Mosonyi György versei





Kádár szelleme ...





Kádár szelleme visszajár.

Sokak szívéből el se ment.

Akiknek jobb volt,

Nem dobogtatja szívüket

A történelem.

Akik látnak új botlásokat,

Új bűnöket, harácsolást,

Nem értékelnek új törekvést,

Új szellemet, fellángolást.

Ami rossz, - ma is el kell vetni

És szolgálni kell - ami jó.

Vissza az elorzottakat,

Börtönbe gyilkost, harácsolót.

-Tedd szóvá a franciáknak,

Hogy hulltak, hulltak a fejek,

Válasza büszke tudattal, hogy:

Így írtunk történelmeket.

Hajtottak egykor: TSZ - be, Pártba,

De megbékéltél, - Így lett Atyácska.

Néked a Zsarnok is Jóska lett.

Te így írtad Történelmedet!

Az adósság elborított,

De zengett az öndicsérő ének.

Volt gondoskodás adósságra,

Így múltak el a régi évek.

Volt munka. Mindenki tett-vett.

És vitte haza a borítékot.

Öröm lengett. Kevesen látták,

Hogy elsötétül a fényes égbolt.

Nemzetközivé lett a Világ.

Nem a himnuszban zengő módon.

Elmaradott a kommunizmus,

A tőke maradt fenn a porondon.

Ha szép emléket még szebbekbe öltesz:

Az önkényuralom - milliókat ölt meg!

Az elavultat el kell vetni,

A népet el kell tartani,

Munkával, hogy képes legyen:

Vetni, magának aratni.

Oly képviselők kellenek,

Kik nem élnek jobban nálatok,

Az értetek dolgozót kell

Mindig választanotok.

Ápold akárki szellemét,

Senki se tiltja meg Neked!

De tájékozódj a Nagyvilágban,

Így írd meg történelmedet!

A szélkakast tedd el vitrinbe,

Ki most is prófétád lenne itt,

Képviselőd olyan legyen,

Kit jó, vagy rossz,

El nem tántorít!

Ki elvet forgat, - ne vezessen,

Jó helyre Ő már nem vezet!

A barikádon oda-vissza,

Lépkedni Véled nem lehet.



Ápold akárki szellemét!

Senki se tiltja meg Neked!

Ám - tájékozódj a Nagyvilágban,

Így írd meg történelmedet!



