Mosonyi György versei






Az MR1





Ha az MR1 rádió szól,

Ördögöket hallok a föld alól.

A Ki nyer ma-t is, elvettétek!

Az is útban volt tinéktek!

Verdi, Beethoven nem jár nekünk,

Mert hazuggá lett az életünk!





Mosonyi György




Az MSZP győzelme után Neked lehetett rendszerváltás. Nékem ismétlés. Nagy ámítás. Az, hogy e- vers is megjelenhet, Mégis valami; egy, a százezerhez. Nem váltás az, ha az utód örül! Nézzél már szét! Magad körül! Amíg utódok lehetnek funkcióban, Na reménykedjél - semmi jóban! Aki régieket kitüntet, Az múlt; - ma különbséget eltüntet! Aki November 4 - re igent mondott, Az okozza ma a legfőbb gondot! Aki December 5 - re nemmel felelt, Az Magyar bizalmat nem érdemel! Most az lehet a magyarázat, Van még itt közöny, van még alázat. Van hangos, tudatlan sereg, Lufit lengető, lelkes emberek! Nagy költőink, ha rosszról írtak, Ma élő - jövőért zokogtak, sírtak. Hozzászoktunk, hogy elnyomók élnek Nyakunkon és mi vagyunk szegények. Nem lehetnének a Parlamentben; Kipenderítve élnének - csendben. Nincs így. Van ismétlő váltás. Mert sok itt a közöny, nincs rajtunk áldás. Tanulj! Tüntess! Ne hagyd magad! Állj ellen! Hallasd, hallják meg szavad! Gondolkodj! Tanulj - sokat! A jövőt szolgáld! Ne másokat! Ne távolodj el a politikától, De a hazug ne lehessen a barátod. Ismétlés a tudás anyja, a tudás pedig, hatalom! Ha teszek érte, ha akarom! Nem váltás az, ha az utód örül. Nézzél már szét! Magad körül! Amíg utódok lehetnek funkcióban, Ne reménykedjél semmi jóban! Mégis remény kel?! Rajtad áll! Dolgozz még érte! Lesz Hazád! Mosonyi György
MSZP kampány - 50 évre! Ott volt, ahol a halál arat! Az utód gazdag lett. Hatalmon maradt. Van 1 ember, ki szavaztatott NEMmel! De a pénzre tekint, nagy, nagy szerelemmel! Van 1 csapat. Ha volna lelke, A hazugságoknak véget vethetne! Van Ország - hol Nép süllyedhet el! Ha itt maradnak, mert nem emlékezel! A mai polgárnak nem kell tanulnia, hogy 1 ember, 1 csapat - NEM Demokrácia! Mosonyi György
MSZP - összezárók Tatárjárás? - Rokoni látogatás. Habsburg önkény? - Sógor-komaság. A törökök? - Iszlám követei. Az MSZP mind megtestesíti! Századok óta romboltak. Ti elértétek, eléritek maholnap! A-tól Z-ig MSZP! A hullámvasúton a csúcson voltatok, Gyurcsányba kapaszkodtatok, ő pedig belétek. Most megtanuljátok: a hazugság mekkora VÉTEK! Lejtőn az ország, a becsület, így lehettek őslénykövület! Parlamentbe hamis esküvel?! Rácsokkal védett hamis ünnepükkel?! Arccal lefelé temetni?! Önkénnyel, Hősöket összekeverni?! Népem! Ha mindezt kibírjátok, örökös a hazug-hatalom, az ÁTOK!!! Ha nem akartok tömegben éhenhalni, A trükközőket, összezárókat el lehet zavarni!!! Új választásokat ne restellj követelni! Az igent a Jobbakara kell akkor tenni!!! Volt sok "terv"; CSŐD lett belőle!!! Előtte érződött az MSZP csődje!!! De jött az MSZP új hazugsága: Begyűrűzött a világ válsága. És minden szervezetben ott a Magyarok, ahol a vezetők süketek, vakok! Adófizető szegény! A "tervekből" lett valami hasznod?! Vagy unokád fizeti a sarcot?! Ne hagyjon ki emlékezeted!!! Emlékezzél, hogy mit tesznek Veled!!! Nem csak Nekünk szólott. Szólott nektek! Az összezáróknak. Kinek nem tetszik itt: ELMEHET!!! Ha a Jobbra szavazol ne félj! Lehetőség lesz, hogy tisztességben élj! Mosonyi György
Az MSZP-hez! Néktek, ellenzékben kéne lenni. A Nemzeti Pártoknak a hatalomban! Ezt kéne megfontolni; Nyomban! Uralkodtok egy pénzeszsák - bábbal, Egy nyakatekert, valaha - madárral! Ha így marad, a feszültség dagad! Nem tudni, majd hogyan tör elő?! A kommunista, már az élet csúfja, Ellene mehet a szörnyű erő! A szépet, a jót, mind elfelejtik, A terrort, elnyomást dobolják sokan. Hatalmas kőbörtönt törtek a Franciák, Százezrek haltak Moszkváig; boldogan. Vérük festette Berezino vizét, Éreznetek, muszáj a vereség ízét?! Ment a nyaktiló! Hulltak a fejek! Királyok. Grófok. Hercegek. Tisztelni a Kommünt, amely a múltba tűnt?! Bolsevik harácsol, jött utána mind; Elaggott vének! Beszűkült "vitézek"! Mondjátok! Sok a példa! És ez mire int!? Ha majd a tömeg, lávaként rohan, Akkor mi is lesz?! Kell ez a roham!? Beszélhettek akkor demokráciáról, Mit pillanatonként tapostatok! Alulról szagolni rohanó talpakat; Nyöszörögve, hogy: "Én jó ember vagyok! Barátotok vagyok; emberbarát"! Fontoljátok meg, egy öreg szavát! Amit mondok, azon nincs mit csodálni! A Nemzeti se fog mindig félreállni! Ha a friss erő, majd elzúg felettetek: Emlékezzetek! Emlékezzetek! Mosonyi György
Magaddal fizetni Magaddal fizetni: ősi átok. Szembe rikító szégyen. Égjen ki a prostitúció! De a szerelem éljen! Mosonyi György
Magányos férfi Ha lehetne, újra kezdeném, De lepergőre jár, a homokóra. Bocsássatok, kik szültetek, neveltek, Hogy egyedül térek nyugovóra. Virágok nyílnak, szerte a világon. Az élet célja más, mi is lehet, Hogy óvjon, ápoljon valakit az ember. Életet adjon mind, aki szeret. Hiszen, önmagában, nem férfi a férfi. Csak, ha erős, ha családban van. Magamban maradtam, kanyargós út végén, Az sincs, aki meghallaná szavam. Ha lehetne, újra kezdeném. De lepergőre jár a homokóra. Bocsássatok, kik szültetek, neveltek, Hogy egyedül, árván térek nyugovóra. Mosonyi György
Magányos öregség Ráncok a szemeim körül, S ha arcom néha Örömre derül, Nem tükröződik Ifjú arcokon, De elvész, sötétbe Hajló alkonyon... Mosonyi György
Magyar árut! Ne legyen elég, hogy Te jól élsz! Gondolj másra. Ne a jótékonyságra, alamizsnára. Gondolj a szegénységre, az országra. Munkát adj, ha lehet, vásárolj hazai termékeket. Az idegen érdek minket ellep, új, új szegénységet gerjeszt. Ha nem segítünk magunkon, itt maradnak a nyakunkon. Nem él a Nemzet, ha nem nevel gyermeket. Az éhség, szegénység mindenkit elveszejt. Összefogással. Közösen. Egy akarattal, mennél többen. Ne legyen elég, ha Neked jutott, ne tűrd, ha a vezető másnak hazudott. Ha hazugokkal vagy körülvéve, előbb, utóbb Neked is véged! Erkölcsöt! Közbiztonságot! Közéleti tisztaságot! Meg ne alkudj! Alább ne add! Fogj össze! Így védd Magad!!! Mosonyi György
A magyar beszéd 2006-ban Kossuth Lajos egyetlen volt. Petőfi szavai égtek. Akárhogy is, akárhogy is, Nem kellettek eléggé Tinéktek. - Volt egy Habsburg; A köznyelv szerint, Ő lett a Ferenc Jóska. Egy a céljai közül: A magyar élete és holta. Horthy Miklós a szavait Kis németséggel ejtve, A történelmünk útján Nem fölfelé ment, De cikk-cakkokkal haladt a lejtre. Kádár János, ha jól tudom, Született Fiumében, Innen jutott jó messziről, A tankok közelébe. Utódok ünnepeljetek! Új győzelem a NEMZETEN! Felrémlik, elmúlt jó 60 év, Keveredik a magyar beszéd. A szovjet tank, még itt zörög, Amíg a gazdaság dübörög. A baj nagyobb, mint az áthozat, Mert cipelsz még régi átkokat. Választópolgár! Vedd végre észre, Az vezessen, kinek magyar a beszéde! Mosonyi György
A magyar értelmiség A magyar értelmiség vétkes. Népe ellen vétkezik. Már abban is, hogy nem a Szellemében, de a törvény Betűivel ítélkezik. Hogy teremhet néhány Évtized alatt hajléktalan, Ha az ember szabad?! Vagy, csak a bűn szabad, A bárhogy harácsolás?! A mellébeszélés, a Hazugság szavazás?! Az értelmiség vétkes. És ez nem költemény; Ha egy Hazában sír, Nélkülöz a szegény. Ha dőzsölnek mások, Bűntelen gazdagodások. Ha elévülhetett A bűncselekményeset, És a fő-fő székbe, Ily' fő-fő ülhetett. Ha nincs elszámolás: Hol a tegnapi pénzek, Hol a sortűz-vitézek??? Az ember a bűnben elmerül, Ha nem élhet tisztán; Emberül. Az értelmiség hiába tanult, Ha száz bűn elszabadult. Beszélhet bármi szépet, Ha nem szolgálja a népet, Ha a szegényre új adót Eszel ki; Ne beszéljen reformról Senki! Amíg az adósságokat be Nem hajtod, Ne tépd a szád! Ne mutasd az arcod! Ha nem tudsz mást, Mint régi kiadást Újra beszedni, Mást kell a helyedre Tenni! Az értelmiség Nem lehet gyáva nyúl, Azoknak sokszor Bealkonyult. Nem mehet fejjel a Falnak, De nem tehet meg mindent, Amit "fönn" akarnak. Szolgák vagyunk, De, "csak" a nép szolgái. Nem rángathat minket bárki, Bármi ötlettől felhevülve! Nem élhetünk szemlesütve, Mert tanultunk. Tudunk egyet-mást: Szolgálni embert és Hazát! Mosonyi György
Magyar Fohász Miért lenne napfény, Csillagfény az égen? Miért lenne szívünk tele reménnyel? Nagyon is tudjuk, eléggé régóta, Szomorú, sikoltó az új magyar nóta. Áthallik most, a gyerekek sírása, Apának, Anyának, lehet e munkája? Mi lesz nyugdíjával, szegény Nagyapának? Mi lehet így sorsa, Szegénynek, Hazának?! Vagy jó, csak ott lehet, hol csillárok égnek? Csak kivetett étel juthat a szegénynek? Tömeges sarcolás, nagy munkák helyett; Becsapják, becsapják a Nemzetet! Lehet -e zümmögő, édes-bús Karácsony? Vagy csak sártenger jut a nép vagyonából? Ma is úgy bánhatnak nyomorú' szegénnyel, Ahogy Ady írta, "Régi Barna Éjjel"? Lehet -e Magyarnak öröm a Karácsony? Vagy a "Disznófejű nagyúr" ül az ágon? Ha Ünnepre megyünk, jönnek -e ellenünk? Uszított legények, maguk is szegények?! Letűnik a hazug? A lógós? A táncos? Kivárja, hogy minden szegény majd kitáncol? Határokon innen; Határokon túl, A táncos, majd mindent, Mindenkit kitúr?! Lesz új vezetés, ki segít a szegényen? Lesz még Magyar Csillag, a Nemzeti Égen?! Segíts meg Ó! Urunk! Adjál Új Erőt! Küzdjük le a mát! Érjünk el jobb Jövőt! Mosonyi György
A magyar gyurma Kikből is vagyunk mi összegyúrva? Északról, Keletről jöttünk. Az se semmi. Nyugattal, Déllel tudtunk keveredni. Olaszos hév. Nyugati kevés beszéd. De átüt a keleti, északi vér. Mit leromboltak, össze tudtuk rakni. Egységben nem tudtunk soká megmaradni. És mindíg volt alja a népnek. Voltak élősködők, szövevények. Gyakran nem a szegénytől származott. Föntről, az úri szobákból árthatott; Népnek, embernek, - vérrel. Ebben az alig múlt ezredévben. Aki tanított, ápolt, Ő nyújtott emberibb élhetőbb világot. Választották a Duna jegén; De nagyon kevés volt az ilyen legény. Aki meg, mutatott roppant erőt, - Toldi Miklós - Csaknem elveszejtették Őt! Itt mindíg szenvedni kellett. Alig - alig voltunk csak Nemzet. Ma ott tartunk, hogy a hazug egy show-ban, Hivatkozni mert Széchenyi István grófra! Ki sziklaszirt a máig tartó magyar viharban. Hogy hazug említse, nagyon is méltatlan!!! Most is ez a legnagyobb baj minálunk: A becsület, az erkölcs, alig él; nagyon rosszul állunk. Vetőmagot a népnek nem hagynak. Harácsolók, hazudva aratnak. Gondoljátok meg újra, meg újra: Kikkel is vagyunk ma összegyúrva!? Ellenállni! Ellenállni! Lelkiekben nagy Nemzetté válni! Szavazni! Szavazni! Mindenkit erre kérek! Váltani! Váltani! Több, mint két-harmadot az Ellenzéknek!!! Mosonyi György
Magyar holocaust Mit jelent nékünk Trianon?! Holocaust a magyaroknak. Attól, hogy érvénybe lépett, Rosszabb legyen a ma és a holnap. Hogy századokig kísértsen sorban, Bűnhődés a magyarok sorsa! Holocaust; - de elnyújtottan, Hogy bűnhődjünk. Élve, vagy holtan. Döntéshozókat nem őrjítette A hajdani élve-darabolás tette. Utódaikra még rátalálhat; Hogy látják: körbedarabolták Hazánkat! Mindenki kap sokat, vagy keveset, A magyar megtarthat - negyedet! A gazdaságban, lelkierőben? Széthulló csillag. Lemenőben! IGAZSÁG? Ítélet előtt kell átgondolni újra, újra; Itt milliók kerültek árván, határon túlra! Ha valaki majdan összegyűjti, Döntés, Utódot se őrjíti. De jöjjön már, aki összeírja! Könnyesen, vagy zokogva, sírva; Hogy nyílt meg, tágult a magyar sírja!!! Összeírja a neveket, Ki meghalt, aki "csak" szenvedett, Mi hátrány érte, hogy rövidült. A jogtalan meg, helyére ült. -Ha megannyi sarc és hátrány érte, Amíg-nem, a halál eljött érte. Ha összegyűjtöd a neveket, Akár millió szenvedhetett. Mindőnket máig éget a kín; Istenünk senkit meg se int?! Visszacsinálni?! LEHETETLEN! Pokolból, nem juthatunk a Mennybe! Csak arra hívom fel a figyelmet: Magyarnak születtünk! Embernek! Millió mértékben pusztultak magyarok. Az okot kutatva - Trianonig jutok. A Magyar Királyság - nem volt bűntelen, A körülvevő kisebbekkel szemben, De büntető mérték - Mértéktelen! Tán nem érdemeltünk oly nagy hazát, -Kihívhattuk az Úr haragját. De népünknek nem volt oly nagy vétke, Hogy szinte máig sincsen vége, Tegnapig, biztosan nem volt vége. Mit lehet ma, holnap tenni, csinálni, Hazám! Nemzetem! Talpra! Felállni! Tudjunk magyarként merni. Tenni. Európában. Haladni. Menni! Mosonyi György
Magyar Húsvét 2007. Dörög az Ég. A Menny zokog. Szenvednek megint a Magyarok! Rajtunk maradt az átok-lepel; Elvész a Nép; a "Nemzet süllyed el!" Az adósságokat be se szedik. A beteget, a lakost, közösen büntetik! Miféle erkölcs, erkölcstelen szabály?! /Köszönjük! Jól vannak a honatyák!/ El se számolnak. Szabállyal vámolnak. A betegen kezdték. Kórházat eladnak! - Ez jár a Magyarnak?! Dúl itt, mindenféle nyavalya! Tüzek, naponta. Évente, város tűnik el! Ezért melyik miniszter /szolga/ felel?! Magyarnak lenni; tudod mit jelent??? Levetni az átkot! Az erkölcstelent!!! Az adókerülő, új halasztást kapott! A kormány - számítógép, megint kullogott! Az időben - szervezés, itt is csak maszlag! Haladékos terhet, az orvosokra raktak! Látják! Érzik! Így nem szolgálnak embert! Szenvedés orvosnak, szenvedés betegnek! Nem akarunk Bastille-t bontani, De a hazug bástyáját, le kell rontani! A Barabás, ne kapjon új kegyelmet! Szenved az egész lesújtott Magyar Nemzet! Ellenállni! Utakat lezárni! Tüntetni! Egy Népet se lehet Keresztre küldeni! Öszöd óta tart a Népi ellenállás! Osztják a Kossuth teret! Mentik a terror-gárdát! A farizeusok, 2010-re várnak! Addig, tapasztanák tiltakozó szánkat! De a történelem, előre halad! Állj ellen Magyar Nép! Magyar! Ne hagyd Magad! Megvannak az Arcok, Kik vezetik a harcot! Tovább! Tovább! Tovább! Jöjj el tiszta Húsvét! Jöjj el Feltámadás! Dörög az Ég! A Menny zokog! Lobogók alá Magyarok!!! Mosonyi György
