Mosonyi György versei





Cardiffban: 8 és 4 és 0!!!





Tapogj le a Prédikálószékről;

Leszokni a mindennapi beszédről!

Leszokni a mindennapi hazugságról!

Nyilatkozni e szegény Hazáról!

Focitól - "reformokig" beszélni!

Tánclejtéstől - rém-hírekig elérni!

Szokj le rólunk! Nem akarunk látni!

Magunktól akarunk kitalálni,

A szörnyűségből, amibe kevertél!

Tanácsnokból - a csúcsra emelkedtél.

Intelmeket, "reformokat" a Népnek!

De állás, jövő, nem jut a szegénynek.

Tizenkettő = nyolc és négy és nulla!!!

Volt ott egy erkölcsi hulla?!

Talán, már súgja az eszed?

Nemcsak minálunk nem hisznek neked!!!

Csodás prezentáció???

Inkább egy - egy, csodás, hálót rengető gól!



Tapsoljanak a tapsoló-gépek!

Ennyi jut egy Ország betegének!

A politikát nálunk, hagyd már abba!!!

Nyolc és négy és nulla! Tedd a kirakatba!!!





Mosonyi György




CHARTA Bokros Lajos nem kell többé! Nem leszünk koldusok örökké! A tucatnyiból Gyurcsány egy arca. Szinte havonta mást ígér, fizetést zsebel semmiért, az ország tönkretételért. Úgy jár - kel, mint Valaki, pedig tevékenysége: alaki. Új politikai fejezet: ez - miniszterelnök lehetett! Az összezárók megértetik Tevéled, az elkívánt "átlagműveltséget"! Ami egészen fejbekólint, A fő Fő úgy ahogy, de rábólint! Fontolnátok meg: ki az, aki eltűrheti ezt!? November 4. a tankok halált arattak, az utódok civilben itt maradtak. Hamis eskük! Nem a Nép szolgálatával! A szolgálatra hamisan esküsznek, '56. ellen mindent megtesznek!!! A Kossuth téri rács, egyre kisebb lehet, hogy a végén, oda egyedül Gyurcsány mehet! Ünneplők durva szétverése! Idegen erők bevetése! A közbiztonság: HÖRÖG! "Urakat" védenek a "rendőrök"! Kocsitolvaj, vagy sikkasztó, a kár marad, maradandó! Szolgálni! Nem összezárni! Erkölcsöt igen! Nem jogtalan jogot kreálni! Magyar érdek! Nemzeti! Ha idegen, nem teszi! E.U. döntsön: Polgári, vagy tank-utódok?! Nem kell bonyolítani! Tisztítani! Tisztítani!!! Nem szolgálhat kettösséget: hazugot és Tisztességet! Végleg elveszti a fényét, ha háborút szolgál, nem békét!!! Aki Gyurcsánnyal közös aláírást vállal, közös lesz a jövőnket sújtó adóssággal! Ami elmúlt, az a régi. Az E.U. új szervezet; őket védi?! Miért nem szóltatok akkor, amikor még Brezsnyev volt hatalmon?! Miért nem a polgári Ellenzék, hogy a szovjet-utód, maradjon csak emlék! Tőlem kaphatnak egy nagy közös szobrot, de adómból pénzt havernak, már ne osszon!!! Ne a nagy jólétről papoljon a szája; a szegény többség, már a pokolba kívánja!!! Mosonyi György
Cigányok... Nem mondom, olykor félünk tőlük. Máskor derűsebb a kép. Barnák, forró vérűek, Messziről jött ide ez a nép. Mondjuk: Nincs megkülönböztetés, De eléggé egységes a hang, Nem dolgoznak, elvisznek mindent, Amit nem ólom nehezék takar. Szutykosak, szaporák, műveletlenek, Sok, sőt rengeteg a baj velük. Elég általános a rossz vélemény, Mint akiket sehogy se szeretünk. Ám, mivelünk élnek évszázadok óta, Katonaként véreztek sokan, A holocaust se kímélte őket, Kevesen élnek jólétben, boldogan. Ez is másság, mások, mint a népünk, De jobban kéne élniük már rég, A Parlamentben ott lenne a helyük, - Erre biztosan lesz ellenzék. Nemcsak bennük van tehát a baj, Nálunk is vésődött sok szokás, Évszázadok úri hangjai Bennünk élnek, lassú a tisztulás. Munka, lakás, képzés, szüntelen, Vagy nyakunkon marad ez a vész, Nagy baj lenne, ha az évek múltán, Se léphetne feljebb ez a nép! Sok tehetség hordozói Ők, Sok nagy embert adhattak nekünk, Megérdemlik, hogy a jövő utján, Kart a karban jöjjenek velünk! Ha elfogyunk: Elveszünk egy szálig! Megérdemeljük a sok csapást, Ha nem jutunk el végre a cigányig, - Érjük hát el a nagy összefogást! Mosonyi György