Tahi, 1999. November 26





Mosonyi György




A kalap... Egyszer ázzon meg jól a kalapod, Akkor, akár el is dobhatod, Mert úgy fog kinézni, Mint a cápa, Egy jóval nagyobb cápa hasában! Mosonyi György
Kapaszkodó - sáv Kapaszkodó - sáv. Itt állandó a hegymenet, Állandó a kanyar. Itt él a Magyar, Kinél több a benzin, Erősebb a motor, Lelép mellőled - valahol. Ott tátong az árok! Ott a szakadék! Biztos halál rémít, Vagy lehetsz; nyomorék! Kilövik a szemed. Beléd rúgnak páran, Következményeként; Ezer hazugságnak. Magyar zászlót ne vigy'! Himnuszt ne énekelj! Csuklyásokkal szembe Sohase ünnepelj! - Ez az a nevelés, Átkos-utód tana: Fogadd el a terrort; Nem számít a Haza! Nincsen becsületed. Utcára tehetnek. Ne nézzed a sorsát Öregnek, gyereknek! Hazugságban élni, Egy hazugtól félni, Ki hazugokat, Majd jól levezényli. Megtömi zsebüket. Övé, rég tele van. Ez a harácsolás, Mindenedet felfal! Nem húz a Magyarhoz, A hazudozók atyja. Terror-legény bérét, A végén megadja. Magyarok Istene! Vidd innen ez átkot! Hadd építsünk Igaz, Jobb Magyarországot! Mosonyi György
Kár... Hörgőmmel valami van megint. Muszály verseket írnom. E rossz szokást, a versírást, nem sikerül lebírnom. Mindenki mondja: mit sem ér! Kritikus mondja: rossz! Mégis nyúlok a tollamért, telik a papiros. Hörgőmmel valami baj lehet, muzsikálja és fújja, újra ontom a verseket, s elkezdem újra, újra. Nagy betegség és nem öröm. Azon izzadok folyton, kobakomat töröm, valahogy csak elrontom. Persze mit írok, mind igaz, de van igazabb és szentebb. És a kérdés meg mindíg az, melyik köztük a legszebb?! Kritikus varjú: írnod kár, Legfeljebb csakis magadnak! Téged föld és kapa vár, s nem az egekbe ragadnak. Vagy, ha így érzel idelenn, ez csak magadnak ének, mert ez nagyon idegen nekünk, s a világ fülének. S ha eszmét keresnél idelenn, Rajta! Nézd a csigát csak, hogy tapogat és eleven, és nincs se füle, se farka. Mosonyi György
Karácsony Égető szükség volt már a Szeretet ünnepére. Folyt az ádáz dulakodás, hullott az ember ezer testvére. És a Szeretet ünnepén az ember bűneit letudta. Voltak bűnbánók is köztük, de volt, ki ölni kezdett újra. Ez mindmáig hasonlóan megyen. A nyomorulttól a pénzt elszedik. Közszolgákat, a közös kasszából tovább is megvehetik. Háború foly' a lelkek ellen, csonkítnak, irtnak népeket, a Szeretet ünnepén persze, harsognak szerető éneket. Csak így tovább emberiség! Csak így, hazudozó kormány! Állj diadalittasan, az ál-szeretet dicső ormán! Ha kifogy erőd majd és bicegsz, majd, ha részrehajlásokért fizetsz, majd, ha nem lesz számodra mélyebb, akkor jő el a döbbenet, Néked sincs örök életed. Égető szükség van tovább a Szeretet őszinte ünnepére, de folyik az ádáz dulakodás, elhull az ember szegény testvére. Mosonyi György
Karácsony 1999. Mítoszokba vész a hit, Az Isten születése. De itt az ember valója, Öröme, szenvedése. Három király, meg pásztorok, Olyan mindegy ma már, Emberre várt sok - sok ember, Vagy pusztul a világ. -Atomítélet ma is lehet, Nem kell Istenre várni! Csak folytatni az embertelent, Azt kell végigcsinálni! -Ha mégse, ha ember maradnánk, És - hallgatunk Isteni szókra, Még jóra fordulhat sok minden, Ember lehetünk valóban. Ha nem veszünk el láp - világban És küzdünk a bűnök ellen, Ő - segít, hogy megmaradjon, Igaznak az igaz ember. Fény, pompa, csillogás, Csak a szívben lengjen, Szerényen élve cél legyen, Hogy senki se szenvedjen. Hajléktalan, nem tűrhető, Se nyomor, se éhhalál, Se háború, a megoldásra A békés szív úgyis rátalál. Erre int sok, sok formában Erre int sok, sok hitben: Csak emberként, a jóért küzdve, Élhet számunkra - Isten! Ne keresd Őt a könyvlapokban, Benned van, - minden sóhajodban, Ne keresd Internet - égi kódban, Ne keresd másik Földlakóban, Keresd - Jótettben, segítésben És Véle lehetsz a Fénylő - Égben! Mosonyi György
Karácsony 2000. Kétezer év a Csillag óta. Jobbak lettünk -e emberek?! Igen, de rosszabb lett a rossz A bűn - szörnyűségesebb. Már rajtunk áll a lét. Nem csak az egyes emberé, Maradhat -e a kék egünk, Vagy ránk jő a Sötét?! Nem mondom, hogy értelmetlen, De nehezebb, egyre nehezebb, Mert annyi érdek, nemzet, nyelv, Oly sokfelék az emberek. Atombomba, taposó-aknák, Terroristák és gyilkosok, És szegények és nyomorultak, És méltatlanul is gazdagok. Kék tengert kaptál, zöld mezőkkel, Békét, égbenyúló hegyekkel. Most harsogó, szennyes a tenger, A hatalmaknak már atom kell. -Híd kell már, széles: Az Óceánon, sarkok és pálmafák fölött, Ez csak úgy megy, ha a szeretet, Végleg a szívünkbe költözött! Híd - a gazdagtól, a szegényig, Hogy élhessen, ki dolgozik, Ki nem hagyja magát és családját, Jót tesz és jól munkálkodik. Politikusok és kormányok Szolgálják, aki szavazott, Ne lélektelen irányítson, De aki tett és dolgozott. Híd kell, lélektől - lélekig, Akármi Ünnep bennünk égjen, Éljenek mind az emberek, Szeretetben és békességben. Az ember csodája százszínű, És van néki régről Csillaga, Ha él benne a szeretet, Nem veszhet el, most-már soha! Mosonyi György
Karácsony 2001. Lesznek -e még, hajdan volt Karácsonyok, Szeptember 11. után? Csak állunk a fenyőnél - értetlenül. Tudjuk: nagy az ember bűne és felsorolhatatlan. A szörnyű terror pedig, már itt él - közöttünk. Csak az Isten joga: Lángokban ítélni! Az Isten nem büntet ártatlanokat. Uram! Ne büntess ember által! Csak Te lehetsz bíró Egy személyben. Embernek erre nincs joga! Uram! A Te bölcsességedre hagyatkozunk. Add vissza a Karácsonyt, Gyermekek, imák, csengők tündéreit! Nem akarunk jobban élni, csak békében. Úgy, hogy mások se nélkülözzenek! Az ősi kandahári tájon, Ahol talán bölcsőnk ringott, Nem akarunk gyűlöletet, - pusztaságot! Nem akarjuk, hogy a szegény, Szerencsétlenné legyen! Nem azért neveltük gyermekeinket, Hogy - meghaljanak! Nem azért tanítottuk, Hogy baktériumok pusztítsanak! Nem azért tanultak, Hogy szörnyű fegyvereket alkalmazzanak! Múljék el tőlünk is a keserű-pohár; Add vissza erőnk, Hitünk! Ember-milliárdokat senki se láthat át Tévedhetetlenül! Csak Te lehetsz az Út. Az Igazság. És az Élet! Karácsony van. A szeretet ünnepe. Add Uram! Hogy mondhassuk újra, Szerte a Világon: Boldog Karácsonyt! Mosonyi György
Karácsony 2002 2000 év - egy pillanat, Az Isteni-végtelen vizén. Erősíts minket Istenünk, E- Szent ünnepség küszöbén! -Nem merünk belegondolni, Holnap mi robban, sistereg, Kirobban újabb gyűlölet, Halált osztó, új hadsereg?! Karácsony: Szeretet ünnep lenne, Az ártatlan, Kisded-istené, De újabb vadságba haladunk; Érdemelt végzetünk felé?! Nem kérjük: Újra válts meg minket, De nyissad ki jobban a szemünk, Lássuk be, - miben tévedtünk, Mi fordul újra ellenünk! Kufárokat űztél ki templomból, Támadt kufárok új hada! Harácsolás, haszonelvűség, Halkul Karácsony szent dala. Mégis, mégis, - fejünk emeljük, Tehozzád fohászkodunk, Tebenned bízunk Mindenható! Te lehetsz csak a Mi Urunk. Erőszak helyett; szeretet! Ez a Te Igéd Istenünk, Ez erősödjön meg a Földön, Erősödjék, e- Szent-hitünk. Szóljon Karácsony szent dala, Királyok köszöntsenek, Éljenek! Éljenek, boldogságban A Világon, - mind az emberek! Hangozzék Karácsony szent dala: Megszületett! - Él a Remény! Hogy olyan legyen szerte a Föld, Mint Szent Karácsony Ünnepén! Mosonyi György
Karácsony, 2003. Emlékbe hajló ősi dallam, Itt él a szívünkben mélyen. Felcsendül misén, a fák alatt, A szeretet, a Karácsony - Éljen! A Kisdeddel a szeretet született. Terjedt a Földön, puhán, keményen, Vértanúság, bölcs bocsánat Azóta bimbóz a Föld szívében. Isteni szikra, Isten által, Azóta fog át népeket. Hiába fegyver, vér és bomba, Hisszük, hogy mégis béke lesz. Először itt lesz a szívekben. Megállítani nem lehet, Haszonlesés és bűnös ármány, Nem hódít többé népeket. Oly könnyen kezdünk háborúzni. Alig-alig ellenkezünk. Merre a terelő-tábla mutat, Arra megyünk, arra megyünk. Kusza halmaz új törvényekből, De nem tartjuk meg a régit. Harácsoljuk a földieket, Alig látjuk az Égit. Adj Urunk új erőt szívünkbe, Ne csüggedjünk el soha már! Akkor nem csak a túlon-túl, De itt a földön is béke jár! Mosonyi György
Karácsony 2004. Sötét az ég, nincs Isteni-csillag, Ki elvezetne Királyokat... Fegyverek dörögnek, Haldoklók hörögnek, Rakéták zúgnak; Irány: IRAQ! Krisztus hiába halt szörnyű kínhalált? Nem lett az-óta emberibb az ember. Öl, pusztít, gyilkol az-óta is. Mindmáig se él szeretetben. Pusztul Földünk; a víz, a levegő. Kihalnak sorban az állatok. Erdők lobognak, fegyverek ropognak. Hová tűnt a Paradicsomi állapot? Urunk! Istenünk! Nézz le ránk! Mert mind -e pusztulást csak Te láthatod. Mekkora sírhalom kell majdan IRAQ-nak?! Adj még egy esélyt Embernek - Fiadnak, Hadd tegyünk többet fényesebb napokért. Ne megátalkodott, haszonszerző döntsön Az Élet ügyében! A béke, tisztesség, becsület pedig, Örökké tündököljön! Urunk! Istenünk! Nézz le ránk! Mezítláb megyünk Fiad Útjain; ez való mihozzánk. Karácsonykor az Út mifelénk újra int! Urunk! Istenünk! Nézz le ránk! Hadd fogjuk le a háborús - kezet. Lásson tisztábban - Emberül! Béke melegítse föl szívét, Valóbbá lesz, az ősi Áldozat, Akkor itt minden, minden felderül És mindenkinek egy Új Csillag felragyog! Mosonyi György
Karácsony közelít!? Szebb, jobb Karácsonyra várunk. A béke, a szeretet a leghőbb vágyunk. Hogy békében, csendben, halkan hull a hó, a havat és nem önmagát rázza a télapó. A Gyed Maróz. A boldog béke száll alá az emberiségre. Csak csodálkozom. Nem akarom elhinni; Az emberiséget a versenyekre bízni?! Ezt nem tanultam. Ezt nem tudom. Ezt megtanulni nem akarom! A szeretetet tanultam. Amíg éltem, gyakoroltam. Alig, alig versenyeztem. Csak sakkozgattam, és néha nyertem. Van erről is egy érmem. De, hogy minden a verseny, az már nem érdem. Élhessünk a szavak hitelében; Nem így volt, egynéhány évben. Vitatkoznék azzal a nézettel, Hogy Nyugatnak hisz, nem hisz a Keletnek. A "csendes" Don int, hol sok élet ellángolt. Fagyban, vérben, távol a határtól. A fenyőfa, csak csingiling - támfal, ha úgy lesz béke, együtt a hazugsággal! Segíts magadon, Isten is megsegít! Az Úr, majd elbírálja a népek tetteit. Hogy eredmény, hogy elértük, megértük; A fagyos Holdnak porába beléptünk. 10 millió szív ver ebben a hazában. A szolgálata a cél! Nem a birtoklása! A gőg, már olyan sok e szegény országban, Mint a fény, a pompa, vágott fenyőágban. Nem kell a gazdagság! Szegénynek kell adni! A beteg meg éljen! Ne kelljen meghalni! Az ég akkor kékül. Az Úr velünk megbékül. Lesz igaz Mikulás! Kenyér, hús, tán kalács! Ekkor talán az Úr, csettintene végre; Képemre teremtett békés, boldog népem! Mosonyi György
Karácsony táján Milyen az életünk itt a Földön? Elmondom Néked, - Ó! - Uram! Küszködünk, ahogy előírtad; Jó bő - többmilliárdnyian. A háborús erők viszik a prímet. Nehéz alkotni reájuk jó rímet; Tömeggyilkosok. Aki kiszolgál, el is nyom egyben, Olykor, csak néhány - százmillió embert, Kopaszodunk. A Föld és a fejünk. Hol boldogok vagyunk, hol meg szenvedünk. Ez az életünk. Karácsony táján zenél a szó. Jön! Megszületik! A Megváltó! Kicsike, Picike, Kisded Élet. Bölcsőben látja a szegénységet. Himnuszt zeng, zenél a szó! Megvált minket a Megváltó! Újév is lehet, új esztendő. Mit írhat elő a Teremtő?! Amit előír, teljesül! Akarata van legfelül! Karácsony. Csillag. Pompa. Fény. Szegénynek születik a szegény. Gazdagból, gyorsan lesüllyedhet; Szegényből, alig-alig emelkedhet. Ez a mai élet lényege, trendje; A szegény- és gazdag helyzetek rendje. A gyakorlatban pedig, kevés ez emberek! A lényeg-lényege, az emberszeretet! Az emberiességet, az Isten látja. Ő sohase magányos, sohase árva! Sajnos, lehet, lehet hajléktalan; Ez a parancs: Halj meg boldogan! Nem látható Lelked, majd Ott üdvözül. Tested elporlik. Előbb kihűl. Neked fáj, míg omlik. Neked! Neked! Szenvedhet tőle, mind, aki szeret. Mennyei kórus az Égbe hív el. Életed szép volt. Emberi Hited. Dicső Lelked él, míg a Világ, Világ. Volt elég jótetted. Volt Hívő Imád. A tested, nem tiéd! Nem volt az soha! Sorsod lehetett jó, vagy mostoha. A Lelked, a megérdemelt Egekbe száll! Karácsony. Újév. Új Életed vár! Mosonyi György
Karácsonyi kérelem Ma is elmennék Három király után, Ha lenne fölöttem Égi fény. Világítva az Ember útját, Ha lenne lidérces Szép remény. Égi fény helyett Pokolgépek Ketyegnek, Üt bennük az óra, Istenünk! Szólj! Mikor válik Az ember Reménye - valóra?! Felsorolni is Nehéz lenne, Mi fenyeget, Ami nem látható, Nyissad már ki a Szemüket, Te kisded, Felnőtt, - Alkotó! Világosodjunk Égi fénytől, Mert hiába tudjuk, Ha nem merünk, Hiába látunk Sok veszélyt, Ha nem teszünk, Ha nem teszünk! Sokféle ember, Sokfelé húz, Nincs egységes Akarat, Ki összefogná, Vezetné népét, Hogy egyet tegyen A Nap alatt! -Kérünk Istenünk: Égi fénnyel, Világítsad ma is Utunk, Mert botladozunk, Ha nem segítesz, Mint annyiszor, Most is elbukunk! Világíts nékünk, Újra, újra, Erősödjön meg a hitünk: Amíg a jó úton haladunk: Óvja az embert - Istenünk ! Mosonyi György
Kármán Irén! Cseppben a tenger. Tengernyi bűn! Az Igaz, lehet a végén felül?! A titkosítás, a bűnök kútja! A terror, a bűn nyílegyenes útja! Lefelé! A mélybe! Maffia - sötétbe! Rend lesz, vagy maffia ország? Ütlegelések a testen, az orcán! Rend lesz, vagy maffia ország? Kilépett. Elküldtük. Utána, ugyanitt üdvözöltük! Azután, csaknem bocsánatot kértünk! Nem a sebzett Néptől! A rend-őrvezértől! Ez volt egy figyelmeztetés. Utána, bérgyilkos; lövés! A maffiózók, nem lacafacáznak! Szőkítenek. Vagyonokat zsebre vágnak. Hol vannak százmilliárdok??? Hetykén felel rá egy, ő is milliárdos: "Hazudni itt, sohase tilos!" Kocsiderékkal új jog; papíros! Az értelmiség, az Elnök, Erkölcsi kérdést magától, ellök! Van néki elég baja a joggal! Viszonylag, békés a hazugokkal. Gyorsan ír alá, miként a gép! Tetszik a csend; a "védett" Magyar vidék! Csendben temetnek egy Képviselőt Debrecenben; itt is keresnek elkövetőt. Kármán Irén! A maffia újra hadat üzen! Minden köznapon, minden Ünnepen! Amíg irányíthat a héttenyerű "táltos". Az éjt, nappallá hazudó nagy vámos! Betegek! Magyarok! Mi lesz Véletek?! Míg nem hallhattok igaz beszédeket; Míg "minden negyediket el lehet kezelni" Az ilyen "minisztert" meg lehet menteni??? Egyetlen beteg élete az, semmi?! Az ilyennek mégis a székében kell lenni?! Ekkora hazugság! A Ház, fel nem hördült. A hazug mellett a másik; még nyugodtan ott ül!!! A beteg rémüldöz'. Rettegve háborog! Ez nem szervezés! Gyötrelem! Nem reform!!! Kármán Irén! Giz-gazos Duna part rejtette testedet. Magának érzi a Nemzet a sebedet! Nem nyelhet el senkit a maffia! Mindőnknek ki kell ebből lábalnia. Rend kell itt! Rend lesz! Mindenki így felel! Erkölcs! Felelősség! A bűnnek menni kell!!! Mosonyi György
A karvalytőke Mindenkinek lehet pátosza, őse; Turulmadár helyett, karvalytőke! Ha a Magyarokhoz tartozol, A karvalytőke nem lehet rokon! Ma, jó, ha sűrűn imádkozol; Rokon, segítő, nincs már sehol. Talán a nagy Orosz honból jöttünk? Százszor megverettünk, legyőzettünk. Mohács, Trianon is kisebb lehet, Mint a karvalytőkés, - ma gyurcsány-sereg! Belülről bomlaszt! Saját várat épít! Hazudik! Minden sarcot megszépít! Európa néz, mint török időben. A Magyarok baja, talán, már időtlen! Nincs jó barát! Csak tőketársulat! Legyint, vagy int; elvi utat mutat. De itt, már rég nem elvek döntenek! Elviszem pont! Győzi a hazug sereg! A bajvívók, magukban küzdenek; Alig ér hozzájuk igaz üzenet! Kaparj! A szemét is! Kórházat is madár! Nem jó a Turul! Jó a tőkés-karvalymadár! Szegényül a Nép, amerre néz; Percenként a hazug hinti el üzenetét! Mindig az tervez Neked szebb holnapot, Ki Rajtad, közpénzből megtollasodott?! Milliók látják, érzik ma már: Ez a megveszett karvalymadár! Fekete szárnyak, fekete árnyak, Koppasztanak! Ölnek! Viszik a Hazádat! Ha a Világ ilyen, nálunk is így legyen? Nem az Úr?! A karvaly úr, az emberen??? Ha belenyugszol, ma, holnap nem teszel, Örökre elveszel, örökre elveszel!!! Utódod botozza látatlan sírodat, Hagytad, eltűrted a sarcot, a kínokat! Mindenki látja, tenni kell! Nagyokat! El a hazuggal! Le a karvalyokat! Mosonyi György
Katángok kékje Katángok kékje a tájon; A földön is az egek kékje már A Magyar ember is, a békére vár. De hazugok, gyűlölet-beszédről beszélnek, De nem számolnak a széllel. A szél is együtt zúg már a Néppel! Mindent elhoz, elvisz a szél; A szél is a sújtott Népnek mesél... Hogy lehet összevetni egy-két embert, Milliós szervezettel?! - Mindig lesznek sötét erők, Kik zavarhatják a térnyerőt. A törvények szellemét, nem nézik, Betűit, vagy hiányát idézik! A szájbarágást rágják szeretettel; Csócsálva, rikoltó megfizetettel. Nincs száz elágazás a jogban. Csak kilencven kilenc; a hiba ott van! Ha dicsőség az '56.; Ne tovább!!! Demokráciát! Ne újabb elnyomást! Ha az MSZP-nek nincs más embere, Hát éljen ő vele! De aki véd, így formált egészségügyet, Nem jól lát. Nem jól hall. Kicsikét süket. Szolgálja tovább a Gyurcsányt. Kövesse; Aki terrorizált, a Magyart lövette. Az, csak jó nekünk, ha ilyen a legjobb emberük! Ki folyton beszél; mellényúl; úgy látta; A pufajkást, kitüntetésre ajánlta. Választás. Bejegyzés. FIDESZ, tán elaludt?! De a győzelméhez, nyitva még az út! Régen mondogatta, soká tapogatta; Egyetlen polgár, lám, meg is fúrhatta! Gyurcsány, ezt, így is teheti!? Az összlakosságot is fenyegetheti!? Új megszorításokkal, Ha "elmegy a pénz" a választásokkal. Az pedig, elmegy. Hihetünk neki. Unokáinkat is nagy csőd fenyegeti! Bár, még el se számolt, Hol, ki, mennyit rámolt, Vitt ki az országból. Kik részesedtek, a csőd-adósságból?! Az elszámolás, sohse lesz érdeke! Haverság zsebe, pénzünkkel van tele. A kutya ugathat. Halad a karaván. Egyre többen látják, mi lett, mi vár ránk. A kecske pedig, mekeg. Takarékoskodunk! Kell a kormánynegyed!!! A biztosító, biztos profitra vár!!! Hazudhattok itt is; rá is talál!!! Mit évtizedekig az Államnak fizettünk, Kifosztott emberként, újra fizethetjük!!! Mégis túl kell lépni, a nagy magyar sáron! A hazugon főleg és minden hazugságon!!! Katángok kékje a tájon. Mindannyian ott legyünk, minden választáson! Mosonyi György
