Mosonyi György versei






"Nagy a jólét!"




Gyurcsány szerint: "Nagy a jólét!"

De nem teljesítményre visznek el jó bért.

Talán önmagára értette?

De nem mondta el, hogy miért tette.

A munkás, a paraszt, az értelmiség,

Ritkán kaphat csak, tisztes jó bért.

Bármikor utcára tehetik,

Zsebből - szebbe fizethetik.

Miért azoknál nagy a jólét,

Kik több helyről kapnak, de nem munkabért!?

Milliárdosok modják Nekünk,

Néhány tízezerből is megélhetünk.

Hányan esküdtetek a Nép szolgálatára!?

Hányszor vágtatok Emberek arcába!?

Hányszor hoztatok lukas törvényeket!?

/Szegény zsebből kihull, gazdagnál benn reked/

Titeket a Nép, több éve elküldhet!

Mert többször hazudtatok Nekünk és külföldnek!

A külföld csupán a "reformot" tudja.

Belföld: Hazug a diktátor újra, meg újra!!!

Aki a hazugot védi, dédelgeti,

A saját  jövő gyertyáit égeti!

A gazdaság silány!

A kósza Ágnes-leány

mossa foltos gyolcsát, belenéz az űrbe,

Az egészségügyet tolja teljes zűrbe!!!

Kormánynegyed inog, négyes metró vágtat,

Nő a népi vágat!!!

Az M0-ás gyorsan épül, lásd a csigaházat!

Arra már senki gondolni se merne,

hogy már elindult az M0-ás út szemben.

Gyurcsány szótlanabb lett; mondhatták, ez hasznos,

Mert szöveg-kávéja híg is volt, meg zaccos!!!

Körülveszi magát hasonszőrűekkel,

Kiknek gondoskoni a holnapról nem kell.

Biztosítva vannak jónéhány évekere,

Zene füleiknek hasonlók éneke.


"S a nép, az Istenadta nép" bizony, sanyargatva él.

A nagy jólétükhöz képest még mélyebb szegénységbe lép!

Mert, mit Gyurcsányék csinálnak hazudva, nevetve,

Az mai balsorsunk, mindent összevetve!!! 

Bár huszonhárommillió Román otthon maradt,

De ez a klikk Magyarra NEM-et mondott a Magyar ég alatt!!!