Magyar Imádság Nemzeti Ünnep előtt Istenünk! Istenünk! Tekints reánk! Ne engedd veszni szegény Magyar Hazánk! Nézzed a Népet! Annyit nem vétett, Amennyi ostortól a teste vérzett! Amennyi ostortól a teste vérzett! Volt egyszer egy Mátyás. A jégre mentünk Érte; Igazságos volt. Megérte! Megérte! Azután Mohács. Habsburg és a Cár. Háború! Háború! Szörnyűség! Siralom! A Magyar lélekbe tépő több Trianon! Nácizmus jött. A Don-kanyarig mentünk. Óriási erők ellen meneteltünk. Elemi erők ellen meneteltünk. Folyt a vér. Folyt a vér. Elesettségünk, már az égig ér! A Hadsereg elment. Támasza itt maradt! Nem tekintjük ezt Akaratodnak! Nem lehet elfújni, rég is volt átkokat! Nem olthatunk ki, Ős Magyar álmokat. Nem hazudtolhatunk meg igazságokat. Kérünk Nemzeti Ünnep előtt! Védd meg Népünk! Ne engedd verni Őt! Tudjuk Urunk! A népet nem engeded. A terroristákra sújtson le Kezed! Akárhány zászló, mit tiszta kéz emelt; Loboghasson egy Nemzet felett! Erkölcs. Tiszta élet! Jó gazdaság legyen! Áldásod lengjen a Nemzeten! Áldásod lengjen a Nemzeten! Mosonyi György
A magyar külpolitika Mióta eszemet tudom, szemem a múltat felidézi, kivételtől eltekintve a magyar csatlósságát idézi. Hiába bármi kesergés, ez a történelmi fizetés. Visszazökkenne a mába, kísérteties a hasonlósága, a tőkés-polipkarok szorítása. Már felejtjük '44. március 19-et, akiket illet! Egyoldalú a politika Nyugati orientáltsága, pedig Keleten a helyzet változó, helyenként meghatározó. / De, Akire ma szavaznék / az Ellenzék álláspontja is erősen vitatható. Nem kellene cukkolni is a Nyugatot, ahonnan e- kis Nép, óriás pofonokat is kapott. Nincs ez jó hatással az itthoni emberre, Ki érzi a változást, és tűnődik, hogy MERRE?! Többet kellene itthon tenni, tisztességesen szavazni. NATO, EU, koalíció, BUSH, gyilkoló-gépei, történelmi szégyen!!! El kéne adni a terményt Keleten, politizálni mérsékeltebben. Korábban volt utód, az előd, sírban, vagy ráccs mögött. Gorbacsov él, bár olykor nagyon gyengén működött. Népe, írom ezt ismeretlenül, úgy tudom a réginél vidámabb, jobb módú, tán örül. Nekik kívánom: Szcsasztljívaga putyjí!!! Itthoni Ellenzék: Semmit se eltúlozni!!! Mosonyi György
A magyar Megyeri Híd Általános itt a káosz. Szürke, fekete gazdaság, a kommün harácsolásba vágott. Sínek helyett, hajók helyett, utcán a síró emberek. A nyomorba roskadó családok, a "jogot" lihegő harácsok. Bandázni züllő cigányok, magyar gulágok. A holocaust még itt kísért. Kis szikrák a Magyar Nemzetért, Turulért, Nemzeti jelképekért. "Egyik kutya, másik eb", az ország megint lesüllyedett. A becsületért nem kiabálnak, maguknak gyűjtenek, herdálnak. "Etetnek" nem vezetnek, előre így nem mehetnek. Mégis a kör hamar bezárul, még most, ne beszéljünk Budárul, mert ott a káosz dübörög, tízezer naplopó sündörög. Már gránit körnek kéne kerülni Budapestet, hogy tudjunk örülni. Nem újat fúrni a ház alatt, mely reped, roskad, majd beszakad. Nem új adót a vállainkra, új törvény, ezer irka-firka. Közbiztonság! Élhetés! Élet! Nem hazugoktól újabb idézet. Nem "közvéleményt kell "etetni", hogy a jobb fog biztosan nyerni. "Aludj el szépen kis Balázs Már nem hasad tovább a szakadás" Új veztők kellenének, kik naponta utcára mennének. És nem olyanokkal paroláznak, kikre a rendőrök tényleg vigyáznak. Egészség! Élet! Ez kell a Népnek! Gyűrűk körbe és szívbe zárnak, végül is ez kell az országnak. Hol nem új zár megy az iskolákra, tudják, szükség van orvosra, kórházra, hol a drogozás fel nem szalad, hol nem Magyar ügy Afganisztán, Irak, hol a felnövő, törekvő Népek ellen, kell? az anti-függetlenségi szellem. "De bízvást, ha nem is vagyunk a fősodorban", ha osztozunk is a földi sorsban, hol önállóságunk látszat, porhintés Magyarnak, Világnak, az is baj, hogy lassan érnek a tanult, tanultabb nemzedékek, Kik hasznosabbak a Nemzetünknek, mert itt ma még lopnak, csalnak, ütnek! Mosonyi György
A Magyar Nemzethez! Március 9. Három IGENnel szavazz gondolkodva, szavazz a szíveddel! Magyar Nép! Ha nem akarsz elveszni végképp! Három IGENnel szavazz gondolkodva, szavazz a szíveddel! Tengődő vállalkozó! Szegény ember, 3 millió! Ha emberi ellátás kell Neked! Három IGENnel szavazz gondolkodva, szavazz a szíveddel! A szép magyar föld minden művelője! Ha kívánod, hogy jobb legyen jövőre! Három IGENnel szavazz gondolkodva, szavazz a szíveddel! Betegek! Ha nekik csak széf kell, ha zsarolhatnak tovább az egészséggel! Három IGENnel szavazz gondolkodva, szavazz a szíveddel! Becsületes emberek! Ha hazugok, rettegtetők nem kellenek Neked! Három IGENnel szavazz gondolkodva, szavazz a szíveddel! Romák! Akikkel közös ez a Haza! Kell mindenkinek a szavazata! Csak így lesz hallható a szegénység szava! Ha dolgozhatunk, ha gondolkodhatunk! Három IGENnel szavazz gondolkodva, szavazz a szíveddel! Új tulajdonosok! Mérjétek fel, eddig mit kaptatok! Három IGENnel szavazz gondolkodva, szavazz a szíveddel! Óriási csűrt-csavart, hazugság - hatalmat akar,a vezérszónokuk zavart! Három IGENnel szavazz gondolkodva, szavazz a szíveddel! Tisztán, csendben miért nem engedi megtudni, a Nép hogyan vélekedik! Három IGENnel szavazz gondolkodva, szavazz a szíveddel! Nem a Nép, a hazug az ostoba! Ő csupán a pénznek ostora! Három IGENnel szavazz gondolkodva, szavazz a szíveddel! Mosonyi György
A magyar Nőkhöz! (Lendvai Ildikó szerint koedukáltak Vagytok!) Ez a Duna - Tisza táj. Úgy érzem; Ti vagytok a sodródó, El - elmerülő uszály. Millió gond a terhetek, A gyermek, a szülő, a férjetek. Jó, ha valaki a gondot osztja, Ez a mai nők jelene, sorsa, Bármit mond a hízelgő szó, Nem így hihette az Alkotó. A politika, ha így ígérte, Megszenvedtetek mindig érte. Ha bármi eredmény született, Nincs még rendezve ügyetek. Lehet hinni és tenni érte, El-jő. Bárki, bárhol ígérte, Hogy jobban egyenjogúak lesztek; És nem teszik hozzá, hogy nesztek! És még a munka, ha van, A NINCS IDŐ - ből. Mégis hogyan? És a főnök még meddig tűri el, Hogy van családod és gyermeked? Változás kell. Ha a régi megdől, Nem lesz azonnal jobb, csupán ettől. Sokat kell még tenni érte, Hogy a Sors nyújthasson jobb-kezet, Emeljen! Mit megérdemelsz. A világ már tudja, érzi, Hogy a Nő minden gondját megérti. Ő Szül, Nevel, és temet sírva, Ez volt; ez van sorsába írva. De legalább egyenlő lehessen a Földön, Több részt kapjál a jóból, örömből. A család az első. Ez legyen Mérce. Mindenki segítse, mindenki értse. Ettől is jobb lehet majd a Nők sorsa, Ígyen a Nagy Folyó, nem, mint uszályt hordja; Hanem azt az embert, aki nagyon szeret, Gondoskodik rólad. Adja az életet! Ó Ti drága Nők! Én, csak vénülő férj vagyok. De kívánok Néktek; Drága, drága Nők: Millió, millió szebb napot! Mosonyi Görgy
Magyar tájak... Szelíden vonuló gyönyörű tájak. Paloták. Földbe süppedő házak. Szemét. Kóbor kutyák. Éhező gyerekek. Aggódó anyukák. A gazdagság körben épül, a többség retteg a szegénységtül. Unoka hova, mire néz?! A csőd lassan elemészt. Ámítás! Mindíg összezárnak. Maguknak hordanak. Nem a Hazának! Hisztéria. Könnygáz. Szorgalom. Jól kevergeti a hatalom! A Nép is kapar. Foggal, körömmel! Elhajtaná őket örömmel! A biztosúr, ma rácsokat cipel! A közbiztonság a föld alól izen. Nincs elszámolás!!! A tisztes munka, a -bér, csak álmodás! A politika rég nem arról szól, az önzetlen Népszolgálatról! Az öntelt gőg fröcsögve dübörög, a Haza, talán utolsókat hörög!? A parlament, a fizetett gépezet, lesöpri mindíg az ellen nézetet. Kis többséggel a kisebbségi kormány, inogva áll a brutalitás ormán. Amíg a kormány bőszen költekezik, szólásbénításra, az írás következik. Ha nem is látod, hallod a morajt, fogaskerékre tölts elég olajt! Nagy változás kell!!! Ki tudja hogyan?! A mozdulás, talán már a földrobaj?! Világválság int: bankhatalom megint!!! Nem lehet bankokból, fegyverekből élni, hosszú távon a hazugságból sikert elérni! Ha elodázzák, mit se érnek vele, míg nőhet a nem egyenértékű csere!!! A háborúk. Pusztítása a Földnek, a morajok végleg eltörölnek! Ki hal előbb? Lehet, hogy a régi? Lehet, hogy a fiatalt túléli?! Nem a kor számít! Legyen emberi, Aki a közbizalmat tényleg elnyeri!!! Mosonyi György
MAGYAR VAGY? Ha ezerszer is jő el a december, Mindig magyar marad a magyar ember. Itt és ott is lehet ellened, Ki távol tartaná Tőled a NEMZETED. Akkor is halld meg többségi szavunk: VELETEK VAGYUNK! A NEMZET sorsa azzal el nem dőlt, Hogy NEMET mond a Miniszterelnök. Aki arra hív, arra szólít fel, Hogy NEMET mondj, hogy NEMMEL felelj. Ha szemedbe szórja is bódító porát, Akkor is tudd: Sok magyar él odaát! Amit mond, az annyira kavart, Mintha nem értené a NEMZETI MAGYART! Szégyenre szégyen jött. Újabb szégyen. Együtt koszorúztak. Mind a négyen! November 4-én, Nemzeti Gyásznapon! Hőstett és árulás; együtt a Halmokon! A béke Szent. - De alapja valahol, Hogy az, aki bűnös, - meglakol valahogy. -Az ég tovább kékül. Zöldebb lehet a fenyves, Némely utód keze - nagyon is enyves. A szegény, szegényebb. Árasztanak az érvek. Mellébeszélnek. Mellébeszélnek. A kommunizmust eltorzították. A kapitalizmust nem kell torzítani, Csak a pénz nyelvére kell lefordítani. A szocializmusnak volt pátosza, Mint az ősi Keresztény hitnek, A kapitalisták, csak a pénznek hisznek. Ha ezerszer is jő el a december, Mindig magyar marad a magyar ember. Akkor is, ha együtt koszorúznak, Ha hősök temetői porába rúgnak, Ha zsákmányol a kezük, Ha nincs ítélő Istenük. Ha szégyenre szégyen jön; Az Ég majd mennydörög. Lefújja hőseink fejéről a rögöt. Újra kél a magyar! Mind, Mind egyet akar: Végre Tisztes Hazát! Végre az Igazát! Mosonyi György
Magyarok és Vendégeink! Magyar testvéreim, Honfitársak! Kedvelt és sújtott lényei a világnak! Nem a nevemben szólok. Én lassan elmegyek. Értetek szólok! Éberek legyetek! Hordtatok jármot eleget. Éberek legyetek! Ne engedjétek, hogy Politikus hazudjon! Maradjon otthon! Ha itt van: Távozzon! Arra nagyon is ügyeljetek, A hazugok ne Veletek ünnepeljenek! Ne sajátítsák ki, a Ti érzéseitek! Kik együtt voltak, vannak Veletek, Azokkal ünnepeljetek! Akik néhány évente nevet, célt váltanak, Küldjétek el! Ők mind ártanak! Ha 50 év kevés, hogy minket szolgáljanak, A Forradalomnak is, Nékünk is ártanak! Fiaim! Lányaim! Szólok! E Nép fia, Sok tekintetben a múlttól. Rosszabb ez áthozat. Fiam! Lányom! Érted szólok! Neked! Magyarok! A jövőben Legyetek éberek! Delegációk! Külföldi emberek! Kik zengedeznek most, az leleplezett sereg! Azért van tüntetés, itt egy Nép kesereg A hatalom, most egyetlen szervezet. Dobpergést rendeltek. Magyarok mi vagyunk! Ne higgyetek nekik! Hazug minden szavuk! Mosonyi György
Magyarország Ellentétekre szabdalt ország, Tele szeméttel, szemétséggel, Ahol a szegényt sanyargatják, Ez lett a mai Magyarország. Rátekint büszke templomokra, Ezeréves hősi romokra, Itt minden elpusztult, százszor elégett, Mindig megtartotta a szegénységet. Sokkal jobban "kijön" a papsággal, Sok elavult ócska szamársággal. Isten mondhatja: Béke kell! A magyar, meg mindig menetelt. Ez a jóképű, ön-dicsért ország, Rendszert többször váltott Magyarország. Keserves pénzét rég elhordták, Átkosból kinőtt átkos pártok, Nem heverte még ki ezt az átkot. Többször is köpönyeget cserélt, Gazdaggá lett a szegényekért, Megmutatja: aki harácsolt, Levethet minden bűnt és átkot. Kaparj! És Te is gazdag leszel, Ha a Hatalmak ellen nem teszel! A vita többnyire terméktelen, A biztonság elérhetetlen. Szélbe szórt pelyva ez az ország, A fogyatkozó kis Magyarország. Isten! Ne büntess jobban minket! Választhassuk meg vezéreinket, Akik csak eggyel foglalkoznak: Jobb legyen az országnak holnap! Nem halmoznak jó állásokat, Tesznek érettünk többet, sokat! Nem szőnek látványos terveket, Mit mindenki hamar elfelejt. Nem csak üveg-zseb, de követhető ember, Kit mindenki időben megismer, Ki nem hordoz átkot, sarat, Ki mellett az ország nem nő, de megmarad! Isten! Segíts meg még egyszer minket, Hogy végre jó-felé nyissuk a kilincset. Ha azt mondod: Béke! A békéért tegyünk, Hogy emberi legyen hazánk és életünk! Mosonyi György
Magyarország - Budapest 2006. október - november Hivatalosan nem diktatúra, Csak jogaink vesznek folyton, újra, újra. Arctalan, csuklyás "feketékkel", Hatalmi "honatyák" új buldózerével. Le a korlátozó villámgyorsakkal, Embertelen magyarázókkal! - Magyarokat vertek, Kórházakba - rendre, Kik zászlókkal jöttek, békén Ünnepelve. Az lehetett a bűn; a város harsogott: Elég a hazugból! Gyurcsány takarodj! Szívünk a gyönyörtől gyakran megremegett; Újra renbe-álltak a szétvert emberek! Volt ott magyar virtus. Nagy magyar akarat! De újra rohamoztak a martalóc hadak! Ezek nem magyarok! - ezt súgta az agyunk. Ezek reánk törnek! Magyarok mi vagyunk! Sohase látott szörnyűségek, Kivilágított pesti éjben! Mi lehet ott, hol senki se látja?! Kép nem rögzíti? Nincs semmi fáklya?! Erre is felelj Európa! Mindent megtehet Kádár - utóda?! MSZP, KISZ hazudója?! Ki azt hiszi, halott már e nép, Téved! Nem szolgál átkost semmiképp! Petőfi, '56. itt él belül! Tesszük, hogy éljen legfelül! Felkél a Pesti Srác! Nemcsak emlékkövön; Úrrá lesz a mán, - gyilkos elődökön! Felkél Petőfi! Esküszünk! Esküszünk! Hogy rabok, többé, már sohase leszünk! Sokan kétlik itt a demokráciát, Mert nem érzik létükben, létük igazát! Lehetnek hazugok kormányban, pártban?! Mikor lesz az Erkölcs TÉT Európában?! Ha Országnak hazug, évektől, évekig, Pénzügyben az E.U. igaznak vélheti?! Milyen Közösség lesz, hogyha meg se mozdul? Amíg ártatlan vér nem ömlik, nem csordul?! EZ MA, MAGYARORSZÁG! NEKÜNK, ÉDES HAZÁNK! LESZ IGAZ EURÓPA?! EZ IS DÖNTÉSRE VÁR! Mosonyi György