Kati? Mikor a kis nő végleg ejtett, Köszönni is, majd elfelejtett. Viszlát! Így szólt és ezzel elment, Nem bánva, nékem ez mit jelentett. Azt jelentette ez, hogy vége, Így zárult hiú, vak reményem. Én pedig, mást már nem tehettem, Csak szerettem még, még szerettem. Hogyan ment el? Kit érdekel! Ő az, kit szívem nem érhet el, Ő az. Kit szívem nem érhet el. Mosonyi György
KATONASÍROK Az idő el se mosta még a katonasírokat, Már megjelentek a kérdőjelek. Amerika, így járatja le a "D" napot. Új rakétákkal tömi a holnapot! A Perzsa-öbölben hadihajók. És még hány tucat helyén a Világnak?! Témát adnak a hithű Pápának. De, már új nácik bakancsa dobban! Kicsi és nagyon nagy országokban. Itt, már az Árpádok lobogója is kínos. És új sírt kap a világégés katonája. '56., már történelmi aranyban, De Népe, 50. évet se ünnepelhetett; A kormány hozta el Nékik az ütleget. Kezet? Igen! Vétót; senki se emelt! Elnök szerint itt, ez, demokrácia lehet! Még új jogokat alkotnak, magyaráznak, Itt és sok más helyén a Világnak. Az USA Elnök, még szabadságról beszél, De háborúzva, a szabadság, nem él! Politikájuk kettészakadt, Az Elnök, már, csak vétó - sikert arat. Emberek halnak éhen a Földön, Terrort, szegénységet kaphatnak ma kölcsön. Tömegek jönnek, kérnek: Hadd éljünk! Katonák sorfalat állanak eléjük! Hazánk is hazug-hatalom tanyája, A haszonélvező, a jogász megáldja. Harácsolás volt, van és talán leszen. A "sorstalanság" lesz úr az emberen. Ki a választásnál többletet ért el, Csak ócsárlást nyújt az ellenzéknek?! Kubában, égette a rakéta az amerikai Népet?! Lengyelországban senkit se éget?! Talán, meg se érem az új Elnököt, Bár tudni szeretném, hogyan elnököl. Mit tett az Úristen a hazugokkal?! A hiszékeny, becsapott Magyarokkal?! Mert örökké Istent dicsérni, kevés nekem. Nem erről szólott, az életem. Mosonyi György
Kék bolygónkon... Várunk UFO - kat, Csodákat rendre, És alig gondolunk A másik emberre. Égetjük a Földet, Mely egyébként is ég, Hajtjuk az Élet kerekét. Nem elég! Nem elég! Nem elég! Van kezdet, tartam És mindennek vége. Kinek lehet -E felől kétsége?! Szeresd a Földet, az életet! Szeresd a percet, az éveket! Ki Téged szeret, Szeresd! Szeresd! Szeresd magad, Ki utánad marad. Ne mondd - oldja meg Ő maga! Utánad suhanhat sóhaja. Légy Te jobb, mindegyiknél, Ha csupán, csak emlék lennél. Ember. E szóról, Köteteket lehetne írni; Ki az valóban, Kit az Idő teremtett és Alig lehet lebírni! Az Idő, mégis Úr mindenki felett. S ha jő a nap, Nyugodtan hajts fejet... Éltél, adtál, szerettél. Hát valaki, mégiscsak szeret! Tán meg se tudod sohase, Hisz túl nagy lesz Köztetek a tér, Ám a jóság, a szeretet, Másokban újra él. Látnak minket a csillagok az égen! Ne a Kék Bolygónk, a Földünk; Szívünkben a szeretet égjen! Mosonyi György
Keleti pályaudvar Vonatot indít Tirgu Mures - be. A szél a pályaudvari tetőt megemelte. Majd, ha ott is kalapot emelnek a hajdani magyar neveknek, mert ott Magyar tömegek élnek, akkor lesz vége a Keleti pályaudvari szélnek. Mosonyi György
Kell az ENSZ ! Kell az ENSZ. Tépázzák sokan, A pénz, a hatalom és a fegyver. Ma már a földön békén igazgatni Ilyen szervezet nélkül nem megy. Érdek, hatalom túlsúlyra kerülve; Új, új viszályok lobbannak lángra, Nélküle rendre új háború, csapás, Új vészek törnek rá a világra. Korlátozva, de megjelenhet itt Más érdek, nézetek pislákoló fénye, Véle talán lecsökkenhet egykor, A háborúk szörnyű, tömeggyilkos réme. Ma még a világ - szövevény. Lápok, buktatók szövevénye. Összefogva reánk köszönhet Édes reménységünk a Béke! Kell az ENSZ. A vallás, az egyház! Mind, kinek van hű tana, Hogy a szegénynek, rászorultnak, Lehessen némi oltalma. Új világ kell, - erőszak nélkül. Nem kell az Óriás-erő. -Embert teremtett- egyenlőeket! Jó szándékkal a Teremtő. Óriás is csak úgy lehetne, Ha kicsik milliárdja él, Nem retteg, nem szenved, nem könyörög És soha senkitől se fél! Ó! Add meg Urunk! Ez Új Világot! Amit alkottál, réges - régen! Hogy újra emberség és Te uralkodj, Mindenütt. A Földön és az Égen. Segíts Urunk! És a békesség Mindenütt velünk lehet, Te ítélkezz! Ne hadseregek Az emberek, népek felett! Legyen áldott az akaratod, Ne gyarló emberek kedve, kénye, Ragyogjon ránk az Egek Áldása, Az embereknek szánt Üdvössége! "Uram! Háborúkból jövünk mi. Segíts! Vagy soha se lesz vége! Segíts a háborúk ellen! Urunk! - Mert Te vagy a Béke!" Mosonyi György
Kell egy rendes ember... Ahol ilyen a miniszterelnök, Ott szaporodnak az erkölcsi felhők. Szaporodik, a félremagyarázat, Szaporodik a bűn, a gyalázat! Kellett volna egy halk szavú ember, Ki bajt felismer; sorolni kezd el. Ez kell; és ezeket megtenni, Hogy jó irányba, tovább tudjunk menni. Tapasztalat. Szakember. Emberi. Kit a Köz', tisztel, elismeri. Nem táncol, hazudik, folyton beszél; Hajlik, amerre fúj a szél. Kit ellenző elismer; úgy bírál, Nem részére hajló a jogvilág! A bűnös, az, bűnös! Bűnhődni kell! Nem kell a titkosító napi-lepel! Ő, nem gazdagabb, mint az átlag, Kit a Haza jobb sorsa is áthat. Ha a baloldal, baloldal marad, Mindegy, hogy melyik oldal arat. Győzzön a jobb! Mert ez is verseny. Győzzön a jobb! Győzzön a szellem! Győzzön a Nép! Szolgálom én! És mindenki más, ki belőle él!!! De sajnos, sajnos, nem így alakult. Kísért, a sokszor eltorzított múlt! Modern a terror. Ömlik a szó! Terjed a hazug. A hazug-adó!!! Ma is kell egy rendes ember. Ing az inga; a rend is, e "rendben"! Ma is kell egy rendes ember!!! Mosonyi György
Kellek-e még? Újabban, jobban eltűnődöm, Kellek-e még én a Földön, Kellek-e még én a Földön. Azelőtt is eltűnődtem, Nem lenne-e jobb a földben, Nem lenne-e jobb a földben. Azért szűnik meg-meg reményem, Mert nincs már fenn Napom az égen, Mert nincs már fenn Napom az égen. És más már öregnek; félhomályban, Napsugár helyett, holdsugárban, Napsugár helyett holdsugárban. Eltűnődöm, és nem állok ellen. Eltűnik erőm, lényem, a szellem, És minden békésen tovalebben, És minden békésen tovalebben. Mosonyi György
A kenyér ünnepe Ide hozta Árpád az Ő Népét, Záhonytól - Zaláig e tájra. Itt él, sír és vigad a Nép, augusztusban Új Kenyérre várva. Fütyül a szél a Hevesi dinnyén, mosolyog a Nap Soproni kéknyelűn, dühöng a pesti politikán, Tokajon pedig felderül. Itt hullámzik a Magyar tenger. Sok ezer gyermek kacagás. Az Új Kenyeret megünnepeljük, augusztusban ez így szokás. Petőfi itt ment Debrecenbe. Gyalog ment és nem autón. El se tudja már képzelni az azóta több millió utód. Itt lobbant láng "A grófi szérűn" Zokogott, zokog koldussereg, itt mindíg becsapták a szegényt, szűken mérték a kenyeret. Mindíg "egyenlő" volt a gazdaggal, úgy szolgált, ahogy Őt kellett volna. Mindíg azt mondták: "Nagy a jólét!" és emberibb lesz a szegény sorsa. Mindíg bambán ültek ott fenn, de "jog" az volt a papíron; Sohase lehetett úgy szólni: Ez szörnyű! Ezt már nem bírom! Tisza ringatta itt a Népet, Duna mondott Nyugat - mesét, lélekben itt volt mindíg velünk az Új Kenyér, a több kenyér. Nyári nap, ha égett a földön, izzadt izom, ha megfeszült. A munka, szorgalom teremt, ha bármi álom teljesül. Ha van kenyér, ha áll a ház, ha a kerítés nem likas, ha van kedv és kacagás is, a lét, ha nem oly siralmas. Ha pince is van, csűr is telik, ha a krajcár nem kuporog. Ha nyíltan nézhetsz a szemekbe, ha az ember nem szorong. Mindegy, hogy hogyan nevezték, hogy elhagyta Árpád Vereckét. Volt egy áldott nap és ünnepelték az Új Kenyérnek ünnepét. Habár sokunknak a Szent a kedvesebb; a Szentek gyarapodnak, a kenyér egyre kevesebb. Az Alkotmányt rég nem kell ünnepelni. Sok víz folyik le Dunán, Tiszán, mire Hazánkat magáénak tudja minden polgára igazán. Mosonyi György
A Kenyér ünnepe előtt A hatalom Tőlem messze jár, csillag helyett a földnek éje vár. Nemcsak én leszek lenn, nagyon mélyen, ilyen sorsra juthat szegény Népem. Utcára teszik, elűzetik, majd szoldát-kiszolgálónak felveszik. Itt is a "modern" rabszolga, nemcsak Afrikából hurcolva. Éhhalál lesz itt ez övezet, majd mutatja régész kövezet. Nem, nem, ez ma még nem rossz álom, ez ma még terjed a Világon. "Kormányfő", ki naponta hazudik, USA, ki új, új háborúkat indít. Egyház, hol elfogyóban a hit. ENSZ, hol asztalra verni tilos! Cipővel; van róla papiros. A föld volt itt egy éltető elem. Most,tengődni, meg nem halni kegyelem. Most iskola, kórház, jog bezárva. Ilyen a Nép, ha kizsarolt, ha árva. Eddig jó gépeket gyártottunk, most kerékpárokat importálunk. "Állami" pénzeket herdálunk. A békének, a kultúráltságnak vége! Ez a bűnözés csoportos törvénykezése. Kik a Nép szolgálatára esküdtek, ellenünk összezáróként szembesültek. Egy fő hangadó, élet, vagy rang-adó határoz egészségügyről, pénzről, az elszegényedő, görnyedő Magyar Népről. Van több száz marionettje, ki gyáva, hogy végre kikezdje és elküldje arra a tájra, hol kényszerűen csak a közt szolgálja. Dübörög felettünk az ég, reszket alattunk a föld, a deszant itt is, ott is öl! Istenem! Hol a béke!? Uram! Add meg végre!!! Mosonyi György
A KENYÉR üzenete Ha kenyeret szelünk - a Kenyér az Élet Bárki, itt a Földön - már adtunk Tenéked. Gyümölcs, ha terem, forr a bor, Mi, mind ott vagyunk valahol, Ahol az élet megterem, Földön, szántókon, réteken. Mézet, ha hord a szorgos méh, Szántás, vetés, - minket idéz. Szót, azokkal nem értetek, Kiktől kapjátok éltetek?! Traktor zúg. Peng az acél, Az emberi élet lett a cél. Csak a kőszívű emberek Szívében nem él, nem remeg, Hogy az élet - az itt terem! A földet művelő emberen, -Hogy az élet az itt terem, A földet művelő emberen! Az elvek közül ki kell emelni egyet: Nem érvényes, a fizetőképes-kereslet. Az élet szent dolog. Az élet éljen! Soha, sehol, senki ne haljon éhen! Mondhatnánk: cseréljünk munkát! Egyengessétek ti a buckát, Szántsatok, vessetek, arassatok, Gyűjtsetek elég élelmet télre, Mi mondjuk meg: Mit kaphattok érte! Mit tesztek majd, ha jő a kín, Gyötrelmek metsző szárnyain. Szél zúg, nap tűz és jő az ár, Gondod nem űzi semmi már. Gondod súlya benyom a sárba, Az elhagyott, taszított magányba. Családod vár életet Tőled. Tönkremegy a szeretett földed. Gyümölcs, tej, hús, élelem, A bér: Nyomor és félelem. Félelem, hogy tönkremegyünk, A földről is elűzetünk. Segíts Ember! Segít Isten! Élhetést itthon - és itten! Ki itt él, tovább is éljen, A termelő, a földön megéljen! Hazád nem nyújtja kezét, kezednek. Hogy élhetsz meg, ha nem szeretnek?! Európa! A Nagyvilág! Mit tesz érettünk? Mit kiált? Azt kiáltja, hogy: Meg kell halnod?! Vagy, hogy Segítünk! Szólnod kell! És akarnod! Mi - most is szólunk. Élni kell! Tiéd a szó! Most mit izen?! Mosonyi György
KÉRDÉSEK!? Halk zsongások hallatszanak, hogy Izrael itt terjeszkedik. Hogy máltai off-shore cég a Balatont veszélyezteti. Hogy Tábotfalva izraeli katonákat "rejt". Hogy "üres?" silók ásítanak, hogy "rendfenntartók" külföldiek, Magyar püfölésre gyakorlatoznak?! A FIDESZ "Új egyezség" szava mi végre??? Miért nem mernek milliókat hívni a Térre?! Bár ennek többszöröse elküldené Gyurcsányt, a kormányt, mert régen ELÉG!!! Hogy már itt nincs semmi erkölcsiség?! Hogy egymásnak ugrik cigány, magyar?! Hogy a nevető "koalíció" pont ilyen helyzetet akar?! Hogy a múlt nálunk is átkozott, de a nagyhatalmak ez utódot tartják jónak!? És, ha mi tiszta lelkünket is kitesszük, nem Nekünk hisznek, csak a hazug szónak!? Hogy nem a tőke haszonból vesznek el, hanem mindíg a szegényt sújtják?! Hogy évek óta semmi hitele, mégis fenntartják a hazug Gyurcsányt?! Hogy a 300milliárd jogos, és siratják a szegény 300 Forintját!? De a súlyos beteget is évekre várólistákra sorolják!? Hogy az Egyház néma, mint a sír!? Harang se kondul, ha a föld reped?! Hogy a tanult bűnös és a meggondolatlan, tanulatlan embereknek, hol van a határ?! Hol kezd a gyalázat?! Hogy a kivitt, lopott pénzt, vagyont, visszaszerezzük a Hazának!!! - Hogy mit lehetne ma mégis tenni?! Vagy új szörnyű trianont kell összezárók miatt elszenvedni?! Menjünk a Térre!!! Elég legyen végre!!! Az átkos utód nem zsarolhat, nem hazudhat tovább, nem vihet sírba egy Népet, egy Hazát!!! A Magyar Zászlót magasba tartani!!! A tanulságból Új Magyar Tavasznak kell kihajtani!!! Mosonyi György
Kérdezünk Az élet, a természet ajándéka. Mindenkit megillet egyformán. Ki korlátoz, bűnt követ el, az is, ki magának többet követel. Raktározás, csak a köz érdekében. Bűn a külön szerzés, míg van éhezés! Azóta van emberség, mióta van ember - állat megkülönböztetés. Kikhez tartozunk? Emberek? Állatok vagyunk? Az állatok se egyformák. Kinek árt egy elefánt? A sakál már más. Nem emberi alkotás. Mely csoportba tartozunk? Vitatkozzunk! Meddig lehetünk emberek? A Jó kiknek teremtene meg? Az "Ősnek?" a "Jelennek?" a "Jövőnek?" Emberibbnek, felnövőbbnek, spermának, magzatnak, vagy felnőttnek? Mi az, hogy Jó? Mi a közjó? Egyénenként is eltér a jó. Kikkel száll el a hajó? És hol van a politika? Ez meg a Jóisten titka? Avagy ez a közjó nyitja? Hogyha jó a nagy többségnek, a többségek jobban élnek? Kit naponta küldenek "BÚSBA", ott emberek vannak sújtva? El kell tűrnünk hazugságot, vagy csak népi igazságot: "aki hazudik az lop is!" És ő maradhat egy "első" ember? Hazudhat is beismerten? Egy hatalom a Föld ura? Ez már régen nagyon fura! Mandátuma néhány hó', de lehet PARANCSOLÓ?! Van, ki lefogja a kezét, ha elveszti józan eszét?! Szétrobbanhat a Világunk? Vagy ez nem fordulhat elő nálunk? Kérdezgetünk. Felelünk? Csak míg levegőt veszünk! Augusztusban volt. Rettenet! Nem fogták le azt a kezet! Valaki itt kapitulál? Vagy odaát lefogják?! "Ez a kérdés, válasszatok!" Ha már eddig jutottatok! Mosonyi György
Kerek világ Egy kerek világot Hagytak ránk örökbe. Ezért is haladunk Folyton körbe. De sohasem eshetünk Jobban mélybe, Mint az alul lévő Kör közepébe. Mosonyi György
Keresem Keresem azt, ki épp engem keres. Ki rám néz és már meg is, szeret. Keresem én és megtalálom. Van ilyen, van e nagyvilágon. Rám vár és jön is felém. És enyém lesz, csak az enyém. Így lesz még egy pár, Ő, meg én. Mosonyi György
Keresem Krisztus útját Keresem Krisztus útját. Nem a lábnyomát. Nem hallom folytonosan Térítő szavát. A mocsár, a hazugság, a köd van jelen. Torzítja, keseríti kutató életem. Hazugok hada zsong, körülvesz, gazdagul. Erőszak, hazugság terjed vadul. Pompa - hazugság; egyveleg. Szegény őszinte Népem! Mi lesz veled?! Ha így mész tovább, Elveszítheted Jézus Igaz útját! Erőszak rejti el, hazugság áradat. Nemhogy Jézust nem látod, nem látod magad! Kit Isten a saját képére alkotott, Már félig halott. Félig már halott! Egy, kettő, lépj tovább! Tisztább lehet az út. Szegények pártján állj! Ne viselj háborút! Ne viselj háborút!!! Mosonyi György
Keress! Akit senki sohse keres, Bizony, senki sohse szeret. Aki szeret, az rátalál, Ha lába, térdig vízben áll. Akit senki sohse hív, Azért nem dobog más szív. Aki hív, az rátalál, Ha lába, térdig tűzben áll. Hát úgy szeress, hogy keressen, Szíved viszontszeressen. Te is hívjál és keress, Ne bánkódj, dolgozz, szeress. Valaki megtaláljon, Ha át is kel a világon. Mosonyi György
A keresztapa... A keresztapa háttal áll, halált osztva muzsikál. Szeme, ösztöne, üzenet; Ne emelj reá kezet! Választás előtt csupa báj, fülig szaladó ferde száj. Cáfolja, mit 1 évre rá hirdet és már-már megcsinál. Ellenfele még Úriember, Ki hazugsággal nem is nyerhet, mert hazuggá lenne országa; De ő hazudhat! Van bátorsága! Így elámított lett az ország, de élnek. Takarodj! Harsogják. Ő idegrángásban magyaráz. Új törvények garmadája áll, csak igaz szó alig van már! A tagok ihlete elfogyó, rájuk se hat már a dilibogyó. Ma már fel se lehet fogni ésszel, hogy pénzért hazudtak szevedéllyel. Ölik, verik, sújtják a magyart, Ki épp hogy, de mégis élni akar. Hogy "rendőrök" csapatban szaladtak Emberek után, Kik ott ragadtak! Hol ragadtak? Hát Ünnepen! És kiabáltak, hogy tűnjön el a hazug a magyar politikából! Nem kérnek bűnből, elnyomásból! Kik a rabszolgaságból nem kérnek, követelik, amit ígértek!!! Hogy elég volt már a handa-banda! Tisztábban látszik már a hazugok arca, hogy szavaz is, tesz is, mert elég!!! Ez már éltetőbb nemzedék! Élni akar, hát tesz is érte, hogy a jövendőt megérje. Ha van aki köszön: Jó napot! Segít a terhen, mit hazug ránk rakott. Akkor ezzel is elizen; Mondjuk hálásan: Ez igen! Mosonyi György