Mosonyi György



"Nagy a jólét!" - Beteges "reform" - Kiknek ilyen "reformjai" vannak, hatalomban vannak, diktálni akakrnak! Ha nagy a jólét, miért a "reform"? Ez a "reform", mindent tovább ront! Jobban tudnak terrorizálni, mint Nemzetet, Választót szolgálni. Pazarolnak, szegényt sanyargatnak, bőven juttatnak a haveroknak. Az átlagos; hazugságtól fénylik, a pénz, nem jut el a szegényig. Jól látható: mindíg kell szavazni! Ha nem akarsz rabszolga maradni! 2004. és december 5! Akkor még nem volt ismert ŐSZÖD! Már ismert, hogy ez egy folyamat; Kitekerhetik a nyakadat! Ha az ország, a nagy többség, kialakult erkölcsökben él, semmit se ér a kisebbségi, diktátor-törvény! A terror persze, sok mindenre jó. A Világ számára nem való! Az igazság, hozzánk is elér! A hazug-folyam, mára mit se ér! Akiknek még nincs elég bátorsága, itt van Leh Walessa gdanski példája! Tovább! Tovább! Szakszervezetek! Akkor, egyek leszünk Veletek! A sakkozó, ha késik, tapogat, nem védi ki az ellensakkokat! Ellenállni! Vagy nyakunkon reked a hazudozó terrorhadsereg! Utcán millió csendes tüntető, ellenállva, a haladó erő! Ki másra szavaztatott, mint amit akar, az tünjön el hamar! Tudni szeretnéd, mit hoz a jövő?! Az álcából, a féreg jő elő, hol betegek halnak, várnak, hónapokig sorokban állnak, ott a minisztertől jót, aligha várnak. Hol Iskolát, Kórházat bezárnak, síneket felszednek, munkáért sorbaállnak, hol nem is dolgoznak, mit hozhat a holnap!? A gazdaság, már csődtömeg! Igazság?! Ki monja meg hol találod?! Akkor lesz tiszta álmod, ha már nem szenvedsz el hazugságot! Tűrni?! Tűrni?! Le kell a hazugságot gyűrni! Csendsen. Emberségesen. Úgy legyen! Úgy legyen! Vezéreljen az Istened! Így lehet jó Neked, így él meg gyermeked! Mosonyi György
Nagy álmok Itt mindig álmodtunk álmokat. Tiszta, szép Magyar Hazát. Mindig az Igazak álmodtak itt, Hogy megérik éltük igazát. A fában mindig is élt a szú. A lelkekben él a közöny. Amíg lobogtak zászlaink, Csatát vesztettünk a göröngyökön. A történelem itt hősi volt, De elfogyott ez az ország. A cseppek a tengerbe vesztek, De nyakunkon maradt az adósság. A gazdag itt mindig gazdagult és Szegényebb lett a szegény. Ám, mindíg lobogott a nyűg alatt A szépítő láng, a Remény. Égjenek tovább a lángok! Lélegezzen a jobb világ! Hogy új nemzedékek nőhetnek fel és Jobban, egyként él meg Hazánk! Lesz munka. Család él jobb hazában, Hol a jog az erkölcsbe belebékül, Nem zsebből-zsebbe, sötét gazdasággal, De tiszta emberrel, tiszta Világban. Mert mindig is voltak nagy csalások, Nem vizsgálták, hogy igaz a szó? Itt mindig is ömlött csalfa ígéret, Tisztán ment tovább a nagy csaló. A tisztesség itt nem volt mérce, Hogy honnan ered a nagy vagyon, Csak beült a nagy, nagy méltóságba, Mert jókor volt ott - valahol. A nép, mindig meg volt osztva. Kuruc, labanc, török, tatár, Ha tagadjuk, se változik, Ma is ez a magyar világ. Változás kell. Egy ország kell, egy Nemzet kell. Munka. Család. Összefogás. Tanulás kell. Így teremtünk igaz Hazát. Mosonyi György
Nagy Imre Ki november 4-re tett, elárulta a Nemzetet. A harag-hullámok csitultak azóta, de szervezett csoporttá vált utóda. Tankok módján ifjak, idősek a haladás ellen, szembe az Idővel. Kár volt olyanoknak bizalmat adni, kik képesek az országot ide juttatni. Esküszegés, hogy "össze kellett zárni!" Hazugot kellett régen lerázni. Nagy Imre -akkor- kiemelkedett. Megértette a Magyar Nemzetet. Kik méltósággal mentetek halálba, Mindőtöknek Örök Népi Hála! Kossuth Apánk is mindíg példa marad, hiába vertek le és örök gyász lett Arad. De kétségbe nem vonhatja senki, hogy Népéért harcolt és tudott Érte tenni. Nagy Imre hős volt! Adta életét, habár előtte más életet élt. De nem harácsolt! Nem zárt össze! Nem tett egy egész országot tönkre! Nem a kis csoport jólétét látta, hanem, hogy a tisztesség él elnyomásban!!! Nem vert szét ünneplő Magyarokat! Nem vetett szegényre új sarcokat! Nem adott teret új elnyomásnak! Nem esküdött fel új rabigának! Nem lennének