Mosonyi György versei





IMF





Az IMF, már tűz alatt Dél-Amerikában!

Az IMF gratulál; nem csalódott Gyurcsányban!?

Mi rettenet; mi éhhalál! Mit elhagynánk örökre!

Kiknek az érdeke?! Kik állnak mögötte?!

Hogy lehet szörnyűséges adósságot csinálni!?!?!?

A válaszért, kikhez kell bárkinek eltalálni!?

Nem az igazságtalant kívánja felszámolni!

A fizetőképességet kívánja visszahozni!

Olcsó a tőke. Kell neked; eddig is fizető emberem!

Hát, most itt van! Vigyétek!

Nem számít, ha hazudik,

Igazra acsarkodik!

Ha nem kell a pénz, az vétek! Generáción átível!

Most is adom, és, jó szívvel!

Vigyétek! Vigyétek! - A koporsótokat látom!

Nem egyház vagyok! Meg nem áldom!

Most is ez kell tinéktek! Lefogni bűnös kezeket!

IMF! Ez kell ma teneked!

Nemcsak haszon; de élet!

Ezt kéne támogatnod néked!!!

Hogy végre, kék egek alatt,

Embernek hívhasd magadat!

Az iszonytató tőkeerőt,

Hajtsd meg a szegények előtt!!!

Az IMF, már tűz alatt Dél-Amerikában! Így halad!

Emberséggel védd meg magad!!!