Keresztény - Iszlám Iszlám lehetne jobb barátunk, a háborús Bush ellenében, Amelyik a kevésbé veszélyes. Az USA, évek óta nem szerelt le, habár, az Orosz visszalépett! Óriás pénzek szabadultak, mégse jobb milliárd szegénynek. Az USA megszülte a NATO-t, ott van, hol nem lehetne. Északról szól az elnevezés, de tör, és bombát szór Keletre! Az USA csábítja népeink, Kormányaink. Moszkva, már körben. Ki tudja hol, hogyan, mikor, de benne lehet a célgömbben! Putyin, célozná Európát, a bázis célt. Ez se helyes. Az Orosz, Európa része; barátot sohase fenyegess! AZ A CÉL, AKI BUJTOGAT!!! Körbevesz, rongál hősi sírokat. Feledtetné; sok hősi vér folyt el itt. Uszítja Földünk Népeit. Új bakancsokat levettetni, Áldozatot, nem feledtetni. Ki új háborúra uszít, lefogni hangját, tetteit! Az USA-nak kell visszalépni; Irak, mára már tömegsír! Ki, mikor fog ítélkezni? Az USA, mindenkit lebír?! Az ember, embernek ostora, az élet, háborúk sora! Agybénítás megy, lelki terror. A béke, bujdosik valahol, Szívek mélyében, rejtekén. Csak összefogva van remény. Nálunk is, a Tubesnél, minden csűr-csavar bevetve! Irán, az Iszlám, Arabok haragját, tőlünk ki az, ki kereste?! Trianon, máig a Nyugaté! Meg a miénk. Nem tanulunk! Alig volt harcos vezetés! Kullogunk, lapulunk, nyalunk! Nem a szegény! Ő, csak zsörtölődik. A gazdag, hatalomhoz dörgölőzik! A Nép szava, Isten szava! Érzik a bűz! A pénz szaga! Keresztény! Iszlám! Összefogni! Nem szabad újra háborúzni! A Világban, sohase! A háború, a mellébeszélés, erőszak minden Istenen! Mosonyi György
Keserű magorok... Ne legyen senkinek illúziója, Nem volt, nem jött el az, az óra, Melyen -e Nemzet magára talál. Csak a halál, csak a halál. Ha voltak is történelmi percek, Mikor a soha el nem felejtett Dicsőség újra sziporkázott, Azért is kár volt, azért is kár volt. A halottakért, A nyomorult rokkantakért, a rokkantakért. Ha a szilánkok ronggyá tépték, Árulók jöttek és dicsérték, Hogy józan volt, megfontolt. Később azért is meglakolt. Pojácák ültek a nyakukon, Bohócok paskoltak tomporukon, Bohócok paskoltak tomporukon. A krumpli-orrot orrukra húzták, Kizsákmányolták, nyúzták, nyúzták... Krumpli-orr mellett sokféle álarc, Ha rosszul esik a kérdés: rossz a válasz! Nemcsak szenvedett rabszolgaként, Ha salétromot szerzett, meg ként, Nem kellett már venni szenet, Besúgók jeleztek eleget. Nem bűnhődte még meg a jövőt, Csak a jelent és a múltat, Még - megjavulhat, még - megjavulhat. Talán, - talán. Vagy pedig végleg elviszi, Hogy megjavul, - már el nem hiszi. A csúf és aljas, ronda ördög, Ki most is mellette sündörög. Ha napfény játszik, Ha ég dörög, Mindig mellette sündörög, Mindig mellette sündörög. Mosonyi György
Két motor Két jó motor kell legalább, Hogy szálljon, mint az álom. - Ne bajt hozzon, de örömet, Lebegő, könnyű szárnyon. Két jó motor dohogjon. Mondhatni: Összecsengjen! A vezető, meg tudja ezt! - Hát jó szívvel vezessen! Ne sajnálja, hogy kereke Olykor - olykor megálljon. Hadd menjenek előtte át. - Ha kell, csak várjon - várjon. Ne perc legyen az élete, Segítsen áthaladni! Másnak is haladni kell. - Lesz még idő szaladni. Ha lóerő, ha tempózás Lenne is a nagy álma, Ha kell, a főbb, kicsi motort Baloldalt megtalálja! - Ha gépe sincs, még az se baj. Két szív együtt dobogjon! Két jó motor, két hű motor, Két láng együtt lobogjon! Mosonyi György
Két szemünk van... Két szemünk van, De csak egyet látunk; Ami, az álmunk. Magyarok jöttek, ünnepi fényben. Mint a legcsodálatosabb mesében. Nemzeti zászlók lobogtak. Ünneplő arcok ragyogtak. Gyermekek. Anyák. Felnőttek. De fegyverek ropogtak! Rájuk lőttek! Rohamoztak! Paták dobogtak. Tragikus fintora a Sorsnak. Földön fekvőket rugdostak. Könny és gáz vegyültek. Mardosott arcok sebesültek. Menekültek. Magyarok. Magyar elől! Itthon Budapesten. A nagy Ünnep elől! Mert "odaát" lidérces álmokat Láttak! Másként éreztek, Tömeg-rohamot vártak. A békés tüntetőktől, Aggoktól, gyerek-cipelőktől. Bevetve a "nemzeti gárda"! A hazug szavára. Mi lehet az ára?! Tényleg tömeg volt. Békés emberekből. "Odaát" rettegtek a rettenettől! Minálunk tehát, kettős a látás, Kétféle látáson, nem lehet áldás. Vagy erkölcsös, vagy erkölcstelen. A hazug, lógós, az tisztességtelen! Ezért se lehet egységes Ünnepünk! Mi mást tehetnénk ma? Tüntetünk! Tüntetünk! Még idézem Petőfit, "mai" tanulságul: "Habár fölül a gálya, S alul a víznek árja, Azért a víz az úr!" Mosonyi György
Két világ Az átkos itt jár közöttünk, Nap, mint nap szórja átkait. Viszi hitünket a jövőről, Elrontja legszebb álmaink. Fiatalok átvették régen, Tetézik az öregek szavát, Nagyon kevesen hallják meg A modern-kor óhaját. A szívem sajnos baloldali, Jobboldalé nem lehet soha, Ha ezerszer is elátkozza A felhőkarcolók sora. Vélem, hogy a tőke hatalma Sok helyen repedezik, Az igazságtalanság miatt Az egyenlőbbséget sürgetik. Ember teremtett rendszert; Hitet is ember alkotott, Ám éli világát minden rossz, Ami rég elkárhozott. Még világít arany fényében, Bár rég várják sokan lementét, Kik éheznek, s holnapot, Csupán megérni szeretnék. Nincs felmentés Gulág alól, De a másik oldal is bűnben áll. A nyomorgók szúrós bordával, A pazarlás másik oldalán. Ember teremtett rendszert, hitet. Mást teremtett az Alkotó: E világunk fortyogó Földön, Sokáig, már nem tartható! Mosonyi György
2000 év Egy pillanat a végtelen időben. Egy gondolat az örök Teremtőben. Egyetlen csepp Óceán vizében, Egy levél a dzsungel sűrűjében. Ne legyen gond, hogy múlik az idő, Mégse lett jobb és csak rosszabb jő. Hited soha ne veszítsed el, A jó jutalmat: jobb életet nyer el. Hosszú távon, sok évek alatt, A Világ mégse áll. Mégis halad. Minden volt: üdvösség, kárhozat, De a múlt ma már csak áthozat. Ha letisztítva nézed az Időt, Így látod, szolgálod a jövőd. 2000. Egy pillanat csupán. A lélek a vártán kő-szilárdan áll. Ha inogna, mégse dőlhet el, Senki se veheti Hitét tőle el. A mártírok, a hősök Szent hite, Mint a mag újra is kikel! A szivárvány nem illúzió csupán! Igaz szívek előtt, mint Kapu áll. Kik elvonulnak a Fenséges Jó előtt: Ők viszik mindig, és hozzák a szebb időt! Mosonyi György
Kétezerben... Elmúlt a félidő FIDESZ. Ha eddig így ment, Ezután - mi lesz?! Elmúlik a múltnak árnya, Új Nap kél e kis Hazára,?! Az ígéret ma annyit ér, Amennyi a munka, A napi kenyér. Az ünnepi beszéd Érvénytelen, Ha nincs egészség, munka, A család - pénztelen! Akármelyik pártnak Azt ajánlom: Ne tegye magát Túl az Álmon. De tegyen meg, Tegyen, mindent érte, A lelkét is tegye Erre a népre! Kétezerben a három Grácia: Egészség, munka, demokrácia. Iszap-bunyó, adok, kapok, Nem hozhat jobb létet, holnapot. Ne imamalom, rózsafüzér, De ne is adok-kapok ütés. Tiszta harcban Tisztán maradni. Tiszta győzelmet aratni. Hétfejű az ellenfeled? Gyengeségeit csak megleled?! Tömeg-felemelés, kicsi valóság. 4 kerék, 3 gyermek, apróság. Az ifjú család 3 szobája, Évek alatt lehet az ország csodája. Magyarok Istene! Add meg e csodát! Emeld fel! Tartsd meg Tovább e Hazát! Maradhassunk része E növekvő Világnak, Jobb lét! Polgárság! Add meg e Hazának! Mosonyi György
2001 szeptember 11. Ártatlanok szörnyű halála, Fel se foghatjuk ésszel! Rokkantak, roncsoltak tömegével. Nem! Nem! És ezerszer is nem! Ez nem megoldás - ez embertelen! Terror - az ártatlanok ellen. Térdelünk, földig hajtva a fejünk, -Amikor reájuk emlékezünk. Ám ne felejtsük!: 1 év alatt 500 palesztin pusztult el, Ahol az "Igazság zászlaja" leng. Aki büntet, - olykor nem mérlegel Eléggé. Nincs halálbüntetés, -Leüli. És talán magával elégedett. Tele a börtön gyilkosokkal. Ez több lehet egyetlen okkal, Hogy, ki útban van - megöli. Nemrég 150 ország határozott. Akiket érintett - kivonultak. Ha nincs belátás, a szélsőségesek nyomulnak. Hajléktalanok, nyomor, milliók halnak, A világon - ártatlanul. És tízezrek pazarolnak - gondtalanul. Igaztalannal tele a világ, A szeretet gyakran - képmutatás. Cél: a pénz, a meggazdagodás. És a Föld? Pusztíthatod tovább?! Hol a Hatalmaktól az aláírás?! És az atom, a rakéták? Még rajtuk fityegnek a plombák, Ám, ha egy idegbajos letépi, Az egész világot kivégzi. -Ássunk mélyebbre, mint a strand-homok, Gondoljanak a télen is strandolók, Tehette bárki - e szörnyű tettet, Akiket lehetetlenné tettek. A nagyokat, hogyha el nem érik, Akiket elérnek, azokat kivégzik, Gondolva, ha túl sok lesz a kín, Akkor, majd a vezetés megváltozik. Természetesen, ezt el nem fogadom, Térdelek. Fejemet a földre lehajtom. Akiket érint - kövessenek! Vagy úgyis térdelek - megkövezzenek! Mosonyi György
2004. december 5. üzenetei Az elcsatolt magyarok kaptak NEM választ: Rosszul választottad meg Hazádat! Árpád; Szent István; nem a Tied! Csaba királyfihoz nem húzhat a szíved! A Székely nép, hiába maradt egy tömbben. Erősebb a hazug; Őszödben! Sorsod ápolója ma már: A Nyugat, a Kelet, a Szláv, a Román. Hacsak az Unio nem figyel Reád, Ki itt élsz a Kárpátok hajlatán. Maradhatsz magyar? A fenyves zenél? A Kárpátok ezer, gyönyörű erdején? Áll a vár. Az ősi sziklavár. Ha áll is a Trianon határ! Még bujdokolhatsz a szülőföldeden, Még kitúrhat távoli idegen. Talán hiába nyújtod jobb kezed, hogy maradjon földeden helyed. Ha nem hagyod el Magad, Ha érzésed megmarad, A sorsod jobbra néz, a sok magyar hős vitéz, nem hiába ontott annyi vért. A Világ is úgy halad, ha akarsz, magyar maradsz. Ha újra szól a jel, Anyaország úgy üzen: Lélekben egyek leszünk, így él meg Nemzetünk, Segít az Istenünk! Mert szavunk, Himnuszunk, Szózatunk, nem mindenhol Tied! Csak gazdádhoz húzhat a szíved! De a folyóink zúgnak, halak, madarak súgnak; Harangok, arany-róna, harsogják a koalíciónak: Azok számára jön el az óra, Kik jobban ügyelnek a határon túli magyar szóra! Ezért száll a szirom, hajló tenger virág: Hajrá magyarok! Hajrá Magyarország!!! Mosonyi György
2006. április 1. Mindig tudtam, hogy van 1 párt! - A hallgatóság kiabált. - Hazánkban nem általános A tanultság, a sok általános. - De éreztem, hogy van egy lelke! A múlt nincs teljesen elfeledve! Hogy törököt, Habsburgot elbírtunk, A szovjeteken túljutottunk. De a kiszolgálók utódai, Nem a változás mozgatói! Ha kiszolgáltak - álljanak félre! Ne a Változás élére! Számolgassák a pénzeket, Ők okozták a Nagypénteket! - Én megtettem, még 1957-ben; És újra elkezdtem az éltem. Vagyonom nincs, túl a házon, A Hazámon, a Családon. Ügyész nem firtatja tettem, Pedig éltem, gyűjtöttem, szereztem. Miből több volt, azt ellopták. Ilyen mostanság az Ország. Nem dicsérek agyba-főbe, Szeretném, ha jobb lenne jövőre! Azt szeretném, az, az álmom, Gyarapodjék Hazám, Családom. Aki szónok, magyar legyen, Érettünk mindent megtegyen! Ne csak dőljön belőle a szó, De legyen igaz, legyen való! Legyen becsület, legyen munka, Fordíthassuk a javunkra. Az a vágyam, az, az álmom: - Áldás Hazámon, Családon! Mosonyi György
2006. október 23. Minden nemzeti színben. Hazugok; óriás-plakátjai; a Parlamentnél. Kiszorították a Tüntetőket! Elindultam Tahiból busszal, Pestre; De öreg vagyok, otthon kéne lennem, Már kora-este. Az M0-ás épül. A 3-as metró rohan; Óriási fékezések; a Nyugati- mozgólépcsőn Hatalmas döccenések. Az Alkotmány utcasarkon, A rendőröket is szóval tartom. Beszélek. Szónokolok. Megértéssel hallgatnak; néznek. Itt, már szól tucatnyi torok: Gyurcsány TAKARODJ! Verseket osztok, majd dél-felé Enni megyek, mert gyomrocskám korog! - A rendőrök kolbászt kaptak, kenyeret. Én, egy csokoládét előszedek; Mutatom Nekik. Pár percre rá, a Rendőr is csokit eszik. A Körúton hömpölygő áradat; A Corvin köznél látjuk a Maléter-házakat. Itt, már harsog több ezer torok: Gyurcsány TAKARODJ! Szeretném, ha vonulnánk A Kossuth tér felé, de, A Múzeum előtt, rendőrautó áll. Figyel. Villog. Tán tömegünkre vár!? Feleségem sűrűn telefonál: Gyenge vagy. Félek. Gyere haza már! Szégyellem. Felszálltam a 3-as Metróra, És - talán; az öregségem tetszett?! Ott, gyorsan, le is fényképeztek! Félárnyékban ültem. Észrevettem végre, Mert villant, egy jó vaku fénye! Mire hazaértem, tömeget oszlattak; Vízágyú; lövések; Tüntetőt vonszoltak! Pár-száz méterre, az Astoriánál, tanácsot osztottak! Szónok szólt, szónok után, Az Astorián. Ahogy, az Astoria - elvonult, A rendőrség, az Astoriáig nyomult! Több rendőr, földön vonszolta Emberét; Sok járókelő, nézte az "eseményt". Hazug Gyurcsány Ferenc, nem látja, nem hallja!? A Magyar Nép, a hazugságát, végképp nem akarja! Gyurcsány, beteges folt, a Magyar Nemzet lelkén! Még eltávolítható! Most még! Most még! Most még! A Világ jobban látja ma Ötvenhatot; Szenvedő Tüntetők! Ti Magyarok Vagytok! Mosonyi György
2006. október 23-24. Reggelre erősödött a szél. Diók potyogtak, Levelek hullottak A fákról. Így emlékezem A tagnapról, a máról. Nem láttam még ennyi Lelkes, tiszta arcot. Nem láttam még együtt Ennyi lobogót. Lehetetlen nekem Meg nem indulni. Hogy lehet hazudni Így a valót?! Volt az Évforduló; A népakarat nyilvánvaló! Nem vitatkozni Hazug kormányfővel! Együtt vagyok, vagyunk, Minden tüntetővel! Megzavarni akkor, ki a Kossuth térre halad? Nagy bomba kellett volna, Mélyen a fű alatt! "Isten! Kit a bölcs Lángesze föl nem ér, Csak titkon érző lelke Óhajtva sejt!" Vedd le lelkünkről Ezt a tehert! Mosonyi György
2006. október 23. Mindenki tudja Mindenki tudja; Jól, vagy rosszul, '56. évfordulója Hogyan alakult. Ezt titkosítani 80 évre?! Ez a Demokrácia Nevetségessé téve! Ha van, ha vannak, Nyomelemek. Kinevetni való! Én már nevetek! Mosonyi György
2006. október: Magyarország Jöhet és itt is van már az a Kor, Amikor, megalkuvók és legyintők miatt, Hazugok győzhetnek Igazakon! .................................... Kuncze Gábor! Ne húzd ki a telet! Senkinek se kellesz! Máris elmehetsz! .................................... Dávid Ibolya! Vonuljon zárdába! Komoly kárt okozott, tegnapról, mára. Sajnos nem a Népet; a Gyurcsányt szolgálja! Mosonyi György
2006. A változásra! Csapódtunk. Lengtünk. Kóró a szélben. A történelmi egy-, kétezer évben. Csak a török itt volt, jó 150 évig Több jelentkező maradt volna végig. A Habsburgokról ne is beszéljünk. Eleget szenvedett miattuk is népünk. A szlávok legalább szembeszálltak A nácizmussal, a halállal. -Amit követeltek - azt csináltuk. Sok megértés él, máig is irántuk. Már nem forradalmak, fegyverek dörögnek, Szegények, éhezők nyöszörögnek. Halnak, pusztulnak Arany Borjú alatt, A Világ, a nyomor mellett - elhalad. Jótékony ebédek; esznek a szegények. Házuk volt nemrégen, most élnek szegényen. Nem ehet egész falu, nem ehet egész város, Nem ehet a Föld, amely az éggel határos. Halnak, pusztulnak Arany Borjú alatt. A Világ e nyomor mellett - elhalad. Csapódunk. Lengünk. Kóró a szélben. A történelmi egy-, kétezred évben. Már nem forradalmak, inkább szavazások Határoznak meg Országot, Világot. Ha itt elmaradunk, - már meg is halhatunk. Nem lesz saját utunk! Nem lesz saját utunk! Csapódunk. Lengünk. Kóró a szélben. Nem teszünk eleget átkok ellenében. Nem a szellem győz, marad a Homály; Örökre maradhat e lomha hagyomány. Évezredek dőlnek, ha most dől -e FAL! Mutatja: a Magyar változást akar! Mosonyi György
2007. augusztus 20. elé Még beletartozott a nyárba; József Attilánál, az "Aranyos lapáj"-ba Olykor, rekkenő volt a hőség, De csak szegénységből volt bőség. Még meg-, megvillant a kaszaél. Petőfinél, már megjelent a tél, Még síron túli volt a szerelem, Még izom feszült az ereken. Azután lett Nemzeti Ünnepünk Maholnap, talán már tüntetünk. Ilyen a sorsunk. Ilyen a nyár. A Magyar, újra szebb Ünnepre vár! Hajdanán, voltak Vezéreink. Jobban becsülték Véreink. Végvárakban is Magyar csapat, Hazát szolgálta! Nem hazugokat! Augusztus 20. mi lesz tevéled? Reform az, ha elvész az élet? Együtt a békés körmenettel! Együtt a tiszta emberekkel! Legyen újra forró a nyár, Ünnepelhessen tisztán Hazánk! Legyen újra tiszta a szívünk! Legyen újra, új Magyar Hitünk! Az erkölcs elöl; nem a jog mögött! Igaz béke a Földünk fölött. Ne dörögjön az ég, ne verjen zápor, Csak, mert Magyar vagy. Bármikor, bárhol! Legyen a tiszta ég Veled! Legyen nyárvégi tiszta Ünneped! Az alkotó ember hite, szilárd. És hallja, ha bárki hozzá kiált! Nem tesz erőszakot Nemzetén, Nem sújtja tovább, aki szegény. Lefogja a bűnös kezeket; Védi az öreget. Óvja a gyermeket! Nem tesz rá újabb sarc-adót; Nem fújunk ellene riadót! Tiszta beszéd kell; tiszta Honban! Hétköznapokon és Ünnepnapokban! Csak ekkor lehet Igaz Ünnepünk! Augusztus 20. is értünk lesz! És velünk! Mosonyi György