ma a vétkesek nyerők, a harácsolással magukat megszedők, '56. napját másként "ünneplők", az arccal lefelé temettetők!!! Hogyhogy nem égeti őket a szégyen, kit november egyenruhában, tisztségben ért el?! Kádárt végig kiszolgálták, és biztosították utódlását! Hogyhogy nincs bennük szánom-bánom, csak a hasonszőrűeket összezárom!? Az Oroszok bocsánatot kértek! Ők, ezer átkot újra felidéztek! De az az élet is elkárhozott, hol nem életet adnak, csak "jogot"! / Mert az élet Szentség és Elem/ A jog lehet valós és förtelem! Az utód pedig képes volt ottmaradni húsosfazéknál, új sarcot alkotni. Új nyomort a szegény Népre tenni és mindezeket "reform"nak nevezni! Nem ilyen emberek kellenek! Ha jő majd a tisztító fergeteg. Ha megunja majd az Ég, a Tisztító-tűz lángjában ég! Majd, ha sóhajt az ajkatok; a történelemből miért nem tanultatok!? Még evezhet a gálya vadul; Petőfi szól: "Azért a víz az úr!" Mosonyi György
A NAGY PÁRDUC Hörgött, morgott a Nagy Párduc, -Ünnepségen a Párja, Pedig amikor távol van, Azt Ő ki nem állja. Nem jött álom a szemére, Haragudott a nejére, Mindig Ő járt az eszében, Mióta lefeküdt. S az Anya Párduc betoppant, A hím örömmel horkant, Kivárta, hogy vigasztalja, Füle tövét megvakarja, -S édes álomba merült. Mosonyi György
Nagy tévedés Nagy tévedés, ha azt hiszed, Hogy mindent elbír a szíved, Hogy mindent elbír a szíved. Egy dobbanás csak és megáll, A hajszának vége már, A múlt, a remény tovaszáll... Nagy tévedés, ha azt hiszed, Keresztedet, csak elviszed. Szerelem kell, sok jó barát, Míg lelked az egekbe száll, Míg lelked az egekbe száll. Míg szeretsz, úgyis Égbe mész, Világos van nincs sötét. Szerelem nélkül egyre megy, Hogy sötétben semmi se dereng! Míg szeretsz, úgyis Égbe mész, Fényárban semmi se sötét, Szerelem nélkül vak az éj, Szerelemtől, az Ég is - ég! Szerelem nélkül vak az éj, Szerelemtől az Ég is - ég! Mosonyi György
A nagyhatalmak... A nagyhatalmak mind nagyobbra törnek, A pénz hatalma nőttön-nő. Bár régóta benn a levegőben, Nem lehet övék a jövő. Több pólus van. Több mint 2 torony. Mások is élnek, szólni mernek. Az ENSZ kell. A béke, hitbéli parancsok, A jó akaratú embereknek. Hátrább az agarakkal! Elfogy az olaj. Más energia is hajthat gépkocsit. Nem kell a Világnak elpusztulnia, Élet kell! Nem folyékony profit! Szolidáris vagyok Tevéled, Bárhol élsz a Földön, - ha dolgozol! Ha gondolsz, tervezel, hogy mit is teszel, Ha üt az óra, - hogyan válaszolsz?! Az óra ütni fog, - készülj okosan, Lehet holnap, vagy késő éveken, Emberül mindig. Szervezz tisztes jövőt, Unokám, vagy édes gyermekem! Mosonyi György
Nagy-jogász! Nagy-jogász! Nagy-jogász! Tudod e, hogy mit csinálsz!? Ötvenhatért tenni kéne! Gyurcsány menjen a fenébe! Nagy-jogász! Nagy-jogász! Nem tudod, hogy mit csinálsz! Mosonyi György
Nagyon forró lehet az ősz! Ha a hazug még soká fertőz, Nagyon forró lehet az ősz! A megszorítás, a szegények sora, De gazdagodhat a "haverok" hada. Azt kellene már elérni, Ami jár, abból meg lehessen élni! Míg más, több helyről kap évekig pénzeket, A nyomorultnak nem adnak életet. Ha egészsége képtelen önsegélyre, Havi 25000 Ft-ból, mégiscsak "megélhet"? Ha a köz, nem tud a hazugban bízni, Azonnal vissza kellene hívni!!! Ha a fő Ellenzék többet produkálna, Talán az egész ország jobban állna!? Aszály. Árvíz. A jég. Tízezer hazug. Még ez se elég? Vizitdíj. Kórház-, iskola bezár. Síneket szednek. Nincs vasút ma már! Elszámoltatni, mit miért ad el! Nem szolgál, és semmiért se felel! Sarcol. Diploma nélkül is boldogul. Ingyen, sőt támogatással "tanult". Ki elmaradt, semmit se tanult, A puszta életéért zokogva fut. WC sincs. Klotyó a telepen. Csámcsognak már a kormánynegyeden. Jajgat a beteg, Jajgat az élet. Orvosom; Tanárom; Hazám; mi lett véled?! Lehet csúfolni '56-ot! Máig törvénytelen!? Ülhet erőszak a Nemzeten?! 