Mosonyi György versei





"D - NAP" után





Hősök kérdezik. Élő felelj!

Van árnyék a Föld felett?!

Holtak kérdezik. Alig hallani:

Kell -e még újra Világot váltani?!



Dolgos méhecske, édes virágban,

Mérges dongók röpte a Világban.

Nagy, nagy szegénység. Harácsolás.

Nagy, nagy színészkedések. Lakájkodás.

Szorgalmas küzdelem. Békés a nép.

Megint, megint kell ágyútöltelék.

Szóvirágok a tisztes bér helyett,

Félrevezetett, becsapott emberek.

Megbékélést! Mond a pribék idétlen.

Az áldozat, már por és hamu a szélben.

Előttünk a fényes hold, az Űrvidék.

Messze már a Föld; még messzebb az Ég.

Napóleon gyalog vonult. Nem is olyan nagy - dolog.

Ha ma az Elnöki-gép száll, majd fél világ háborog.

Megváltozik a Föld, megváltozik az Ég.

A változás nem előnyös, semmiképp.

A szónak vége, vége már.

Egy szó az élet. A halál.

Misztikum terjed, nem a tudás.

Sokszorozódott; sok a Júdás.

Akkor csak volt a pénz. Ma szertelen.

Szinte úrrá lett az emberen.

Ha így terjed, talán el is veszünk.

Magunktól védene meg Istenünk?!



Kellene ma is az emlékezet:

Hogy ember fogott le, ember-kezet!

"D NAP"-on haltak. Mind Hősök Ők!

- Mutattak nékünk, tiszta Jövőt!

Élni csak így! Csak tisztán lehet!

Így éljünk, haljunk - mi - emberek!

"D NAP"-ból erőt merítsetek,

Bárhol is élő, jó emberek!

Az ember - másokért - halálba megy!

Így élni. Így halni. Így érdemes!



Hősök kérdezik: Élő felelj!

Van -e lesz -e árnyék a Föld felett?!

Holtak kérdezik. Meghallani!

Kell -e még újra Világot váltani?!