2007. március 15. Petőfi óta, nagy Ünnepünk. Magyarok voltunk. Volt Nemzetünk. Az átkos nem engedé, Hogy egyek legyünk Más napon is Lengetni kellett nekünk. Nemzeti szín, Aligha lenghetett. Megosztásra ítélt Magyar Nemzetet. Zászlónk, ma elszedik, Tépik, tapossák! Hazug szegényítést Nyög ma ez az ország. Hazug szegényítést, Mert ők, már gazdagok. A mi vérünkből Szívták a hazugok. Magyar! Magyar! Talpra! Csak talpra állni! Petőfi útján tüntetni! Protestálni! Nem erőszakkal! Csak mai eszközökkel! Gyurcsány! Takarodj! Le a cselszövőkkel! Ne tűrjük el, hogy Kiszorítsanak! Hogy minden pillanatban Elkábítsanak. Nem kell elfogadni Hazugságokat. Nem kell elfogadni Gyurcsányokat! Igazság, hazuggal, Nem békíthető. A hazug naplopó, Elmeneszthető! A Magyarok Istenére Esküszünk! Esküszünk! Hogy nem hagyjuk elveszni, Megvédjük Nemzetünk! Ma még reménykedünk; Nem veszünk tengerben, Nem uralkodik el a bűn, Az emberen! Ma, még hinni kell, Hogy jóra fordul minden, Hogy nem hágy el minket, Ránk néz a Jóisten! Ma, még bízzunk benne, Hogy emberként élhetünk, Hogy senki se támad Fegyverekkel nekünk! Munkát követelünk! A gyerekeknek; Apa, Aki nyugodt szívvel Érkezhet meg haza. Ma naponta utcára Küldhetnek százakat, Beteget sarcolnak, Elnyomnak vágyakat. Petőfi sok álma, Mind messzebbre tűnik; Amíg a diktátor terveit, Terrorját eltűrik. Demokrácia? Alig jut belőle. Talán annyi, hogy Szólhatunk felőle. De, ha utcára mész, Vár a terror-csapat. Vidd a zászlónk Magyar! Tüntess tovább Magyar! Látnak minket, látnak; Csillagtalan égen; Csaba királyfi, Az ősök szülte fényben, Imádkozni, hinni Magyarként is szabad. Bízzál! Bizakodjál! El ne hagyd magad! Mosonyi György
2007. március 15. után Mozgalmas volt e nap. Márciusi Ifjak, reá bólintanak. Újra élt a Nemzet. Tudja: Nem arathat, ha nem vet! Orbánt hallgatta Többszázezres tömeg. Úgy hiszem, Gyurcsány, A képed is remeg; Látod Orbán előtt, Gyönyörű Népsereg! Tiszta, békés arcok, Lobogó zászlókkal. Rajongva hallgatják, A Magyart-hívó szókat. Hullámzik a Tenger, Népünk Tengere. Így politizál ma Az utca embere! 2007. Nagy Ünnepünk után, Egymásra nézhetünk A szélesedő utcán. A hazug egy falát, Tán mégiscsak lebontják!? És hiába használod Kivásárolt szádat; A Gyurcsány személye ma, A legnagyobb kockázat!!! A rendőrök most, Azt tették, amit kell. Emberségesen. A rendzavarók meg, Oly "rendet" zavartak, Amilyet a Polgárok, Sohase akartak. Nem erre szavaztak. Elhatárolódunk! A kezdet-kezdetétől, Mint a gyurcsány-klikktől, A hazug klikkjétől! Fekete gazdaság. Fekete éjszakák. Mit fehérítettek? A hazugság adatát?! Nem szabad elhinni Egyetlen szavát!!! Amit teremtene, Az hazug - világ!!! Nyomor. Betegsírás. Kórház nincs sehol. Adó és izzadság, Harács-zsebben honol!!! Suttyókat elkaptak, De arról is szólhatnátok: Gyurcsány nem hiányzik, Még a Bíróságon??? Kultúrházba bújt! Meghívottak elé, Mert a Nép-tömeget, Nem nagyon szívlelé. Mert, ahol tömeg van, A tömeg háborog. Kevés a fütty, sok a: Gyurcsány! Takarodj!!! Magyarok! Magyarok! Éledhet Tavaszunk! Lehetséges lesz, hogy Mégis egy az utunk?!!! Ha végleg eltűnik Évtizedünk réme, Tavasz köszönthet ránk! Magyarok reménye!!! Mosonyi György
2007. március 19. Jól ébredtem. Boldog voltam. Nem szívelem Farkas Erikát, De bemondta: Eléggé eltűnt A Kossuth téri Barikád. De jött egész napos Hazugság-áradat. Gyurcsányt hallottam És parlamenti szónokokat. Ömlött a hamis vád Orbán fejére! Hangzott a Budaházi Hazug meséje. Kik szédítették megint A Népet?! Pocskondiáztak Gyönyörű Ünnepet! Népet, Ki békén Zászlókat lengetett; Székely himnuszt és Szózatot énekelt! Micsoda hitványság!!! Alávaló!!! Hová süllyedhet még Az igaz szó??? A hazugság förtelmes! Alávaló!!! Nem köteles egy Nép Magát alávetni! Isten előtti jog! Hazugot elkergetni!!! De senki se tekintse ezt Felhívásnak. Csupán enyhe Vélemény - nyilvánításnak! Mahatma módján ellenállni! Nem szóba állni! Nem szolgálni! És eme förtelmes zajban, A parlamenti Fél-hazug ricsajban, Nemzeti szégyen Borzongatta lelkem. Mert sehol se leltem Emlékezést, hogy verten, Fel se léptünk a náci Taposó csizma ellen! Szégyenkezem ma. És talán holnap; holtan; Mert akkor én már, 19 éves voltam. De ellenük fegyverrel, Én se harcoltam. A Dob utcában voltam Segédtűzoltó. A Körút sarkán, Géppuska - fészek volt látható. De az emeleten, Magyar baka állt ott. Lefelé nézett és A fészekre látott. - Nem változtatta meg A Magyar világot. Ha maholnap mégis Legyintene Népünk A hazugok ellen, Akkor, megint végünk! Hiába írom, hogy: "Élet, vagy halál" Csak az segít, ha Népünk Magára talál! Ha új hitele támad Az igazabb szónak, Hogyha befellegzik A hazudozónak! Akkor nem jő Mohács! Új taposó csizma! Akkor a szabadság Lesz Egünkre írva!!! Mosonyi György
2009. Köszöntő 2009., páratlan év. A Don-kanyar fölött süvít a szél. Amerikában talán új szelek fújnak, teret engedhetnek valami újnak. A Nép akarta úgy, hogy új legyen, valamit a Földért megtegyen. Mi kell a Földnek? BÉKE! Tisztább szívvel nézzünk az égre. Ne reklám legyen a Föld körül, de, hogy él az ember és örül. Csak egyszer élünk, egyszer élhetünk, éljük le békésen életünk. Ne vigyen el korán a halál, új életet senki se talál. Erőszak se vigyen, csak az álom, szálljon az életünk ember-szárnyon. Munkában teljen az életünk, lengjen a Föld körül énekünk. 2009. páratlan év lesz, valami új próbálkozás. Áldjon Istenünk minden jó tervet, mely embert szolgál. Jobb változást! Hazánkban is tisztulhat az ég! Győz a Népi hang: MÁR ELÉG! ELÉG A GYALÁZAT, hogy a hazugság egy országot lealázhat! Tömegek mondják: Magyar vagyok! Ha szavazhatok, FIDESZ-re szavazok. Kell, hogy a világ ide figyeljen, a nyúzó hazugság innen kirekedjen. Utód, évtizedig sarcolta a Népet, ELÉG VOLT! Vessünk uralmának véget! 2009. páratlan év lesz a világban. Itt is új próbálkozás. Áldjon az Isten minden jó tervet, amely embert szolgál. Új változást! Mosonyi György
2009. március 15. Kossuth Apánk! Kossuth Apánk! Nézz le reánk! Nézz le reánk! Itt áll a körbe-csonkolt Hazánk, Testvéreink gondolnak ránk! Más államok polgárai, hallatszanak sóhajaik. A Régi nem jön vissza már. Kossuth Apánk! Kossuth Apánk! Magyarok akarunk maradni, vetni, tiszta búzát aratni. Testvérekkel szabadabban élni, az új élettől nem rettegni, félni. Te vezetted a TRÓNFOSZTÁST!!! Lelkedben nem lehetett rabság! Most egy igából, másba megyünk! Nem lehet egységes Nemzetünk. Széchenyit legnagyobb Magyarnak mondottad, Népedet hősi egységben tudhattad. A Te idődben még más volt a Magyar; Zászlód alá sereglett hamar. Ma még szavazni se mennek az urnákhoz, e kötelem se fűzi már a Hazához. Ha meg oda ballag, nem mérlegel, Ki az igazabb, Ki bizalmat érdemel. Így élünk ma Kossuth Apánk! Ezért süllyed, vérzik Hazánk. Itt áll körben csonkolt Hazánk, határon túl gondolnak ránk. Veszünk a Népek Tengerében, ha nem harcolunk, nem maradunk ébren. A harci kürt ma szavazni hív! Segíts Apánk! Múltbéli HIT! Fenn kell maradni, békén élni, dolgozni, hinni, jobb jövőt remélni! Éljen örökké '48 emléke! Éljen Kossuth Apánk! És késő nemzedéke! Mosonyi György
Ki fogja le a kalapácsos kezet!? Hazudók és lelketlenek, Számolgatják a szerzett pénzeket. Különbek lesznek az Ellenzéknél, azt ígérték Nem arra fordítják, amire kérték! Előcitálták Belzebub fiát. Kitüntetnék. Pufajkában. Fegyverrel. Őt éltetnék. Persze, hogy fölvette a pufajkát! A Szovjet haderő, mellettük állt. A fegyveres harc, már leveretett, Mikor létrehozták, az áruló sereget. Sereg kellett, ki Népet elrettent. Ők adták Kádárnak a belső fegyvert. Máig gyalázzák '56. emberét, És szétverették, Nemzetünk Ünnepét! Sortűz vezénylő utódok, Hazuggal élő cinkosok! Itt vannak minden. Paroláznak. Nyüszítenek és összezárnak! Figyelik: zúg e már a szél?! "Látják" a nyaktiló felét, ahol a haragos Nép ítél. Nem ácsolnak! Nem is kell ma már! A harc, emberi utakat talált. Az lesz büntetés, szörnyű jajjal, Ha elszámol az orzott hatalommal! A Többség, itt normál életet él; Kenyeret ád, cirkuszt, nem ígér! A másság, szabad. Hazudni, nem! Betegnek, élőnek, élnie kell! De jaj! A beteg nem éli túl, Ha az Ő sorszáma van legalul! Hozzátartozói szívébe mar, Hogy időnap előtt, az Ő vére hal. Ám, a hatalom, úgy látja jónak, Ha a Népet, átadja a biztosítóknak. Sok biztosító lett Grál-lovag, Nem teszi el, a szerzett hasznokat. Eddig, évente, néhány százmilliárdot; Mindent a betegre költ, a szegényre áldoz. Eddig szólott e tanmese; Nem igaz ennek, a fele se! De a ma hatalma meg sem érti, Jogainkat és az Alkotmányt is megsérti! De úgy vélik a görcsös hazudozók, Ők a jogtudók, a nekik jót tudók! Ki fogja le a kalapácsos kezet!? Nem vörös plakát ez, nem is emlékezet! De, ki a koporsódba veri be a szeget!!! A pénz, a pénz, idáig ér; A koporsódig elkísér. De lefogja; lefogja a kalapácsos kezet, Ha ellenáll, ha összefog Magyar Nemzeted! Ha a szavazáskor, oda küldi őket, Hol nem ronthatják meg életed; jövődet! Mindenki! Mindenki! Szavazni elmenjen! A hazugok ellen, szavazni is merjen!!! Mosonyi György
Ki - Ő?! Jött egy ember. Szavait az MSZP megéljenezte. A látszat csalóka volt. Ez az ember, A Táborát is félrevezette. Végül megunták; Mondván: A baj - alkati. A sok mellészólást, Már nem győzzük hallani. Hát menj utadra Vándor! Légy Gémeskút Máshol! Elég volt! Elég volt! A politikádból! Mosonyi György
Ki vagyok én? Bennem több ember lakozik, Egyik énem, csak sakkozik, Körmöt piszkál, - unatkozik... A másik, folyton csak szerelmes. Verseket ír, engedelmes. Mit a nő kér, azt csinálja, Szinte bolond; - úgy kívánja... A harmadik, hazát szeret, Hazát és a természetet. Róluk zeng Égi-éneket, Nem sajnál értük éveket. A negyedik, az harcban áll. Élet lesz, - avagy halál? Ő bírja rendületlenül, Míg a csata elcsendesül. Mondjátok meg hát, ki vagyok? Mielőtt végleg kihalok! Szimpla az nem; Azt jól tudom. Ezernyi hang-e húrokon, Több milliárd a rokonom. Miből mennyi? Hol az arány? Miből van sok? Mi a parány? Azt magamról nem tudhatom, Csak a betűt kopogtatom. Mosonyi György
Ki vagyok én? / Vers helyett / 1925-ben születtem. Már 10 éves koromban írtam verset. Ezek elvétve voltak "szabályosak". A gondolat volt a fontos, nem a forma. Egész életemben voltak megélhetési gondjaim. Legfőbb szerzeményem, egy családi ház, melyben Feleségemmel és Kleó nevű kutyámmal élek békességben. A veszteségeim, nem érdekelnek. Első Feleségem meghalt, de Tőle van gyermekem, unokám. A másodiktól elváltam. A harmadikkal élek békességben Ő "lektorálja" és teszi fel verseimet. 1953-ban született. Ő a Rozálka. Egész életemben tanultam és dolgoztam. Több mint 60 igazolt munkaévem van. 4 polgári, humán érettségi, Autóközlekedési technikum, Közgazdasági egyetem. 65 éves koromban mentem nyugdíjba. 68 évesen jelentkezetem egy Biztosítóhoz, itt 12 évet dolgoztam. 63-szoros véradó vagyok Számos kitüntetésem van a múltból, Számos elismerés a közelmúltból. Számos Barátom, számos ellenségem. Párttag nem voltam, de Szakszervezeti az igen. Az '56-os forradalomig rendőrtiszt, November 4. után leszereltem. Az IGEN híve voltam, maradtam mindmáig. Hogy alakult sorsom leszerelésem után: Rokoni kapcsolat útján térmester lehettem a IX. ker. Gubacsi úton a Tisztaság Szappan és Mosószer Gyárban. A rokonnál cselédszobát kaptam, ahová feleségem is követhetett. Én szállítási vonalon tanultam, sőt Közgazda diplomát is szereztem. Összevonásokkal a Caola osztályvezetőjeként mentem nyugdíjba 65 évesen. 68 évesen egy Biztosító vett fel, ahol 2005-ig, 80 éves koromig dolgoztam. Feleségem is haladt. Könyvelőből Ő is osztályvezető lett a MIGÉRT - nél. Sajnos korán meghalt betegségben. Fiam, unokám, menyem Mátyásföldön él. Az eszmei nosztalgiák balra húznának, ha tisztán láthatnék tisztaságok. Úgy látom, az országnak olyan kormány kellene, amely tisztább lappal indulna. Csak így szabadulhatnánk a régi terhektől, bár akkor se lenne könnyű az élet. Versben megbíráltam II. János Pál pápát, Mire a Szentatya igen kedves levélben válaszolt. Kegyelemben részesített engem, családomat és Mindazokat, akik köreimhez tartoznak. Tartozzatok köreimhez! - Ha tetszenek verseim. Gyuri bácsi
Ki viszi vissza a menekülteket? Hontalan lesz mind, palesztin, albán. Eddig szegény volt, most megtűrt. Sokkal mélyebb lesz a ránc az arcán. Még meg se indult a csúcstechnika, Még csak otthon vannak letartóztatások, Őket már elérte a nemezis, A szegényt, szegényebbé súlytó átok. Még nem is lőttek, csak készülődtek, Máris milliók jaja hallik. Ki viszi vissza Őket majd? Milliók kérdése morajlik. A háborút meg lehet hirdetni, Győzni is, megtorolni is lehet, De nem tudod megoldani háborúval, Hogy ne tedd szegényebbé a szegényeket. Lehet, sokan majd meggazdagodnak. Jól jön a hadi-megrendelés. De könny kísér minden győztes harcot, Vér, nyomor, elszegényedés. Van már épp elég baj a világon. Mielőtt szólsz, számolj emberekkel. Hogy lehet bármit megoldani? Hátrább a büntető fegyverekkel! A terrorizmus ellen küzdve, Ne hozzunk újabb szenvedést. Gondolva a sok menekültre, Emberséggel az emberért! Mosonyi György
Kibicek érmei... -Sok érme hullt, Dicső a múlt, Nagyok a Nagyvezérek. Ó - hősi tettek! Miket Ők tettek, Dicsérje ezen ének. -Nem kellett Karddal, géppel, Foggal, körömmel, - ésszel Sokat csatázni! De kellett írni, szólni, Szekeret tolni, S az érmét kivárni. Hősök, hősi tettek, -Az ellenség retteg, De Ők sohase féltek! Gyerekek! Akik tanultok, Ebből mennyit okultok, Róluk zeng ez ének. Szavaltak; Csak mi mertünk, Mindenkit levertünk, Aki csak feltámadt! Nem is mindig tettünk, Elég volt olykor elvünk És miénk lett -e század Méltó jutalma a hősnek, Ifjúnak és idősnek, Hogy arat babért rendre, Miután a csatát -Legfőképpen magát - A hősökhöz emelte. -Ha a sok érmét, Csatasorba vélnéd, Hány ezredünk lenne? E Hazában talán, Minden vesztett csatát, -Utólag megnyerne. -Nem céloztam senkire. De, ha valaki biztosan Állítja, hogy eltaláltam, -Az, biztosan eltalálta. Mosonyi György
Kiket várunk? A szabadság itt, annyit jelent, Írhat, szólhat kellemetlent. Ámde dobálni tojással; Felérhet egy lázadással! Látni, hallgatni kell hazugot; A médiában is hazudott. Médián is uralkodik! A "szó erejével" is hazudik!!! A "rendszerváltók" meg, megálltak. Gondokat, utódra testáltak! Felelősöket, nem találtak; '56. elől meghátráltak! Pufajkás miniszterelnököt találtak. Kitöltöttek sok oklevelet, De '56-ot, feledni lehetett. "Tetszettek volna forradalmat csinálni!" - Jobbat, nem tudtak kitalálni!? Őszinteség és hazugság! Nem jobb-, vagy baloldaliság!!! A baloldalnak, már "lőttek"! Bármi másnak hívhatod őket!!! Kitalálhatnának már, valami mást! Valamiféle megtisztulást! Ócska színjáték a politikában. Kis hazánkban, meg a nagyvilágban. Ha nem lenne ennyi nyomorúságos, Az se lenne baj, ha milliárdos; A baj itt is az, hogy hogyan!? Az Államtól?! Az Állam romokban!!! A gazdag, sohase érezheti, Mit ér a szegény, ha nincs Neki! Képviselje, a saját körét! Vigye vásárra, a saját bőrét!!! Ne képviseljen másokat; Teljesítetlen álmokat! Mindenki tegye, amihez ért! Felelős legyen, hogy mit, miért! A rotáció is jobb, mint a beton! Werbőczy szelleme, él itt valahol. Megint sortüzek őszidők óta; Felelős sehol! De már mióta!? Akiket mégis találni rendeltek, Egyik se ment el szegény embernek!!! Kitüntettek! Meg is ünnepeltek! Az "igazság" /rendészet/ mindenek felett! Ők a börtönőrök! Nem ők a rács mögött! "Na és!? A rendet védtem!" Szólott a Gyula. Milyen Alkotmányra kellett utalnia?! Milyen Alkotmányra tett sokszor esküt?! Jó, hogy "érdemérmét", mellére nem tettük! Hű társai is a hazugokat védik, Bár tudják: a jegenyék, nem nőnek az égig! Demszky, minden jobbat, bőszülten ostoroz! De ő tiltotta ki a Fővárosból a Magyar traktorost!!! Aki kenyeret ád neki és nekünk!!! A földmunkás traktoros, az édes gyermekünk!!! Sok halottaskocsi, ezer hazugság morajlik, dübörög. Nem a gazdaság!!! Betegek égő könnyes árja, Rázúdul erre a kormányra; Miniszterére és a táncos Gyurcsányra! Szenvedések árja, a megváltást várja; Ki a hazugságok folyamát lezárja! Az Igazat, szóval és szívével kitárja!!! Mosonyi György
Kiknek fogynak a percei?! Terror van itt? Nem jó Neked? Azt azért megjegyezheted, minden nappal fogy a perc, amikor újra Te felelsz. Terror van itt? Nem jó Neked?! Hát most ne habozzon a kezed, X - elj bele! Ellene!!! Utcára küldtek, pénzed pazarolják?! Pénzeden az önreklámot nyomják?! Gyurcsány folyton hazudott, a kormánynegyed megbukott. Az lett volna a jobb Neked, ha Gyurcsány bukik, nem a negyed! Itt azonban úgy könyvelnek, csődtömegbe veszejtenek, mégis hasznot mutatanak ki, bár nincs már aki elhiszi. Ilyen "vezetőknek" hihetsz?! Közömbös Vagy?! Százszor fizetsz!!! Választasz sok rossz "honatyát", lehúzzák Rólad a gatyát! Lesújtják gyermeked, jövőd, tapossnak újat, felnövőt. Szájukba rágtuk ezerszer, százszor, nem kell széf minden kórházi ágyhoz!!! Helyén maradt a főhazug! Módszere nagyon elvadult!!! A jog, a botütésre jó, a vízágyú, a páncélautó! A káosz itt tökéletes, de Aki él, az ébredez!!! Közömbösség. Nem megyek. Gyenge vagyok én ellened. Ez, mi vesztedbe vezet!!! FELÉBREDNI! ELLENE X -elni!!! SARKADRA ÁLLNI! ELLENÁLLNI! Tiszta szívvel, cselekvéssel, sohase gyűlölködéssel! Terror van itt? Nem jó Neked? Azt azért megjegyezheted, minden nappal fogy a perc, amikor újra Te felelsz. Terror van itt? Nem jó Neked?! Hát most ne habozzon a kezed, X - elj bele! Ellene!!! Mosonyi György
