Mosonyi György versei





FÁBRY

/Riport után/




Nem szeretem a sok beszédet,

Belőle pedig ömlik a szó;

mégis úgy érzem lelkileg

hozzám hasonló.

Nem szeretem a trágár szót,

Ő olykor adja-veszi;

a többség szerint ezt is

jól teszi.

Ilyenek kellenének a

pártba,

hogy villanjon

élénken, ha kell,

Ne csndben virrasztva,

csetepatézva,

de földrobaj-szerűen.

Hol tömeges vonulások,

lengő lobogók,

harcos várakozások.

Míg - rendre elkésve - megjelen,

Ki úr több - százezer emberen.

Kinek hangjára zúg az: Éljen!

A Magyar e pokolban is reméljen!

És odamondjunk szóban,

írásban, tettben;

ahogy látunk, mikor a függöny fellebben.

Ahogy készülünk Nemzeti dalra,

úgy készüljünk a "harcra", diadalra!!!




Mosonyi György



Fagyhalál. Tengerekről jött a front, Bömbölt a szél. A szegény mind meglakolt, Szegész, szegény. Fűtött szobában semmi gond, Kellemes levegő, Messze volt, nagyon messze volt A Teremtő. Reggelre minden tiszta lett, Elült az orkán, a szél. A gyenge szív megdermedett. Szegény, szegény, szegény. Mosonyi György
Fagyos szél zenél Borong a tél. A Nap, - házon kívül. Nem moccanthat a szél felhőt, S a szív is hidegre hűl. Vigasz se jő, se int, Felhő pihét se hint, Hogy színesebb, Hogy vígabb legyen Az élet, mely baktat, - Úgy megyen. Baktatva, hogyha lomhaság, Ha lelke már csak unalom, De száguld, ha még megérthető, Perceimet megszámolom. Ne számolj percet, éveket, Ne dúdolj szelíd éneket. Vágtasson év, a perc, Csak alkotva élj, szeress. A tűz, ha sistereg, Csak víg gyerek-sereg, A víz, ha mormoló, Az duzzadó hajó. Fagyos szél zenél? Az ember ebben él, Vulkán, ha tör, Jelzi, hogy: Föl! De föl! Róna, ha messze tér, Az emberről mesél, Ki mindent majd megold, Szolgálja Nap, a Hold, S a csillagokra tart, Mert mindig nyugtalan És mindig többre tör, Így lesz kevés a Föld. Alkot. Így nemcsak addig él. Míg ír keze és ajaka mesél. Tesz. Így hosszabbítja a mát. Ugart tör és ülteti a fát. Kalapáccsal üt, izzó vasra, Hogy beleszántson, még száz tavaszba. Varrj ruhát, de ne csak fércelj. Rosszat adni ne merészelj. Vezess. Tégy. Így legyél ember. Alkotó, nagy szerelemmel. Lássad meg, hogy alkotásod, Nem engedi elmúlásod. Így az év legszürkébb napján, Lelkedből, nyílt színest adjál. Úgy add, mint a szép virágot, Szolgáld vele a Világot. Mosonyi György
Falak Hiába is küszködöm, Mindig falakba ütközöm. Pedig nem várat ostromolnék, Hozzád mennék, Tevéled lennék... De hiába is küszködöm, Mindig falakba ütközöm... Mosonyi György
Fátyolba Fátyolba öltözött az ősz... Áttűzi még a napsugár, de Jön már a tél, itt lesz a tél, Hátunk mögött a forró nyár, A sok, sok édes forró nyár! Még egy kicsinykét elidőz, Míg hullanak a levelek, Jön már a tél, itt lesz a tél, és Nyáron voltam boldog Teveled, Oly boldog voltam Teveled! Az ősz édes, de szomorkás, Fátyla mögé ellibben, el. Jön már a tél, itt lesz a tél, de Nyomában jár a kikelet, Nyomában jár a kikelet! Mosonyi György
Fázni kell Ahhoz, hogy kívánjuk a meleget, ahhoz, hogy elhordjuk a hegyeket, - fázni kell! Ahol a Nap mindíg is ég, az ember gyakrabban henyél. - fázni kell! Hogy tenyerünket égesse a munka és kutató gond szálljon agyunkra, - fázni kell! Ahhoz, hogy éljünk és ember legyen a földön, -valamennyire - fázni kell! Ahhoz, hogy a zsarnokot lebírjuk és zászlainkra a szabadságot írjuk, - fázni kell!!! Mosonyi György
Fehér habfodor Egy-egy fa tövénél fehér habfodor. Zuhog az eső. A magyar most is lakol. December közepe. Sok a hajléktalan. A Nép zöme szegény, boldogtalan. Ily' állapotban hazudtak Neki. Máig a hazug csapat vezéreli. Vezeti félre sok esküvése átlátható. Éheznek, fáznak, jövőt nem látnak; közel a hó. E földrész közepén, farkasverem mélyén, alig van remény. Csak, ha kél elszánt akarat! Fogj össze! El ne hagy Magad! Vannak még igazabb Emberek. Kezüket adják Neked. Gyúljon ki lelkedben a Fény; Van még remény. Van még remény. Az új idők vívmánya a néptömegek szavazása. Menj szavazni! Jól írj a tollal! Számolj le a hazuggal! Menj szavazni! Így juthatsz előre gyermekeiddel a tiszta jövőbe! A FÉNY ünnepe jön, majd páratlan év. Mindenképpen, mert a remény ég: Páratlan lehet a Nép. Mosonyi György
Fehér virág Fehér virág, frissen hullt hó, És hűvös, mint hajnali szél, De a szemed, mosolygásod, Nyári szépségekről mesél. Szerelemről, boldog nyárról, Mi most ragyog, s inkább, mi vár, Nem hűs szépség, de perzselő, Mint bódító, szerelmes nyár. Mosonyi György
Fekete csokor Ünneplést se engedtél Nekünk. '56-ot nem ünnepelhettünk. Terror fogadott. Szétverettünk. Senki se adott új ünnepet nekünk! Durva diktátum lett az élet. Gazdagság, milliárdok jártak tinéktek! Ahol olyan sok volt a szegény, Gazdagodtatok az állam kenyerén. Dőzsöltök a szegények pénzén, Élete alatt felgyűlt verítékén! Az egészséget tönkre tetetted, A becsületet, a sírba vetetted! Oly adósságot tettél a Népre, Mely milliókból áll, felsír az égre! Ingyen tanultál. Ma nem engeded! Zsarolod a szegény gyermeket! Elviszed a vasutat, Tovább rongálod a zsúfolt utakat. A bűz, a károsító, a nem-fizetés terjed. Csodálkozol, ha a lázongás gerjed!? Munka nincs. A bűnözés az úr! Karvaly-tőke fönt. A dolgozó alul! Pénzért adjátok a Kórházakat; Az utolsó Népi, szegény végvárakat. Az orvos is mehet! Munka nélkül! Néktek meg, minden bűnötök elévül?! A jog kiszolgál; a hazug csapat! Igaznak kikiáltja hazug szavad! Rémképeket festesz a falra. Mint Majakovszkij, mondod: "Balra! Balra! Balra!" De nem vagy azon az oldalon! A harácsolók bíznak benned vakon, Meg akik, csak rövidebb távokra látnak. Hisznek szavadnak, hisznek a bájolgásnak. Akik nem látják: a kormánynegyed, Újabb milliárd adó nekem, nem neked! Mások mérlegelnének: Üres a zsebünk! Óriás adósságokra sincs fedezetünk! "Összehúzódni! Meghajolni! A szél is minél kisebbre mérjen" Ne várd, hogy a nyomor a magas égig érjen! Akkor se lehet már visszacsinálni! Félre kell állnod! Félreállni!!! Nem muszáj! Nincs minden ebben a csokorban. Lehet morbid a vég, állva, vagy omoltan. Vannak, kiket arccal lefelé temettek, De kihantolták és újra felemeltek! Ám ma is lehet szépen megtenni; A hazugnak menni kell! Végleg el kell menni!!! Mosonyi György
FEKETE ORSZÁG "Szép vagy gyönyörű vagy Magyarország!" Mélyen igaz. De az is igaz, hogy fekete vagy! Talán snki se mérte jól fel, vagy hirdetni nem volt bátorsága, hogy A-tól Z-ig /a dupla betűt kivéve/ A szép szavakat fekete váltja. Talán senki se gondolt bele, hogy itt szinte minden - fekete! Az volt igazi komédiás, ki hirdette: 1-2 év alat lehető a fehérítő változás. Azon meg mindenki röhögött, ki szerint a gazdaság dübörgött. Ki szeretne évek alatt tenni, Annak a nagyokon kell elkezdeni! A Láncokon. A Bankokon. A politikai táncoson. Lehet itt Húsvét, Karácsony, fekete gyümölcs érik a fákon a politikusok jóvoltából. Ez a magyar föld - évtized termése. Múlt, jelen, jövő feketesége. Amíg le nem rázzuk Édes Jó Barátom fekete gyümölcs érik itt a fákon. Kicsiből, kevésből majszol itt a szegény itt Európa közepén!!! Mosonyi György