Mosonyi György




Dal Ha süt a nap, a szíved, ébred. A világ, csupa dalból áll. Eltűnik minden kísértet. Nem jut eszedbe a halál. Ha süt a nap, minden virágzik. Száraz ágat eltakar. Tavasz leng át a világon, Zöld a levél és nincs avar. Hát erre menj, ez a cél. Virág legyen és napsugár. Daloljon, aki csak él, Örökös legyen a nyár. Mosonyi György
Dal Rozálkához Nyár leng a hegyen, nyár a mezőn. Nyár ölel át forrón, szeretőn. Sohse volt kék az ég, sohse volt ilyen nyár, Nem is volt, nem is lesz soha már. Ha ősz jön, hogyha tél, mind a nyárról mesél. Az évszak ugyanaz, állandó a tavasz. Sohse volt kék az ég, csak Terólad mesél, Hogy sohse volt ilyen nyár, Nem is volt, nem is lesz talán. Mosonyi György
A dallam Életem egy gondja, Hogy alig volt Dallam. Olykor évekig is Dallamtalan voltam. Csupán élni vágyó Nagy, nagy lüktetése Az dallam, a ritmus Örök keresése; Szegények mentése, A Haza féltése. Emberek nélkül, Nincsen Haza! Az ember, a Haza is Gyakran mostoha. Tán azért, mert létem Sohase ment könnyen, De érzés, gondolat, Kihozott sok könnyet. A valós dolgoknak Mindig nagy az ára, Boldogan jöttem rá Egy-egy dallamára. A művészek, oly Hangokat írnak, Hogy az együtt - érzők, Velük együtt sírnak. Tán botfülű vagyok, De nem vagyok ügyetlen, A verseim olykor, Dallamnak születnek. Máskor elgyötörten Keresem a rímet, Mégis a gondolat Jellemzi verseimet. Végtére, öregként Dallamosabb lettem, Ehhez képest, nagyon Korán megszülettem. Sajnos, nem tudtam Dallamok közt élni, Mégse szabad nagyon, Nagyon elítélni. Nagyon is, nagyon is Szegénynek születtem, De később, Óriás Költőkre Leltem, Akik dallamában, A Mennyekbe mentem. Akik lelkemnek A fő dallamot adták, Hogy amiért élünk, A Haza, Szabadság. Hogy az Égben se lesz Teljes, tiszta kékség, Amíg meg nem szűnik Ez a nagy szegénység! Mosonyi György
Dalt terem a szívem... Dalt terem a szívem, Becsípni se' kell... Valakit mindig szeret! Ha nem egy szép nőt, Ha nem egy sellőt, Akkor csupán az életet! Elszálló felhőt, Suttogó erdőt, Vagy egyszerűen: e szép Hazát, Hol annyi a bánat, Hogy egy egész világnak Is sok lenne belőle tán?! Ezért is dalra, Talán sóhajra Gyakorta nyílik a szám, Hazám, Hazám! Mosonyi György
Dandártábornokok! Most kell a dandár! Mikor, hamis tojásból, 1 millió van már! Mosonyi György
Darwin után... Az ember lassan lemászott a fáról, És ahogy kivált, az állatvilágból, A fejlődés eme hősi tette, Az életet lassan tönkretette. Nehogy visszamásszál a fára! Gondolj a Földre, a Világra, Próbálj ezer évet úgy élni, Hogy ne kelljen senkinek se félni. Ne olvadjanak el a jéghegyek, Az erdők, a növények éljenek, Az állatot se irtsa emberül, Ráadásul még ezeken felül, Az embernek ne legyen farkasa. Szépen éljen, több élet nincs soha. Ne engedjen tömeges halált, Ne tűrje el, ha szegénységet lát. Fegyverek helyett, gyógyításra költsön, És akkor esetleg, Élet lesz a Földön. Ami hasznosat, bárhonnan is hallott, Próbálja megtenni, ne várja a hasznot! Ha hisz az Istenben: senkinek se árthat, Ha nem hisz, attól, még jó emberré válhat, Csak a tanulságot kellene levonni: Kárt, soha, senkinek se szabad okozni! Mosonyi György
David Attenborough emlékezetére -Megbotlott a lova lába, Egy kőn ült, kövült fosszíliába. Kalapáccsal ütött a kőre És világos lett ez egy-kettőre, Innen indultunk - ezzé lettünk, Kőbe van vésve a leletünk. Csak olvasni kell az írott kőből; Halról, madárról, vagy hüllőről. Az emlősökről még nem is szóltam, Csak bámulok, csak írok szótlan. Hogy oly világos, mint az egyszer-egy, Ember honnan jött, hol van, hova megy. És hol lenne a nagy tudománya, Ha lova nem botlik fosszíliába!? Már nem vagyunk slamasztikában, Mert 4 lábból, egy botlott csigába. Míg a ló, olykor csetlett - botlott, A Tudós, száz titkot kibontott. Mi van még hátra, mi kell Néked? Hogy tovább tartson -szépen- az élet! Mosonyi György