Cigarettázó fiataloknak! Cigarettáztok akkor is, ha mentek, ha jártok. Pedig betegség, halál árnya int, nagyon jól tudjátok. Mi találtuk fel, régiek, öregek a dohányt. De azt is, hogy árt! Ne kísértsétek hát a bajt, betegséget, a halált. Minek narkózis a kis dolgokhoz. Bírni kell az életet, keményre edzetten, Majd jóra vált. Hát fiatalon kacagjátok őket; A hátatokon fát-vágókat, a hátulütőket. A sűrű népnek van erre is érvényes jó mondása: "Nem az a legény, aki üt, hanem aki állja." Nem haladhattok meg minket, tunyán és resten, Csak, ha keményebb a szív, s az izom a testen. Kik szemünk-fényei vagytok és lesztek, Mire se mentek aggig ápolva, pólyázva, Csak rugó-izommal, ütésre visszavágva. Ne féljétek az ütést védeni ésszel, izommal, De szembe széllel, vésszel, száz sokadalommal. Legyetek hát keményebbek drágáim, gyerekek. Így fejlődtök, s megéritek, hogy nálunk, Minden fontosban többek legyetek. Mosonyi György
Cím nélkül nincs boldogság Becsukódnak mind az ablakok. Csend belül, de nagyobb idekinn. Ismeretlenül, magányosan mész... Ne várd, hogy onnan valaki beint. Nem a magányosság az ember útja. Sötétben, egyedül, hunyt fények között. Ismerve, keresve, egymásban találjuk, A boldogságot, a Szent - fényözönt. Mosonyi György
A cinke Picinke cinke izente: Minden elveszett Télen nincs étel, A hó mindent ellepett. Meg fagyok érzem, Hogy végem, Alig tart az erőm. Hó alatt üresen áll Az etetőm. Jótevőm voltál, Üres az Oltár, Adj magot, Ha meg nem hallasz, E jeges dalban Megfagyok. Csillan a szeme, A gazda keze Hinti már, Mire a pici, Éhezve, dideregve vár. Jóllakik újra És dalát fújja Édesen. Köszönöm néktek, Hogy újra élek, Tavaszi széllel Tele lesz fészkem. Az egész fészek Énekel hálás éneket. Mosonyi György
Cipeld a Kereszted! FORDÍTS HÁTAT! A hazudozó úrnak! Megérdemelten újra lebunkóznak. Aki egyszer rúgott dolgozó Emberbe, Újra és újra megismételhesse. Eltűrtél Habsburgot, eltűrtél törököt. Tűrd, míg a véred, zsírod kifröcsög! A Világon mindenütt tüntetnek, égetnek. Csak a magyar, kit tűrésre képeznek. Akkor a tankoknak rohantál vérezve. Ma nem is fütyülhetsz hazugra kérdezve. Keresztre szegeznek, oldalba lándzsáznak, Így tetszel majd a szelídek pártjának. Tűrjél, míg lelkedet ki nem lehelted! Cipeld a Kereszted! Cipeld a Kereszted! Mosonyi György
A cipőm nem fényes... A cipőm nem fényes, Nem arra vagyok kényes. De arra a csodaszépre, Hogy tiszta szívvel Nézhetek az égre Mosonyi György
Csak jót, szépet Új házakról, hull a vakolat. Falakon a salétrom, kivirít. Nem elég építeni újakat. Ezzel még, nem győzöd le a régit. Valóban újat, jobbat adjatok! Szépet, korszerűt, ez legyen a cél. A szükséglet szerint és, ha ezt elérjük, Egünkre akkor Új világ napja kél. De addig? Addig bármily nehéz, Csak jót, szépet adjon a munkás-kéz. Így dolgozzon, így gondolkozzon Mind, ki munkájából él. Ez az övé, s a köz, érdeke. Így lesz a becsület érzete. Így gyarapszik a nép. Ki jól dolgozik, jót tesz, Az élet, jobb így lesz, A köz előre lép. Mosonyi György