Mosonyi György





Idegen zsoldban... Nem kívánok semmit élezni, de idegen zsoldban szabad e "rend"fenntartást végezni?! Szerintem Magyar rendet, csak Magyar teremthet. Az elnyomottak jogosan védekeznek, a "tanult" hazugok mindenkit sértegetnek. Azt dobálnak, amit találnak; Ne sírj, ha tojással eltalálnak! Gondold meg, te mit tennél, ha ma még van, de holnap már nem ennél?! Mert annyi sincs a spájzban, mint egér étel a templomok padjában. Ha sír a gyerek, ha éhezik, és ezt felülről még élezik. Adókkal, egészség-rontással, őrült pazarlással. Ha hazug vezet, és azt üzeni Neked, hogy Te vagy a hazug, akkor hol van a demokrata út?! Amíg a jelenlegi horda az úr, én el nem ítéllek, jogod van élni, sohase kelljen családodnak félni. A megélhetési bűnözés nem idelent honol, hanem "fönn" és soha meg nem lakol! Nem kívánok semmit élezni, de, ha idegen zsoldban szabad magyar "rend"fenntartást végezni, Akkor mindent szabad! Hát sohse hagyd el Magad! Magyar Nemzeti Ünnepen, idegen zsoldban, holmidban turkálnak?! Őket neveztétek In-Kalnak?! 10 millió Magyar Ember elé a góré kiállni se mer évek óta! Küldik cimborái "meleg éghajlatra"! A koalíciója mindent megtehet, ők áthághatnak törvényeket? Új megszorításokra újakat hoznak! Hát mi a szabad a szabad választóknak!? Tiszta országban, tisztán beszélni a szavazókkal! Együtt élni, szolgálni, példát mutatni!!! Akkor lehet és kell bárki holmijában kutatni!!! Nem bíztatok senkit, de mielőtt népem keresztre feszítik, az Éggel mondom én is Tinéktek: Tisztán találjon Minket a végleges Ítélet! Mosonyi György
Idézetek a jövőről Sok rosszat megéltünk, megláttunk... Sok, sok Világvégét vártunk. Ám ez nem jő el hamar! "Az élet szent okokból élni akar." Ady írta, igaza volt. Imádta az életet, Ezért hozok idézetet. Itt is, - ott is, Asszonycsapat kapál, Hol majd élet terem, /óh mégis, mégis, élni jó/ Erősek és fiatalok, s A lábuk térdig meztelen, A lábuk térdig meztelen! "Messze jövendővel, Komolyan vess össze jelenkort" Megteszed -e valaha? Akkor előtted a jövő, a családok, - a Haza! Bocsáss meg! Kétlem! Legyintesz. Hol a jövő?! A pillanatot látod. Romlik, vagy felnövekedő. Pedig, Kölcseynek csak hiszel?! Csak követed Őt?! Nézz hát előre, tekintsd át, a távolabbi jövőt! Otthon kezd, hol életed Jól, avagy rosszul élheted. Vedd számba, havonta félre mit teszel, És útjára mit adsz át, ha gyermeked felnőttnek nézheted?! Mit teszel, ha kór, a betegség Rád is lesújt?! Családodnak, mit összehoztál, - akkor mit nyújt?! Ha egyedül maradsz netán, /Talán az lesz a Sorsod!/ Hogyan élsz? Fejedet emelten, vagy lehajtva hordod?! Ha Fortunában bíztál, sok, sok év alatt mit ért?! Mennyit hintett eléd?! Ha meggondolod a sorsod És mind a szíveden hordod, Téglát - téglára rakni kell! Így jutsz lépésről - lépésre - fel! Ha nem is szereted a számtant, A takarékosság, meg nem árthat! Szebben, - biztosabban élhetsz, Nem kínzó anyagiakra ébredsz! És ezt, magadtól érted el, - Ez - ember - jutalmat érdemel. Nincs Fül Fönn, Ki hallja jajszód! Ki tárna előtted kincses ajtót! Ezt Wolfgang Goethe is látta És megírta, a Prometheusában! Így, a végső tanulság ma itt: Segíts Magadon, Isten is megsegít! Mosonyi György
Ifjúság Lobognak lángok. Jön az ár. Dobban az ifjak lába. Ti vagytok az élet, a jelen, Jövőnk - világok ifjúsága. A tenger zúg és kiárad. Megtermékenyül a part. Vígság, élet és reménység, Merre az ifjak sora tart. Hegyet simít, virágot ápol, Millió izmos ifjú kar. Múltat őrizve, jobbért küzdve, Mindegyre csak szebbet akar. Ami élet, az ifjan lángol. De fogadd meg egy ős szavát: Vigyázz, vigyázz, de merjél menni, S szívedre hallgass - Ifjúság! Mosonyi György
Igaz se volt? Majd, ha fonnyadt-bőrű, vén zsidónő leszel, S a régiekre alig emlékezel, És én alulról szagolom az ibolyát, Te pedig, szeded az ifjító pirulát, Arcom helyén nem lesz, csak egy folt, Gondold meg akkor: Talán igaz se volt! Hogy néha együtt reszkettél velem, Te mondtad azt, hogy ez már szerelem, De valaki más irányba vitt, Szakadékunk, nem ér össze - megint. Ha majd sorba szeded az életed, Gondolatban újra átélheted, Gondold csak meg: Többre mentél? Jobban szerettek? Jobban szerettél? Ahogy ajkam Napocskának becézett, Gondold meg: Több lett-e ennél az életed? Mosonyi György
Igaz szerelem Szent az igaz szó, a tiszta érzés; A láng, amely két embert egybefűz. Őszintén mondtam egykor, szeretlek. Érted lángol ma is szívemben a tűz. Drága homlokod miért felhőzi kétely árnya pillanatra is? Hinned kell az igaz szerelemben! Boldog csak az lehet, aki hisz. Száll az élet, a múlt ködbe tűn', de hozza már az emlék mosolyod, s a rózsák illatát a légen át, mint először csókoltam homlokod. Oly tiszta volt szívem, szemed a könyv, az ég, a rét és balzsamos a lég. Tisztán lobog ma is szívemben a láng. Míg és e szív, a szívem Érted ég. Mosonyi György
Igazságot! Csehszlovákia szétesett, De ott lebeg a régi szellem, A gyűlölet a magyarok ellen. Embertelen utat jártak Igazságot Magyarországnak! Nem tudunk mindent visszakapni, De amit lehet, azt kell akarni! Vagyont, életet zsákba rakva, A közös bűnt is reá akasztva. Nincs közös bűn, nem volt soha. Beültek orzott vagyonokba. Ezt vissza kell követelni, Így szabad Európába menni. A rendes ember régen ott van, Az a bűnös, ki mást megrokkant. Ennek az árát meg kell adni, Közösbe, csak így fogadni. Minden népnek joga van erre, Csak legyen hozzá szava és mersze. Csak a jót szabad közösbe vinni, Így tudunk ott egymásnak hinni. Igazságot a károsultaknak, Ezután, majd kezet foghatnak! Mosonyi György
Az igazságról Ha visszanézel a Kőtáblára; - Előre láthatsz; Bárki áltat. De az Ég szerelmére! Mikor lesz vége?! A gyilkolásnak? Ha a Kőtáblát látod És szívedbe zárod, Ha érzel és megérted, Az igazságot nem kell Kitalálni. Nem is kell kikiabálni, Mert szívedbe belevésted! Mosonyi György