De Gaulle Nagy ember marad. Alakja, célja, Mint a viharos tengeren, Fénycsóvát szikrázó torony. De már Ő is megpihent. Halandók vagyunk Mindahányan. Különbség köztünk, az is talán, Hogy beleveszünk az éjbe, Vagy fénylünk a zúgó éjszakán. Mosonyi György
DEBRECEN Egyéni képviselő?! Csak banda tag!!! Profit! Haszon! Mihamarabb!!! Amikor "választott" a Nép, erről nem szóltak semmiképp. A hazug prímás ígért! Sokat! Visszautasított elvonásokat. Aki közösségtől elvesz, az CSALÓ! A csaló szó erre való. NE szavazzatok a csalóra! Rémképetek nem válhat valóra! Hiába zúgod: Elég! Elég!!! Folytatódik a rémregény; Mégse hiába. Éled a Nép! Élni akar! Ennyi az egész! Érzi, ha szavát felemeli, koporsó fedelét feszegeti! Nem lehet addig eltemetni, amíg el-, és nem fog feledni. Milyen a "párt", ha ez a fegyelem!? A Nép - kirablás, a terror, félelem?! Kossuth Apánk! Kerítik a szobrod! Piszkítják Szellemed, Arcod!!! Gyermekeid vagyunk! Folytatjuk a harcot!!! Néked sikerült Debrecenben! Mi is Ott vagyunk! Szellemedben. Mutatjuk mi is; trónokat fosztunk! Fennmaradtunk! El nem pusztulunk!!! Fegyvert nem teszünk le Soha többé!!! Élni fogsz! Él a Hon! Mindörökké!!! Mosonyi György
December 5. Istenünk! Bocsáss meg neki! Nem tudja, mit tesz. Mit és miért teszi. A pénz. A hatalom. Csak az élteti! Elévült tettes. Lógós hazudó! Mégse veti le hátáról a ló! Odaültette és tartja a pártja. A ma is elévül. Talán ezt is várja?! Ami fel volt írva, réges-rég az Égre, Azt az Ég réges-rég, Kőtáblába véste. Meg kéne tartani, nem kijátszani. Az Úristen is vágott egy jó nagy árkot. Alá rendelte - aki ártott. Fölé, ki érdemel Örökös Világot. Ma már, itt dúl az Erkölcs harca! A másik oldalnak, arctalan az arca. A csatorna-modort se fogadom el! Az esküszegő szava, ÉRVÉNYTELEN! Közeledünk, december 5-höz! Éber légy magyar! Légy hű a Röghöz! Aki a Magyart egészben elvetette, Önmagát közülünk, kiközösítette! Te a Népedet is hazugnak látod?! Hogy támogassunk? Hogyan is kívánod?! Hogy becsületes ember a Te szemedbe nézzen? Hogy most is hazudsz, még attól is féljen? Becsület parolát, hogy adja kezedbe? Becsületes ember, hogy nézzen a szemedbe?! Csatorna-szavaktól bűzlik a szád! Mit kezdjen véle egy irodalmár? Itt már annyi miniszterelnök volt. A mai, lelkünkön Te vagy a véres folt! Zászlóinkat összetépetted! Meghajszoltad, veretted Népedet! Nem volt szavad rá. Nem volt egy mozdulat. Hadd ünnepeljenek. Kell egy kis jóindulat. Elvették egy fiatal szeme-világát. Rajtad, már egy egész Világ lát át! Nem tűrted el Népedet, ünnepi arcban. Csak a rohamozót. Csuklyában. Maszkban! Nincs itt rend! És romlik évek óta; Csak is a hazugok tehetnek róla! Istenünk! Kérünk, ha majd közbelépsz, Győzzön az erkölcs! Győzzön a józanész! Így imádkozhatnak ma, az emberek. Adj másikat Isten! Rosszabb, már nem lehet! Nem kívánhatod Uram! Hogy szüntelen, Ilyen legyen rajtunk; ha nincs is bűntelen. Van, kinek bűne, csak kicsi, emberi. Népe szívét és, Tiéd' egyaránt elnyeri. Adj Uram egy jobb embert végre! Elérjed, hogy új hálával nézzünk fel az Égre! Mosonyi György