56 Gárdista. Szörnyeteg ricsaj!!! Ez is elterelés! Pénz-orzó zsivaj!!! Öregek könnyeznek, gyermekek éheznek, Félszáz magyar ellen, ezredet képeznek! Tavaly mi volt? Rendőrtüntetés! '56. Ünnepén, brutális veretés!!! Ez a veretés arra emlékezet, Midőn egy Nemzetre mondott NEM-et!!! Táncolt a vad hazug! Ő a verőlegény, Egy országot sújtott a veretés! Koldusok vagyunk; gyerekünk, unokánk, Koldus lett Hazánk. A szegény pénzét kár még ünnepelni! Ne örülj, hogy be tudtad zsebelni. A bevétellel, kár még dicsekedni! Reméljük, fogtok még ezért vezekelni!? Átlagaid alatt a nyomor is "szépül". Nyomortanyák vannak. Száz palota épül! De csendesedjen el mindenki magától. Hazugot söpörnénk ki ebből a Hazából!!! Ha sehol a Világon, csak Magyarországon, Akkor se lépünk túl a szörnyű hazugságon. Ha politika az, hogy hazudni szabad, Akkor erkölcsből, hitből, mi is marad??? Nemzeti oldal! Most összefogjatok! Vicsorgó fogakra, ne hátráljatok! Ne egymást bántsátok! Zászlaink alá! Védjük életünket! Emeljük fel Hazánk!!! Mosonyi György
Napfogyatkozás. Egyszer láthatjuk Eltűnni a Napot, Hogy nappal győz az éj. Egyszer - egy életen át. Az élet ennyit ér. Mégis kaptál Egy pillanatot, A Végtelenből. Ennyi a Tied. Erősítse ez a Pillanat A lét-csodába Vetett hitedet. Mégis, mégis Élni jó! És egyre jobb Lesz élni. Ezredévek múlva talán Nem lesz nyomor, Sohse kell félni. Semmitől. Ha Magadtól nem. Ennyi. Ennyi az üzenet. A Nap él. Éltet örökre Téged is. Megtartja tüzedet. Egy dolog kell: Hogy élni akarj! És akkor megkaphatod: Hogy a Földről Egyszer megláthatod: Kétszer feltűzni a Napot! Mosonyi György
Napóleonhoz! Ma is Te lennél a császár! Európában Istenünk! Ha annyi tábornokod lett volna, mint nekünk! A Gárda zsoldja, ha hiányos, lelkük ép maradt. Nálunk a tábornokok bankszámlája el nem apadt. A Horn-fokon is tisztelnének Dicső Napóleon! Nem mondhatják a Horn-fokon: Vörös kaméleon! A saját bőrömre könnyelmű leszek! Vannak felelős beosztásban felelőtlen emberek. Gondtalan nyugdíjas úgy lehetett mára, hogy nem kellett ügyelni erre a Hazára. Harcban nem voltunk, nem tettünk egyebet, lestünk nem létező ellenséges sereget. A jól fizető fő-, főhelyeken győztünk százezres szegény embereken. Vagy leszázalékoltan, milliókra leltünk. Így ragyog a Nap máig is felettünk. Kinéztük: hol jó, hol ömlik a pénz! Minket reformálhatsz! Ennyi az egész! Te visszajöttél a Berezinából, mi nem jutunk ki a hazugságból! Szent Ilonán haltál, Hős maradtál! Nálunk: "reformok", meg kalandorok! Profik a terrorban, többszörös kordonok. Ha senki más, legalább Te nézz le az Égből; Mi lett a: Szabadság! Egyenlőség! Testvériség!-ből! Kellett e ennyi embernek halni? Ennyi urat tilóval lenyakazni? Ha másnak nem is, csak Néked adom tovább: Eszméid itt a sárban! A profité a Világ!!! Mosonyi György
Napsütésben járj! Mért mész az árnyas oldalon, Ha túl a nap ragyog? Himnuszként árad az öröm zenéje, A fuldokló méregé - dadog! Mosonyi György
NATO helyett BÉKE!!! Nem értek egyet az atlanti erősítéssel. Csak a függetlenséggel! Nem azonnal, nem nyilatkozva, csak lassan, arra haladva. Fiatal rakéták, öreg Kontinensen; Lehetne, kellene sokkal békésebben. Réggről is itt maradt. E.U. kell nem NATO! Nem kell Moszkvát tüzelni. BÉKE a Megváltó! Az USA nem bírja?! Kiknek lesz a sírja, ha a STOP! elkésik, az arzenáljuk már följutott az égig. Pillanatnyi tévedés, egy gomb csütörtököl, a Föld békés Népe szörnyű halált örököl! Bankok se lesznek. Neki se érdeke. Ha Ég, a Föld, a Víz atommal lesz tele. Rég nincs már szerződés testvéri Varsóban, mégis rakéta lesz a régióban. Ez a régieknek is becsapása. Hiába is van a Földnek békevágya. Milliók pusztulnak Szörnyű betegségben. Szenvednek, éheznek! Kiknek érdekében?! Ha ember mernél lenni, sohase háborút! BÉKÉBEN kell lenni! Mosonyi György
