöretlenül. Állta. Várta. Mikor fog, sor kerülni reája. Nem a per számít. A nép! Milyen harcos lesz, ha színtérre lép?! Harcos volt a nép, hősi a Pesti Srác, De a lelkes hősökre tankok serege várt. A bolsi vezetés akkor se tudott mást, A kézzel - harcolókra, százszoros halált! A megtorlás is bitó, börtön, Gulag! Mégse hiába, mert tavasz jött. Új világ! Brusznyai Árpád, a Nép fia. Kezébe tehető, mert szívébe belenőtt a Nép Zászlaja! -Elomló ember. Értelmiség. Ki nem tántorult. Semmiképp! Értelmiség. Égi Jel. Többet tanult. Valamivel. Nem különb. Nem érzi, csak többet tanult. Jövőt látott. Mát. Ha ilyen a múlt. Tiszteljük, ismerjük meg Veszprém hős Fiát! '56 egy hősét! '56 igazát! Akinek utólag igaza lehetett, Az, Hős is lehet, Mártír is lehet! Mosonyi György Hajmáskér szülötte /1925./ Dr. Brusznyai Árpád tanítványa a Lovassy László gimnáziumban Veszprémi Rendőrség Forradalmi Bizottságának tagja, rendőr százados '56. Ezüstérem és Emléklap Köztársasági Elnöktől
Brutus és az Ácsok... Egyre rosszabb lesz. Egyelőre. Távolra nem láthatok. Ám a személycseréken túl, Semmi lényeg se változott. "Baljóslatú, bús nép a magyar" Ha vigad; még rosszabb lehet. Eljátszik bármit. Jöhet számára Hősi, vagy buktató szerep. Minden változás - áldozat. Ha kilép sablonból az újba, Sokaknak meg se adatott, Hogy éveket kapjanak az útra. Egyre rosszabb lesz. Egyelőre. Távolra nem láthatok. A romló helyzeten túl, Máig még mi se változott. "Baljóslatú, bús nép a magyar" Autóban szívja a másét, Odaadja cserébe a füstöt, A jóból a rosszat - a magáét. "Te is fiam Brutus?" és sóhaj, -A lélek már messze jár, És a bizalom - ami elmúlt, Az egyik tettesre - rátalált. "Baljóslatú, bús nép a magyar" Adják - veszik a székeket, Mindig találnak olyan ácsot, Ki emberek - közé ver ékeket. Nem voltam híve a réginek, De - mintha jobbat akart volna, Mikor verembe lépett, kihúzták A prezident - gyékényt alóla. Mondják; váltanak a barátok, Mások szerint a klánok, a klánok Maradandó marad a lényeg, Gyarapodnak a szegények a szegények. - Így politizálunk - magyarok is, Az egész élet is így megyen. Nehéz elhinni, - küzdve érte, Hogy valaha is tisztább legyen. Mosonyi György
A BRÜSSZELI ÚT! Ha sok "képviselő" összezár, nem képviseli a választópolgárt! A hazug miniszterelnök?! Mindent elad, minden pénzt elkölt. Az országot űzi a csődbe, hatalmat markolász görcsben. Maga alatt fűrészelte ágát, így vetette meg "bársonyos" ágyát. Az ígéret-szerződésnek vége! Jogtalanul ül nyakunkon régen. Egyedül ő nem tudhatott róla; bíztatta sok kivénhedt apródja. Busszal hozták-vitték közönségét. Patkó-terem mutatta "fölényét" De, amikor sutyorgott komája, fülbe súgva küldte "meleg tájra". Ez az ember itt az "erős" ember, hetenként új "reformokat" fed fel. Egy Népet ver Duna - Tisza tájon, ilyen ember nincs több a Világon! Ne is legyen! Azt kívánom Néktek, a kívánság lehetne nagy vétek. Szebbet, jobbat, okosabbat Nektek, különben itt végleg kicsengettek!!! Annyit még említenék csendben, ilyen okból jó lehet Brüsszelben? Mutathatná az Ellenzék, s a Nép, ne menjen Brüsszelbe semmiképp! Hazug, terror, csődtömeg a Népen, ez az ismert út, Brüsszelig vezérel!? Nem jósolok, az majd még elválik, az EU ilyen menedékké válik?! Régen ilyet kiközösítették, "hírhedtségük" kockára nem tették. Ma terveznek, legalább jövő évre, jó lesz hazug, a brüsszeli fénybe!!! Mosonyi György