December 5. után Tulajdonképpen meg se mozdult A Nagy Magyar Társadalom! Ezen a szomorú Gyásznapon. Amikor a kormány NEM-mel felelt Az elszakított Magyarokra, A körbe húzott határokra. Állampolgárság? Nem jár Nektek! Csupán JAJ! jár a legyőzötteknek! Nem jár vigasz, se honfi kéz! Csak alamizsna. Ennyi az egész! Nem jár bátorító szó se már. Mert távolabb húzódik a határ. Az se jár, amit odaát adnak; Semmi se jár a túlsó Magyarnak! Önállóság?! Önálló élet?! Nem jár, hiszen szórványban éltek! Ha tömbben Vagytok, se járhat Néktek, Mert többen élnek, körül a népek. Nem jár Néktek se vigasz, se szó! Magyarságtok, csak eltűrni való! Csak dolgozz, ha tudsz! Ne keseregj! Ha gyerek vagy, majd felcseperedsz! Ha öreg, akkor a föld alatt, Megtalálhatod Magyar - Magad! Ott, kézfogásra, majd összejövünk, Innen és Túl, lehet majd Nemzetünk! Mosonyi György
DÉL-AMERIKA Napkeletről, Délről Jő a meleg, a fény. Lenyugszik Nyugaton És múlik a lidérc. Észak-Amerika Helyett, jöhetne - Dél. Az ember nemcsak szolgál, De már meg is ítél. Nem vesszük át a rosszat, Ha nincs kényszer elég. Észak-Amerika helyett Jöhetne, jöhetne - Dél! Kevesebb hideg jönne A szegényekre már, Munka lehetne elég, Kevesebb a halál. A csillagokig szánjuk A sóhajt! Az Egekig! Add Uram! Így legyen! Uram! Most is segíts! Az USA egyre, egyre Kuszább helyzetbe lép, Sokan gondolják, mondják: Elég! Elég! Elég! Elég a háborúkból, Dicsfény Egek alatt, A gondolat, az ember, A Béke felé halad! A szegénynek pedig, Nem alamizsna kell, De munka. Megélhetés, Kevesebb teher. Kevesebb tőkés hasznot, Többet az emberért! Emberibb Északot! Többet kapjon a Dél! A jog helyett az erkölcs Legyen a nagyobb! Napfény ragyogja be Szíved és - ablakod! Mosonyi György
Délibáb Szőke tengerár, Délibáb. Élet, remény és napsugár. Napkitörés az életemben, Szívem vergődve kalapál. Nem akar eljönni a nyár, A tavasz elveszett valahol. Csak szőkeséged ring a szélben, Édes- bús reménység dalol. Halk hárfán bíztat az éj, Feltör mély tengerek alól Eljő a nyár bár várat magára, Mint tavaszi csók a tél havára. Egyszer csak minden szárba szökken, A nyár kibomlik, Égbe röppen. -Mi csak lebegünk, halk örömben. Mosonyi György
Demokratikus megoldásokat! / Hírek alapján / Túl a kreált határokon lelkembe újra, újra belemar: verik a Magyart! Dunánkat elvezették. Szigetnél a sár jutott, élővilágunk fogyatkozott. Kisajátítanák a Tokajit. Öreg Dunánk olykor posvány. Apad. Pilsszentkereszten szlovák gond akadt. Pozsony segíti az idetelepült szlovákokat; Hányszor jött: Ellenünk indítanak tankokat! Mi át nem lépnénk a Rubikont, de onnan a "hírszárny" ilyen híreket hozott. Megvertük Szvatoplukot, jó 1 000 éve, vitát nem kívánunk fegyverek nyelvével. De gondoljátok meg szlovák vérgőzös komák! Hány milliócska a valódi szlovák!? / Az USA-ba települtek esküt tesznek, bárkit, bármikor be se engednek! / Ezt nem tartom követendőnek, de fél intézkedést se tartok elegendőnek. Ezt a csonkolt Hazát jobban kell védeni. Ájtatos szavakból mit fognak érteni?! Mit évekig folytatnak, ránk engedve szennyet, mitől itt az ember, a gazdaság is szenved. Nem futószalagon kitüntetések kellenek! A Hazához Hű, ha kell, Hős emberek! Nem itthoni tovább csonkítással, nem hazudozó bűnbandákkal. Nem pántlikázott pénzosztással, de izzadtságos, kemény munkával, elszámoltatással! Nem lehet bérnyomort fenntartani, munkaképeseket utcára rakatni! Velük lehet megvédeni a Hont! A földet, a vizet, a Tokaji bort! Nem bezárt Iskola, Kórház kell a Népnek! Vissza a felszedett síneket a Vidéknek!!! Vissza az elveszett becsületet! Így lehet tartani, óvni a Nemzetet!!! Mosonyi György