Fekete zászlók... /2004. december 5./ Fekete zászlók, - lobogjatok! Csak kokárdákra van jogotok. Nem védted testvéredet, - e földet, Nem szolgáltad a Piros-fehér-zöldet. A határon túl is vissza-izen: Milyen nemzet vagy?! Csak ilyen! Kárpátok hegyei zengjetek! Oda - és vissza - feleljetek! Lélekben Veletek vagyunk! El nem hagyunk! El nem hagyunk! Nem Trianon a legnagyobb csapás. Az Átkos - múlt még a Ráadás! Átkos-utódok! Ünnepeljetek! Megosztottátok a NEMZETET! A Nemzet, - mint szikla porlik el - A NEM győzött; megosztott - nemzeten! "A sírt, hol nemzet süllyed el" Borítsa sötét bársony lepel! Fekete zászlók lobogjatok! Magyarul érzők zokogjatok! Ilyenek vagyunk! Most, - így halunk! Csak átkosok nem mérik fel: Az egységet, a jövőt, - az éri el, Ki fel nem adja múltját, Nemzetét, Családját, hitét, - Istenét! - Mikor ránk dobtátok az utolsó földet, Újra kibontjuk a Piros-fehér-zöldet! Szabad egységben másnak maradni, MAGYARKÉNT élni, MAGYARKÉNT meghalni! Mosonyi György
Fekete zászlók 2006. Fekete zászlók Lobogjatok! Nemzeti színre sincs Jogotok. A "demokráciának" Ma ez a parancsa, Ahol hallgatnak még Hazug szavakra. Jöttünk, tízezrek, Hömpölygő árban. Budapesten voltunk. Azt hittük; Hazánkban. Azt hittük nekünk Ünnepelni lehet '56-ot; Hívtuk A Nemzetet. Ránk törtek csuklyás Martalócok. A parancsot kapták Sortűz-utódtól Most is volt Sortűz. Rémült a nép. Rettenve rohant Szanaszét. Ám; Uram Fia! Ilyet ki látott?! Percek elmúltán, Újra talpra állott; Vitte a zászlót! Vitte a zászlót! Ki - bárhol - Magyarra NEM-mel felel; A Magyart, csak csatlóssal Űzheti el! Nem volt vezető, Ki megelégelte, Hogy csuklyás a Magyart Ütötte, verte! Rúgta, ki ott volt. Rúgták sokan! Majd patások Jöttek. Vízágyú. Roham Mérgező füst fojtott Pesti éjszakában! 2006-ban! Ebben az Országban! A seholsincs Hazában! Nem is lesz nékünk, Néktek se itt Haza, Amíg rajtunk ül, Az utódok hada. Míg parancs adható A nép ellen; roham! Míg a Magyarság, csak Színfal és lepel, Mi a szerzéseket Jól leplezi el! A szerzésnek olyan rég, Ott a szegletén, A kifosztott Ország. A szegény, a szegény! Európa néz. Néz és Ide bámul. Mit tettek, mit tesznek Ebből az Országbul. Csak addig lesz ez így, Míg hazug lesz az úr, Míg martalóc-csapat Bíztatja őt vadul! Pedig Mindenkihez Szeretnék szólni: Tiszteletünket határon Túl is leróni, Mert most az egész Nemzeten A bánat! Bocsánat! Bocsánat! Bocsánat! Mosonyi György
Feladat Szerezz nőt, 60 évesen. Ne utcán és rendes, jó legyen. Az igen. Szerezz nőt, 60 évesen. Ne csúnya, hanem szép legyen. Az igen. Szerezz nőt, 60 évesen. Ne butus, de okos legyen. Az igen. Szerezz nőt, 60 évesen. Ne kimért, de édes legyen. Az igen. Szerezz nőt, 60 évesen És fiatalabbnak érezzen, Ne vágja oly gyakran oda: "Öreg csóka vagy kis pofa" Az igen. Szerezz nőt, 60 évesen. Ez csoda, - mert itt vagy Édesem, Már nem kell rímes szerkezet, Csak csókolom a kis kezed. - Ez igen! Mosonyi György
Feladatunk Büszkék vagyunk az ezer évre, hogy a Nyugat védői voltunk. És szolgák. Robottal. Kenyérrel. Vérrel. Tudománnyal. Szenvedéllyel. De! Elmulasztottunk összefogni. Gazdagodni. Összeolvadni Hazán belül. Megbecsülni, ki ide települt. Egy messze néppel is, Ki fülünkbe húzta bánatunk, hogy egyedül vagyunk, meg szerelmesek. Elvesztettük a hegyeket, a körül élő embereket. Belül se bántunk emberül gyakorta. Mit meg nem tettünk ezer év alatt, meg kell tennünk a következőkben! A halódó, arany, zöld mezőkben. A vizeinkkel. A hitünkkel. Nagyobb elszántsággal, nem a sunnyogással, belenyugvással, de elszámolással. A bús barna pillantással. A megállítható népfogyással, nem éhezéssel, nyomorral, szemfényvesztéssel mindenképpen. A büszkének hitt, halódó Hazában. Egymásban. Az embertelen elnyomásban. Tatár volt itt rövid ideig, török, 7500 hétig és a Habsburg emlékekben - jelen. A következőben nőjön az értelem! Tanulni, dolgozni, hogy hatalmunk legyen! Önmagunkon! Ne más emberen! E romló, hanyatló Világ - életen. Hiába a messze űrhajók. Itt az éhen- és vérbenhalók! Többet tanulni a Világról, a politikából, hogy többet használjon az emberünk és legyen, legyen már Nemzetünk! Ma egy a fegyverünk: hogy szavazni mindíg, mindnyájan elmegyünk! Amit érzünk és látunk, döntsünk, milyen legyen a világunk! Ami réges-régen elveszett: hatalmat kapjanak TISZTA EMBEREK!!! A becsület, az erkölcs éljen! Bármi harácsolás a poklok tüzében elégjen! Élni a polgári jogokkal! Tiltakozni utcán és szavazatokkal!!! Félre a terrorral, a botokkal! Tisztességben élni! Boldogokkal! Mosonyi György
Feledékenység Ha már minden Kiadónak Elküldtem versem, - Feledékenységből Újra kezdem. - És kiderülhet, Hogy éppen Jókor, - Mert ránk Köszöntött, A múltnál Jobb kor. Mosonyi György
"Felelős kormányt!!!" "Felelős kormányt Buda-Pesten!" Kérni, csak '48-ban volt legális, mert a rendőrállam "joga", - ma eleve brutális. Hazugok nem tudnak ünnepelni, csak korlátozni, csak ütlegelni. Gyereknek csákó, kard, de csődtömegbe vitték a magyart! Kezet fognak esküszegőkkel! '56. fénye hova lett?! '48. hős csatáival egyetemben réges-régen elveszett!!! Páncélkocsiban, rácsok mögött, csinált ünnepet vetítenek, közben sanyargatják a Magyart, tömeget elveszejtenek. Család sehol! A 12 pont elszállt, '56-ot elvitte a szél! Öreg, beteg, az ifjúság, egy megcsalt Nép kínjáról beszél. Előjegyzés a rendelőben?! Egy hónap, az még jó időben. A test, az ország, egy tompa láz; készül, folyik a kilakoltatás! A dolgozó az utcára kerül. Minden kizsákmányolt munkának örül! Csak összefogva jó Magyar!!! Szavazva jelezd, a Nép MÁST AKAR!!! Hazugság helyett közbiztonságot! Zsarolás helyett életet! Tengődés helyett jobb jövendőt! Dünnyögés helyett éleset! Égbe felérő lobogókat, új szép szók helyett tüntetést! Az álnok zsaroló csalóknak, rég kiérdemelt büntetést!!! Munkát! Kenyeret! Tisztaságot! Egységben űzzük el a múltat, teremtsünk új Magyar világot! Motozás helyett Ünnepet!!! Szabadságot! Ne idegen kezek túrjanak Magyar zsebeket!!! Nem kell a múlt miatt pörölni, csak a régi átkot kell kisöpörni! Égbe felérő lobogókat! Új szép szók helyett tüntetést! Rendszabály a harácsolóknak, "reformok" helyett ÉPÍTÉST!!! Csak összefogva jó Magyar! Az Égig kiálts, hogy MÁST AKARSZ!!! Mosonyi György
FELHÍVÁS! 2004-ben NEMMEL felelni, 2005-ben a magyarságra tenni?! Az MSZP megmutatta, hogy LEHET! Mi pedig mutassuk meg, hogy: ELMEHET! Nincs nemzeti érdek a baloldalon! Azt hiszik: elég a HATALOM! Nem elég! A kisebbség mutassa meg végre, A politikus törődjön a Nemzetével! Fogadjuk meg - és tartsunk össze: 2006-ban az Átkost töröljük el Mindörökre! Senki se verjen népek közé éket; Ne követeljünk 64 vármegyéket! Magyarnak lenni! - Így fogjunk össze! Nemzetben élni - Mindörökre! Mosonyi György