Igen! Mitől magyar, ki kezét se nyújtja, A másik magyarnak, kit elhagyott az Ég?! Kiknek feje fölött eltolták a Határt, Reá szakadt a reménytelen sötét!? Mitől magyar az, ki mellét - veri, Vöröslő fejjel, - ha kétségbe vonják, Nem látja: Ha kell ezer évig is Menni kell, hogy jobb legyen az ország. Mitől magyar az, milyen párttag az, Ki eddig engedte az eseményeket. Most - megrettenve, otthon - maradásra, A "Nem"-re kéri fel a népeket?! A demokratáknak kell a szavazás! Nem a sunyítás, - de a tiszta szó! Mitől az akadály, felmerült nehézség; Jóindulattal, - elhárítható! Kell az összefogás. Egymás segítése, A javaslatokból, mi ésszerű, jó? Nem asztalt borítani! Nyugodtan tisztázni, Mi az, ami most megvalósítható? Lehet, hogy az ország, nem kíván ugyan - úgy, Ám az összefogás, kötelesség lehet, Ha becsületről van szó olyan kérdéseknél, Amelyek, jelzik az egész nemzetet! Képes összefogni sok millió magyar, Ki történelmében ezer sebből vérzett? Lehet-e egységes, sokféle népesség, Döntő kérdésekben az egységes érzet? Ez itt most a kérdés! Erre feleljetek! Jó - és rossz - magyarok, túl kicsik, túl nagyok! Segítjük-e egymást, magyarok, bárhol is, Középkorúak, aggok, fiatalok! Erre feleljetek! Lesz-e Magyar Nemzet? Feleljetek úgy, hogy mind, mind szavazzatok! Szavazásra menni! Igenekre tenni! Ez kell most Magyarok! Szép itt élni Mottó: Taposott ösvényen is feltör a gomba. Kövek között is kúszik a gyökér. Törekszik mind, aki élni akar, Ki küzdve küzd, az biztosan megél! Mosonyi György
IGEN és a nem! Nehezen ismeri ki magát az ember; mikor kell szavazni igennel, nemmel. Azt gondolhatja a koalíció, ne legyen síma szavazás, kell a ribillió. Így csurranhat valami többlet szavazó, a kusza állapot erre való. Folytathatják az álnokságot, elhazudni a valóságot. Százmilliókért hirdetni szépet, becsapni a Népet, az Ellenzéket. Vizitdíj? kell nekik! A szegényektől elszedik, mit ősök beszedtek évtizedek alatt, lenyelték, mint nagy hal a kis halat. Gondolkodj! Nézz szét! Kersed a címkét! A szegfű, a vörös: az elnyomás örökös!!! A karvaly, az "szabad madár" ma már! Kersd az ellenzék színeit! Mert a szöveg megzavarhat, elvakít! 2004. december 5.! A NEM! állott Gyurcsányék mögött! Azóta magyar, itthon se lehetsz! Ütnek, taposnak magyar embereket! A hazugság terjed, mint a tűz! Fekete gazdaság, mocsári bűz! Mégis fenn villog az Égi Jel! Igazra, becsületre IGEN! Megmarad mégis a gonosz mostohád, hogy minden végleges a parlamenten át. Igazodni kell, mikor az IGEN, mikor a NEM. A törvény-csiki-csuki arra jó, hogy célbaérve is elbukhat a ló! Részben megértem a tettlegest, bár elítélem a tettleget. Csak vágyom, keresem a tiszta fényt, a becsületet, mit az Ellenzék igér. Értelmiség! Gazdagok! Versemmel felétek ballagok. Bíró és ügyész és rendőr és honatya! Mindenki éljen, csak a bűnös féljen! Az a Haza!!! Mosonyi György
IGENek a Jövőért!!! 100 igent arra és arra, hogy ez itt a hanta-banda. Van reá 100 idézet, hogy ez itt Nemzet - pusztító részleg. Aláír Déli áramlatot, Másnap, a Nabucora híveket toboroz. Egyezményt köt parlament nélkül, és a szolgáltatásért mennyit kérjünk?! Gázcsap zárások Ukrajnában; Mi meg szolgáltatunk csak úgy vaktában?! De a raktározás, a tovább-szállítás, mit hoz nekünk?! Csak az ámítást?! Nem szerződés ez, egyetértek. Milyen ellenszolgáltatást igértek?! A tárolásért, a tranzitért?! Mi mennyi?! Mennyit fizetünka gázért?! Ki zárhat el gázcsapot?! Otthagyhat e csapot, papot?! A Nép szegény, a jólét nagy! A gazdag tovább gazdagodhat! Felelőst sohase fizettetnek, de Népet kezdettől tereltetnek. Sok a beteg. Meg kell csapolni! Széf minden ágyhoz, Hogy tudjon rakodni! Valutával, nagy pénzzel, ha enyhítik is, de vágják a széffel. Ha a munkabért csak félig-meddig adták, egészségre újból senki ne tartsa a markát! Hazudni évekig, semmi jót nem tenni, minden bajt az Ellenzékre kenni. De ők vezetnek évtizedek óta, az Ellenzék alig kerülhetett szóba. A Néptől elszakadtak régtől, de terrorizáltak a ketdet-kezdetétől. 100 igent arra és arra, hogy készen álljunk a megújuló harcra. A tanulás, a tudás sincs rendben, de szélesedhetne, bővülhetne csendben. Ám a hatalom itt is pénzt akar, vagy ne legyen műveltebb, tanultabb a Magyar!? Jó ez a multinak, ha éhbért fizet; 100 Forint helyett, csak huszat - tizet. Az infláció a szegényt sújtja, ugyanazért kell dolgozni újra! Ha mindezért szólni akar, gyűlöletbeszéddel sújtanák a Magyart. Ők pedig folyton gyűlölködnek, rettentő híreket tálalnak, költenek. De végtére talán új fény jő az Égből, nem szednek új sarcot a szegény Magyar Néptől. IGEN szavazattal tehetünk ellenük, így lehet jövőnk, így lehet Nemzetünk! Mosonyi György
Ígérni... Ígérni semmit se szabad; Valami biztosan elmarad. Nem tudják mennyi a pénz. Az adósság se naprakész. Ígérni csak azt lehet, Hogy segítjük a szegényeket Ki nem szegény, rosszabb nem lehet. Kivéve, a dúsgazdag embereket. A dúsgazdagokat is, csak annyira, Hogy legyen élete, itt maradnia. Ne bélyeget süssünk reája, A rendszer, jó érzést írjon a javára. Ígérni semmit se szabad. Leltár és tervezés, ez el nem marad. Nem kell kis látszat-megoldás, Kell hosszú távú, jó elgondolás. És ahogyan lehet, meg kell adni Ezt kell világosan megmondani! A legszegényebbnél el lehet kezdeni. A tengődő jót, meg kell menteni. Ha alig Ígérünk is, magyarok vagyunk. Nyerünk, vagy vesztünk, azok maradunk. Ez a Hitvallásunk; ez nem ígéret. Magyarokra IGENt küldünk el Tinéktek. Ami jár, annak be kell folyni. A körbe-tartozást, el kell nyomni. Biztonság. Az utcán, a pénzben. Ezt kell csinálni; ez nem is érdem. Ingyen-pénz nincs! Csak segély. Az életképes, a kölcsönből is megél. Aki nem tudná a kölcsönt megadni, Azt, részére nem szabad megszavazni. A nép, szegény. Adója, sok. Jó, ha ezt is látják, az okosok! Rövid, de jó programot kell most adni, Az emberek ekkor, Rád fognak szavazni! Mosonyi György
Így szavazz! Mohács után 150 évig, A török azt tette, amit akart. Már akkor látni lehetett, Aki akarja, pusztítja a Magyart. A szovjet megdőlt. Megint ez a helyzet. A Magyar nem tud mihez kezdeni, A mai ellentét - világban a Magyart, Magyartól kell megvédeni?! Nem látod? A "Bosszús Egeknek" Nem tetszik, mi dúl a színfalak mögött?! Hogy a Haza helyett, magukat szolgálják És a szerzés, az emberbe költözött?! Ha lehet Lélek - a hatalmon túl, Ha lehet - Haza és haladás - A Nemzet érdeke lehet itt a cél, A múlt - torzítástól, az elszakadás! Nem lehetne szónok, színész /és/ bohóc, Ki utóda lehet az elnyomásnak, Kikből zsarnokok - elismerése szól; Csak szolgája lehetne a Népnek, a Hazának! Így menj szavazni! Így szavazz! Menj! És átérezve dobd be Céljaid! A Jövő - urnába úgy, hogy szavaddal, Ősi-, Szent - ügyeink győzelemre vidd! Mosonyi György