Búcsú Adom tudtára Mindazoknak, Kiket, tán sorsom érdekel, Hogy Biztosítás ügynöki munkám, Már fiatalabb végzi el. Nyugdíjba mentem, de, ha ez lesz, Kergetem sorsom tovább. Az Interneten lesz nézetem, Hogy az életet mennyire élvezem, Hogy ez már itt a Kánaán! Hogy 80 lehetek, köszönöm Teneked! Mindenki hálát érdemel, Ne felejtsetek el Ősöket, Se gyarlókat, se hősöket Szerettelek, szerettelek Mindőtöket! Mosonyi György
Búcsú a kutyámtól Ne sírj utánam kiskutyám. Nékem is ennyi járt csupán. Ha próbáltalak nevelni téged, És nem adtam édességet, Azért jót akartam néked. Néhány évig ismertük egymást. Megugattad mindig a postást. Nekem se mindig fogadtál szót, De jót akartál nekem, mindig csak jót. Ismertem a kutya-beszédet. Nem magamtól hagytalak el téged. Nékem is ennyi járt csupán. Ne búsulj utánam kiskutyám! Mosonyi György
Búcsú az életbiztosítástól Nem búcsúzunk a fegyverektől, A természet pusztul tovább, Számomra megszűnőnek tűnik, Az életbiztosítási hivatás. Szerettem. Ma is hiszek benne, Szükséges a gondoskodás, Kívánok sok, sok szép évet, Menjünk tovább, menjünk tovább. -Naplómat erről is írtam, Ha érdeklődőkre talál, Kell, sőt! szép a gondoskodás. Menjünk tovább, menjünk tovább. Még halmozódnak a fegyverek, Tűzben égnek az erdők, a fák, Nem tudjuk, mit hoz a holnap, Menjünk tovább, menjünk tovább. Megkapja mind, mit érdemel, Sokaknak kinyílt a Világ, Másnak szerényebb jutott, Menjünk tovább, menjünk tovább. Maradt még sok baj, sok viszály, Jut az utódoknak is, Kívánok Néktek minden jót! Menjünk tovább, menjünk tovább. Mosonyi György
Búcsúzom Láttátok -e, hogy csupa dal a lelkem, Tudtátok, hogy milyen ember vagyok, Barátaim, kik itt álltok mellettem, Midőn életem immár elfogyott? Barátaim, a búcsú perce ez, A búcsúé, mely mindenkit elér, De, ha emberül telik el az élet, Elmondhatja; nemhiába élt. Egy halvány szikra fénye messze már, De újak, újak élednek fel, ím. Folytassátok, lobogjatok lángok! Búcsúzom Tőletek, - Barátaim! Mosonyi György
BUDAPEST - BRÜSSZEL Anyagi-, erkölcsi-, jogi normák egyben torlódhatnak az emberekben! Ezért számok, tapasztalatok, megszülik a gondolatot; Mondhatja: a jobbra X-elek! Hasznát láthatja a Jövő, a Gyermek! Hasznát láthatja a Haza, a Nemzet! Talán a Jövő, Jelen is jobb lehet! A vállalatokat is adják-veszik, melyekkel a szegényt, szegényebbé teszik. Az jó lesz az ország miniszterelnökének? - ki miatt sok szegény nyomorba, sírba tévedt - ki azt a céget adta-vette, vezette, saját milliárdjait, házait megszerezte. Ezeket is őrzi az az ezred! Ki tudja: mi az, amit még "eltesz"? A bizalmat már meg nem szerezheti, mert a tönkretett ember mind megveti!!! Ő a hazug után következett, de tagadják, hogy ez egy, vagy több bűnszövetkezet! Előírnak adót, mit ők elkerülnek, pénzükkel off-shore cégekbe menekülnek! Amíg az E.U. oda nem vág, Magyarországon ilyen a világ!? NEHÉZ, mert itt a fű is titkosítva nő, adósságban úszik a Jelen, a Jövő! Az pedig kezdettól hétpecsétes titok, mennyit szereznek a hívek, a csókosok!!! Az Ellenzék meg, régtől jó fél oprszág, nincs rálátása: a pénzt kiknek osztják!? Míg az E.U. olykor oda nem vág, Magyarországon ilyen a világ!? Az is segítene, ha MINDENKI! felkelne, tiltakozásul, minden alkalommal szavazni elmenne! Addig tiltakozna, amikorra végre, a rablók eltűnnek mind a bal fenéken!!! Mosonyi György