Magyarország a Kárpátok alatt Magyarország. Szegény kis Hazám. Tízmillió - fogyó emberrel. Buborékok, fortyogó világban. A forrás, majd fenntart, vagy eltemet. Ha visszanézünk: Haj! Sok változott Körülöttünk, bennünk és velünk. Ami aggaszt: Mégis merre megy Közösségünk és egyes emberünk? Van e bennünk oly energia, Oly akarat, tudás, tiszta Hit, Mely sokakat, már szerte a világban Magasságba, jobb életbe vitt. A régi eszmék, tiszta fénybe öntve, Kitöltik e szívünk és Hitünk, Hogy jót akarván, meg is küzdünk érte És rendületlen kitartunk, hiszünk. Lehet nehéz, keserves az út. - Az elszánt erő, diadalt arat És boldogságot érhet el kis népem, A fenséges Kárpátok alatt. Együtt élni más embereinkkel, A miénkért síkraszállani. Mint a költő írta vad viharban, A fergeteget is kiállani! Nem az a jó, ha vérrel és vassal, De okosan, mai emberül. Számítani, téglából várat rakva, Mit a vihar is törten megkerül. Csermelyekként haladjatok tovább Kis magyar áramok az óceán vizén! Feszülj, simulj, a tiszta égre nézz; Népek hulláma gyöngyöző színén. Mosonyi György
Magyarországon 10 szál hóvirág - már bűn! A milliárd, az nem az! Magyarországon, míg ez így van, Sohase lehet tavasz! Magyarországon elévült Sortűz és harács üzenet, Itt a szőnyeg alá söpörnek, Vezetőt - érintő ügyeket! Magyarországon sohase Lehet a miniszter - szolga. A "plebsnek", /tehát a népnek/ A dicsőítés a dolga. Ez csupán addig megy így, Míg nem kezdesz - mást akarni! Ha döntöttél, ha így akarod: Hát így menj el szavazni! Mosonyi György
A mai élet A mai magyar élet átláthatatlan nádas. Folytatódik, terjed, sok, előző század. A népre terhelnek sok-sok adósságot, Csinálnak - sokaknak fényes gazdagságot. A hajléktalantól, Cifra palotákig, Kilakoltatottól, autó - csodákig. Megszavaz magának kellő havidíjat - Gyerekek éhesen, betevőért sírnak. Dolgozna, ha tudna, ha lenne munkája, Zsíros állást kaphat más - retyerutyája. Verjük a dísz-marsot, nagy tósztokat mondunk, Miből élünk holnap, ez - sokunknak - gondunk. Szegény legény vagy Te! Máson sok, sok ékszer, Mikor választanak: fényes az ígéret. Öndicséret zeng itt, reggel, délben, este, Országházban olykor honatya nincs - egy se. Hogyha mégis lenne, csak acsarkodnának, Arról, hogyan lett jobb sógornak, komának. Titkosítanak, mindent, ami kényes, Költők éles szava máig is érvényes. Tenni, szavazni, kiáltani kell itt. Mit se érdemelsz, ha Te - nem teszel - semmit! Elszámoltatni, az új gazdagságot, Napfényre! - ha leltünk, bármilyen gazságot! Az egész létünknek beteg a kórlapja. Kétséges a haza fejlődő holnapja. El kell kezdeni, hogy ne fogyjon a nemzet, A beteg gyógyuljon! Ezt kell, ezt kell tenned! Mi át nem látható, tisztává kell tenni! Így lehetsz csak képes, magyar és polgár lenni! Mosonyi György
Mai Eskü! Azt kérjük Tőled Édes Jó Istenünk, virágozzék fel békében Nemzetünk! Csorbuljon kardja, ki bántná a magyart! Tanuljon, tudjon, Ki haladni akar. Ne legyen soha rest, ha szavazni lehet! Tudatában éljen sok rossz emlékezet, hogy becsapták, és sajtolták a szegényt! Terror ölte ki belőle a reményt! Az összezárás nem szolgált, - uralt! Pénzért emeltek föl sok, sok "urat"! A húsdarálóban voltunk töltelék, de eszméltünk! tettünk! Több volt mint elég!!! Adósság várt a késő nemzedékre. Sokan nem látták; alig vették észre. De végtére is kiállt a Nép! Le a hazugokkal! Jöjj tiszta beszéd!!! Legyen a Haza a föld, hol élni jó! Ne legyen koldus és harácsoló!!! Igazságunkban segített Urunk! Előtted újra térdre borulunk. Viládot adtál. Láttunk új jövőt! El kellett űzni a cselszövőt! Naponta tenni kell! Dolgozni! Szólni! Mit hallunk és teszünk, az legyen valódi! Hitünkre, Hazánkra újra Esküszünk! Szólunk, dolgozunk. Megél Nemzetünk! Mosonyi György
Mai fohász Petőfi forog a jeltelen sírban. József Attilával visszaélnek. Sírhatnak bárhol a szegények. Az átkos irodalomra visszatérnek. Átkos utódok "szemlesütve": József az övék. A lelkük üdve. Habár nincs is munkás lelkük; munkás ellenes minden tettük. Adyról nem zeng náluk ének, mert itt hitványabb Nérók jól élnek. "S ki egyszer rúgott a magyarba, Szinte kedvet kap a rúgáshoz." Verőlegény alkalmazáshoz. A bíró tudomásul veszi, a rendőr nem mond igazat neki!? Itt hazugságból áll a világ; a "törvényhozó" összezár. Halomba gyűl az örvény-törvény. Egyre súlyosabb az önkény. A holdudvar naponta gazdagszik; a szegény jajj! nem hallatszik! Erdőben, kopasz fák alatt didereg, éhes a hajléktalan. Ezer ránccal él a szegénység, uralkodik a gőgös rémség. A föld csúszik a paraszt alól, idegen tőke terjed, tarol. Több-száz milliárd egy bank haszon, élhetés fut az adósok alól. Amíg a jólét felpezseg, nő az utcára tett sereg. Fohászkodunk Hazánkban itt: Urunk! Add meg a mindennapit! Urunk! Vedd le rólunk az átkot! Urunk! Tedd élhetőbbé e világot! Mosonyi György
Mai forradalmak A francia forradalom; Semmi! Ahogy egy elnök mondja, úgy kell lenni! Törvénykezés, - végrehajtás; egybe megy! -Az USA Army - a Hadsereg. Az ENSZ, a Pápa, a Föld 4 tája visszhang csupán. Állunk értetlen, sután - bután. A vér és az Army többfelé árad. Ilyen a század. Robbant. Egyetlen életét adja. Ha pusztul a bűnös; több az ártatlanja! Ha nincs valódi Élet? Mit ér, ha - VAN ?! Ha nincs semmi jövője - robbant hamar. Ha kettős a mérce, akkor miért-ne?! Ha nem élet az Élet, miért ne adja fel? Az emberiség erre miért nem felel?! Hajléktalanok és - a paloták. Növő bankbetétek és - az éh-halál. Milliók pusztulnak csont-soványan el, Élelem, gazdagság - hegyekben hever! Nyomorultak és - a nyomorgatók. Leigázottak és - a legázolók. Vasfüggöny omlott, dőlt Berlini-fal, Most pedig építnek kerítést hamar. Ott kell fal, kerítés, hol Krisztus hangja szólt. A keresztfáról is és a föld alól. Ott kell fal, kerítés, hol Krisztus Mennybe ment. Kinek a földje az? Szóljatok Emberek! Szóljatok Emberek! Béke csak ott lehet, Hol több a megértés, hol több a szeretet! Mosonyi György
MAI GONDOK Nem ellenőriztek eleget. Sújtanak szegényt, beteget. Országszerte sokan halnak, Temetőket a magyarnak. Nem dolgoztak, hazudoztak, Mégis; honnan gazdagodtak? Hatóságok csendben ültek, Tisztátlanokkal vegyültek. Elnapoltak, felmentettek. Ártatlant, bűnösnek kiszemeltek. Hogyha nagy bűnre találtak, Új védelmet konstruáltak. Mentették, ami menthető; Elévült! Nem büntethető! Országos a helyzet végül: Becsület is-, bűn is évül. Itt is loptak, ott is lopnak. Gazdagokká lopakodtak. Hogy a gazdagokat tartsuk, A szegény népet megsarcoljuk. Munka nélkül nincsen élet. Cigány! Magyar! Mi lesz véled? Mosonyi György
Mai mese felnőtteknek: Fekete szivárvány a magyar ég fölött. Az ördög hozzánk beköltözött. '45-ben jött, vert más ördögöt. Itt maradt. A Renden, ez ördög őrködött. Szép volt a meséje, keleti zenéje; Haj! Politizált is. Kezdődött a baj. Át is adta ezt kedvenc gyerekének, Az idősebbek ilyenről mesélnek. - Mindig megújultak - sohse hoztak újat; Padlás-lesöpréstől mentek vizitdíjig, A Névikétől pedig kísértek a sírig. Nevet, színt váltottak, vállalkozók lettek; Közvagyonból roppant vagyont megszereztek. A híveknek sok, sok milliárdot adtak, A gyanútlanok mégis reájuk szavaztak. Jólétet ígértek, ezzel is becsaptak, Most megint ígérnek: így lehet jobb holnap. Amit ők raboltak a szegény-embertől, Ugyanazt várják el, adózó Nemzettől. Ki egyszer becsapott, miért ne tenné százszor, Ha gyanútlan marad, az egész országtól?! Azt is elhihetnék: Évtizedek múlva, Az egész nép át lesz szövegükkel gyúrva. De mi, már nem hiszünk. Most küldjük el őket, Hazug ígérettel választást - nyerőket. Fekete szivárvány a Magyar ég fölött, Jelzi a hazugság hozzánk beköltözött. Mosonyi György
Mai nagy átok! Hazugok "védik" Magyarországot?! Először is adjanak számot! Honnan, hogyan, mikor szereztek milliárdot! Hogy sokuknak nincs hányingere, Ha a hazugtól kapnak intelmeket!? Nem jogok között kellene bujkálni, Tenni az Országért! Nem nyomorba zárni! Mi nem tudtuk megvédeni Hazánkat, Mert te hazugságözönre nyitottad a szádat!!! Adósságot hoztak! Fejenként milliókat! A csecsemőt is adósság terheli! Kormánynegyed kell neki? Magántőkéből épül? Nem mi fizetjük meg végül??? Kivetett egészségben, sarc-adókat! Nyomorgat, néki be nem hódolókat!!! Kórházakat juttat magán-zsebekbe; Lesújt a beteg emberekre! Semmi jogcíme hazugként vezetni! Élő Nemzetet, nem lehet temetni!!! Van már régóta egy Szabad csapat, Ki nem hallgatja meg a hazug szavakat! Kivonul! A hazugot nem hallgatja meg! Nem részes a bűnben, mint a hazug sereg! A Népnek kell mindig vonulnia! Gyurcsány! Takarodj! Kiáltoznia! Régóta már, így zeng a határ, Míg eltűnik ő és minden szörnyű tette. Akkor is idő kell, hogy terrorját kiheverje! Régóta már, így zeng a határ! A Nép végre, egy igaz Ünnepre vár! Amelyre sok igaz embert szólít! És onnan már, igaz lesz a szó itt! És a szó és a lélek, megbékül. Szabadabb élet lesz, hazugságok nélkül! Nem vár hónapokig műtétre beteg; Talán nélkülözhető lesz a kormánynegyed. Többet törődnek majd az emberekkel, Nem "operálnak" majd, oszlató fegyverekkel! Akkorra, már ti is látjátok: A hazug fröcskölése ma, a legnagyobb átok! Hazug és csapata! Ma így gondolunk rátok! Akik így tudnak éveket hazudni, Hogy fognak EU. Pénzt, igazként osztani? Míg ellenőrizni nem mindent lehet, Hogy osztanak el pénzt, hazug emberek???!!! Mosonyi György
Mai politikai diploma Ennyi időn át zsarolni a szegényt, osztani azoknak, kik nem érdemelték, ez nem rendszerváltás! A szegénynek átok, a gazadagnak áldás. Ennyire kegyetlenül, hogy élhtünk egy kis országon belül?! Ahol egyre jobban érződik az átok, elítélhetőbben gondolhatunk rátok! Bádog arcotokról minden lepereg, szégyen, hogy vannak ily' "vezető" emberek! Ennyi, meg ennyit szereztetek, idegen csapatot szerveztetek, ennyit meghurcoltatok, verettetek, ennyit a börtönből kiengedtetek, mert 3 év alatt se volt ítélet, új ez a rendszer, de csak a tiétek? Ahol a jogászok, jogi fő-, fő ászok óriás szöveggel osztanak igazságot?! Hol annyi mindent "szabad" már, ott nincs! Nem lehet szabadság! Ott egy torzult Sémi szól: - Gyertek ki a föld alól! Cseréljetek helyet ördögök és emberek! Azt hiszitek a szavazófülkékben, majd a többség lesz emlékezetkiesésben!? Hogy a Nép a kórházakban, a patikákban, gyermekével fizetős iskolákban, állástalanul a sötét utcában, füstfelhőben az imádott Mátrában, mikor otthon egy fillér sincsen, fizetésfelhívás lóg a kilincsen?! Aki hazug, arra fog szavazni?! Többre kell a Népünket tartani! Szórjátok pénzünket? Csináljátok! Vár a régi fizetős szakmátok! Kinek pedig nincs ilyen szakmája, gondolkodjon! Ne utólag bánja!!! A koalíciós mosolygások, gátlástalan időhúzások. Máris késő! Az időt nem húzhatod! Ide a szavazólapot!!! Ki adott néktek esélyt az alázatra?! A Népre figyelő hűséges szolgálatra?! Tisztes javadalom, okos cselekvésre a Hazáért?! És ezt kik tették félre?! Ne a Népet szolgáld! Szolgáld inkább pártod! A vezetőit bármilyennek látod, hogyha a Hazádat szegénynek találod! A történelem elsír fejed felett, nem vitted előre Néped, Nemzetedet!!! Kicsinyes diplomás, elavultál régen! Mai követelmény: segíts a szegényen!!! A kizsarolt, szegény, árva Magyar Népen!!! Mosonyi György
Május -2008.- Ha pár-száz ember összeáll, hatalma van és összezár. Hiheti, örökké áll a bál! Örökül kapták e nézetet, mint elrablók a mézeket. Gyűjtötte, gyűjti a méh maga, s e Népnek nincs, nem lehet szava?! Adhatják, vehetik a hatalmat, mit a Néptől egykor kicsalhattak! Maguknak adtak jobb életet. Meddig csalhatják a Népeket?! Ha néhány-száz "hatalmas" összeáll, gazdagul. Meddig áll a bál??? Mondják a magukét, megy a harács, elkopott a rég se volt "nagy varázs". Nagy a Népnyomor, de áll a bál, a pénz, a varázsló-zsebbe csordogál. Süllyed a Hon! A jajj! üvölt! A "gazdaság" újra szegényre tör! Botrány jöhet itt egyre-másra, van új ok az összezárásra! Partner a nagyobbat becézte, mára ő lett, konstruktív "ellenzéke". A szavazáskor esküdöztek! Zsíros állásokba csücsültek! Nincs munka, élhetés, jövő. A tisztesség már-már eltűnő! Hasznot célzó mond új beszédet. A beteg - valóság, pokolra érett. Harang ha kondul, Érted szól! Alig látszol a föld alól. Ők szónokolnak tele szájjal; küzdened kell a parazitákkal. Belefulladhatsz földi mocsárba, ha nem mész el új szavazásra! Reform kell, de nem kell csalás!!! Igazság ellen néphurcolás! Akik valaha jót is hittek, hazudozók a mélybe vittek. Hol a szakadás, "patkó teremben", leszavazás döng Ellenzék ellen. Nincs Nemzet, Haza, nincs Vidék! Van terror, szerzés, van pribék!!! Örök legyen, amit látsz ma; erről szól őrültséges játszma!!! Ragadozó szól: hús, cafat, ne kíméld áldozatodat!!! Termelj! Van fizető kereslet! Kiknek nincs pénzük, hát nem esznek! Billeg a szarka, bármit mond ma, a támogatást mindíg megkapja. "Csak" a Néptől áll nagyon távol! Nem látja páncélautójából. De a Nép őt már jobban látja! Eljő a nap és kint lesz a tábla: A BOLT BEZÁRVA !!! Mosonyi György
Május 1 és a körülményeink Míg katonákat várnak a tengerpartokon, Segíteni vándorló gondokon, Addig nem kell a líra és a szó, Itt is nyeregben a hazudozó! Hívják vissza a katonákat! Békét! Békét a Világnak! Ne udvaroljon az Elnök, hogy ide jöjjön a tőke. Tisztességes legyen! Ezt, elvárnánk tőle!!! A Magyar, ne kolduljon, mint utcára tett sereg. Élhessenek! Megéljenek az emberek! Ma várunk; előre hálapénzt fizetünk, Nem elég az, amennyit tüntetünk! Akiben lesz, még többre erő, Az a Párt lesz a hazug-megverő!!! Majd csak összeér, A sok dolgozó tenyér! Lesz munka! Lesz kenyér! Ünnepelhetünk, mindenki ünnepén!!! A magánhálát, úgy oldani meg, Hogy ma, előre, minden szegény fizet?! Nem volt itt, semmi szociális érzék, Mert ma már az egészség semmi! Nem érték! Lehetett volna egységes terv. Évek alatt látva, mi jó, mi nem! Egy éve, még semmit se csináltatok. Mára, mindent összetákoltatok! Sok az orvos! A nővér! A Kórház! Sok a sokk! A fájdalom! A hideg kiráz!!! Népszavazást kell ilyenkor szervezni! Nem orvosokat az utcára kitenni! Ez volt szinte az utolsó várad! Ne hagyjátok! Ne adjátok el a Kórházat!!! Míg össze nem ér, Mind a Magyar tenyér, Addig terror lesz! A Nemzet, meg nem él! Majd csak összeér minden Magyar tenyér! Lesz munka! Lesz kenyér! Ünnepelhetünk, mindenki Ünnepén!!! Mosonyi György