Csak szépen, halkan Csak szépen, halkan szólok, mint a sóhaj. Ha ütés ér se zárok öklöt én. Megyek tovább, vagy várva várok. Mit se használ a türelmetlenség. Csak szépen, halkan, de sohse tétlenül. Gondolkodom, tervezem, hogyan, Míg összegyűl a döntő túlerő És kezdődhet a győztes új roham! Mosonyi György
Csak tiszta levegő A szerelem, csak tiszta levegő, De élni nélküle nehéz nagyon. Ne hagyj el, légy mindig vélem, Szeress hát, Angyalom! A szerelem könnyű betegség, De súlyossá válhat nagyon. Az orvosság Nálad van Édes, Szeress hát, Angyalom! A szerelem rózsaszín álom, Az ébredés, fájó nagyon. Ne ébressz! Álmodjunk együtt! Szeress hát, Angyalom! Mosonyi György
A család Anya, Apa, Gyerekek. Küzdés, békesség, szeretet. Egy csokorban a virág, Kit a Jóisten megáld. Élünk ezredéveket, Töltünk emberéveket. Nem lenne emberi világ, Ha nincs alap, ha nincs család. Ha baj van és nincs szeretet, Nézzük az embereket. Hová megy ember a világ, Ha széthullt csokor a család?! A Nagyszülők és Unokák, Mint elágazó, lombos fák. És még tovább a végtelen, Az élet él, sok életen! Van e nagyobb értéked, Van e Szentebb érzésed, Mintha örül a gyerek, Ha boldogok az emberek?! Ám, lássunk szülőt, gyereket, A széthúzás hová vezet? Kiheveri e valaha, A gyerek, a szülő, a haza?! Ha nincs cement és alap, Tisztelet, levett kalap, Hová is tart a Világ, Ha szélben szirom a virág?! Az élet rossz lesz, sőt galád, Ha nincs kapocs, a szép család. Hogy küzdenek az emberek, Ha van család, van szeretet. Csak így emberi a Világ, Ha szeretünk! Ha van család! Mosonyi György
A családokért A gyermekek nem szavaznak; kis ujjukkal mutogatnak. Örülhetnek, nevetgélnek, boldog mind, ha egészséges. A szülők mindent megadnak, ha kell, felét a falatnak. No de később az időben; talán hét szűk esztendőben kérdezhetik tőlem, Tőled, mit tett Értük Apájuk, szülő-, nevelő Anyájuk!? Hogy viseltünk gondot Rájuk? Tanítottuk? Nevelgettük? Értük utcára kimentünk? Mert akkor Ők voltak a "mások" csecsemők, meg iskolások; a Jövő! A boldogságok! Azt feleljük szörnyű kínban, neveltük száz álcirkuszban! Az Iskolát, a Kórházat bezárták, orvosok épp hogy ellátták. Az egészség is a pénzről szólt, hazug, rémes, zavart kor volt. Ott hevert a műszer, a széffel, szavunk odáig nem ért el! Ha az utcára kimentünk, azon nyomban szétverettünk! Az lenne igaz büszkeségünk, ha nem fogynánk el, nem lenne végünk. De a gyermek megkérdezi: Kik tették utcára szüleit? A politika! Ezer csalás! Költekezés! Hazudozás! Nem a család volt a fő! Cirkusz kellett! Rettentő! Szegényebb lett a szegény ember, több jutott a tömött zsebbe. Nőtt az álláshalmozás, a család, múló álmodás. Közbiztonság?! Nincsen járőr! Gondoskodnak a "górék" felől. A gyermekek nem szavaznak, kis kezükkel mutogatnak. Amíg nőnek, amíg élnek, Család-szentséget remélnek, hogy szüleik nem hiába állnak szembe hatalmi világgal! A gyermekért mind kiállnak, akkor is, ha ütnek vágnak, koholt vádakat kreálnak. Kiharcoljuk! A többség érti; tisztább élet jár Őnéki! Tisztább, könnyebb a családnak, tisztabb, a letaposott Hazának!!! Mosonyi György