Felhívás a bankokhoz! Ne vállaljatok betegbiztosítást! Ne vegyetek át, mai népámítást! Itt, százados állami biztosítás hatott. Kicsi bér, nyugdíj, betegbiztosítás, mindez mára halott! Még jó, hogy a betegek, nem tömegesen halnak. A hatalomtól, ez jár mára a magyarnak. Fájóbb és mélyebb lett a lakosság sebe. Mindenért fizetni! Utódok "érdeme"! A Magyar közélet, ma nem tisztességes. A pénzhatalmatok ígyen, meddig érhet? Eddig, nagy haszonra tettetek szert. Az évi több-százmilliárd, eléggé közismert! De, mocsárba, lápba, ne fektessetek! Senki se kíván titeket bántani, De hazuggal, néktek se szabad szót váltani! A pénzek, ott vannak a hatalmi zsebekben. A "reform". Adósság. Csőd is törvénytelen. A szegény, szegényen élte az életét. Nem szolgálhatja végleg a végzetét. Mit eleink, hatalmas többségben meghoztak, Abból, utódok, mindenből oroztak! Ki ismeri el, hogy "törvény, reform" végül, Maroknyi többséggel - szavazatra épül!? Kiknek, már nincs többsége, súlya, szava, Csak ósdi, hazug, sok, sok hatalmasa! Azóta, többször választott a Nép! A választás pedig ez: ezekből elég!!! Nagy itt a kockázat! Nem jó befektetés!!! Apósomnak, volt svájci bankbetétje. 1945. Államosítások. Annak is vége! Nem láttam belőle egy petákot. Kötvényt se láttam, se ügyfélszámot. Csakhogy a családban, mindenki kesergett. Jóvátétel nélkül, mindenük elveszett. Mosonyi György
Feljöttem a csillagokba Feljöttem a csillagokba, Lenéztem a földre. Úgy döntöttem, itt maradok, Ezen-túl, - örökre. Nem kell tovább, E háború - béke, tusa játék, Amikor is, minden nap és Minden perc ajándék. Itt teremtek Új Földet, A fénylő csillagokban. Itt béke lesz örökké! És nem lesz atombomba! Nem lesz, aki minden nap A békét kikiáltja, Miközben a fegyvereket, Szünet nélkül gyártja. Csak ez lehet a megoldás: A csillagokban élni! Hogy ne kelljen soha többé, Már egymástól félni! Mosonyi György
Felment a függöny Nem ámíthatod már az embert Visszahoznád a régi rendszert. Míg a Világ épül, halad, Vakítanád még a magyart. Felment a függöny, áll a csapat, Ki sarcoló tapsot is arat. Dőlnek a házak! Itt a víz! A magyar néked már nem hisz, Mert rávilágít a fény sugára, Kit tesznek jutalmazandók sorába. Hol nincs, nem is volt megbánás, Csak üres szó a rendszerváltás. Ha szónokolhat Hamis Táltos, Ott úr, és arat a régi átkos! Mosonyi György
Félszabadság Ránk vagdossák a börtönajtót. A Gyurcsány-féle had. Ki a titkosítások útján, jól halad. Gondolják, 100 év elég, mikorra kiderül, Hogy élünk, hogy szenvedünk, belül! Mára ők a börtönőrök; Mi, szinte rabok!? Már Petőfi megfelelt; Hogy, legyünk szabadok! Ahány szervezet van a világon, Túlteszi magát, e szörnyű hazugságon! Mit eleve beismertek, Később, igazsággá szenteltek! Nem az a kis csoport szavazott, Ki előtte, utána is hazudott! Hanem a nép! Több millió! Ennyi embert becsapni! Alávaló!!! Annyi erő sincs a nagyvilágon, Hogy egy utódcsapat, túl lenne már, a népi tűréshatáron!?!?!? Hogy ott legyen, ahová küldött minket; Ahonnan bájologva, táncolva visszainthet!? Ennyire bénák itt a Pártok, az Emberek!? Az igazság nem él itt, csupán, csak szendereg!? Ha, csak ritkán megyünk az utcára, Ennek is megvan a maga ára! Ha nem tart a nép, eléggé össze, Sohase lesz szabad a földje!!! Sohase lesz szabad a pálya; Mindig verni fog, hazugok gazsága!!! A lakatot, ajtódra, mindig ráteszik; Félszabadság van! Egész vár! Rád tekint!!! Mosonyi György
Féltelek! Féltelek, ezzel magam is, Minden gondtól, minden bajtól. Te temessél el engemet, Távol a világtól, Minden zajtól. Ahogy akarod, úgy legyen, Az Isten se kívánná szebben. Féltelek. Ezzel magam is, hogy nem leszel ott, Amikor halok, és magam maradok. Vigyázz magadra, értem is Drága! Önzésből is Te vagy a szemem világa! Mosonyi György
Féltem a békét! Féltem a békét! A Kárpát medence legsújtottabb népét! De, ha sehol a Világon, csak Magyarországon, Akkor se fogadhatjuk el a csaló hazugságot! A történelem úgy akarta, Emberibb fény szállt az orosz arcra. Ám, a kiszolgálók itt maradtak! Összefogtak! Tartják a hatalmat. Folytonosan hazugságban vannak! A hatalom ingája tegnap, még kibillent: Volt miniszterelnök szólt: "Szolgáltam azt a rendet!" Dőzsölnek! Építenek kormánynegyedet! Nyomorba kergetnek gyermeket, öreget!!! Odáig jutottunk, hogy Gyurcsány megtehette, Nemzetünk, Népünk, Ünnepünk, szétverette! Reformnak nevezett őskáoszt teremtett, Ősi jogokat, vagyont elvetetett! Tízezres tüntetés, hiába morajlik, A szerzés, csámcsogás, mindig idehallik. Ahol az igaz szó, hazugságba megy át, Nép ellen indítnak, verő-csapat hajszát. De népünk ügye él! El nem veszett! Takarodjon, aki Népre emel kezet! Gergényi elment. Álságosan! Gyurcsány is elmegy!!! És mások! Sokan!!! Koldusokká tettek! Nem tehetünk mást! Nem reform-káoszt! Elszámoltatást! Mert nem elkövetőknél teremtenek rendet. Nyomorgatják! Nyúzzák! A szegény Magyar Embert! Míg az Ellenzéket gyötrik, leszavazzák, Addig, diktátorra bízzák a Nép sorsát! Lehetett volna diktálni, talán egy évig, Ha hazugsága nem jut el az Öszödi beszédig!!! De eljutott és kiderült! Az átkos múlt meg nem kövült! Itt él, csak más a köpönyeg! Lásd meg alatta az átkos köröket!!! A Nemzeti oldalra állj! Harsogd, hogy: Elég! Ne tovább!!! Felzeng akkor a dal: Ez már a Haza! A Népnek lett igaza!!! Féltem a békét! A Kárpát medence legsújtottabb népét! De, ha sehol a Világon, csak Magyarországon, Akkor se fogadhatjuk el a csaló hazugságot! Mosonyi György
Fény és árnyék Akik a "jó" látókörben Bent vannak, Azok példátlanul Gazdagodnak! Akik nincsenek a látókörben, Kapaszkodhatnak az ősi rögben; Ők félárnyékban élnek; Szegények! Mosonyi György
A fény felé Macska futkos a zongorán. Gyerek pancsol és ráken. Árad a kritikus kebel: Ez az! Ez örök sláger! Bár nincs semmi értelme, esetleg némi sejtés. Mire himnuszát elzengi, ráborulhat a felejtés. De amit Petőfi írt, azt soha sem felejtjük. Vörösmerty, Arany szavát újra csak ízlelgetjük. Zeng a húr, s a kebel tágul, ha Liszt zenéje ér el. Munkácsy képe telve áll hajnalt árasztó fénnyel. Nem költészet, a szinte próza, a semmitmondó sejtelem. Áradó szó helyébe szépség, lényeg áradjon szertelen. Legyen, mint apánk szava; érv, történés, érzelem. Zengjen hát tisztán, okosan, s átkel akkor majd éveken. Mióta az ember harcol, keres tisztát és érthetőt, Hámozza titkok fátyolát, így tervez éltető jövőt. Ti meg pont ellentétesen, kevertek tisztából homályt, bonyolulttá a megérthetőt, sejtéssé a lét honát. Homálytól, csak a fény felé, légy nyílt szavú, vagy hallgatag. Le a függönnyel, tiszta szó, értelem el ne hagyd magad! Mosonyi György
