Mosonyi György versei





La Corbusier és Schweitzer emlékére

 



Hősökről tanultunk. Ő is tanult valamikor az iskolában.

És csendesen az építés tudása épült fel agyában.



De fegyver ropog, épület omlik, mikor emberré értünk régen.

Ő épített. Fénylő házai állnak, a nap csodás tüzében.



Hadvezérek átlépnek tengert. a történelmet kardjuk is írja.

De amíg győztes harsona zeng, csendbe merül a népek sírja.



Elesettek szörnyű kínja temető csenden áthatol.

Vérző marad a seb, amíg egy vére is él valahol.



Rokkantak, holtak kínjai újra markolnak szíveket,

Utódokat düh és harag új vérontásra ingerel.



És vége nincs és már mióta, hogy így kezdődik és így megyen.

Harsona szól. Sír domborul. és később, ez - történelem.



Nagyobb tehát, szentebb ezerszer, ki munkában győz, alkot, épít,

Otthont, ahol a család fészkel, embert ápol, nevel, szépít.



Hős az, aki munkában, tettben kitűnik, jót és sokat termel,

Ki jobbat ád, s jobban szolgálja családját, népét, s az embert.



Eszményem hát, La Corbusier. épített, ahol annyi szenvedés

Jutott népeknek. Óvja alakját hősöket illető szent emlékezés.



...És Schweitzer, aki Afrikában képviselte, ami kultúra.

Az emberség és művészet kék égbe néző tiszta csúcsa.



Népeknek tarka seregében elnyomott, ősi, messzi tájon

Gyógyította az elesettet, hogy éljen, éljen, - sebe ne fájjon.



Ha harcban győzöl, pusztul a másik. a békén, mindenki nyer.

Az a hős, akit nem csak sajátja, az emberiség ügye is érdekel.



Ők a nagyszerűek, mert szolgái az embernek, az életnek.

Köszönet és hála Tinéktek. Tisztelet emléketeknek.

 