Csalfa jegenyék Ne szidjátok nagyon a kommunistákat. Csak a torzító bolsevikokat, Kik vérrel áztatták a Hitet, az Életet; Perzseltek földet, átkoztak kék eget. Rég eltorzult a tiszta eszme, Baloldali lennék, ha Baloldal lehetne. Ki nem az őskorral, ókorral indul el, Péter-Pál erődtől, csak bolsikig érhet el. Mint annyi eszme, míg Alkalomhoz ér Torzul. Az indulástól nagyon is eltér. Csak kifejezetten szerencse-lovagok Hirdették, az ember mit is kaphatott. Az ember nem találta meg önmagát; Egyesült világban a Proletár Hazát. Nagy baj ez, mert máig sincs oly eszme, Amely makulátlan; vérrel nincs szennyezve. Mit tehetnénk hát ma emberek? Talán teendőnk mára feldereng? Jöjjön el végre az a Rend, Mi az embernek emberit jelent! Van itt puskapor-szag. '56-ban is volt. Az elnyomó hátrált. Majd újra lesújtott. Azóta is tart a harc. Az álmos magyar Gyakran azt se tudja, hogy mit is akar! -Megbocsátani? Elfelejteni? Ezzel tudják Őt is tőrbe-ejteni! Ha van 10millió, ki egyformán jól keres, Hogy tud harácsolni a Papp, a Szekeres? A harácsoló, mindig harácsolni akar, Ezt ne felejtsd el, ha szavazni mész Magyar! Ha nem mész szavazni, már rájuk szavaztál. Arra, hogy minden jó, hogy Rád is csak jó vár! Annyi ármány várt Rád! Most se higgy ezeknek, Cselszövést és csapdát ellened tehettek. Ha gyereked is boldog - meg se halld szavam! A rossz sors ellen írok! Így él a több Magyar! Vagy a Forradalmat kell újra lefejezni, Vagy az elnyomást már végleg befejezni! Él 15millió - Lélekben Magyar?! Magyar az, ki erre -NEM- választ akar?! Ne tűrj, mindent, mindent el Honfi! Ne bólints mindenre rá. Okosan kell szavazni! Kizsákmányolók ne kábítsanak! Miránk ilyenek, ne számítsanak! A pohárba tiszta vizet önteni! Az ilyen "baloldalt" meg kell dönteni! Bízom még, hogy "lelke" a baloldalnak, Nem tűri tovább, hogy tolvajt kiáltoznak És szeme láttára hordta el "Önrészét"; Az Adófizetők verejtékes pénzét. Íly' gondokkal küzdve - nem vagytok egyedül, Népünkben a tettvágy nő és odáig feszül, Hogy a jegenyefa ne az égig menjen, És a szavazással, dolgos népünk nyerjen! Mosonyi György
Csatlósok A Don-kanyarban, Vietnamban, Valami ilyesmi volt. A csatlós, ott meglakolt. Ezt, nem a bűnösök sorsa jelzi. A szerencsétlenek; A katonák sírja jelenti. Mosonyi György
Csendes Don A Csendes Don örökké Zúgjon nekünk. Magyaroknak. Zúgja, zúgja, hogy emlékezzünk! Soha ne küldjünk idegen érdekért! Többet tegyünk többet: Az életért, életért! Mosonyi György
Csernobil... Hirosima, Nagaszaki. Isten és ember elleni vétek! Mindezek az ENSZ-nek, valódi hatalmat kérnek! Követelnek! Különben vége lesz a Földnek, az embereknek. Szövetségek. Rakéták. Bűn-kezdetek, melyekből új háborúk keletkeznek, következnek. Mi hajtja!? A haszon!!! A fizetőképes kereslet. Ez kell az embereknek?! Erre tanított Jézus? Az Isten?! Sötét az ég a csillagvilágban. De "napocskák" ragyognak fényárban! Miért nem a fény felé haladsz!? Az emberség elől, a lehetőség elől elszaladsz!? Nem az élet kell Neked?! Kell a fizetőképes kereslet!? A gyermekednek? Ha az ember emiatt