Fénylő Kereszt Megfeszítendő nép vagyunk, Réges-régen tudjuk ezt. Hallható még szívünk, szavunk, De készül már az új Kereszt. Fonják a töviskoszorút, Dárda hegyét élezik. Ki van jelölve rég az út, Merre a nép érkezik. Ott a tiszta víz a tálban, Pilátusi kézmosásra, Feszítésre minden kész, - De nem kész a Feltámadásra. Kivette a nép erejét, Tatár, török, német járma, Kelettől - Nyugattól, hitét Visszakéri, visszavárja. Visszakér, sok ígéretet, Mint az eljegyzési gyűrűt, Mint halálra ítéltetett, Issza mérgéből, a sűrűt... Dolgos kezünkből levágtak... - Elcsúfítva régi bájunk. Falánk zsörtölődővé válván, Renyheségtől nő a hájunk. - Úgyis mindegy - jelszó alatt, Erkölcsünk, már rég megkopott. Nálunk, sok nép jobban halad, - Tűnik, mit e nép alkotott... Mellük - döngve megújulnak, - A régiek - új szavakkal, Felelőst, alig mutatnak, Köpönyeget, megforgatnak. Akik felelőst keresnek, Az erőszakhoz közel érnek, - Másként - ugyanabba esnek, Nem higgadt mércével mérnek. Reménytelen - reménytelen? A mi lángunk szalmaláng? A fogadkozás, teméntelen, - Más lett a torz, - de megy tovább?! A sógorság, a komaság, - Összefogás annyi rosszban! A segítő hazafiság, Alig látszik e csokorban. Az ünneplés, régimódi, Eszem-iszom, más számlára. Folyvást - folyik, bármi ósdi, A dolgozó népek kárára. Magunkkal mennyit törődünk! A közösből, könnyen veszünk. A szegénnyel, zsörtölődünk, Érte, alig, alig teszünk. A szegények, a betegek, Még elesettebbé válnak. A gazdagok, azok bezzeg, Minden előnyt megtalálnak. Körös - körül, árgus szemek, Belül, meg száz énünk feszít. Mi óvhat meg ily népeket, Félő, hogy majd széjjelesik. Ki van jelölve végzetünk? Tetteinken nincsen áldás? Ős - keresztünk alatt megyünk! Ítélet jön, vagy Megváltás? Megérdemeljük-e egyszer, Hogy győz új hitünk, új korunk, Megtisztulunk e hitben, tettben, Igaz lesz, amit alkotunk? Van-e kiút, az úttalanból, Fölérhetünk-e, magasba még? Kiléphetünk-e önmagunkból, Győzhet a jó, dolgos nép? Áll-e, igaz barát mellénk, Mindvégig ott lesz velünk? Megtesszük-e, mit tehetünk, Találjuk és megtartjuk helyünk? Igen! Ha minden jó fellobog! Új korra bízva nyithatunk! Ha a nép egy lesz, összefog, Egyként mondhatjuk: Itt vagyunk. Ha meg-nem inogva úgy haladsz, Ahogy a bátrak mennek el, Állod az élet ütlegét, Odavágsz, ahova kell. Munkában, tettben megteszed, Mit előír a kor szava, Megvéded magad, véreid, Hazád lehet, e Szent Haza! Helytálltunk annyi vész alatt, Vért adtunk gyakran, másokért, Nem csüggedve a nép halad, Ha küzdve - küzd, hát által ér! Nem veszhetünk el soha már! Keresztünk fénylik, nélkülünk! Ha akarunk, teszünk emberül, Győzünk! Mert győzött új hitünk! Mosonyi György
Fiatalok a gátakon Az Ifjúság '48-ban, '56-ban a Pesti Srácok! Árvizeknél, nagy bajokban, Mindig számíthattunk Rátok! Fiatalos lendülettel, Hazafias hevülettel, Ott voltatok, ahol kellett, A bajbajutott emberek mellett. Mentettetek, dolgoztatok. Bajt, kárt elhárítottatok, Békében, így harcoltatok, Fiatalok; kicsik, nagyok! Ezt kell tenni. Ti tettétek. Hála és köszönet Néktek! Öregebbek, fejet hajtunk, Szégyen nem maradhat rajtunk, Méltó ifjúság jön velünk! Meg fog élni a Nemzetünk! Mosonyi György
Fiatalon Fiatalon oly egyszerű Tartalék elől az élet. Úgyis csoda és nagyszerű, Ha csak én lángolok Teérted. Öregen minden bonyolult. Nincs már a régi tartalék. Tűz a nap, a szív, - de alkonyul, És nem tudni, hogy még meddig ég. Mosonyi György
A FIDESZ A FŐ ERŐ! A FIDESZ eddig jól csinálta; Ami rossz, magunk közt intézzük. Van elég külső gond. Ne tetézzük! Pénz kell, mert kifosztva Hazánk! Becsület, hitel, meg kevés! Sokat összeadunk, sokat dolgozunk, de a visszaperelt nem lesz elég. Jó törvény kell, hogy soha többé ne lehessen ilyen kifosztás, ne történjen család-széthajtás, harács-zsaroló dúsgazdagítás. ők tegyék jóvá sok bűnüket, mit Hazánk, Nemzetünk ellen elkövettek. Kubikoljanak. Adakozzanak! Mit zsarolással összeharácsoltak! Most becsületre hívok mindenkit, Aki úgy érzi, hogy Magyar! Szavazz a FIDESZre! Legyen fő erő! Ki véghez viszi értünk, mit akar! Mosonyi György
A FIDESZ, ma Sok a bírálat. Nincs foganatja. A Vezetés meg nem hallja, ma még elronthatja. Óriás többség ma még mögötte áll; de, hol Gyurcsány van, ott áll a bál. Nyakatekerten, de jól beszél összezárónak, ki ebből él. Így szegényül a Nép, a pénz, az álláshalmozóhoz ér. A Népszavazást papírkosárba dobta!!! A beteget a sorszáma fojtogatja, meg a folyton emelkedő árak. Világválság nélkül is GYALÁZAT!!! Mondtuk: Ne állj szóba vele! Szóbaállnál. Szava rosszabb az ördög szavánál, - minek Orbánt nevezik - Elveszejtik. Ha tehetik. Mikor Gyurcsány pár ezerrel sunyít, vagy rácsok mögött, "rendőrök" között ordibál. Sűrűbben mutasd meg Orbán, hogy Nálunk százezernél se áll a bál! Százezer is fegyelmezett! Magyar Zászlókat lengetett, Magyarok iránt is érzett, hol Gyurcsány százszor levitézlett. A szervezésetek pocsék! Hol a Pestre hívott Vidéki Nép!? Itt-ott, még községek tesznek-vesznek; utat zárnak, Lobogót lengetnek. De hol van ez a bajokhoz képest!? A "Takarodj Gyurcsány! Máshol vitézkedj!!!" Orbán Viktor! Ne ronts tovább! Többet vár Tőled ez az ország!!! Százezrek jönnek! Hívd Őket össze! Mint régen. Gyurcsány "hitelét" összetörve, mit saját maga tett tönkre! Gyurcsány! Távozz örökre!!! Mosonyi György
A FIDESZnek nem kell védekezni! A FIDESZnek nem kell védekezni! A "koalíciónak" TILOS költekezni! A szegény emberek pénzén, hazugságok förtelmes érvelésén. Ha a FIDESZ nem tervezte volna, egyszer, s mindenkorra ki kell mondja, hogy szívünk elszorul, mert az ország tönkremegy, s van, ki így gazdagul. A FIDESZ jót akar a nyugdíjasoknak! Az országnak, a többségnek, a sokaknak. Nem a mocsárvilágot fogja pártfogolni, a fekete gazdaság mocsarát fogja lecsapolni! Majd visszaüt a jóslatod Hékás! ha ez ügyben, Mi nem kérdezzük meg a felfuvalkodott békát! A FIDESZnek nem szabad programot adni!!! Mert válaszként, csak hazugságot lehet kapni, kisajátítani, megmásítani, ehhez értenek!!! Összezárhatnak! Becsmérelhetnek! A szolgálat nem az ő kenyerük! A pénzért vett ember az ő emberük!!! Ha visszanézünk évtizedekre, velük lejjebb kerül az ország egyre, lejjebb!!! Ezer új harc kell! Ezer győzelem! Míg javíthatunk a válság-egyenlegen. Véssétek gránitba az egyetlen- egyet, SOHSE LESZÜNK EGYEK: Hiteltelenekkel, jelszóváltókkal, közfelelősségre nem vonhatókkal, 300 Ft-os parancsbehajtókkal, '56. leverő KISZ utánfutókkal, Magyart rugdosóval, zászlótaposóval!!! Mi szolgálni akarunk! Van Nemzetünk! Népünkhöz őszinték és hűek leszünk!!! Mosonyi György
Fletónak! Gyurcsány úr! A politikai gaztette, Hogy az igaz szót, A semmivé tette. A politikustól, A Nép sorsa függhet. Ez nem csupán egy "Mi, az hogy!" üzlet. Az igaz szó helyett, A hazug - harács léphet, Az igaz Kommün Önnél - Semmivé lett! Kinek zsebében Kinyílik a bicska, Azt üvölti ma, hogy Hazug kommunista! Pedig a Kommün, az Egyenlővel indult. Mire Önhöz ért, Már ilyenné torzult! A KISZ-ben is úgy volt, A Világ egy lesz! Látja: A hazugság, A bolsi, ilyenné tesz! Körülveheti Önt A testőrök hada, Százezrek tüntetnek! Hazug minden szava! Pedig a szó - Gyurcsány, Épp arra való, Hogy megmutassuk magunk, Hogy mit is akarunk. Bemutatkozunk! Így sikerült "jól" A bemutatkozása! Mi lehet még hátra?! Az Ön távozása! Mondjuk a szemébe: Menjen a fenébe! VÁRUNK! Egyszer, az utolsó Komcsi Mondja majd sírva, Gyurcsány, a baloldalt, Végleg kiirtja! Mosonyi György
Flótás Szerencsés flótás sohase voltam. Könnyen jött a gond, de menni nehezen... Nem kényeztetett el tehát az élet. Kevés volt a jó, ritka a szerelem. Önvédelemből, avagy így születtem, soha nem esett csorba hitemen. Hittem, álmodtam, árva sohse voltam. Öröklakást kapott a béke a szívemben. Megtaláltam, mi örömet hozhat. Család, emberek, természet, munka. A közért alkotni, álmodni és látni, hogy immár egyre több fény árad le utunkra. Mosonyi György
