Mosonyi György versei




E.U., NATO szavazások




Az Írek bátrak, őszinték voltak!

Míg nincs erkölcs: ERKÖLCSTELEN!

Nem lehet formális szavazással

túlhaladni egy Nemzeten.

Nem lehet központosítással

mindent; önállóságot elvenni.

Egy Nemzetet az Ő jogával

sokkal többre kell tenni!

Magyarországon így volt!

EU. NATO, egybe megy.

Írd alá Magyar ember!

Ne gondolkodj és elmehetsz!

Észak-Atlanti. Neve se jó!

Nem Európa! Nem Magyar!

Viszi véreinket! Vér kell!

Az kell, amit az USA akar!

Az EU annyi galibát hordoz,

amennyi jót, keveseknek.

Nem néz tényleges bonyolítást,

így sok jut az "ügyesebb" zsebeknek!!!

Itthon mi volt!? A szokásos!

Az Ellenzék is csődbe ment!

Vita nélkül, olvasatlan

írt alá, becsapva híveket!

Ebből elég volt!

Nem lehet ilyen az értelmiség.

A vidéket nem is mondogatom.

Becsapva, rúgva él a szegény.

Ehető terméket irtani?

Korlátozni a termelést?

OSTOBASÁG! Az éhezőnek,

csak a halálához elég!

Hol nincs erkölcs: ERKÖLCSTELEN!

Itt most azt is tervezgetik:

a tojásdobálást is büntetik!!!

Börtönbe vele! Ha tojást dobál

csődölt, hazug politikusra!!!

Az esernyő már nem elég!

Ezeknek, csak írásos jogra futja!

EU pénzt pártból osztani,

az jogos cselekedet!?

Közgyűlésből kitilthatják

az ellenkező Ellenzékieket!?

Tiszta levegőt el lehet venni!

a Mártától, Kékes Édenétől!?

Mindent el lehet joggal venni

a meghurcolt, vert Magyar Néptől!?!?!?

Ha nincs erkölcs: ERKÖLCSTELEN!!!

A legelemibb emberi jog:

olyan állami berendezés,

az emberek legyenek boldogok!!!