kihal; Öreg, sőt fiatal!? Nem él a lelkiismereted!? Ezt így tanították Teneked!? Ez következik a Hitedből, emberségedből?! Csak ennyi?! Ezért kell Neked is élni, lenni!? Hogy láss, hallj másokat, lásd utolsó rángásukat!? Lásd, halld, hogy Anya az Istent könyörögve kéri. De éhen hal gyermeke, Anyja karjaiban végzi! A pusztulás! Csernobil is erre int! Emberek szenvedjenek, pusztuljanak megint!? Gyermekeink, unokáink kérik: Ne a szörnyűség, a Béke érjen fel az égig! Hirosima! A szörny-robaj! Milliók ajkán üvölt a JAJJ! Holocaust. Nagaszaki. Új, új vérfürdő-szafari?! Rakéta-erdők. Ha becsapódnak, végezhetnek a Földdel, a jóval! Őrjöng a sátán! Ő jól halad! Emberiség! Ne add el Magad!!! A Föld, már, már poklok kapuja! A haszon, a gonosz, ide sodorja! ... Ingyen ragyog a Nap! Ingyen susog a szél! A víz, az óceán, erről mesél! Erdők tüzétől láng, ha száll, Földünkre pusztulás csontkarja vár! Gyermeked csontkarja is benne lesz! Ember! Emberiség! Ébredezz!!! Hogy nincs még Világegyezmény: Gátolhatja néhány személy. Olyan megrögzött bűnösök, kik indokolják, ha gyilkos öl!!! Mert az ENSZ olyan papírtigris, Hatalom van, az ENSZ-nek nincs!!! ... Háború robbanhat újra, ha a kéznek remeg egy ujja! Ember! Ha az Vagy, ha jól tudod, amíg életed útját futod, gondolj a másikra, a Világra, ne légy részese új gyilkolásnak! Az ember is megteheti, ha az életet, a Világot szereti!!! Sötétség helyett napsugár. Több napérlelte színek. Több haszon helyett, jobb Világ. Emberrel érző szívek!!! Mosonyi György
Csillagok /Sikeres újak köszöntése/ Mindig voltak körülöttem csillagok. Én, csak kissé pislákoló fény vagyok, Közkatona, - a csillag a hadvezér. Ám had nélkül a hadvezér mit se ér. Irigység soh'sem szólhat felőlem, Bíztatás árad most én-belőlem. Tán naiv, de őszinte ez az ének, Örüljünk más megharcolt sikerének. Azt kívánom, álló-csillag legyetek, Ki sokáig szórja fényét egeken. Mert láttam hulló-csillagot is eleget. Feltűnt, letűnt, fénnyel vonva az eget. Ne tűnjetek, szórjatok fényt sokáig, Kívánom, ha nem is jutok odáig! Mosonyi György
Csinnadratta Kit érdekel a csinnadratta, Csak a sakk - matt kell énnekem, Kit érdekel a felvonulás, Ki hallja benne énekem? Támadjon sakkban, életemben, Bőszen, vészesen, okosan, Kivédeni! Opponálni, Szárnyalva, vagy óvatosan. Lényeg az, hogy az erő a döntő, Enyém legyen és ott legyen, Ahol eldől a harc, S az ellenség hátráljon. Ahol eldől a harc, S az ellenség hátráljon. Végleg. Vesztesen. Kit érdekel a jósnő szava. Farkasüvöltés, Verebek csiripeljetek. Huhogjatok, fújjatok ezer egyebet, Lényeg az, hogy előbbre lépjünk, Táruljon elénk a tér. Mi haladjunk, aki harcol, Magáért és mindenkiért. Lényeg az, hogy okosan, szóban, -Fegyverrel is - védd meg magad. Meggyőzni ésszel, szívvel, fogakkal. A munkás ember él és szabad. Nem érdekelnek rezdülések. Fák zöldjén túl árny, mit mesél. A lényeg az: haladjunk, győzzünk, Mindnyájunkért; - az emberért. Mosonyi György
Csiszolom... Csiszolom versem, Mint kavicsot a víz, Egész életemben csiszolom. Felelős gond ez, Mely ihlettel indul, Drágakő lesz közben. Erről álmodom. Mosonyi György