A foci Nálunk, mindenki ért hozzá; Csak én nem. De, hogy miért nem mi kaptuk A '12-es EB-t, azt megértem. Alig, alig merem kimondani; Mert nincs foci! És van még, vagy 100 indoka! Ahol harang sincs, harangozónak, Nem kell harangoznia! Azért ne csüggedjetek, Ne magyarázzatok, Focizzatok! Focizzatok! Építsetek stadiont, Országot! Harangzúgás mellett, Tisztább, jobb Világot!!! Mosonyi György
Fogadj szívedbe Csak az élhet az ifjak szívében, Akit megismert az ifjúság. Csak az élhet a világ szívében, Akit megismert a nagyvilág. Hiába jó ember a Pásztor, Fenn, a havasok oldalán. Ki ismeri? Hogy ismerné? Tán a családja se igazán. Jogom van hát kiáltani, Ha akarjátok, hát halljatok! Ha úgy érzitek, ahogy írtam, Szívetekbe befogadjatok. Jogom van. Élek vele, kérem, Fogadj szívedbe ifjúság. Énekeld dalom, s visszazengi Az emberiség, a nagyvilág. Mosonyi György
Fogd a vándorbotot! Rossz hetem volt. Csapás, csapásra jött. Úgy tűnt, hogy a sors, Már szinte üldözött. Rossz érzés reggel, Mit hoz majd a nap? És rossz este, mert Oly sok reám szakadt. Rossz alvás és álom. Rosszul dobog a szív. Sokszor az, az érzés; Többet már nem bír. S akkor, a holtponton Átbillen a kerék: A szabadba, zöldbe, Hát már sohase mész? Annyiszor keltél Új életre ott. Miért nem fogsz újra, Újra vándorbotot? Ha kerted van, annak Harsogó zöldje vár És, hogy szebb lehessen, Fogd meg a kapát! Szép tájak várnak, Ha oly sok a gond, Ülj HÉV-re, kocsiba, S vidd a vándorbotod! Hogyha meg nem lenne, Állj neki faragni, Eszedbe ne jusson Most otthon maradni! Ha rossz volt a hét, Oly szép lehet az új. Ne tűnődj tovább! Csomagolj! Indulj! Mosonyi György
Fohász Bárcsak ne lehetne Semmi rossz a földön, Meg nem botolhatnánk Semmilyen göröngyön. Bárcsak ne lehetne Körülöttünk ármány, Egünkből el nem Múlna a szivárvány. Bárcsak örökké Élhetnénk életünk, Hogy újra és mindig Boldogan ébredjünk. Bárcsak világunk Hajlana a jóra, Mindenki hallgatna Féltő, intő szóra. Bárcsak ősidőktől Éltünk volna együtt, Ne telt volna sok év, Míg egymásra leltünk. Bárcsak szívünk Mindig, örökké dobogna, Szeretet, szerelem Örökké lobogna. Nem lehet más végszó, Csak -e fogadalom: Átsegítjük egymást Gondon, minden bajon! Mosonyi György
FOHÁSZ A NEMZETÉRT TRIANONT a szomszédok csinálták, A Nyugat hozta hozzá az erőt Azóta tanultunk hunyászkodni, Olykor túl - tiszteljük mindkettőt. Tagadok minden erőszakot, De az ember nem született színész. Van jó-szomszédom, főnököm is, De volt, van, kire azt mondom csibész. Persze olykor mi is azok vagyunk, Vagy itt és ott is van ilyen vonás. Nem akarok senkit sértegetni - Kell a részletes beszámolás. Saját vezetőink hozták össze, A rólunk készült rossz ítéletet. Hadakoztunk ott, ahol nem kellett, Nem segítettük a szegény népeket. Dőzsöltünk előítélet nyomta más népre Az uraink rontó bélyegét Trianont kaptuk nagy-sommásan Cserébe, mások torz ítéletét. Mi is hibáztunk századokon át. Egyben kaptuk a többszörös büntetést, Mint gazda, kinek honát villám sújtá És kapott még az égből jégverést. Itt állunk Uram! Már nézz le ránk! Megvallottuk vétkeink sokára, Ne légyen örök a büntetésed. Adj enyhítést e szegény hazára. Mosonyi György
Folytatni '56-ot! Az emlék itt él a lelkünkben. Talán utódokban, Nemzetünkben. Nem az öncélú üres szóban. A robbanásban! A lyukas zászlóban! Békés tüntetés indította el, De a régi rend - nemmel felelt Utóbb folytatta. Ő maradt az élen. Kapitalista lett. Rosszabb lett, mint régen. Abból élt: sok ósdi eltűnt az életből, Csak a lényeg maradt a régi évekből. Csak a csalárd maradt, más jelszavak alatt. Leverés. Vér. Börtön. '56-é maradt. A leveretőknek nőtt az ázsiója, Emlékünkbe hozza, hogy is volt a Trója. Hol van a Pesti Srác? Hol lobog a "koktél"? Az a Srác már halott, az a Srác már nem él! Hol van az a Felnőtt, ki '56-ért égett?! Börtönből szabadult, már rég nem is élhet. Hol van az a Hős, kit elvesztett a bitó? "Ártatlanul halt!" - szólal meg a bíró. Brusznyai Árpádnak merre van a sírja? Ahol szél, az égre Arany Betűit írja! A Hősök értéke, mind az égen marad, Míg a Magyar élhet, míg az ember halad. A tömeg hol él, merre él? Hol húzhat új igát?! Szegény vénként teng-leng, védheti igazát. Adomány. Segítés. A szó, majd elsimul. Az eredmény, a régi - mohó karjába hull! A Gyümölcs nem azé, ki érte fáradott; Azé, ki miatt a Fa ki is száradhatott. Nem győzött a munka, nem lett Szent a munka, Azé a Gyümölcs, kit arra vitt az útja, Jó időben járt - sebtében - jó helyen; Siet, hogy időben, még jobb helyen legyen! Így is marad, ha nem teszünk ellene, Ha teszünk - akkor győzhet '56. Szelleme. Tévedhetünk egyszer. Tévedhetünk százszor. Nem mondhatunk nemet, Magyarról, Hazáról! Ma csak tüntetni, tüntetni lehet. De ezzel is szolgálhatod a Nemzeted! Éltessen '56.! Lángoljon Szellemed! Ezt a Szellemet, még megidézheted! Ha ma fejet hajtasz, Magad lépsz a sírba! Jól nézd meg! Fel is van már a Neved írva! Élned kell! Harcolnod! Ez a Mi Szellemünk! Folytatni, folytatni! Megél a Nemzetünk! Mosonyi György
Fordítva ül a lovon! Igen, tisztelt nyelvrokon! Mi régóta mondjuk, hogy Gyurcsány, fordítva ül a lovon! Hátat fordítva vágtat át, Népen, Nemzeten, Hazán! De ki tette oda? Ki tartja ott?! Vastapssal! Fordítva! Hívek hitelét csorbítva?! Nyomoríthatókat megnyomorítva! A bizalom alapja: a pontos elszámolás! Nem az évekig tartó hazudozás. Kit már megválasztottak, bárhogy odakerül; Mindezek alól mentesül??? Kopik az ing, a zakó. Szegénynek az álla. Rövidül az élete, hosszabb lehet a halála. Házelnök szól: "Most nem aktuális". Régóta megyen így, mert fekete a bázis. Itt minden fekete. Fortyogó mocsár. Ha így marad, elnyel. Sokan látják ma már! Az olcsó Állam, a megcsalt álom! Nem jő bizalom az el nem számolásból! Elegünk van ebből az egyenlőségből. Kiváltságosok döntenek az elesett szegényről. Egyre többször mondják az EU pénzeket. Ha ez így megy tovább, majd a Nagypénteket! Csonkuló szabadság, fejlődő diktátum; Jelzi ezt, több ünnepi dátum! Sok határt átlépő ilyen, olyan őrök, Magyarul nem érző, jó izmú "masszőrök". Ha egyszer az Ellenzék programot is ád, Tudja a kasszában mennyi pénzt talál?! Vagy ugyanott, néhány matató kezet? Csak adósságokat és nem pénzeket?! Takarékos Állam, meg a kormánynegyed; Milyen agy hozza össze ezeket?! Mindenki azt hiszi, hogy vakok vagyunk??? Nem vagyunk! De fejjel a falnak sem rohanunk! Nem kell utánunk sokat kutatni. Saját magatokat fogjátok megbuktatni!!! Akkor csendül fel az új Nemzeti bordal, Ha már lát a Nép. Győz a tisztesség, a Nemzeti oldal!!! Mosonyi György