Május 1 felé Soha nem képzeltem, hogy Magyar, a Magyart bántani meri, És nem fél, hogy az Isten megveri. Akik előtte, mint tüntetők sorakoztak, Most lőttek, ütöttek, rúgtak, oszlattak. Kiemelhettek volna néhány bajkeverőt, Helyette rohamoztak ünneplőt, tüntetőt. Anyát; ki mentette, vonszolta gyermekét, Vízágyú vagdosott békés embereket. Könnygáz mart szemekből égető könnyeket. Nem tudod milyen jelzés a piros?! Terror parancsadás, a terror: TILOS! Miért kellett hosszú hónapokig várni, Hogy Március 15-én jobbá tudjál válni?! Május elseje jő; szinte legszebb hónap. A tömeg-sorsok rosszak, sokkal sanyarúbbak! Élet kell! Munka! Szeretet és Béke! Munkások Istene! Ezt írd fel az Égre! Védd meg a kék Bolygót, a kék eget! Védd a kék folyókat, tavat, tengereket! A magyar, megértené, hogy kell a szervezés. De, ahol dőzsölnek, mindig kevés a pénz! Roppant adósság van! Ennyi az egész! Államtitkárok havi milliója. Betegek halála, nyomorult adója. Nem adhatjuk el öregek életét. Mindenki tegyen betegért, gyermekért! Követeljük: Adósok! Fizetni! A harácsolókat, meg kell büntetni! Eloszlatna sok fájó ködöt, Ha nagyon nagy csalókat tudnánk a rács mögött! "Az igaztalan, igaztalanhoz vezet!" Hazug! Kihagyott az emlékezet?! Azt hiszed, erre a Nép se emlékezik??? A gárdádból meg, ma is megbocsátva nézik. Istenünk! A MUNKÁT ünnepelnénk; Csak "Cincogjon a krajcár" a becsületes bér! Külföldre kell menni, autót mosni?! Itthon lehetne ilyennel foglalkozni?! Jóindulatú autósok! Jóindulatú foglalkoztatók! Vannak még jó szívek? Poros autók?! Időt átvészelni, míg az éhes jóllakik! Míg a munkában eljutunk a tanultakig! A Jóisten, a jóindulatban lakik! - Az Istenséget, nem firtatom. Sújthat; emelhet; bárkit; bármikor. Nékem Krisztus. Másoknak lehet Allah. Hatalmas; Bölcs és sok kérést hallhat. "Isten, Kit a Bölcs lángesze föl nem ér!" Tegyél érettünk. A Magyar Nemzetért! Ne sarcoljanak vég nélkül szegényt! Ne rombolják szét, az utolsó reményt! Ha nagy a jólét, a gazdag fizessen! Kapjon részjegyet, a kormánynegyedben. Majdan, ha ott is elmegy a pénze, Kik tették el; - ő is vegye észre! Csoda! Csoda! Csoda lehetne az Élet! Ezért kaphattad ezt a csodaszépet! Ezért kaptad. Becsüld meg a Földet! Magyar! Így becsüld a Piros-fehér-zöldet! Mosonyi György
Május 1 után Nem tudjuk kezelni Május Elsejét! Ez is temetetlen árok: ők az elnyomók, Mi a proletárok. Látható jól, egy lelki-gnóm, talaj csúszik lába alól. Hiába tartják, tolják hívei, szavahihetősége nincs neki! A Nemzeti oldal egy problémája, nincs Neki se "májusfája". Olykor nem értek lelki arcokat, miért van a FIDESZben Munkás tagozat?! Május Elseje a Mi ünnepünk. Van ellenfél, de nem tüntetünk! Ádáz harácsoló ez ünnepre is törhet, hol nem gyülekezünk, oda betörhet. Naponta bocsát el embereket, percenként hazudhat Neked. Kisajátít jelszavat, ünnepet. Sazvadat ezért föl se emeled. Május Elseje a Mi ünnepünk! Mi vagyunk az utcán, Mi éhezünk! Adósság, csőd, Minket temet el! Nincs munkás ököl. Talán nem is kell?! Nem! Mi nem csinálhatjuk vadul! Szegények vagyunk, de lelkünkben az Úr! Látni, hallani, tenni kell! A hazugokat Mi küldhetjük el! A Nemzeti oldalnak részei vagyunk! Nem maradhatunk örökké alul! Harács nem vihet el minden vagyont, a Mi Hazánkban, mindent letarol. A Május Elseje a Mi ünnepünk! Össze kell gyűlni megint Nekünk! Pár tízezer ósdi, nem ellenfelünk! Jöjjetek Ti is! Itt is többen legyünk! A kritika ezzel semmit se ér, tízszeres mozgalom, talán elég. Évtizedek súlyos hazugsága csúcsosodott a mai kormányban! Nem elég, ha páran piknikezünk! Gyertek Ti is el! Többen legyünk! Nincs mit ünnepelni!? Sekélyes szó! Ott volt az 56-os évforduló! Ha ártatlant vertek, akkor is tegyünk! Így lehet egyszer szebb ünnepünk!!! Mosonyi György
Május elsején Hazug, a habzó sör; nincs jobb a tiszta víznél. Ma, az elégedetlen, a táncos "színésznél". Ilyen ma, május elsején a táj. Sajognak új sebek. A régi ég és fáj. Még itt az ütleg, a terror nyoma. A hazuggal, meg nem békülünk soha!!! A Váci utcában, felkapom a fejem. A szó itt ma is sok. Mind idegen. Mégis, valamit vesznek, nézegetnek. Az árusok, talán, talán megélhetnek. Kaphatnak talán, talán életet, De a koldus, mind, mind magyarul kéreget! A hazug-alja még, hazudhat száz nagyot. Győz a Magyar Nemzet! Győznek a Magyarok!!! Mosonyi György
Május és a nyár A május még nem nyár, még tavasz. A fagyos tél már a múltban. Virág nyílik, a reménysugár szélesebben villan. Hiába jön a lusta nyár, a dolgos ősz, a tél, a dolgozó élni akar, munkáért harcra kél. Nem más kell, csak mi régen: munka, kenyér, hogy éljen. Hogy biztos legyen a holnap, hogy börtönbe nem hurcolnak, mert eléggé börtön az élete a család gondja, a két keze. És a meg- megcsúfolt szabadság így érez a dolgozó magyarság! Hogy egészség legyen, hogy bírja, hogy ne legyen közel a sírja. Ne kísértse a terrorvilág, hogy Néki is nyíljon kis virág. Ha nem is dőzsölhet, mint mások, élhessenek a dolgozók, a munkások, a felnövekvő gyermekek, a felnőttek, az öregek, a rászorultak, a betegek. Ne sújtsa a nyomorultakat az átok, hogy vigyázunk, gondolunk Rátok. És, ha beleballaghatunk a nyárba, Ránk is süssön az Isten napocskája és, ha megéri a nyarat, a földművelő tán mégiscsak arat, ringva ring a tengernyi kalász, kék ég felül, lenn a búzavirág, MAGYAR búzavirág!!! Mosonyi György
Májusban Májusban minden kibomlik, Mi szép és csábító. Azt izenik egymásnak Szíveink, hogy élni jó, Szeretni, ó de jó! A tavasz az, külön alkotás, Ez az évszak, különös csoda; Aki egyszer megérte a májust, Boldogtalan, nem lehet már soha. Mosonyi György
Mansfeld Péter... Megemelem a kalapom. Mélyen. Ki füttyre, kiabálásra képes volt megszervezni, A nótákat fütyülő eléggé álmos népet! Aki képes volt megtörni azt a sötét fátylat, Mely folyton bíztatott: Add el a Hazádat! Megemelem a kalapom. Mélyen. Mégis van fénysugár e csillagtalan éjben!!! MSZP! Most állj elő! Miért nem tűröd a füttyöt?! Elődeid kivégeztek egy Hős Gyereket! Egy Kölyköt! MSZP! Most állj elő! Miért tűröd a hazugságot? Elődeid sortüzekkel irtották a lakosságot. Te voltál mindenütt haladó zászlóvivő; Egyetlen megbüntetett gyilkos se került elő! Ez ellen se lehet érved, vagy mentséged! Volt erre MSZP jócskán 50 éved! Az lenne most a dolgod, az lenne tisztességes: Add át a hatalmat! Vonulj ellenzékbe! Eladósodott, a bomló bolsi Kádár - rendszer. Ma több kárt okoz a népnek egyetlen hazug-ember! Mosonyi György
Mára csak ennyi... Erkölcs és jog között a gumi egyre tágul. "Szerencsésebb", ha a Haza dönt a Hazárul, ha a koalíció el nem árul. De Fortuna kezébe téve, minden legális. Legalább 1 évre. Az Ellenzéket meg sokan árulónak nézik, vagy így becézik. A buták nem hallgatnak Példabeszédet! Barátot szerezz! Ne új ellenséget. Sajnos erről Arany is adott hírt. Midőn "jó botokról" és nem szavazásról írt. Közben itt és túl a határon Magyarokat vernek! Közbiztonság NINCS! Egyéni védelem semmi! a gazdaság csődben. Rendet kellene tenni. Hogy buták az emberek, műveletlenek, erről a régi ócska politika is tehet. Hogy a "tudás hatalom" sokan nem érzik. Ez a "rendszer", még más tízezer sebből vérzik. Engem eddig ígyen vettek célba, csak egy-néhány példa: Fegyvereimet a rendőrség beszedte utóbb "érték nélkül" ezt is megtehette! Autóm' ellopták. Bottal üthetem nyomát. Helyszínre ki se jöttek, fellebbezésemre valamit blöfföltek. Előzmény: Egyszerre 2 gumit kiszúrtak, szerencse: szomszédom hozott 2 vadi újat. Még előbb: 4-et abroncsra szeltek. Előtte: 3 szelepet kiszedtek. Ez télen volt, hóban, fagyban, jégben, kék ujjakkal lett újra sötétig menetkészen. Van akikkel haragban, perben állok, talán csak, mert orromnál valamivel tovább látok!? Hogy mégis csak valamivel szabadabbnak kéne lenni!? Mára csak ennyi! Mosonyi György
Március 15. - Túl a határokon! Véreim! Határon túli Magyarok! Ebben a pillanatba boldog vagyok! Népszavazáson nyertünk. Mert harcolni mertünk! Kevesebb volt a közömbös. A történelem is dörömböl! Láttuk, hallottuk: harcolni kell! Aki mer, az nyer! Meggondolva, de szívére hallgat. Így kell tennie a Magyarnak! Sajnos még nincs mentve Hazánk; Még nehéz küzdelmek várnak reánk! Itt is van szegény -és- harácsoló árok. Itt ül rajtunk a régi, régi átok!!! De bízvást, ha nem is vagyunk fősodorban, míg küzdünk, nem leszünk elsodorva. Lélekben Nemzet lehetünk! Ha teszünk, gondolkodunk és újra teszünk. Március 15. ma fényesebb. Itt - ott begyógyul egy-egy seb. A hajnal fénye reánk is villan, a tavasz ereje el nem illan. A Világ jobb lehet. Hihetük! Ha teszünk, gondolkodunk és újra teszünk. Töröljünk közösen könnyeket. Ne nézzük: jobb nekem, vagy Neked!? Zászlónk kibontva vár reánk! Éljen! Virágozzék! Szent Hazánk! Mosonyi György
Március 15-én Nem szégyen a szegénység, Csak egy kicsit kellemetlen; Mert a pénz-, vagyoneloszlás Nagyon egyenetlen. Itt, a valószínűség is számít, Mialatt a politika hazudik, elámít. Készüljetek! Nem harcra, nem gyilkolásra, Ahogy a terror-csapat ma kiabálja. Készüljetek Ünnepre, tüntetésre, Petőfire, a Béke védelmére! Szervezett csapat vesz körül! A Had kivonult, támasza meg örül. Övé a hatalom. Tartotta, óvta! Az áldozat számnak, Isten a tudója! Légy Te is szervezett! A szegény el nem veszett! De, ha gyámoltalan néz az Égre; Már akkor vége! Akkor már vége! Régóta itt a nyomor. Akaratlan is kitör valahol. És elszámoltat, Gyújt lángokat. Rombol a nyomor! A nyomor öl! Ne Te éleszd föl! Magától robban, Míg nem tud néhány gyilkost a pokolban! Ne szolgáld ezt a lángot, Ne szolgálj hazugot, ne szolgálj hazugságot! De küzdj az emberért, Naponta harcolj az életért! Hazám! Mi így szolgálunk Téged igazán! Nem a költőkhöz szólok, hanem a Néphez. Vonuljatok valahányan nagyjaink emlékéhez! Fegyelmezetten, ahogy a jobbik lép! Ne romboljatok semmiképp! Fegyelmezetten! Lángoló Hittel! Takarodjon a hazug! Óvjon az Isten! Mosonyi György
M a r s Az igaz hit A békét hirdeti. Marsnak leáldozott Régen. Ám újra-újra fölénk kerül, Dölyföl a buta égen. Nyugdíjba már a Marssal! És minden hívével. Egyedül az önvédelem Lehet ez alól kivétel. Nem igaz: Ha békét akarsz, Készülj a háborúra. A győztes olykor Vesztessé lesz! Méltatlan a koszorúkra. Hajdan az ekéhez Visszatért a Győzedelmes hadvezér! Mi is tudjuk: A békesség, Az élet mindennél többet ér! Élelmet, lakást gyártsatok, Ti, jóérzésű gyárosok! Ne új fegyver legyen a tervben, De fénylő , boldog városok! Korunk kéri: vitrinbe Véled! Öreg páncélos, Mars haza! Zengjen boldog kórus e Földön, A béke, az élet szent dala! Mosonyi György
Más az orvos, más a párt Egészségügy, mit annyi éra Úgy dotált: Ez a maradék, Osszátok be, mégis maradjon, Jó és rossz közt, nincs szakadék. Itt annyi áldás, baj kavarog, Csoda, hogy élünk, hulló magyarok. Az egészség a legnagyobb kincs, Itt vagdalkozni nem lehet, Ha fejlesztésre forrás nincs, Megsínylik, mind az emberek. Aki érti, műtőben vágja, Mit vágni kell. Az emberért, A beteg javulását várja, Az orvosra emeli szemét. Aki orvost kirakatna, Hogy Ő foglalja el helyét, Az egészségügyet támadja, Kinek van baja már elég. Az ilyen ember kilökődik, Kinyomja az immunrendszer, Hiába is erőlködik, A szervezet-védő Manager. Érje hamu, láva hője, Ő maga is égjen, Ha nem a betege fontos, De más állása, bére. Sújtsa átok, küldő pártját, Ha a politika- ilyen, Hogyha nem a választókra És a betegekre figyel. Egy praxist jól be kell futni, Tapasztalni, látni kell, Vért, verítéket izzadni, Utána jő csak siker. Jó a készbe beleülni, Ám nem hálás helyzet ez, Könnyen fel lehet itt sülni, És romlanak a betegek. Ha mégis politikát csinálsz, Tegyél többet a betegért, Az egészségügyön keresztül, Tehetsz ma minden emberért. A politika itt kezdődik, És itt is lehet a vége, Szolgálni a polgárokat, Hogy jobb korát mindenki megérje! Mosonyi György
Más kocsiban... Autó jön és Kiszáll belőle, Frissen, vidáman Életed Nője. És míg a férje, Csak gurul tova, Tégedet ölel A másik kocsiban. Ha tavasz van, Még az is rendben van, Hogy egymásé lesztek, Éltek boldogan. De eljő az ősz, s ha A régi helyen vársz, S ruganyosan egy Nőt kiszállni látsz, Míg hő szíved a Torkodban kalapál, Drága Nőd, már Más kocsiba száll. Mosonyi György
Matematika Matematika az élet. Haragnak helye ezért sincs. A jókedv viszont Pajtikám, Felmérhetetlen kincs. Matematika az élet, Hát kiszámítható. Ha ez nem menne Pajtikám; Majd a Mindenható. Matematika az élet. Ó csodás képletek. Ha szeretted a számtant, Hát most, élvezheted. Matematika az élet. Kétszer kettő, négy. Végezd jobban dolgod, Akkor, majd többre mégy. Matematika az élet. De sok a változat. Ha nincs egyenleg a végén, Akkor van, áthozat. Matematika az élet. Ha az egyenlőség hibás, Van olyan /osztály/ harc, Kis /nagy/ felfordulás. Matematika az élet. És alapvető szabály, Hogy a küzdés végén, Az egyenleg beáll. Matematika az élet. Pajtikám, nincs ma más, Mert hátha van hasznosabb, Mint versírás - olvasás! Mosonyi György
Mátyás után Mátyás óta nem volt Nagy Király, csak trónfosztó Kossuth Lajos. Ő, Apánk volt Jóska ellenében, ki népgyilkos kezet, királyi kézre mos. Apánk fényesség volt elnyomó időkben, Barátai, Szabadságharcosok. Habsburg, a háborúkkal koronázott. A Magyar végül, Trianont kapott! Mindmáig sújtja a "sors keze", Kölcsey hiába álmodott. Gyurcsány az önkény csúcsa, pribékje szerzés! De koldus az ország népe. Ez értelmetlen szűkölködés; míg itt van, nincs menekülés! Hazugság dühöng, naponta más a cél! Gazdagul a gazdag, szegényül a szegény! Ó Kossuth Lajos! Ó Apánk! Egy pillantást vessél reánk! Segíts ha tudsz a Magas Égből! Mentsd ki Népünk ebből a mélyből! November 4. sötét árnya települt rá a Magyarságra! A Szovjet elvonult, bánva, Keletre, de utódait a nyakunkba tette. 2004. december 5 az Ég borús, felszisszen, mennydörög! Egyre fogyunk, de eltaszítunk; az átkosok itt nyaralnak mirajtunk! Civil kurázsi, polgári jog, hol van a védő pajzsotok?! Összefogni és harcba szállni! A jogért ma, újra ki kell állni!!! A tisztesség, a tiszta szó lehet, legyen itt mindenható! A többezer átkos talpnyaló hazugot szolgál, jogcsaló!!! Van pénze, zsírraktára, hája, de nincs munka, nem a Népet szolgálja! Megújulni! Hitben, erőben, megmaradni ma és a jövőben! A Föld is romlik, de élni kell! Ezt, csak a bátrak érik el! A JOG legyen a támaszunk, ha tisztán küzdünk; Feltámadunk!!! Mosonyi György