Mosonyi György



Az E.U. részére Nekünk nem kell olyan közösség, Ahol, a diktatúra az örökség! Olyan kell, hol az Erkölcs a Mérce, A tiszta beszéd, hogy mindenki megértse. Csak saját zsebükből adjanak hazugnak! Akiké elévült, kik most is hazudnak. Ne bízzanak bennük! Tömeget vertek szét! Kóstolgassák előbb, életünk ízét; Hol adóra, adó jön, a gazdag, gazdagul, A demokrácia, hol rendre elfajul, Hol hónapok óta tart a tüntetés, Hol beismert a Kormány-semmittevés! Hol hazugra, hazug jő és esküszegő. Vernek félszázados Nemzet-ünneplőt. Hol kokárda - színfal, mindent eltakar, Hol sortűz-utód, a testedbe mar! Hol koszorút az helyez a Hősi műre, Kinél nincs ítélet, saját- és elődbűnre! Ha nem ezt akarjátok, Nézzetek szét nálunk! Családjainkba, Szeretettel várunk! Mosonyi György
Ébredj FIDESZ! Szólott a FIDESZ, de fürgébb Nála A Kilimandzsáró hava, vagy a Himalája. Meghívja népeit a Térre, Egy új magasztos ünnepi beszédre. Két hónapig semmi. Csak aláírni lehet. Addig moroghatnak a becsapott emberek. ÉBRESZTŐ már FIDESZ! Nem kell nyári szünet! Nem jegelhetjük háborgó szívünket. Hazug épít várat. Fogjuk be a szánkat? Mikor újra nyomor sújthatja Hazánkat!? ELSZÁMOLNI! Hová lett a pénzünk?! Nem nyári mély alvást; IGAZSÁGOT kérünk! Új arcok kellenek, akik nem hazudnak. Régi hazugságra nem épülhet Holnap! Gyermekeink várják, ma mit tesz az Apjuk. Ne hagyjuk a csalást! Ne hagyjuk! Ne hagyjuk! Igazságról irkál, amit nem bontott ki. De elszámolásra jogosan vár bárki! Gyerekeink várják; MA mit TESZ az Apjuk!? Ne hagyjuk a csalást! Ne hagyjuk! Ne hagyjuk! '56. szelleme is kívánja, hogy tegyünk. Értetek, magunkért MINDNYÁJAN ott leszünk! Égjen Bennetek a felismerés: MA MÉG, A HOLNAP IS A CSALÓ ÁTKOSÉ! Janicsárt szolgálni 150 éven át; Vagy küzdve VÉDENI az embert, a Hazát! '56-osok! Folytatjuk harcotok! NEM győzhetnek rajtunk az ÁTKOSOK! Mosonyi György
Eger Népe! Ne légy belenyugvó! Ne légy közömbös! Ne légy hunyászkodó! Rácsokon dörömbölj! Ne hagyd az iskolát! Ne hagyd a kórházat! Ahogy sanyargatnak, gyalázat! Gyalázat! Gyeremeked, unokád, hogyan gondol Reád, ha eltűröd, mit tesznek, ha nem hallod jajját, őrült adósságba eltűröd, engeded. Őt is gúzsba kötné a tűrés szelleme! A török se győzött az ittenieken! Az Ország figyel Ide! Vinnék kincseinket! Még van egészségünk, ősi örökségünk. Ha elszedik tőlünk, mindörökre végünk! Eger nem eladó!!! Nem adja a Népünk!!! Az Ország se eladó!!! Örök örökségünk!!! Távozzon a karvaly, távozzon a tőke!!! Összefogással szabaduljunk tőle!!! Ami a Magyaré, az itt is maradjon! Egri Nép a Magyar, diadalt arasson!!! Mosonyi György
Az egészség Lehet nagyobb bűnt elkövetni? Orvost, beteget, nővért az utcára kitenni?! Lehet! Megtették! Beruháztak; utána megszüntették A Kórházat! A beteg - várat! Ez rablás! Nem szolgálat! Maga a GYALÁZAT!!! Ma, még csak tervezik. Ha nem állsz ellen; megteszik!!! Orvosnak pénzzel kell foglalkoznia, Nem a betegről gondoskodnia?! Aki betegnél kezd megtakarítás-harcot, Az sohase mutathat érző, emberi arcot! Rácsok mögé harácsolókat, bűnözőket, Vagyon megszerzőket! Itt kezdhetted volna! Nem gyűlhetnének bűneid csokorba! Komputer-világban! Ebben az Országban, kézzel írt nyugtával!!! Joggal kérdezed: Elmaradt világunk, melyik része ez??? Nem szervezéssel, de gyors kapkodással, Sok szenvedéssel, átkozódó szájjal! Értéktelen és rongyos lett az Élet! Táncos lábú, hazug! Ezt, bizony elérted! Elherdáltátok, amit befizettek Évtizedek alatt, amiért szenvedtek! Szavazni se lehet a vizitdíjról! Hazugság-özönnel elcsalt választásról! Van, e kis Országban, már több biztosító; A haszon, több száz-milliárd - per év - undorító! A Biztosító-banknál, a haszon lehet a cél; De ki tesz a Kórházért, ki tesz az Emberért?! Pont nálunk nem lesz korrupció-haszon, Ahol a hazug a legfőbb hatalom???! Senki se védi a szegényeket. Gazdagok javára hoznak törvényeket! Hogyha ezeknek, még elég sokan hisznek, Téged is, engem is, utcára tesznek A vizitdíj nálunk úgy kapott jogot, Hogy hazug, hazudott, rémeket károgott; Úriember lett az Ellenzék Vezére, Hogy ő nem az, későn vették észre! Pazarol! Osztogat! Szegényeket fosztogat! Havi milliót ád, támogató körnek, A szegény betegek, halállal pörölnek! Mely tavasz hoz el virágokat, zöldet? Megtartani enged, házat, munkát, földet??? Erről kérdez a szél! A szív! Az - ember - beszéd! Boldog lesz, aki idáig elér?! Először is, dobd le a sarat! Amit a hazug, Reád rakat! Tegyél és higgyél a Holnapért, Amely, majd tisztább Hazában ér! Mosonyi György
Az egészségügy "reformja" 2007. június 20. Dühöng a gyurcsány terror; teljes erővel! A hullaszállítás, idővel, időtlen. A BM - ben voltam, tartalékos alezredes. Csak hát az egészség; sok róla a lelet. Petrétei úr, még küldött vagy két lapot; Mert "rendszerváltás" táján kaptam meg e rangot. Mivel, Ötvenhattal rég szimpatizáltam És november 4. után, önként ki is váltam. Azóta, hozzám se szóltak. Ámde verseimben, hozzászóltam. Jókat! Nem tudom, a HM befogadhat e? Ez is a Gyurcsány és Horváth Ágnes keze!!! Három hónap kell, mire korrigálnak! Addigra már sokan, tán föld alatt hálnak. A napot is ott töltik. Gyurcsányt és Ágneskét, gyakorta köszöntik! Ezt is jól tettétek! Jól megszerveztétek! El lehet nevezni: irtóreformnak! "Pajzsos" Feleségem se tudja, mi lesz holnap?! Hová megy? Kihez megy? Azt se tudja végül! Csak azt tudja: hozzám jött, rég, feleségül. De orvost mikor lát? Védő, gondos kezet? Az egészségügy rosszvolt? Nekünk, szép emlékezet. Mai embertelent, mindazok találnak, Kik önös érdeknél, kissé tovább látnak! Mosonyi György
Egészségügyiek kivándorlása Külföldre tódul a magyar, ha élni akar - valahol. Ez is egészségügyi reform?! Helyettük itt a karvaly-tőke! Így lehet ez jövőre, sőt örökre! Ásatjátok sírjainkat, kihajtjátok javainkat. Nem volt itt '56. áradat?! tízezrek hagyták el a Hazát, a házakat! Sok, sok ember földönfutóvá lett, aki itthon maradt, retteghetett; ezt hozta a hazugság, a Kádári tett! Helyettük kaptuk a nyitott kapukon át a szovjet tankok csapatát. Utóvédeit itt hagyta. Ma is magyart nyom el, ül rajta! Zászlait a földbe tapossa, Polgárait külfölre hajtja, a harácsolókat gazdagítja! Hazugság-kórus zengedez. Terror, elnyomás lengedez! Lelkiismeret!? Meglakol! Jeltelen sírban, valahol. De nem halhat meg a nép; Egyre hangosabb az: ELÉG!!! Itt kell! Itt kell megmaradni! A hazugokat a helyükre rakni! Ne menjetek el Polgárok!!! Egy szebb jövő várhat reátok! Ha összefogunk kéz a kézben, Hazát bitorló hazugok ellenében!!! Mosonyi György
Egy hitvallás A pénz hatalma uralja lelkem. A gazdagság. A bankbetétem. Nem a természet, a föld, a szépség, Nem tiszta ég - a napsütésben. Tenger zúg. Aligha hallom. Ha nép zúg, az se az enyém. A kocsim visz. Hatalom emel, Szebb nem lehet, már semmiképp. Nyaktiló a történelemben?! Utána jöttek új urak! Marad, ki úr és hatalmas, Aki letörhet másokat! A pénz hatalma uralja lelkem. A gazdagság. A bankbetétem. Míg hatalmam és pénzem van, Úr maradok, földön, égen. Van szegény haver és rokon is. Az Ő dolguk, az Ő bajuk. Teremtsenek Istent maguknak És megtalálják vigaszuk. Az én hatalmam, örökletes. Régről ered és megy tovább! Családomnak, szeretteimnek Féltő gondokkal adom át! A pénz hatalma uralja lelkem. A gazdagság. A bankbetétem. Amíg hatalmam, pénzem is van, Úr maradok, földön, égen! Mosonyi György
Egy kiállítás képei. - Orsovai és Schranz - Színek, virágok orgiája: Egy házaspár kiállítása. Komoly csönd erdő belsejében. Virágok könnyű nyári szélben. Mexikóba haladó táj, Sejtelmes, édes, női báj. Egy buja nádas belsejében, Vérbő vágyak, virág színében. Bánatot, sarcot sohse láttam, Bódultan álltam álom - világban. Az élet ez, tavasszal, nyáron. Csak az, az élet - ami - álom. Mindig új és újabb vonások, Napsugár. Meleg villanások. Itt kellene tenni, élni ébren, Halni a tájban, virág színében. Valikának és Lajosnak Csodáló szeretettel: Gyuri Mosonyi György 1999. április 10.-én
Egy kommunikációs training Dienes Gábor úrnak, szeretettel. Szeretném, ha ez a tanfolyam, Nem lenne csak szőlő-préselés, Fönt lezuhan százféle bogyó, Lenn isszuk az egyforma levét. Ha néhány mondat elég lehetne: Ha megmarad, - használni tudom, Munkám eredménye majd mutatja: Előbbre léptem az utamon! Mosonyi György
Egy polgár nézete Nékem, nem kell új nemzetpolitika. Jó lenne a régi, ha lenne. Nékem a normális Magyarország is megfelelne. De, az is egyre távolabbinak tűnik, Amíg a hazugságokat eltűrik. Addig nincs is Magyarország. Csak hazugság van. Csak hazugság. Nékem egy lobogó is megfelel. De sávos is lehetne vele. Az egységre tennék. Harácsolók nélkül. Az elszámoltatással, a ború, kikékül. A Nép is megbékül. Leltár kell! Mi maradt!? Mennyi az adósság? Az elorzottakra, bírságos adósáv!!! Ne legyen szegényebb a szegény. Tanítani! Segíteni! Éljen a remény! Többágú jövedelmet elzárni; Míg egy kereset sincs, és a földön kell hálni. Az Állam, építtessen. Hazaiakkal, tán vályogot vettessen; Egy családban, legalább egy, tisztes munkabért keressen. Ez is óriási feladat! Segítené a szegényt, a romát, a falvakat. Ne legyen árvíz, mert nincs gát, tározó; Kórházban ne legyen sorszám és árazó. Utcán, ne legyen egészségügyes. Ki jó időben, jó helyen, talán, nem ügyes. Vár rá a cellája, mert eddig üres! Rendszeres ellenőrzést. Nem kampányokat! A média, találjon más látványokat! Ma még, nem tenni a profit cégekre; A privatizáció is tett minket mélyebbre. El nem fogyasztani ezt a kis országot! Támogatni minden átlátható álmot! Az egészség "reform" így, egy agyrém! Zavar! Kezet lefogni, ha még kavarni akar! Egészségügyest, nem tenni utcára! Azt utcára tenni, aki odaszánta! Erkölcsileg, anyagilag szilárdabbá tenni, Így, az Országunk, Hazává tud lenni! Mosonyi György
Egy vélemény... Az Ellenzéknek, az Ellenzőknek, voltak és vannak Elvei! A mai hatalomé: amit tud, elveszi! Semmit a haveroktól! Ha mégis, kipótol. Se a szocialista-, se a kapitalista-elveket meg nem tartják, De az Ellenzéket, mindig megmarják! Megy! Egészen széles fronton, az eladás, a, rontom-bontom! A báb, mutogat maga körül; A rángató-csapat, nagyon örül, Mert jól ismeri a szövevényt, Hogyan játszható ki, bármi törvény! A legfejlettebb, gyorsabb technika; Jó extraprofitot kell hoznia! Ma, az a jel: ki előbb ér oda, Viheti! Már a tulajdona! Mi a közös? A máig érvényes? Nincs jó határ! Ügyes, vagy köztörvényes! Annyi diplomást képeztek. Sokáig. Csak a becsület nem mindig ér; odáig! Évtizedekre titkosítanak, Mert zsíros titkot, sokan meg nem tartanak! Mi, őszinték vagyunk! NEM ALKUSZUNK!!! De minél tovább van diktátor, hazudó, Annál nagyobbat szól majd a csattanó!!! Hitték, az Ősz is feledésbe merül; De jó félév; sok góré, dicsérten menekült! Mi, látjuk a bajt, és látjuk a Célt! Csak küzdünk, amíg a vészkorszak véget ér! Amíg, ezen sorokat írom, Feleségem, dühöng a vizitdíjon. 4órakor ébredtem, Ő, 5-kor. 9-re volt rendelve, Pestre, Holnap, már nincs csapat, ki Őt, 25 éven át, kezelte! Ahova, gyerekkora óta járt; hogyan dől össze, az a világ! 10 órakor, még csak ült, és várt, Majd kiborulva telefonált. E sorok írója is várja, Reméli, összedől a hazug-csapatban épített fellegvára! Gyurcsány, közben évet "értékelt"; Szokás szerint, szidta az Ellenzéket!!! A BM Kórházból, hordták az ágyat, Így zajlott, zajlik, EZ a GYALÁZAT!!! EZ, A FELELŐTLENSÉGBEN IS PLAFON!!! BŰN! A BŰNÖK HÁTÁN! NEM REFORM!!! Mosonyi György
Egy vezető se volt! Egy vezető se volt, Ki mondta volna, elég volt! Elég! A rendőrnek nem az a dolga, Hogy Ünnepünket szétroncsolja, Hanem, hogy "szolgáljon és védjen!" Ilyen félszázados ünnepélyen! Küzdjön az országos bűnözés ellen, Amelyben elmerül az ország, az ember! Mint egykor Pozsgai Imre megtörte a sort: "Nem ellenforradalom, Népfölkelés volt!" Hát ezt tették velünk a hazugok! Egy hazug után, több-ezer hazudott! Nem úgy, mint Pozsgai - régen. Talán később, egy más év októberében. Ha majd a bűn utolsókat hörög, Az ég majd felzeng és fel-, és feldörög! Szivárványunk leszáll a földre le, Szabad lesz a nép, szabad a Nemzete! Mosonyi György T. r. alezredes
Egy zászló alá! Ez a mi vesztünk; magyarok! Hogy ezer sebből vérzünk! De nincs egységes akaratunk, Nincs igaz vezérünk. Még igaz szó sincs ellenünk, Csak hazugok szava. Ezért áll így ez az Ország! Ezért nincs egységes Haza! Nem szabad Szentté avatni Bárki vezetőt se, De a hazugok táborának, Van főhazug vezére! Miért nincs az igazaknak? Miért nincs nekünk?! Fogjunk össze! Vezető kell! Itt a baráti kezünk! Kérges tenyér, dolgos a kéz, Itt a hű magyar szívünk! Fogjunk össze! Fogjunk össze! Így most is győzhetünk! Egy zászló alá minden magyar ember! Ki a hazugokkal szembe menetel! Van békés forradalom, Fehér-narancs színnel! Együtt, közösen, igaz magyar szívvel! A FIDESZ - KDNP ma a legfőbb erő! A tüntetőkkel összefogva, le nem győzhető! Nincs benne, az Alkotmányban, De hazuggal nyerni se szabad! Új választást, vagy új vezetést! Igaz, hihető szavakat! Akkor, talán a Nép is hiszi, Hogy nem sarcolni akarunk. Beszedni a jogosakat, S ki jogtalanul gazdagult! Demokráciát nem szajkózunk. Harácsolóknak, Kánaán. Nem segít ez a szegényen, Se a kifosztott Hazán. Érezni kell, nagy itt a baj, A Parlament is rettenet! Nem ítélt el hazugokat, Ezzel, csak új gondot teremt. Nem lehet új osztogatás, De fosztogatás is tilos! Új törvények is kellenek, Nemcsak fosztó papiros. Fogjunk össze! Fogjunk össze! Külön-külön elveszünk! Összefogva, kapaszkodva Lehet szabad Nemzetünk! Mosonyi György
Egyébként Egyébként, az a véleményem, Hogy bármíly' lángoló érzeményen, Ha bárki, bárkit, bárhogy szeret, Az ember végül, úrrá lehet. -És ez bármennyire is fáj, Úrrá kell lenni, ha muszáj. Mosonyi György
Egyes külföldiek, a Magyar Gárdáról Tisztelt Külföldi Tudósítók! Tudatom, hogy forr az indulat A választások óta, a hazugok miatt! Eddig is tudattunk erről; A terrorról, hazugságról, mindenről! Nagyon sok oldalon! Hogy nincs meg a bizalom! Hogy vernek! Ünnepen megverettünk! Kifosztva, elnyomva Országunk, Nemzetünk! Nem 56 ember okozza a bajt, Mert nő az Ellenzék! Ez kelt óriási ricsajt!!! Többet akarunk! Nem csupán lélegezni! Ne tudjanak bármikor szétveretni!!! Ebben is akarhatunk tenni! Elnéznétek a pazarlást, fizetnétek az őrült adósságot?! Mit tegyünk ellene? Adjatok jó tanácsot!!! Mert, ha így marad, Nyomor, halál arat. Szegényt temethetünk sorra, sorba. A klikkek, gond nélkül gazdagodnak! Nem Berlinben, Moszkvában, New Yorkban kell felszisszenni! De a korrupcióra! Arra kellene nálunk is felfigyelni! / Te is most, csak azért táthattad el a szádat, Mert "fennlévő" 1000 versemből, nem olvastál el százat! De azokban megírtam. A papírt telesírtam; Hogy: "Ez még a régi barna éjjel!" Hát nézzetek már jobban széjjel!!! / Írtam Moszkvába, Kaszparov ürügyén. Berlinbe, a Merkel "pillantás" idején. New Yorkról írtam, több mint eleget, Honnan az elnök, Irakra nézeget. Tom Lantos úrhoz is volt néhány szavam. Imitt-amott, tán van némi igazam! - A "fasisztaverők", mit szóltak '44. március 19-hez!? Kevesebbet, mint most 56 emberhez!!! A Mának a Gyurcsány lett a szégyene!!! Rajta a billog! A hazug bélyege! Kötelességünk hazugot eltűrni?! Segíthetnétek a helyére űzni! Ha sehol a világon, csak Magyarországon, Akkor se léphetünk túl a hazugságon! Esetleg lenne egy picike intelmünk: Csak Nektek hazudjon a Gyurcsány, - de ne nekünk!!! Mosonyi György
Egyetlen arc Egyetlen arc, a milliók közül, Akire vágyom, akit keresek én. Ha találkozunk, szemünk összevillan, S kigyúl a tűz, a szívünk rejtekén. Mosonyi György
Az Egyházak... Csak egy-egy harangkondulás hallható lenn a mélyben. A faluvégen, hol ismerik a Népet, a tömeges szegénységet. Szabad -e hazudni hosszú éveken át?! Becsapni a szavazók táborát?! Ha nincs napi alázat, helyette az álláshalmozó összezárhat! Nem kérem számon a Hitet, de a sűrűn változó más-más tervet, a gőgöt, a semmi szakértelmet, az embertelent, a lehetetlent. A Népszavazás semmibevételét, hogy nyomorog az elbocsátott Nép! Hogy unokákra is siralom vár, hogy a hatalom pazarlással jár!!! Hogy tucatszám jönnek új törvények; el kell tűrnünk az erkölcstelenséget!? Hiányzik az Egyházak kellő hangja! Talán a Jó Isten is így akarja?! Az Egyház fennmaradhatott, a bolsiknál többet adhatott. A Hitvivők voltak a műveltebbek, az emberekért akkor is sokat tettek. "Névike" helyett maradt a Keresztelő; Tömjénes maradt a temető. Már hazudnak a jövő szavazásra Feltekintünk Istenre, Egyházra! Segíts békével Istenünk! Ne hazudhassanak tovább nekünk! Szóljatok harangok, papok! Politikusok! Ne hazudjatok!!! Mosonyi György
Egyik Egyik barátom óvott Tőled. De gondoltam: minden hiába. Bármit mondott is Felőled, Te lettél a szívem álma. Mosonyi György