Az illegális kommunista Emlékszem; 1942. forró nyarára, Mikor volt szegény-létemnek egy Barátja. Kivitt a csepeli szabad strandra. Családok voltak ott, apraja - nagyja. Terveztünk jövőt, sok szépet. Dúlt a háború, nem ért még véget, De látszott; a fasizmus lesz a vesztes; A vesszőcsomó. A horogkeresztes. Most itt vagyok. Nem léptem be a pártba. Eltűnt. Tán meghalt létem nagy Barátja, Ki segített az ismeretlen Pesten, Hol kifutóállást sorba - állva szereztem. Azt hitte, én is kommunista leszek; Tanított. Nevelt. Nem szerzett semmit. Volt benne Igaz Hit, volt benne Igaz Hit! Ma, a kommunista szó: alávaló Bolsevista, gyilkos, harácsoló! Nem választják el, akárhány részre, Ha vállalná, talán nem is marad élve; Mert az eltorzítók nagyon sokan vannak. Nem mehetnének Isten-hű papnak. Térítőnek igen, hamis prófétának. Gyűlölet tárgyai talán a Világnak! Illegális mind, mind. A pénz lett az Isten! Felül emelkedik, akármelyik Hitben Felül emelkedik, ráül a Világra, Avul a Kőtábla! Csak kisebbség látja! Hallottál e, egykor Louis Aragonról? Antifasiszta, balos mártírokról? Az évezredes álom itt leng a békében. Egyenlő az ember, holtában, éltében. Ha egyenlők vagyunk, amikor születünk, Egyenlők maradjunk, az legyen a Hitünk! Mosonyi György
Ilyen ma az élet! Milyen a rendőr, a hatalom embere? Ő a hatalom érme és a rendjele! Hogyha becsületes, tiszta és csillogó. Becsület van itt is, itt élni, élni jó! Hogyha hazugság van, becsület meg nincsen, Szólhatsz becsületről, már réges-rég ilyen! Most is a "pazar stáb" diktálhat Teneked, Kinek szegénységben, kell a kormánynegyed! Míg a szegényekért, a sok rosszat tesszük, Ne rázzuk a rongyot! Kilátszik a seggünk! Míg a jog-asztalnál nem kapunk jó helyet, Amíg a tudásunk elég kevés lehet. Amíg a holnapunk rettegtető kétely, Beteg az Országunk, beteg ez az élet! A becsület kamata nem lesz elég addig, Míg a szegény beteg jajszava idehallik! Nem szolga a szolga, csupán, csak hatalom! Senki nem segíthet, Országra szóló bajon! Amíg nincsen Igaz Magyarember beszéd, Addig keserítik az emberek életét! Amíg az erkölcsöt befonja a jog, Tengődik az élet, nem is lehet jobb! Amíg tilalmazzák, hogy Magyarként éljünk, Ilyen lesz az élet, ez az örökségünk! Mit tudunk ma tenni? Mit lehet csinálni? A hazugokkal, nem kell szóba állni! De akit Te ismersz, és becsületben látod, Segítsd, ahogy tudod! Ő a Te Barátod! Amíg a gazdaság, az élet fekete, Addig, a tisztának, nem lesz becsülete! Ilyen lesz a rendőr, ilyen lesz az élet, Nem lesz jobb élete, Magyarnak, Szegénynek! Mosonyi György
Ilyen népség vagyunk Ilyen népség vagyunk. Így élünk, dolgozunk, így halunk. Majd' minden falut ellenség égetett, Semmi se menekült, ami csak éghetett. Ha nem égették, - akkor is égett; Valamilyen gondatlanság végett. Nos, ha az otthon le is égett, Nem égette el a szegénységet. Embert, állatot, - ha elűztek, Más népek jöttek, tábort ütöttek. -Ha bárki, bármit mond, vagy akar, Nagyon sok népből áll ma a magyar! -Nem lenne baj, csak eggyé legyünk! Tegyünk! Szavazzunk! Szavazzunk! Tegyünk! Ha azt hiszed, ma nem lehet szavazni, Mindennap lehet! Igent mondani, Tanult tisztességre! A 10 parancsra! Ne úgy éljünk, hogy: Aki bírja - marja! A tisztességre szavazz, a becsületre, Gondolhatsz közben, a tiszta ügyedre. Élni kell Neked is! Visszaélni NEM! Csak erre ügyelj, csak erre ügyelj! Ha semmi se égett, akkor meg - ázott. Ha kiöntött a folyó. Akár az árok. Van ezer-éves adósságunk. Néppel. Kiknél mi, jobban állunk. De itt él, - nagyobb szegénységben. Nem mindig elegendő tisztességben. Hát - ilyesféle népesség vagyunk, Adókerülésen jár az agyunk. De sokfelé állnak a paloták, És nem proletár már a proletár! Csak várja, hogy kizsákmányolják, Legyen állás, bér, éljen a család. A politikusok meg, harsognak bőszen! Van pénzük. Vagyonuk. Költenek bőven. Akik már jól meggazdagodtak, Nem rettegnek, hogy mit hoz a holnap!? Csak a hatalom náluk maradjon, Bank-betét vár rá, a túlsó parton. Azt kéne elhinni róla, Hogy nem kell néki a Polgár adója. Hogy harcol a nép üdvéért, javáért, Hogy Hazafi, hogy küzd a Hazáért! De aki egyszer, vagy duplán NEM - et mondott, Arra kongatjuk a kétkedő harangot! Mert aki, csak egyszer is NEM - mel felel; - Képviseletet NEM érdemel! Bizalmat SOHASE érdemel! Mosonyi György
Ilyenek vagyunk?! Ilyenek vagyunk, nem különbek, Nem is szólnék erről többet. Mátyás óta nem nyertünk csatát, De itt mindenki megleli igazát. Hogy az óta háborút miért nem nyerünk? Mert széthúzunk, nem merünk, nem teszünk. Az önzés, az egyke a jelszavunk, Hát megvagyunk és elfogyunk. Adót szednek száz-féle trükkel. Mi nem adózunk, csak életünkkel. Csatorna kevés, sok a töltelék. A befolyt adó mindig is kevés, Pedig nő a város, üdülőtelek. Majdnem mindent - csak úgy - építenek. Hősök vagyunk múlt életünkkel, A jelenben, csak üres zsebünkkel. Kincseink vannak, meleg vizünk, Mi panaszkodunk, Hit nélkül teszünk. Szomszédunkban mind többre mennek, A szegénységtől többen szenvednek. A pénz elfoly-, mint melegvizünk, Mi nem teszünk, nincsen hitünk. Világ-turizmus, drága tájra, Sok magyarnak élni is drága, Hát elpusztul, elfogy a nemzet, Nem kél ott búza, hol senki se vet. Tizen, húszféle módon teszünk, Nincs egység, széthull a nemzetünk. Szomszédját senki se dicséri, Reméli, majd csak rosszabb lesz néki. Korrupció és maffia, ki tudja Ki vagy Uram-fia?! A hősöket folyton ünnepeljük, De nem követjük, nem követjük. Hatod-állás és hajléktalan, Fagyott ember és gondtalan. Nem a fő cél az adomány, De céltudatos, erős kormány. Akinek van hite, mersze, Az országot az vezesse, Hogy jobbra váltson a nemzetünk, Éljünk! Kiáltsunk! Szavazzunk! Tegyünk! Mosonyi György
Ima a Hazáért Hét szűk esztendő nem volt elég?! Újabbakkal sújthat az Ég?! Nem szóltak harangok, hogy "kísértetek" dúlnak, hogy magzatok, hogy ezrek a semmibe fúlnak! Hogy a Nép, hogy az ország szinte elfogyott, hogy búzánk kiszáradott, vagy elfagyott. Hogy a reménységünk jórészt tovatűnt, hogy terjed a rablás és a bűn. Csöndben tűr a templom, a paplak, s az egyház, hol az Égre nyitott az ablak. Uram! A nyúzók ellen irgalmadat kérjük! A megvilágosodás járjon minékünk! Hogy szavazni menjen minden polgár! A szó tiszta legyen, mint az oltár! Az eskü ne legyen betartatlan, az élet ne lehessen pokoli katlan. A pénz zsarol; mindent eláraszt, tragédiája a mai világnak. Hit, becsület, erkölcs: elveszőben! A karvalytőke, világ-nyerőben! Gyűlöletet kelt szana-széjjel, tiltakozókat űz nappal, éjjel! Az embert kiűzik a házból, meg nem szabadul az adósságtól. A szavazógép lélektelen tárgyal, szembefordult a szegény-világgal! Présel és sajtol és tömi saját zsebét, nem látja a mások baját, mély sebét. Uram! Segíts a kufárokat kiűzni! Az erkölcs zászlaját szívünkre visszatűzni! Mosonyi György
Ima Hosszúmezőn A bérc és a patak között lakom. A Mátrát láthatom az ablakon. Mióta itt élek fák, virágok között, A csend, a békesség, szívembe költözött. A javamat leéltem; fél lábbal már az Égben, féllel meg, e földi áldott televényen. Áldott e televény, része pedig átkos, Hazugság és önkény üli meg az álmot. Hiába álmodnánk békességben szépet, Csak a tettek védik meg a magyar népet. Tanuljon, küzdjön, soha fel ne adja, Éljen jogaival apraja és nagyja. Így élhet szeretve, boldogulva népünk. Uram! Engedd ezt meg! Engedd ezt meg nékünk! Mosonyi György