Demokratikus tízparancsolat 1./ Ott legyél minden választáson! A becsületre, erkölcsre szavazz! /A politika százszor becsapott./ 2./ Jog-csűrés ellen; Ne hagyd magad! 3./ Szegény az ország - szegény vezér kell! /A gazdag éljen a vagyonából. Ne szegény adóján éljen, Ne síboljon az államkasszából. A retye-rutya se lehet kivétel!/ 4./ Ingyen pénz tehát: Nem létezhet! Csak Hitel; azt pedig, meg kell adni! 5./ Aki melegszik és még markol is, Azt jó hűvösre kell lerakni! 6./ Elszámoltatni! Visszamenőleg! /A mai vagyon: múltbéli - előleg!/ 7./ Aki mindezt csűri, csavarja. Az a további harácsolást akarja! 8./ Igazabb világ úgy következhet: Megértéssel. Ha meg nem köveztek! 9./ Szent Minden Élet. /Terror, maffia: Ellene hív a Demokrácia!/ 10./ Most jön a kettőspont, - a Pont: /Bízzál Istenben! Tartsd szárazon a Puskaport!/ Mosonyi György
Demokratikus tízparancsolat kiegészítés 1./ A munkaképteleneket el kell tartani. 2./ A leszázalékoltakat nem alamizsnával sanyargatni. 3./ A választottak, a hivatalnokok, a közbiztonságiak, SZOLGÁLATRA esküdtek!!! Ahol ezt nem teljesítik, onnan el kell őket távolítani. 4./ Tisztességet, erkölcsöt, nem csak jogot követelünk. 5./ Bármi választás győztese se hozhat csak neki tetsző törvényeket, határozatot. Nem folytathat csak neki tetsző politikát. 6./ Legalább a nagyobb csoportok akaratát is érvényesítenie kell. 7./ A napi folyamatos ellenőrzést nem lehet mellőzni semmilyen beosztásban. Ezt nem lehet helyettesíteni "kommandóakciókkal". 8./ Semmilyen választott, egyéb közszolga nem élvezhetelőjogokat. 9./ Költségtérítést kellő igazolással, meghatározott célra kaphat. 10./ Biztonsági, egyéb járandóságait előre rögzíteni kell. Mosonyi György
Demszky és a Kombino Demszky és, a Kombino; Ha menne, Az lenne jó! Ami megy, de nagyon, Az a népvagyon. Ez a "vezető" Nem vette észre, Hogy nem a villamos Megy, hanem Az adófizetők pénze. Szomorú, hogy Mondani kelljen: Mindkettő elmenjen! Mosonyi György
Dicsőség után... Az E.U.-ra szavaztunk, szinte vakon. Áldás, vagy átok lesz a Magyaron? Mert olykor jogosan kérdik emberek: Ez, ami volt?! Szén és vastelep?! E.U. Szavazók joggal kérdezik; Törpe kormány csapat mily joggal rendelkezik?! Szavazók joga és forró vágya oly szervezet kell, mely hallgat a választó Nép hangjára! Mi az, hogy E.U.? És mire vár?! Nyúzók terrorjánál is hallgatva asszisztál?! Ha ország veszhet el, kifosztva emberek, Vígasz, hogy megmarad a szén és vastelep?! Aggódott iráni választások miatt; Itt bűn és baj honol, csak üszkös rom marad! A Választó küzd, remél és elmereng: Tisztesség is kell, vagy elég, hogy óriási szén és vastelep!!! Mosonyi György
A diktátor ( 89 % ) Tény, hogy a népem, nagyon vegyes. Mégis, mégis, jobb sorsra érdemes, Mint amit sorsa eddig szánt Neki; Azért, mert nem fog össze mindenki! A déli harangszó is jelzi a Világnak, A Magyarok is az Oszmán elé álltak; Győztek! Ma is győzni fogunk! Ha összefogunk! Ha összefogunk! - Sokféle ember, sokféle nézet. Vezetik, csalják, be is csapják a Népet! A hatalomnak édes az íze! A hatalom, sokakat a gazdagságba vitte. Harácsolással és törvényszegéssel, Nem csak becsületes munkával. Szerzéssel. Miért hinnél azoknak, akik már becsaptak, Nyomorítanak, hazudtak, hazudnak?! Miért diktál olyan vezető Neked, Kivel közös sorsod, sohase lehet!? Évtizedes munkáját a Népnek, Elrabolják a terrorlegények! Harácsolók osztoznak a kincsen! Munka, megélhetés, tisztesség, az NINCSEN! A Had is kivonult. Nem vitte magával; Aki kiszolgálta, nem ment az "Armadával". Utódokkal is, percenként állsz szemben. A Had vigyázott. Most ők vigyáznak a "rendre"! Ez a "rend" pedig ma a terrorizmus rendje. Megvan a hatalmuk, hozzá a "rendjel". A jelszó hallható! Kiáltja sok torok: "Gyurcsány! Takarodj! Gyurcsány! Takarodj!" Az összefogásnak komoly jele ez. Nemzeti oldalon, százezer éljenez! Gyurcsány - fogadtatás, már fél éve más! Repül felé narancs, repül felé tojás! Támogatói, nem látják, nem érzik, Ilyen sebektől, az ország elvérzik! Növekszik a nyomor, az adósság - teher. A Nemzetieket, a terror űzné el; Zászlaink a sárban, rugdossák emberünk! Isten segíts! Segítsed Nemzetük! És szól az Úr! Mellettetek leszek! Fogjatok össze Igaz emberek! Mosonyi György