Meddig még? Meddig, még meddig tűröd el, Hogy hajléktalan legyen az ember? A pompázó csillárok alatt A szónoknak szeme se rebben. A belvíz életet olt, A ház volt maga az élet. Mi lesz veletek Emberek? Mi lesz ezután véled? Éhen-halt. Kihűlt. Szól a jelentés. Jelent az Emberiségnek. Száraz és tömör a szó. Nem tudja, mi az, hogy: Élet! Betegség. Kór. Vakság. Nyomor. Pusztul az ember tömegével. Mikor jő el a jelenbe az, Hogy: emberi élet? Háború. Fegyver. Még meddig lehet Ezen szörnyekben részünk? Hiszen vulkánon táncolunk és Bármely pillanatban Végünk! Nem elég a harc az elemekkel? Még rontjuk és rontjuk a Földet! Ki tehet még az ember, Az ember ellen még többet? Csak mi, az emberek tehetünk Saját magunknak rosszat. Mi elérhetjük, hogy fiaink helyzete, Ennél is rosszabb! Nosza hát! Rajta! Ég a zsinór! Kanócát gyújtjuk már régen! Elérhetjük! Csak így tovább, Hogy: fénycsóva legyünk az égen! Ha - őrültek lettünk - így teszünk. Ha nem, hát megállunk. Elkezdjük, Folytatjuk menteni a Földünk, Kék - Bolygó Világunk - életünk. És ekkor leszól majd az Úr: OK! Ideje volt már ember! Élhettek hát, már tovább! És sokkal, de sokkal szebben! Mosonyi György
Meddig tűri az Ég? 10000 oldalas; Még sincs ítélet. Évekig körmöl a gép. Hagyják az újabb bűnöket Meddig tűri az Ég? Meghal egy ember, Egy erős, fiatal. 60ezer Ft a büntetés. Megy a hazugság áradat. Meddig tűri az Ég? Az őrjítés, már fölér az égig Gyilkost tartunk, még 25 évig. Ha milliárdot összehoz, Tiszta lehet a kéz. Nem látja jog az erkölcsöt!! Meddig tűri az Ég? Mosonyi György
Medgyessy - Horn Tüntessétek ki Horn Gyulát! Meg van reá az ok: Fontosabbak az elnyomók, Mint a hősök, az áldozatok! Aki ezt nem látja, Az ne vezessen minket! Mert akkor '56-hoz Semmi köze sincsen! Koszorúz. Beszédét, a Szakember írja, De nem lesz szent néki, a Mártírok sírja! Lehetne besúgó, Vagy karhatalmista, De nem demokrata, Nem szocialista. Itt áll Ő előttünk. Pőrén, ruha nélkül, A forradalommal Soha ki nem békül. Békére intenek, A megbékélésre, De így, soha, soha Nem lesz ennek vége! Kitüntetni azt, ki Szembe állott vélünk, Véle cimborálni, Ez lenne a végünk. Annyi '56-os Szenved szegény sorban. Őket segítsük, -e Rendszerváltó korban! Ha történelmünk szerint '56 egy fényünk, Ne ellenfeleit Tartsa jól a népünk! Jó lenne, ha végre, Az állna az élen, Ki úgy szól tavasszal, Mint nyáron, ősszel, télen! Mosonyi György
Medvebocs Micsoda kicsi édesség! Sötétlő csillag, - Fényesség. Édes, kedves medvebocs, Ki a szívedbe tapos! Kleopátra, meg Görög él, Dél heve - hűvös őszi szél. Szem-szikra, ha fel is perzsel; Hozzám, kimért a szerelemmel. Tárjad ki szíved kis Kati! Enyém, úgy ver, hogy hallani! Milyen nagy boldogság lenne, Ha ez a kislány, megszeretne! Jöjj egy életre boldog óra: Enyémre, meg a kis Katóra! Mosonyi György
Megbékélés? - Milliárdok langy hullámán - Poklok felé lökdös a SÁTÁN! A pokol tüzével játszadozni kezdtünk. Barakkban éltünk; békülni jött kedvünk. A börtönőrökkel, a lemenőkkel. Az a "régi kis ügy" most van lecsengőben. Rendszerváltás. Lelkesedés. Milliónyi szegény. És nincs remény. Nincs remény. Zsebbe megy; ami még elhordható. A régi prések mellett új és újabb adó. Ígéretek. Ki hallotta, ki látta? Lett az országnak két, túl nagyra nőtt pártja. Középen - semmi -. Demokrácia van. Többségi szavazás. Ennek így kell lenni. Privatizálni. Elherdálni. A Munka - szinte - KEGY. A dolgozó az utcára megy! A forint túl erős volt. Utána gyenge lett. Banki csalásoktól az ország megremeg. Milliónyi párttag. Egy része áldozat. Atya-mesterük - mindmáig - áthozat. Miattuk is volt ÁTKOS az "Átkos". Őnéki - élvezet. "Kicsi-robotosom!" még van bőr a képeden?! Elszámoltatás kell! Utána békülés. Csak tiszta Lap után jöhet az enyhülés! Az '56-osok történelmi tette: Nem lehet feledve! Jórészük szegény lett, vagy nyomorba süllyedt. Az akkori "nagyok" milliókon ülnek. A megbékélésnek Igazság az ára. Igaz Béke csak így szállhat a hazára. A sok jogszabály közt Úr a Jogtalanság. Rendszert váltottunk és üres a Szabadság! A szegény - szegény lett. Csak urat cseréltek. Nagyobb urak jöttek. Szurony helyett - PÉNZEK. Az ország vagyona - adott. Akiknek megadatott, hogy jobban belemártson; Az - NE ártson! Ettől is függ a Béke; Hogy mindenki Megélje - Éljen! Vezérek! Ne fárasszátok ki a szátok. Aki Átkos volt - az, az Átkos! Nem üzletember, aki harácsol. Politikus, vagy kapcsolatot ápol! A tőkés él tisztes haszonból. Keletre is néz, - abból is él - nem csak a Nyugatból. Nem egy napról a másra, de hosszú évek alatt. Mialatt a Közjó, a Haza is Halad! Hová halad, hol áll őrt a magyar katona? Akinek a magyart kéne oltalmaznia? Hol a Függetlenség, mit eleink kívántak? Adjuk a vért, adjuk a pénzt szerte a világnak?! Itt kellene nékik lenni, Itt kellene dolgukat tenni. Annyi mindennek változni kell! Hosszú, megbékélt, építő éveken. Hosszú, megbékélt, építő éveken! Legyen megbékélés! Vesszen ki az Átok! Amit érdemeltek - az szálljon Reátok! Mosonyi György
Megélhetési politikusok Aki elszámolás nélküli pénzt akar, Nem látja a szegény, szerencsétlen magyart. Saját "divatja" fontosabb neki, Mint, hogy a szegény, holnap mit eszik. Nem a Nép szolgái vagytok! Megélhetésért politizálhattok! A szegény Népből éltek, De mit se adnátok a szegénynek. Építtet neki kormánynegyedet, Belerak hasonló embereket, Kik orránál fogva vezethetik, És saját "igazukat" emlegetik. Ez ma a magyar helyzet. Aki ilyen gyakorlatot elvet, Azt, ahol érik, ott kergetik, Verő, bérverőkkel megveretik. Ez az ő "többségük" diktatúrája, A "demokrácia" garanciája! Gazdagnál nincs határ! Övé a határ! Minden néki jár! Érette csicsereg a szabad madár. Amíg pazarolnak, velünk fizettetnek, Tolvajok nagy vagyont, simán elvihetnek; Össze vannak forrva a politikával. Nem ám a munkával, kétkezi munkással! Iskolánk, Kórházunk, vasutunk, bezárva! Hazugság-áradat zúdul az országra! Hiába akarnánk, bármit is akarni; Az élet szép lehetne, de itt meg kell halni. De itt meg kell halni! Hozzatok új "törvényt", százat! Álságost! Csukjátok börtönbe az egész országot! Tegyetek lakatot sokmillió szájra! Vagy egyet tegyetek; az egész országra!!! Olyan párt teszi ezt, mely évtizedek óta, Mindent feltett a hazudozókra, de eljön az óra! Eljön a reggel, Mikor már elbírunk a hazug nézetekkel! Ünnepelhetünk majd, régi szépségeket, Hősiesen küzdött, elszánt embereket. Építhetünk újra, igaz Otthont, Hazát! A Nemzet, megtalálja igazát! Kivirul az ég is, duruzsol a szél is, szabad leszel! A veretett őszről, új tavasz időkről emlékezel. Mosonyi György
Megfeszített erővel Csak azok tudják mi az, nagy-dolgot elérni, Akik látták nyugodni, felkelni a napot. Ólomsúllyal nehezült pillákkal állni Az időt, a holnapot. Csak aki érezte, nem bírja már tovább És mégis bírni kellett. Csinálni. Utánanézni, tervezni, felidézni. Őket éltessük most a régi hősök mellett. Nem épülnek ma céltalan új piramisok. Önmagában az se volt céltalan. Amit szemére vetünk Fáraóknak, a - hogyan -. De nem fér bele minden a nyolc órába sem. Születünk, meghalunk túlórában is. És az éjszakában sült kenyér is kell. És milyen jó, ha friss. A programozott nyugodt élet is terjed. Egyre tágul a látóhatár. És mégis de sokszor kell a feszülés; Nélküle talán Nincs alkotás. Ne sajnáld hát tudásod, erőd. Feszülj figyelem. Dolgozz jó izom. Nőj nagyobbra, szabadabbra ember. Feszülő láva, Föld-golyóbison! Mosonyi György
Megfogadtam Megfogadtam, - nem elég erősen - Nem írok többé verseket, Mert két kiadó is így írt vissza: Nem vagyok költő, s nem leszek. Egyik ugyan, tanulni intett, Fejlődjek! - írta énnekem. Egészében, végül nem tetszett, El - elakadó énekem. Ha költő nem vagyok, s nem leszek, Nem érdekel. Nem kenyerem. Fejemből, s izmomból élek, S fűt, éget a szerelem. Nem érdekel a kiadó, hol az írás, Csak ákom - bákom, Imádlak, s e szép érzésem, Túlszárnyal életen, halálon. Hát nem írtam ettől kezdve, Két álló hétig semmi mást, Csak hozzád címezve édesem, Száz, halkan remegő vallomást. Ha költő nem vagyok, s nem leszek, Az se fáj ma már édesem, Csak szeress és mond, mit eddig: Te kellesz, kellesz énnekem. Nem írhatok vissza semmit, Mert "vigyázott" a kiadó, Hogy a levél aláírása, Ne legyen olvasható. Én viszont, újra aláírom, Becsületes, jó nevem, S hogy irántad már örökké Ég bennem a szerelem. Mosonyi György
Meghajolsz Lehetsz bármennyire is erős, Meg kell hajolnod majd, az IDŐ előtt. És ez annál fájdalmasabb, Minél nagyobbra tartod magad. Mosonyi György
Meghívó Egy szexotikus utazásra Kisasszonykám! Megyek a ranch-ra! Még beszállhat ebbe a brancsba! Vegyen anyásan pici ölébe, Irány: A POPOCATÉPETL - tövébe! Kisasszonykám! Feszül a láva, Jó, hogy eljött - ez utazásra. Vegyen anyásan, pici ölébe, Úgy vágtatunk, pokolba - égbe. Kisasszonykám! Már közel járunk, Popocatépetl érleli vágyunk, Tűzhányó heve forralja vérünk! Há, há, há, hát... célhoz értünk! Mosonyi György
Megint kimaradtam! A Nemzetből, Megint kimaradtam. Még ma is December 5-ét gyászoltam. Mikor Templom, Gyászolóval volt tele, És a Stadionnak is talán, Több mint fele! A Hősök terén, Helyettem is majd Tiszteleg a Hadsereg; A Tiszt előtt, Ki Kint felejtkezett! Mosonyi György
Megöltek egy Bajnokot! Megint megöltek egy Magyart. Most többszörös Bajnokot. Nem új dicsőség leng; Szörnyű halál vicsorog. 10millió embert tereltek, mit reformnak neveztek. Most van igazán összekuszálva más törekvéssel, még a régi átka. Most jönnek ki a régi hazugságok, szolgálat helyett, az összezárások. Gondoljátok, hogy majd elfelejtjük? Mikor miattatok minden szenvedtünk?! Ahol minden inog, "sírnak a jázminok" Ahol nincs tisztesség, kemény napi kontroll, ott nem él az élet, ott a halál tombol. Kiköveztétek az utat, mi semmibe vezet Bajnokot, Nemzetet! Mi ölelünk. Gyászolunk. Emlékezünk. Majd mondanak puffogó szókat. Ti, már ismeritek a sírásókat. Először koldus lett a Nemzet. Sok testvérünk, és a BAJNOK is elment. Új földmoraj jött a föld alól. Tudjuk. Az ember mindenért meglakol. Tudjuk, csak ritkán a bűnös, gyakran a tömeg. Tán soha meg nem tudjuk, ki ölte meg!? A titkok országa ez. Ritka, hogy bűnöst megnevez. Sőt! Minálunk az bevett gyakorlat, valaki "kicsi" dolgozót kiszúrnak, és elítélnek! Nem azt, aki kitalálta, bevezette ezt az egészet!!! Aki áthazudta ezt, és még néhány évet. Aki azt mondta: "Nem fog fájni!" Most már senki se tud a halálod ellen kiállni! De a következőt meg kell előzni! A hazugságot egyszer már le kell győzni!!! Nem tudjuk kik csinálták a szörnyű számlát!? Mit senki se lát már át!!! De az csak álom, hogy átlátunk egy-egy szövevény-hálón. Bajnokunk! Te onnan már látod, mi nem vagyunk túl még a halálon, csak az életen, az emberin. Itt már a nyomor, mi int! Halálra vagyunk mind ítélve!!! Ez jött! Nem a jó; ahogy ígérte. Hazudva ígért fűnek, fának, Bele ígért a Nagyvilágba. Utunk, sajnos ide vezet. Isten! Add, hogy ne a Nemzetet! A felelősséget azok hordozzák, kik az eskü teljesítést korlátozzák. A szegénység maga ez a korlát. Ki új korlátot talál ki, az a felelős! Legyen az, akár ki!!! Eddig tart a mondat. A miniszter is azt tesz, mit neki mondnak! Mosonyi György
A megszorítások elé "Dübörgő gazdasággal" nyertek. "Optimista" hazugsággal. Mindenki látta; a Világ is, Baj van velük - a gazdasággal. Nem érvényesek a választások. Ma már látható a csalás. Tisztább kezekbe az Országot! Tiszta legyen az álmodás. Nem érvényes a szavaló-kórus, Ha színészként a porondra léptek. Utcára! Minden! El kell számolni A kisarcolt sok, sok adó-pénzzel. Osztogattak. Húzz bele X - el! A szavazatért kinek fizettek? Te is kaptál? Most jön a java. Új adókra Te is fizethetsz! Kígyót, békát kapott az ellenzék. Elmondta, hogy üres a széf, De nálunk az igazat lekiabálják; Nem divat az őszinte beszéd. Te is tapsoltál: Táncolj Feri?! Kellett Neked? Nincs nála szebb? Ha menne, nyerhetne az Ország, Nem lenne sok üres zsebed. Tanulj! Nézz szét! Utána tapsolj! Bárki jön, sok, sok a baj, De tiszta kézzel, nem tánclépéssel, A jövő szebb lesz, mint tavaly. Hatalmat az ellenzéknek! Ki figyelmeztetett sokszor is; A jó 60 éve utódosoknak, A szava és pénze is hamis! Utcára! Minden! Fegyelmezetten! Nem durvasággal, de hangerővel! Elég volt! Elég volt belőletek! Tisztább légkört, tisztább jövőben! Mosonyi György
Megtalálhat Ne hajszold mindenáron A szerencsét. E nélkül is lehet Néked Még szerencséd. Alkalmat adj, hogyha akar, Rád találjon; Hogy az álmod, a szép álmod Valóra váljon. Számítani se számíts rá; Nagy kár lenne, Mivel kiszámíthatatlan A szerencse. Óhajthatod, de ne hajszold A szerencsét. E nélkül is tálcán jöhet A szerencséd. Egy halk fohász e témában Meg nem árthat, Mert, ha meghall, akkor jobban Megtalálhat. Mosonyi György
Megtartani az országot Megtartani az országot, Megtartani -e hazát, Nagyon sokszor azt jelenti: Ne szakadjon át a gát! Ti, most ebből vizsgáztatok Ország és világ előtt, Köszönettel, főhajtással Tisztelünk meg minden hőst. Az egyszerű, dolgos ember Tett újra folyóvá tengert, A dolgos kéz, a kérges tenyér Mutatta meg, hogy mit is ér. Mohácsnál se voltunk sokan, A kuruc sereg maroknyi volt, Nem nyerhettünk negyvennyolcban, Háborúkban, csak vérünk folyt. Hatalmasok ledöngöltek, Futott, ki-merre, hova ért, Véreztünk magunkért, másért, Azt se tudtuk, hogy - miért? Most tenger jött, sok baj vele, Megint úgy tűnt, hogy elveszünk, Mégis látjuk: Él a magyar, Segít minket jó Istenünk. A politika most félreállt, Életet kiált, nem viszályt. Úgy látszik, összefog a nép. Akar. Tesz. Előre néz. Úgy tűnt: Legyőzve az ember. Fölötte harsogott a tenger. Vitte a házat, az életet, Hozta a bánatot, végzetet. Nem hittük, hogy meg lehet tenni, Ilyen erőkön csatát nyerni, De emberek harcoltak a gáton, Ők a legnagyobb erő a világon! Ezzel még nem tettünk eleget, Be kell gyógyítani a sebeket. A fedelet fel kell emelni. A szegénnyel. Nem lejjebb teperni! Akkor lesz itt egy új haza, Mindenkinek egyaránt szava. Akkor eleinknek teljesül az álma, Ember lesz a népe, emberi országban. Állj csak a gáton, állj szilárdan népem, Győztes légy új és újabb ezredéven! Mosonyi György