Ima 2000.-ben Cián úszott a Tiszában, Jött a Szamosból, hozta ÁR. Éltető habok ellenében Jött, jött a vízi - halál. Árvíz rémített hetekig, Vízben dolgoztak emberek. Házak omlottak. Oda mind, Amit az ember megteremt. Belvíz öntött házat, vetést, Pusztul az élet szüntelen! Nem érdemeltünk ily verést, Kegyelmezz nékünk - Istenem! Azután hőség, erdőtűz. Kisült az élet sok helyen. Keserv ömlött a láthatárig, Hogy itt már semmi se terem! Sok nagy vihar jött. Jégeső. Kémények dőltek, cserepek, Tragédiák, balesetek, Terült a baj már szüntelen. Több csapás volt, több a soknál! Annyi mindenünk elveszett! Ne hagyj el továbbra Urunk! Tárd fölénk óvó kezed! Tudjuk: bűnösök vagyunk. Becsület vész, gazdag link. De Feléd fordulunk ma is, Nem térhetnek el útjaink! Helyt álltunk gáton, sok csatán. Gyöngyös testtel, napra - éjre. Sokat megvédtünk, sok család Feje fölött tovább fedél lesz! Véget vetünk a pusztításnak, E Földön, amit adtál nékünk. Teszünk a szegénység ellen is. Segíts minket, erre kérünk! Kiállunk a háborúk ellen Látjuk, hogy egyébként - végünk, Mindent megteszünk ellene. Segíts minket! Erre kérünk! Segíts minket! Erre kérünk! Mosonyi György
Ima 2008. augusztusában 1919-1939 Húsz év eltelt világháború nélkül. Az USA ezzel tovább nem békül. Jó 50 év, neki már túl sok, no de itt vannak most a Grúzok. Irak, Afganisztán. Az USA menetel. Vietnam se múlt még el, de a nagy gond megmaradt; Japán! Az emberiség réme lett igazán. Az Orosz kirúghatja buta emberét, ki Lengyelre atomcsapást ígért! A vesztes abban az egész Föld lenne, de az USA is pokolra menne!!! Amit először ő dobott a földre, abban bűnös marad mindörökre!!! Bár saját katonát védeni köteles, de népirtásra semmi nem kötelez! Európa vállalta a jármot, kiszolgálja a hazug világot! A NATÓ-t, a médiát, száz átkot. Nem a függetlenséget, nem a szabadságot. Az egyház hallgat, mint a sír; Moszkvára hideg szél süvít Amíg a hazug nem törvénytelen, túlléphetünk bárki Istenen! Forog a Föld. Zsírjában sül?! Mindenki a halállal szembesül?! Innen céloznak Iránra?! Csak fél szemmel Oroszra, Moszkvára. A törvénytelenség netovábbja! Afganisztán, Irak csődje helyett, az Orosz olaj és gázmezője!!! Istenem! Százszor sújts arra, ki háborút kezd, vagy "csak" akarja!!! Az USA-nak hány rakétája áll készen évtizedek óta Európa szívében?! Ki tovább gyűjti a puskaport, egyszer a szomszédra reáront, mert Gorbacsov vákuumot hagyott, mit az USA kihasználhatott. Ki félszemmel a "szomszédra" néz, megnyom 100 gombot, azt hiszi, kész! Pedig lehet, hogy ő van készen?! Az Orosz, 10 000 kilométer! Az Orosz hátra ment, nem támadott. Volgáról, nyírfáról álmodott, hogy enni ád a Népnek, érezze életét egyszer már szépnek. Nincs felhőkarcolók közelében, csúszkál a havon, a jégen. Szeretne békében élni szépen, de van néhány idegbeteg, ki hatalmi vákuumot keres, Nem tudja azt, hogy a béke, az emberek vágya, menedéke. Istenem! Százszor sújts arra, ki háborút kezd, vagy "csak" akarja!!! Mosonyi György
Imádkozunk... "Mondd, mit érlel annak a sorsa, akinek nem jut kapanyél; kinek bajszán nem billeg morzsa, ki setét gondok közt henyél;" "Mondd, mit érlel annak a sorsa", akinek nincsen orvosa?! A végső éjbe hánykolódik, az utcán van már professzora; Arra gondol, hogy külföldre megy. Hazája egy van. Az nem ez?! A betegnek kellene sok, sok pénz. Mit ledolgozott, az, 60 év!!! Ugye rossz a biztosítónak, ha ez már a vég, ez már a vég!? "Mondd, mit érlel annak a sorsa", ki éveket áthazudik, De, mikor kénye-kedve tartja, nyilvánosan imádkozik!?!?!? Ki becsületes, nem vezet félre, mondd, ezek után, mit tegyen?! Nevezze kurvának az Országot? Imádkozni, meg menjen el??? Arccal lefelé! Ez volt akkor. és jöttek új, új cselszövők. Vörösként jöttek. Ma milyen színben ígérnek nékünk jövőt?! Imádkozzon, ki ott lehet '56. zászlaja alatt. Kinek parancsa nem terror volt! Örül, ha Népe él, szabad!!! "Mondd, mit érlel annak a sorsa", ki bájol, táncol, fordít a hazugságon?! Ájtatosan szól, közös imáról, amely, csak azt jelentheti, Hogy igazát az Ország, végleg elveszíti! Hiába szóltunk: Takarodó! A milliárdhoz csücsüljetek! Nem együtt! Sohase együtt! De imádkozunk; tiértetek! "Mondd, mit érlel annak a sorsa", ki Kádáréktól örökölt; És Nagy Imréért imádkozik, Kit Kádár rendszere megölt?! Fürödhet mára tejben-vajban, lehetne pőre milliárdos, Ha sújtott beteg, lesújtott Nép, takarodj Gyurcsány!-t kiáltoz!?!?!? A Sors, azt érleli rohamosan, hogy legyen végre tiszta a szó! A politika tiszta legyen; a hazug, nem odavaló!!! A beteg gyógyuljon, az ember éljen! Békén, tisztán, sok ezredéven! Mosonyi György
Az inas és a tragacs 1940. Elhagyott kis zug-utcában Nyikorog egy tragacs. Tolja egy inas. A tragacs, csak nyikorog, nyikorog, Az inas hasa korog, hasa korog. A tragacsot meg kéne kenni, Az inasnak haza kéne menni, Kis vacsorát enni, Nem késő éjben Még az utcán lenni. Ám az inasunknak Van még teendője, Szegény, szegény a fa rendelője. A tűzifát, ahogy sebtében átadja, A kis borravalót, szépen elhárítja; Aznapra nem volt meg Előírt jótette, A kis filléreket tehát Át, nem vette. Korgó hassal, de Jó-szívvel ért haza, Hol a családban, már Régen nem volt apa. Más családban élt már, Élhette világát, Inasunk meg, tovább Tolta talicskáját, Tolta talicskáját. Mosonyi György
Ingyen tanítani! /"A tanulóhoz" című versem folytatásaként/ Magyarországon nincs tudás. Hiába, nagy tudósaink. A tapasztalás mondatja ezt. Tömegében, alacsony a szint. Nincs váltható, többes szaktudás, Csak kiizzadt munka; ha van. Elvégzi jóindulat szerint, Nem tanítják meg azt, hogy hogyan?! Lehetne ezer szempont ma még, De munka sincs. Állástalan a nép. Darabszám kell egy szavazáskor, Ígéret. Talán 1 pohár bor. Nem előző megfontolásból, Kitekintéssel - ebből a világból. Sohse lesz versenyképesség, Ha arra nem jó a végzettség. A félkarú-rabló - nem volt elég. Minden karjával rabol a gép. Öregtől ÁFÁ-val - többet szed el, Fiatal! Tanuló! Te következel Egy lélek, akire nem gondolt Ő: Adózzon, ha gügyög a csecsemő! El a kezeket az iskolától! Üres járatú adóztatástól. Minek az lehet eredménye, A jobból, megyünk le a szegénybe. A - Tanítsunk ingyen - azt ígéri, Most így adózzunk. Később, megéri! "A tudás hatalom!" jelszavával, Jövőt ígérhetünk a Hazának. Ennek az a következménye: Mindenki tanuljon! Tanuljon! Megéljen! Mosonyi György