A diktátor végnapjai! Gyurcsány azt hiszi, mindent megtehet. Mindegy, hogy ki szeret, És a Többség NEM szeret! Új választás, 2010-ben! Addig nyeregben van, bármit tehet, mindegy! A Nép se, Európa se tűrheti, Hogy mindent elkövet ellene és megteheti! A fejüket, ők dugják homokba! Új adósságokat halmoznak halomba! Haldokol az Ország; sírnak a betegek! Ti dőzsölve éltek, kell a kormánynegyed! Szervezés helyett, Népnyomor! Felettünk, ezer nyomorító honol! Felelősök a gyilkos tettekért! Hazugságokért, kifosztásunkért! Elszámoltatni, az Ország-rontókat! Elszámoltatni, a sortűz-parancsolókat! Amit elődeink meg nem tettek, Kárpótolni kell! Jár ez a Nemzetnek! Elszámoltatni minden ügynököt! Aki megrontásunkban ügyködött! A fekete levest a Nép, vagy megissza, Vagy az orzottakat, a tolvaj, fizesse vissza! Hiába hirdettük: "Az Ország nem eladó!" Mára nincs is Ország; felfalta sok csaló! Ha véget vetünk a kótyavetyének, Megélnek a népek, élnek a szegények. Álljon ellen a Nép! Legyen bátor! Ne legyen tovább úr nálunk a diktátor! Mosonyi György
A diktatúra Hogy diktatúra volt, Megtudni egyszerű. Amikor lelép, Megrendül a mű. Mosonyi György
Dobogj még... Dobogj még szívem! Millió a dolgom. Hosszú még, A meg nem tett Utam. Annyit kell még Tennem! Annyi munka vár. Bírjátok izmaim, Ne bukj fel Lovam. Mosonyi György
Don-kanyar Ha nem volt elég a magyar halálból, Vigyetek újabb halálba minket, Nekünk már úgyis minden - mindegy! Hogy gyorsan, vagy lassan halunk: Kihaló nemzet vagyunk. Politikusokból költők szólnak, Hát így higgyetek sok, sok szónak, A költők politizálnak, -Szerte-zilálnak. Szegény népem! Hogy is maradhatnál épen?! Most siratjuk a Don kanyart, Hová menni senki se akart, De ott halt meg több-mint százezer. Hát dicsérjétek az oda - küldőket! Ne figyeljétek a költőket, Csak a nagy nyilatkozókat, A fegyverekre adakozókat. Ha nem tudjátok mi az emberek: A fagyhalál, mi a rettenet, Az atom se, szörnyű Tinéktek, Hiszitek: Mindent túléltek. Ha nem volt elég a magyar halálból, Vigyetek újabb halálba minket, Nékünk már - ugye - úgyis mindegy, Nékünk már - ugye - úgyis mindegy?! Mosonyi György
A DON-KANYAR Dermesztő az északkeleti szél. Halál süvölt a Don-kanyarban. MIt kerestünk ott mi, magyarok?! Roppant erők feszültek ellenünk! Veszélyben volt országunk, nemzetünk! Mégis kiadták a támadó parancsot. A fegyverzetünk ósdi, elavult; Éreztük ott kísértett a múlt. A fagy, a halál mind ellenségek voltak, Katonáink vitézül harcoltak. De nem volt a mi földünk, csak ősidőkben tán. Hiába várt vissza kis Hazánk. Halál aratott, a vakság dobolt; Ez is a holokauszt magyar része volt! A fasizmus űzött minket is oda, a nácizmus az ember egy szörnyű ostora; Ne lángoljon fel a világban soha! Nincs küldött fajta, csak ember, emberibb. Az emberibb ember, béke-lángot visz! Idegen földekről, mind térjen haza! Hódító háború ne induljon soha! Elég a baj itt, e rendelt földön. Rövid az élet, mind, mind bkén töltsön. Lefogni, letörni halálba küldő kezet! Ki meg tudja tenni, joga az emlékezet. Így válunk emberré végre, valahára. Ha áldón leng felettünk a Békegalamb szárnya. Emeljük meg mind, mind a kalapunk. Mi talán örökre vasztesek vagyunk, mert senki se pótolhat testvért, apát. Vesztesek vagyunk, vesztes a hazánk. Fogadjuk meg, jobbá leszünk egykor, senki kezében nem leszünk már ostor! Csak zúgj hóvihar! Északkeleti szél! Magyar fájdalomról, békéről beszélj! Mosonyi György