Fordulhat a Magyarok sorsa!? Inogva dől a hazugok széke, szélesül, győzhet az Ellenzéke, ha összefog a magyarok Népe! Amíg a lelkes fiatal csapat dolgozva, szolgálva sikereket arat, inog, dől a hazug, ripacskodó "bálvány", a népnyúzó, bűnös lesüllyesztő ármány. Fortyog a kénes ördögi katlan, jóra Lucifer csapata alkalmatlan. Hogyan lesz, mi lesz még, nem lehet tudni. Nem fognak a bársonyszékből kifutni! Védik a hatalmat, védik a harácsot. Rángatnák a kordont, rángatnák a rácsot! Nem kellett volna ennyi terrorlegény! Emelni kellet volna a szegényt! Valóban nagy a jólét, náluk! Jövőt elnyelhető adósságban állunk! Nem volt szabad szegénytől elvenni! Gazdálkodva kell a Népet felemelni!!! A "sors" oly gyakran megcsúfolt minket; Hiába rángattunk jóléti "kilincset" Nem nyitott a jog, a Népek ajtaja, idegen zsebekbe ment a munkánk java! Most újabb bankárok állhatnának sorba haszonért. Rosszabb lett volna a Nép sorsa! Most talán a Sors egy zárt ajtót nyitogat, Népünk számára jobb jövőt irogat?! Hogy is mertétek megtenni: Ünnepet, Népet nyúzni, szétverni!? Nem tudtátok mi az alázat!!! Néhány politikus dönt és eláztat? Korábban kellett volna "kitalálni", Reformot, Népet, bársonyosan lehet csak szolgálni!!! Talán számunkra itt a fordulat!? A Sors ma már így mutat utat!? Tisztán, emberül! És sorsunk felderül!?!?!? Az ember ezektől sok jót nem várhat. Egy hónap alatt megint összezárnak! Addig pedig etetik a Népet!!! Félrevezetik -adópénzből- az Ellenzéket!!! 1 - 2 kisebbet végkielégítenek, lecserélnek, folytatják a régi hazug beszédet!!! Még lejjebb tapossák a süllyedő Népet!!! Lehet ez vihar egy kis pohár vízben, hadat megint csak a szegényeknek izen!!! U.i: Nem kell ilyen hosszú verset írni! Ami használ Nekünk, ti fogtok miatta sírni!!! Mosonyi György
Forradalmainkról Jött a hőség. Pillanatnyi csend. A kifizető is megpihent. A hőségre is rá lehetett fogni; A betegek, elkezdtek elfogyni. Nincs gazdaság, ha nincsen józan erkölcs. A hazug, minden pénzt pazarol, elkölt. Teremt 100 évre nyúló adósságot; Reklámmal, "színésszel" etet lakosságot. Számon kér az EU! Szól egy optimista. A hazug csapat is ugyanezt mondja. Az EU, eddig is cikk-cakkosan haladt. Rengeteg gondja, máig nyakán maradt. Ez. Itt. Romboló. Különös. Maffia. Többnyire. Álságos. Pufajkások. Fia. Megnézni. Egyenként. Minden. Embert. Hogyan szolgált. Néhány. Rendszert. Nem lehet 100 évre a jövőt megenni! Kiknél van orzott pénz?! Erre kell felelni! Felhalmozódtak óriás pénzek. Velük szemben, milliók szegények. Múltból, jövő; hihetetlen átok: Pazarlással növelt óriás adósságok. Ez az igazságos Magyarország? Nem halljátok az ezerszeres Megállj-t!? Nem áshatják tovább a szegények sírját! De fogyasztani kell harácsolók zsírját! Egy sorban állásnál, hangosan számoltam: Kettő: two, zwei, dva. Egyszer csak, rám szóltak: A "dva", már nem divat! Ilyen a nép?! Hiszen nyelvtudásból, semmi sem elég! '48-ban, '56-ban is voltak túlkapások. És a Franciák? És a kommünárok? Ahol sűrűn zuhant a nyaktiló. Nem forradalom volt!? Dicső! Ragyogó! Mondjátok egyetlen franciának! Kardélre hánytak! Börtönbe zártak! Senkit se kívánunk börtönbe zárni, De a tisztaságért, jogunk van kiállni! A váltó se fog a hazugok felé állni; A jövőért a mából kell nékik kitalálni! Ha sehol a világon, csak Magyarországon, Nem fogadjuk el a közéleti hazugságot! Tilos a választáskor mindent lehazudni! A nyerészkedés után, igaznak betudni! Ha sehol a világon! Csak Magyarországon! Nem fogadjuk el a közéleti hazugságot! Így maradhatunk Árpád népe, Ki századokon át, Európát védte! Az EU is ilyen legyen! Akkor a Népe, Tiszta szívvel, szemmel nézhet fel az Égre! Mosonyi György
Forró nyár van... A nyúzásról adtatok sötét képet. Megköszönjük néktek! Ezért dolgoztunk? Ezért szenvedtünk? Válaszunk az, hogy. Nem felejtünk!!! Az EU, talán gratulál. Nem látja, ki, miben sántikál. Egy főkolompos "király" visszalép; Hallja talán a Nép üzenetét!? "Itt és most térjünk magunkhoz!" A dübörgő gazdaságunkhoz?! Ha akkor dübörgött a gazdaság, Miért most megy el az egyik "király"??? A Nép, ma már erre így felel: Legalább, három menjen el!!! Ha akkor dübörgött, miért kellett reform??? Bár a "dübörgő" is fekete volt. Fekete folt! A beteg, életéért könyörög! A harmadik, nem hall a bársonyszék mögött! Kevesebb jaj lehet, ha kiköltözött!!! Olcsó állam? Olcsó itt a blöff!!! Gazdagodnak! Ez áll a szó mögött. A szovjet, tőlünk is kivonult. A híve itt maradt! Jól él! Boldogul! Ősszel, fegyvert adott a kezekbe! Most is lőttek! Ünneplő emberekre!!! "Lemondááás"??? Gergényi megütközött. Vezénylők álltak a háta mögött. Késve, - elküldték. Úgy tűnt, mintha menne; De a fő-fő és csapata, megünnepelte! Gergényi, egy "Pünkösdi király". Ez, a profi-hazugnak is kijár! Ki máig hamisítja '56-ot, Az, a Népen tapos! Rajtunk tapos! Ki szemforgatón beszél az Ünnepről: Ki a Parlamentből!!! Kire esküdtetek??? Mire esküdtetek??? Ha nem jó az Alkotmány; elmehettek!!! Persze, hogy van javítanivaló; De, csak az javítson, Aki, odavaló!!! Nálunk a kunyhó is szűkös. Hideg. Szegénység. Félelem töltheti meg. Nem elég, hogy ingyen tanultatok!? Áll a palotátok! Áll a váratok! Látják az emberek! Adósság! Pazarlás! Kell a kormánynegyed! A történelem talán, arra felé halad, A tisztultabb Nép, újra győzelmet arat! Lehull minden álságos lepel. Csak Aki Szolgálja; azt ismeri el! Forró nyár van, de jő a hűvös ősz! Az Igazság, talán nálunk újra győz. Mire reánk száll sok fehér hópihe, Újra él a Magyar! Újra lesz Hite! Mosonyi György
Fortyogó mocsárvilág Fortyog a mocsár; olykor, csak pöfékel. Sohse békülhetünk a hazug beszéddel. "Kis" hazugság mögött, nagy bűn lapulhat. Ne higgy a hazugnak!!! Akik képesek évekig hazudni, Kezükbe nem szabad semmilyen pénzt adni! Hogy bizottság vizsgálja?! Őrült szervezet!!! Megy a pazarlás! Épül a kormánynegyed! A Túlélő szava nem hallatszik oda! "Illetékes" lehet a Mártír unoka?! "Illetékes" lehet ezer fiatal, Ki meg nem ismert múltról ódákat szaval!? Közvagyon. Szerzés. Sok megy a híveknek. Fokozódó nyomor a szegényeknek! Az átlag: tízezer dolláron fölül; Itt sok, a százharmincnak is "örül". A "balos" elteszi naponta a pénzt. Naponta megnyúzzák a szegényt. A hazug kézzel-lábbal hinti az "igét": "Nagy itt a jólét!" Az átlag, ennyi! Senki se tudja, kinek mennyi! Senki se tudja ki, honnan, mennyit kapar. Sok-ezer milliárdot a titkosság takar! Sok-ezer milliárdot a cinkosság takar! De vakolat hull, ház omlik; ennyi! Sokan azt se tudják, a család holnap mit fog enni. Csekkek. Felszólítás! Csak ennyi! Nagy a jólét! A tiétek! Mi, csak az utcára tudunk kimenni. A szélsőségeket elítélheted. De ha él, őrült adósságokat fizet majd gyermeked! Létkérdés neked a kormánynegyed. Máig terelik a Népet! Reform-sikerekről mondanak fényes meséket. De csörög a szarka. Billeg a farka. A megszerzett arany villan rajta. Az arany nem lesz érték legalább örökkön! Túlélő nyomot hagyjál! Itt, ezen a Földön! Az élet itt mocsár. Régóta hazug. A különválasztás lehet igaz út! A mocsárvilágot termővé kell tenni! A hazug politikát, itt is el kell vetni. Mert fokozta a közönyt, csüggedést hozott. Gazdagult kisebbségnek esélyt adhatott. Gazdagult kisebbséggel mocsárba ragadtunk. Ő tovább gazdagul, nem segít mirajtunk. De nem ez a Mi világunk! Jobb életre vágyunk! Gyertek velünk! És teljesül nagy álmunk!!! Mosonyi György
A fő gond! Nem az a fő gond, Hogy nehéz lesz holnap; Hanem, hogy hazugok törvényt Hoznak. Hozhatnak! És hazugok gondoskodnak?! Terólad! Mosonyi György
A föld ... A föld az én anyám, apám, - a végtelen. Ő-tőlük származik bennem minden elem. Hamumat kertemben szórjátok szerte szét! Ég - föld ölelje át, visszatért gyermekét ... Mosonyi György