A budapesti Széna téren A Mammut győzött és a Bank! '56 - nak csak néhány lépés jutott. Nincs 100 lépés, csak körbe - körbe, Mégse legyetek letörve. Tegyetek, hogy aki harcolt, életét adta, Sohase vesszen el a harca. Ezen a tenyérnyi helyen Mindenki gondolkozzon, mit tegyen értük És hogy amiért harcoltak, - Azt el is érjük! Mosonyi György
Bush A Nagy Szellemek elátkozták Amerikában a fehér embert, Mert hitszegéssel, háborúkkal Az indiántól mindent elvett. Az átok megfogant. Olyan erős, Amilyet a Világ még nem látott. Régóta képes lenne egyedül is Megölni mindent a Világon. "Szuper-hatalom". Egyetlen. Motor, életben, termelésben. Jelenleg nincs hozzá mérhető, Sehol se' a Földkerekségen. Ám a szívek ellene is vernek. Nem csupán mellette; - érte, Nem csökkenti a gazdagságot, Terjedni hagyja a szegénységet. Ő oszt kegyet. Kegyetlennek is, Kik házat rombolnak - kegyetlenül. A háborúkat nem fékezi, Fegyvert gyárt mérhetetlenül. Csatlóst keres. Talál. Törvényt teremt, A régieket félre söpri, Sarokba szorítja az ENSZ-t. Most újra választhat Amerika. Kell-e újra a "Kemény ököl"? Avagy a Demokrácia és a Modern Méltányosság tündököl?! Úgy válassz, úgy szavazz Amerika: A Világ nagyon figyel reátok! Áldás, jólét lebegjen felettünk, Ne sújtson újabb háborús átok! Mosonyi György
Bush úr! Ha Ön demokrata, Szóljon rá a magyar lakájokra. Az átkos rég követőkre. Kik a látszatra adnak nyakra-főre. Hogy nem nyaktilót akarunk, csak tüntetést, Minden háború megszüntetést. A Civilek, a Békéért kiáltanak Ön felé és az egész Világnak! Ne az legyen a köztudatban, Hogy a Magyar nép annyira tudatlan, Hogy Önt nem meri látni, szóra bírni, Hogy a hatalmat, csak tiltással lehet bírni, Hogy George Bush itt nem fogadja el, Amit a Világ sok helyen követel, Hogy a Magyarok kis számban kiáltnak: Békét a Világnak! Békét a Világnak! Mosonyi György
A BÜKK Sok szép tája van e hazának, Ki keres, arra szépségek várnak. Van rónája, erdeje, bérce, Múltja, jelene, jövő-kékje. S e sok szép kicsiben mind együtt: Az ódon, újuló, drága Bükk. Zúgó vizek, források idelenn, A Fennsík, sok-száz méterre fenn. Büszke fák törnek az ég felé, Kis virág hajlik lábad elé. Halk fenyők, tiszta bükkösök, Halk álmok, hangos örömök. Lépcsőn szikrázó hűs vizek, Tüzes borok, gyümölcs ízek. Kárpátok csúcsa idenéz, Délről, az alföldi vetés. Vasutak, kanyargó - keskenyek, Rajtuk boldog gyereksereg. Zsibongva, vígan, ahogy kell, Ajkuk, s a táj is énekel. Ölelkezik itt ipar s a rét, Együtt nyújtja a táj, ízét. Tüzes kémények néznek az égre, Kilátó néz a messzeségbe. A homályban szarvas, őz suhan, Kő, érc, omlik, morajlik, zuhan. - Az éjben csekély fény világol - Szén-, mészégetők tüze lángol. Barlang mélyén turista sereg, Ámulva jár, a víz közben csepeg. S betelik, vagy három emberöltő, Centivel nagyobb lesz a cseppkő. Vasutak, utak, friss erek, Rajtuk, szorgalmas emberek; Emberek, alkotók, tervezők, Árvizet, elemet fékezők. Szikrázó acélt öntve, vágva, Dolgozók, mind többre vágyva. Jó emberek, többre törők, A jövőhöz is felnövők Gépet alkotva és kezelve, Nehéz munkát, ésszel leverve. Centimétert és mikront mérve, De mindig is előbbre lépve. Izzadva, törve az ég alatt, Emelnek házakat, falat. És épül sok - sok szép lakás, Vár néz le ránk, vagy kőrakás? De sok helyt ép és szép a rom, Gondozzák, áll sok századon. S kik kiáramoltak a hazából, S visszavágytak messzi, tájról, Nézik, hogy áll a régi vár Talán boldogabb jövő vár. A lét, ma nagyon is nehéz, De átjárja az éledés. Szebbé teszi a holnapot, Napunk, egyre csak felragyog. Nem sziget a Bükk, de része a nagynak A hazának, s az újuló tavasznak. Mosonyi György