Az egyke dönt Bármit teszel, Az EGYKE dönt, A politika, csak rátesz. Ez nem Herderi jóslat, Nem kell hozzá vátesz. Lehet ez csak genetika, Lehet ez csak alkat. Ám a vége az, hogy egy nép Végleg is kihalhat. Akkor a Nemzet, A hősi múlt, Mindez semmi! Elavult! Kihal, eltűnik, végleg. Ez a törvényes. Kiszabható, de mégis Felfüggeszthető Halálos ítélet! Ha mégis születne - megölik. Magzattól - felnőtt korig. Ha másként nem, sok honatya, A nyomorításra fátylat borít. Sortűzre. Zsákmányra. Elévült! '56. A pribék utódja Megszépült! Elismerést fogad. Díjakat oszt és átvesz! Alig, alig szólt erről A látnok - Vátesz. Szegényül, gazdagul Apraja, nagyja, Míg ezt a nyomorgó, Halálba, közönnyel vánszorgó Magyar Nép hagyja. Ha hagyja, ez a ficsúr A halálhoz láncol, Naponta hazudik, Előtted táncol. Reá is áll a szó: EGYKE. Mondd már, hogy LE VELE! Hazugból nem kell már EGY SE! Mosonyi György
Egységet a Nemzeti oldalon! A Nemzeti oldalhoz az tartozik, Aki Nemzetben tesz, gondolkodik. Átkos utód, ki nemmel felelt a kettős állampolgárságra, máig napirenden örök hazugsága. Már nincsenek OLDALAK! Összefolynak. Az internacionálé nem a holnap!!! Azt eladták a harácsolók, magukat balosnak hazudozók, kik újra és újra megszorítják a Népet, az egyre tömegesebb szegénységet. Ma felróják a FIDESZ-nek a kevés tettet, hogy érdekeltek. A FIDESZ felrója a sok ellenzőnek, a radikális, élesben tüntetőknek. de nekünk is össze kell zárni! Nem szabad Csodatevőkre várni! Mert a rablóbanda a nyakunkon marad, ha az ellenzők egysége megszakad!!! Lehet bárkinek bármilyen véleménye. A FIDESZ-re szavazz! Különben VÉGED!!! AZ ORSZÁG ÉRDEKÉBEN! EZ A TE FELELŐSSÉGED!!! Gyurcsány helyében Bajnai. A torkunkat jobban megszorítani! A népfogyást fel fogják gyorsítani! A gyermekeket, betegeket jobban nyomorítani! Új adósságból fizetnék a régit, mindent eladni, ami érték még itt. A földet, a vizet, a kincseink, milliárdokat hordanak el híveik! Bajnai megmutatta az országra mi várhat!!! Dúlnak családot, gazdaságot, házat, mint a libákat! Mi régtől tudjuk mi az alázat. Így építjük fel újra szétdúlt Hazánkat! ÚJ SZAVAZÁS KELL! ÚJ PARLAMENT! Ha a Házból minden áruló kiment, oda, csak ellenőrzés után térhet vissza, ha elfogadható, nem harácsoló, de TISZTA! A FIDESZ-re szavazz!!! Különben VÉGED! HAZÁNKÉRT! EZ MA A TE FELELŐSSÉGED!!! Nem kell a szép szó, nem kell a líra, az számít, Ki lesz a szavazólapra írva!!! Mosonyi György
Egyszerű ez Telefonálok: Jöjjön már! Ha nem szólok: Maradjon! Egyszerű. Nekem olyan kell, Ha kell, - csak - Leakasztom! Mosonyi György
AZ ÉJ KIRÁLYNŐJÉNEK Nincsen semmi szent a világon, - semmi a szíveink között, ha ilyen dal, mit dúdoltál velem, szívedből kihalt, kiköltözött. Hold sugározta, napfény égette, csillagok táncolták e dalt, de szépen, halkan, észrevétlenül e csodás himnusz szívedből kihalt... Elszállt a dal, fagyos szél zörgetett elszáradott téli ágakat, melyen tavasszal közösen ringattunk zöldelő virágos vágyakat. Nincsen semmi szent a világon, sem szíveink között, ha ez a dal, mit dúdoltál velem, szívedből végleg kiköltözött. Tahi, 1991. X. 15. Mosonyi György
Éjjeli sanzon... Éjjeli sanzon a Duna parton. Kis kert közepén Sóhajtok, várj rám, Boldogság vár ránk, Kívánlak. Légy ma az enyém. Csillagok cikáznak, Szelídek az árnyak, Kis kert közepén Sóhajtok, várj rám, Boldogság vár ránk, Kívánlak. Légy ma az enyém. A hold is elvonult, Az éjszaka ránk borult Kis kert közepén Sóhajtok, várj rám, Boldogság vár ránk, Kívánlak. Légy ma az enyém. Halk ez a sanzon, A Duna parton, Kis kert közepén Sóhajtok, várj rám, Boldogság vár ránk, Kívánlak. Légy ma az enyém. Nem várlak árván, Nem vagy már ábránd, Míg élek, boldog leszek én, Ha téli sanzon, A Duna parton, Kis kert közepén Sóhajtok, várj rám, Boldogság vár ránk, Kívánlak. Légy ma az enyém. Ugyanígy várj rám, Kis kert közepén Sóhajtok, várj rám, Boldogság vár ránk, Kívánlak. Légy ma az enyém. Mindig is Te légy az enyém. Mosonyi György
El a kezeket a Mátrától! Forrás csörgedez hűvös fák alatt, talán csörgedez tőle kristály patak, talán belepancsolt édes gyermekünk. Észrevettük, hogy jó levegőt veszünk. A kilátóról talán csodás volt a táj, nem volt arra kémény, mely füstöt okád. Erdei ösvényen vidám gyerek sereg, akkor, mikor az erdő még csak ébredez. Otthon a gyerek rajzolta az utat, édes kis állatkák otthonát, odúkat. Arra csörgedezett a tiszta Bene patak, amerre a lejtő kanyarogva haladt. Tavak, patakocskák zöld erdők körében, üde, friss levegő ember tüdejében. Túrista rajok, vidám, szép csapatok, virágok, gombák dícsérik a napot. Itt kell hegyet mászni, ott bozótban járni, amott meg játszani, hintázni, labdázni, Sástó üde vizén kicsit csónakázni. 124 kanyar Mátraháza alatt, a Clarissa forrás csepeg, majdnem apad. A Rákóczi forrás buzgó gerjedelem, máig élteti a hős Fejedelem. Pásztó van Nyugatra, Északra Derecske, Délre esik Gyöngyös, szőlők közé rejtve. A csúcs a Kékesé, több, mint ezer méter, a sóhajtásunk a Magas Égig ér el; A gyógyászat, a Máriácska, a Mátra Hazánk egy csodája. Ha Magyar ember Vagy, Isten igazából, El bárki kezét a csodás Mátrától!!! Mosonyi György
El kell majd múlni ... El kell majd múlni, Visszavonulni Nap-országból, Hol örök a nyár. Itt is van, hideg, Az ember didereg, Mégis itt leng A boldogság. Boldogság szárnyon, Túl minden árnyon, E Földi élet -Ez az a nyár, Ahol a szíved Nem marad rideg És az öröm is Rád talál. Sajnos az öröm Nem lehet örök, Egyenlőséget így nyerünk! Ha rossz volt, ha jó, Színes, vagy fakó, Sajnos véget ér Az életünk! Ha rossz volt, ha jó, Színes, vagy fakó, Sajnos véget ér Az életünk! Mosonyi György
"Eladó az egész Világ!" A szerelmem a barátom, nem eladó! Az éjjeli nyugodt alvásom, nem eladó! A hazám, a hitvallásom, nem eladó! Más ember üdve, boldogsága, nem eladó! Semmi élet e világban, nem eladó! A méhecske a vadvirágon, nem eladó! A gyengeségem, minden hibám, mind eladó! Minden vétek a világban, mind eladó! Minden fájó, embert bántó, mind eladó! Az ég kékje, a Föld méhe, nem eladó! Nap bíbora, szőlőnk bora, nem eladó! Mosonyi György
Elefi... Egy jó fekete érdekében A szomszédban jártam én, S egy kis elefit láttam hímezve, Egy kis fekete nő zsebén. És bátor lettem, miként az ősöm, Aki a nagytól se félt És hogy, hogy-nem megsimogattam A kicsi elefántos zsebét. De Ő trombitált, miként a Nagy, Szikráztatva rám szemeit, A lényeg az, ahogy kivettem, Hogy hagynám békén a zsebeit. Ahhoz nyúlni nékem nem illik. S ez érvényes mindenkoron. Hacsak árnyékom át nem ugrom, S vissza nem tér ifjúkorom. S mint a csiga, házába bújt, És nem vezet út oda be nekem, És oda már simogatásra nem juthat be a tenyerem. Hát így jártam én és még szerencse, Hogy még épségben maradtam, Mert cserkésző - kávézó utam közben, Egy kis elefántra akadtam. Mosonyi György
Az élet Fennkölt a mondat, a szó, Él, aki életre való. Az élet a legjobb embered, Akivel küzdeni kell Neked! Ha nem vagy öreg, vagy beteg, A küzdés lesz az életed! Az élet - gyönyörű csoda, Élj! Fel nem adhatod - soha! Nem egyedül. Belátod: Függ Tőled, gyermeked, családod! A gondoskodás az ember lénye, A család, az ember szeme-fénye. Tanulni kell, amíg ver szíved, Ez is küzdés, - míg van hited! Élj! Fel nem adhatod soha! Az élet: Gyönyörű, szent, - csoda! Mosonyi György
Az élet dicsérete Arany homok, - de holt anyag. Hiába hinti fény. Csak ragyog, - ég mozdulatlan a tengerek ölén. De, mint öregségben az öröm, a homoktengeren, Piciny élet fújtat, szuszog és mozog szertelen. Ezért ragyogj homok, Te Nap! Értelme, célja ez lehet Mindennek, ami szép és jó: szolgálja Őt, az ÉLETET! Mosonyi György
Az élet harc Az élet harc, És bírni kell. És szüntelen És meg nem állva. Mert elbukhat, Ki tétova, Kit elragad A szíve álma. De, ha harc is, Emberi. Nem Könyökkel, Fogakkal. Nem arénában vívsz, Nem oroszlánokkal. Hát tudni kell A módot is, mert Diszkvalifikálnak. De, ha tisztán, Küzdve győzöl, Zöld koszorúk Várnak. Mosonyi György
Az élet kell Sohase tudnék a sínre feküdni. A halál vonatára, tudattal felülni. Gyáva vagyok a halálra, Gyáva, az elmúlásra. Bátor- vagyok arra, hogy éljek, Mert szeretem, hogy tehetem, Hogy bámulom, hogy ámulom, Amint két comb egyesül, Hogy belering, az életembe, Beleriszálnak, ereimbe, Szállunk a csodás végtelenbe. Ahogy a férfi behatol, A menny remeg, az ég dalol, Mert minden ígyen teremtetett, Hogy él és őrjöngve szeret. A véremtől, a sín felforrna, A vonat, elkanyarodna. És, amint a vágyunk teljesül, Minden szorongás elkerül. S amíg egymásban álmodunk, Elzúg felettünk - vonatunk. Majd beletörődve - megöregszünk, Majd megnyugodván, a földbe fekszünk. Porrá leszünk, hisz onnan jöttünk, De közben éltünk, - éltettünk - szerettünk! UTÓIRAT: A költészetről és a dalról, Százszor lemondtam, Ezerszer újra kezdtem, Mert bennem lüktetett, Vélem élt. Én voltam Ő - Ő volt az én. Mi együtt éltünk, bár száz hang zenélt! Mosonyi György
Élet kell, vagy halál!? Ady Endre: Vörös szekér a tengeren: "Új Hajnalnak pírja, lángja Vagy vér az, újra vér?" Én, az Atlanti óceánt láttam vörösben, vérben, - Rémálomban - sötétbehajló éggel a háttérben, Csíkos, szabályos hullámok jöttek feketében. Mintha tudatos, óriás erő így állította volna elő; Táblás, szabályos lehetne a tenger; Tömegsírokban, milliárd ember... Talán évezredek óta, Amióta Földünk, a saját útját rója, A vért, valahol őrizte, óvta; És mára már, az Óceánba szórta. Ez, már a jövő!? Emberek! Vértől áradó tengerek!? Vértől dagadó óceánok!? Tőlünk induló ősi átkok!? Mert nem az, az első, hogy életet megtartani, De hódítani, ártani, rontani! Elnökök színészi esküt tesznek. A védekezésre, sokakat rávesznek; Ők rontanak neki az "ellenségnek". Folyik a vér. Folynak a vérengzések. Békét, fejlődést nyújt az atom. Százezrek pusztulnak valahol. Kísért a múlt! Harc az olajért! A "terror" ellen. Mindegy miért?! Új gond gyűrűz a Jeges ponton. A "gömbölyű" Földön; az Északi - sarkon. Kis országok és nagy erők Használnák ki a "jégmezőt". Mit a tudós, régóta sejt, A jég mélye, sok olajat rejt! Olajat találni lehetséges. Sok barát, már-már ellenséges. Vízerő, meg szélerő; A Nap is olyan megnyerő. De még sincs itt még földrobaj. Kell az olaj! Kell az olaj! Emberiség! Figyelj ide! Győzzön az emberek hite! Az életnél, nincs szebb semmi se! Élet kell! Nem vér-óceán! Élet kell! Élet! Nem halál!!! Mosonyi György
Az élet liftjei Dübörögve szállnak Mellettem a liftek. Rohanva visznek Sokakat magasba. Hiszek mégis abban, Miben eddig hittem, Ha lemaradtam se Maradtam magamban. Amíg dübörögnek Felfelé a liftek, Rohanva visznek Sokakat magasba, Együtt vagyok Véled Sok, sok társam, népem; Ha lemaradtam se Maradtam magamban. Mosonyi György
Élet, vagy halál Magyar választó! Választók családja! Az MSZP ugyanaz, Mint az ő gyurcsányja. Ha becsületes lenne, Gyurcsány már sehol se lenne. Nem kapott volna tőlük Annyiszor bizalmat Nem csinálna Hazánkban, Új és új riadalmat! Vészjelzéseket ád, Hazugságot kavar. Ha ő nincs jelen, Jelen van a másik; Elindultunk egytől, Eljutunk több százig. Nem lehet más hátra, Neked kell szavazni! Azzal véglegesen. De addig is zavarni! Állj ellen! Gyűlésezz! Magyar lobogót lengess! Nemzetit, meg Árpádsávosat! Mi megbecsüljük Az Árpádokat. Tüntess! Ellenkezz! Harácsoló kezére less! Félre! Mert eltalál Ez a mai harc, Élet, vagy halál! Mert hazudnak a szemedbe, Hazudnak a parlamentben. Részben árnyalták Az eddigi hangokat, De újra, újra bevetik a hazugokat! Míg a parlamentben A sok hazug rikácsol, Mind messzebbre kerülünk A Demokráciától! Tüntess! Ellenkezz! Harácsoló kezére less, Kinek zsebéből mit szed el. Félre! Mert eltalál Ez a mai harc, Élet, vagy halál! Mosonyi György
Az életem Nap barnítja, szél cserzi arcom. Lelkem az élet edzi meg. Pörölyök zúgnak. Elérnek. Elhajlok. Kemény az élet. Mégis szeret. Már azzal is szeret, hogy kemény! Hogy engedi szeretni magát! Hogy mindig táplálta bennem a reményt, Hogy szolgálhatom az élet igazát. Mosonyi György
Élj! Egészség! A sorsodtól mást ne kérj! Ez elég. Hogy egészségben soká élj! Békesség! A sorsodtól mást ne kérj! Ez elég. Hogy békességben soká élj! A családod, a baráti világod szeressenek, értsenek, óvjanak és féltsenek. Te is óvd más életét, a sorsodtól mást ne kérj! Ez elég. Hogy szeretetben soká élj! A vezetőid emberek, mind emberek legyenek! A sorsodtól mást ne kérj! Ez elég. Hogy nemzeteddel soká élj! Tegyél! Tegyél! Mindezekért mindent tegyél! A sorsodtól mást ne kérj! Ez elég. Hogy tetteidben, egészségben, békességben, nemzeteddel, igaz szívvel soká élj! Igaz szívvel soká élj! Mosonyi György
Éljen május elseje! Se Munkásosztály, se Szakszervezet! Bénítják itt az embereket. Meg kell becsülni a munkásokat, Nem új nyomorba küldeni a rászorultakat! Véres-kéz utód, új és új pénzt sarcol. Unokád se látszik ki az adósságból. Vasutakat felszednek. Fojtanak Falvakat. Fizetésre bírnak aggastyánokat! Betegek zokognak. Egészség sötétül. Mentőben a beteg, hörögve elkékül. Az élettel fizetni, a "reform" így készül! A gazdag, nem érzi. Máris fátylat borít, Úgyis gyengélkedik a Forint. Fekete gazdaság. Megy a szebből-zsebbe! 10milliárd! Alighogy elkezdte! De évekig ment így! Felelős meg sehol! Vezetői bűnökért, szegény ember lakol! Új Kereszt előtte. Golgota utána. Boldog május kéne a Magyar hazára! Eltaposná, mint a férget, A tiszta beszédet, az Ellenzéket. Szóözönnel és vízágyúval, Ha szembe menetel a hazug nagyúrral! Tiszta lobogókkal, A Magyar Nép haladt, Haladt és tüntetett, Az '56-os Nemzeti Ünnepen. Ott érte a sokkoló hidegzuhany. A vízágyú, a gáz, a rendőrroham! Lovak patája csattogott! Visszatértek a gyilkosok?! Ezrek pusztultak '56-ért. Elemi erőktől rontott hatalmukért! 2006-ban, ez kísértett? Újra és újra itt a kísértet? Munkásőr, pufajkás, sortüzek árnya Települ újra hazánkra? Hol vagy Európa!? Nem halljuk szavad!!! A szolgálat helyett a hazugság szabad?! Kínai falak, jogtipró "jogokból"! Senki se kiáltott: Elég a terrorból!!! Ez ma Magyarország! Sehonnai hazug, Aki a fekvő emberbe belerúg!!! A Népnek joga van NEM!-et kiáltani!!! Hazugot, igazra, azonnal váltani! Tisztes élethez, munkához van joga, Hazugot, elnyomást, már el nem tűr soha! Évtizedes jogot, nem lehet törölni, Sortüzes utódlást, tilos örökölni! Ott kezdtétek volna, hol tucatnyi helyről megy a Forint, érték, Nem a nyomorgónál, hol 300Ft, az induló mérték! Régen időszerű, hogy adós fizessen! A politikus a szegényekre lessen??? Milyen az a hiteles mozgalom, Amely nem győz a hazugságokon?! A zsúfolt buszt számolják fel, ne a vasutakat! Kérdeznétek meg százezrével az utasokat!!! Ti szeditek el a szegények pénzét! Nem biztosítjátok a napi éhbért! Pályázzatok Olimpia érmeket, Több helyről kaptok pénzeket! Az Anyám, csak egy helyről kaphatott, De nem vetettek rá, erkölcstelen sarcot! Szerethette a szépet, a földet, a fákat. Volt is Szakszervezet, tisztább önkormányzat! Május elseje, a Munkás kézfogás! Ha minden dolgozóé; gyönyörű álmodás!!! Mosonyi György
Ellenőrzés Az ember régóta A csillagokba jár. Maga találta Oda az utat, De az ellenőrzés Sohase elég; Tapasztalat, Bánat, Mind erre mutat. Mosonyi György
Ellenzéki kérdőívre Az Ellenzék kivár... mit se tesz, pedig "üres" a vár. Évente egyszer, kétszer felvonul, A parlamentben csatáz', győzelemre vár. Húzgálják előtte a mézes-madzagot. Hamm cipó! Bekaphatod! Orbán néha átlép a határon, mondókája gyönyörű szép álom! Csak ne lenne ellenérdek, de van belőle temérdek. Néha közzé-tesz igen, nem kérdést, hogy osztályozza a Nép - kérést. De önálló megjegyzés, már nincs! Mert az idő a legdrágább kincs. A tagság helyenként állva alszik, a mély horkolás messzire hallik. Ha megszólal: Nem a kérdésre a válasz! Ha nem mozdultok, tőlünk mit várhatsz?! Kordont bontottatok, jó pontot kaptatok! de ennyi- és ennyi-milliárd ment el közben, így megy Hazánk valóban tönkre. Hát valóban tegyetek! Velünk legyetek! Nem ért még ide a sültgalamb, és a szátok is még csukva van! Mosonyi György
Az ellenzékre szavazz! Magyarországon most, A Közép lehet a cél, Törölni a Múltat! Ami oly sötét. Ott is voltak fények, A háborús ég alatt, Ám a Világ már, a Jobb felé haladt. Ez a jobb azonban, Máig se tiszta még, A Rendszerváltás Árnya is Ördögien sötét. Magyarországon most, Bármit susog a szél, Az ellenzék az, Aki igazabbat beszél. Ő se makulátlan, A pénz is belenéz, De, ha győz, az biztos, Az ÁTOK tovább nem él. Ha itt-ott megmaradna, Az felszámolható, Szavazz az Ellenzékre! Jobb élet kell, - Hahó! Mosonyi György
Ellopták a kocsit Szép itt az élet... Ellopták a kocsit. Millió a vesztés. Tolvajok előnyben. Hátul a rendőrség. Sohse lesz új kocsim. Sajnos - öreg vagyok. Nem jöhet ennyi össze, Hamarabb meghalok. A kutyám nem ugatott; Az lenne a dolga. Menhelyre beadom. Menjen a pokolba! A rendőrség nyomoz. Az lenne a dolga. Ideje semmire. Menjen a pokolba! A rendszerváltáskor Nem nőtt föl a Rend. Van -e olyan Erő, Ki - rendet teremt?! Ellopták a kocsit. Mégse ül rám bánat. Csak a kocsit vitték És nem a kutyámat! Mosonyi György