NE ÁLLJ SZÓBA A KOALÍCIÓVAL!!! Hitegettek minden jóval. NE ÁLLJ SZÓBA A KOALÍCIÓVAL! Ha 4 képviselőt küldhet, A FIDESZ meg 14-et, az E.U. a FIDESZ-hez küldje a pénzed! Évtizedeket adj a FIDESZ-nek, a jónak, de addig se állj szóba az átkoshoz csatlakozókkal! Csalókat gazdagít, szegényít adóval. NE ÁLLJ SZÓBA A KOALÍCIÓVAL! Werbőczy utóda minket ültetett tüzes trónra. NE ÁLLJ SZÓBA A KOALÍCIÓVAL! Bajnai útján öngyilkosok lógnak; NE ÁLLJ SZÓBA A KOALÍCIÓVAL! Bolsi módszer megszakítással évtizedek óta; NE ÁLLJ SZÓBA A KOALÍCIÓVAL! Vágd a szeme közé élő szóval: NEM ÁLLUNK SZÓBA A KOALÍCIÓVAL!!! Tüntess! Sztrájkolj! A felvonulókkal: NEM ÁLLUNK SZÓBA A KOALÍCIÓVAL!!! Mosonyi György
NE BÁNTSD A MAGYART !!! Az EGRIEK! Hát még a NŐK! Nem hajolnak meg a HospInvest előtt! Ne hajoljon! Nem lehet az elnyomás örök. Volt olyan is, hogy elvonult a török!!! EGRIEK! Méltó utódok Vagytok! Meg nem hajoltok. Ne is hajoljatok! Versemben eddig nem volt megismételve: ETELKÁT A PARLAMENTBE!!! A politikába minden embert, Ki az önkény ellen tenni is mert! Észrevehetné a hazug: Véges már előtte az út!!! Nem tűr el már mindent a Magyar, mert egyszerűen ÉLNI AKAR!!! Nem kellenek a meghunyászkodók, az ide - oda eltántorodók. Amit Eger és Mindenki akar: NE BÁNTSD A MAGYART !!! NE BÁNTSD A MAGYART !!! Mosonyi György
Ne csüggedjetek! Nemzeti oldal! Nem csüggedhetünk! Lehet még, lesz még Igaz Ünnepünk! Csüggedhetnénk, mert már sok volt a pofon, Amiket mi kaptunk, és a Magyar Hon! De, a hazugokról, hull már a lepel! Terrorral se taposhatnak el! Nem is a terror a fő fegyverük. Agymosással küzdenek ellenünk. Éjjel, nappal békére hívnak fel. A terrort, a sarcot, békésen tűrjük el! '56. - sortűzért, senki se felelt! Utód uralkodhat, mert a nép felejt. Ha pedig nem felejt, az utód erősebb. Eddig nem bírtuk, nem bírtuk erővel. Ki melletted kiáll, mocsokban fürdetik! Saját, hazug voltuk, napfénnyel süttetik. Nekünk sötét az ég, a gálya meg halad; Ahogyan lapátolsz, Ahogy bírod magad. Ki főleg harácsol, Nagyon sűrűn rád szól: Adósa vagy! Fizess! Vidd őt! Nagyon siess! Ne arra számíts, az E.U. mit fog adni, A hazugot, Neked kell hazazavarni! Minden nap tettekkel, szíveddel, lelkeddel. Hazánkat szolgálva egész életeddel. Tudd, hogy vannak társak; Utakat elzárnak, A vidéken is igazakra várnak; Ők is harcban állnak! Sztrájkolók is vannak, Vagy békésen sétálnak, Tüntetve sétálnak. Nem vagy egyedül! Sötétre fény derül. Ez a Kozmosz rendje, Az Isten így rendelte. Így rendelte az Úr; A hazug tovább vadul! Bábut keres. Nagyot! Mögé, vagy kétszázat. Védd meg tőlük! Védd meg! Felszentelt Hazádat! Mosonyi György
NE CSŰRJÜK-CSAVARJUK! Ne csűrjük-csavarjuk! Gyurcsányt nem akarjuk! Ha nem tisztességes, Nem lehet érvényes! Mosonyi György
Ne dudálj! Ne dudálj folyton! Ettől, még Nem lesz az utca Szélesebb. Csak azt jelenti Ez a hang, -Lelked, ma kissé Érdesebb Mosonyi György
Ne félj! Ne félj a mentő-hangtól, tanácsoltam én. Mindenkinek, ha félelem gyúlt, szíve rejtekén. Én pedig, biz', azóta is, csak iszonyodom. Gyermekem is közlekedik, - nagyon is tudom. Mosonyi György
Ne hagyd magad! Hideg a szél a Duna tájon, Az egész KÁRPÁTI tekenőben. Azzal se vigasztalódunk, Most van a Napunk felkelőben. Ütni kell folyton a magyart! Az ütést folytonosan mérik, Mert önmagáért mit se tesz, De saját értékét nagyra méri. Még mindig leír 64 vármegyét. Jó, hogy Etelközt nem kéri számon A szomszédságtól, Európától. Eltúlzott igényekkel, ma senki se jöjjön elő, Nem az a lényeg, hogy mit kívánunk, Hanem, hogy mire van erő. Ez nem Hunyadi magyarsága Más a szív, más lett az agyunk Azt se üzentük HATÁRON TÚLRA Szeretünk! Veletek vagyunk! A magyar idegen nyelve hiányos Gyakorta hibáz az önuralma. Az általános tudás se túlzott, Elég az itt, a magyar ugarnak. Restell szavazni, szájat nyitni, Mikor lehetne önmagáért, Mit se tesz jogáért, érdekéért, A családért, a csonkult Hazáért. Nem csoda, ha a határon túlra A rossz névjegyét küldte el. Kinek szemét itthon kilopták; Uram! Istenem! Mit tegyen?! A legrosszabbat szó nélkül hagyja; Ordít, ha góllal megverik. Ha érdekeit durván megsértik, Utcára hívni nem merik. Főnyeremény a jó munkahely, Ha tisztes nyugdíjba mehet, Ha nincs adósság a feje felett, Ha jó helyen tudja a gyereket. Ki embereket képvisel, Tőlük kell kívánni sokat. Tisztességet! Nem jog mögé Bújó politikusokat! Mindent, mindent átláthatóbban, Nem bonyolítva az éveket. Könnyíteni! Könnyíteni! A nehéz magyar életet! Szólj, ha lehet és tegyél, ha kell! Ha aláznak, ne hagyd magad! Így leszel ember! Hazafi! Így leszel modern, Szabad Magyar! Mosonyi György