Mosonyi György




Labirintus nélkül... Az "átkos utódok" Visszajönnének. Szavaznál rájuk?! Én nem. Én nem. Én nem. Az újak se jobbak, de A régiek visszajönnének. Szavaznál rájuk?! Én nem. Én nem. Én nem. Mit lehet, mit kell Most tenni?! Ennek most így Kell lenni. Mert A régiek visszajönnének. Szavaznál rájuk?! Én nem. Én nem. Én nem. Nem végleges. Ez Átmenet csupán, sok Mindent tesznek Átkozott bután, de A régiek visszajönnének. Szavaznál rájuk?! Én nem. Én nem. Én nem. Nem követhetünk álmokat, Ez talán most - áldozat. Amíg most is megköveznek, El nem követettet elkövetnek. Hatalmasságok is bomolnak, El nem követettet megtorolnak, de A régiek visszajönnének... Szavaznál rájuk?! Én nem. Én nem. Én nem. Talán keresni kell majd Másokat, kik nem Hordanak magukon - átkokat... Kit választasz, csak Téged képviseljen, Célját Érted harcolva érje el. Nem átláthatatlan Szövevényt akar. Szóból és jogból Nem csavar új csavart! Szavaznál rájuk?! E- vers - most így izen: Rájuk szavaznék! Én igen! Igen! Igen! Mosonyi György
A Láncz-hídhoz Vén Láncz-híd; ezerszer üdvözöllek! Nap, mint nap Rajtad átmegyek. Bámullak - ölelő kar - amint A keskeny út Rajtad átvezet. Öreg vagy. Mégis oly kecses. Nem óriás, de mégis drága. Remegsz a ringó súly alatt, Alant a Duna hűvös árja. Első, a hidaink közül, Amelyet népünk alkotott. Robbantottak, harcok téptek, De íved itt ég, itt ragyog. Öregebb vagy, mint jómagam, Híred, neved sokáig él, De egy dologban felülmúllak; Ősibb Ádámtól származom én. - Fogadd elnézőn kérkedésem, Tréfám máris elapadt. Messze leszek, mikor még Te Ívelsz kék egünk alatt. Mosonyi György
A Láp Világa... Oltott Színész a színpadon, 100 lépés ül a színlapon. Sokan mondják, hogy marhaság! -De: "dübörög a gazdaság." Kié dübörög? - Nem tudom, De munkát kapni nehéz nagyon. Ha akad, kicsi a bér, Szegény marad, ki ebből él. -A Színész szövegben bakizott, Míg ideért, - jól meghízott; Több milliárd jól jött Neki, "MI AZ, HOGY!" - "népe" fizeti! Lápvilág lett itt Emberek! Lápi-párt, csak Neki brekeg. Ha Őneki adnak igazat, Hazánk, a Lápvilág marad. -Elpusztul sok Igaz-virág, Mélyre hatol a Lápvilág. Minden KÖDÖS és INGOVÁNY; NE TŰRD HAZÁM! NE TŰRD HAZÁM! Nagy változás kell már Nekünk! Így lesz Hazánk és Nemzetünk! Lápi-had csúnyán brekegett, NEMMEL sértett egy Nemzetet! A ROSSZ Színész nem vette észre; Követ dobott a Nemzetére! -Bármi volt is, előtte - hátra, NEMET senki se mondjon a Hazára! Ha Urnánál áll, - a Nemzet előtt: NEMZETEM! HAZÁM! TAGADD MEG Őt! Te pedig tudd! És menj szavazni! VÁLTOZÁSRA kell voksod adni! -Elmúl a Láp! A ROSSZ Színész! VÁLTOZÁS LESZ, ha SZAVAZNI MÉSZ! Mosonyi György
Lápvilág Veretes verset írni nem lehet, Az átláthatatlan lápvilágról, De azt látni lehetett, hogy Mindig kizártak valakit a pártból. A parancsokból már elég. Csak demokratikusan mehet tovább! Őszintén és tiszta kezekkel, és Tudnunk kell azt is, hogy hová? Beton ágyat nem építtethet Senki vezető már magának, Alázat kell, szolgálni kell. Ez kell a tagságnak és a pártnak. Aki eljuthat adópénzen A Föld túlsó partjaira, Nem találhat jó megoldást A nép kínzó bajaira. Nem itt járja a vidéket, Nem szolgálja a paraszt embert, Ma annyi gond van a vidéken, Olyan sok, már szólni se mer. Fényes paloták épülnek, Mi élni vágyunk, emberül. Mi azt választjuk, aki segít, Vagy az ország már elmerül. Nevetekben