Bűnök nálunk és a világban Bedőltek a bankok, sok volt a pénz, a hitel, az értékpapír. Majd az állam segít! Szegény adóját, házát is a bank viheti, ha adnak neki. Az uzsorakamat, szerződésmódosítás utólag! A termelés pangott, éltek, hasznot képeztek a bankok! Előre lehetett látni! Miniszterelnökük lehetett akárki. Évekig ott maradhatott! Kisebbségi tapsokat kaphatott, korlátlanul hazudozhatott. Hiába voltak szavazások, segítettek a hazuggal összezárók. Amíg a Gyurcsány semmit se alkotott, de soha se volt csöndben. Tőkés László Brüsszelbe került, országunk meg csődben! Mindíg ötlet-rohamai vannak, azoktól mentünk, mehetnénk a falnak! Elődeitől kezdődött a válság, ő parancsolt, lett jövőt rettentő adósság! Nem gyászruhában a jogi főnökök, a Köztársasági elnök nevet, a többi meg röhög! Százmilliárdokat engednek kivinni, a szegénytől akarják beszedni! Megszorítások? Érezhetik ők?! Tárgyközben is csak röhögnek a vezetők... Évtizedek régi bűneit egy nagy üstben összekavarták; mindennek az oka: a világválság! Van ebben némi igazság, nagyon régi a világon a válság! Az egyenlőtlen értékű csere, a munkás éhbére, a bankárok repülőgépe. Az egyéni dőzsölés, tömeges elszegényedés. A gázai halott gyermekek! A világ szinte megremeg! Nincs más remény, csak Obama, hogy szűnik a torzult tőke rohama. A világ reméli, hogy harcol, küzd és velünk együtt túléli! Mert a válság még nincs itt! Nem rengeti a rendszer eresztékeit. "Még élnek" az utcára tett emberek. De a válság jő, a világ már remeg. Mert a legjobb ember is itt égeti földünk kincseit. Ezt is a helyére kell tenni, a régi rögzült rossznak is el kell menni! Nekünk kell tisztítani Napunkat, védeni földünket és önmagunkat. Ha a világ bele is remeg, győznek a jobbért küzdő emberek. Mosonyi György
BÜSZKESÉG? Függönyök mögé nem kukucskálunk, de miért mutogathatják magukat nálunk?! A normál szeretkezéshez se hívunk tanút. Miért kell ilyenket látnunk?! Reklámként autón, bárhogyan, két ember dolga, a hogyan!!! Azt se kérdezem, hogy miért egy nő, egy férfi lehet mindenkiért. A házasságot, a családot a vallás is védi. Az agyam, a szívem a mutogatást nem érti!!! Ez mindíg is két ember belső titka volt, míg esküvőre meghívást nem kapott; Holtomiglan, holtodiglan! A család, a gyermek élhet boldogan. Ha sikerül, ha bírják, megélnek. Ha nem, a gyermekek mindíg a vesztesek. Így és ílyen gondokkal küzködik a Világ. A családot bontják az ilyen viták. A család az élet ős, biztos alapja! Ne rúgjatok rajta!!! Amíg bármiben nőnek az ellentétek, szereznek! Jó ez, figyelem elterelésre! A mutogatás, gusztustalan!!! A nyilvánosság elfogadhatatlan!!! Tegyétek csendben, a falak között, hogy a béke hozzánk visszaköltözzön. Én 63 ízben adtam vért. Van is bennem büszkeség! Ilyen értelemben, én is más vagyok. Életeket mentettem, de nem mutogatok!!! Találjatok ti is olyan büszkeséget, mely segíti az embert, talán az emberséget!!! De, hogy így csináljátok, talán inkább átok! Nem kell mutogatni. Nem kell felvonulni! Arra büszke lennék, ha nem gyűlölnétek, ha síma nőimádóként is tisztelnétek. Tisztelet, szeretet akárhogyan, Mutogatás nélkül, éljetek boldogan! Mosonyi György