Megy az idő... Sétáltunk egykor A folyó partján. Fiatal voltam, Barátom idősebb. Véletlen volt, Vagy törvényszerű, Én tetszettem Egy kis nőnek. Sétáltunk minap A folyó partján Fiammal. Hajam már őszes. Véletlen volt, Vagy törvényszerű, A fiam tetszett Egy kis nőnek. Nem, nem szabad, Hogy ez fájjon. Ha fájna, Nem vagy reális. Fiataloké a Szerelem, Nékik dalol A nyár is. Mosonyi György
Melléktermék Miért létezik az ENSZ?! Hogy egy sor bürokrata, itt is jól éljen. És a Szuper-hatalom, továbbra se féljen. Háborút kezdhet, folytathat, ha akar. Ez, aligha változik meg egyhamar. Miért kell az Egyház?! Hogy imádni tereljen, a hívő, az Istenekkel, Hatalmakkal, sohase pereljen. Miért van az ADÓ?! Hogy a rendes ember befizesse, De jobban éljen; az ADÓ - csaló! Miért vannak a tengerek?! Hogy használják és kihasználják, Tisztességes és tisztességtelen emberek. Miért vannak az állatok és a Föld erdei?! Mert az ember, még nem tudott Teljes kiirtásukra sort keríteni. Miért van az ember?! Miért van - mi-végre?! Mert a Hatalmas Világmozgató Még nem vette észre. - Nem is jelentették, hogy van, a Föld-bolygón is egy ilyen melléktermék. - Ő lenne tehát az ember, a Táguló, beláthatatlan messzeséggel, És ami őróla folyton kopik, Az eredendő Emberséggel?! Mosonyi György
A mélyben Számold csak! Az ezredik csapás! És még jön! És még lesz! És még a ráadás! Számoljad csak! És ne tévesszed el! Számolj vele, hogy - ezerszer elveszel! És halld, hogy vége, hogy semmi már! A végzet, - romlás, most rád talál! Voltál eddig. Már nem leszel. Ha mindent bírsz is, most - elveszel. Acél is, mi sose törhet el, A robbantásra, már porban hever. Tölgy, mi kiállt száz roppant vihart, Még kidőlte után is kihajt, -Most vége. Mert féreg lepi el. Rövidesen, már szálló por leszen, És málló humusznak adja át A termetét, a csodás, büszke fát! De valahol lent, valahol mélyen, Öntudatod elrejtett szívében, Dolgozzon lázban, a mikro-komputer, És mutassa bár, hogy jöhet még csapás: De pillanat! De villanás! És mégse veszhet el erőd és lényed! És felszínen leszel! Hiába nyom az éj! Hiába húz a mély! Őröl malom, fogaskerék! Torz eke szánt, kolosszus aprít, csépel! -Megvagy. Élsz. És mégse veszhetsz még el! Dörög az ég és villám vakít! De meg nem tör, széjjel nem szakít! -Hát számold! Ha eltéveszted se számít! Eljő, - mit sorsod életrajzodra ráírt. És, ha előre nem lenne megírva: Az erős, a lehetetlent is lebírja! És az ősi lét a lényen átizen: Tarts ki! Bírjad! Csak meg ne törj szívem! Mosonyi György
Menj szavazni! Ábránd él itt, vagy ősi átok, Mert olyan erőket alig látok, Ki nap, mint nap itthon gyarapít, Segít, támogat, nem taszít. Ki másoknak ád. Tömegeknek. Szegényeknek és betegeknek. Nem magának épít palotát, Rendet szolgál és rendet tesz. Hűséges a magyar nemzethez, Ilyenből látok keveset. Ki szavazni sajnál kis időt, Leszól múltat, jelent, jövőt, Az ne mondja, hogy Ő magyar! Hogy a köznek csak jót akar. Makulátlan itt senki sincs, De a szavazás vívmány, kincs. Olyat ma ember nem tehet, Hogy még szavazni se megy el. Nincs bizalmad? Enyém se nagy. Szavazni akkor is kell. Szavazz! Akkor lesz tisztább ez az ország, Egészségesebb lelked, orcád. Botond bevágta a kaput, Dugovics meg a mélybe hullt, De lengett lobogónk, a színünk, Mondhattuk: Magyar a szívünk. Ha sok ember dug össze fejet, És felrémlik ott az emlékezet, Honnan jött, hol van, hova jut, Hová vezet a válaszút. Azután mást nem is tehetsz, Felöltözöl és elmehetsz. Megteszed, mit elvár a kor, Gondolsz. Mész és szavazol! Mosonyi György
Mennyi jogász kell? Hány levél van egy kis erdőben? Hány esőcsepp egy nyári esőben? Most jön ki a lényeg az írásból: Hány jogász kell Magyarországon? Aki segít néhány dologban, hatóságoktól kapott sötét válaszokban. Válaszban ne legyen önkényes kihagyás, mellébeszélés, sértő aláztatás. A segítség legyen valóságos támasz, ne dodonai válasz! Legalább a keble Neki is dagadjon, buzdulva, másoknak is segítséget adjon. Hogy azt mondhassam: Köszönöm! Ennyi kell! Ez diploma. Érték. Elismerem. Adódik a következtetés: Túl sok a jogász. Ahol kell, ott kevés! Kevés a szegénynek, kevés az igaznak! Olykor annak kell igazat adni: ha ügyvéd nélkül perelsz, Tenéked annyi! És ami ellened malmára hajtja a vizet, ér e annyit, amennyit kifizetsz!? Mert a hazugokat hallani jól: "A világ a profitról szól!" Mosonyi György
Ments meg Urunk minket! Azért vagyunk a világon, Hogy tisztességes emberként Éljünk az Isteni lehetőséggel. Segítő, védő helyett, Kaptunk sújtó, verő kezeket! Ez ma az emlékezet. Ha sehol a világon, csak Magyarországon, Akkor se fogadjuk el a tömeges hazugságot! Hol van a tiszta magyar modor?! Ha "kurva az ország", vagy "bolond"??? Hol van Toldi Miklós tisztessége? Harácsolnak! A Nép, szegénységben! "De nem az a legény, aki üt, de az, aki állja!!!" Nézetét a Nép nem rejti, de harsogja! Kiáltja! Gyurcsány! Takarodj! Haverokkal marakodj!!! Tisztesség. Egészség. Tanulás. Harácsolóknak nincs szabad elvonulás!!! Mert viszik magukkal, ami a Nemzeté!!! Vagy a bankokban, már el is helyezték! Az Isten ítéljen! Nem a mi jogunk! De, védjük meg magunk! Védjük meg magunk!!! Nem reform ez, de pénz a haveroknak! Tiétek a tegnap, a ma, de MIÉNK A HOLNAP!!! '56. óta is ellenünk vagytok! Ötvenes fordulón is terrort adtatok! Zászlaink téptétek! Tapostatok Népet! Hazudtok! Nem szóltok igaz beszédet! Félelmet adtatok! Békét követeltek??? Sok-százezer embert az utcára tesztek. Iskolán, Kórházon, vasutakon lakat! Az Ország, a Nemzet, diktátumba halad. Hegyeket emeltek, új, álságos "jogból". Ments meg Uram minket a hazug hatalmaktól! Amíg egy ország a létéért verekszik, Az Ellenzéket lesöprik, kirekesztik! Tengernyi pazarlás! Kormánynegyed épül! A fillért is elszedik a magyar szegénytül! Mindent eladtak, ami a miénk. Mi adtuk össze, meg millió szülénk! A "reform", ócska jelszó! A valóság: káosz!!! Naponta csináltok őrült adósságot!!! Az adósság terhe, az utódokra is üt! Ti vagytok az átok! Itt és mindenütt!!! Ments meg Urunk minket e hazug alakoktól!!! Tekints! Nézz le reánk fényes ablakodból! Mert nem csak az hazug, aki hazudott, De aki ebbe bele is nyugodott!!! Bárhol a világon, és Magyarországon, Ments meg Urunk a hazug haláltól!!! Mosonyi György
Mérce A Hold is feljött. Lement a Nap is. Igaz lett minden, ami - hamis. Hamis lett minden, - ami jó! Az élet mire való? Boldogság fénylik, rossz után, Csak állunk értetlen és bután. Csillag fénylik és gyilkos örül. Elvész az ember körös-körül. Fertő és métely, sok szörnyű kór. Nincs menekvés a béklyó alól. - Tudja -e a Mindenható, Mit ér az élet és mire való? Mert, ha jő a pillanat: A Mérce Te vagy! Csak Magad! Lépni, tenni, vagy várni kell, - Ahogy szépet, jót hiszel! Ha eljő a pillanat: Tenned kell, vagy tenned nem szabad! A dolgokat tudni kell, Ahogy szépet, jót hiszel. Nem kell lenned mindentudónak, Tudod, miket találhatsz jónak! Millió dolgot, sok-ezret megtanultál! Most Neked kell döntened! Mi jó és mi rossz Neked. Ítélet bárhol megtalálhat; Tehát: Sohase' árthatsz másnak! Mindenható Rád lehelt, Rosszat, jót, lelkedbe rejt... A jót szolgáld, azt kívánja, De a rosszat is meglátja. Soká' tűri, eltakarja, Idők végén kitakarja! A tanulság kifakad: Mit kell és mit nem szabad. Tudja jól a Mindenható, Mi az élet - mire való. De, ha jő a pillanat: A Mérce Te vagy, csak Magad! A döntő, csak Te lehetsz! Mit tehetsz, mit nem tehetsz! A dolgokat tudni kell, Ahogy szépet, jót hiszel! A Mindenség Rád figyel: Cselekvésed mit izen? Ha jó, ha elfogadható, Az élet, megélni való! Mosonyi György
Merre menjünk? A tőke, emel és nyomorít. A pénz boldogít és szomorít. A tőke fejleszt és elapaszt, Nem hoz minden családra, Népre - tavaszt. 6 milliárdon túl vagyunk, de Fegyverkezünk, pusztulunk, halunk. Kellene még az atomfölény, Az ember még nem halt ki, Csak a bölény. Repül még fecske, albatrosz száll, Hajó siklik - kopog a halál. Dörög az ég, a föld remeg, Gondoljátok meg emberek! Nincs pénz öregre, gyerekre, Van pénz új, újabb fegyverekre. Az Istent hívjuk és keressük, Testvéreinket öljük - temetjük. Várunk valamit. Újat, - újra! Merre mutat az ember útja?! Merre menjen, hogy tudjon élni, Hogy tudjon újra hinni, - remélni? Hogy megmaradjon minden ember, Békén. Emberként. Szeretetben! Mosonyi György
Mese a hegyen 1./ Fel a hegyre. Ahogy kis kezed elpihent tétován hívó tenyeremben, az a vágy zúgott fel izzón, amely legszebb a szerelemben. A hívásra kapott válasz, a legszebbik igen, két szív legelső bíztatása, ahogy egymásnak elizen. Jó volt karodon karomnak, bőröd finom bársonyán, e lágyság után szorításod korbácsolt fel igazán. Jó volt érezni, símulnál, hogy egyesülnél vélem ott, amíg velünk, kis lóerőkkel zúgó járművünk baktatott. 2./ A hegyen Holdas éj volt. Meleg és csendes. Előttem álltál - nem is álom. Néha halkan lebbentek el álmodozva járó párok. Kabát a földön, le is ültünk. A halk éj szinte zsongott. Csőkoltál. Más alig zavart, csak lágyan lengő szúnyogok. Csók, ölelés és vallomások. Már-már elért a vágy-roham. De szóltál józanul: menni kell! Szállj varázs, már vége van. Mégse jött el amit vártam, álom maradt addig álmunk. Nem értettem. Ha csak eddig, összebújva mért sétáltunk? Ilyen este egyszer van csak. Üstökös, csak egyszer száll. El se kezdődött valóban, s szerelmünknek vége már. 3./ Lefelé Mikor lefelé haladtunk, béke ült a csendes tájon. Igyekeztem, hogy el nem ért boldogságunk mégse fájjon. De hiába igyekeztem nyugtatni a szívemet, a gyönyörű nyári éjbe belemart az üzenet: - Egyszer volt csak ilyen szép este. Ha most se lett a tied, vége. Vége, ne is áltasd tovább dobogó szíved. Indultam hát. Harag nélkül, mert sok évre visszanézve azt láttam, hogy soha, senki nem volt jobb mégse, mégse. Te legalább elringattál. És, ha nem is lettél enyém, látom az egész lényedből: bent vagyok szíved szegletén. Tán egyszerűbb is az élet, mint kusza képletek: Tiéd lesz és kedvel közt, a csók lehet az átmenet. Szimpátia és csók, lépcsők. Feljebb út még nem vezet. Nem lett tiéd. Bár borzongás már átjárta testetek. Nem lett tiéd. Itt lépcső van. Bár gyakran egy perc se kell, összeér a Föld az Éggel, s hullám tör a Mennybe fel! Sokszor így van. Máskor, másként. Sokszor ősz lesz, hull a hó. Mi meg nem ért tavasszal, nyáron, meghozza ősz, télutó. Bárhogy jön is, lassan, lassan, vagy mint villám fényesen, emelj fel a felső fokra, légy az enyém Édesem! Így keringett, így örvénylett fejemben sok kusza szó, amíg halk belenyugvással döcögött az autó. És, hogy minden véglegesen, s örökké kusza legyen, Olyan lágyan simogatva, újra átfogtad kezem. Mosonyi György
Mese autóban A Nemzet halódik, az ország dübörög. Őszödi hazugság kijár a könyökön. A Nép, már nemcsak sóhajt. Elég volt! kiáltja. Gyurcsány! Takarodj! Maroknyi bandával! A kutatók szerint, padlón a hitele; Páncélautója félelemmel tele. Kívülről látják csak ezt a kis országot. Jólétet látnak, nem nyomorúságot. A jólét abból van, amiket juttatnak pártkatonáknak, gazdag haveroknak. A szegénynek sírhat éhező családja, Hazugok csapata nem hallja, nem látja! Ágnes asszony meg, patakban szennyeseit mossa, mossa. Szegény pénzét, egészségét, hazug-folyam elkapdossa. Ahány beteg, annyi széf kell! Minden ágyhoz, nappal, éjjel! Ez nem reklám; semmi vész! Le nem nyúlhat tolvaj kéz! Őrzi pénzed nappal, éjjel! /az országot hordták széjjel/ Ennyire ortopéd ötletek! Mást, nem is várunk tőletek! Nézzetek ki a páncélautóból! Nektek volt elég a jóból!!! Mi, csak páncélautó-utasokat látunk, Pedig Fe l e l ő s V e z e t ő k r e várunk!!! Mosonyi György
Mese, habbal Szép volt ez a mese, habbal. Nyárba indult tavasszal. De, hogy őszi eső csorgott, Szerelmünkre ráborongott. S újévre, már nincs nyári dal, Hamar elmúlt, nagyon hamar. Elmúlt a kis kalandocska; Isten hozzád kis Napocska! Mosonyi György
Messiásra várva Európa szegénye a Magyar, Nem az, ki a pálmák alatt nyaral. Kiknek semmi ellen sincs fedele, Ki éhes, nincs és nem is lesz kenyere. Ki munka nélkül tengeti magát, Ki munkát veszít, veszti a hazát. Ki házát veszti, veszti vagyonát, Ki fél, hogy elvész, elvész a család. Retteg, hogy jön a sok, sok számla, Bízik, hogy valahol, valaki megszánja. De a gazdag el van foglalva mind, Vagy ád, vagy újra csak legyint. Nem volt jó időben jó helyen, Magára vessen, többet tegyen! Tanultak. Értik a csíziót. Bírják a TV-t, bírják a Rádiót. A riportok, ha szegényről szólanak, Átkapcsolnak; hol van a jó kamat? Nincs fény a fűtetlen szobában. Rettegnek a düledező házban. Se remény, se jog a Hazában. Fél, hogy rabolják, kirabolják. Ütik, verik, nem védik, elnyomják. Miből fizet élhetést, adót? Bámul táncot-lejtő, hazudót, naplopót. Ott fényes csillárok, itt a sötét; Hallja, mennyire nagy itt a jólét. Nem látja, van -e, lesz -e Hazája. A Messiásra vár. Csak várja, várja, várja. Mosonyi György
Mézes Mackó... Dörmög a kis Mézes Mackó. A hasa is mérges - morgó. Ennivalót nem talál, Az erdőben csak kószál. Mézet enne, de a méhek, Nem néki szánták a mézet. Megszurkálják, megfurkálják, Csak szúrásokkal kínálják. A málna elfogyott, elérett, Mackó szeretné a mézet. Csapkod, kapkod, sok méh pusztul, Néki a méz, mégse csordul. El is szalad méhek elől, De a gyomra korog belől; Ám közben már felrémlik, Erdő szélen gomba érik. Éhen nem hal. Édes gyökér, Friss forrásvíz is sokat ér. Ehet, ihat, nem hal éhen. Ő se élhet folyton mézen! Mosonyi György