A Föld forog... Küzdve dolgozunk, Hogy valóra váltsuk álmaink... Álmodunk. Piramist, pálmákat láthatunk, Tengert, hegyek virágos, hófödte tájait. A Föld magában közben nem marad! Elemi erők pörgetik! Időnk halad. Vegyül a jó, a rosszal! Mindennapjaink döngetik! A Föld forog, magában sohase marad! A változások, aligha láthatók... Csak jönnek, mint elszáradt levél, Mely tegnap még szép ágán zöldellt, - Ma száradtan hozta a szél! Gondolj előre. Szeretteidre. A jövendőre. - Ha minden elmúl! Ha hirtelen a szélvész itt terem: Ne érjen váratlanul! A Föld forog. Magában nem marad! E pörgő bolygóra tettük életünk! Az Idő az úr! Az a Végtelen! Mit nékünk szán - az csak a részletünk! - A piramist, mind elhordja a szél. De a szeretet is Végtelen! A gondoskodás, a féltő kéz - Átkísérhet az életen! Mosonyi György
A Föld megégetése Őrült minden politikus, Ki atomot bevet, halmoz, Ha elhiszi, hogy biztonság, Ha mind szörnyűbbet alkot. Űrbe küldtek gépet, embert, Tiszta eszközökkel, Ha halmoztok, pusztítjátok, - Anyánkat, a Földet. Nincsen igaz hit abban, - Ha templomot is koptat, Akik révén, itt a halál Régóta kopogtat. Ha azt vallja: Békét akarsz - Készülj háborúra! Okot adsz más hatalomnak Új és új gyanúra. Amerikát elfoglalni - Szinte - lehetetlen. Az orosz nép, ezrek óta Mindig rettenetlen. Összefogni békében, - Ez most a feladat! Felszámolni az atomot, Hosszú évek alatt! A Mount Everest jégcsúcsa is Rögtön megolvadna, Ha valaki atombombákat, Ott robbantana. Kína, Hindu, - el se tűrné, Hogy ezt megtegyétek, Ők nem voltak, Nem is lesznek leigázó népek. Néhány kisebb agresszort Lehet iskolázni, Atom nélkül - láttunk ilyet - Megmondhatja bárki. Nem beszéltem az Istennel, De azt súgja nékem: Minden élő, élni jogos! Élhessünk! Ezt kérem! Túl sok már a sakkozás Az atomrakétákkal, Kicsi a Föld. Régen megtelt Százszoros halállal. Nem mondom, hogy felelősek. Mert, ha mellé-fognak, Nem lesz már kérdőre-vonó! Majd csak a pokolban! Őrült minden politikus, Aki ezt nem látja, Átkot szolgál. Végzetet küld, erre a világra! Az USA-nak, a Szovjetnek, Volt nagy tévedése, Ne legyen egy tévedés, A Föld megégetése! A békedal, mindennél szebb! Ez lengjen fölöttünk! Azt jelenti: Békében él, Fennmarad a Földünk! A rettentés, idejétmúlt: Épp eléggé félünk! Hogy az atom-hegycsúcsokból Jő korai végünk! Őrmester is elindíthat, Ma atomrakétát, Őrmester is zúdított már, Szörnyű háborút ránk! Reméljük, hogy Tisztább lelkek vezetik -e Földet, Akiktől a békés nép, Csak békét örökölhet! Béke kell már! Nem háború! Dolgos, tiszta béke! Ezért küldjük fohászunkat A Földre és az Égbe! Mosonyi György
A Föld sírásói A nagytőkés hatalmak, a semmi felé hajtanak. Kezükben a hatalom, utánozza sok majom. - Termelünk amíg van, amin van haszon! Közben jótékonykodás és - tömeges éhenhalás. Az erkölcs, a vallás, ennyit ér; a nagy háború véget ért!? Ha máshol pusztulnak emberek, öregek, magzatok, gyermekek, mi értelme EU-nak, ENSZ-nek, egyezménynek?! Összességben semmit se érnek! Karadzsicsot elkaptátok, de vonulnak az utódlások, jogászkodások. Ezer más helyen folynak gyilkolások. Izrael körül, Irakban, Afganisztánban, nyílt háborúkban, gyermek sírhalmokban, felnőtt tömegsírban, a tulajdon szentség vallás koszorúban. Már újabb háborúkat terveznek; Teherán -, Moszkva ellen szervezkednek. Csak a tőke élhet, terjezkedhet. A CÁPA az egész világra szemet vetett! A világűrre! Ettől jönnek tűzbe! A békét végleg elűzve. A Szervezet, szervezett áldással, jóváhagyások nélkül, látszat jóváhagyással. Nincs értelme semmilyen egyezménynek, összességükben ennyit érnek?! Hogy itt és sok más országban terror van, csak az érintett tudja biztosan. A párt, ha e miatt kiabál, zavartalanul tovább is áll a bál, pazarlás, szemfényvesztés, országra -, világraszóló megtévesztés. Gazdagok voltak, meg szegények. Itt sivár, ott öröm volt az élet. Amiért millió ártatlan áldozott, megcsúfoltátok a "D"-napot! Ha részrehajló bármilyen Szervezet, az új, szörnyűbb csaláshoz elvezet. Senkinek sincs jó kimutatása, javult a tisztességesek aránya?! De azt mind több látja, érzi, az erkölcstelent mind újabb tetézi. Egészség eladva! Mit nem adsz önként, azt is elveszik, és ezt ők reformnak hirdetik!!! Hatalomban vannak, de tudatában kell lenniük annak: rettentőt tévednek! Már úgy fortyog a Föld, hogy soká nem létezhet, csak szolgálva! Életet, Népeket!!! Nagy hitszegések, nagy árulások itt kavarognak bennünk. Van e még? Lesz e még? Tiszta lelkünk?! Mosonyi György
Földig hajolnak a fák Úgy tűnt, hogy az utca lüktetése békés. Dobogtak szívek, motorok. Csak áradt az ember, gépek sokasága. A jegenyék sudáran, délcegen álltak. A Nap szikrázta fényeit. A kék égen még az ezüst Hold is fennjárt. Gyermekkacajtól csilingelt a táj, És oly valószínűtlenül tiszta volt az ég, Mintha a csillagok is mind ragyogtak volna. -De egy felnőtt nem tartott szabályt! Talán a figyelme lankadt, fáradott És már keresztben állt az úton kocsija. Nagy tartály-gépkocsi ment neki oldalról, Rászorult a hatalmas szerelvény! Az ember nem gondol rögtön tragédiára. Csak az ütközést akarta látni. Hogy sértetlen emberek szaladták körül, Szinte megnyugodott. Sebesült sehol. Csak jármű tört el és nem az Élet! Üres kocsironcsot lát még csak az ember, Hiszen szeme is tart a nagyobb bajtól, Másodpercekig csak nyugtatja magát, De félve kutató szeme odatéved: A kocsi aljába egy gyerek szorult! Feszítik már a lemezeket vasakkal, Csikorgó fogakkal, puszta kézzel, Esne már széjjel! Közöttük kisgyerek van! Tépik a roncsot, hogy kivegyék a fiút, Dúlt arcú férfi a kormánynál tartja A gyermeket. Védi és emelné kifelé. Szörnyű a férfi arca, hogy nem szól, Hogy nem mozdul a gyermek. Járművéhez dőlve, a vétlen vezető, Öklével döngve üti a homlokát: Miért nem tudott megállni irdatlan Tömegével a drága kis élet előtt? A lemezek engednek végre, Már ölben is van a gyermek. Segítője karján útban a néma fák És talán a halál felé... Néhány perc telt el eddig. Mégis örök idő, a rémület ülte tájon. Talán megvédte a lábaknak szánt üreg! Védték a lemezek, az acél merevítők váza! Talán csak eszméletlen, hasít a remény A szívekbe, de éles, fájdalmas Most még a remény is! Sziréna vijjog, oszlik a tömeg. Mindig intő a sziréna hangja. Bár a tanulság szólhatna örökre. Bár az intés hozná a jobb időt! Lenne mindig elég figyelmes az ember! Mindenkit szorongat a félelem. Mindenki kérdi, mit magamtól én is Kérdezek: Megél-e a gyermek, Akire vigyáznunk kellett volna. Indulnak a kocsik. Mindenki rosszul Alszik azon éjjel. És sohasem látott Emberek kérdik másnap: Mit ír az újság, Mit mond a rádió, a TV? És sohasem látott, sohasem ismert, Csak akkor szintén arra-járt sofőr Mondja, akit az eset ugyanúgy megrázott, Aki ugyanúgy, a saját gyermekeként ügyel Minden gyermeket, hogy: Meghalt a gyermek Néhány perc elmúltán. - A mentők már elsősegélyt sem adhattak- Meghalt a kis szőke gyerek. - A fagyott arcokon könny csorog. A nap fekete szivárványt feszít, Hogy gyászkeretbe foglalja a tájat. A hold bíborba menekül, A csillagok elfelhőzik arcukat, Földig hajolnak a fák... Az utcából elvész egy kacagás, Egy család reménye örökre elveszett: - Meghalt a kis szőke gyerek! ... Mert veszély feszül a lüktető úton! Hatalmas erőket mozgatnak az erek! Dübörgő motorok, néma szívek súgják: Vigyázzatok! Vigyázzatok emberek! Mosonyi György