Intelem Ha az Ifjúságot Nem tudnád szeretni, Azért becsüld Őket, Ők fognak eltemetni! Mosonyi György
Intelem és dicséret A kilókkal mérhető, hogy el ne essen. A tonnákat vezető, gondosan vezessen. 100 tonnásokat szépen, jól letenni. 1000 tonnásoknál, mindenre figyelni. Mikor lehet és kell, Őket is kitüntetni! A gondoskodó, tán szerencsés alkat, Kik mellett az ember, épségben maradhat, életre szóló élményeket kaphat. Mosonyi György
Interpelláció az Úristenhez Nem Uram! Nem vagyok feltétlen hódolód. Csinálhattad - volna: Szebben, ügyesebben. Hagyján, - a halak eszik A planktonokat. Túl messze van tőlünk ez a táj, De lehet, a planktonnak, Ha őt eszik, mégis csak fáj. A zsiráf eszi a lombot. Az elefi: erdőt zabál. Nem hiszem, hogy a lombnak, Az erdőnek - semmi se fáj. Az ember is irtja az erdőt, Ez nem csak az ember vétke. Miért nem alkottad úgy, hogy Levegő legyen az étke? Hajaj! - a levegő. Azt is irtjuk, Ezzel magunkat leszorítjuk A Földről, hol Édent adtál nékünk. Lassan mégiscsak el-jő a végünk? De az már mindnek a megkoronázása: -Az állatok táplálkozási lánca! A kicsit eszi a nagy, az erősebb. Nem ezt akarjuk tanulni Tőled! Micsoda szörnyű dolog, Hogy az életben folyton vér csorog! Tigrisek, pompás állatok Viszik haza a csemetéknek, A marcangolt hús a legjobb étek. Hiénák, keselyűk - rémségesek. Egyáltalán nem emberségesek. Uram! Ha még egyszer teremtesz Földet, Adjál az emberségre is többet, Tedd ezt inkább, hosszabb idő alatt, De ne - emberből, állatból legyen - jó falat! Mosonyi György
Írjátok a szavazólapra! Demokrácia. Magyar módra. Szavaztak a hazudozókra. Csatorna modorra, a billegőre; Régen kibillentett Magyar jövőre. Az iszonytató adósság-tömegre, A forgatható köpönyegekre! Adósság, tovább tetézve! Ellentmondva a józanésznek. Önreklámok; a kormányt dicsérve. Mindez, a nyomorult emberek pénze! A Keresztény is kitér a Hitéből, Ha szó esik az egészségről! Életéről. A halálról; A halált hozó sok hazugságról! A jog, a terror melléjük áll! A mi részünk, nyomor, halál! Ünnepeltek "első" évfordulót. Préselik a vért, az adót! Híveiket pénzzel tömik, Ellenzőket, lefröcskölik! '56. nem lehetett ünnep! Diktátor, tüzet nem szüntet! Valós, demo-diktatúra! Kádár szellem, tovább! Újra! E rendszer, soknak nyújt zöld utat, Kik már megszedték magukat. Lépkedhetnek tovább, tovább, Ha elnézik a Nép nyomorát! Népszavazás. Magyarázzák. Pártjuk szerint megcsócsálják. Sok helyen megy évek óta. Nem a Népünk tehet róla. Billeg a szarka, fényes a csőre. Van, aki gondol a jövőre?! Demokrácia; Magyar módra. Eljő az idő a riadóra! Mondjátok szemébe! Írjátok papírra! A Tisztát, Igazat, hazug le nem bírja!!! Ha költőink lelke bennünk is megfogant, Ha elszántak vagyunk és bennünk is, zeng a lant, A Népszavazáson most, majd győzhetünk! Tovább élhet a Népünk, újulhat Nemzetünk! Mosonyi György
Írok Csak írok. Mi lesz belőle? Vajh' ki lesz okosabb tőle? Rovom a szót a papíron. Ezt is csak magamnak írom. Kiadni senki se adja; Olvasná apraja, nagyja. Így hát senkit meg nem ragad, Csak áll, vár, s nálam marad. Okosabb nem lennél tőle, De várva - baj sincs belőle. Baj abból még sohasem volt, Ha csend volt és sütött a HOLD. De volt már úgy, nem egy eset, Hogy olvastak tűz verseket. S mire a lomhák odaértek, A régi kacatok, mind odaégtek. És versből van úgyis a tenger, Már csakhogy-nem mindenkit elnyel. Dühöngök, csapkodva úszom; Miért kell a máséba fúlnom? Mosonyi György
Az ismeretlen költő verse Nem csúcs-kivitel a kutya se. -Ettől is büdös Budapest. Hosszú feje miatt nehéz tálból ennie, Rövid, tömzsi fejjel kellett "rendbe" tennie. Az ember "rendbe tette", rávágta az ajtót, Rövidebb feje lett, így egy rossz szót se szólt. Az Isten MEÓSA felmondás alatt állt, Mert olykor félhangosan kritizált. Szent Pétert elküldte a Kapuba, Ahol épp a BASIC angolt tanulta. A FIÚ épp váltotta a Világot, Az ANYA a Szent-lélek jövetelét várta, Az Apa meg a bölcsődét ácsolta. Lucifer sugdosott ÁDÁMNAK, Az Angyalok dicsérőleg trombitáltak. Sajnos, egy-időben mindez lehetetlen, Az író, költő, ez ügyben is tehetetlen. A Jóisten azóta is vakarja az üstökét; Több FIÚT nem küldhet, csak egy-egy püspökét. Azoknak olykor (vaj) bíbor van tar fején Krisztus pedig mondá: igazabb a szegény. Tán végleg fiókban marad ez az ének, Vagy utóiratom lesz: meg is köveznének. Mosonyi György
Az ismerkedés Az ismerkedés külön világ. Minden szép és csupa báj. Édes himnusz, halk zene szól, Az egekből és a föld alól. Míg ismerkedsz, máris szeretsz, Mert szeretni jó és érdekes. Míg ismerkedsz, úszol a bájjal, Lebegsz a légben, a boldogságban. És mit ád az ég, kit ád Neked, Kiért eseng az éneked. Az ismerkedés ezzel lezárul. Az igazi lét lassan kittárul. Tiéd már az, akiért égtél, Akitől minden szépet reméltél. És kezdődnek a józan napok, Elmúltával a holnapok. És, ha még mindig úgy szeretsz, Valóban boldog lehetsz. Mert a hétköznap, hétköznapi, Ha még Ő, Ő az igazi, Ha még mindig úgy szeretsz, Valóban boldog lehetsz. A hétköznap, oly hétköznapi, Ha még mindig az igazi, Ha még mindig, mindig szeretsz, Valóban boldog lehetsz. Mosonyi György
Isten Hajlonghatunk magyar módra, A munkáért, hogy élhetünk. Ha nem vagyunk munka nélkül, Valahogy elteng az életünk. A nyomor itt van velünk, látjuk, De tapsolunk, ha néz a főnök, Bivaly vér lüktet fejünkben Közel a gorilla őrök. Rohanunk Európa felé, Habár régen benne élünk, Nem szavazunk, fásultságból, Minden változástól félünk. Fentről hallunk szép tósztokat, És eltűntek milliárdok, Százalékra mérik bérünk, Nem a torzult gazdagsághoz. A többség izzad, verejtékez, A családdal épp csak él, Másnak házhoz jött a bőség, Gazdagság, húsos fazék. A cigány még rosszabbul élhet, Most kezdenek mozgolódni, Pedig más nem bántja őket, Csak százados külön módi. Itt is, ott is szakad a gát, Feszülj, izzadj, verejtékezz! Várd, hogy észrevesz az Isten, Ő talán felemelhet Téged. Mosonyi György
Az Isten álma Petőfi: ..."De ha a szerelem föl nem kísér oda, Úgy Isten hozzátok, ragyogó csillagok! Úgy szebb a föld minden búbánata mellett, S enyésszem el, ha a sírba fognak tenni!... A szerelem mindent pótol, s a szerelmet Nem pótolja semmi." Mosonyi: A szerelem arról is szól, Hogy virág nyit ki a föld alól, Két különböző lény, Utódaiban tovább él. Tovább élhet?! Akkor a szerelem az élet se érhet véget! Akkor a test, a szellem, Eltakart titkokat fellebbenthet! Nem takarja el semmilyen mocsok. Az Isten mosolyog. Erről álmodott! Mosonyi György