Elmegyek Eddig mindenki elment, kicsik és nagyok. Miért gondolhatnám, hogy én más vagyok? Tettem, mit tehettem, gyűlöltem, szerettem. Mások bűneit hamar elfeledtem. Sajátjaimat sokszor átgondoltam, Hogyan is tehetnék ma, még-inkább holnap. Amit reám osztott Urunk és Istenünk, Azt tehettem csupán. Csak olyat tehetünk. Hogyha választhattam, az emberibbet tettem. Szociálisan, hűséggel szerettem. Emberiségtől, a kicsi szobánkig, Ósdit sohase hajtogattam váltig. A lustaság nem volt sohase erényem, Tenni! Ez volt elvem, dolgoztam serényen. Hogyha majd lenéztek a fák közé nőtt házra, Ne csak rá nézzetek, hanem a Hazánkra. A kicsi országra, fogyatkozó népre, Mai magyarokra, ne csak ezer évre, Az tehet majd naggyá; csak úgy lehetséges, Összefogással, tanult emberséggel! -Én se jövök vissza, nincsen csoda-álmom, De - Segíts Istenünk! Kis Magyarországon, Minden magyarokon, édes kis Hazánkon! Mosonyi György
Elment a Gyurcsány?! Szelleme, átka, utóda itt maradt, cenzora rasszizmust fröcsköl, azokra, Kik követelik, hogy a Nép döntsön. A Nép nevében balul beszélnek, de harácsolva nyúzzák a Népet. Bajnai magáról soha le nem mossa, a libatenyésztőknek a sorsa mi lett és, hogy ő mekkora vagyont szerzett. Akinek ezek után "lelkiismerete" tiszta, az a testét, lelkét adja az ördögnek vissza!!! Mert az semmiség! Nincs benne semmi ép, csak a MOCSOK! Amin az ország háborog!!! A koalíció újra fényben, Fodor Gábor hirdeti "elveit" serényen, miket másnap már cáfol!!! Kiviláglik minden szavából: aki legény a gáton, nem fél egy előrehozott választástól! Döntsön a Nép! és a vesztes LELÉP!!! Ez a demokrácia, a szabadság! Nem a berácsozás! A börtönt is jelentő tojásdobálás. Szabad képedbe vágni a tojást! Nem a vízágyúzást, a könnygáz-gránátokat, a szemkilövést, a láncokat, a meztelenre vetkőztetést, a testüreg ellenőrzést. A gazdag nevet. Megússza! A szegényt megnyúzzák újra, meg újra! Az országgal egyetemben. Megbízhatunk egyetlen egyben?! Tiszta lélekkel néz a szemekbe?! Hogy hányan mentek miatta tönkre, tán örökre?! Hányan mentek önkézzel a sírba?! Ha ő megy el, nem fakadunk sírva!!! Egy bandaháborúnak ez a vége?! Egy szavazással ment Gyurcsány, jött Bajnai elvégre?! Egy szavazással, egy házban, mellébeszéléssel, zsarolással?! 20 év alatt ide jutottunk! Rém gyorsan, de rossz irányba futottunk!!! Gyurcsány elment?! Miniszterelnök nem volt, nem lett. Maradt a szolgaság tényleg, a megcsúfolt szabadság reflektor fényben! Beérett a: "GYURCSÁNY TAKARODJ!" MÉG itt maradtak az összezárók, a haverok! Mosonyi György
Elmúlóban az álom? Elmúlóban az édes álom, mely éltetett minket néhány nyáron. Dobogtatta szíveinket, egységben tartotta Híveinket, hogy '56. nem csak papíron él, de seregszemlével is felér, tömeges választ is ígér. Sok csapás ért. Sírni tudunk. Ködökbe vész Hősi múltunk. Nem számolnak az emberekkel, vakká tett koldus seregekkel. Minél jobban préselik, annál keserűbbé teszik. Persze, hogy ki- kitör a láva, a pazarlást, hazugságot látva, mert munka, fizetés, ma is járna, de az is baj, ha jár a szája. A szabad szólást is fojtogatják, A pénzt álláshalmozóknak osztogatják. Vissza nem hívhat, le nem teheti, hazugokat kell szolgálni Neki. Elmúlóban az édes álom, mely éltetett minket néhány nyáron. A bank lett az "éltető elem", uralkodhat az emberen. Demokrácia, munka ennyit ér, nem tesznek, nem tesznek az emberért! Mosonyi György
Élni kell... Ha sorsod oly rossz, Hogy válaszodra vár: Öregség jöhet, Vagy korai halál. De bármilyen is, Válasz más nem lehet: Egyszer van. Élni kell. Élni, az életet! Mosonyi György
Elnökválasztás elé... Te írtad a történelmet, Ha előtted is meneteltek Hadvezérek, népbutítók, Vagy egyszerűen csak - hódítók. Nézz át a nagyság szűk körén, A Jóisten szemöldökén. Ha mögöttük meg nem látod: Önmagadban megtalálod. Élni. Egyszer. Szeretetben. Az Isten se kívánja szebben. Élni, hogy ne kísérjen átok, Megtartva Kék Bolygó Világod. Nem nyomorban, szegénységben, Itt is jól, nemcsak az Égben. Azt adtak, mire kényszerültek. Ettől meg is üdvözültek, Elnököt adni nem akarnak, Majd Ők - bólintanak - szavaznak! A szót - jogot - csűrik, csavarják, Az ellenőrzést nem akarják. Számodra teszik?! Szemfényvesztés! Ez - most egy újabb - kirekesztés! Újra az kell, mit mi akarunk. Legyen szavunk, legyen szavunk. Ne Fejbólintó Jánosok, A népért harcoló táltosok! Ne - öndicsérő - hatod-állásból, De - ahogy ígérték - szavazáskor. Mindenki lássa. Hallja szívét: Mit tesz. Mit tervez. Mit ígér! Több magyar kell, több ifjú kar, Vagy emlékké lesz a magyar. Elnök kell - kinek szava van, És az lesz, mit AKKOR - Ő akar! Aki majd nem tesz eleget, - Mondhassuk azt, hogy - Elmehet! Mátyás kell nékünk, nagybetűvel, Kit nem taposnak, el nem űznek, Várjuk Fekete Seregét, Mert sok a bűn, sok a seregély! Mert a harács újra elterjedt, Mint a rossz bor - ami megerjedt. Ne járja be a Nagyvilágot, Élesszen sok új, magyar lángot. Ha az Országház újra kifullad, Elnök kell, aki tesz egy újat. Nem kell Átkos-idők utóda, Nem lehet csak a PÉNZ a TRÓNJA! Legyen EURÓPA embere, Legyen magyar szíve - esze! Ne engedjen új sarcot reánk, Legyen a jövőnk, a mi Apánk! Van idő. - Erre gyűjts erőt! Gondolkodj. Halld és lássad - Őt! Kiben megbízol, akit akarsz, Küzdelem ez. Őrá szavazz! Mosonyi György
Elnyomóink Európában Örülhetünk, hogy végre eljött az óra; Ha szavazhatsz, Ne szavazz elnyomódra! Példaadóink lettek a Lettek, Mert felvetették, mit itthon nem mertek. Üljenek csak milliárdokon, Mit összemarkoltak minden áron. Akkor nem kell guillotine a Parlament elé, Tisztábbakkal megyünk Európa felé. Ott se vár reánk az Ígéret-földje, De - nem hangozhat el, hogy: Lődd le! és öld le! Mint itthon - a sortüzek előtt És - Máig se láttunk felelőst! Hogy '56-ot, csak dicsérik, áldják, De - hasznát az utódok - lekaszálják! Így nem kell guillotine a Parlament elé, De tisztábbakkal megyünk Európa felé. Habár itt vagyunk, - több mint ezer éve, De - sok ember fél. Unott, vagy nem merészel. Mert aki merészel, - hamar lehet árva; Sok gondot és bajt zúdíthat magára. Most pedig, ki akar, a jobbra szavazzon, Aki elnyomó volt, az meg lemaradjon. Ne forgasson köpenyt, maradjon a régi, Ezt a magatartást, a többség megérti. Tisztább levegő kell! Új szelek fújjanak! Virág, zöld levél kell! A szárazak - hulljanak! Mosonyi György
Elszakadtak Elszakadtak a húrok. Nincs tovább. A világon sincs meg ez a húr... - Szeretni csöndben - áhítattal, Lobogni - perzselő vadul. A test, a lélek, ha egybeforr, Akkor hangozhat fel -e hang. Ha elválnak - szakad a húr. Javítgatása - hasztalan. Elszakadtak a húrok, - nincs tovább. Utánozni se lehet. Csak az érzi ezt, - akit szeretnek. Csak az érzi ezt, - aki szeret. Elszakadtak a húrok. Nincs tovább! Csak földmoraj, - Viharos éj. Belenyugodtam. Már ne félj! Csak csönd jön már, Csak a csönd zenél! Mosonyi György
ELSZÁMOLÁS Aki naponta teszi a magáét, azért nyugodt álmokat alhat. Bár köt a beton és összezárnak, de egy apró, kicsiny fuvallat ledönthet betonozott hatalmat. Valami kis elszámolási hézag néhány rivális között, ahogy szokás a maffiában és valaki el is költözött. Egy kis napsugár, ha jeget olvaszt és a szív jobban kezd zakatolni. Nem tolja azt a szekeret, mit azelőtt lelkesen szokott tolni. Figyeli több száz árgus szem egymást. Nem páros szám, mert többen félvakok. És a rab-nép sóhajt szabadulva: Hozsánna! Végre szabad vagyok!!! Persze jobb, ha nem hull öledbe a vakremény táplálta Hit, ha küzdesz, szavazol, veled vannak hű társaid, barátaid. Addig se tűrj nem tetsző módszert, parancsokat magad felett. Így küzdjél tiszta eszközökkel, így boldoguljon Nemzeted! Ne adj Kórházat, Iskolát, semmit, amit gyűjtött a Nép! Ne tűrj hazugságot, csalást! Így felelhetsz a holnapért, így csilloghat Rád gyermek szeme, lehet jövője, élete! Gyarmatosító úgy marad hoppon; Hazád lesz millió igaz otthon. Hozzákezdhetsz, hogy elszámoltass! Polgári módon, emberül. Ha töredéke is mindazoknak, amit galádul elraboltak. A kedvünk és a Hon is felderül! Mosonyi György
Elutasítások Ki a választáson hazugságra, idegen földbérletre nem kapott felhatalmazást, el kell venni a mandátumát, ki kell írni új választást!!! Ha a koalíciónak nincs embere, a koalíció is elmehet! A világválság előtt is csődben voltunk! GYURCSÁNY TAKARODJ! Üvöltötte torkunk. Nem kapott jogot, hogy tegyen ellenünk! Ha a helyén marad, mindannyian elveszünk!!! Adósság-csődbe vitte az országot; becsap mindenkit, az egész világot! Ott van a pénzünk a Júdások zsebében. A miénkben kutatnak mégis két kézzel! Lehetetlen, hogyha rádöbben a Nép, új választásra nincs mód semmiképp!? Kisebb ország is talált olyan formát, lemondatta a felelős kormányt!!! A várható elutasításra senkinek sincs azonnal válasza?! Tüntetésre, vagy naggyűlésre előre nézve 1-2 hétre!? Mert a Gyurcsány, az összezárók ormán. Nem kell a Gyurcsány!!! Nem kell ez a kormány!!! Van egy rossz rendszer, amely így nem kell!! De a rossz váltás, átok, nem áldás! Nem kell vér! Nem kell puskapor! A bűnös, majd törvény szerint meglakol!!! Nem tojásdobáló törvénnyel, nem is Ünneplőket verő önkénnyel!!! A Nép most felmorajlik végre! Beleüvölt a hazugok képébe!!! Itt vagyunk! Elegen! És visszajövünk! Hazug és csaló nem kell nekünk!!! Mosonyi György
Az ember és a hatalom Minden politikus, ember; hibákkal lelke mélyén. De el nem fogadhatjuk, ha zsarnok lenne a végén. Csak a tiszta szó adhat bizalmat; azzal azonos tiszta tett. Nem tehet mást, mint ígért, nem zülleszthet Nemzetet! Nem polgár, kit nem így vezetnek, nem vezető, kit hazugnak neveznek! A választottak, ha összezárnak, hatalomért teszik, nem a Hazának! Választást nem reklámozhat kormány, csak a pártok tehetik! Elfogadhatatlan és aljas, ha a hatalom-birtokosok teszik!!! Ha nem érez velük a Nép, ha a bizalom elveszett, visszavonulnak a választottak, ha becsületes emberek!!! Ha mazsolázhatnak a javakból a gyorsan növekvő gazdagok, de szegénység soknál kopogtat, pusztul, mit ember alkotott. Ha nem vigyázunk szerzett javakra, de fizet, fizessen a Nép! Ez jelez arcátlanságot; a pénz, a bizalom tovább vész. Ha az öreg éppen csak él, de háza omol, roskadoz, nem segíthet a kicsi fillér, ha az ország, a becsület omladoz. Hol a munkás az utcán, a Kórház, az Iskola bezárva; csak az erőszak. Ott az dönt, nem a tanulás. Tömegképzés nem lesz soha! Ha tanulatlan marad a Nép, a gazdagoknak jó lehet, kis időre, mert vissza nem fogják az erőszaktól az embereket! Csak a kiművelt sokaság hozhat áldást minden Hazára. A folyton cirkusznak, kis kenyérnek, meg lesz a távoli súlyos ára! Nem kívánok, én a tanulatlan, adni folyton tanácsot, de nem párt, hol az első alkalommal nem torolták meg a hazugságot!!! Kit évekig, látva bűneit, összezárva, de követnek, nem vezetésre alkalmatlan, de rossz bármilyen követnek!!! Óriás nem kell, csak tisztesség a Néphez, a Polgárhoz. Ki nem így tesz; ott csak a Nép és a Szabadság, Aki áldoz!!! Aki ssaját zsebére összezár, Választópolgárt nem szolgál!!! Ha rajtakaptad, ne higyj neki!!! Új ígéretét is m e g s z e g i!!! Mosonyi György
Emberből vagyunk Emberből vagyunk, Ezért, meghalunk. Nem kellemes, hogy Porrá kell válni, De a Jóisten, Nem volt képes egykor Jobbat kitalálni. - A prémiumot, majdnem Feledém! Ez, a Mennyország lehet, Ha jól viselkedünk A Földön; emberek. Mosonyi György
Emberek! Halkuló szívek dobbanása, Gyöngyöző vércsepp csobbanása, Cseppek, cseppek; - Életek... -Minden dübörög, száll, rohan, Milliók élnek boldogan - Itt a vég pereg...E véget megállítani, Vért adni! Adni! Vért adni! Segítsünk! Adjunk emberek! Ha összefut sok-ezer ér, Betegünk meggyógyul, megél. Az élet éljen, ne a vég jöjjön, Nap tűzzön át, keserű könnyön. Hozzunk homály fölé Napot, Emberek! Vért adjatok! Kicsi gyermek félve néz, Simogat -e még a kéz? Ó az a jó! Ó az a jó, Ha meleg, puha, simogató. Segítsetek emberek! Maradjon -e kéz meleg, Puha és simogató, Mert élni jó, mert élni jó! -E kéz óv e? Int e még? Napra, éjre vált ez ég? Ne hagyd, hogy sötétre váltson! Győznünk kell! Győzni a halálon! Itt és most is, Szentül fogadjuk: Embertársunkért, vérünket adjuk, Hogy éljen az élet, éljen az ember, Boldogságban és szeretetben. Halkuló szívek dobbanása, Gyöngyöző vércsepp csobbanása. Cseppek, cseppek; Életek. Minden dübörög, száll, rohan, Milliók élnek boldogan. Itt egy szív remeg. Érte remegünk százan, ezren, Adjunk vért! Segítsetek emberek! Maradjon -e szív meleg, A kéz puha, simogató, Mert élni jó, mert élni jó! Mosonyi György (63-szors véradó)
Emberi erővel már lehetetlen?! Ezermilliók harcolnak a Nagyúrral. Mindhiába. Még azt se képesek elérni, hogy éljenek, hogy legalább háborúk ne tizedeljék őket. Kell az ágyútöltelék. Új és új fegyvert kell gyártani, eladni. Kell a pénz, hogy rotyogjon a gazdaság. Azt se képesek elérni, hogy a környzetszennyezés ne fenyegessen katasztrófával. Ne fulladjon bele a Föld; pusztuló életünk gyönyörű Édesanyja. Új és új termelés kell, új és új termékek gyártása. Még rohanóbbá kell tenni a rohanó időt. Minél kisebb lehet a túlélés ideje, annál tempósabban fogyasztani az időt. Az Idő a legnagyobb Úr! A pénznél is nagyobb! A jelző nélküli Urunk méri ki! Bármikor elveheti, elvehet belőle. Mikor?! Nem tudja földi ember, hát rohan. Az ember tehát, nem csupán egyetlen Nagyúrral csatázik, hanem többel. Ha meg is szerzi a pénzt, talán már el se költheti. Ha mindenkit becsap, talán már ő is becsapott, valamilyen Nagyúr által, vagy csupán egy kis porszem által, amely bekerült a fogaskerekei közé. Hát érdemes?! Mégis azt mondom: harcolni pedig kell, csupán "csak emberül" ahogyan mondják: "Élni és élni hagyni." Nézd Bush arcát, amint a NATO csúcson beszél a B é k é r ő l, meg A f g a n i s z t á n r ó l, I r a k r ó l, a t e r r o r r ó l, miközben rakétákkal már, már átölelte Moszkvát!!! Kenedy, még a kubai rakétákat hárította el. A Föld ma már ezt a -nyilván- őrült fegyverkezést és gyilkolást se képes elhárítani?! Urunk segíts! Korlátozni, megszüntetni a Földünket fenyegető őrült veszedelmet! Mosonyi György
Emlékezés a jövőből Az emberiség nagy szerencséje volt, Hogy élt egy ember Krisztus után, Aki így szólt: Elég nagyok már a hegyóriások fegyverekből. Ne rakjunk újabb halmokat! Ahány bunker, százezer annyi sír! Az ínségeken segítsünk e-helyett! Ne haljon éhen már e- Földön senki. Óceánok döngetik fövenyünket. Az elemekkel, ne egymással csatázzunk. Van TÉR a beláthatatlan és űrbéli világban. Azt feszítsük, ne egymás nyakába próbáljunk hurkot vetni. Mások is élnek tán; beláthatatlan horizontokon túl. Követeikkel találkozhatunk. Ne borzadjanak attól, hogy emberrel is találkoztak, Hogy fénylő útjainkra mennyi barbár, Mennyi kőkorszaki árnyék borul. Ne kelljen akkor szégyellnünk: Hogyan élünk, hogyan halunk, Hogyan tervezzük népeknek halálát. A megismerés akadálya legyen ellenfelünk; Az ember, amíg csak ember, soha! Miért is ne találnánk meg most is a béke szavait, Melyeket annyi nagy ember megtalált eddig is. Hiszen már fejtjük a tér hullámait, A tudást keressük és gyakorta, A magunkét se adjuk tovább. Javakat halmozunk, utódok civakodnak rajta, Miközben éhségtől, bajtól, mások utódai Nyomorultul vesznek el. Vizet szennyezünk, levegőt, földet; Mai, holnapi életünket ássuk alá. Oly mélyen ásunk a kincsek után, hogy Ott, már csak a sírunk lehet. Büszke folyamok, hatalmas vizek, Áradások hömpölyögnek, de nincs oázis, Nincs egy korty víz, nincs élet a pusztán. Az ember ura a büszke hajónak, a hajó úr az óceán felett, De az ember testvére, elpusztul a sivatagban. Gyermekek, - milliók halnak éhen! A gép, a felhőket lovagolja, boldog utasok elámulnak, De betegek, gyógyítók kutatják, mitől tágul a hörgő, Mi okoz ennyi szörnyű kórt? Felhőt karcol a karcsú épület, Pálma, úszómedence, szűrt levegő, függöny; De milliók élnek nyomorult odúkban, Fejük felett ácsolt, még a nyomor is. Mindjobban elválik a fény és az árnyék. Indulók pergése - temetők hallgatása. Közben Számolgatjuk, mennyi bomba, rakéta kell még odaátra, De úgy, hogy a szél az átkot, vissza ne hozza reánk! És még mindig gazdag a föld. Miért is kellene a miénk? Elég lehet a sajátja. Mindene ott is megterem. Így mérte fel helyünk a Vezető és elszántan folytatta így: De, ha mégis megnyomnák ott a gombokat, Hogy pusztulás jöjjön a világra, hogy Sisteregve milliókat roncsoljon gonosztettük: Haló porunkban is lesz néhány élő ujjunk, Melyek a pokolba küldik majd őket is utánunk. Nem vigasz ez az embereknek. De, ha százszor megalhatunk már annyi a fegyver, Véget kell vetni a halmozásnak egyszer. Hiszen mi, csak egyetlen egyszer élhetünk. Nem kell, hogy százszoros legyen a halál. Az egyensúly pedig, a halál egyensúlya; A "jöttök utánunk!" szava, amely helyett Kiáltsuk százszor, az "együtt élhetünk" szavait. És az emberek haladtak is együtt. Gyűléseztek, vitték a jelmondatokat, Szörnyű bábokat égettek. Szelíd szavuk mögött tiszta cél villant: Élni akartak, mert életre születtek! Értitek? Mindenki életre születik! Senki se dobhatja oda a mások életét! Csak egy az élet. Az élet a Világ. Ha nem vagyok, a Világ másoké. Csak másoké és már sohase az enyém. Pedig a Világ az enyém! Az emberé. De, csak addig, amíg békében élhetek. És zengett, döngött a föld a lábak alatt. Most békéért döngették a lábak. Ez a dübörgés, milliárdoknak ez a kórusa, Erősebb lett az orkánok süvöltésénél. És, mintha őrjítő, pokoli malom zúgását Harsogta volna túl, az emberi himnusz. Mintha fenséges áramlás töltötte volna be a Földet. Mintha a napsugarak tisztábban mutatnák A komor hegyormokat, az egek és óceánok kékjét, A gyermekek örömét. Sohasem volt tavasz virágai bimbóztak, nyíltak. A műholdak nem észleltek újabb objektumokat és A régiek is, mintha távoli ködökbe tűntek volna el. És izmosult a béke. Az emberek kezdtek jobb szót váltani egymással, Mintha egy új, közös nyelv érthetőbbé tenne mindent közöttük. Él ma a Földön 50 milliárd ember és kirándulni, a csillagokba jár. Energiákat befog az űrből, szelídíti a hőt, a fényt. A sebesség véle a csillagok szárnyán suhan. Terjedt a homok egykor, fehér csontok jelezték jöttét. Most zúgni vágyó nagy vizek áldják meg a pusztát. A nyomorúság vidékein ma, jajszó helyett, zsolozsmát röpít a szél. Ez a nagy ember nem kaphatott szobrot. Csak kis emléktáblát engedett magáról. Egyszerű volt. Nem Isten-küldötte látnok. Csak élni akart és azt akarta, hogy Éljenek, emberhez méltón, mind a népek. Emlékezzünk: Az Ő idejében dőlt el, hogy Írhatjuk tovább az ember történetét. Mosonyi György