Kimerült a rendszer... Nincs már benne semmi hasznos, - új. Csak a régit mutogatjuk, - vadul. Nincs benne semmi lehetőség, Nincs benne munkából járó bőség. Csak a pénzügy, a Bankok, Ünneplő, vagy félrevert harangok. Vonulj hát félre! Érdemtelenül 3 lábú székbe, Volt még 1 éved?! Új hitelek? Figyelek! Figyelek! Nem állást adsz, csak Bankokat, Mi meghúzzuk a Harangokat! Verjük a harangokat félre! Ki az utcára, a térre! Ne hitelt adjatok! Életet! Munkában tölthető éveket! Munkát, kenyeret! Követeljük! Követelésünk kimondani merjük! Ha elítélés lesz is az ára, Gyáva népnek, most sincs hazája! Vonulj hát félre! A miniszterelnöki SZÉFBE! A haszon - Forrás fel van osztva, Az Ország, alaposan ki van fosztva! Igazságot 2006 oszthat, Új Rendszert, csak új választás hozhat! Választók mondhatnak Nektek NEM-et! Mert arcul ütöttétek a NEMZET-et! Aki tette, annak: Hátra arc! Így épít Új Hazát a Magyar! Mosonyi György
Kinek kellett? Egy Gyurcsány tájékoztató után Kinek kellett a Miniszterelnök?! Hát a Pártnak! A Nagybetűsnek! NEM a Hazának! A NEMZET, Nála már elvetélt. Szóban se ejthetné ki, A NEMZET nevet. Ki így tud szerezni, Közöst kótyavetyélni, Nem tudhatja mi az: Itt DOLGOZNI, Itt élni! Mosonyi György
Kirakat 1957 Nagyon Szép kirakat. A homlokzaton Citromot láttam, -Festve. Bent, az üzletben, Nem volt. Egyetlen egy se. Mosonyi György
Kis fiam Kisfiam, mint más kis ördög, Vásott, robbanó hevesség. Ha látom, csak rá gondolok, Elönti szívem a melegség. Kisfiam, miként mindenki, Jó is, rossz is egy-személyben. De nékem, Ő marad az élet. Neve, himnusz a zenében. Kisfiam, mint más kis angyal, Oly ártatlan, oly igen jó. Azt se tudja, a hazugság, Képmutatás, mire való. Néki ültetem a fákat, Melyek egykor termést hoznak. Értük dolgozunk mindnyájan, Hogy éljenek nálunk jobban. Gyermekek! Ha nagyok lesztek, Gyermeketek így nézzétek, Ahogy mi is; szépre, jóra, Türelmesen neveljétek. Mert, ahogy a fák is adják Vissza mindazt, amit kaptak, Így lesz új, s új nemzedékek Élte is jobb, gazdagabb. Ha kisfiút, kis ördögöt Látok, ki csupa hevesség, Múltam látom, jövőnk látom, S elönti szívem a melegség. Mosonyi György
Kis Pipim! Volt egy Király, Kit úgy hívtak, Hogy Kis Pipin. Te, Királynő lehetsz Nálam Kis Pipim! Hát Kis Pipim! Nem kell nékem A Király, akit Úgy hívtak, hogy Kis Pipin! Van énnékem egy Királynőm, a Kis Pipim! Én Kis Pipipim! A Mennyekbe visz fel Véled az én utam. Te vagy a boldogságom, Öröm kutam Én Kis Pipim! Én Kis Pipim! Mosonyi György
Kis tüzek... Az életben olykor kis tüzek jeleznek, Ha futótűz lesz, nagyok lehetnek. Mindennapra jut, mert folytonos az önkény, Vagy országot ragad, vagy őt viszi az örvény. Az elszántak, most találtak egy frontot, A rendőrállam persze, most is Rájuk rontott. Talált egy "humánusabb" formát, Hogy megússzák a régi csapat feloszlatást. Mert, hol év múltán sincs együttműködés, Ott indokolt a feloszlató döntés! Ahol, ha együttműködő a vétkes, Enyhébb elbírálás lehetséges. Hátul van a szívük, a számuk? Nékünk is látni kéne, ha szembe állunk! A jobbért, talán még küzdenünk is szabad! A hazugokkal szemben ne hagyd Magad! Megátalkodott a börtönrács! Az erkölcsről, jogról "prédikál" Az elévülés, csak annyit ér, A törvény, odáig el nem ér! A kisebbek, csak ülnek, ülnek; Nagyobbak, évüléssel menekülnek. Ilyet nem sok helyen látnak; Elévült diktál egy országnak!? Ha az egészség valóban érték, A miniszternél, régen betelt a mérték! Ez a tákolt, reformnak csúfolt "rendszer" Tereli, zsarolja, préseli az embert. Több óra, hónap, míg orvoshoz kerülsz! Ha még élsz, ha közben el nem terülsz. Több helyen fizetni; elég sokat. Nem úgy kezdték, hogy beszedik az adósságokat. Szegényeknél kezdték, az adós büntetlen marad! Beteg! Ne hagyd Magad! Tetőled mindet, de mindent elszednek. És, még Te fizessél!? Fizessél!? Ezeknek?!?!?! Kórházakat zárnak. Gyógyítókat pedig, az utcára szánnak! Mindenki látja, ki használja eszét, Ez a csőd, nem váltja ki a hálapénzt! Egy szép hídon ült szemünk, a Dunán! Mi lesz, ha folytatódik a Tiszán!? A vidék mindig később lép elő; Nő a válság ott is. Sok a tüntető! Már ma is sok itt a "szélsőség". Mindenki úgy dönt, ahogy eddig élt! Miért dobálna kenyeret nekik? Kik az Ő kenyerét mindig elszedik!? Hazudták: "Nagy a jólét! A gazdaság dübörög!" Pedig nő a baj. Csak a lánc csörög. El Gyurcsánnyal! El a hazugsággal! El Ágnes asszonnyal, vizitdíjával, Menjen a több biztosítójával! Mosonyi György
Kiskunhalas Itt voltam tinédzser, E szép homokvidéken. Halálig kísér el. Szívemben, lelkemben A buckák, a tavak, Virágok, növények, Mind hordják a tavaszt. A lányok nem jutottak El még szívemig; Konok kíváncsiság, Budapestre vitt. A Keletinél, már Ellopták csomagom, Elemózsiám, mit Anyám csomagolt. Gyalog mentem vissza Az ostrom után, Sín mentén, 127 Kilométer - talán. Natkay-sziget, Sóstó, Fehértó, Lápok és nádasok, Kántor-kaszáló. Szőlősök, erdők, Megannyi szegény Bánat; Tanyák. Tanyavilág. Fogadd be poétádat. Virágok, virágok. Földmunka. Kapálás, Napkelte a földön. Örök jobbra várás. Duna - Tisza köz. Kecses homok-vidék, Távol élek ma, de Szívem a Tiéd. Mosonyi György
Kiskunmajsán... (Pongrátz Gergely emlékére) Itt nyugszol. A kiskunsági homokon Korvin közi Parancsnok. Hős harcosaidnak nem adsz többé parancsot. Csak könnyeket nékem, hogy Rólad írjak, Amelyek újra elerednek. Csodálom tetteid, - Hitedet. Az időt. Legnagyobb hívedet, Ki egyre jobban mutatja meg, Hogyan harcoltál kis sereggel, Roppant erők ellen, A Világszabadságért. A kis Magyarságért. Szovjet harckocsik lángolva égtek, Molotov-koktélok halált zenéltek. Ők elnyomó parancsra tették, Ti fenntartottátok a Szabadság - eszmét. A Nagyhatalmak, tétlenek voltak. Szuezért /haszonért/ tettek. Harcoltak. A magyarság megint magára maradt, Az elnyomó-gépezet, előre haladt. Én - akkor rendőr százados voltam, Érettetek, a jobbért szurkoltam. November 4. után, mit is tehettem?! Beteg vagyok - írtam. Leszereltek. Hittem: ha ezt tömegesen tesszük, A gyarmatosítást leleplezzük. Nem így történt. Bitó. Börtön. Pokol következett; itt is. A homokon. Városban. Tanyán. Szerte az országban, Sokan részt is vettek - e rút árulásban. Százezrek szenvedtek, árulók tapsoltak. Utódok folytatják, elnyomnak, rabolnak. Sok magyar "nagyságnak" az elnyomó siker, Kiindulás volt. Követte - KARRIER!!! Néked volt bátorságod - és arcod! Így tudtad végigvinni a harcot! Mi örök reformisták vagyunk. Neked NAPOD volt! Nekünk, csak Holdunk! Gorbacsov MÁS volt. Visszalépett. A másik "Szuper" pedig, Fő-szuperré érett. Máig azt hiszi: A Föld elég kicsi, Átfogja karja! - Aki bírja, marja! Ha bejönne a tévedése: Neki is, Földünknek is - Vége! Nyugodjál Hősünk, Petőfi - homokon. Én is éltem erre. Halasi halmokon. A Szabadság erre, sok embert ihletett! Téged is ezért illet, nagy tisztelet. Néktek véretek hullt. Tőlünk magyar könnyek. Nagy-nagy Hősünk lettél. Most és MINDÖRÖKRE! Mosonyi György
A KISZ fintora... A president és nagyágyúi Az MSZP gyermekei. Imamalmuk tekergetik - Gondoskodnak '56-ról, Öreg Ötvenhatosokról. Alamizsnát odavetnek, Nem is vetnek. Nem vethetnek, Csak munkásőrt szerethetnek. Munkáskáder, régi átkok Sokat gondolnak tirátok. November 4. Szovjet tankok! December 5. - Magyarok vagytok?! Az MSZP fintora Reá száll az utódokra. Kimondták, hogy milyen legyen, Hős '56. Hősi szobra! Kimondták, hogy nekik tetsszen Modern legyen, hős ne legyen. Soha, senki meg ne értse, Miért is haltak meg érte?! Látjuk már, hogy hogyan kéne Görnyedt háttal élni, Koldulni. E nagy cirkuszban Tengődni, elélni. Történelmünknek Fintora, csökevénye Belénk rúghat, még néhányszor, Így lesz végleg - VÉGE! - Mosonyi György
Kitartani! Talpalatnyi földet tartani! Kitartani! Ez lehet a szalmaszál, Amely elvesztével, itt a halál! Kapaszkodj a szalmaszálba! Ne nyugodj bele a halálba! A mélyben polipok karja vár! Rád várnak! Az is szörnyű halál! Ha tutajod szigetet talál; Az is élet. Reménysugár. Kemény, száraz a talpad alatt. Ez a földed. Ez a talpalat'. "Röhögjenek a részeg evezősre. Röpülj hajóm, Ne félj: rajtad a Holnap hőse." A talpalatnyi földet megtartani! Ha ez kell, kitartani! A Minket ünneplő sereg, Ide se lát! Isszák a hazugok borát! Nem baj Barátok! Ilyen az élet. Kitartani! Ez kell ma Néked! Lesz még új dobpergés A Mai Zászlók alatt! A Jövő győzelme, A Mából fakad! Hajrá Emberek! Hajrá Magyarok! Hozzon szebb Jövőt, Töretlen harcotok! Mosonyi György
A kívánságok élén Hamis eskütevők, napi hazugsággal, akik egy forradalomra épülő Köztársaságban az ellenforradalmi párt titkárra esküdtek milliós juttatással. Míg ripacs főnökük újra igazolta külföldön a hozzá nem értését, ti megszavaztátok a párttitkár kifizetését. Ez legyen utolsó kifizetésetek! Ez legyen utolsó csaló lépésetek! Ez legyen utolsó hamis eskütök! A Nép titeket rég hazugok küzé lökött. Csak menjetek a végzetes úton! Csak a Sors keze ér hamar utol! Az árulók szolga sorsa, lepleződjetek le sorra! Zuschlag már "bírái" előtt állhat, akkori minisztere még ágálhat, de árnyékát át nem lépheti! Sorsát el nem kerülheti! Megkapja azt, amit érdemel! Nem azt, mit a szegény nem érhet el! Nem azt, miért hiába harcol a Magyar, Nem új pénzét, csak érdem szerint, de azt nagyon hamar!!! Mosonyi György
"Klasszikus" egyenlőség Egyenlők lehettünk, Barátok. Kéményseprő És postás. Borotvált, Friss bőrű sofőr És vén, öreg Borostás. Kövér főnök, Vékony rokon, S ki átkelt Árkon, bokron Érted. Én, a poéta, Mondhatnám tovább, De nem mondom. Drága kedved El nem rontom. Ez is szép bokréta, S mivel ez ügyben Egyesek Mérhetetlenül Ügyesek, Nem sikerült Versbe szőni, Tán rokon külföldieket. A lényeg az, Hogy egyenlőkké, Mind azáltal Váltunk, Valamennyien Hozzád, Drága, Egy asszonykához Jártunk. S hogy véletlenül E versikét Senki se értse Félre, Csak, amikor elég Távol volt, Forrón szeretett Férje. Mosonyi György
A Knesszet - hez! Te! Aki ülsz a knesszetben, Átgondoltad -e az eszedben, Mi az oka annak, Hogy nincs vége, nincs vége a harcnak, A holocaust; az ember szégyene. Míg él az ember - sajnos él vele. Lemoshatatlan -e folt, mit tettek a németek, Tömegével haltak életek. Ez az emberiségnek is örök szégyene, A zsidóságnak, meg óriás érdeme, Hogy túlélte ezt a Trianont, Mely hozzánk oly hasonlatos volt. Úgy alkottak számunkra hazát, Hogy elvették az ország kétharmadát. A németeket akkora baj nem érte, Népe a két háborút is túlélte, A nagy népek, maradhatnak nagynak, A kicsik, - ugyanabba belehalnak. Amikor én még kicsi voltam, Nem kívántalak titeket holtan, Csak kereskedőkként, ahogy láttalak, Szorgalmasoknak találtalak. Miért nem vagytok ma is kereskedők, Rosszabb esetben, jobb pereskedők, Miért romboljátok a szomszéd házait, Gyilkoljátok fiait, leányait?! "A rossz szomszédság, török átok!" -Érvényes másokra is, tirátok. Ti, ott a knesszetben, gondoljatok erre: A békére legyen mindőtöknek mersze. Munkácsi képeken arab, palesztin Mellettetek, a nagy művész vásznain. Tehát: szomszédok, élet és sorstársak, Miért nem egyeztek, csak a gyilkolásban?! Mikor még Izrael nem is létezett, Kaptam -gyűjtésre- Palesztin bélyeget. -Angol gyarmatként- létezett Palesztina, Ahogy létezett Egyiptom, Kína. A palesztinnak ma nincs hazája, Dicsősége, szomorúsága, Van háza, sátra, asszonya, népe és Egy Hazára, óriás éhsége! Harcát fel nem adhatja soha /mint Ti se/ Legyen hazája, legyen otthona! Hiába is segít, messze, messze - erő! Véle élsz együtt, Ő lesz a jövő! A kereskedés és művészei! Ne harcterekre vigyenek lépteid, Kereskedj, alkudj, gondolkodj serényen, Néped sokáig, békességben éljen! Ha kérded: mi közöm és miért írtam, miért? Mert a vér egyforma. Mind emberi vér! Mosonyi György
A koalíció vesztett! A koalíció tévedett, amikor Gyurcsányra tett! Elmondta az elején, "itt nagy a jólét!" Pedig a népet évtizedekig alul-fizették azzal, hogy volt némi pótlék. Az egészségben, a tanulásban, sokféle másban. A többség szegényen ért az öregségbe; A fizetős egészség, szívét ütésként érte. A tanulás meg a jövőt éri. Olcsó napszám jut, ha eléri. Gyurcsány a jóléttel a haverokra gondolt, Ki addig az "Államtól" sok pénzt legombolt. A Nép nem annyira ostoba! Látja ki a hatalom ostora! Aki kisebbíti az Ő nagy, nagy baját, sohase szolgálja az Ő igazát: De nincs tovább!!! Préselni kellett saját társulatát. A koalíció hát tévedett. Gyurcsány is, mikor Ágnesre szemet vetett és tegnapig védte. Pedig ő csak úgy tett, ahogyan kérte. Újakkal kell elölről kezdeni; a bajok óriásokká nőttek. Igaza lett minden ellenzőnek!!! Ha fontos az ország, fontos a nép, a hatalom most, hátra lép!!! Nem kisebbségben kormányozni, nem az Ellenzékket rángatni! Nem lehet naponta mást tervezni! Nem ütni kell a Népet, hanem szervezni!!! Szolgálni! Szolgálni! Alázattal! Nem futószalagon gyártott szabályzattal. Mi csak azt ígérjük: Szolgálunk Népem! Hogy meg tudjunk élni e magyar vidéken. Mosonyi György
Kolumbusz! Üdvözöllek dicső lovag! Elhagyom a pátoszokat. Ha fel nem fedezed Amerikát, Hol állna ma a Világ!? Az Indiánok. A Népek, az Álmok. A vadlovak, a bölények, mindenféle csordák; millióan más állatok. Nem rettent olykor az álmotok? De! Mégse volt szabad megállnotok! Az aranyláz; mi máig dübörög; Az Ég, hiába villog, dörög! A maffiák, a belháborúk, A Világháborúk. Atom nélkül, atom után a csillagokba! Föl a Mennyekbe, vagy le a pokolba! A terror, meg honnan indulhat el??? Hol a nyomor, életet követel! De, van itt, egy öregecske fényjel. Ami, már csak kevés szívbe ér el. Mert a robbanó haszonelv, kiszorítja, Megtiltja, irtja. Le is járatta magát, És az egyenlőség jelszavát. Mert útja, vérrel volt tele; A leleplezés, a tőke érdeme. De Te! USA! Mit tettél?! Hány millió embert, élőlény veszejtettél!? Még csendben az erdők, óceánok, tengerek, Folyók, halak, bennük nagyok és kicsinyek. A madarak a kék ég vizein, Kik élnek még emberek szívein. Mindent a vörös csillagra tolnál; Mintha mindmáig nem ölnél és rabolnál! Benéz az agyunkba, minden ablakon, Az éhhalál, a nyomor a gyermek csontokon! A profit, odavet néhány milliárdot, De ki mentheti meg az ilyen világot?! Nem lehet teljes úr a haszon! Élet kell! Világi arcokon! Mosonyi György
A kommunizmusról A kommunizmus, világméretű kísérlet, hogy a haszonszerzésnek vessenek véget. Ugye egyetértünk abban, ma békében többen halnak, mint harcban. Erőszak, éhezés, járvány; ez pedig világrendszer-hiba! Bármit mond a statisztika! De akik jobbat, kiutat kerestek, hasonló, vagy súlyosabb hibákba estek. Óriás dübörgés. A Föld beleremeg. Haszonért, életért dolgoznak emberek. A következmény beláthatatlan. A Föld elpusztul. Lakhatatlan. Az ember megelőzi a Földet; elpusztul, de előtte "szabadon ölhet". A játszma így is látható már ma, de még nem dőlt el a tőke hatalma. A tempó iszonyú! Sohse látott! Pusztul, vagy Megváltják a Világot? Mutatja milliók ártatlan halála, folyik a harc, az őrült játszma. Az ember szaporább, mint kéne; halál vár a jövő nemzedékre. Ez békésen megoldható lenne, ha szex, az élvezet, nem lenne benne. De benne van! Így teremttettünk. Pokolba visz a bujálkodó "szerelmünk". Mástól is meg lehet halni. De élni kéne. életet akarni! Van több közgazdasági elem. Itt van a "fizetőképes kereslet". A szegények,nem esznek eleget. Gondoljatok halálukba bele! Van "nem egyenértékű csere". Ezekből kell kiutat találni, és máris szabaddá tudunk válni! Míg százezrével emberek éhen halnak, Mások, óriás hasznot, vagyont birtokolnak. Igaz, a sírba nem viszi magával, de gazdagul családja, unokája. A kommünnek többet árt ma, a "saját pártja" harácsolása! Míg a termeléstől elválhatnak pénzek, és külön, önálló életet élnek, önálló lesz óriás hatalmuk, gazdagok uralkodnak rajtunk! A pénz, új pénzt szül, a szegény, szegényt. Ki szül majd jobban? Írd meg a regényt! Belátás nem elég! Erő kell! Az ENSZ, sok Egyház, az Erkölcs, erőtlen! Az általános Erkölcstanok: Ne lehessenek hatalmon kóklerek, csalók, hazugok! Választás után is lehessen tenni, ha nem tud, nem akarja álarcát letenni! Három napon belül, s az erkölcs felderül! Mindenki testvér, nemcsak a rokon, Ki ott vérzett Veled, a barikádokon! Hol az erő? Az ENSZben, az Egyházban, az Égben, talán a Vérben?! Ady szerint: talán az álló, nagy vörös szekérben?! Mosonyi György
A kommün utóélete Maradt valami Amerikában, valami kis tűz, kis parázs, A másfajta szabadságból valami Ősi, Szent varázs. Talán nem lesz akkora szobrunk a szabadságról. Tán sohase, De lehet tényleges szabadságunk, ha milliárd érte odamegy! Milliárd ember. Nem a tőke, de jöhet Ő is, ha tiszta kéz. Kell minden erő, jóindulat, a jövő pedig, ha visszanéz, Mondhatja: Igazunk volt! A kommün nem csupán véres folt! Lehetett volna tiszta és győztes, De a torzító bolsik győztek! Nem volt égető, tisztítótűz. A tőke a jóból is olykor gúnyt űz, Csak saját jóságát hangoztatja, Azt emeli méltatlan magasra! Isten is, hogy embert teremtett, Tisztítótüzet is hamar rendelt. Tudta: Kell, vagy nincs tovább! Látta, mi a harácsolás! Ne dúljon véres harc, míg eldől, hogy kinek is volt igaza, Igaz legyen, mit így hirdetnek, igaz lehessen az ember szava! És ekkor nem kell atombomba, Se terror, egyetlen gyilkos fegyver, Ember lehessen minden ember, Szót ért majd a másik emberrel. Az USA, sajnos nem szerelt le, Földet átölelve tartja, A kommünt sokat becsmérelve lett a terrorizmus rabja. A szegények terjeszkednek. Sokan életüket adják, Cserébe az ártatlanok szétroncsolt testét kapják. Munka nélkül?! Mi lesz végül?! Nem látjuk, hogy adni kéne, Több pénz, több jog, így lesz béke. Háborúknak legyen vége! Maradt valami a Világban, valami kis tűz, parázs, A másfajta szabadságból, valami Ősi, Szent varázs. Talán nem lesz akkora szobrunk a szabadságról, tán sohase. De lehet, tényleges szabadságunk, ha milliárd ember - érte megy! Mosonyi György