Drang Nach Osten!? Kolumbusz meglátta, ami hódítható! USA látta; a Föld: cukor, édes dió! Kolumbusz tévedett; - de nagy az érdeme. Az USA is tévedhet, mi is az érdeke?! Más ez. Nem India. Nem baj, már ez is jó. Hogy mennyire lesz jó - Tudja a Mindenható! Édes, Mert van profit. Édesebb, ha sok. Azt hiszik: nagy emberek élnek itt; okosok. Pedig, kik élnek itt, egyszerű emberek. Csakhogy Ők meglátják, ha kereskedni lehet! Csakhogy Ők meglátják és hamar tesznek ám, Hogy zsebükben legyen az óhajtott dohány. Nagy lett Amerika és nagy lesz az érdeme, Ha nem téved abban, hogy mi is az érdeke. Persze, az is lehet, aki elkezd enni, Megjő' az étvágya; mindent kebelezni! Nem nyelheti mégse a Kínai falat, Megülheti hasát, a kőkemény falat! Ázsia túl hosszú és túlságosan széles, Sok a muzulmán és túlságosan népes. Nyújtózkodjál úgy, hogy ne fázzon a lábod, A Föld erősnek és ne didergősnek lásson! - Tán meg kéne állni! Kellene a béke! Ráférne a jobb-lét a Föld sok népére! Mosonyi György
DROGHALÁL!!! Négyen egy napon Budapesten, az ötödik kedden. Siettek szólni: "nincs összefüggés!" "csak" öt droghalott és kész! De folytatódott; 4 nap és hatnak adódott. Aztán jött a nyolcadik halál, abba is hagyom ma már! A hazug szavak Gyurcsányékból ennyit érnek! A "reformjaik" valamilyen halálba érnek. Fortyog, kavarog a káosz. Nincs egyenes út. Kialszik minden fárosz. Vonaton mennél? Felszedve a sín! Buszon utazni, olykor szörnyű kín! Munkanélküliség kit, mikor érint, nem tudja a polgár, hogy miért is él itt!? Csak a harácsoló! Annak aztán jó! Vagy könnyen vihető, vagy már eladó!!! Ha lenne is munkád, könnyen kitehetnek, nagyobb haszonért az utcára löknek. Utcán tiltakozol, avagy ünnepelsz, máris ott a "rendőr", aki ütlegel! Szakad itt a cérna, szakad itt a jog, Nem csoda, ha gyakrabban öl a drog. Kilátástalan a Magyarok jövője, senki se bízhat bővebb esztendőben. Úgy ahogyan vagyunk, nyírják az országot, el kell hallgatnunk ezer hazugságot. Egy ló, egy liba, kicsi, meg nagy hiba, Ez a "koalíciós" ocsmány politika!!! Nemcsak, hogy elnézik a bajt, még tetézik! Az élet fekete, feketén megél itt! A szürke féltörvényes, már-már elégséges. A közvéleményes meg is mondja menten, összezáróékból nem lesz százkilencven!!! Kevés volt a dinnye Csányból, túl sok volt a hazug Gyurcsányból!!! Talán nem élnek meg közömbös tunyaságból!? Ha az Ellenzék nem teszi magát tönkre, az a százkilencven, elmegy tán örökre!!! De, ha így tespedtek, dolgozni restelltek, a "koalíció" készül! Vetik a magot a jövőre! Ennyi és ennyi Forint kell egy főre! Üléseznek, terveznek, hogy az ígéretek Neked, majd mennyit érnek!? Ha most is hiszékeny leszel, ha most is rosszul szervezel, ÖRÖK IDŐKRE ELVESZEL!!! Mosonyi György
Dübörgött a gazdaság! Az ellenzék képe, sötét világ. Dübörög a gazdaság! Dübörög a gazdaság! Mondta a kóka - Kóka! A Gyurcsány - gazdaság orvosa, Kit, majd elszámolhat a Lakosság által fizetendő adóba. Mondták, mondták. Becsaptak mindenkit, Ki hitt nekik. Hazugságokkal többséget szereztek. Markukba nevettek. "Mi az, hogy!" De lassan elfogy, Aki hisz nekik. Nem hisznek Gyurcsánynak, A politikájának. Újra kell hát szavazni! Hazugokat el kell zavarni! Mi az, hogy! Én magyarázzam az MSZP-nek, Ki hazugokra épít, azoknak vége. Megtanulhatnák mára végre Árkokat betemetni! Így lehet előre menni. Nem a harcosokat bíztatni erre. Így nem jutsz sehova, semerre. Egyszer kell félreállni, Elölről kezdve politizálni. Azt illeti a babér, Ki tisztességesen, elsőnek odaér! Mosonyi György