Emlékezzetek! I. Mindíg pazarolta a pénzetek. Kellett 300 Ft vizitdíj a leszázalékolt rokkanttól, de Gyurcsány sohase számolt el senkinek a milliárdokról. A magánpénztárak nem léteznek, de vezetőik havi 300 000 Ft fizetést felvesznek /20 góré?/ Gyurcsány "beismerte" többéves hazugságait, semmittevését. Nem váltották le! Most miért hinnénk egyetlen szavát?! Nekünk a Mi Hazánk, neki kurva ország. Hetente hirdet más programot. A szegényeknek adni kellett volna, nem elvenni tőlük. A harácsolóktól el kellett volna venni, nem pénzeket osztani nekik. Havi több százezer Ft jogos? Havi 20-30 000 Ft-ból Ki képes megélni?! A Mi villanyszámlánkat emelik folyton, Gyurcsány cége kedvezményesen, olcsón kap áramot. Ez Gyurcsány szerint jogos. Szerintünk büntetendő! Évekig tiltakoztunk a kormánynegyed felépítése ellen. Visszavonták, de ez is milliárdokba került. A Gyurcsány kormány nem szolgál, csak harácsolót. Minket tönkretesz, bedarál! A szegények látják a harácsoló gazdagodókat, Gyurcsány és a kormány nem látja az inflációt, az adókat, a megnyomorodókat! Nincs közigazgatás. Nincs bűnüldözés. Van /több milliárd Ft adópénzen/ "porhintés", fröcskölődés, ütés, verés. Ügyészség a törvényesség őre?! Mivolt itt? Mi van itt? Mi lesz itt jövőre?! A vezetés csapatának legmegrögzöttebbjei havi rendszerességgel többféle jövedelmet realizálnak, vagy e nélkül is kulcspozíciókat foglalnak el politikai, gazdasági területen. Nem a Nép, a Szegénység szolgálata a fő, de a saját érdek miatti összezárás, együtt szavazás a patkóban. Szó sincs arról, hogy egy ember becsülettel, alapossággal egy jövedelemért, csupán egy állást képes ellátni. De szó van és gyakorlat van milliós, /több-tízmilliós/ végkielégítésekről, kedvezmények igénybe vételéről. Szó sincs baloldali értékrendről! Szó van az Ellenzék és hívei felé föcskölésről, lejáratásáról. Személyes nagy számú példám van erre is. A jelenlegi elnyomók óriási előnye: 1/ A nagy Magyar "tehetetlenségi nyomaték", millió sérelem dacára. 2/ Az emberek /a vállakozók is részben/ úgy, ahogy alkalmazkodtak a fekete gazdasághoz a/ számlanélküliséghez /az EU felé hogyan számolnak el? Hogy osztanak pénzeket?/ b/ munka- és létbizonytalansághoz, /a munkaadó akkor rúgja ki Őket, amikor akarja/ "jatthoz", zsebből-zsebbe fizetéshez, be nem jelentett munkásokhoz, mukaadói önkényes, vagy különleges igényekhez c/ simulékony, erőtlen szakszervezeti érdekvédelem. d/ a kárvallott Parasztságot közúti táblákkal ki lehetett tiltani a Fővárosból. e/ a kormány, a népszavazás ellenére kiárusítja az egészségügyet f/ Bedobták, hogy a FIDESZ befagyasztja a nyugdíjakat, de nem beszélnek a többszázezres nyugdíjakról, az országból kivitt, vagy kicsalt pénzekről, a naponta növekvő Államadósságról. A klientúrának juttatott rendszeres juttatásokról. Ki és mikor számoltatja el ezt a kormányt, akinek vezetője a károkozása mellett rendszeres hazudozó!? 1/ Mindezek miatt és a véltozásokért bármely párt részéről, csak megfontoltan lehet elkezdeni, de ki kell mondani a folytatást: ma még a segély feltételeként megelégszünk havi néhány órás munkavégzéssel, amit fokozatosan növelünk, amíg normális munkát, nem vagyunk képesek biztosítani. 2/ Nem engedünk anyagi, erkölcsi rosszabbodást! 3/ Nem engedünk elévülést! Kivizsgálunk minden rendellenes gazdagodást /bár mindenkit meghallgatunk/ 4/ Nem engedünk a múlthoz visszatérést! Mosonyi György
Emlékművek, 1848 - 1956... Kossuth a szívektől szobrokat kaphatott, A politika ennél többet nem adhatott. Vezetők gondoltak reájuk; - de félve. Nem változás kell. Csupán az emléke. '56. is így volt. Élő ember - már sok. A szobor nem kiált. Azok jobbak. Mások. Aki még él - remél. A szemedbe mondja: Tiéd a hatalom. A változások gombja. A tankoktól kaptad. Jól meg is tartottad. A köpenyt - Euróra - ügyesen forgattad. Rendszert is váltottál. Vagy-is - átvészelted. "Bólintó Jánosok" is elébed mentek. Hoztad a számokat, hoztad a bizalmat, A régi harcosok jórészt már kihaltak. A hatalom vaskos javakat is hozott, A helyezkedőkből, sok meggazdagodott. '56-os hívő; az életért futott, Néki a halk érdem, a kőszobor jutott. Emlékművek lesznek. A régi célokért Már mit se tesznek. A harc már véget-ért. Ahogy elhaltak a harcok, A nép megfizette a sarcot. Szegénység jött. Harácsoló, haladt. Vagyonok elvesztek, gazdag zsebe dagadt. Pénz és politika; sziámi-iker lett. Elvekből, emlékből - emlékműre tellett. Az új-hatalmasok mutatják magukat, Mintha '56-ért ők vinnék harcunkat. Habsburgból - király lett. Elnyomóból - Jóska. Nyomában Trianon és Herderi jóslat! Ez maradt meg nekünk. Emlékművet kapunk. El ne felejthessük: hogy magyarok vagyunk! A tisztes lázadozót fojtogatják, ölik, Erkölcstelen szerzőt - nagy tisztre jelölik! Kegyetlen szél süvít a Kárpátok alatt, Dönget; Mégis így zeng: A magyar megmarad! Ne csak számítgassunk! Nézzünk fel az égre, Várjuk onnan is ezt: Magyarok! Középre! Így mégis mondanék dédelgetett álmot: Rendezni, mit lehet! Normális országot! Előre haladó, szép Magyarországot! Mosonyi György
Az én hazám Az én hazám az éltető talaj, Az én hazám a zöldellő levél, Az én hazám minden élet -e Földön, Az én hazám a kéklő messzeség. Az én hazám a Kárpát koszorúzza, Az én hazámnak a Duna zúg zenét, Az én hazám a Tiszát zengi vissza, Az én hazámban Árpád népe él. Az én népem nem veszhet soha többé! Az én népem szorgalmas, büszke nép. Az én népem békében akar élni, És fogja minden hű magyar kezét. Az én népem egy csepp az Óceánban, De vér és könny táplálta oly soká, Most összefog a demokráciáért, Hogy egy legyen tett és szívdobbanás! Az én hazám mindig ez a rög lesz, Itt dolgozom, élek és meghalok, Az én hazám marad, ha meggyalázták, Hulló poromban is magyar vagyok! Mosonyi György
Én is ilyen vagyok... Én is ilyen vagyok, - Hol nyájas napsugár, Máskor szavaimból Tél hidege száll. Bár jó a lényegem, Ez ősi két elem, Bennem is csatázva dúl. Bár mindent megteszek, A tél el nem veszett, Bízik: lehetne úr! Mosonyi György
E N N Y I !!! Régóta válság van! A világ azért inog, mert az USA folyton új hadszínteret nyitott. Nem akarunk hazug vezetőket! Segítsetek "elhajtani" őket! NEM akarunk Amerika lenni! NEM akarunk senkit magyarrá tenni! NEM akarjuk, hogy az USA itt legyen semilyen európai hegyen, csak ha az Appalache egyik hegyén áll európai hadi építmény!!! NEM akarunk Afganisztánba menni! Csak a küldő parancsnok köteles ott lenni! Mindennek legyen rendszeres ellenőre! NEM akarjuk, hogy jön-megy a nemzetközi tőke! Termelni akarunk! NEM segélyt! NEM kölcsönt! Mit a "kormány" híveire, pazarlásra költsön! NEM tilthatja meg senki, amit jól-, jót tudunk termelni!!! Csere egyenértékhez közelíteni! Árúért nem üveggyönggyel fizetni!!! Ne túrjon ki senki e földből; a szeretetből, az életörömből! Az ERŐ, maradjon saját Földrészen! Éljen a világ tisztességben! Vérontó parancsot rögtön megtorolni! A legfőbb parancsnokot azonnal lecsukni!!! TILOS terjeszkedni! SZABAD védekezni!!! Az ember a Földet, az Életet védje! NE döntsön fegyvere, erősebb pénze! ÉLHETŐ gazdaságot, NE feketét!!! NE hitel-adósságot! NE segélyt!!! TILOS embereket nyomorékká tenni! MUNKÁT! ÉLETET! OTTHONT! - ENNYI !!! Mosonyi György
Az eper dícsérete A földön termékenyül, a föld, a munka adja nekünk. Eper! Nagyon szeretünk. Sokféle formában, aromában, éltető napsugárban. Esőben, szélben, parányi részeid minden ízében. A nektárodban, az illatodban minden finomságod ott van. Színed vérPIROS, bensőd FEHÉR, leveled ZÖLDje szívünkhöz ér! Kúszol a föld felett, gyökered földbe tart, örök életűnek tarthatod magad. Szamóca, eper, megélhetés. Görnyedt háttal megy a termesztés. Legyen először jó talaj, palánta, Aki az ültetést szívvel csinálja, locsolja, gyomlálja, szeretgeti, a trágya is kell neki, olykor fólia, jó levegőért kinek kell szólnia?! Védeni, óvni, mert sok a rossz "szellem". Szemenként felszedni szeretettel. A puha szállítás is kemény dolog. És mit fizetnek érte a boltosok?! Megannyi kérdőjel. Időben szervezni. Itala Isteni. Tartósan eltenni! Eper! Volt mindíg a legföldibb édesség, tiszta ős réteken, gyermeki kedvesség. Áradjon belőled szerető békesség. Áradjon feléd szívbéli szeretet. Fogyasztó! Becsüld meg a finom epreket! Mosonyi György
Építőkhöz /Főnökömnek/ Ezt a kis országot mindig széjjelhordták, Felégették fészkeink, házaink. Tűz és víz pusztította, - vitte, Felhőkön úszó, legszebb álmaink. Ki házat épít, környéket szépít, Dicsértessék az Ő neve! Aki épít, - törekedik, Nagy legyen mindig az érdeme! Aki épít, híddal ível át: Gondokat, vizet, szorost, - távlatot, Áldott legyen! Dicsérjük a munkát, És amit teremtett, a jövőnek átadott! Nem zsebből - zsebbe, de Téglát - téglára, Ott volt apraja, nagyja mind! Így segített megvalósítani Istennek tetsző álmaink! Így segít hideg, eső, szél ellen, Teremteni meleget, meghitt fészkeket! Koccintsunk! Dicsérjünk Titeket! Kívánunk boldog, szerető éveket! Mosonyi György
Érdekelne Érdekelne, ha érdekelném. Ha szeretne, nagyon szeretném. De sajnos, azt nem tehetem, Hogy nem szeret, én meg szeretem. Imádnám, hogyha tehetném. Ha szeretne, ahogy én szeretném. Ha nem is szeret, én már szeretem. De szeressen, én is szeretem. Nem szavak zsonglőrködése, Az élet termékenyítő méze. Mit érzek, az igaz szerelem. Ha szeret, imádom, szeretem. Mosonyi György
Eredmények Ezt a Gyurcsány hozta össze. sportminiszterként, nemcsak Meggyesit "ölte". Ölte a sportot, ölte az embert, "ölte", aki hozzá közel ment. Aztán hozzálátott, ölte az országot. Beteg volt az ország, betegebbé tette. Szegény volt a Nép, szegényebbé tette. Ráakasztott terhet a többség nyakára, kénye-kedve szerint húzta, huzigálta. Lila arc, fuldoklás, fekete gazdaság. Őszödig - Őszödtől folytonos hazugság. A világon ezzel, nincsen egyedül, nagyobb politikus is így hegedül. De neki soká volt olyan "bandája", ki a nótáját értve muzsikálta. Értve muzsikálna, országunk kárára. Amit egyik mondott, a másik kárálta. Az Ellenzék pedig, hümmögött, hápogott, "Új többség"-ről beszélt, de törököt fogott. A kalapos néni kalapot igazít, A Fodor Gáborka Gyurcsányon segít. Így, ma nincs választás, csak Orbán Viktor, Aki a Gyurcsány orrára koppintott. Orbán is mond nagyot, ami nem jön el, de igazat beszél, épít Nemzetet. Gyurcsány pedig nem jó semmire, nem segít rajta semmilyen mise. Az a törekvése, elévüljön ügye, ezért imádkozik, ezért megy misére. Ha szavazni lehet, itt az Orbán Viktor, Aki Gyurcsánynak is orrára koppintott. Népem, Népem, szegény Magyar Népem! El ne aludjál! Maradj végre ébren! Mosonyi György
Erkölcs és hatalom Nem lehet elfogadni, A közügyekből ki kell pofozni, Ki ma közmegszorítást akar. Nagyon is szegény itt a magyar! Elszámoltatni elmúlt éveket, Beszedetni az adós pénzeket! Nem úgy, hogy fedele alól kivesszük, De a lopott pénzt a zsebéből kiszedjük. Felmérni: Kinek, hol, milye van. Először, tisztán lásson a magyar. Ma, minden ködök mögött lapul. Tisztán beszélni; mutatni magyarul! Utána megvitatni, merni A múlt bűneit, helyükre tenni. Több helyről képes jövedelmet kapni? Mindenki számára tiszta munkát adni! Ha mégis több az állás; arányos adót! Szegénynél erre nem lehetne mód. Kivetett, jogos adót beszedni, Kicsalt vagyonokat, visszaszerezni! Aki hazudott, NE vezessen! A csaló, a markába NE nevessen! Azért kell most megvívni a harcot, Hogy csaló, NE szabhasson sarcot! TILOS, általánosan megszorítani! Ez a szegényt fogja nyomorítani. Aki adóját rendesen fizette, Akitől a rendszer a pénzét kiszedte, Nem tűrheti el az újabb adókat. Meg kell büntetni, az adó-csalókat! Akinek véleménye, szava, nem hihető, Soha, sehol ne lehessen vezető! Akinél ott a "Sárgalap", Bizalmat ma már nem kaphat! Ki hazugságért "pirosat" kapott; Máris röpüljön! JÓNAPOT! Mosonyi György
Erkölcsi alapon... Erkölcsi alapon ítélem el Gyurcsányt, kormányait, híveit. Tetteik alapján állítom: Semmi keresnivalójuk nincsen itt! Az erkölcs nem tűri a hazugságot! Aki védi, az is erkölcstelen. Hazug nem nyerhetne választást! Ez erőszak a tisztább emberen. Gyarmatosító utódok '56. külön útjain, erőszak Magyar ünneplőkön, tapsolják Júdások csókjait. Alap volt, hogy kevés a fizetés, de öregként is kapsz élhetést, betegellátást, életet. Nem borít csődbe végzeted. Ti, utódoknak mondjátok magatok, de elherdáltátok a népvagyont! Ki dolgozott fillérekért évtizedeket, elvettétek pénzét, elvettétek az életet. Vezetőtök semmihez se ért, de tartjátok őt, mint fővezért! Folytatja trükkjeit, hazugságait, az Ellenzéktől mindíg elcsen valamit. Nem húzhat ki az adósság-gödörből, mert híve mind új pénzekért dörömböl! A Népnek szent esküt tettek, de keblükön hiénákat melengetnek. Jönnek ki a bűz alomból, a nyomorból, a hatalomból. Nincs más út! Újra szavazni!!! Lehetetlen bizalmat adni! A gödörből ki, csak összefogva juthatunk, Minket csak a tiszta felé visz utunk! Belőletek ELÉG VOLT! Zúg a Nép! Lesújtottatok országot, szegényt. Összezártatok! Nem a Néppel voltatok! De a haszonért! A busás állásokért! A Magyar Hazát nem védtétek. Az ipart, a gazdát csődbe vittétek! Jogból, bábeli tornyot alkottatok. Leszavazunk! CSOMAGOLJATOK!!! Mosonyi György
Erkölcsi romhalmaz Ki mindent megígér, minden jót szorgalmaz, A választás előtt: Erkölcsi romhalmaz! Választások előtt találkozhatsz vele. Pár hónapja Táltos! Minden az Érdeme. Ha elutasít egy jót, másnapra azt mondja, Tegnapelőttől, már ez az Ő gondja! Mások eredményét, a magáénak vallja. Statisztikája van, ahogy Ő akarja! Meg nem tehetné, ha nem lenne a Háttér! Választmány, Kongresszus; Ki nem tesz a Hazáért! Felettük átsuhant a történelem lángja, A közös miatt, soha nem volt egy Hazája. A közöst-, az elvet is cserbenhagyta végre, Harácsolta máig. Nem gondolt a Népre! Elszámolás nélkül, nincs Új magyar élet, Ha nincs Becsületed: Mehetsz! Isten Véled! Itt van a Sír: "Hol Nemzet süllyed el!" Ha ez kell; Örökké vesztes leszel! Változás kell! Új emberekre szavazz! Akkor a Magyar is, Neved is megmarad! Ha marad a régi: munkahelyek szűnnek! Sohase lesz vége az Átoknak! A Bűnnek! Erkölcsi Romhalmaz lehet ez az Ország, A Változások nálunk, az Új Életet hozzák! Aki most tavasszal, új Tavaszra vágyik, A szegényre gondol, ki éhezik és fázik. A fiatalra gondol. Hol lehet Hazája, Ahol Támogatás, Család, Otthon várja. Ha szüleiket azzal riogatják: Elvész a nyugdíjuk, ha a Változást akarják. Pedig Ők hoztak Ránk roppant adósságot, Máig harácsolva az egész országot. Harácsolás megy itt. Szemfényvesztés végig. Változassunk most Mi! Nézzünk fel az Égig! Gondoljunk Hazánkra! Millió az árva; 15millió a Változást várja! Az Itthoniak, Ha Jövőt akarnak, Elmennek szavazni! A Jövőre szavaznak! Mosonyi György