Kontrasztok Választást akarunk! Nem utód kiutalást! Az kell, Aki a Nép gondját érzi! Nem a saját pénzét, hatalmát védi! Nem "elveket" író álságot, nem hazug-védő szóvirágot! Megmérettetést a Nép által, Tudni: a Nép kiket választ! Bizalmat kiknek is adna, kiknek nem válik kínná a hatalma! Ma "jogot" formálnak jogtalanul. Baj, ha a Nép ebből se tanul. ÖNGYILKOSOK, HOLTAK IZENNEK: A VÁLLALKOZÓK ITT NEM FIZETNEK, DE MILLIÁRDOSOK AZÉRT LEHETNEK! Hogyan?! Elmodhatja a cimborája, az élő VÉTEK, kinek fröcsköl a szája; Ellenség, aki kritizálja! De vannak, kiknek ő egy "angyal". Ezzel a modorral, aggyal! Ezzel a semittevéssel, Ezzel a hozzá-nemértéssel! Ezzel még ki is mer állni egy Népet terrorizálni! Ezzel a ripacskodással, ezzel a rongy-kapkodással, szembe egy egész országgal, szembe egy józanabb világgal, gyűlölve emelt "olajággal". Légy józan és okos Magyar! Néped már egyet akar: Új választást! Új vezetőket! Kik nem egységes szenvedést ígérnek! A különbség-tételre kitérnek, nem őrülten lejtett "vitustáncban", nem tönkretettek halálában. KI VÁLLALKOZÁST "CSŐDBE" VITT VÉGÜL, NÁLUNK NEM ORSZÁGVEZETÉSRE KÉSZÜL!!! De munkával. Összefogással. A Nemzettel. A Magyar Hazával. Mosonyi György
Korai Húsvét Tavaszi kankalin a - hó alatt. Még mindíg a tél arat. Magyarországon. Édes Hazánkon. Késik a virradat. Feszül a föld, a szent talaj. A humusz él a fák alatt. Hirtelen visz el majd havat. A táj, a lélek itt, ilyen; Tűr, tűr, és dönt majd septiben. Tavasz kell! A télből már elég! Elolvad hirtelen a jég. Zúg harsogva kis patak, minden erőt most belead. A föld beszívta már a nedvet. Kicsordul. Nem tűr el már egy cseppet. Bomlik a virág, a falevél, az élő élet már újra él! Takarodjon a gaz, a régi! Türelmünket régóta éli! Kék már az ég! Hit száll belénk! Erős lett újra már a Nép! Élhet! És minden újra szép! Takarodj tél! Nincs itt helyed! Várnak fagyos, jeges szelek! Öleljenek keresztbe-kasba! Ne szólj bele a tavaszba! A tél ne fogjon ki rajtatok! Madárkák! Viháncoljatok! Ha Mennydörgős nem dörög, az Ég nem hasad, Tiszta Szavú Tavasz! El ne hagyd Magad! Mosonyi György
Koratavasz Tahiban Barna még a Sziget fentről. Fütyül az éles szél. Hófoltok a hegygerincen, a hajlatokban jég. De a tavaszi napsugár tisztán, fényesen ég. E napsütötte táj, a szívekig elér. Kipattanásra kész, bár zörög még az ág, Sok virág nyitni kész, a szív, tavaszra vár. A hajók vígan úsznak, Északra, Délre húznak. Avaron száraz ág reccsen, Őz szökell, madár felrebben. Az erdő szunnyad, de él. Lépted, halk tavaszba lép. Az ég és a Duna kék, A nap, aranyban ég. A hó bágyadt fehér, Barna a holt levél. Az erdő susogva zúg, De víg és tágas az út. Új életet nyújt a táj, Mindig is vár a határ. Zöld a fenyves és hív. Erőre kap itt a szív Ózon száll, a kebel tágul, -Hóvirág hajlik, kitárul. Bólint, mint fehér selyem, De legszebb, fenn a hegyen. Hó közül is hajt, serény, Messziről köszönt feléd. A hólét a föld beszívja, Kell, ha majd zöld borítja. A madarak kedvesek, szépek, A cinkék szürkések, kékek. A sárgát is megtalálod, Ha a kankalint kivárod. S az aranyeső is sárga, Aranyat hint a szép tájra. És az ember itt szárnyal, Békében él a világgal. Dolgozik itt minden ember, A házon, az úton, a kertben. Amerre jársz, építenek, Mindent megszépítenek. Így köszönt tavasz a tájra, Erdő - mezőre, sok házra, Mert a természet végtelen, Erdőn, kerteken, réteken. Mosonyi György
Kórházból Ne képzelj magadnak semmi bajt. De, ha baj van, el ne tagadd! -Tanács attól, ki időben szólt, Így ibolyát, még nem alulról szagol. Mosonyi György
Kormány - politika Naponta küldik el a Magyart. A munkást, a tanárt, az egészségügyest, reformnak tüntetve fel az ügyet, mi nem lehet más, mint a Nép iránti megvető gyűlölet. "A világ a haszonról szól!" Horváth Ágnes így szónokolt Illő, hogy a kormány Hankookot, Mercedest dícsér, a szegények még meglévő filléreiért. És ez a dicső igazságukra int; 26 oldal reklám, csupán 1 Forint. Nem a cég teremt magának piacot; megkeres "mondjuk egy maszopost" A Hankook ismeretlen. Roppant pénzt lenyúl. Minden merci pompás, de néki is immár alkonyul. Luxus igényt szolgál. A pénzünket elviszi. Naiv, ki a kormány bármi reklámját elhiszi!!! Nem tudtak, csak horvát kerékpárt venni. Mindenki tudja, Csepelnek kellett volna lenni! Vennék már végre észre, a szegények zsebéből elfogynak a pénzek. A "modern" KISZ-hanta mutatja, e banda immár évek óta hamisan hegedül! Reméljük nem lesz tömeg, ki újra meg újra ezeknek bedűl. Piac "felmérés", harácsolás, szerzés. A Te pénzeden reklám, mára se lehet már más: Vakulj Magyar!!! Hiába zárnak össze, ki ennyi bajt kavar, eltűnik majd örökre, Hiába zárnak össze, eltűnik majd örökre a Mi pénzünkön önreklámozó nagy őszödi böszme!!! Mosonyi György
A kormánynegyedről Nem az M0, nem több Tisza-híd, Nem Duna-Tisza csatorna, Mi olcsóbban szállít, és ott van a víz. Nem a hajózás. Nem kell vízi út! Falufojtogatás. Minek a vasút!? Az olcsó Állam?! Mára olcsó duma! Torpan a hazug, meg a sánta kutya! Nem országra szóló közmunkákat! Adósságba az öregeket, az unokákat! Nem a vidék! Még zsugorítani a vidék hitét! Hanem, Budapest. Még több hivatal! Fejes látványok! Még több kirakat! Nem az árvizek ellen! De a kivagyi szellem! Nem a folytonos, égető tüzek ellen; Mi életet, vagyont, országot felperzsel! Nem a megújuló energia! Hogy a betegellátás, ne legyen utópia! Nem lakások, de "nagyúri" álmok! Haszonélvezők a "hívek", a "barátok"! Nem a tanyák villamosítása! Nem a romák élethez juttatása! Nem kétmillió ember panellakása! Nem a vidék! Hol országként neveltek naposcsibét! Állatot neveltek! Országot etettek! Gürcöltek. Élve. Halva. Hogy a szőlő érjen, piruljon az alma. A föld volt mindmáig az élet! Tovább már nem kell tenéked!? Ha dráma sorsra jutott az ország, A vidék tette újra pirosra az orcád! Mindig a Nemzet része volt! Hibáinkért, százszorosan lakolt! Mindig segített, ahogyan tudott. Itt maradt velünk. El nem futott! Kik azok, kiknek most kell kormánynegyed?! Kell ez a kormány?! Kell Neked?! Amit a hazug reklámoz, terjeszt, Hogy velünk, Veletek, mindent megtehet! Demokratát mond. Diktátort éltet. Mit se törődve, hogy mi lesz Tevéled! Ha csend ül, úgy tűnhet, araszol; De terrort szervez, tarol, tarol. Nincs olyan hír, hogy utcára nem tettek, Hogy állami vagyont, nem eladtak, de vettek. Most jöttek rá, hogy rövid itt az élet!? Ilyen vezető kell Tenéked!? Miért lenne tilos a fényképet kitenni?! Az arcát, a bűnét, vállalja mindenki!!! Elszámoltatás nélkül, nem lehet jövő. Józanul dönteni: Mi megyünk, vagy ő?! Mondjad ki nyíltan, ha ő kell Neked! Nekünk, lejárt lemez! Ő, s a kormánynegyed!!! Mosonyi György
A kormánynegyedtől a rózsaszín ridikülig... A kormánynegyed már füstbe ment. Alig láthattunk még ilyet, hogy a pazarló rabszolgahajtón látni, hogy nagyot tévedett. A vizitdíj még hátra van, a síneket vissza kell rakni, a vasutat fejleszteni kell, ha nem akarunk füstbe fulladni. Annyi dologról látva látszik, a hazugság-rendszer lassan mállik. Soknak rossz, kevésnek jó, szól a takarodó! Szól a takarodó! Széfet minden kórházi ágyhoz! És rózsaszín ridikülben, jövőbe látó táltost. Kérjetek kórházi kívánság-listát, nézzétek a széf hányadik helyen áll! Az, hogy milyen sorrendet kaptok, mutatja, hogy mennyire hülyék vagytok! Új műsor készül, új szereplőkkel. Nem buta, gyeremkded piruló szeplőkkel, talán nem "elkúrtuk" csúszkáló Metróval. Igazváró néppel, már-már fortyogóval, mert úgy néznek rá az emberekre, mintha velük szemben, senki ott se lenne. Ki úgy "ügyel" vagyonra és a szegény pénzére, hogy páncélkocsiban van a menedéke! Ki a "reform" alatt ma a terrort érti, tereli az embert, percenként megsérti. Választás győztesnek hirdeti magát, Mást csinál, mint igért, nem hihetjük szavát! Nem "Új Magyarország!" Hagyd élni a régit! Ellened a megvolt becsületet védik! Nem kell, hogy igérj, csak olykor egyet-egyet, amire a végén azt mondhatjuk: meglett! Aki nem böszme, nem táncos, csak él, akitől, csak a rosszándékú fél. Nem fél a tiszta zászló-hordozó, Nem verik össze, mert itt élni jó! Kinek '48. '56. örökké Szent marad, nem kíséri Őt újsztálini csapat. Nem lehet idegen, verőcsapata, szolgája a Népnek! Szent célja a Haza! Csak népjólét után kormánynegyedet. Csak, ha majd érdemli a kormány. Népszavazás nélkül tűzte ki otrombán! Mintegy kiutalta magának, miközben nyomor van és dőlnek a házak. Amíg vizitdíjat kuporgat az öreg, amíg terrorista, magyar embert lövet! Majd, ha lehet megint igazságos kormány, béke és szeretet leng kis hazánk ormán!!! Mosonyi György
Kormányzati-negyed A kormányzati-negyed Rosszindulatú álom! 15000 gyerek éhezik, 120000 alultáplált gyerek él? Magyarországon! Mosonyi György
A kormos egek alatt... Száradó fák alatt, A kormos ég alatt Nézz rá a határra, Mi a magyar átka? Lógóstól a hazafiig, Közömböstől - árulókig, Ez is színskála. Szegény is sok, Gazdag is sok, Meg a terror-legény, Korcsmázó, maffiózó, Vallásos és gátlástalan, - Bő a választék. És amikor bajban vagyunk, Gyakran azoknak van szavuk, Kiknek arra semmi gondja, Milyen lesz a haza sorsa, - Ez is nagy veszély. Egyke, egy se, család hetyke, Nem kell sok pénz a gyerekre, Bár az egy is kevés. Hősködünk, ha nincsen ellen, Ha támad, nincs elég fegyver. Volt már ilyen vég. Siratjuk, hogy mind elfogyunk, De ritka, ha összefogunk, - Ez az ellenség. Siratjuk, ami a másé, Miénk volt, ezé a hazáé, Nincs magyar elég. A szomszédok szaporábbak, Amikor kell, akkor bátrak, Sok föld az övék. Összevonva: Összefogva, Nem csak másokat okolva Lesz jobb az összkép. - Marad meg e nép! Harácsoló vígan él, Tengődik sok, sok szegény, De sok gazdag gátlástalan, Padokon, vagy puszta földön, Álmodik a hajléktalan. Kikapcsolhatsz sok, sok bombát, Nem oldod meg a nép gondját, Bárki, bármit is mond: A vidék, az százados gond. Egészségügy! Minden előtt! Egészség legyen mielőbb! Valahová mindig megyünk, Cigányokért alig teszünk, Nincsen munka, nincsen munka, Ha van, akkor agyafúrtan Kiszívják a vérünk, Kicsi bérből, épp, hogy élünk. Nincsen lakás, Nincs hol-lakás, Még estére sincs főhajtás, Teng a pária, Toldozgatunk, foltozgatunk, Alig vagyunk, alig vagyunk. - Demokrácia?! Hova megy a sok, sok adó? Tudja a jó Mindenható, Meg nagy emberek Ellenőrzés, ígéret, Meg munkás összefogás, Épp, hogy szendereg. Így ám emberek! Száradó fák alatt, Kormos ég alatt, Nézz rá a határra: - Ez a magyar átka! Mosonyi György
Koszovó... Az ész fogoly. Szabad A szörny. Folyik a vér Óvja, átkozza életét Aki él. Aki él. Ki népeket elűz, Börtönben a helye. És a végrehajtók Legyenek ott vele. Ez lenne megoldás Nem a bombák réme. Mivel óhatatlan Az ártatlan vére. Aki ezt nem tudta Foglalkozzon mással. Eddig mit oldott meg A sok bombázással?! Eddig kit büntetett A bűnösök közül, A bűnös lármát csap Ártatlan vér körül. Az ártatlan elment. Lelke égbe szállott. Meg nem válthatta már E bűnös világot. Ha házakat döntesz Ha hidak zuhannak, A vétkesek pedig Helyükön maradnak, Késő utódoknak lesz Keserű a sorsa. Romokból épeket Építeni sorra. Szenvedhetsz, dolgozhatsz Ott leszel, hol voltál De a Dunád már nem Fősodor, csak holtág. Az idő elhalad. Te utána nézel, Siratod a múltat Ez az örökséged. Akiket elűztek, Hogyan térnek vissza?! Hogyan kezdik újra, Ez a jövő titka. Nem százezer ember, De millió lélek. Hogyan lesz emberi Számukra az élet?! Kiknek hatalma van, Bombája, meg pénze, A jövőt ezen lelkek Szemével is nézze. Nem könnyű a lecke, Mégis meg kell tenni, Ha egyszer mindenki Mind egy akar lenni! - Az ész fogoly. Szabad A szörny. Folyik a vér. Óvja, átkozza életét Aki él. Aki él. Mosonyi György
Koszovó 2007. Mozgósítás! Világnak szóló hadüzenet! Fogják már le a kezüket! "Nincs köze Koszovóhoz" De köze van a Magyar jaj-szókhoz! Ha létezik ENSZ, NATO, EURO, Vonják már kérdőre: Mindez mire jó?! Mosonyi György
Kotyvalék Itt szól a nóta. Van róla kóta. Dirigál átkosék minden utóda. Van itt több, nagy vasfazék. Fő benne sok, sok kotyvalék. Tervek. Újak. Lépés, vagy száz; Hazugságból jó szavazás?! Volt, van ezer új ötlet. Mentőből is van - többlet! Ha többlet; utcára küldik el, Ma élsz. Holnap elvérezel! - Ez nem átkos, csak követő. Az a miniszter. - Az a vő. - Ez nem hazudott életében. Csak reggeltől - estig. Egyvégtében. Amit mondtam, nem igaz ám, De csak holnap érzed. Igazán. "Nem Wurlitzer a verkli, Ezt szívből kell tekerni" Aki hazudik, az lop is És - jól meg kéne verni! - Magyarok! Ne hagyjátok Magatok! Védelmi pénzt ne adjatok! Itt sok-ezer szövetkezet, Mind ellened szövetkezett! - Életünket és vérünket! Zabot nem! Nem adjuk a pénzünket! Az adósoktól szedjetek! Harácsoltak eleget! Először elszámolás! Volt pénzosztás, majd szavazás! Van itt elég pénzes fazék És sok szegény és sok szegény. Igazság kell?! Úgy igazságos, Fizessen már a milliárdos! Volt Jogfórum. Sólyomszemű! A sok törvény, mind, mind - jogszerű! - Hányan kapnák fel fejüket, Meresztenék a szemüket, Nem találnák az eszüket, Ha majdan néhányra; törvényre Nem bólogatna a Testület?! Életünket és vérünket! Zabot nem! Nem köpjük le saját képünket. Magyar vagyok. Az maradok, Míg majd lenyom a föld. Tisztelettel és szeretettel: Idős Mosonyi György Mosonyi György
Költő vagyok Költő vagyok, domborulhat a mellem, mert már két kiadó is visszaküldte minden versem. De ez bennem semmi nyomot se hagyott. Ismerem a kort, s csak jó 50 éves vagyok. Mosonyi György
Könyörgés! Uram! alig adtál jó királyokat, hadvezéreket, harcos polgárokat. Adtál Habsburg "Jóskát", a vonal tianonig haladt. Miért nem véded jobban a Magyarokat!? A demokráciát fennen hirdetik; Ünnepén ütlegelhetik!? Hazudhatnak nyakra-főre?! Uram! Mi lesz itt jövőre!? Meddig kell még Nekünk várni döntésre, mely tovább tud látni!? "Nem értek egyet, de aláírom, mivel ez áll a papíron." Az is ott áll: SZOLGÁLNI!!! /Nem jobbra-balra táncot járni!/ Ha hazudtak, mi nyilvánvaló! Nem hazudik az aláíró!?!?!? Ha dönthet többszáz kétes ember, ki följebb van, nem tehet szebben?! Tőle pazarolhatják a Nép erőit, az életet, a pénzt, a tanulást néhány joghézagért!? "Nem értek egyet, de..." aláírni, bűncselekmény lehet! Hová viszitek a Nemzetet?!?!?! Ez, amit '45. óta kifogásolunk: 'mit se haladunk! Ha a paragrafus erre csűrt, nem az erkölcs, a becsület tőlti ki az űrt!? Uram! Miért nem folytatható a vezetésben az, ami jó?! Hogy kvalifikált vezetők nem látnak, szabad utat adnak a hazugságnak!!! Miért kell itt addig várni, míg zagyvább lesz és nem lehet átlátni?! Uram! Adj új lehetőséget! Segíts! Vethessünk ennek véget! Ne mond, hogy még tovább várhat! Találjon igazságot Nálad! Hitünk már nagyon gyengül, míg a hazug a nyakunkon ül! Uram! Adjál új-, új erőt! Győzhessünk a bajkeverőn! Legyen erkölcs! IGAZSÁGOT!!! Segítsd meg a Magyarságot!!! Adj Vezetőt! Új hadvezért! Ki győz, de nem ont új Magyar vért! Kire fel tudunk már nézni! Ki dolgát úgy végzi, ahogyan igéri! Mosonyi György
Köpni... Az ilyen nőre köpni lehet. Aki azt mondja, hogy szeret, De szerelmét beszámítja Valamiért, valakinek. Suttog, csókol és vetkőzik. Arcán gond ritkán felhőzik. Inkább könnyed módon él; Ha jobb: szeretőt cserél. Mosonyi György
A kőrisfa A gyökeres kőris, ha földre dől, megpróbál még élni. Kihajt, fölfelé tör, az ég felé néz, még lehet belőle fa, ha segíti az ég és van akakrata. Mosonyi György
Körtefák Teleraktam a kertem körtefával, De nem beszéltem meg előbb, Boglárkával. Oly-annyira nem szerette, egyáltalán meg se ette. Erre szépen, lassan, minden fát kivágtam, Ám ezt se beszéltem meg a Boglárkával. Megmondhatta bárki, Jobb lett volna várni. Mire az utolsó körtefám kireccsent, Elhagyott Boglárka, elhagyott, sőt - elment. Másik férfi karján, másik kertben láttam, Pedig ez a kert is, tele körtefával, Pedig ez a kert is tele körtefával. Mosonyi György
Köszi Köszönet néktek, Presszó-tündérek, Hogy oly sokszor, Gyenge kávét adtatok. Kíméltétek ezzel Szegény szívemet. - Tovább élhetek, Jobban alhatok. Mosonyi György
Köszönet Rozálkának Ezúton is köszönöm Tenéked; Sokkal szebb lett életem Tevéled. Napsugárkák, piruló alkonyon, Virágocskák, hűs, havas talajon. Forró szavak, édes ölelések. Köszönöm, hogy boldog vagyok Véled. Köszönöm, hogy még azt is elérted, Szebben, jobban hangozzék az ének. Ezennel is köszönöm Tenéked. Hangszereltél szívbéli zenéket. Nemcsak verset, emberibb megértést, A sorsokba mélyebb beleérzést. Azt hihettem, a szívem ellángolt. Te gyújtottál bennem újabb lángot. Köszönöm, hogy gondoskodtál róla, Sok szép álmom Véled vált valóra. Mosonyi György