Mi a porcelán? Mi a porcelán? - Égetett agyag. Mi az ember? - Égő szerves. Mi vagyok én? - Égő szerelmes. A porcelán; elvileg, Örökké élhet, A szerves nem élhet, Csak x évet. Jobb lehet tehát, Agyagnak lenni, A végén úgyis Agyaggá kell lenni. Ha kiégetnek, Porcelán leszünk, Örökké élők, Szebbek leszünk. Mosonyi György
Mi a sürgős? Mi a sürgős a világon? És a kis Magyarországon? A képviselők keresete, A magyarok eredete, Hajdani, hősi nagysága, Jogtalanság jogászkodása. Gazdagok gazdagodása, Szegények elnyomorodása, Az erők elpazarolása. Ez a sürgős. Ez a fontos, A harc ezért ezer-frontos. Csatlósok csatlóskodása, Az "erősek" kiszolgálása. Az ENSZ-en is áthágni, A "nekünk jót" - csinálni. Üres, - k o n g ó - parlament, Honnan a nép hazament. Nagy szólamok, kicsi tettek, Nagy emberek kicsik lesznek. Szociális arénában, Kis ország, nagy árnyékában, Kicsi munka. Nagy szemét. Jöhet újabb ezer-év. -Robbannak emberek, házak. A terror szörnyűség. Gyalázat. A BULDÓZER, meg csak épít, Rabolt földet is megszépít. -Ez a világ öröksége, Költészet. És - Tömörsége! - Isten tudja, mit csinált, Ez az emberi világ!? Ám az Istent is verik, Mert nem mindig lát emberit. Rajta sok, sok port elvernek, Azok, akik mindent mernek, Ha embere nem emberi: Azzal az Istent veri! Ha terror ellen, terrort adnak; Nehéz dolga van a papnak. És így nem lesz soha vége, Csak, ha felnézel az égre, A kőtábla több ezeréves, Nem kell újabb törvényt vésned, Csak azokat megtartani! Csak azokat megtartani! Mosonyi György
Mi fáj??? Régóta, tudja mindenki már, Hazug a hatalom, övé a vár! Magyarországon, "szabad" hazudni; Választási vetést, hazudva aratni! Elviszem pont! Fizeted az adósságot! A nyomorító, nagy kórságot! Nem az adós fizet! A Néptől elszedik. Az adós pedig, tovább költekezik! Zászlót tapostak, embert rúgtak, mikor a földön hevert! Így rúgják ma a kifosztott embert! Több helyről kap pénzeket a haver! Júdáspénz! Krisztus, megfeszítve! Kormánynegyed épül, sebtibe'. Ez is a takarékosságról izen! Olcsó állam! Olcsó álom!!! Magyar vér, rohanó ló - patákon. A Zászló: "bűnös"! Piros-fehér! Mennyi vér folyt itt! Mennyi vér! Nem bűnös, ki viszi a pénzed. Ki elveszi utolsó reményed! Közbizalom; Erkölcs; utolsó sorokban. A hazugok, kötetnyi új törvényt hoztak. Elkerítik Kossuth Apánk terét! Hogy elvegyenek még egy reményt! A tojás-kapkodók, Terror-támogatók; Rádiót, mindent átszerveztek, Mindent elvettek, elvesznek! Nem hallhatunk édes-bús hangokat; Lefordítják nékünk a hazugokat! Hogy váltottak rendszert, ha embert nem váltottak??? Gyilkoltak! Utódok, sokan itt maradtak! Titkosít, kinek rejtegetni kell! Ma felelj erre! Holnap is így legyen??? Magyar Tenger. Fölötte a Bakony. Gyönyörűség, minden évszakon. Homokvidék, nagy folyók között, Hol minden, minden Magyarba öltözött. Hortobágy. Tisza-táj. Mi fáj? Mi fáj? Mi fáj?! /Nem fogunk mindent visszasírni; Csak a lehetetlent akarjuk lebírni!!!/ Tiszta levegőt! Tiszta arcokat! A tisztákra add a szavazatodat!!! Ez ma az Ország nagy, nagy reménysége; Így érvényesül Hazánk szépsége! Tiszta levegőt! Tiszta arcokat! Meg ne szüntesd! Folytasd a harcodat!!! Hogy újra és jobban egységes legyen a Nép! Egyetlen jog legyen: Tiszta Országban, a tiszta beszéd!!! Hol a beszéd tiszta, tiszta a gondolat. Tisztának láthatod jövődet, sorsodat! A szavazáskor, az Ország, így felel: Vezetőm, csak Tiszta, Igaz Ember lehet! Mosonyi György
Mi kellene a Világnak?! - 2007. november 2. - Gyorsan megszabadulni Bushtól. Gyorsan kivonulni Irakból, Afganisztánból. Kivonni a tömegpusztítókat Európából. És ahol vannak. A Jóisten tudja. Bárhol. Jobban alkalmazni, fizetni az embert. Biztos téglává tenni sok, sok fegyvert. Lakásokat építeni. Tömegpusztítókat mindenütt megszüntetni. Elítélni a hazugságokat. STOP! az éhhaláloknak. Jobban küzdeni a betegségek ellen, A nyomor ellen. Maximálni a vagyont. Emelni az alacsony bért. Mindent az emberért! Hazudjon, ki "országot megvett" Megvette New York javát. Megvette az ország szavazatát; eladja az ország közvagyonát! Nem temethetünk Mariana árkot. Nem hordhatunk el Himalája-, Andok hegyláncot. De nem engedünk senkinek, az eddiginél roszabb anyagi világot. Lassítani az ember-, állat "áldást". Lassítani a halottakká válást. Lassítani Földünk pusztulását! Így remélünk emberi-, Isteni Áldást. Minden népnek függetlenséget! Forgalmi határral, bárhol lehetséges! Nem alig látható parányi törzseknek, de, hol század óta erre törekednek. Sehol nem tűrni az elnyomást; a háborút, a harácsolást! Sehol se lehetnek ősi jogok a területre, elmúlt századokra. Mely századokkal előtte hozzá tartozott, de a népesség erősen megváltozott. És ősi jog marad. Mindenki éljen, ha becsületes, becsületben megéljen. Ne húzzák ki a párnát a feje alól, örülni tudjon, ha gyermeke dalol. Örülni tudjon, ha a természetet látja, mert Ő maga is a természet csodája. De joga van nyelvére, önálló életére, hozzátartozni Nemzetéhez! Felállítani, ahol kell, Bíróságot! Nem tűr terrort, önkényt, csalárdságot! Érvényesíteni ezen új jogot, amelyről az ember valaha álmodott! Mosonyi György
A mi Márciusunk 1848 - 2007. Európa akkor is lázban égett A zsarnokság ellen fellépett. Hozzánk is elért a forradalom. Rettegve nézte a hatalom. Áradt az utcán Petőfi Népe, Emelte kezét, nagy esküvésre: "A magyarok istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk!" Harcolt is a Nép! Nemcsak esküdött! Tízezreket, csatába küldött; A zsarnok, halálba 13 Hős Tábornokot! Soha el nem felejtjük Aradot! Kossuth Lajos lángoló szavával, Szembe ment egy hatalmi világgal, Mert független, erős Országot akart. De akkor, leverték a Magyart! Akkor is volt Igaz Miniszterelnökünk! Batthyány Lajos, máig Mártír Nekünk! Azóta, bizony nagyon szenvedünk. A Világ rosszat tett Velünk, És minden-, minden hatalom. Szörnyű nyitott seb a Trianon! Úgy fújták el, akár a szél, Határainkat. Körben, szerte-szét! Véreink, Kik körülöttünk élnek, Elszakítva. Mégis remélnek! Az óra, talán nem csak körbe jár; A Világ halad és tűnhet a határ! Talán egyszer, ha békél már az Ég, Az Ég majd felzeng; jelzi: Már elég! Jogunk van élni Magyar szívvel. Békés-, megértő-, tiszta hittel! Petőfi lelke! Adj erőt! Nyerjük meg végre a JÖVŐT! Duna - Tisza tájon, Rend legyen! Erkölcs, Jog lengjen a Nemzeten! Polgárjog! Szabadság! Végre itt! A Nép, találja meg Igaz Híveit, Kik Szolgálnak! Védenek! Tanítanak!! Megélhetést is biztosítanak! Tán ércesebb, de nem hazug a szó: Összefogva, küzdve, minden megoldható! Ez a márciusi Nemzeti Ünnepünk, Akkor, nem mindenki menetelt Velünk, De ma megtisztulva Léphetnénk egy-útra. Mert ez teheti naggyá Nemzetünk! A Világ-tengerben így, el nem veszünk! Isten legyen Velünk! Isten legyen Velünk! Mosonyi György
Mi - magyarok... '56-ban mosolygott ránk az Ég. Minden magyarra - novemberig... Negyedikén tankok dübörögték, Hogy a Hatalmasok tovább nem engedik... -Azt engedték, hogy - eltiporjanak, Hogy a régi Rend sokáig éljen, Gazdagodjon, hatalmon maradjon, Hogy alig legyen fény a sötét Égen. -Trianon tört darabokra minket! '56-ot végül - eltiporták! Szinte szétesett a magyar, már itthon is. Még-több darabra hullt a kicsi Ország. -Most történelmi helyzet alakult! A jövő áll itt és még a közel-múlt! -Ha nem szereted ezt a régi rendet, Szavazatod új helyzetet teremthet! Erővé lesz az összefogás! Átrendeződés; új Földindulás! Két igennel: a Magyarságra tenni! A régi Rendet most így lehet megverni! Megmutatták az elnyomó évek: Átkos mögött volt idegen érdek! Hazugság ellen van már tiszta szó! A vétkes irány most megfordítható! Lehet Igaz rendszer-változás! Nem örökölt Hatalom - átadás! Ha NEM szavazol, a régire teszel! Tovább hajszolnak, végleg elveszel! Igenektől Égboltunk felragyog! Lehetünk, vagyunk még magyarok! Ha pofont adnak a másik magyarnak, Ne csodálkozz, hogy nem tartanak annak! Mondja: Nem Trianon tehet minket tönkre, Búcsút mondunk egymásnak, tán örökre! Az igenektől szivárvány nyit az égen. Új reménység gyúl a magyarság szívében. Az idő nem múlhat nyomtalan felettünk, Mi magyarok, - egymásért - mégis-csak tettünk! Mosonyi György
Mi van bennem? Mi van bennem, hogyan is tudhatnám? Jó sejtek, gének, avagy rákosak? Mi az, amit éltemben szereztem És mi az, ami a múltból áthozat. Csak azt tudom, míg élek; élni jó. Míg egészség van, amíg cél feszít. Nem bánt, milyen lesz örök éjszakám, Melybe majd végzetem elrepít. Most élek, küzdök és bízom magamban. Jó lényegem. Nem burjánzik a sejt. Eszem éles. Izmom megfeszül. Nem Lárva arcom, mely hullafoltot rejt. Cserzett arcom az élet szele fújja. Vannak eredmények tetteim nyomán. Hasznot hajtok, magam, s családomnak, Jó, dolgos fiának ismer el Hazám. - De ó, mások is mindezt elmondhatták, S feltűnt a kór és terjeszkedett. Roncsolt, pusztított, elragadott tőlünk; Aggot, daliát, kisgyermekeket. Újra, s újra visz el társakat körünkből, Hiába kutattuk ezt a rút halált. Háborút visel ez ellenünk. Döfjük szívébe az ember zászlaját. - Piramisokat épített az ember. Hegyeket elhordott, csatornákat szelt, Csillagokig repült, a Holdra rálépett, Kutatja, igázza már a végtelent. Kutatók; emberek, kik annyi éven át Csodát, csodára halmoztatok fel. Küzdjetek mind; lankadatlanul, Hogy a rákról is lehulljon a lepel. Fényben fürödjön e szörnyű kór atomja. Lássuk; miért, hogy terjed, roncsol épeket, És akkor felétek Szent himnuszok szállnak, S milliók dalolnak, hálaéneket! Mosonyi György
Miért tűröd?! Miért tűröd magyar ember, hogy otthonodból kiűzzön a bűnös rendszer?! Maffiózó mindenütt. Hazádból így is kiűz?! Először a házadat, utána viszi megszállt Hazádat?! Megállj uzsorás! Megállj bank! Nem űzheted el hazájából a magyart! Nem törvényes a részlet-emelés, csak az eredeti részlet követelés!!! A bank, az egy vállalat! Ő viselje a kockázatokat!!! A világválság csak őt vigye el! Ne nyerészkedjen az adós emberen! Kevesebb bankkal csak el-leszünk, a szegény ember fontosabb nekünk. Menjenek mind az adó-paradicsomba! Ne döntsétek a magyart nagyobb nyomorba! SZTRÁJKOLNI! Mind, mind ellenállni! A bűnözőknek visszavágni! Amíg agyaltak a tojástörvényen! Belesodortak a világörvénybe! Most úgy akarnak a csalók kiúszni, a szegényről még több bőrt lenyúzni. Ezzel a kormánnyal ide jutottunk; önmagunk előtt is hatalmasat buktunk!!! Nem engedhetünk! Mindnyájan elveszünk! Új választással, új Kormány kell nekünk!!! Ma már milliók kiáltanak! VÁLASZTÁSOKAT! ÚJ KORMÁNYT A HAZÁNAK! NEM ÍGÉRETEKET! NEM TOTYOGÁST! RADIKÁLIS ÚJ VÁLTOZÁST! Így védjük meg szegény Hazánk!!! Sorsunk ne bankokban dőljön el! Az ember munkát, élhetést érdemel! A lopott pénzt kell visszahozni! Terrorról a békére viszakozni! Nem megszorítás kell! Az Nemzetfogyás! Kell a radikálisabb változás! Új választással maradhat fenn Hazánk! Mosonyi György
Míg a bolsevisták itt vannak... A bajokat a Gyurcsány csinálta; A hazugsága, a harácsolása, meg a pártja. Míg a bolsevisták itt vannak, Nem lesz nyugalma a magyarnak; Nem lesz nyugalma a magyarnak! A szovjet, önként kivonult, Helyébe a bolsevista nyomult; Helyébe a bolsevista nyomult. Míg a bolsevisták itt vannak, Nem lesz nyugalma a magyarnak; Nem lesz nyugalma a magyarnak! A rendbontókat is Gyurcsány teremtette. Állásaikból, az utcára tette, Magyar hitüket felemésztette. Míg a bolsevisták itt vannak, Nem lesz nyugalma a magyarnak; Nem lesz nyugalma a magyarnak! Mosonyi György
Míg az utcai fák Míg az utcai fák Ki nem hajtanak, Az erdő, a hegycsúcs Is kopár. De, ha eljössz a rétre, Patak partjára nézz le, Sárga virágok Tavaszt hintenek Rohanó, csobogó, Áradó vizeknek, Ébredő, bolondos, Szerelmes szíveknek... Mosonyi György
Millennium Hoztad az Urál hűvösét, Válladon sivatag porát. Kerested népektől űzve Hol építhetsz otthont, új hazát. Viharok zúgtak. El nem sodort. Álltad a népek ostromát, Kerested, vádak tengerében, Hogyan építhetsz új hazát. Segítséget az Égtől vártál, De egyre ritkulnak a csodák. Itt találtad, itt építed A magyar emberek otthonát. Benned él győzelmed, kudarcod, Ha igazán magadra találsz, Itt építed tovább, mi adatott A magyar emberek otthonát. Ostor űzött, vakremény vitt el, Hogy tudd: Nincs ábrándozás! Tervezni, tenni, csinálni végig, Így építhetsz egy szebb hazát. Szót érteni, összefogni, Legyűrni önmagad baját, Kitekintve másokkal együtt, Így építhetsz egy szebb hazát. Hazádban majd több nyelven szólnak, Európa, sőt Nagyvilág! Ha magyar vagy bármi kor óta, Így építhetsz egy új hazát. Tanulni, elvetni korszerűtlent. Az emberi lét így Rád talál, A csillagokba szállhatsz a porból, Ember leszel és lesz hazád! Mosonyi György
A milliárdok Azt se tudjuk, mire költik el?! Azt se tudjuk, hogy fial, vagy elcsorog?! Míg nincsen rendszeres független ellenőrzés, A gazdag, gazdagul, a szegény, nyomorog. Jótékonyság van egy-egy ünnepen, De az alsó kilátszik az ülepen. 100 lépés, "reform", szegényadó! A jog megszavazza. Arra való! Forog a szem. Az élet nehezül. Csoda előadás! Rothadás belül! Ennyit érhet a hazugok szava! Hajt! Szinte dübörög! És kidől a fa! A magyar, jámbor. Századokon át, Ritkán hallatta szavát, igazát. Vezérét akkor, tüzes trónra tették! Máig tanulhatod, Werbőczy hármas-könyvét. Most itt vagyunk. Hurokban a nyakunk! A jámborság, idáig vezet! Fogd meg a kezem! Fogom a kezed! Ne legyünk tovább jámborok! Kilazítani minden hurkot! Le a hazugot! Dózsát, már senki ne ítélje el! A történelem, Nemzetünk emelje fel! Élhessük meg már a Nép javát! Emeljünk Embert. Polgárt. Jobb Hazát! Ha majd az Isten, újra lelátogat, Megszólítja majd a Magyarokat: "Nem engedem, hogy elvesszetek! Mert az igaz szóért is küzdöttetek!" Mosonyi György
Milliárdos tarifák... Házak , életek Omlanak. Egekbe szökik A kín. Emelt fővel, Gazdagon Távozik egy Bankár Megint? Mosonyi György