Erkölcstelen összefogást?! Mindíg voltak árok "temetők". Előtte mát volt szegény és gazdag árok, Sokasodnak és mélyülnek; nem is kell hozzá látnok. Kurucok, labancok, '48-asok, sógor-komaságok, Békét óhajtók és háborús pártok. Az "összetartozunk" "ige" figyelmen kívül hagyja: Ábel volt az áldozat, és Káin a gyilkosa; Volt Don-kanyar, több tízezer halott, ártatlan magyarok, honvédő oroszok; és volt aki mindenre parancsot adott!!! Először legyen erkölcs! Ez annyival felér, hogy több lesz itt a szín, nem csak fekete - fehér. Az egészség gondja ma mindenkié, ezért se általános a vidám remény, amit, aki mond, rég érvénytelen. A múlt szomorú, a jövő reménytelen! Nem panaszkodó nép ez, de le van darálva, aki melléje áll, az Isten is megáldja. Nem csak a gazdaság, bár csak abból élhetünk, de szét is darabolták már az életünk. Nekik és híveknek, sok, sok milliárdot, a szegényeknek keveset, de sok adósságot!!! Az "átlag" is jó, sőt egyre szebb lehet, A jelentés így szól: felterjesztheted! Nincs itt fix kereset. Mozog a talaj. Az orosz elment békén, de itt maradt a davaj! Kórházat, iskolát nehezebbé tenni, Síneket felszedni! Aki tanult, attól sokkal többet várunk! Tanultabb legyen népünk és országunk! Nem KGB vezető, nem pufajkásra - szavazó, de öntisztuló párt; szegényt felkaroló! Ez egy szegény ország. Pazarlás? Új negyed? Minden hasonlóval szegényebbé teszed!!! Megbeszélni! Közös nevezőre hozni! Csak így lehetséges országot összefogni!!! De: "Új műsorhoz, új férfi kell!" régóta ezt is mindenki tudja! Elvész! Vesszen, ha kevesebbre futja! Még miníg a vidék az ország többsége! Ne ott érjen véget a vezetők bölcsessége!!! Aki a tisztességnek egyszer pártját fogta, nehogy a jót és a bűnt összemossa! Ha tanult vezetők tétováznak sokat, ne ítéljük el a tisztes radikálisokat!!! Ha nem vérrel és vassal, de jobbra törnek, a kifosztó mocsárba bele nem törődnek. Fegyelmezett sorokban, zászlók alatt mennek, jobbat akarnak a magyar nemzetnek!!! Nem ülhetsz áltörvényt Werbőczy utóda! Így születhet tisztább, életnyitó óda!!! Mosonyi György
Érzéketlen Amerika Érzéketlen Amerika, A NATO csúcsot, Rigában tartja. Bíztatja a Grúzokat. - Bíztattak olykor másokat - Egyszer valaki megkérdezheti, Az egész Világ, miért kell neki?! Nem lenne okosabb otthon lenni? Napfényben, kályhánál melegedni? Amíg van gazdagság, gazdagnak lenni, Mint Földünkkel együtt semmibe veszni? Kik tegnap szövetségben véreztek, Mára, semmi kötelmet se éreznek. Gorbacsov hiába lépett hátra, Ennek semmi hatása, Amerikára. Forog a kerék, körbe, körbe. Kell, hogy az ember folyton egymást ölje? Ez, a kapitál-kommün más, más arca, Előírt az ember örök harca, Mely ártatlanok vérzivatarával dúl; Nem az Isten örök, nem a Béke, Hanem a háború?! Százmilliók kérdik; mert nem felejtenek! Amerikából, most erre feleljetek! Mosonyi György
Érzem a rímet Érzem a rímet, ver szívem, Ha lüktetése rám izen. Érzem a rímet; pattanó Rügy, ág végén. Felcsattanó Taps, színházi éjeken, Szűrt fény sötétben, mélyeken. Érzem a rímet; dobbanás, Halk földmoraj. Nagy robbanás. Rég emlék. Vágy visszatérte, Régmúlt szépségek felidézve. Minden, mi új és feltörő, Múló jelen és tág jövő. Érzem a rímet; mint a szív, Dobban és dobbanásra hív. Érzem a hangja lüktetés: Jónak jót, rossznak büntetést. S mi szép és jó ez ég alatt, - Kő is zenél; nem hallgatag. Érzem a rímet; hárfa szól Roppant mély tenger alól; És mellettem, hol jó Anyám Kapája cseng és kalapál, A föld így fogadja a fémet. A fém, s a föld, együtt az élet. Érzem a rímet; permet száll, Molyra, gombára száz halál. De él, s feszül a zöld levél, S a gyümölcs pírja hogy zenél! - Mögötte munka, ember áll. Tervez, alkot, nem várva vár. Érzem a rímet; ver szívem, De néha, csak a gond izen. Csak érzések és gondolat, S rímtelen írom sorsomat. S ha sánta a rím a végeken, Áttűz a vér, az érzelem. Érzem a rímet; úgy repül, Mint színes vágy, mi teljesül! S egyre több lesz megfogható, Mert az Ember az Alkotó! S fantáziája szertelen, Hogy minden jobb és szebb legyen. Mosonyi György
Érzéseink - Érzéseink Az egekre törtek. De megjegyzésem Lenne bizony. Nem tiszavirág A szerelem. Mi eddig tartott, Az, csak viszony! Mosonyi György
Az Erzsébet hídnál A baj, a bűn, csak egyre nő! Erzsébet hídnál sok tüntető! -"Megunják, majd hazamennek" De folyamatosan visszamennek! Véreim! Magyar ifjúság! Középkorú, öreg, mindenki más! Véreim! Magyar ifjúság! Csak így tovább! Csak így tovább! Ne engedj hazug országot! Zavard! Zavard a diktátort!!! Míg el nem tűnik a "bal"- fenéken! A Magyar szabadság éljen! Éljen! Mosonyi György
Esküszünk! Tudjuk, hogy kisebbségben vannak. Érezzük, hogy mégis kormányoznak. Tudjuk, hogy újabb zúgók jönnek! Újabb kínok; keservek és könnyek! Ezekhez, régen hozzászoktunk. Kínlódunk. - De megvívjuk a harcunk! Rúgnak, ütnek, ahol érnek. Sokan vagyunk; szegények, szegények. Ez a biztos többség! Ez az Ország! Mégse fordítjuk le szégyenkezve orcánk! Igazol minket a történelem. A hitünk - a Hitünk végtelen! Népünk átjött, folyókon, hegyeken! Sivatagon. Csapda - embereken. Nap-keletről jöttünk. Nap-nyugatra tartunk. Tisztességes, emberi a harcunk. Sohse pusztítani, csak megélni. Munkát! Kenyeret! Remélni. Tudjuk, látjuk: a régit képviselik. Mit el lehet venni, azt el is veszik. A gazdaság, szerintük jó, sőt dübörög! A szegény ajtaján, még szegényebb zörög! Pusztul. Recseg, ropog itt az érték! A megszerzésekben pedig, hiányzik a mérték! Tudjuk: ha akarjuk, megfordul az ár! A demokrácia, mirajtunk múlik már! Tudjuk: ha hiszünk, ha felnézünk az Égre, Magyarok maradunk. Nemzet leszünk végre! A Magyarok Istenére esküszünk! Az átkot elűzzük! Szavazni megyünk! Mosonyi György
ESKÜSZÜNK!!! 2009. Amit a tatár, török meghagyott, Várakat romboltak a Habsburgok. Sajátjukkal ma is büszkélkednek, de környezetet máig is szennyeznek! Ami országunk csonkultan megmaradt, egy kevás tanultság, egy kevés akarat. Aki tanult, jórészt úgy használja, saját javára, alig a Hazára! Kellene bizonyos elszámoltatás, mire is használja a diplomát!? Tudatlan is miből lett fényűző vára, vagyona és mire is használja?! Tisztító tűz bizony kellene, a közösségért és sohase ellene! /Gazdagnak is szabad híd alatt aludni, néki is TILOS kenyeret lopni!/ De más bűnözőkkel hogyan is állunk? Munkánkkal a Haza javára válunk? Csak a pénzért vagytok jómódú jogászok, közbiztonság helyett a tojások?! Mit esernyővel is védeni lehetett, nem voltak elegen a védő emberek??? Törvényt kellett ülni, ahogyan Werbőczy? Ő egy nagy országos fölkelés után haladt a kegyetlen megtorlás útján! Mai sajtkukacok falják amit érnek! Készültek "védelmi" tojás-törvénnyel! Ültek a tojáson és egyik se látta, mi a közélet, közbiztonság átka!!! Közben az országban folyik a gyilkolás, szövetkezés, bűnös leszámolás! Fölyik a pénzrontás, a rabló perek, kapkodják a fejüket az emberek! Ezekre szavaztak? Csalásra? Hazugságra? Zuschlagra? Bandákra? A hazug Gyurcsányra? Először is, mit sikerült ellopni, azt kéne visszavenni, azt kéne visszahozni!!! Ma már a többség, NEM GYANÚTLAN, OSTOBA! Bizalom nélkül nem lesz itt rend soha!!! ÚJ VÁLASZTÁS KELL! Akikben megbízunk! Rettentő nehéz lesz így is az utunk! Nem lehet addig új programot adni, míg nem szégyen, a munkást utcára rakni!!! Erkölcsi-, jogi-, Fohász, Feljebbvaló! Mondd ki: az eddigi: EMBER ELLEN VALÓ!!! "A magyarok istenére esküszünk!" Hogy SZABAD HAZÁNKÉRT MINDENT MEGTESZÜNK! Mosonyi György
Eszeveszett... Eszeveszett pacák vagyok, Tele szájjal óbégatok. Eszeveszett pacák vagyok, Mindenből, csak jót akarok. Mindig, csak szép nőt szeretek, Ki a gyönyörökbe vezet. Eszeveszett pacák vagyok És mindenkit meg is kapok, -Egy rossz vonást bevallhatok? Kicsikét hazudós vagyok, Mert eszeveszett pacák vagyok. Mosonyi György
Európa a jövőnk... A FIDESZ eddig jól ellenállt, "Átkosék" cserbenhagyásának, Hogy újra hódoljon a magyar, Ellenségként, arab világban. Irakba menni, nem Magyar érdek, Nem is Német, nem Francia, Az USA-nak más véleményt is Meg kellett már hallania. Nem hadihajón, katonák tapsa, Nem is frappáns mondatok, Ezen túl vagyunk. Háború volt, Hiába a fennkölt szólamok. Ön-törvényekkel, aki cselekszik, Az legalább ne magyarázzon, Hogy ne túl sokan csalódjanak, Legalább arra vigyázzon. A magyar eddig, csak meghajolt, Most végre lehet hallani, "Nem magyar érdek Irakba menni!" A győzőnek kell fenntartani. Mindenki itthon. Elég dolog van. Hazánk akkor lehet szabad, Ha dolgozik és egy csatlósságból Most, - egyszer végre kimarad. Ezer csaló, megalkuvó kábít, Fenyeget. Kit érdekel? Függetlenség! Nem csorda-szellem, Biztonságod így éred el! Nem pillanat csábítása, De messze-néző távlatok Politikában, közéletben. Hazafiságtól áthatott Szép ígéret, bűvös erő, senkit Ne csaljon lépre már, EURÓPA a jövőnk helye, Itt éljen emberül HAZÁNK! Mosonyi György
Európában Döngetjük Európa ajtaját. Hű, de betennénk a lábunk. Bent lenni, bejutni, Ez a hivatalos álmunk. A nép álma, hogy jobb lét legyen, Itt, a magyar hazában, Persze, ha lehet, mindenütt, Egész Európában. Itt élünk, itt halunk, itt sírdogálunk, Hogy elmaradtunk, de nagyon, Ezért a többség épp, hogy csak él, Vagy éppenséggel araszol. Egészség, munka, biztonság, Jogállam, béke, boldogság. Ez lenne ma az álmunk, Ez az, amire várunk. A cigányság a nemzet része, Hajléktalan a szégyene. Kilakoltatás, koldusok - Mindenki többet érdemel. A korrupció - menthetetlen, Diplomának nincs több joga, Ha érdemtelen a bűn miatt, Érvénytelen a diploma. Lássuk, hogy üldözik a bűnt, Ki üldözi, az bűntelen, Áthidalni a szerzés űrt, A harácsolt - érvénytelen. Ha '56 a büszkeségünk, Ki ellene volt, az ott legyen, Ahol az árulók lehetnek, Valaki ezért is tegyen! Ne ábrándokat, szónoklatot, A tettek, a szervezés helyett, Így erősíted a hazát, Emeled fel a nemzetet. A szó, a tett, tiszta legyen És tiszta legyen mind a kéz, Ki fenn van becsületesen Szolgáljon meg a közért. Európa - majd felkarol. Nem kell minden nap hajtanod. Itthon kell rendezni dolgaink, és Jobb életet adjatok! Mosonyi György
Az Európai Közösség 50 éve Hatalmat legyőzni, Ne tűzz ki célt! Te tegyél többet Az emberért. A Földön, hogy Ki, mit is érhet el, A Történelem, Időben megfelel. Igaz dicsőséged Így lehet: Ha szárítasz, Szüntetsz könnyeket. Emberibb legyen Az embered; A Történelem, Így ád igazat Neked! Mosonyi György
Az Európai Közösség Papjai... Az EU is dübörög. A cél, hogy első legyen. Nemcsak zenekari tag, de első helyen. Prímhegedűs a gazdaságban! De alig, alig utal az igazságra; Az erkölcsre, a tisztességre, Hogy a képmutatásnak legyen vége. Mi elég kicsi ország vagyunk, Mert szörnyen megcsonkíttattunk. Körülöttünk is élnek véreink Hazánk volt síkján, bércein. Sajnos, olyan az alkatunk, Azt hisszük, nyugodtan alhatunk; Hiszen régóta tagok vagyunk. Eléggé távol esik tőlünk, Hogy utcára vonuljunk, mert lenyúzzák a bőrünk. Jön egy-egy szakértő. Mindent rendben talál; Habár nyomor van. Terror van, szegénység és halál! Kellene végre, tényleges Reform! De nálunk, a nyúzás, a rettenet honol. Az EU Papjai jönnek prédikálni. Építeni kell. Nem lehet megállni! Milyen lesz a mű, mely ma is ingatag? Hiába a szó, ha nem hallják szavad!!! Ha nem hallja a beteg, a szegény jaját, Hallja a vezetők bájolgó szavát. Koszovó. Hogyan?! Mikor?! És miért?! De hisz a véreink része is arra él! Kik voltak ott a Birodalmi Erők!? Meg nem hajoltak a kisebbség előtt!!! Itt, mellébeszélnek!!! NEM-el szavaztak! A legfőbb vesztesek, a határon túl vannak! Ez itt, régóta szegény ország! Nem szabad sablonnal kezelni a sorsát!!! Itt, egyéni elbírálás kell!!! Vagy egy Ország veszít! Egy Ország veszhet el!!! Máig pénzt pumpálnak a kormány-hívekbe!!! Kik ellenkeznek, szedetnék ízekre!!! Kozmetikus átlag! Magas lett a mérce! Egy ló a híveknek; liba a szegénynek!!! "Pártatlan" hívüktől, az is kitelik, A tyúkot, a libát is, ló-számba vetetik!!! Amit nem érthetnek meg az EU - sok, Mélypontra hűltek, "nyert" politikusok!!! Tekintenék meg a filmjeinket, Nem vonnák kétségbe érveinket!!! Ha nem restellnek idejárni, Tessék a hazugságokat is meglátni!!! Korrigálni! Korrigálni! Korrigálni!!! Nem adósságokat csinálni! Nem az EU pénzekre várni! A kérdés, ami válaszra vár: Igazra-, hazugra épül ez Új Világ?!?!?! Mosonyi György
Az Európai Közösségben Először erkölcs kellene! Arra épített gazdaság. Az nem gazdaság, mely nem ily alapon áll! Homokra épülhet, hazugság vár. Ámde az idő; rátalál! Ha biztosnak tűnik, de nincs alap, Míg le nem omlik, addig is ingatag. Ha szorgalmazzuk, hogy erősek legyünk, Erkölcs nélkül, nem lehet hitelünk. Folytatni, ahogy mások erőltetik? Hol millió hal, vagy éhezik; Robbantanak; emberroncs hörög, Háború van! Az Ég is mennydörög! Kisebbekből; óriást, nagyot? Csak, ha nagyobbnál, Igazabb is vagyok! Hazugsággal választást nyerni? Ki meri ezt magára venni? Ki felelős, ha ezt úgy elismeri?! Így megy; döcög az EU - szekér, Mindent magával visz. Hová? És meddig ér?! Ti is építettetek palotákat, De Népeitek, jólétet is láttak. Itt, többségben élnek szegény emberek! Nélkülözés mellett, kormánynegyed lehet?!?!?! Naponta hazugság árad reánk! Tördelnek. Zúznak. Nincsen Hazánk! Régi utódok ünnepelgetnek. Többséget, jogtalanba kergetnek!!! Bizalomvesztés! Ki nincs felül, Igában él. El-, elmerül! Egymásnak utal a hazug csapat! Naponta csökkentik nyugdíjadat! Adósság nő! Viszik a pénzed! Sírnak a gyerekek, sírnak a vének. Reformról beszélnek. Bajokba terelnek! Értelmiségiek, bűnöst mentegetnek! Tisztességes munka! Tisztességes élet! Akkor leszel - Közös, - ha ezt is eléred!!! Mosonyi György
Európai Szocialisták! Magyar vértől is "csendes" lett a Don, Pedig szülőföldjük, nagyon is távol volt. 1944. március 19 A Magyar Sors Inga, a mélypontra kileng! Ma, kik kiszolgálták a bolsevikokat, '56. utódnak mondják magukat! Nem taníthatták a különbséget, Kommün és bolsevik között; Így minden új tüntetés, a Kommünbe ütközött. A Kommunizmus, évezredes álom. A bolsevik elnyom, öl, hazug, harácsol! Sajnos a magyar, gyakran lomha maradt; Hiába inté: Világos, vagy Arad! Újra, újra bedől a szólamoknak. Munkán kívül, csak egyet tehetünk. Kinyitjuk a szánkat, és szavazni elmegyünk! Ha, 50 év múltán, ugyanott vagyunk! Haladéktalanul - másra szavazunk! Trágár és hazug! Vezető nem lehet! Csak Akire felnéznek az emberek! A külföld nem érti, mi a Magyar bánat! Nem hallja igazán, nem látja Hazánkat! Nekünk kell csinálni. Nekünk kell szavazni. A Jót, a jobb helyre-, a rosszat, rosszba rakni! '56-tól, még eltántorgott az Ország, A Kádár-utódok toldották-foltozták. Aki Rendszert váltana, Vezetőt is váltson! Hatalom; PÉNZ NÉLKÜL! CSAK MUNKÁT találjon! Mindenkinek jár egy becsületes munka! Ha több helyen "szerző", ne üljön nyakunkra! Európai Szocialisták! Ha Gyurcsány mellé álltok, Kiszolgáljátok a folytonos hazugságot! Ez TÉNY: hazugságot védtek! A közösség-vállalás, most is nagy VÉTEK! Több Trianont is átélt ez az Ország! TISZTA VEZETŐ KELL! BECSÜLETES POLGÁR! Mosonyi György
Európai Unió Brüsszel - Magyarország Az E.U.-ban hazudni szabad?! Ne felejtsd szavad! Hazugtól az E.U., elfogad programot!? Ha igen, ott se vagyok! Jónapot! Külföldről megítélni egy országot Lehetetlen. Itt is minden második emberen Kissé eltér a NÉZET; De BRÜSSZELBEN, Kicsire nem néznek; Szent Szövetség él MA, A HAZUG védelmére?! Európa így lehet egységes? '56. lángjai lobogjatok! Hazug Nérók! Táncoljatok! Míg Brüsszelben szavatok lehet; Ország-égetők! Énekeljetek! MÍG BRÜSSZELBEN NEM LESZ EGYETLEN SZEMÉLY, KI DÖNT: AZ ORSZÁGBAN A VÁLSÁG, NAGYON MÉLY! AMÍG NEM LESZ SZAVAHIHETŐ, ADDIG 8 EZER MILLIÁRD, NEM ÍGÉRHETŐ! ADDIG, BEADVÁNYA, ÁT NEM VEHETŐ! Mosonyi György
Európai Unió?! Beléptünk az UNIÓBA. Nem volt laca-faca, Csak az előnyökről, ezt várja a "Haza" Brüsszel közelebb lesz, mint volt egykor Moszkva, Önkéntes és ettől javul népünk sorsa. Ma már úgy tűnik, itt is van zsákmányszerzés, Mitől, az emberek szájíze kesernyés. Bent vagyunk. Kebelén ringat, ápol, takar, De olykor tápláló teje igen fanyar. Szervezetlenség, harácsolás mérge, Bürokrácia, a gazdát is elérte. Föl van darabolva: igény, posta, döntés, Kései fizetség, csaknem régi önkény. A SZABÁLY jelenleg, lefordítom, így szól: Telepíthet szőlőt, magyar gazda Pirtón?! Ha jó emberek vagytok, - akartok maradni, Azt is szolgáljátok: ne kelljen éhen halni! Generális szabályt, erősek megfúrtak, Protekció ez, vagy jobb lehet az újabb? Múltbéli vezetők, itt mit is keresnek, Meg nem bocsátásról itthon keseregnek. Sortűz - felelős - korrupciós Atya, Palota, bankbetét, gazdag retye-rutya, Nem esik fájától az alma messzire, Rokon már NÁLATOK viszi valamire!!! UNIÓ! - UNIÓ! Torzul a Szervezet?! Ne légy BÜROKRATA! - Tisztább embereket! Mosonyi György