Isten éltessen! Az ember életénél mi lehet fontosabb? Talán a Földnek élete. Kívánom, hogy nagyon sokáig, Boldogan együtt élj Vele! Akik szerettek; szeressenek! Akik gyűlöltek; békéljenek. Illessen Téged Isteni áldás, Gyönyörű, boldog életen! Ezer virág nyíljon körödben, Ne szenvedj semmiben hiányt, Utadon haladj értelmesen, Akkor az élet is megáld! Mosonyi György
Az Isten embert teremtett... Ősz jön, már lassan, múlik az idő. Kevesebb a Nap, több a felhő. Ne búsuljatok, harcos ősz jöhet. Ha összezárjátok, mind az öklöket. Nem ütésre. Erőre gondolok, Az elszántságra, ami jó dolog. Az összefogásra hogy jobb legyen. Az illetékes, mind többet tegyen! Ami úszó pénz, azt megállítani, Amit lehet még: Visszaváltani! Az adófizetőkhöz, őket illeti, Mert a kárt mindig a polgár fizeti. Ötvenhatot végre tisztába kell tenni, Hol emberek haltak, bűnösnek kell lenni! Hajléktalan, cigány, koldus ne legyen, Csak ember. Akiért mindenki is tegyen. Ne nélkülözzön egyetlenegy család. Míg korrupció van és dőzsölhet a csalárd. A politikusok, jobb, ha nagyot lépnek, Csupán az számít, hogy jobb legyen a népnek! Aki ezt vállalta, többet tegyen érte, Gondoljon előre, néhány jövő évre. Szavazni fogunk. mindnyájan ott legyünk! Amivel újra igazságot tegyünk! Egészség, munka, család, spórolás, Nem lesüllyedés, de feljebb jutás. Szabad embereknek, polgároknak lenni, Tessék értünk ennél, sokkal többet tenni! Kemény intézkedést, átmeneti vaskort! Közelíteni a lakkcipőt és bocskort. Palotát, nagy vagyont, a padon evéshez, Kukázást, múltbéli kamat-emeléshez. Ha nem szociális: Nem lehet államunk, Ha nincs egészség: Más kormányról álmodunk! Ha a cigány az ország tizenharmad része, Ennyi képviselő a Parlamentbe férjen! Egy jó keresetnél nem lehet több állás, Pendliző nagy pénzű: Ideje a váltás! Ha szegény az ország: Nem kell gazdag harács, Visszamenőleg is kell az elszámolás. Nem kell egyenlőség, bukott már ez a cél, De míg szegénység van, tennünk kell egymásért. Nem kell millióknál még többet keresni, Míg nyomorult magyart kísérünk temetni. Ez csak átmenet, míg szilárd lesz az ország, De, hogyha nem teszünk, az országot széthordják. Tiszta lélekkel, tiszta kézzel élni, Akit majd választasz, így kell megítélni! Aki dolgozni tud, köteles dolgozni, Az állam köteles erre is gondolni. Amit megtehetsz magadért, megtegyél. Ha meg nem dolgozol, akkor ne is egyél. Új évszakok jönnek, múlik az idő. Nem szegényeket teremt a Teremtő, Egész embert teremt, emberi élettel, Egészséges Földön, új, új évezreddel! Mosonyi György
Isten hozott! Nincs a világon nagyobb csoda, Mint ránevetni erre a Földre. Aki egyszer megszületett Itt szeretne élni örökre. Itt is fog élni, higgyétek el, Valaki szép emlékeként, Amíg ember lakhat e Földön, Amíg lesz élő, szép remény. Millió évek gyümölcseként Világra jött kis bőgő ember, Aki nem érti boldogságát Csak bámul, hozzá érni se mer. Nagy ember lesz, vagy egyszerű, A lélek számít és a tett, Ember legyen, ki szolgál, épít, Rászoruló embereket! Ahogy kívánja tőlünk hitünk, Szertartás nélkül, Belőlünk forrva, Úgy fogadja el majd Istenünk, Ahogy javul az ember sorsa. Megjárni a mi utunkat, Elszántan, a jó cél felé, Hogy bármi sorsunk mellett, Tisztán álljunk Bíránk elé. Lesz Bírád, nehogy elvakulj! Hiszed, nem hiszed, Oda állsz, És minden vétkedet megbánod, Százszor, míg Ítéletre vársz! Ne legyen rettegésben részed, Ne érjen az, hogy esdekelsz, Biztosan állj, míg mosoly suhan Orcáján: Köszöntünk! Vártunk! Megfelelsz! Mosonyi György
Isten hozta Elnök úr! Amerika kitombolta magát; pénzével mindenhova elért, megkeserítve polgárok életét. Míg bombái szerte süvöltöttek, akiket elértek, megöltek. Otthon nyilvánvalóvá kezdett lenni: évtizedek óta elfelejtett leszerelni. A szovjet se bírta, visszalépett, habár nem minden vonás ért véget. Amerika abból akart megélni, mit időlegesen a fegyvertől lehet remélni. És a bankok nyomában a bánat! Kevesebb állás, és az adósság, elvitte a házat! A meghitt fészket és otthont, mert a háború mindent elvont!!! Amerika most szebb arcát mutatta, amikor Barack Obamát végleg befogadta! Szeretet lengi körül, bár ebbe sok disszonáns hang vegyül. Sok dolgot kell elölről kezdeni, ha a Népekkel jót akar tenni. Maradhat gazdag, hatalmas ország, de lehet Hősi Halott; utóbbira is már példákat adott. Csak a béke felé visz a helyes út! A pénznek ezer helye volna, amitől jobb lehet a holnap. Nem a fegyver! A Föld védelme legyen a cél! Levegő, víz, föld, s a Föld tovább él! De először is az emberek éljenek. Tőke-óriások fogjanak össze! Fektessenek be a jövőbe! S az ember, az ember dolgozva akarjon megélni, ne fegyverektől, bombáktól kelljen félni!!! Elég a csillag már a lobogón! Elég a gazdag már a dobogón! A bajok nagyok, de legyőzhetők! Új Elnök! Szolgáld a mát, a Jövőt!!! Mosonyi György
Isten nem választhat Isten nem választhat. Mérhetetlenül nagyobb, Semmint kiválaszthat Kicsit, kedveset, nagyot. Hatalma van, tehát választhat, Legalább egyben. Ő mondja, mondhatja meg: Kit enged be a Mennybe. Mosonyi György
Az Isten veresége A terrorizmus, a háború, Az Isten veresége. Amíg ezeket indíthatják, Hiába nézünk az Égre. A szegénység, az éhhalál, Az Isten veresége. Amíg ilyen megtörténhet, Hiába nézünk az Égre. Az ember a Földet is pusztítja, Az Isten veresége. Amíg az ember rombolhatja, Hiába nézünk az Égre. A harácsolás, a kirekesztés, Az Isten veresége. Amíg ilyen lehet az ember, Hiába nézünk az Égre. A misztikum, bálványimádás, Az Isten veresége. Amíg ezt tartjuk ébren, Hiába nézünk az Égre. Az Isten jónak teremtett minket. Bűneink: Az Isten veresége. Amíg a pénznek hódolunk, Hiába nézünk az Égre. 10 Parancsát se tartjuk. Az Isten veresége. Amíg nem törekszünk követni, Hiába nézünk az Égre. A Demokrácia józanul, Az Isten adománya. Hiába fohászkodunk, Ha a vezető áthágja. Az Istennél, az ezredév Pillanat töredéke, De, ha nem élünk emberül, Hiába nézünk az égre. Mosonyi György
Az Istenek békét akarnak... Az embernek annyi a baja, Míg él, ha él egyáltalán. Tán, csak tengődik, nyomorog, A föld valamely hajlatán.. Küzd viharral, háborúkkal, Uzsorával, munka nélkül, Aggódva, míg infarktust kap, Vagy a bajba bele kékül. Éhen ne haljon a gyermek, Mi lesz holnapra betevő, Miért ily nagy a különbség, Én Uram és Teremtőm? Még a vér is a hit nevében, Ölni ösztönöz Titeket, Éltet adtok önként, de pusztul Az ártatlan, a kisgyerek. Ember pusztul, bár joga élni, Tán jót akartok, de rossz a tett, Megöltök, rokkanttá tesztek sokakat, Elszánt emberek! Elég! Azt mondom, már elég! Megelégelte Föld és Ég, Hogy szanaszét szakad az ember, Hogy ártatlan gyermek szem kiég! Térjetek vissza eszközökben, A tiszta harchoz emberek! Ha folytatjátok, azt kiáltom: Öltetek már eleget! Halálba küldjünk minden gyilkost! Csak ez lehet a válaszunk, Előttetek a meggondolás, Előttetek a válaszút! Terrorista nem juthat mennybe! Sohse érhet Paradicsomba, Mert az Istenek nem gyilkolnak, Csak a gyilkos, a gyilok, a bomba! Nincs Isten, ki gyilkolni küld, Aki ártatlan vért kívánna! Az Istenek békét akarnak, És cserébe békét kínálnak! Mosonyi György