most ezt kiáltom: Élet kell! Dolgos, mindennapi. Élet kell! Engedjetek Dolgozni, dolgozni, dolgozni! Veretes verset írni nem lehet, Átláthatatlan lápvilágról, De kívánhatunk tiszta kezeket, Hitet teszünk a tisztaságról. Arról szólunk, ami hiányzik: A közéleti tisztaságról, A földbe süppedt szegénységről, A düledező sok, sok házról. Az egészség a legnagyobb kincs, Eltűnik lassan a Földdel, Kibékülünk a halállal, A reánk dobott sok görönggyel. Tenni kell az emberekért, Nem elég vígan szónokolni, Az eltűnt milliárd pénzekért, Valakit meg kell már botozni. Demokráciát az hirdessen, Aki példát mutat nékünk, Ővéle nemcsak együtt élünk, A világ végére is elmegyünk! Nem patakvér, tűzszerész munka, Nem nagyhangú szónoklatok, A népjólét a miniszter dolga, Hogy jól éljetek, dolgozzatok. Veretes verset nem lehet írni, Átláthatatlan lápvilágról, De szólni kell, hogy ebből már elég, Beszéljünk, tegyünk az igazságról! Mosonyi György
A láthatatlan Amulett Ezt az Amulettet is Anyám adta. Édes, Jó Anyám! Hogy megvédje az Ő gyermekét. Gyermeke igazát. Mosonyi György
A "láthatatlan" szegénység A tömött boltok azt mutatták, a tömegek az árut veszik, adják. A szegénység csak bagolyhuhogás. Lenn, fehér hó, fenn, alpesi kékség, onnan sem látszik a Magyar szegénység. De az erdő szélen, aluljáróban, üres szekrényben, dohos levegőben, repedező falban a szegénység ott lapul halkan. Nem megy orvoshoz, nincs fog öreg szájban; nincs napokra már élés a kamrában. Vacog a fog, nincs gáz. a sparhelt is hideg, üres és hideg a spájz. A postás kevéske tízezreket hoz; a szegénység virít, színte rikoltoz. A páncélautóból széles a vigyor. Terjed a bűnözés, a munkaiszony. Hazaárulás lett a közpénz szórása, nem fogta törvénybe Werbőczy pótlása. Süvölt a szél nagy Magyar táj felett; itt az Üzenet: Ha ezt is eltűröd szegényülő Népem a városban, tanyán, lenn a faluvégen, áshatod a sírod, a jövőnket is ásod, sohase lesz részed a feltámadásból. Csak ellenállással, csak összefogással vívhatod a harcod az összezárással, bízhatsz a Nemzet feltámadásában. Mosonyi György
Látszat Világ Kell -e nékünk a Látszat Világ, Hogy öregen fiatalabbnak tűnjünk?! Miért lehet a tisztes öregség egy bűnünk?! Kell -e nékünk a Látszat Világ, Hogy az autó nem közlekedési eszköz, Mint a kutyus, "státusz-szimbólum" lett, A jómód miért lesz erkölcs?! Kell -e nékünk a Látszat Világ, Hajdan csak ősz hajra vágytam, Tiszta arcra, ingre. Miért lehetek több, Fiatalabbra operáltan?! Kell -e nékünk a Látszat Világ, Fönícia csak a pénzt adta, Hogy váltotta meg Krisztus a Világot, Ha pénz jut feszület helyett a falra?! Kell -e nékünk a Látszat Világ, Mit tönkre teszünk ma, Napról - napra, béke helyett a fegyverek, Erdő helyén a tűz, a balta. Nem kell nékünk a Látszat Világ, Levegő kell és tiszta tenger! Nem kell a dúsgazdag pénze, De éhen ne vesszen, Éljen, szeressen az EMBER! Mosonyi György
Le és fel Volt az életben, Mi hátravert, megzavart. Emberi hibáim, Ingerültség, harag. Volt az életben, Mi felemelt, feljebb vitt: Szorgalom, tanulás, Segítség, makacs hit. Mosonyi György