A CSODA!!! Eszter 31. szülinapján Csodálatos érzés életet adni, felnevelni, megtartani. A Teremtőt én kérve kértem, legyen ebben a CSODÁban részem. A Jóisten meghallgatott, igaz boldogságot adott. Mosonyi György
"CSOKOR" Újabban többször gondolkodom. Holtan. Egykor talán eléggé rendes fickó voltam. . . . . . . . . . . . . . . . . . . A tisztességes véleménycseréhez, Tisztességes közállapot kell; Az anyagi, erkölcsi közelség. Sárdobálás pedig ott van, ahol sok a sár. . . . . . . . . . . . . . . . . . . Az ellenőrzés része a vezetésnek. Ahol az ellenőrzés nem folyamatos, ott a vezetés sem az. Az eseti kommandó nem helyettesítheti a folyamatos ellenőrzést. A kommandó a túlerőt biztosíthatja - szükség szerint. Ahol nincs folyamatos ellenőrzés - ott lehet - ellenőrzés elmulasztása, amely fegyelmi büntetési eljárást indokolhat. Tehát a vezetőnek önvédelemből, Az alárendelteknél pedig tisztességtől vezérelve Kell a rendszeres ellenőrzés, amit a tevékenységi leírásban elő kell írni. A folyamatos ellenőrzés a nagy szervezetekre még-inkább vonatkozik. Sokan halnak meg a közutakon? Van ellenőrzés a közutakon? (A munkaerőt hány százalékban, milyen más célra használják?) Ott kellett -e lenniük ezen járműveknek? Jó a tervezés, kivitelezés? Milyen feltételekkel kerülnek jogosítványhoz a vezetők? Vannak érdekeltek a körülmények ilyen alakulásában? Stb.... . . . . . . . . . . . . . . . . . . . GÁZ: Abból kell még nagyobb raktárkészlet, amiből egyébként is szűk lehet a keresztmetszet? A raktár-készletezés költségei; jó helyre irányul -e a pénz, a munkaerő, a technika? Ha más országokban komoly százalékban van más /megújuló/ energia. Nem erre kellene fordítani a pénzt, munkaerőt, technikát? A technikát művelve hol fejlődünk jobban /anyagi, személyi dolgok/ Ha eddig fújt a szél, feltehetően a jövőben is fújni fog. /Milyen megoldás, kiknek áll érdekében?/ A terrorizmus hol hatásosabb?? 100000 szélkerekes, vagy hőcserélővel ellátott családi ház, vagy nagy gáztárolók esetében? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . "Jó időben kell jó helyen lenni" mondta a tolvaj, amíg el nem kapták. Innentől, a tolvaj került - közérdekből - jó időben jó helyre! Mosonyi György
A csontvázak autója A tőkét újabban elítélik: Életfaló, Világfaló, Pedig bizonyítható: a múltja Életadó, életadó. Az olaj bűnös az atommal, Amit az emberek most kívánnak, Új energiákat a Világnak, Új energiákat a Világnak! Kísérlet magas szinteket ért, De a tőke nem engedi, Az ismert olajjal, atommal, A profitja könnyebb neki, A profitja könnyebb neki. Legyőzi a tőke, a tőkét? Ez itt a kérdés, ha ezt teszi, Az élet a Földön jobb, könnyebb lesz, Életét tovább élheti, Életét tovább élheti. Győzheted ember önmagad, A Hit is kérdezi, sőt felel, Az ember, a lélek, ilyen módon, Magasabb szintre érhet el! A történelem -e kérdésre A tőkének ugyanígy felel, Avult helyett az új, - ha győz, Magasabb szintre érhet el. A manufaktúra messze már, A futószalag régi érdem, Minden korszerűt felhasználnak, A piacra termelésben. Most a Világnak sorsa függ, Ha a fejlődés megállna, Az embernek, az élő földnek, Jönne el szörnyű halála, Eljönne szörnyű halála. Energiákat Váltani kell, Vagy eljön a végső óra, Nem lesz ember. De elkészül, a csontvázak autója. A csontvázak autója. Mosonyi György