Köszönet a Szüleimnek! Köszönet a Szüleimnek! És mindenkinek visszamenőleg, hogy olyan egészségesen éltek, hogy évekkel hoszabb idő jutott nékem. Igaz, megúsztam a háborúkat, kerültem a veszélyes kalandokat. Nem akartam mindenben első lenni, csak szépen, csendesen élni, meglenni. Ez nem mindíg sikerült. Amikor pedig hibáztam, attól rendszerint áztam-fáztam. Köszönet a Szüleimnek! Hogy felneveltek, hogy végeztették az iskolát, mit felnőttként folytattam tovább. Apámnak sok sportérme volt. Anyám szívósan, csendesen dolgozott. Ő adta az Isten-hitet, hogy vannak öriás erők, habár nem látjuk Őt! Hogy lássam, becsüljem a természetet, kit Ő haláláig szeretgetett. Őróla zenél a szél. Anyám énbennem örökkön él. A pénz Őhozzá el nem jutott, Őtőle mindez elfutott. Apámnak: hogy lehet öregnek lenni, de akkor is lehet, kell is szeretni, a szerelmet nem szabad elfeledni. Köszönet a Szüleimnek, ha nincs még vége a zűrjeimnek. Lehet, lehet öregnek lenni, de erőnkhöz mérten, akkor is tenni, lelkesedni. Szeretni a Hazát, mint az Édesanyát. Ha kicsi is a becsület kamata, ha milliárdos nem leszek soha, ha él bennem a becsület, a Népünkért a hevület. Nem éltem életem hiába, hasznos gyermeke voltam a Világnak. Mosonyi György
Köszöntelek Flóra Zita születésére Köszöntelek pici lány! Gyönyörűség valahány. Hát még Ő - a csöpp kis nő, Bimbózó, édes jövő. A hó' végén csoda esett, Másnapra már - február lett. Növekszik a téli fény, Rokkan, elfolyik a jég. Ha a tegnap még havazott, Téged már a tavasz hozott. Tavaszt csipog minden madár, Tavaszból meg kinő a nyár. Isten éltesse e- Kislányt, Anyukáját, Apukáját, Nagy családját, kis hazáját! E- szép napra kicsi ének: A családunk köszönt Téged! A-tól Z-ig, földtől-égig; Sok boldogság! Ennél is több, Kísérjen utadon végig! Mosonyi György
Köszöntő Valami van a levegőben. Érezni: itt van a tavasz. Be-betörnek téli szelek, A hideg már nem ugyanaz. A bimbók jobban feslenek, Kinyílnak a virágok, Melegebben ölel a Nap, Elhagyjuk a kabátot. A tavasznak hírnökei: Sándor, József, Benedek, Hozzatok még jobb időket, Köszöntelek Titeket. Páratlanok a naptárban, - Mind boldogok legyetek, Szeretet, béke övezzen, Az emberekért tegyetek. Az emberek érdekében Dobogjon a szívetek, Reménység legyen -e névnap, Legyetek a kikelet! Ahogy mondtam, úgy kívánom: Boldogságot Tinéktek! Önzésből még hozzáteszem: Az egész Földi Vidéknek! Mosonyi György
Kőtábla... Hol az Ország vagyona?! A válasz: a DODONA! Jó ez nekik, jó ez nekik, Hogy zűr, szegénység van megint. Vissza - szólunk: Nem felejtünk! Szereztetek. Visszaszerzünk. Választásra is osztottatok, Mit tőlünk eloroztatok. Nincs jogotok még zsebelni, Utolsó forintunk elvenni. '45-ből kell indulni, Sehol, semmit fel nem dúlni. Eljutni 2006-ra, Ki, hogy jutott ötről, hatra. Rögzíteni adatokat; Kiadást és kapottakat. Itt volt vagyon, Most ott a vagyon, Nem a kozmoszban valahol. A szerzést újra eladhatni, A szerzőt meg kell adóztatni. Ha lakás, ha családi ház, Ez, ma mindenkinek kijár. Ami bűnös szerzeménye: Van az országnak törvénye. Elévülés zavar Téged?! A Kőtábla több-ezer éves! - Nem ölünk. Nem gyilkolunk. Nem loptunk. Nem is lopunk! A Kőtábla - Mementó: Közvagyon - N E M E L A D Ó! Ha megszerzed, vesztes lehetsz, A fegyházban szerzel helyet. Ha nincs pénz, majd csinálunk! Herdáltat, vissza - herdáljuk. A TILOS, sohse volt szabad! Tisztesség! Ma se hagyd Magad! Mosonyi György
A Kőtábla! A Kőtábla, valós Égi Jel! Az Igaz, őszintén fogja fel! A hamis, a parancsot kerüli, elkeni, Hazuggal, álsággal körülveszi! Mosonyi György
A kötelező hálapénz Elszámolás sohase vót, Aki halott, az meghótt. Elszámolás sohase vót. Volt egyszer egy választás. Ígéret. Árusítás. Munkásőr is kaphatott. Ugyan - kikre szavazott?! FIDESZ-esre ráförmedt: Térjen magához Kelmed! FIDESZ, éppen, hogy csak szótt. A választás? - Az megvót. Egy győzött. Más? Más meghótt. Egy győzött. Más? Más meghótt. Hálapénzt, azt sohse adtam. Gyurcsány - az kifogott rajtam. Köteles vagy! Adjad Te is! Vagy az ördög a pokolra visz! Ezt is jól átkereszteljük, Minden másnak elnevezzük, Adók módjára beszedjük! Fele-fele alkuszunk. Lényeg az, hogy mind adunk. A hálapénzt megszüntetjük, Minden másnak elnevezzük, Adók módjára beszedjük. Vagylagosan nem lehet; Felezzük a zsebeket. Rossz a helyzet mostanában, Szerte, az egész országban. Vagylagos sohase jó, Legyen a fele - adó! Amíg erről huzakodnak, A múltról el nem számoltatnak! Az ellátó is érdekelt, Kaphat - biztos - pénzeket. Bizonytalan hálapénz? Megszűnt! Ennyi az egész! A hálapénzt megszüntettük, Minden másnak elneveztük! Kedves három cigányok! Jó éjszakát kívánok! Mosonyi György
A Követ És elküldte Hírnökét az Ég. Az üzenet: Már több mint elég! Tilos ölni, vért ontani! Nem fogok megbocsátani! A tilalmakról, tudtok régen. Nem vehetitek úgy, mint a mesében. Miattatok szenvednek mások; És harácsoltok, harácsoltok. -A Küldöttre újra lándzsát szúrtak, De már gyakorlata volt az Úrnak. Nem lett seb. Vér nem indult útnak; Nincs ismétlése a Keresztútnak! Semmilyen fegyver meg nem ártott, Se csel, se csapda, senki álnok! Ez a Hírnök sebezhetetlen, Bármi erőre meg se rezzent! A gonoszok, csak ámultak, Zavart fejjel, csak bámultak. Hogy mi a vége?! Rátok bízom, Versem - befejezetlen' írom. A kérdés: Gondolhattok reá régtől, Hogyha Erő jönne az Égből?! Folytatnátok -e, mint eddig, Ha nem jutnátok el a Keresztig?! Mosonyi György
A következő ezer évben... A következő ezer évben milyen legyél Magyar Népem?! Ne alkudj törökkel, tatárral, ne alkudj Habsburg unokákkal. Senki fejére ne tégy koronát, ne tűrj el semmi elnyomást. A képviselő visszahívható, nem sújthat örökletes adó. Nem nyúzhat átkos bolsevik, nem kell szolgálnod híveit. Ballagj el minden szavazásra, ne ülj fel csaló hazugságnak. Legyen saját had-erőd, ne hajolj semmi járom előtt. A vegetálás az nem élet, szabad, tanult élet jár Néked. Ne légy csatlós! A Don-kanyar örök tanulság legyen! Magyar! Ne tétovázz századokon át, hogy magadhoz emeld a cigányt! Ne legyen mente úri módi, ha a jólét nem átlag, nem valódi. Ne legyen szegény - gazdag árok, dúsgazdagok és szegény proletárok. Hazugságot ne tűrj meg soha! Ne képviseljen álnok, ostoba! Találd meg Népünk igazát, szolgáld Magad, Néped, Hazád! Családod legyen szemed fénye, Isten legyen a legfőbb reményed. Ismerje el, hogy szépen élsz, nem kell, hogy bárkitől is félj. Tedd a dolgod, hogy rendre jár a Nap az égen; a napsugár. Mosonyi György
Közelítés Szirt áll a Karib tengeren Állja a vihart Castro óta. Szocializmus van, ez a nóta. Jó -e, vagy rossz ez a rendszer, El nem döntheti költő, - egy ember. De másokkal együtt ő is látja, Reformra van szükség a világban. A szocializmus régi módon, Sohse volt modern, mindig ódon. Mindkét rendszer gyilkos, ha kell. Fuvolázik is, ha énekel. Akkor is gyilkos, ha nem kellene, Itt él Nagaszaki szelleme. Itt él a Gulág. Minden kegyetlen, Mi erőszakot vehet minden emberen. Atlanti charta; hol van ma már? Koldusok kaptak szegény hazát. Elmentek. Otthagyták a bajt, Figyelmet terelve, máshol ütnek zajt. Csak a jogtalanság nem tűnik fel nekik, Mi saját hazájukban is létezik. Fantomot keresnek kegyetlenek, De profitjukból nem eresztenek. Emberek rothadnak el élve, Anya nem ismer rá gyermekére. Más elosztás kell. Nem alamizsna, Az elrabolt javakat adják vissza! Az egyenlőség, ténylegesebb legyen, A haszonból, egyenlőbben vegyen. Nem lehet, hogy bankok pókok legyenek, A hálóban, munkások vergődjenek. A jót, hát át kell venni, bárhol is leled. Hogy élhess, ember légy, éld meg az életed! Mosonyi György
Középre! A magyarok gyakran a szélre álltak. Vagy udvaroltak, alig replikáztak. Ballagtak, cammogó ballagással, Bíztak az égi el nem múlásban. Csak keveseknek jutott eszébe: Ne a szélre álljunk, hanem középre! Hogy régen, - régen eljött az óra, A középre hívó indulóra! Toborozz magad mellé sok százat, Mérlegelve szolgáld a Hazádat! Lehetnél Te - a Mérleg Nyelve, Hogy néped ne billenjen ki semerre. Ami avult; menjen a talonba, Szervezkedj! - Be a hatalomba! Ha 2 nagy párt birkózik rendre, Úgy kerülhetünk a történelembe, Hogy a körforgás állandó - örök, Miként hajdanán a választás akkor: Habsburg, vagy török. Ma van idő a felkészülésre, Lehet - közép erő - ha megküzdünk érte! Mert egyik ma nálunk túlzóan nemzeti, A másik hajtását Átkosból nőtte ki, Gondold meg, középen szolgáld a hazádat, Szívedből el ne múljék az alázat. Ha szolgálni akarod ma szegény népedet, Nem szabad ígérni túlontúl szépeket, Ez a szegény ország emelkedjen végre, A jobb-létek napja ragyogjon a népre, Gyertek mind középre! Tenni érte! Tenni! Magyarként, polgárként a jövőnket megnyerni! Mosonyi György
Közgazdáknak! /Friderikusz - Békesi után/ Előjönnek a Bokrosék, meg más neves közgazdák. Nem mondják mibe kerül a fekete gazdaság! A klientúra "tángálása", a politika hazugsága, a hetente más "program", csak az, ami a szegénynél még ott van. Vagy holnapután ott lehet. Növelni a szegénységet! Széf minden kórházi ágyhoz! A kétágyas betegszobákhoz. A körbehurcolt életek; Körbetartozunk. Én, Neked!!! Ha "nagy a jólét"-ből indulunk, sehova el se jutunk! Csak a nagy, nagy Szaharába, hol erkölcsből nem diplomáztak, Bokrosok vannak tucatszámra. Nem ügyelnek az egyenlőbb elosztásra. A pazarlásra, a maffiákra, terror-legényekre, Országház rácsra. Kiket várunk a rács mögé?! Kik emelkedtek a Nép fölé! Kik szolgálatot ígértek; Verettek! vasutat, Kórházat. Iskolát. Betegeknek lassú halált felidéztek. Hozzák tisztán nyilvánosságra, hol hibázott a "jó gazda gondossága"! Hogy minden állami eladó! Hová lett generációs adó?! Hogy lehet aktivizálni?! Maffiózókat bezárni! Az ő szerzeményüket herdálni! A Hazából mennyi pénz távozott?! A kényszervállalkozó miről is álmodott?! A tisztességről talán! "Az ám Hazám"! Nem említették azt az "apróságot", hogy lehet letudni az őrült adósságot, amely a jövőnket terheli; Ez az éra, még azt is felveri!!! Mosonyi György Okleveles közgazda
A Köztársaság Elnöke A Köztársasági Elnök, nem éjfélkor beszél. Jó. Mert éjfélkor már alszom, rendszerint. Ha nappal szól, akkor se hallgatom. Alig szólt, alig tett a szíveink szerint. Mosonyi György
Krisztuskereszt Tahi erdőn II. János Pál pápa emlékére Krisztus-kereszt Tahi erdőn, Holdas, tavaszi éjszakában, Valamikor én arra jártam. Ötven elmúltam már régen, Hogy megláttam az erdő szélen. Jól tették, hogy ide tették. Mutatja a nappalt, az estét, Őrködik az erdő szélen, Utat mutat sok ezredéven. Ha erre jársz, jó úton mész. Nem uralhatnak el téveszmék, Hogy írom ezt: teljesült álma, Megtért Urához, II. János Pál pápa, Ki nagyon nagy JEL marad -e Földön, Míg a hit él, kunyhón, göröngyön. Míg dal fakad, emberi ének, Amíg élnek fiatalok, szegények, Míg élnek, halnak emberek, Kiknek szívéből könny pereg. Tahiban ma is erre jártam, A Keresztfa útján, csak megálltam. Jól tették, hogy ide tették, Mutat nappalt, őriz estét. Őrködik az erdő szélen, Utat mutat sok ezredéven. Mosonyi György
Kudarc nélkül Kudarc nélkül azt se tudnánk, hogy mi az: akarni. Az élet se lenne oly becs, ha nem kellene meghalni. Mosonyi György
Kufárok pártjai / Hiller úr szavai után / Krisztus kiűzhette a kufárokat... Én, csak szólhatok ellenük. Krisztus nem ismerte a magyar pártokat. Az én életem, ővelük szembesül. Demszkit akkor támogatják, Ha helyettesének emberük adhatják. Nem megmérettetések, nem nemes versenyek, De, hogy valakik, valamit megint megnyerjenek! Adják - veszik az Országot. Több állást, földi Mennyországot. Itt kell egyszer élni, jól élni; Mindent e- szerint megítélni. Nem Nép-szolgálat. Zsíros állás! Lehetőség. Nem is kell áldás. Krisztus kiűzte a kufárokat, De, még nem látott magyar pártokat. Hogy az Erkölcs, 10 Parancs semmivé legyen, Hogy 1-2 párt, mindent eladjon, megvegyen. Add nekünk Templom-tisztító Krisztusunk, Hogy a Te utadra vezessen az utunk! Mosonyi György
Kuncze, Demszky, Pethő Kuncze, Demszky, Pethő Jóérzést elrejtő, elrejtő. Nem is szabad madár, Nem szabad, nem madár Ma már! Oda van kötözve, A Gyurcsány trónjához. Semmi közük nincs már A Demokráciához! Mosonyi György
KURDISZTÁN A Kurdok a hegyekben élnek. Határ nincs. Barát nincs. A Kurdok félnek. Az ENSZ miért nem segít? Az EU Törökökre kacsint. Gyertek, gyertek várunk Titeket! Európai remény hiteget. A Kurdok terelik a nyájat; A rendezés nem sürgős. Várhat. Több-millió ember a hegyekben. Mikor lesznek a Kurdok egyenesben? Nagy, nagy tisztelettel kérem: Segítsünk! Hogy minden Kurd éljen! Legyen Hazája, és ne féljen! Mosonyi György
Kurucok - labancok Ha nincs erkölcsi követelmény, Ha csalni, hazudni, lopni szabad, A kemény tiltakozás is jogos; Tilosak az elítélő szavak. Ha nincs sérülés, vér nem folyik, A nép, jogosan tiltakozik. Mert hazugok törtek ki a pokolból; Az ország szabadulna a nyomorból. Nem törvény, amit hazugok hoznak, Kik jogot, erkölcsöt bemocskolnak. Csak, amit a nép egésze hoz, Az a törvény jogos! Amíg lesöprik az Ellenzéket, Hazugok tartanak "szentbeszédet" A Nép, akárhogy is, de ellenáll, Nincs törvénysértés, csak áll a bál! Hát, mindenki a helyén legyen! Valamit mindenki tegyen! Te is hallasd a szavad! Így lehet Hazánk szabad! Ha a bűnök ellen nem tüntethetünk, Vagy megsértitek a Népet, Vagy sorsunk megérdemeltük! Akkor még több haldokló hörög, Beteg-jaj! Nyomor, ajtónkon még jobban zörög! Oda van már minden, mi nemzeti kincs, Orozva minden. Igazság meg nincs?! Egyetemes, igaz, valódi népi jog! A jóért küzdeni, Hős dolog! Ha ki akarjátok húzni a választásig, Mi folytatjuk, avagy elveszünk egy szálig! Ha maradtok is gazdagon, a bakon, Nem harácsolhattok a halottakon. Ennyi fiatalt sohase láttunk. Bátrak voltatok máig legszebb álmunk. Csak élni akartok; gyereket nevelni, A hazugokat helyükre tenni. Gyűlölni kell a hazugságot! Gyűlölni kell a csalást! Gyűlölni kell a harácsolást! Ennyiből áll sok ember gyűlölet-beszéde! A hazug feleljen! Az igaz megéljen! Nem lehet, hogy egy miatt, "Egy Nemzet süllyed el!" De, ha összefog: Győz! Szabadon ünnepel! Mosonyi György
A kutya és az ember Az én kutyám olyan kivert szegény, mint én vagyok, ha más is az utunk; ár ellenében úszunk. Az életben az a meghatározó, hogy a hús, a testszövet, romlandó. A robotot már az ember találta föl, így karbantartva, örökkön működő. A kutya is szörnyű láncon. Csak néhány méter a világból. Védi a gazda életét, vagyonát. Az ételért mutatja vicsorogva fogát. Ha nyüszít, vagy ugat, tudod, hogy mire utal? Bár a jó gazda felfedezi, ha sóhajt a kutya, az mennyire emberi. Pedig ragaszkodása, maga a csoda. Olykor nem észlelem, de ott van, tudja, ha megyünk, azt is, hogy hova. Ha beteg a gazdi, vele beteg; együttéreznek. Mitől van emberek? A világ kiverhet, de Ő soha! Ha velem van, sorsa már nem mostoha. Látja a melegben a kutya nagy baját, főleg a nyelvével hűti magát. Ha kényezteted, mert olyan kedves, bökdös, hol jutalom lehet a zsebedben. Igaz, a kocsimat ház elől lopták el, ezért akkor mit is érdemelt?! Nem volt biztosításom, szegény voltam. Havonta valamit "megspóroltam". És elvesztettem egy milliót. Azóta gyalog cipekedve is jó. De a kutya, ha éhes, ha szél fúj, ha fázik, ha ázik, ha bolha csípi, ha rúgják, ha kidobják, mert már unják, ha tudja, hogy végzete várja, mit tesz? Hisz nem nyílhat szóra a szája. Ha alkata miatt ételét nem éri, ha már nincs gazda, ha régi életét nem éli, - láttátok így a kutya tekintetét?! Hogy zavarodva keresi életét?! Mit ér a kutya élete, amikor kunyerálva kéreget? Éli a kivert kutya életet. Az én kutyám olyan kivert szegény, mint én vagyok. Ha nem is egy az utunk, ár ellenében úszunk. Mosonyi György
A kutyaól Kidobtak egy kicsi kutyát, - befogadtam én. Nem halt éhen, boldogan él, a kis kutya-legény. Kérdezni már ilyesmit én alig - hogy merek, Jók a kutyák, jók a kutyák. Jók az emberek?! Télre ólat kapott Kutyus, tágas, tágas, deszka házat, Kátránypapír borítással, amit eső át nem áztat. Kicsi kutyák, meg nagy kutyák, kérdezni nem merek, Jók a kutyák, jók a kutyák. Jók az emberek?! Nem ment 2 hónapig se' be, kutyácskánk az ólba. Lépcső tetőn várt gazdira, esőben és hóban. Kicsi kutyák, meg nagy kutyák, kérdezni nem merek, Jók a kutyák, jók a kutyák. Jók az emberek?! Egyszer aztán éjfél - tájon döngött az ól-lak, Kinéztünk és két fej, két nyelv látszott, kilógva, Kicsi kutyák, meg nagy kutyák, kérdezni nem merek, Jók a kutyák, jók a kutyák. Jók az emberek?! Asszony pajtás jött az ólba, kiskutya - fajtából, Ólban maradt a kutyánk is, -Ő- nem volt deszkából. Beengedte, hancúroztak, rengett az ól, reszketett, Jók a kutyák, jók a kutyák. Jók az emberek?! Mosonyi György
A kutyus. Kölök kutya sírt napokig, Valahol, túl a hegyen. Nem volt kutyám és nem akartuk, Hogy valaha is legyen. De egyik napon, már A szomszédban sírt, a kerítést tépte, marta, Minden baja volt, és főleg az, Hogy sehogy se tudott átjutni rajta. -Ez az a kutyus, - döbbentünk meg, Aki jajgatott napokon át, Kilökték, nincsen senki, Ki eteti és meg is óvná. Odamentünk és átengedtük, Feleségem vizet adott. Tappancs, ugrált örömében és Már ennivalót is kapott. Azóta itt él a kivert jószág, Hatalmas állat lesz belőle, Mit tehetünk? Emberi érzés, Hogy gondoskodjunk már felőle. Orvoshoz járunk, kifésüljük, Ragaszkodással viszonozza, Fényesebb lett az életünk, Világért se adnánk már vissza. -Míg felolvastam e sorokat, Belevakkantott, bele beszélt, Tudta, hogy róla van most is szó Bár nem ért szót, nem hallgat mesét, Többet tud, mint gondolhatnánk, Talán érti, de nem tud választ, Kutató, hálás szeme beszél, Tán félig ember és nem is állat! Mosonyi György