Le kéne szerelni már! (A londoni II. terror-támadás után) A fasizmus, a Világ szégyene marad. Ne is vesztegessünk többet reája. Ám, aki részben szülője és felelős érte, Az I. világháborús, igazságtalan béke. Meg akik tőkéket adtak és a fasiszták, halált arattak. Roppant erő verte le, a Hitleréket, Több kontinens katonája, szörnyűségnek vetett véget. Hazánkban is szem-forgatnak, elég sokan emberek, Pedig minket is megszálltak, nyilas-horda segítséggel, A Nagy Német seregek. A Don mellett tíz-ezrével haltak meg a Fiaink, E szörnyűség mai napig, a csatlósság ellen int. Ne becsüljétek le az ostromlott, pusztított Szovjet Népeket, Akikről ma már, alig-alig mondtok jókat, - szépeket! -Ami eltorzult, alig lehet normalizálni. A rendszert, eltorzította Sztálin. De hatalmát, a messzi csillagokig vitte, Ezt Népe vérezve, szenvedve elhitte. Népekre bomba, nem hullhatna ma már. Nincs erő, amely ma lefogná a halált. Tankok robognak itt. Pokolgép robban ott. Halnak minden módon, bár a halál - ÁTKOZOTT!! Afrikában és másutt, sokan éhen halnak. Afrika egykor, oly jó volt Gyarmatnak. Nem fogom, az érzelmeket korbácsolni tovább. A politika ma őrült, vak és semmit se lát! Csak amit ma és holnap felmarkolnak. És szónokolnak és szónokolnak. Gyűlölet-beszédet - tiltanak, Amit magukból, soha ki nem irtanak. Nem kell az egyik győztest, folyton bemártani, Ha kivonult és - nem akar ártani. A másik ERŐ, a nagyobb, ott áll a sáncokon Atom-tölteteknél, vagy másik országra ront! Tehát, a kapitalizmus is el van rontva! A profitra éhes. Az a fő gondja. Le kéne szerelni már! Kenyér kell! Enni kell! Béke kell! Nem halál! Mosonyi György
Leányfalu Leányfalu, Leányfalu, Csodás természet - labirint', Turista! Téged hív, Tenéked int. Pici források, halk csobogások, Sokkal sűrűbben, mint máshol látod. Hűs erdők. Kemény emelkedők. Sziklás ösvények, meg puhán süppedők. Komor sziklák és Duna-táj. Ezernyi báj. Csak megtaláld. Keresztbe-kasba, Völgybe, magasba. Itt még kiskert, ott már az erdő. Zizzenő szellő. Csend ül az ormon, Csendül a torkon az induló. Csak halkan a dallal, Mert muflonunk megriadó. És nekiindul vad vágtának; De, ha megállsz, megnéz magának. A Duna partja is éltető. Vize, fürdője, új erő. Csónakok, srácok, pancsolás. Evés, ivás és gyógyulás. Napfény, ha árad, A lelked vágtat. Izmod feszül. Vágyad és álmod teljesül. A hetet pedig úgy kezded el, Hogy újult erővel érkezel. Földről a Földre, de az volt közbe, Hogy lelkedre szállt egy kis Faun; Leányfalun, Leányfalun! Mosonyi György
A leértékelt Népszavazás Nem értek a joghoz, de tanítóm, -egy borbély mester- a csepeli Királyerdőn mondta: "Nem minden javítható, kár az idő, az erő a foltra!" Akkor még a lovastengerész lovagolt, ahol virágot dobáltak lova lába elé. Akkor is voltak koldusok; 3millió szegény. Most ezt utolértük. Kesze-kusza itt minden. Rend, biztonság sehol sincsen, csak a rácsok mögött. Ott nem potyognak a záptojások. Növekvő számban működnek jogászok. Az elnök is szaporítaná őket. Se Ő, se a talárosok így nem biztosítják a jövőnket. Itt él a gyurcsány jelene, múltja. A karvalyok, az átkosok útját befutja. A gyakorlat, se a jog nem mehet a jövőbe. Senki se tudja, mi lesz jövőre. A rendszerváltást is vitatják, így a ragyás mait magyarázzák. A hattyúdal elszállt a hanggal, lehet, hogy nem száll el, csak a zivatarral, áldott esők nélküli viharral. Ha '56-ra esküszünk, tisztább ítélet kell nekünk!!! Nem összezárók, billegők, nem lassú, semmittevők!!! Igen, bűnözők jöttek ki a börtönből! Nem fafaragást várunk a taláros testülettől!!! A fa, ha faragják, már holt anyag. Ne éltessünk tovább már holtakat. Nem kell "művészi" alkotás! Kell gyors, határozott felszámolás! Így is le lehet értékelni a Népet, ha "nem értjük" a milliós aláírás-beszédet!!! Mosonyi György