Az Iszlám A keresztényeknél aktívabb. Közülük sokan életüket adják, Hogy elrontsák az "ellenség" napját. Fel se rémlik, hogy akiket ölnek, Szétroncsolnak: gyerekek, felnőttek. Szeretik Őket, vagy megvetik, Ölnek. Életüket adva; megteszik. -A legtöbbször nem is ellenségük. A gyilkolást, tiltja Istenségük. A keresztények hiszik, hogy egykor, A Megváltó, miérettünk megholt. Megváltott hívőt és nem-hívőt, Megváltott ártatlant és bűnözőt. Iszlám-hívő, a halálba is elmegy, Vélt igazért szolgálná az Istent. Bár Istene senkitől se kéri, Ezt a mi büntető-jogunk így méri. Akit egyszer küldenek halálba, Hiába derül ki ártatlansága. Mind a két Tan, tévedhet keveset. Krisztushoz egy szó kell: a Szeretet! Ám ezzel is sokan visszaéltek, Nagy emberek, nagyon nagy üzérek. Egyenlőség nincs népeink között, A háború, közénk költözött. Fejek hulltak nagy forradalmakban, Tanulságok, az irodalmakban. Ha ez így megy, kár nézni az Égre, Itt, a Földön jussunk egyezségre. Ne legyen már, atombomba; fegyver. Több igazság! Jobb létben - több ember! A Hatalom, ne utólag fusson! A szegénynek több juttatás jusson. A válaszunk ne oly formát öltsön: Terror miatt, újra fegyvert töltsön. Az is terror, ha bárkit elnyomnak, -A háttérben tovább gazdagodnak - Szebben élnénk, kisebb gazdagsággal, Még segítőbb kéz kell a Világnak! Mosonyi György
ÍTÉLETEK Volt egyszer egy Afrika, Innen jött az ember. A majom miatt kár lenne Vitázni Istennel. Jöttek értük hajósok. Néger kell, ha jó sok! Hajó tömve tele, Célhoz ér a fele. Ott 1 dollárt adnak érte, Így aztán megérte. Művelték a földet, Számuk egyre több lett. Bennük erő feszült, Aki vette örült. Szabad is lett mára, Különbség kizárva. Indiánok pedig, Békésen kihaltak, Kevesen maradtak, Mutatós írmagnak. A vagyonok nőttek, Ku-Klux-Klan-ék lőttek, Házakra tüzet dobtak, A színesek lakoltak. A SZU visszalépett, tönkrement és vége. De maradt a NATO és atom-lövedéke. Nem csodálkoznék, ha Tokióban égne Több-százezer ember, halálos szenvedése. Peking Fal mögött áll, milliárdos néppel, Szembe is szállhatna az atom veszéllyel. Moszkvában is több van, mint odaát hiszik. Az Orosz Istenfélő, igazában bízik. A muzulmánok meg, szörnyű módszerekkel Ezreket roncsolnak, bombás merénylettel. El nem fogadható, embertelen tettek, De rabszolgaságban oly sokat szenvedtek Emlékezzetek! Mit is lehet tenni?! Emberré! Emberré! Emberré kell lenni! Az ember olykor elmereng: Van igazság emberek? A Pápát honnan választották? Az Olimpiát, Londonnak adták! Nagy profitból alamizsna, Itt a morzsa, - Ne adj vissza! Népvándorlás, aranyért. Bush, elküldött olajért. Több-ezer embert áldozott, Sokak szerint "ÁTKOZOTT" Nagyon rossz a Világnak. Az emberek Békére vágynak. Munkára - Megélhetésre. Nem olaj kell nekünk, de BÉKE! Bíróság elé a terroristákat! Háborút indító "honatyákat" Ha van ENSZ és van Hága, Ítéletük kell a Világnak! Nézzünk az Istenre, az Égre! Aki bűnös, azt elítélje! Mosonyi György
Itt él az ember... Végül is itt él az ember, Körülötte a nagyvilág. Fölötte szivárványos ég, A réten millió virág. Látja e, míg folyton robotol? Látja e, míg jókedvre derül? Ha hisz és tesz, másokkal egyetemben, Akkor minden jó lesz. Sikerül. Morogni könnyű. Nyúzni másokat. Kutya-macska barátságban élni. Sokkal nehezebb, ámde emberibb, A jóért küzdeni és remélni. Hol vannak már a régi mítoszok? Nyakunkon ülnek maffiák. Kegyetlenségek, vérontás, ölés. Nem emberibbé válik a világ. Hová vezetnek szerte kúszó szálak? Megannyi mérges polipkarok? Ha nem tesszük egyenként, közösen: Csak jót szolgálok. Rendet akarok! Életet. Emberit. Gyerekektől, aggig. Megállj uzsorás! Megállj vérbosszú! Az embert nem győzheti le soha, Kegyetlenség, terror, háború! Lehet naiv, de eszmélnie kell! Nem új börtönök kellenek. A gonosz itt él és terjed közöttünk. Csupán szép szóval letörni, nem lehet. Aki vért ont, előre megfontolva, Kínoz, gyötörve éltet, Visszaesik, nem szánalmat kelt Az emberekben, de félelmeket. Át kell gondolni közösen, összefogva, Hogyan kiáltsunk közösen megállj-t! Mert a bűnözés mindig újabb Módszereket talál. Érdemli e, hogy még évekig éljen, Míg áldozata már por és rothadás?! Mert bírája a demokrácia, Úgy ítélt, hogy - szabadságelvonás! Ki kell zárni minden tévedést. Ártatlanul senkit se ölhetünk. Legyen több fórum az elbírálásra, De ölbe-tett kézzel se ülhetünk. Büntetés e, szeretteik szemében, Hogy míg a sírokra virág és könny pereg, A brutális gyilkos TV-t néz, csomagot vár, Nő az ÁLDOZAT és GYILKOS sereg!? Nem lehetnek új "vallásháborúk" "Etnikai tisztogatások" Az életnek, élni van joga! A földi lét, csak egyszer adatik. Az élet itt; maga a Csoda! - Végül is, itt él az ember. Körülötte a nagyvilág Fölötte csillagos az ég, A réten, korán hullt virág. Látja e, míg folyton robotol, Látja e, míg jókedvre derül, Ha hisz és tesz, másokkal egyetemben: Akkor minden jó lesz. Sikerül! Mosonyi György
Izland Izlandi táj az én világom. Fehérség, jég, de csupa fény. És magasba szökve tör fel a gejzír; A forró, áradó szenvedély! Mosonyi György
Izrael Hályogkovácsok! Nekiugrani a Hatalomnak, Mely nem lát, nem hall. Nem látja, hogy szenved Hadseregétől a nép, a gyermek És sok, hősként hal! Házakat rombolnak, A jogban tombolnak, Az erő jogán. Ám a gazdag, A kőszívű nehezen jut át A keskeny tű fokán. Ha egyként pusztul A két nép embere, Akkor is elfogy a mai erő. Az életerősebb, Hogyha fel nem adja, Mindenképpen győz! Nemcsak Izraelben. A Kurdoknál, az ENSZ-ben, A világ százféle részén. Erő-szerződéstől, Látható önkénytől Szenved a szegény! Tisztelet, becsület, Minden emberségnek, A terrorizmus pedig, Kárhozzon örökre. De, ha nincsen haza, Ha nem mehet hova És háza omlik földre? Ha lő a hadsereg, Mert kővel dob a gyerek, Holtan rogy össze! Ki nem bosszulja meg? Csoda -e, ha palesztinok, Amit tudnak, megtorolnak? Teher alatt nő a pálma, Jogot adva, Hazát adva, Át az igazi hazába!! Akinek már van hazája, Kijelölt, védett határa, Meg tudja tenni okosan, Békésen, fokozatosan, Most összefolynak, mint Amőba, Vér folyik nagyon régóta. Izraelen múlik a béke És aki segít, a Menedéke Az arabok el nem fogynak, Ha már egyszer fegyvert fogtak, Nem lehet őket elítélni. Együtt kell élni, együtt élni! Mosonyi György