Ne szóljon Hazáról... Ne szóljon Hazáról, ki hazugot szolgál! Ő is hazuggá lett, ahogy szolgálatba állt! Sok fiatal, tapasztalat nélkül beszél így. Sőt! Nyilas söpredékről; Nem tudva saját történelméről! Itt, senki se mondhatja, hazugról nem tudott, Hogy az igazságért hazudott! Mindenkinek joga van megélni, De a hazugságot, el kell ítélni! Akinek ez az egyetlen tétje, a beszéde. A hazugságot, az is elítélje! Ordító! Milyen durva volt a hazug! Felszisszent tőle, a Duna - Tisza-zug. Imitt-amott az érzékeny világ. Az ordenáré modor, a durva hazugság! Azóta is megy a pocskondia, A "söpredéknek" ide kell tartoznia; Kóbor kutya is volt, a hölgy is öregecske. Ment, megy a hazugság, reggel, délben, este. És ezt a hazug később, "beismerte". Nos, aki ezen csapatba beállhat, Építgesse tovább, a hazugságvárat! Még a Júdáspénzt se sajnálom tőlük, Mi nem kotyvasztunk! Tiszta vízzel főzünk! Ez a víz is drága. Az életnek sincs ára. A Népet a hazug, sohase szolgálja, Csupán üti, vágja, ha tudja, ledarálja. Külön ünnepelget a maroknyi stábja! Amit jogosan szemünkre vethetnek, Mi se nyitottuk fel szemét a Nemzetnek. Nem dörömböltünk ajtón és ablakon, Nem ráztunk kötelet, félrevert harangon. Nem fogtuk le a tolvaj kezeket. Hagytuk a Népet, hagytuk a beteget! Amit pazarolnak, haveroknak adtak. A szegény Népével átlagosítottak! Becsapták a Népet, közeli világot, Sokszorosra nőttek, Kádár-adósságok! Méltóságok vannak; feddhetetlenek. Bajnál, panasznál, elérhetetlenek! "Új" rend alakult: kiváltságok rendje, Ady és sok költő, reájuk ismerne. Csak élünk csendesen, új rendszerben bíztunk, Kételyt és haragot, magunkban lebírtunk. Amíg ránk nem szakadt a hazugok átka, Megláttuk, mekkora baj zúdult Hazánkra! Megláttuk! Azt mondjuk: hazugokból elég!!! Az igazat tudva dolgozhat csak a Nép!!! Igaz úton megyünk. Ez az igaz utunk. Hazug vezetőkkel, sohase alkuszunk!!! Mosonyi György
Ne vitázz! Ne vitázz! Mondják, Jobb az élet! De Neked kell tudni, Mi van Véled. Ne vitázz! Ha mondják: Megy a Bolt! Te tudod, mi nincs ma, Ami már megvolt! Mosonyi György
Néhány "napi" hír... Néhány "napi" hír, egyetlen újságban: Pápai mise zajlott az USA-ban. A republikánus-, békés - Bush fogadta, meg hát, a fogata. A Pápa osztotta, osztotta az áldást, védte a világát; Ő se nézheti emberek pusztulását. E közben Kína Tibetre vágott. / Vasútja ott egy új Világot látott / De, ha sok, sok élet véget ér, a béke-szólam lángja semmit se ér!!! A "házigazda" miatt az ENSZ alig, alig tesz. A kiemelkedő, tán egyedül Carter! Sok bízó emberben, sok kis reményt tart fenn; Nem békés Izrael, csak többször írt papiros. A terror, az terror! MINDENKINEK TILOS!!! Demokrácia van?! Busht miért nem szeretik!? Európát újra gyilkossá tehetik!? Cseheknek radarja, a Lengyelek rakétája! Igaz, hogy a lator országoknak szánja??? Most is harcban áll "lator" országgal. Egyikben olaj van, a másik tele mákkal! Nem a Bush van telis-tele hazugsággal?! Hazugság a "divat"! Megvéd gyurcsányokat! Gyurcsány valóban kiknek az embere?! Pár-száz "okos" ember ért egyet vele?! Már elég is ennyi, és nem kell elmenni; És semmit, de semmit se lehet itt tenni?! Ilyen ez a világ, Kelettől - Nyugatig. Igazság sehol, csak az Égben lakik?! Vagy annyi a "réteg", az Égig 'mi se ér fel, így hát, senki se érez a szegénnyel, a néppel?! Van akinek nincs hazája, állama, kijelölt határa. Országot negyedére lehetett venni, és nem tudott ellene semmit, de semmit se tenni?! Elvették a folyót. Elvennék a borát, kisajátítanák, királyok italát! Szánj meg Urunk! Minden szerncsétlen embert! Azt is, ki sorsáért eleget tenni nem mert, Azt is, ki rest volt szavazni menni, Azt is, aki soha nem tud, nem mer merni. Végy le rólunk átkot! Ne tűrj hazugságot! Ha befejezetlen; váltsd meg a Világot! Védd meg a Földünket, amit adtál nékünk! Segítséged nélkül végünk lehet; végünk! Adjál Urunk erőt! Harcunkhoz eleget! Ne kérve, de hálával tiszteljük az Eget!!! Mosonyi György