Európai unióban Csak jogállam lehet Haza, Hol meg nem élhet a maffia. Jog szerint enyém a házam, Autó. Értékek. Nemcsak a bánat. Ám, ha többször is kiraboltak, Mit várjak? Mi jöhet holnap?! A rendőr őrzi a rendet, Mit a jog, a lakosság megteremtett. Ha nem őrzi jól; mit is tehet? Megmondják neki, hogy: Elmehet! A politikus, - ha ígérget, Számon-kérhető az ígéret. Ha nem teljesít, versenyről ne beszéljen! Elköszönhet szépen és - leléphet! Csak jogállam lehet a HAZÁM! Sívó homok soha! Soha - Takla-Makán! Sokan '56-ért könnyeztek. Ha nem is szenvedtek, csak együtt éreztek. Mások lecsukták Őket! Hallgattak. Vérdíjért, - vagyonért, - elballagtak. Hatalmat őriztek tűzzel, vassal, Köpönyegforgató - más álarccal. Mind együtt-élünk ma -e honban, Dicsőségben, vagy TRIANONBAN! Beszélhettek a Hazáról, Míg nem tesztek a maffiákról! Fekete gazdaság. Fekete éj! Szakadék. Válság. Mélyre - mély! Ha politikusok gazdagodnak, A szegény retteg. Mit hoz a HOLNAP! Hazámat zokogva siratom! Nem a népesség nő, hanem a SÍRHALOM! A képviselők arról szónokolnak, Van -e elég pénze az Önkormányzatoknak. Engem oly jegyzővel "áldott" meg az Ég, Panaszomra néki, 1 év se volt elég. Határozatában, kerítést átmásztam, 80 évem felé Ezt csak a szomszéd észlelé! Szemle, - Határozat: Se füle, se farka, Nincs jogi tartalma! A Miniszter - úrhölgy tudomásul veszi, Sok, sok fontosabb dolga lehet Neki. Ha nem képezték ki az iskolákban, Bármit beleírhat Határozatába! Mindenki vessen számot magával: Mit tehet jobbá -e Hazában! Ha többet tesz Hazánk Minden Fia, Meg nem élhet itt a maffia! A tisztességgel szerzett; megmarad enyémnek, A Tisztább élet, többet hagy meg a reménynek, Akkor oázis lesz, ami Takla-Makán, Akkor felzeng a dal: Édes, édes Hazánk! Szép itt élni! Ne gondold, mit írok, hírverés, rémálom. Ezt éltem át többször, szép Magyarországon. 64 megyéből; - egy a tizennyolcból, Fővároshoz közel, a Dunakanyarból. Mosonyi György
Az Európai Uniónak! Az egységben az Erő. De, hogy mit lehet megkapni, ez nyomult elő. Régi bürokraták új kört futottak, Új megélhetéshez is könnyen jutottak. "Mit lehet megkapni? Hogyan kell leírni?" Nem az, hogy mit tegyünk? De, hogy Irakban mielőbb ott legyünk! Törökország nem jó, kis rész Európa Ne háborúk ellen, az USA-val légy jóba! Politikusok nyüzsögnek száz-számra, Csak Ők bűvölhetnek jót a gazdaságra. A Demokráciát, a terrortól féltik, Önkény utódoktól ma már meg se védik. Ki nem akarja, ne erőltessük rája. Legyen ez Szövetség; a Kontinens Hazája. Ne a Parlamentek, a Népek szavazzanak. Érvet, előnyt, hátrányt tisztán láthassanak, Elölről kezdeni, nem csak foltozgatni. Ne ábrándcéllal, győztesnek mutatni. Megélhetés legyen, mindenki megéljen. Az egység nagy erő, a szó így zenéljen! Ki menjen Brüsszelbe? Ezerszer megnézze! Ő legyen gazdag, vagy gazdagodjon Népe? Új szabályokat! Elölről indulni! Nem átláthatatlan szövevényt bogozni! Nincs ekkora vízfej a Föld-kerekségen. Nem szócséplő sereg győz a szegénységen! Felelős döntnökök, tiszta ember-arcok. Bizalom alapon győzhetnek e harcon. Helyben a jó döntés, nem ezer mérföldre. Mind elfelejtették, mára, vagy örökre? Ma helyben sincs rendben, gazdálkodás, döntés. Előbb ezt rendezni, vagy marad az önkény. Aki sokat beszél és azt le is írja, Láthatja a szöveg, az átlátható sírja. Amit leírtam, egy példa megtoldja: Nálunk egy sikkasztás, 50000 oldal. Nem volt rendőr, mikor autóm lopták; Az érettségizőkre, vigyázott, vagy 600. Új rendet Unió! Vagy hamar mond: VÉGE. Így lesz legkisebb a Népek vesztesége! Mosonyi György
Az Európai Uniónak! 2006. Ha az Unió, nem törődik velünk; Mi, állampolgárok, mit tegyünk?! Forrong az Ország! Tenger a hazug! Az ember lépten, nyomon belefut. Az Unió, meg megy, mint a motor; Meghallják valakik? Hallják valahol? Ha ez végig így megy; végig se megyünk. Mi állampolgárok; mit tegyünk?! Mióta működik, gondolt rá valaki, Melyek a hosszú tüntetések okai?! És a gépezetben, hallják a vezetők, Vagy nem hallanak semmit? Csak vezetnek Ők?! Hogyha egy Nép zúg, az ott is hallható, Vagy, csak húzzon a ló! Csak húzzon a ló?! Elfogadni tervet, mely hazug időben kelt, Avagy az a fő, hogy végre, már meg is lett?! Ha Népnek hazudtak, az Uniónak nem, Vagy elbírja a papír és semmi más, se kell?! Unió! Unió! Van e- fül a hallásra, Avagy, csak a terv kell és nincs fül semmi másra?! Vagy ott is pártoskodás osztja meg az erőt, Mehet a régi rossz, sújtsuk a vakmerőt?! Minálunk már így megy. Hazugságban élünk, Fekete gazdaság, de tiszta adatok. Nagyon is szegények, nagyon is gazdagok. Kis provokáció, még nagyon nagy láng lehet! Hazugság! Igazság! Adj rá feleletet! Mosonyi György
Évforduló Elkéstünk Trianon ellenében tunyákkal tartó magyarok. Mégis azt mondom lenn a televényben: Hazát szerető magyar vagyok. Nem én voltam, ki december 1-én koccint az ünnepségen. Nem én mondtam NEM-et 2004. december 5-ére. A régi úri Magyarország is csillogó kardokhoz volt kötve. Maradt a csillogás; a tőke vette át örökbe. Kommunistának nevezte magát, de hazudott és folyton azt teszi. A nép élhetés-gondjait nem érzi, és nem is észleli. "Pénze" kötve a mögötte állókra; - azok már el sem engedik - Szegények hívják: TAKARODJ!-nak piócaságát emlegetik. Az Ország csődben, vagyonuk degesz. Határon túliak mit tegyünk? ELLENÁLLUNK!!! Nem kesergünk! Korral haladva magunkon segítünk. Az égen fehér felhők úsznak. A Nap vakít, mint a színarany. Ellenállunk legyőzve az átkost! Egymásra talál sok dolgos magyar! Mosonyi György
Évfordulóra Gyönyörű ősz volt, gyümölcsét szórta, volt már szőlő és lágy kenyér. Házasságunk akkor született, élménye máig szívünkig ér. 10 év eltelt jóban, rosszban. Nem volt mindíg felhőtelen. De szeretve fogtuk egymás kezét, így jöttünk át az éveken. Így nézek Rád Édes Rozálkám, Drágám, Kedvesem. Nehéz a sors, de így kísérj át, kéz a kézben az életen. Nem külsőség, nem fény és pompa, Mi csak néztünk egymás szemébe, úgy kötöttük meg frigyünk, úgy kötöttük, bízunk egymásban és hiszünk. Akkor írtam a Fohász című verset. Fohászunk meghallgattatott, így lettünk hűséges társak, így lettünk házasok, boldogok. Így nézek Rád máig, Drága, Édes Rozálkám, Kedvesem. Nehéz a sors, de így kísérj át, kéz a kézben az életen. Mosonyi György
Évszakok Szél suhan őszi lomb alatt, Néhány levél lehull. Érezzük, tudjuk Földiek, Egy nyár megint elmúlt. Sohse volt egyforma nyarunk. Hideg volt. Olykor perzselő, Szeszélyes, mint az április, Változékonyan rossz idő. Árvizek dúltak, gát szakadt, -Meghaltak emberek. Víz alatt álltak házaink, Autók, földek, ligetek. Ivóvízért is sorba-álltak, Akiket szennyes ár lepett, Nem a nyarat, a szenvedést Érezték sokan, emberek. Így múlik lassan a világ. Örömbe, szenvedés vegyül. Nagy csapások is elérnek, Mégis élnünk kell, emberül! Amit lehet, meg kell tenni, Ha jő a baj, és reánk szakad. Valahogyan megtámaszkodjunk, Mondjuk: El ne hagyd magad! Ősz jő és milyen lesz a tél? Talán fagyos lesz a tavasz, Virág mellett, fagyos szélroham, És a nyár se lesz ugyanaz. Talán jobb lesz. A csillagokban Lehet megírva életünk. Talán jobb lesz. Boldogságra Születtünk, így is élhetünk. Ugyanaz, nem lesz soha újra. Gondoskodva számoljuk el, Megtettünk mindent, ha újra Jő és elér a gond-lepel? Mert az ember tervezhet, tehet És kell is tennie azokért, Akiket szeret, ha netalán Kegyetlen sorsa odaér. -Szél, ha fú az ősi lombon, Nyár, ha múl, ha lomb lehull, Érezzük, tudjuk, mi Földiek, Egy nyár se hiába volt, ha múlt. Teljesítettük ember sorsunk, Örültünk, éltünk, hogy lehet, Megszépítette életünket, A gondoskodás, a szeretet. Mosonyi György
Évszázadok vesztese Szerencsétlenek gyülekezete. Ide hozta őket, más népek ereje. Keletről űzték, harcosabb népek, És teltek, múltak az évek. Muhinál szétszórták szekereink. Szerencsétlenek voltak eleink. Mohácsnál érsek vezette seregünk, Nem segített meg minket az Istenünk. Rákóczy-, Kossuth harca más, De évek se hoztak föltámadást. Ami Trianonhoz elvezetett, A megalkuvás, mert sokat vesztett. Új háborúk vitték el vérünk, Az is csoda, hogy mégis élünk. Vérünk után, most pénzünk folyik, Becsület fogy, a baj szaporodik. Szerencsétlenek gyülekezete. Mi vagyunk azok, századok vesztese. A múltról nem tehet, ki ma itten él, De arról igen, hogy miben remél. Kikben bízik, még ha nem igaz a szó, Ha az van fölül, aki nem oda való. A korrupció terjed, mint a vész, Egészség a sárban, éhes a szegény. A gazdag gazdagszik, a többi szegényül, A jóakaraton millió átok ül. Ha így folytatja a századok vesztese, Marad: szerencsétlenek túlélő embere. Nem elég túlélni, jobb kell a jövőben, Nem elég bízni, jobb Sors-, Teremtőben. Szavaznod kell, szólni, hallatni hangodat, Nem nyomhatják el az igazságodat. Ha mindenki teszi, mondja igazát, Győzelemre viszed a Demokráciát! Mosonyi György
Ez a Szabadság Köztársasága! A papír elbírja, a Cenzor ki nem vágja. Itt él az ország szabad parasztsága. 3 hetet traktorok mellett töltött, A traktoroktól az ország dübörgött. - De kisütött a Nap, kék lett az ég, Megegyeztek. Győzött a remény. A Prezident is regisztrálta, Utána pocskondiázta. Itt bárki lehet Köztársasági Elnök, Kiről az akkori pártja döntött. Nem kell évtizedes tapasztalat, Jó az, ha Te is dicséred magad! Zsákmányszerzés! Zsákmányszerzés! - Szabadsága. Ez hoz áldást. Ez hoz áldást a Köztársaságra! Nem lett még valóság nagy Nemzeti Álmunk, Ez még nem a mi Köztársaságunk! Míg fekete az Ország, fekete a Pénze, Fekete szegénység ül a szegény népen. Nem ez a papír, mi az ötleteket ontja. Jó lesz Őseinknek Tizenkettő Pontja. Ha nem csavarod el, ez a régi álmunk: Ez lesz a Szabadság! A Köztársaságunk! Mosonyi György
Ez az Európai Unió?! Az EU is csak vállalkozás; Kecskékre bízza a káposztát! Kik őrült adósságot növeltek; Pénzt oszthatnak, hívek követelnek! Kikhez kerültek a régi pénzek!? Kik miatt szegények a szegények!? Felelet nélkül, nincs feltámadás! Az EU is, csak vállalkozás! Pénzek "szabad" áramoltatása; Magyar szegények, betegek halála. Utólag "gyártanak", fabrikálnak, Amikor már, kő, kövön a Kórházak! Az EU is, csak vállalkozás, Ha eltűrhető a hazudozás! Kinyilatkoztatások, remények; Elnyomás, terror az Ellenzéknek! Versenyeznek, hogy "ünnepeljék", A kiontott drága Hősi vért! Az EU, a pénzzel is üzent: Nem érdeklik a sortüzek! Övé legyen a Boeing-nél nagyobb; Nem kevesebb szegény, kevesebb vagyon! Szabadon kaparj! Én is így akarom! Bábeli torony? Vagy Kínai fal? Mert mindenki élni akar! Meddig növeli még a palotákat?! Meddig üldöz új "terroristákat"?! A "megélhetési" bűnözőket?! A fehérgalléros "üzletkötőket"?! Pénzek önálló bővüléseit?! Éhen-haltak elszálló hamvait?! A migrációt, hol hullámokba vész, Az emberség és a józanész! Elszámolás, ellenőrzés nélkül, Az igazság, a hazuggal megbékül! Ellenőrzést, de ne évek múlva! Minden nap! Tegnap is! Mi volt és mi van a szatyorban!? Belül van már a Trójai fa ló! Az erkölcstelen! A mindent felfaló! Európa még meddig terjed el? Hol az Uráltól, már semmi sincs közel. Erkölcsökben és rakétákban; Újabb rakéták Európában?! Emberi élet; vagy döntő a haszon!? Európa! Erre is felelj! Gondold meg! És így menetelj! Mosonyi György
1 100 éves múlt Ha itt szerbet súlyosan vernek, Szerbiában máris seregelnek. Ránk ereszti mocskát az osztrák, náluk weekendezett vígan Gyurcsány. Ha naponta költ 1/4 milliót és nincs semmi spórolt pénze, azt senki el nem hiheti, de a hatóságtól nem firtatja senki! Gyurcsány ordíthat a "felhánytorgatókkal", de Magyarnak nem szolgál semmi jóval. Csak csodálkozol a Duna - Tisza tájon, a demokrácia nálunk ilyen "bájos" Az MSZP, a Gyurcsány teszi amit akar, ezért és itt, nem is Magyar a Magyar. Beletörődtünk, hogy a tatárok kifosztották az országot. A törökök csellel győztek Buda-váron, de mi nem foglaltuk el Konstantinápolyt. Tűrtük a Habsburgok százados uralmát, gyilkos fejre tettünk Magyar Koronát! Megáll az agyunk!!! Hát milyen nép vagyunk?! Talán más, nyurgább alkatok eszesebbek, mint a Magyarok?! ezerszáz éves dicső múltat mondanak, de nem veszik a fáradtságot, hogy elmenjenek és jól szavazzanak! Magyar választó! Magyar! Keleti, Északkeleti agyar! Ne tűrj Magadon most már jármot! Cselekedj! Mentsd meg ezt a kis országot! Mert, ha nem szavazol, nem tüntetsz, jogosan semmittevőnek tűnhetsz! Nem elég dolgozni sokat, meg kell nyerni a választásokat!!! Hazugokat NE szolgálj! NE tűrj! Halld meg, ha szól a harci kürt! Menj - gyere a Kossuth térre! Tömegektől lesz ezeknek VÉGE!!! Pártok!!! NE lazsáljatok!!! Emberek élére álljatok!!! Huj, huj, hajrá a Hazáért!!! A jövőért! A tegnap miatt! A máért!!! Mosonyi György
1944. december 31. Éjfélkor pince csövek között értük meg a '45-öt. A lejáratnál egy fa állt, tán elhárította a halált, mert ágain laposra hullt a bomba, s a föld keménye kettétörte, azért maradhat fenn e vers, tán örökre. A Sors így kímélte meg a laktanyát, mely a Rottembiller -, és Dob utca sarkán állt!!! Mosonyi György
1945. május 9. Szokás mindent pocskondiázni. Mindent agyon-politizálni. - Emberek voltak a Szovjetek! Ki bűnben, nyomorban hempereg. - Itt is volt Gettó! Nyilas tett! Dunába hulló gyermekek! Nagy nyomor volt, mely bűnbe vitt, Gyerek-katonák is ástak itt, Lövészárkot, - az életért, Már tudjuk: a Hatalomért! Ha Hitler megtalálta volna, Itt is hullt volna atombomba. - Kitűzte a Reichstagra - végül Végtére annyi szenvedésül, A vértől áztatott vörös zászlót, Amelyen sarló és kalapács volt. Ezzel nem védem a bűnöket, De cáfolom a gúnyt-űzőket. A bűn, megmarad bűnnek! Végig! De a hőstett is felszállt az égig, Melyet akkor, Szovjetek emeltek, Mit, míg ember él, megemlegetnek! '56-os vagyok, a bűnök, itt is nagyok. De, ha minket is elhanyagolnak, '56 arany fényt kap - Holnap! És marad '45 májusi fénye, Az Akkori Hősök dicsősége. - Árulók is vannak, kik el se iszkoltak, Retyerutyákkal, vagyont halmoztak, Politizálnak. Ugyanúgy zabrálnak, Mint kiket, ma is megkritizálnak. Gyárakat vittek, embereket - Akkor! Ugyanezt teheti ma, a tisztes - BANK-KOR! Sikkasztanak, lopnak, - ebben az országban, Milyen jövő vár a mai Ifjúságra?! Nem lett a háborúknak mindmáig se vége, Atombombák hulltak rá - az Emberségre! Ki harcol? Ki ellen? Erre felelj! Mikor jő el a BÉKÉS - Történelem?! Nem kell mostanság újabb atombomba, Amerikai Elnök járt a Szomszédokban! Nem eléggé Szuper, a Szuperhatalom?! Győzelmes zászló kell a véres ormokon?! Nem lehet! Nem kell! Béke kell! Az Emberiség-kórus MA, ÍGY énekel! Mosonyi György
1945. május 9. emléke Szövetségeseknek fejet hajtok mélyen Az éltető Nap győzött iszonyatos éjen. Mi is ott voltunk, hol nem kellett volna. Többször alakult így a Magyarok sorsa. Hibák itt is, ott is akadnak még bőven, de béke lett és sok szörnyűség eltűnőben. Az egyházak pedig, erkölcsöt védjenek, ne a Népek, de az elnyomók féljenek! A béke egyaránt szolgálja a Népet; bármi igaz Hitben a Szent Istenséget. Nem versenghetnének régi szövetségek, szörnyű következmény vethetne ennek véget. Földünk, az életünk a TÉT! Pedig már kóstolgatjuk a szabad szólás ízét! Van terjeszkedés, harácsolás, új háborúk, leszámolás. Ezek a tettek hová vezetnek, hol egyetlenre is rakétát vetnek?! Ártatlanok is halnak! Gyermekek! Képzeld oda a saját gyermeked! Háborúk nélkül is meg lehet halni! Nem jöhet más, mint: békét kell akarni! Szennyezés. Éhezés. Van rá okunk. Békében élve is meghalhatunk! Temetetlenül is feküdtek a holtak; ha utána számolunk, nagyon sokan voltak! Ígérve, hazudva, ne lehessen vezetni! Köteles lenne holtig vezekelni! Hagyjátok Moszkvát! Sokat szenvedett. Milliók pusztultak. Ártatlan emberek! Hitler előtt ott állt a nagy Napóleon. Ki Moszkvát támadja, valahol meglakol! Aki tegnap mondta, hogy "nem ellenségek", Európában, ne tertson egységet!!! Vannak régiek itt. Miért kell új rakéta? Hál' Istennek, elmegy! Már nem lehet Próféta! Szövetségeseknek fejet hajtok mélyen! Az éltető Nap győzött iszonyatos éjen! Mosonyi György
'56. emléke örökkön él! '56. emléke örökkön él; Szívünknek a szél, fényekről zenél. Ki nem sajátítja sok ezer hazug. A fényről, szabadságba visz már az út! A politika sajnos zeg-zugos lehet. A mi utunk se lehet diadalmenet. Kik tankokat hívtak, ma virágot hoznak!? Évekig hazudtak. Máig is hazudnak! Eredményt, jelszavat magukévá tesznek Külön "emlékműnél" külön is "könnyeznek" Közben régi módon kifosztják a Népet! Hazudva mondanak "ünnepi" beszédet. Lovakra veretnek taposó patkókat, Népet taposta! Magyar lobogókat! A parlamentnek egyszer, egyszer el kell múlni. Onnan mindenkinek ki kell majd vonulni! Most légy okos Népem! Akkor is légy okos! Ne mehessen vissza, aki tapostatott! Népre, bárhogyan is kezet emelt; Határon túlra, NEMmel felelt! Erkölcsös nem volt! A "joggal" ártott. Rémített! Fröcskölt! Sújtott! Harácsolt! Bármi szépeket mondott is a szája, Ha nem Téged szolgált; itt nem lehet hazája! Aki felelőst évekig se talált, A pénzszerzéseknél, első sorban állt! Annak mondd Népem, hogy alászolgája! Ne legyen itt tovább! Nem vagyunk szolgája! Néki kellett volna jól szolgálni minket! De tőle, szétvihettek sok nemzeti kincset! Kik reformot mondtak, de csupán tereltek, Azok, ELMEHETNEK!!! Kormánynegyed; még adósság reánk! Fulladozunk. Fúljon meg unokánk?! '56. emléke örökkön él; Szívünknek a szél, fényekről zenél. Mosonyi György