Légy TUDATOS Szavazó! Óriás szöveggel, nagy szónokok, Nagy pénzcsinálók jönnek el, Eljön újra az idejük, Mert szavazó-polgárrá leszel. Ha nem mész el, akkor is szavaztál! Tunyaságból. Hogy nem érdekel, Hogy mi lesz Veled. Mi lesz Hazáddal, Hogy új emberekkel mit érhet el. Akkor is van némi igazad, Rosszul mennek a dolgok itt, Évek elmúlnak és a szavazás, Az embereken nem segít. Még sincsen más választásod, Tisztességgel, csak ez a jogod, Ha ezzel se élsz, ne csodálkozz, Ha hiába is siránkozol! Tenni valamit! Szavazni kell! Arra, kit jobbnak lát szíved. Ki nem bújik el a jog mögé, Ki lehet segítő híved. Kit nem a Hatalom, nem a pénz éltet, Ki Rajtunk segítni akar, Ki nem tesz Ránk még-egy lapáttal, Ha a Gond úgyis eltakar! Szavazni hát! Menj el szavazni! Polgár legyél, - ki tudatos! Ha ember, ha magyar kíván maradni! Kit sorsa emel! El nem tapos! Emel a sors! Micsoda álom! Legalább rosszabb ne legyen! Hogy végre - végre bizalom üljön A munkás, magyar emberen! Mosonyi György
Lélekben A török, sok-sok századdal ezelőtt, Könnyen mozgósított roppant erőt. A Balkánon át, Magyarországon át, Elfoglalja Bécset, Osztrák fővárosát. A Magyar seregnek, nem volt vezére. Az Egyház állott a seregek élére. De minden elveszett! Erősödött a belháború. És minden elveszett! Habsburg maradt az úr! Tett még néhány kísérletet. A Magyar, már önmagától is szenved. Ez napjainkig kitart, Bár túlélt sok-sok zivatart. Annyi vért adtunk, mint az eső, vizet. A Magyar, még ma is fizet, fizet, fizet! Nagy Nemzetek között, lemaradtunk! Azért folyik ma is a harcunk, Hogy maradhassunk Országnak, E milliárddal növekvő Világban. Bár tőlünk, ma is mindent elvesznek; Számíthassunk egykor Nemzetnek! Egyszer kellett volna erről szavazni, 'Kinek se volt szabad megtagadni. De hazug jött álnok mesékkel, Nem bántunk jól a Magyar Testvérrel! A Kurdokénál, jobb nekünk! Folyóink vannak, nincs tengerünk. Többségünknél, van fedél. Népünk, már nem sátrakban él. De, ha Ők is, Ők is küzdenek. Ha fáznak, pusztán is fűtenek. Mi miért ne tehetnénk eleget? Hitből, jó fegyvereket! Bár ezzel senkit se ölünk, Tilos! Ha összeölelkezünk Azokkal, kikkel egy a szó. Csak egymást nézni is olyan jó! Míg szemük előtt nem volt határ, Magyar világ volt! Magyar világ! Nem mondjuk azt, hogy revízió. Az öldöklés, nekünk se jó! Csak nézhetne egymásra szemünk! Ölelkezzünk! Ölelkezzünk! Lélekben egy lesz a Nemzetünk! Mosonyi György
A lelked Nem a lelked nézik, Hanem a ruhád. A bőröd. A leheleted. A lelked, bármilyen lehet! Mosonyi György
Lenin után... Fortyogva forr a katlan. Ez itt - minálunk - nem olyan szokatlan. Szavazni - elegen - nem megyünk, Közjóért kiállni nem merünk. Pusmogunk. Fülbe súgunk. Egyszer csak, zúgva megindulunk. Az a szavazás nem érvényes, Ahol szabad a köztörvényes. Ahol halkan suttog a szél, De maffiózókról mesél. Nyertek; de nagy a baj! Tenni kell - és hamar! Mikor az ellenzék ezt megmondta, A hatalom letorkolta. Szerintük nem az ég dörög, Hanem a gazdaság dübörög! Most megtenni azt is merik, Hibájukat részben, az ellenzékre kenik. Hogyan magyarázzátok, Hogy itt a jó 60 éves Átok?! Hogy személyekben is visszanyúlnak; Nem előre, de hátra húznak Aki fönt annyit akar fölcserélni, Tudja meg; nem rosszabbul, Jobban akarunk élni! Már sokfelé forr, sok - sok katlan, A tömeg nem annyira tudatlan. Ha újra nyúznák a bőrét, Megharaphatná ügyvivőjét. A múltra lehet visszanézni, Talán Lenint is felidézni. "Ha fönt már mindent átszerveztek" Ha nem adnak, sőt elvesznek, Beállhat a forradalmi helyzet! Mosonyi György