Néhány név... A nagyok közül, Kiknél a lélek meg nem kövült, Akikről tudjuk, hogy a tett mutatja: Népeket szeretett Dr Salvador Allende A demokráciáért Jimmy Carter A demokráciáért, Nobel-békedíjas Fidel Castro Egy másik világ Winston Churcill A II. világháború /talán/ fő alakja Mahatma Gandhi Erőszakmentesen a függetlenségért Charles De Gaulle Félig vesztesből, igazán győztes Franciák Václav Havel A demokráciáért Ho Si Minh Semmit se tudok Róla, de Ő tudta: A roppant hatalom mit ér, ha vér folyik, ártatlan vér. Dr Martin Luther King Volt egy álma..., Nobel-békedíjas Nelson Mandela A legszívósabb, a győztes afrikai Nagy Imre Életét adta '56. Magyar forradalmáért. Még ellenségei is szeretnék kisajátítani. Karol Vojtila: II. János Pál Pápa Istennel az emberekért Lech Walesa Lengyelországért a szovjet hatalom ellen. Le Duc Tho - Henry Kissinger Vietnamért Nobel-békedíj Jasszer Arafat - Simon Peresz Nobel-békedíj és megállíthatatlanul folyik a vér az ENSZ által kijelölt földön, a volt angol protektorátuson. Barack Obama Pislákoló mai amerikai álom, melyet sokan álmodnak Vele, szerte a Világon. Mosonyi György
Nehéz földmunkában... Ilyenkor úgy érzem, kínai is vagyok. Túrom, hordom földem, szorgosan dolgozom. - Amint képen láttam, kosarakban, vállon hordják kitartóan vizek menti gáton. Mint szél, porszemekből, tán évezred alatt, hordják az ár ellen védő nagy falat. Nagy lelkierő kell, hogy annyi kosarat hordva mégis lássuk: így építünk falat. Mégis hittel viszem. Tudom és álmodom: így jön könnyebb korunk, kék lepke szárnyakon. Mosonyi György
Nekünk is Nekünk is NEMET mondtatok Ámítotok. Ámítotok! Más társadalmat akartatok. Nem is lenne bűn. Nem nagy dolog. De - Ámítotok. Ámítotok! Egyenlőség. A szükség szerint. Erre a történelem legyint. Korán volt. Csak később lehet. Nem értek meg az emberek. De a bitó! Az működött! Ti fújtatok hozzá ködöt! Ti fújtatok hozzá ködöt! Jött '56. - Vérzivatar. Az önkény mindent eltakart, Az önkény mindent eltakart. Jött Gorbacsov. A rendszerváltás. Nem volt jó. Nincs rajta áldás. Nem volt jó. Nincs rajta Áldás. Az 1 párt sokáig megmaradt. Hatalom, pénz, hozzá tapadt. Napjuk még nincs lemenőben. Áldozatok? A temetőkben! Már jelölik a sírjukat, Már jelölik a sírjukat! Ha a Nép egyszer úgy akarja, Szelíden, de elér a karja. Megfoszt erődtől szavazáskor, Utána jő reánk - Virágkor! Utána jő reánk - Virágkor! Ha nem élsz szavazó jogoddal, Állj ki középkori fokossal; De ne tűrd, hogy kisemmizzenek, Orrodnál fogva vezessenek. Mindig a szónokoknak volt a jó És szegény maradt a dolgozó! A jövőben ne így legyen? Akkor MINDEN EMBER TEGYEN! A szegény többség győzzön egyszer, A zsákmány-szerző meg elvesszen! Vagyonos éljen a vagyonból, Ne az adófizetőktől zsaroljon! Ne az adófizetőktől zsaroljon! Ha lusta, vagy megszedte magát, Ne akarjon Szabad Hazát! Vegyen szigetet Bahamán, Ne élősködjön a Hazán! Ha napot vársz, ki Rád ragyog, Menj! Dobd be a szavazatod! Úgy szavazz, hogy jobb legyen, Segítsen a Dolgos Emberen, Segítsen a Dolgos Emberen! Mosonyi György
Nekünk mindenki jó?! Mindegy, hogy kire szavaztál, mindegy, hogy mit mond, Ne legyen miniszterelnök: "James Bond". Nem kell gyűlölködni, - csavarni a szót, Az idővesztés nékünk, nem hoz semmi jót. Elfogadni se kell, a homály tengerét, Jelölje ki pártja "láthatóbb" emberét! Régen elsiklott már az az átkos hajó, Mire az volt írva: "Nekünk mindenki jó". Hogyha pedig erre nincsen semmi remény, Választunk vezetőt, majd a Duna jegén! Ha Mátyás nem lesz több - most és ma az is jó, Hogyha, csak fél Mátyás, de jól átlátható! Annyi gond szabdalja a szegény országot, Joggal követelünk: Mátyást, - Igazságot! Nem vagyunk vérszomjas, bosszút is lihegők, Várunk. Követelünk: tisztes, jó vezetőt! Ki nem írja körbe, mi - amúgy, szögletes. Ki, szócsavarásban, merőben ötletes. Mit egykor a jégen sok-ezer kiáltott, Jó vezetőt kérünk és - több igazságot! Hogy a külföld mit mond, nem az számít nekünk, A becsület mindig, a mi becsületünk. Ami becstelen volt, azon nem lesz áldás, Ami átkosból nőtt, az nem rendszerváltás! -Zátonyra futott már az az átkos hajó, Mire az volt írva: "Nekünk mindenki jó". Nem kell elfogadnunk a homály tengerét: Jelölje ki pártja - láthatóbb emberét! Mosonyi György