'56. emlékezete Boríts ránk csendet bíbor alkony Megváltónk vár a túlsó parton. Az egykori harcosok sírján, Ne múljék nyílni a virág. Dörög az ég a sors alatt, Hív majd új-, új Magyarokat. Próféták itt nem születtek. Az emberek egymásnak estek. Megaláztatás, és szégyen Ült emberen, nemzedéken. Jó szándéknak nincs hatalma. Jött a pénz. - Aki bírja, marja. '56. fénylik, de - oltják, Eredményét elorozták Fél századot elfújt a szél, De igaz hőstettekről mesél. Világra szóló volt hőstette; Az elnyomást már nem tűrhette. Akik akkor számoltak rája, Utódai az elnyomásnak. Már nem tankokkal, csak szólamokkal. Pénzzel. Öröklött hatalommal. Júdásnak senkit ne nevezz! De Júdás!? Júdás, az lehetsz! Rendszerváltó Honatyák, Havi milliót vesznek át. Milliókat vesznek át. Nem a tudást adod át. Szólam - cirkusz a Világ, Szólam - cirkusz a Világ. Harácsolás. Korlátlanul? Aki gazdag, korlátlan - úr. Érdekel Nemzet és a Köz, Ha holló fejed fölött köröz?! Van családod? Lesz gyermeked? Él -e, hal -e a Nemzeted?! Ha ezzel is törődsz, jól teszed. Van hited. Lehet Istened! Csak munkát, munkát adjatok. Dolgozom, ha dolgozhatok. Tudom tanulni, tenni kell, Így jön mindőnkre több siker. Boríts ránk csendet bíbor alkony. Istenünk vár a túlsó parton. Az egykor harcos magyar sírján, Ne múljék nyílni száz virág! Mosonyi György
1956. - 2003-ból - Egyre fényesebb lesz '56. csillaga. Tisztulhatna tőle a Magyar Éjszaka. Akkor hősök éltek. Hős lett a nemzetünk. Mára csak az jutott, hogy róluk emlékezünk. Egységbe volt gyúrva akkori életünk. Tábor volt. Akkor se volt saját nemzetünk. Innen tűnt fel akkor a pesti utca népe, A Pesti Sráccal írta fel magát az égre. Élet-halál harcban, végsőkig kitartva, Jeltelen síroknál - titokban siratva. Titokban siratva. Csak a lelkek mélyén Tűzött át emlékük rettenetek éjén. Roppant hadak törtek vékony karja ellen, Ám az irtó erő száz-helyen megrettent. Molotov-koktéltól, fegyver-ropogástól, A halálba menők hős elszántságától. Párt apparátcsikok, sunyi érdek-elvek, És a roppant erők, mind ellene mentek. Rákóczit, Kossuthot, meg ezt is csak leverték. Vérbírák, pribékek - életük elvették. Tízezerével - "disszidálni" mentek, A börtön-élet elől - sokan útra-keltek. Ám! Lépett a Világ. Az '56-os Hős lett. Fellépése pedig, - aranybetűs - hőstett. A múltbéli pártos, nagy lelkesen tapsolt, Amihez odafért - jól bele is markolt. '56. neve már méltó fénnyel fénylik, De, hogy rendszerváltás? Igen sokan kétlik. A pénz számít. Azt meg, jócskán megszerezték, Hogy átkos utódok? Soha fel se fedték. A szabadság ennyi: beszélhetsz és írhatsz! Ha ütnek, megvernek, már kedvedre sírhatsz! Ködök lengedeznek. - Átláthatatlanok. A ködfátyol mögött: szegények - gazdagok. Átkosunk pedig szívós; visszakúszik, Hatalom volt AKKOR. Most is felül úszik. Jöjjön az Igazság mérlegelő karja, Ha már egy nép és Világ is akarja! Fohászkodunk! Te, akit arctalan' löktek be a földbe! Segíts! Hogy ez már múlt legyen örökre! Hogy soha, semmi Erőtől se féljünk! Szabadon, magyarként, megbecsülten éljünk! Mosonyi György
'56. és Rendszerváltás Apák küzdöttek a HAZÁÉRT '56. Arany - fényben ég, De a gyilkosokat, nem büntették. Büntetlenül pusztult a Nép. Helyre kell tenni! Nemcsak szobor kell! Igazság is kell nekünk! Ne dőzsöljenek régi urak! Nagyobb igazságot tegyünk! Amit teszünk, azt hittel tesszük. Amit harcoltak eleink, Azt győztesen befejezzük. Győzhetnek végre véreink. Rendszerváltásra várt népünk. Az Igazság Rendszerét várta, De csak most jött el az Idő, Hogy célját elérje, megtalálja. A régiek nagy hangon tették Esküjüket a dolgos Népre, De erősödött a zsákmány-szerzés, Hogy öncélját ki - ki elérje, Nem a közjó érvényesült, A közérdek alul maradt. Táncoltak a vulkán tetején, A Nép alig-alig haladt. Törvénytelenség lett a törvény. Szólamokká lett a szó. Aki elhagyta Szent - hitét, Képviselőnek nem való! Kapitalizmus. Ezt ne mondd! Meg kell élni! - Ezt mondhatod! Mellébeszélés tömegestől! A MEGÉLHETÉS! - Ez a GOND! Mindegy hogy hívják! Élni kell! Ha nehezen is - hát az se baj! Becsületes munka legyen! A munka se lehet arctalan! Sok az adósság! Rendszerváltás! '56. is itt van nekünk! Magyarként élni most lehet! Gyere velünk! Gyere velünk! Beszédet hallgatsz. Elhiszed! Pedig a régit rakja át, Mint a foltozó iparos Rossz tűzhelyét, kályháját. A valósághoz semmi köze, Csak nyomja, nyomja szövegét. "Mi az hogy!" megszedte magát! Vagyona már az égig ér! József Attila képe alatt, Felhőt árul az egen! Gyere velünk, hogy a magyar Magyar és szabad legyen! Mosonyi György
1956. október ; november Nézz a magasba. Nézz az Égre; Nézz '56. novemberére. Ha tiszta szívvel nézhetsz az Égre, Nem mondasz igent november 4-re. Daráló fegyverek vérmezőkkel. Váltások jöttek; célratörőbbek. E sötét torz folyam, a máig ér, A föld beitta a Hősi vért. '56. vérét a föld beitta. Ma már nem lehet reform-kommunista. A kapitalizmust kell reperálni, Minden előzőt bedarálni. Ha a kapitalizmust szolgálod, Tilos billegős táncot járnod! Akik '56. ellen tettek, Folyamatosan vezetők lettek. Nem érti az '56-os világot, Ki jogtalannak véli, az '56-os árkot. A gyilkosok tüzeltek újra, újra. A szél a vért kezükről soha le nem fújja. Értenek hozzá, lehet is ígérni, Régi bűnöket újakkal tetézni. Ígéret után, nyúzni a szegényt, De nem vehetik el tőlünk a reményt. Nem vehetik el tőlünk az álmokat, Mert nem fogadjuk el a hazugságokat. Ennyi évek után, el kell oda jutni, '56. Emberét a hatalomban tudni. '56. már végleg a népé, A haláltusáé, a szenvedésé. Meg nem valósultak ébren - álmok, Maradtak kaméleon pártok. "Arany csal, ostor kerget népem" Talán később, talán a századvégen. Ha majd a bűn utolsókat hörög, Az Ég majd felzeng és fel-, és feldörög, Szivárványunk leszáll a földre le; A nép szabad lesz, szabad a nemzete. Milyen elv az; - magyarnak ünnepelni, Ötvenhatost, gyilkossal egybevenni?! Ez a forradalom sárral is volt kenve, De sok, sok utód a magáét rátette. A történelemben aranybetű írva, Átkos eszme nincsen még kiirtva. Bármily bájos is a baljós éneke, A tisztesség, az Ország legelső érdeke!!! Csak Ők testesítik meg a régi álmot, Wittner Mária és Rácz Sándor, És ezrével még Ötvenhatosok. VÉTÓ JOGOT! Előttük emelni kalapot! Ez lenne az Ünnep, nem a handa-banda, Nem a hatalom elorozó hangja. Nincs az Alkotmányban, És mit lehetne tenni? Ezeket ma-holnap, bele kell venni!!! Ha pedig ezekre elhúzod a szádat, Ne beszélj Ünnepről, de szolgáld a Hazádat! Ha majd a bűn utolsókat hörög, Az Ég majd felzeng és fel-, és feldörög, Szivárványunk leszáll a földre le; A nép szabad lesz, szabad a nemzete. Mosonyi György
1956. október 23. Nemzetközi vágyakkal indult A kommunizmus - világszerte; Az Istent, Hazát, Családot Sok-sok ember elfeledte. De hamar feltűnt sötét árnya, Véres, Bolsevik valósága. '56. reformokért indult, Békésen kívánt Nemzetet, De fegyver-tüzek adtak választ; - Az elnyomó, mindent megtehet. - De jöttek álmodó Pesti Srácok, Kik tanították, a Hős Tanárok. Jöttek Apák, és Hős Anyák, Kik ébren is élték azt az álmot; A Független Édes Szép Hazát! Harcolva mentek annyian halálba, Árvíz - mentőként felzúgó árba, Hol jobb élet vár, vagy hős halál! Magyarok jöttek, harcosként jöttek, A pillanatokból, éppen-hogy kinőttek, A zászlókat, a szívüket kitépték, A becsület lett újra a mérték! Zúgott az Ég, a Földrobaj, Mit a Világon mindenki hall, Ha élni, meghallani akar! Új árulások, galád, vadul; Most is halljuk. Szívünkben dúl! Csend lett utána, néma házban, Temetkezések a Hazában. Rég elkésett a szánom-bánom, Le nem késtek a harácsolásról, Amit a nép, adókból gyűjtött, Elorozták! Nagy adósság jött! Egy lett: pribék és Áldozat. A múltnál, rosszabb az áthozat! Temesd az árkot! Mondja Hitünk! - Már Arccal Fölfelé Temetünk! - Hirdették ósdi úri rendek, De az Ég, Magyarnak teremtett! Ha buktunk, az nem lehet örök! Spirális kell! Nem avult körök! Kell rosta! Tisztító mérce! Aki a november 4-et, átlépte; És innen felfelé ment az útja, Kezdjen lépegetni, elölről; újra! Akik miatt tízezrek mentek el, Azokért is az utód felel! A megalkuvó, nem számol a mával, Nem számol a Jövővel, Hazával! Szegénység, új Trianon lenne a vége, Új vezetés kell már rég az élre! A Magyar, tartson most is velünk! És újra lesz - Egységes Nemzetünk! Mosonyi György
1956. november 4. Népünket sok csapás érte. Szenvedő nép volt; az maradt. Elég annyit mondani: Muhi, Mohács és Arad. De volt egy éj már hajnalfényben, midőn a sötét újra nyert. Levert egy Forradalmat, egy feslő Magyar Életet. Segítség nem jött. Most is maradt vérben, könnyében hősi népem. Holló keringett fölötte, mögötte loholt ezer véreb. - De a világ gyorsabban éled, hamarabb omolnak le a hatalmak. Megértük vesztét azoknak, kik örökké nyerni akarnak. Most már előre nézzél népem! Újra fény villóz' az égen! Összefogni! Tenni! Akarni! Nagy népek között MEGMARADNI! Mosonyi György
Ötvenhat szelleme '56 - ot szőnyeg alá söpörték. A szőnyegen dúsgazdagok sétálnak. Eladták a munkahelyeket és a Megbékélésről prédikálnak. Vér után, a pénz hatalma jött. A mérhetetlen globalizmusé. A nép ezerszer is meggyötört, Így szenved ma - nem hullatva vért. '56 - ról aranybetűket olvas. Ha -ez időkről kell felelnie, A megbékélés, felejtés; parancs! A szenvedőnek kell békélnie. Meddig Hazám?! Meddig visz ez' út?! Legyőzött, vagy lyukas zászlók alatt, A legyőzőkkel együtt ünnepelni, Míg a világ a szabadságra szavaz. Meddig viszik át az átkosat, Új és még-újabb nemzedékek? Meddig emelik tekintetüket Papolás közt, a moccanatlan égnek? A békülés már elvitt háborúba, Vagy szörnyűséges Trianonba vitt! Győzzenek most a luggatott zászlók, A haladásba vetett forró hit. Földmoraj kell, igazságtevés, Hogy ott fönn is friss levegő zúgjon, És az élet -e kis hazában is, Haladókhoz híven megtisztuljon! Hazánk! Istenünk! Adj erőt, Tiszta eget, hogy láthassuk a jót! Legyőzve a múltat, a régi rendeket. Foltozzuk be végre a lyukas lobogónk! Hazánk! Istenünk! Adj erőt, Békén érhessük el a tiszta célt! Szabadságot, jólétet mindőnknek, Előre népünk! Előre - mindezért! Mosonyi György
'56. útján végigmegyünk! Van, aki azt hirdeti, Gondjainkat az idővel elvitetheti. Ha az emberek meghalnak, Újak, régiekért halni, majd nem akarnak. Ha újak nem akarnának jobbat, többet, Még mindig Róma uralná az addig ismert Földet. A Föld is lapos lenne, mint a tányér, Ha régen, nem tettek volna a máért! Mivel 1848. is füstbe ment, A gyilkos Habsburgból is Jóska lett; Ki "Mindent meggondolt, megfontolt" A vakságtól, nem látta Trianont. Lehettünk Hitler "utolsó" csatlósa, Don-kanyar - szörnyűség, iszony áldozata. A vörösöktől, a Világ megmentője, Magyar családok szörnyű temetője. A náci, hazánkat is megszállta, 1945-nek ez is az egyik ÁRA! A Keletnél, senki se szenvedett többet! Amerika, ma is Keletre törtet! Lehetne békés, gazdag hazája! Nem lenne veszélyes a Világra! Szóval. Sok jogot-tudó téved, Ha idővel gyógyítaná a Magyar Népet! Ez ma, kiállás a hazugságok mellett, Akiktől ma, az egész Nemzet szenved! '56. sohase lesz elfelejtve! A Kossuth tér, nem lesz elreteszelve! Már foghatják a fejüket, Nem lesz műveleti terület! E NÉP TUD TŰRNI, DE KIVÁRJA; És SZABADABB ÉLETÉT KIKIÁLTJA! "A Magyarok Istenére Esküszünk! Esküszünk!" '56. útján VÉGIGMEGYÜNK! '56. útján VÉGIGMEGYÜNK! Mosonyi György
Ötvenhatosok elvonulása... Kiböjtölhettek. Lassan kikopunk Az életből, - mely alig a miénk. De az a hitünk, hogy a Csillagunk, Mindig ragyog majd kis Hazánk egén. Sajnos a labancot nem lehet letudni; Más név és más szín alatt, itt ül a Hazán. Az ember olykor, csak kapkodja a fejét, Hogy az Igazságról ma, ki szól igazán? Mi lassan elmegyünk, de mi se engedünk A 48-ból, mint őseink. A lukas-szászlót őrzik, A szabadságért vernek - szíveink. Ez már a magyar sors. Fogyóban a nép. Öndicsérő villog a köz-kirakatban, Szegényül az ember, szegényül az Ország. Sokan mérhetetlen gazdagokká híznak. Néhány nagyon gazdag, a szegény-élre áll; Harsogja: Az Ország, csakis őrá vár! Reklámokat rendel, sok, sok táncot lejt el, "Kenyeret és cirkuszt!" Kiáltja. Ezzel a mandátumát kiváltja. Siserehad mindig volt itt és leszen. A képzetlen is harsog. Nem tanulni megyen, Szenvedéllyel teszi, és észre se veszi, Hogy az árral szemben csapkodja végzetét; Így hoz a Hazára és akár magára is veszélyt. Mások rovására még betömik a száját. Többet kap, de ez nem szolgálja Hazáját. Nem a közjó terjed, de a protekció. És amire vár; Rég elment a Hajó! Ha visszalépnének, lenne tisztességes, Lenne a köznek is jó. Ne tüntessenek ki senkit! Ki nem is élt '56-ban! Vagy szemben állott velünk, e nagy zivatarban! Ne legyen utód senki, szobrot se emeljen. Ha mégis tenné, csak némán tisztelegjen. Ha mégis temetne köztünk egy árkot: Óriás közmunkát! Vásárhelyi tervet! Duna - Tisza csatornát! -Szolgáld az Országot!- Nincs ezzel minden elintézve, De vegye végre észre; Sok fentről indult Csatornával juthatnánk közelbségre. Mert egyszer újra, újra kél a Nap! Új dobpergés, új harcokat jelez, Győztes csaták után a tisztultabb Egekben, Az elmentekre is méltán emlékezel. Mert nem leszünk semmivé, soha már, Ha semmivé is lettünk. A szívek mélyén sokáig él, mit '56-ért tettünk. Mosonyi György
'56-ról Borongós napok. Aradi 13; Emlékek a Régi nyárból, Emlékek '56-ról, A Verőfényről, A Szabadságról, Hősiességről. '56. Emlék. Tisztelegjünk. Azután arccal Lefelé temetkeztünk. Nyárból a télbe! Vaksötét éjbe! Tankok robaja A máig hatol. Pesti Srác fekszik; Ötvenhatos nyugszik Valahol. Tízezrek lettek Hazátlanok, Mert itt a Hont Vitte a szél, Elfogyó Nemzet Nagyot fogyott. Új fagy jött újra, Szörnyű tél. Nyárból a télbe, Vaksötét éjbe Taszítva újra Nemzetünk. A büszke magyar Elomlott hamar; Arccal lefelé temetkeztünk! De a Világ El nem felejtett, Megjegyezte a Nevünk; Látta még élünk, Mégse lett végünk; Új emberként Lélegezhetünk. Gyémánt a Betű, Arany Lapon. Dicsőség fénye Sok oldalon Sok ellenség volt; Legyőzve mind. Verjetek újra szíveink. Rendet teremtünk Legbelül, Hogy '56. legyen Legfelül! Ha kitéped a Gazt, Istened se bánt! Építhetsz itt Szebb és jobb Hazát! Mosonyi György
1957 - 2007. Leszereltem. Új életet kezdtem; Rangom, letettem. Századosból, Térmester lettem A terror alatt. Néhány kommunista- Ismerős, akkor is, Ember maradt! De dübörgött még A tankcsapat; Terrorlegények Vizslattak a fű alatt. Készült a pufajkás Hadsereg, A párt-, Kádár - mesterek. Ha a pufajkát felvette, November 4-et éltette; A szabadságot Nem érthette, nem értheti. A terrorizmust élteti! Hasonló ma, A bolsevista had, A hazug alatt! Hazugságokkal, A hatalmat nyerte el! A Demokrácia Erre mit felel?! Orbán helyett, én kérek bocsánatot!!! Mert hazugnak nevezett sok hazugot! Népünk mondja majd: megbocsátható! Ha kondenzcsíkot húz, sok hazudozó! Szemforgatót, ugyan, hogy nevezhetünk?! Ha terror verte szét, Nemzeti Ünnepünk!? Senki se volt, ki Megállj-t! Kiált! Hogy hagyják abba a gyilkolást! Kesernyésen kérdem az Égtől: Kiket hagyott nyakunkon 1957-től? Akármi volt ADDIG a múltam, A rendőrségnél, nem ezt tanultam! Azt úgy tanultam, ha tűnik az örvény, Csak a becsület szülhet tiszta törvényt! Mosonyi György tart. r. alezredes
Ezerszer odavágni! Mindíg egyetlen roham volt bennünk. Ha ez kevés volt, akkor elvesztünk. Az ősök még "visszafordultak"; vesztesnek tűntek, diadalt arattak. A közöny a vesztünk, ez a keresztünk! Amíg megalkuvó a nagy tömeg, Az Isten se menti meg! Csak a tanult fők, és a harcosok viszik győzelemre harcotok. Ha hű szívvel vesztek részt a harcban, akkor lesz győztes öröm a Magyarban! Összefogással lehet csak Nemzet; a történelem minden széthúzást elvet! Csak tiszta szívvel, igaz szóval, jó munkával békélhetünk meg a Világgal, mely tőlünk annyi Szent jogot elvett, de jövőt, békét, jobb Hazát még nyerhetsz! Szívós küzdelemben a jobbért kiállni! Ha kell, ezerszer is odavágni! Hol a pazarlás, a gőg lapul, jobb sorsod mindíg harcban alakul! Figyelve, éberen egymást segítve kérd, hogy Téged is segítsen az Isten! Ha teszel, ha teszel, el nem veszel! A megalkuvás mely elveszít. A számított cselekvés szárnyalva visz! Hinni, megbízni a jóban! Szóba nem állni a hazudozóval, ki most is az általános bajokra épít és minden elkövetett bűnt megszépít. Átlátszó trükkök, hazuigságok, már rég csődbe vitték az országot. Híveiknél ezer-milliárdok lapulnak, pénze a szegénynek, a kijátszottaknak. Harcolj! Küzdj! De sohase haraggal! A hazug nem bírhat el a Magyarral!!! Mosonyi György