A földön Mikor a hajnal fénye villant, Győzve a sötét égen, Kint jártunk már a határban, Az ébredő réteken. Kapa a vállon, meztelen lábunk alatt, Omlott a hűs homok. Haladtunk egyre, napunk az égre Már újabb színt dobott. Pusztult a gyom, a növény éledt, Felénk emelte levelét. Bár hallgatott a széles határ, Éreztük csendes örömét. Néhány szó a társsal, testvérrel, De haladtunk rendületlenül. Hajlott testünk mögött egyre Nagyobb művelt föld terült. Egy, egy korty víz, a hűs levél közé Rejtett kancsóból, kapa-élezés. És gyorsan tovább, mert sok a rossz idő, Hosszú az út, s a pénz olyan kevés. Anyám hozta tragacson ebédünk. Messziről, mégis gőzölgő - melegen. Lekötött fazékkal, hogy mind, aki várja, A sovány ételből jóízűt egyen. Az ebéd után, hogy néztük az eget, A nap mily gyorsan jár. Igyekeztünk mind többet végezni, Derekunk, karunk, alig bírva már. Így telt el a nap, így jött el sok este. És olyan gyakran hazaúton ért. S csak szívünkben csillogott a csillag. Dolgoztunk, haladtunk, azt se tudva, miért. Csak bizakodtunk, hogy szebb lesz az élet. Tisztítsuk a földet, műveljük emberül. S ha mindenki teszi, - megszépül a világ, S a kékebb ég felé, vidámabb dal repül. Mosonyi György
Földrészek Régóta folytak sutyorgások: - Míg a két elnök béna kacsa - Izrael tények elé állítja a világot A TV-ben zsidó arcok mosolygósok, Izrael jól viszi a harcot. Harckocsik, monstrumok. Halottakkal rohanó Palesztinok. Az ember megremeg. Könnye pereg. Halott gyermekek több százan. Szétlőtt házak. Sebesült ezrek. Halott civilek. Az ember tények után kutat; zsidó áldozat, tucat. Az Ural alatt oszlop állt. Ázsia pedig Ázsia lenni nem akar már. Mikor lesz érvényes kis-Ázsiára Izrael államára; ez aránytalan elrettentő csapás!? A távolt semmibe vevő politika??? Honnan indul a béke felszentelt szava? Micsoda cél vezet az útra, hol vérbe fagyva 300 halott Palesztin gyerek!? Ki fogja le a gyilkoló kezet!? Mikor nőhetnek fel békén a gyermekek!? MEGÁLLJ! a gyilkolásnak! Békét a világnak! Az ENSZ is béna kacsa?! Mennyit ér az ENSZ szava?! A háborút helyeslő héják szava a világon ér át!? Itthon is lehet uszítani?! Százával gyermeket pusztítani?! Ezekre nem felelhetsz mással, csak az ember bűnbánó alázatával!!! Mosonyi György
Főnix Mítosz világból, Főnix madár... - Nem mehetünk utánad. Csak Néked van, Embernek nincs Újjászülető szárnyad. A mi hamunk, Az embereké, Emlék parazsát rejti... De itt a földön, Nincsen tovább. A világ is elfelejti. - De nem mindegy, Hogyan élünk, Ha már látjuk, hogy vége... Gyilkos kórtól gyengülve, Csak lelkünk szárnyalhat - Égbe! De akkor, az is segítség, Mit erre félretettünk. Hogy nem a szükség Árnya lebeg Suhogó szárnnyal felettünk. - Újjászülethetsz Főnix madár! Mi pedig próbálunk tenni, Hogy szárnyszegetten, De emberül Tudjunk - akkor - elmenni! Mosonyi György
A Francia Elnök és Mi - Magyarok Újra előfordult a Magyar Parlamentben, Hogy NEM-et mondtak sürgős csatlósságra... - Csak egy hét volt hátra... A csatlósság nálunk örök, A csatlós a győztes környékén sündörög... Ám egy tűszúrás is érzékeny lehet; A hajbókoló "Éljen Mezőn" - Nem mindenki tapsol tüntetőn. Oroszok ellen jött a NATO - Nékünk ott kellett lenni, Mert Észak-Atlanti ország vagyunk. Megáll az agyunk! Amerika nyeli a Világot, mi ott vagyunk. Mi tapsolunk. Csatlósok özönölnek bátran; - Hátra megy a Világ - hátra! Ha van egy bátor Francia, Mi, nékünk fáj, azt is Neki kell megmondania. Van - szuper, van - közép, van - sün-szerep, Van Quisling, van csatlós. Nem egyre megy. Legyél SÜN! Szurkáld a hatalmat. Nyugatra, Keletre, Északra, meg Délre, - És bújj tüskéid közé - kicsit félve. Ez is jobb, mint a csatlósság, a Quislingek hada! Ha több a sün, mint a csatlós, Mind többet fog érni az emberek szava! Mosonyi György
Futólag... Az angolszászok rájöttek, a Föld 3/4 része víz, azt kell uralni! /Meg is lehet gazdagodni!/ Polgárai bátrak, szívósak voltak, navigációt megtanultak. A Magyarok maradtak a földnél, vegetációnál nem jutott több bér! A vezetők kezéből kicsúszott az uralom e- pontja, az Adria, a Duna, a Tisza; maradt az 5 tenger nosztalgia! A Világ urai rájöttek: Mindenütt van légtere a Földnek. Erre a tengelyhatalom elkésve rádöbbent. A Hollandok látták: a tengertől el lehet venni! /a földet!/ És kihasználták a szelet: virágok porzása, hajók haladása, szélmalom, mert valahonnan mindíg fúj a szél, az energia, újításra alkalom. A Magyaroknak is van vizük; a földben. Megtartják? Megvédik? Hasznosítják a Mi érdekünkben? Az eddigi rablások nem erre utalnak! Saját zsebekben "utaznak"!!! Vagy sivatagi por kell?! Nemzethalál!? Idegen szivattyúknak áll a bál?! Most is van, ki gyűlöletet szít, idegen nagyhatalmat uszít! Az emberek békére, biztonságra vágynak, élőkre van szüksége a Világnak! Vagy marad az évezredes íz: valamit megint elvisz a víz!!! Mosonyi György
Függetlenség Nem lehetsz Petőfi, Kossuth híve, Nagy Imréé még annyira se, ha nem érzed rajtunk a csatlós bűzt, mi rég is volt, új bajokba űz. A porhintés a szavazáskor a szemenszedett hazugságok. A választási ígéretek. Mindíg új baj kell Neked?! Csak lassan lehet lezárni a múltat, a hatalom új hazugságokat fújhat a mai pénzekért. Nekünk is, a Világnak is újulni kell, nem merülhetünk mélyebben el! Ha kicsiket is, de lépkedni kell!!! Ha nyúz, nem állunk ki senkiért, ha a nyúzás nem is minket ér. De kiállunk a Magyar érdekért, az Egyetemesért. Ebbe nem engedünk beleprédikálni! Nem fogunk Irakban, Afganisztánban csatázni! De el a kezekkel, bárhol a Magyaroktól!!! Nem foszthatnak meg a Magyar szavaktól!!! Mi nem mondjuk, hogy: "már nem ellenségünk!" Közben országa, fővárosa köré érünk, messzire ható fegyverekkel, médiás szemenszedettekkel. A haladó Világ békét keres! Ki háborút akar, az vákuumot les! A tiszta érdekért síkraszállunk, Mahatma módon szembeszállunk, hibái nélkül. "Minden" hatalom ült már Rajtad, dicső, szegény, szomorú Népem. De ahová kivándoroltál, az itt ül a nyakadon?! Nagyon nagy szégyen! Jöttünk ezer kilométerekről, ide hajtottak, itt maradtunk. De nem győzhet a pénz hatalma rajtunk! Nem lehet a "fortély" mindíg győztes. Hidd, hogy békés, szívós úton, a függetlenség harcosai győznek. Nem alkuszunk! Koalícióra nem szavazunk! Kádárék, KISZ-esek, a függetlenségért mit se tettek, sarcoltak, mindent eladtak, hazugságokkal etettek. Nem alkuszunk! Nem alkuszunk! MSZP-re nem szavazunk!!! Mosonyi György
Fürdőszobában... Fürdőszobában Olyan szép a dal, Az zeng, mit az ember Hallani akar! A menetelésben is Olyan szép a dal, Az reng, mit a lábak Ritmusa kavar! Szerelemtől ittasan - Olyan szép a dal, Árad és zeng a szív, Hogy szeretni akar! Turista-úton is Olyan szép a dal, A természet zeng véled, Hogy él, élni akar! Mosonyi György