Lendületben az Ország! Lendületben van az ország. Bizonyára. Ám hallgassunk Dávid Ibolya szavára. Ha "abnormális ország" lendületbe jött; -Mindennek nekiütközött.- Hát egyeztetni kéne, Vagy új törvényhozás réme. Hogy tisztábbak jöjjenek lendületbe! Az ERKÖLCS. Ne a jogot ünnepelve. Ha szavaztunk, az erkölcsre adtuk. Nem zsákmányolókra, jogcsavarókra szavaztunk. Persze, aki ott ül a /jól megfizetett/ helyén, Az többnyire felháborodott leány, vagy legény. Az átkos-utód őrzi hatalmát, Nekünk most, fügét mutat, meg almát, Almát se árában, de lében, Gazdagszik, - szegénységünk ellenében. Ha bárgyúnak is néznék a magyart; A Világ is nagyon sok baj felé kavar. Korrupció, fekete-gazdaság. Háború; nyomor; roncs; halál! -Az abnormálishoz-, semmi kétség. Választottunk előtte miniszterelnököt, Kit tanácsadója - félre-lökött, És a helyére állt. Ekkor már le is volt váltva, Ám előléptette őt a pártja És ő így politizál. /Sicc! Ez nem vicc!/ -Néhány hetenként sérteget. Majd bocsánatot kéreget. /Bár itthon is volt komoly siker - Itt született több kecske-iker./ És míg zúgott, dübörgött sok, sok traktor, Úgy tudom: Jó messze, ő lett Díszdoktor! Ha választunk új Parlamentet, A Tengernek több lesz a tiszta cseppje, Készüljünk tisztább Parlamentre! Mosonyi György
Leóné, meg a Nyuszija Úgy szeretsz engem Édesem, Mint oroszlán a nyuszit. -Kissé életveszélyesen. Félek: Kapok egy puszit. Ha cuppanósra sikerül, Nyuszi kimúl és elterül. -Oroszlán gyertyát éget, Szól: A Sors elvett Téged! -Az is lehet egy megoldás, Hogy nem szeretsz oly nagyon, Csak kevéssé és akkor tán, Nem cuppantasz majd agyon. Lucifer szól: Nem igazi! De le van Ő fütyülve! Mert él, mozog a pofácskája, -Majszol a nyuszi a fűben! Mosonyi György
Leválthatod! Nem volt elég az iskola, Az Élet ütötte, rúgta. Ma is üti és rúgja, Már régen ez az Ő útja! Ráfogtátok egy valós Pártra, Bíztat: fütyüljek, kiabáljak, Ne hódoljak a sok hazugságnak. A dicséret persze jólesik, Akkor is, ha kiabálnak. Amit néki szabad, azt Nem szabad senki másnak! Tudni: Az Isten is azt segíti, Ki hálóját a vízbe meríti. A szél is, szinte csak annak fúj, Ki vízre száll, bár fúj, vadul! Mivel az élet semmi más, Csak küzdelem, csak tanulás. Van, ki képedbe vágva üdvözöl, Hogy jól élsz. Bár létedért küzködöl. És nem alszol tiszta álmokat, Mert félsz és félted családodat. Gyermeked inted: Legyél tiszta! És nem tudod, hogyan térhet vissza. Azt gondoltátok, a szavazás Nem vélemény, csak cselfogás! Akinek kezébe hatalmat adsz, Üdvözít, vagy csak alja-zacc! Hát annak add át hatalmadat, Aki megnyerte bizalmadat! Hatalom lesz! Ha el se mész; De jöhet új Mohácsi-vész! Hozhat olyan rendeletet, Amely nyúzza az embereket. A törvénytelen, törvénytelen! Önmagán segít. Nem az emberen. Ha ÍGÉR és CSAL, LEVÁLTHATOD! Ez, ma már jogod! MA MÁR JOGOD! A Kőtábla itt áll, mindőnk előtt! A jobbat keresd! Találd meg Őt! Itt az évforduló! Hazánkért kiállni, Vagy szégyen-szemre, hazugot szolgálni?! Van milliós had és van hadúr. Nem fütyülhetünk, nem kiabálhatunk?! A nép, mely nemrég tankoknak rohant, Zsarnok alatt nyög; mely hazugnak fogant. ÁLLJ FEL! Dicső Népem! Lyukas-zászlók alatt, Harcold meg a HARCOD és felkél a NAP! Mosonyi György