"Mily' nagyszerű kép tárul fel előttem. Vak, aki Isten szikráját nem érti, Ha vérrel és sárral volt is bekenve." Madách ************* Az erkölcsi hulla Gyurcasány úr! Bennem köteteket Termelt versből. Jó lenne, ha menne, A politikából és Az életemből! Nem hibáztatom. Nem üthetjük agyon, Mert folyton hazudott. Pártja a felelős. Még mindig tartja Önt, Az erkölcsi hullát! Sem pártja, Sem Ön már nem mérhető; Föl nem érhetik A Nullát! ************* Rendőrök - Tűzoltók A rendőröket szidalmaztátok Évekig elhanyagoltátok. Hazugot kell szolgálnia? Bár többségében a nép fia. Ha nem lenne tűzoltóság Rég elégett volna az Ország. ************* Ne hátrálj Ellenzék! Ne hátrálj Ellenzék! Ne add fel a harcot! Hazugoknak soha ne fizessünk sarcot! ************* Az engedély Aki a nyílt ellenvéleményt Engedélyhez köti, A demokráciát a középkorba löki. ************* Sokféle ügy van Sokféle ügyben felelőst kerestek? Váltsátok le Gyurcsány Ferencet. Aki megteszi, megéljenzik, A Magyar Nemzet fellélegzik! ************* Sokféle kór Néró, csak Rómát gyújtotta fel, Gyurcsánytól, az Ország éghetne el. Táncol, hazudik, ameddig lehet, Sokféle kórt jelez, az Országos lelet! Mosonyi György
Mimózámnak Ha bármilyen rosszat mondok, Nagyon el van keseredve, Egy-egy türelmetlen szótól, Elmehet az életkedve. Soha el ne keseredjél, Édes, kedves Rozálkám, Nem élhetünk, mint a maci, Fönn, az eukaliptusz fán. Néha, bizony le kell jönni, Elhagyni a kedves fát, Hogy időre elkészítsük, A rég várt atombombát. Ez a bomba pedig egykor, Megoldja az egészet, Ha visszajuthatunk a fára, Úgy is imádlak Téged! Mosonyi György
Mindegy Mindegy, hogy hol temettek el, Arcom akkor nem lesz borús, Ha azon az utolsó napon Sehol se pusztít háború. Mindegy, hogy ősz lesz, tavasz, nyár, Fagytól - csikorgó zord december, Ha azon az utolsó napon Sehol se hal éhen az ember. Mindegy, hogy hol temettek el, Amitől holtamban is félek, -Még sokáig, nagyon sokáig: Olcsó lesz a Földön az Élet. Egy ember sorsa - mit se számít, Mindegy, hogy vélem mit csináltok, A Természetet kíméljétek! Ha pusztul, szörnyen üt vissza rátok! Mindegy, hogy hiszitek az Istent. Nem a templom fényét akarja! Ahogyan éltek, - ahogy tesztek, Az legyen úgy, ahogy Ő akarja! Mosonyi György
Minden karácsony... Minden karácsony bűnnel terhes, Nemcsak Krisztus született, Újjászületik a bűn, a halál, Vált a bűn, soh'se szünetel. Nyomor, milliók éhhalála, Borítja árnyékba a fényt, Mi adhat a nyomortanyákon Még reményt?! Vér és könny terhel ünnepet, Karácsonyt, minden ünnepünk. A bűn is terjed, habár inogva, Miként az állhatatlan hitünk. -Ilyen a Hit, a nagyvilág, Ilyen az ember élete, Ilyen a pokla, földje és Ilyen lehet az Édene. Paloták, jólét, kultúra, pénz, Se mindig felhőtlenül szép, Maffiák, bandák hada mellett, A tisztesség is ködökbe vész. Egy legfőbb bűnös, a Hatalom, Országok, emberek felett, Világhódító kereskedők, Országokat adnak - vesznek. -Nem lehetünk Karácsony ellen, A legfőbb Ige a Szeretet, Ezt látjuk, ebben hiszünk, Jó-akaratú emberek. Minden Karácsony bűnnel terhes; -De ma még ünnepelhetünk! A jóban, minden tisztességben Sohase törjön meg Hitünk! Mosonyi György
Minden korban Minden korban Látnod kell, Ki vagy. Minden korban Tudnod kell, Mit érsz. Nem magadnak, De mások számára. Magadról helyesen, Csakis így ítélsz. Mosonyi György
Minden sztrájk... Minden sztrájk jogtalan, a népnyúzás jogos!? A harácsolás, a hazudozás, a gyurcsány-réteg okos!? Megszedte magát, csődben a Hazánk. Koldusbot a jussunk, krajcárokért fussunk!? Több helyről szereznek, maguk közt egyeznek. Pókhasú préselők. Meghalsz idő előtt. Gyermeked, unokád, koldus lett a Hazánk. De más szelek fújnak, kellenek az újak, Kik viszik a Zászlót, védik a Magyar Szót! Hazádért, megoldásért teszel, ha amíg csak lehet, hazait veszel. Ne bankot tömj, amúgy is degesz. Magyarság! Benned is ébredezz!!! Mosonyi György
Mindnyájan bűnösök vagyunk Mindnyájan bűnösök vagyunk! Ahogy halandók az emberek. Ha visszagondolunk életünkre, Ahogyan életünk pereg. Jött az IDŐ. Kicsi kis szél fújt. Mi - fázósan - bekuckóztunk. Későn láttuk: mások nem fáztak, Keményebb volt a Világuk. Nagy IDŐ jött. Mi csak élni. Harcolni, - halni nem akartunk. Nem szavaztunk, nem is tüntettünk, -Elmaradt sok köznapi harcunk. Volt Petőfink, volt Kossuthunk, -Kiegyeztünk, - megalkudtunk. Toporogtunk. Nyomorogtunk. Bódító szókra hallgattunk, Dicsőségről szónokoltunk. A szerénység, szerény maradt, A Világ máshol, jobban haladt. Kossuthról, csak nóta szólott, Országunk mindig behódolt. Mindnyájan bűnösök vagyunk, Azok a legfőbb vétkesek, Kik elfelednék a vétkeket! Zsákmányszerzés. Ameddig hagyjuk. Míg a szerzőt, találni nem akarjuk. Mindnyájan bűnösök vagyunk. Gyarlók és gyakran emberek, Fogyunk. Az asszony, alig szül gyermeket. A szomszéd, szegénységbe szült. Néki lett igaza. Nálunk elfogy az ember, Náluk nagyobb lett a haza. Mindnyájan bűnösök vagyunk. Nem úgy élünk, ahogy élni kell! Amíg lelkünkbe az Élet, Lelkesebb lelket nem lehel. Mosonyi György
Mire mentél?! Jöttél a forró sivatagtól, Vagy északról hozott a szél, Mire mentél? Mire mentél?! Volt néhány Szent-vezéred, Hogy most is lesz, talán megéred, Mire mentél? Mire mentél?! Ezeréves hazádat vágták, Feldarabolták, csonkították. Rád tettek egy uralmi pártot, Csak az, az egy volt; más világ volt. Az - elvtársak - a nyakadra nőttek, '56-ban népedre lőttek... Néped gyilkolták, megalázták, A gyilkosokat meg nem találták. Később Rendszert is "váltottak", Hatalmuk maradt. Harácsoltak. A megbékélést hajtogatják, Őrlődünk érdekeik malmán... Amit lehet - elhordanak, Adóssággal sorvasztanak. Csókolnak, erősnek hitt kezet, Hanyagolják a békét, Nemzetet. Bárhonnan jöttél, messzi tájról, Ők döntenek pénzről, Hazáról. Megosztották a Nemzetet, Arra bíztattak: mondj Nem - et! Ezer évek, országok mögötted, A politikát ki nem söpörted! -Hogy párt, vezér, Nem-et mondjon, Az Egységnek komoly kárt okozzon; Hol lehet - máshol ezt megtenni, Hol, mikor fognak ezért felelni?! Míg a politikát ki nem söpörted, A Nemzethalál, ott áll mögötted! Mire mentél? Mire mentél?! Menj vissza a Takla-Makánba, Vagy a Finn-közeli Őshazába, Vagy tegyél magad körül Rendet, Ha az Isten, magyarnak teremtett! Hogy valamire mégis menjél, Testvéreiddel magyar lehessél! Európában magyar lehessél! Akkor talán megláthatod: Hogy mire mentél, mire mentél! Mosonyi György
A miskolci tüntetés Furcsán volt eddig kegyetlen a tél. Egymás után fagyott meg a szegény. Most már házában, lakásában, udvarán, nemcsak hajléktalan bugyolálva vackán. A apzarló, államcsőd-okozó réteg fejőlegénye a szegényített Népnek. A vezénylő hazug bukdácsoló verklist meddig kell miniszterelnöknek nevezni!? Csupán ripacs. Páncél mögül nézi, ahogy a dolgozó a munkáját elvégzi, csak összezáró, megalkuvó védi!!! Repülő tojás lett börtönt jelző törvény. Ez is terror! A "jogba" foglalt önkény!!! Nem ez a Magyarság gondja, de, hogy a szél a Hazát elhordja. - Töpörtyű jogászok a kondért kavarják - vérünk utolsó cseppjeit kifacsarják. A hangadó "döntnök" a tojásos "Toldi" hazug óhajokat jogi nyelvre fordít. Ez a fecni jogász csinált már több gixert. A Vajda tudta jobban és nem a miniszter! Méltó utóda a gyarmatosítóknak, támasza elnyomó harácsolóknak. Bankot rabolnak, közbiztonság semmi! Igazság! Rendészet! Egy kézben kell lenni!? A tojásdobálást vegyétek át újra, plusz év, ha szőkített olajos az ujja! Míg a tojásokon ült, nem tudott mást tenni, Werbőczy máig "él", neki nem jut ennyi! Tavasz jön, megy a tél. El kell neki menni!!! Persze önként nem megy. Ma ez így szokás! Kell ehhez egy jó szél, erős olvadás! Míg a miniszter szépített egy bakit, addig a tüntetők nyerték meg a partit! Tanulság tábla áll előttünk itt, a hazug - csűr-csavar nem mindenütt segít!!! Mosonyi György
Mit lehet tudni? Mit lehet tudni? Egyszer, hogy szerettem, Mit lehet tudni - Szuperszeptilt szedtem. Mit lehet tudni? Bármily bolond voltam, Mit lehet tudni - Csak jól adagoltam. Mit lehet tudni? Talán nem is érted, Mit lehet tudni - Így hódoltam Néked. Mosonyi György
A "modern" költőkhöz! Írjatok csak érthetetlenül, Mindenféle, ködös dolgokat, Megéltek. Tán pénzt is kaptok érte, S nem zavartok Földi gondokat. Feledjétek, mint dalolta egyként A Nép, Petőfi izzó verseit. Az egyszerű nép, rögtön megértve, Hozzáadta hitét, véreit. Ne jusson az soha eszetekbe, Hogy az ember, mint él, mit akar. Cikázzatok, villogjatok rímek, Semmi körül, amit köd takar! Én pedig, csak írok egyszerűeket. Azt is nagyoltan, mint vázlatokat. Ritkán lesz az mégis andalító ének, Inkább zörgeti az ablakotokat! Éneklek ünnepet, hétköznapokat, Hitet, erőt, harcot, - csalódásokat. Titőletek pedig, mind messzebbre megyek, Meg se hallhassam már, köd-szavatokat. Mosonyi György
Mohács után... Mohács. Meghalt a király. Az érsek. Ezrével pusztultak jó magyar vitézek. 150 évre - vasra verve, Vártunk segítő seregekre. A török legyőző is nyomort hozott, Gyarmatosított. Elnyomott. Rákóczi megnyert sok csatát, de; bujdosnia kellett. Örökké fejet hajt előtte -e nemzet. Új fényt hozott a borús égre, Kossuth, Petőfi fényessége. Honvédségünk Magyar Sereg lett, Szabadság-zászló alá sereglett. A Világ sokáig el se hitte, Hogy népünk mindezt, mind végbevitte. -De bevégeztetett! Világosnál. Aradon, 13 Hős Tábornokon. Haynau jött, majd Bach - korszaka, De népünk nem adta fel! Soha! -Hiba volt. Öltőkön átfutó nagy hiba: Népek itt élő sok fia Nem láthatta, hogy jobb lehet néki, A szabadság majd, őket is eléri. E nagy gond átjött a századon, Tűzön, vízen és várakon; TRIANON - Így zúdult nemzetünkre, Véreinkre és mindenünkre. Ezer csapás eddig is ránk-talált, Rossz sorsra jött most szörnyűség - halál! Amíg szakadék felé meneteltünk, '56. jött. Új fényességre leltünk! A Világ ismét boldogan kiáltott, Mert ilyen csodát, még alig - alig látott. Mert most "Pesti Srácok" énekeltek, Érettünk - halálba meneteltek! Megállították az ARMADÁT! Követeltek szabadabb Hazát! Új HAD jött. Fegyverek dörögtek. Tankok ezrével dübörögtek. November 4. volt még hátra. Belehullottunk az ÉJSZAKÁBA! November 4. Te éjszaka! A szörnyűségek évszaka! Csillagtalan - dübörgő éjjel, Átgázoltál egy hősi népen! Átgázoltál és leteperted! De végleg, soha meg nem verted! Lerázott. Fölkelt. Felkiáltott: Én hoztam Néktek Új Világot! A szörnyeket én is űztem. Űztem! A Szabadság-zászlót újra kitűztem! Meg nem haltam. Újra kiáltok: Építsetek szabadabb világot! Mosonyi György
Most nyújtsunk kezet?! Egy bárkában ültünk. Eveztünk. Eveztünk. Egy bárkában, egy hazában. Megbíztunk mindenki fiában. De egy-egy testvérünket a vízbe dobtátok. Fuldokoltak. Fejbe sújtottátok. Jeltelen sírokba, a földbe temettétek. Arccal lefelé, ami nagy-nagy szégyen. Újra-temetésen ott voltatok. Tapsoltatok. Rendszer-fordulón, ott maradtatok. Hatalomhoz, pénzhez kapaszkodtatok! Sortüzekben haltak ártatlanok! Bűnösöket sohase találtatok! Pusztultak hősök, ártatlanok! Hatalomhoz, pénzhez ragaszkodtatok! Tisztán félreállni; azt nem ismeritek! Leváltunk Titeket! Leváltunk Titeket! Most megint mi nyújtsuk kérges tenyerünket?! Mikor győzni visszük a Hitünket, lelkünket?! Sortüzet, bűnöket, ki se vizsgáltátok. Szavazatot nyerni! Ezt hagyták Reátok! Werbőczy, Haynau, Trianon; rossz emlék. Üzenetet várnak: A Magyar él e még?! Üzenjük, hogy Élünk! És mindent megteszünk, Hogy egységes legyen lélekben NEMZETÜNK! Határon túlra, NEMET mondtatok! Ezzel is újabb árkot ástatok! Aláztatok! Aláztatok! Ti akartok most árkokat temetni?! A kéteseknek előbb - el kellene menni! Tisztán félreállni?! Ezt nem ismeritek! Pénz- és hatalomvágy áraszt el Titeket! Ha mi kezet nyújtunk, arra tennénk hitet, Hogy a szegény magyar megint csak megfizet; A bűnökért, amit mások követtek el, A bűnre, bűnösre kerülne új lepel. A rabigát nem dobhatjuk le könnyen, Lápi-fogságban tart, millió "piros-könyves", Könyves, vagy utóda, modern eszközökkel, Súlyos a küzdelem a mai vörössel! Hát ne nyújtsunk kezet! Nem temetünk árkot! Változástól várunk: Új - tisztább Világot! Mosonyi György
Most üzenünk... Most üzenünk a Kárpátok felé! Most üzenünk, mert törvényes, szabad. Akarod-e, hogy aki magyar volt, Továbbra is lehessen magyar!? Most üzenünk a Nagyvilág felé! Most üzenünk, mert törvényes, szabad. Akarod-e, hogy aki magyar volt, Továbbra is lehessen magyar!? Most üzenünk Itthonra, Mindenkinek! Most üzenünk, mert törvényes, szabad. Akarnod KELL, hogy aki magyar volt, Továbbra is LEHESSEN magyar! Most üzenünk-e kicsi-kis országból, Hol levágatott a láb és még a kar. AKARJÁTOK, hogy maradjon-e Földön Lélekben egy-nemzet a Magyar! Most üzenjük-e kicsi-kis országból, Hol szinte kérdezni se volt szabad, Akarjátok, hogy aki magyar volt, Továbbra is maradjon magyar?! Most üzenünk, bárkinek-e Földön! Nem felkelésre szólít fel -e dal! A békére, az otthon-maradásra, Hogy itt és ott maradjon meg a magyar! Most üzenünk a Fontolók felé! Most üzenünk, mert törvényes, szabad! Csak azt akard, hogy aki magyar volt, Továbbra is lehessen magyar! Azt üzenték a Fontolva Haladók; Emlékükből mindössze csak egy: Ki nem halad együtt a világgal, Előbb-utóbb visszafelé megy! Mit tettünk elveszett Véreinkért?! Bocsáss meg nekünk Istenünk! Most Magyar - állampolgársággal, Valamit, mégiscsak tehetünk! Nem hagyhatjuk cserben Véreink! Nem járathatunk le Senki - Magyart! Segíteni kell, hogy Aki magyar volt, Továbbra is lehessen magyar! Ha bárki mondja: "Minden pénzre megy!" Üzenünk! Akkor is üzen most -e Nép! Azt üzenjük: Maradjon magyarnak, Maradjon sok késő Nemzedék! Üzenjük: Egy itt a szó, a tett, Hogy létezik még egy-szívdobbanás! Megmutatjuk, Európában élve, hogy Elérhetünk nagy NEMZETI CSODÁT! Mosonyi György
Múlik már ... Múlik már felettem az élet. Lassul járásom iramlása. Megjelenhet már szerényen, Csendben. Verseim első kiadása. Mosonyi György
A MUNKAERŐ A munkaerő, óriási kincs lett! De nem értékelik mindenütt, e kincset! Az ember, ki tudását, erejét adja, Az egész Világot, feje fölött tartja! Mosonyi György