Levél egy "jelentős" nyereségről Tisztelt pénzügyminiszter úr! Ön ott járt, ahol a kis kurtafarkú malacka túr. Ekkora mesét leadni!? Ezért nem fog /új/ diplomát kapni! Pazarló agyrém, egy szegény országban kiadások tömegével jár, ott, bizony nem lehet hozomány! Már ami késik, arra is költenek, nincs 10 milliós többlet! "Miniszter" úr! Csak közgazda vagyok, 10 millióhoz hozzá se szóltam. Néhányszor ön is jobban járt volna, ha ön maradt volna szótlan!!! Ahol 1 000 milliárdok voltak, vagy kellenének, ott bizony nem hiányzik az ilyen, mindent letagadó és megszépítő ének. És, ha felmentek az árak, lement az öné! A torz történet kimondása itt már akkora káosz, nem látszik a világító fárosz, csak pislákoló mécses, amely' hasonlít az ön számvetéséhez. Ön azt hitte, az emberek mindent "bevesznek", de csak nevetnek! Ön mehet a Sóhivatalba! Mert arra való; Megnézze: elég sós e a só!? Ön már tudja mit ér a "mundér"! Mennyi a kifizetett és ki nem fizetett kötbér!!! A 10 milliós haszon, csak önnél létezik; P A P Í R O N !!! Mosonyi György
Lobogás Az egész élet csak lobogás, Mélyből jött vulkáni lángolás. Két szép láng, ha összeérhet, E lángból születhet új élet. A gyermek megjött, új lobogás, Boldog, égő-szívdobogás. Halad - felnő - már udvarol És reá is láng válaszol. Jöhet még fény, jöhet még száz, Az élet, csillagszóró - lángolás. Az élet megy perzselve, szállva, Halk, vagy morajló lángolással. Kis láng, nagy tűz, sokféle láng, A lét millió lángolás. Ha egyszer csak huny' a parázs, Lidérc ég; tüzes korhadás. A lángot, - ha a szél elfújja, Valahol feltámad újra. Óvjad magad, óvjad a lángot, Láng nélkül nem lesz élted, álmod. Ha nem ég benned, ha te se égsz, Nem is vagy; már - már nem is élsz. Óvjad magad, - éleszd a lángot, Szikrából - égő boldogságot! Mosonyi György
A londoni terrortámadásra (Emlékezés) A halált nem szabad előbbre hívni! Hát-még a szörnyű, roncs-halált! Az én órám is, mint sokaké, Arra a két percre megállt. De nem tehetem! Ahogy a politika, Hogy azt folytatom, amit tettem! Követelik: Tegyünk ez ellen! Ha minden embert Isten teremtett És mindet az Ő arca szerint, Vissza kell menni századokat, Hogy egyenlőbbek legyünk, megint. A tudomány-, a pénz hatalma, Már akkora árkokat ásott, Milyet az ember, az egyenlőtlen, Eddig még soha, sohase látott. Nem adhatok recepteket, Csak a célt írnám fel az Égre: "Az egyenlőbbség, az egyenlőbbség Vethet -e szörnyűségnek véget." Akkora az országok súlya, A szegényt, az ág is lehúzza, Kilátástalan! Kilátástalan! Fent: gátlástalan, fent: gátlástalan. A háború, az nem terror? Házat rombolnak valahol, A hontalan lakol, a hontalan lakol! Aki fönt van - lenéz, nem látja. Kisajtolja mások zsírját. Nem is érez, nem is érzi, Nő a bankszámlája. Nézi. A nyomorult meg, milliárdnyi, Oda is kerülhet bárki - ez a rend! Rossz ez a trend! Rossz ez a trend! Látni kéne a javulást, Ez hozhatna megújulást. Az elosztás - követhetetlen, Jobban súlyt sok ősi elem; Rossz levegő, tűz, víz, -ár, Változtatni már MUSZÁLY!!! -Ha még árkot mélyítetek, Nem tanulva; Még megeshet: Ártatlan emberek mellett, Sok mélyítő, gazdag ember, Politikus - BELEESHET! Mosonyi György