Nem alkuszunk! Mi nem alkuszunk, mert tiszta a hitünk. A tisztaságra tanít az Istenünk. A becsület lett a tiszta kezdetünk, A Földnek is jó példát hirdetünk. Nem a hazug példákat követik, A becsület majd így is terjeszkedik. Elbukhatunk. - ha mégse buktunk el. A világ jobb része mireánk figyel. A Nép nem szolgál csaló hazugot. Jó példát mutat, jó példát mutatott. Mi bukhatunk. De ki következik?! A hazug, valahány majd falakba ütközik. Látja, ezt zengi felettünk az Ég Mosolygva néznek. Már igaz a beszéd! S a nagyvilág majdan élhet emberül; A hazug is érdemelt helyére kerül. Nem békél meg a tiszta szó a rosszal, A Hitben élő nem alkuszik gonosszal. Ne papoljon a békéről, ki látja, A jó ügyeket, a pokolra rántja. Ne papoljon senki demokráciáról, Míg sír a Nép az elszenvedett kártól. Kiment a Had, itt maradt a támasz; Ha most abbahagyod, soha fel nem támadsz! Ne papoljon, ki nem lát felelőst, Harácsolót, bár ismeri őt. Ne papoljon, ki juttatást kapott, Nem is egy helyről, tegnap is kaphatott. Ki nézi, eltűri a látható nyomort, Ki harácsolt, szerzett, hazudott, Ki részes volt bűnben, mi ide vezetett, Bocsánatot se kért. Nem is vezekelt. Kinek nem elég sok, sok milliárdja, Kihez el se jut a betegek sírása, Kik kórusban bűnöst mentegetnek, Bizottságosdikat emlegetnek. A Nép lesz a Bizottság! Ne várjatok rája! Lehetne Mindenki a saját bírája. Az Isten is megáldja, az Isten is megáldja! Mosonyi György
Nem arra Nem arra mentem, Amerre küldtek. Nem oda mentem, Ahová szántak! Arra megyek, Merre szívem vezet, Ahová hívnak És ahol elvárnak! Sohase oda mentem, Ahová tereltek, Csak ahol kerestek, Igazán szerettek! Mosonyi György
Nem Hagyományosok... Nem hagyományosan lett milliárdos. Hagyományosan, öl, butít, csalárdoz. Hagyományosan, nemrég választották, Hagyományosan, meg se buktathatják? Hagyományosan, csak idővel, Vagy többszöri, több százezres tüntetővel? A Nem Hagyományos, nem jött hagyományosan, Főnöke bukott, nem hagyományosan. Tanácsadója volt, állt a front mögött, Véle sírt, jajgatott, nagyokat nyögött. Mikor a főnöke végleg elterült, Nem hagyományosan, gyorsan, a helyére ült. Nehogy valaki megjegyzést tegyen! Szerinte: Jó időben volt Ő jó helyen. Nincs más fegyverünk, csak a tüntetés. A visszaléptetés lenne a büntetés. Mert pénztár-ürítéssel szavazatot szerzett, Ezt fizetnék meg a szegény emberek. A Nem Hagyományos, ettől meg nem remeg. Van pár milliárdja, bankbetétje, Barátja, rokona, nénikéje. Hát Hagyományosok! Most előre! Békés tüntetésre! Békés harcmezőre! Szócsatákba menni sehol se szabad! Nem hagyományosok, nem tartják szavukat! Másról beszélnek. Ötleted átveszik, Mint sajátjukat, a nép elé teszik! A Nem hagyományosok, nem mind gonoszak, Vannak becsapottak, vagy becsaptak sokakat. Ne nyugodj, míg itt van a Nem Hagyományos! Csak, ha szól a Jobb! Vidd a tudományod! Mosonyi György
Nem hiszek Istenben?! Nem hiszek Istenben?! És mégis hiszek?! Mert néha, Mert olykor, Nékem is izen?! Egyháza olykor, Csak cifra kép, Bíbor és arany dísz. Talán, csak a pénz, Máskor meg, Halk szavú óriás; Híd Isten felé, Zord éjen át! Emeli szavát, Gőgöt aláz! Híd Isten felé, Viharokon át! Akkor. Akkor is Kapaszkodó! De máskor, De máskor, Bénult a szó, Csupán, adó! Cifráz és sokszoroz Szenteket; Nem véd eléggé Embereket! Szegényeket! Máskor meg, Halk szavú óriás, Út Isten felé, Zord éjen át. Hiszek, vagy Nem hiszek?! Döntsétek el! Mert jön már Felém, Az éji lepel! Mosonyi György
Nem kérek én kalácsot! Nem kérek én kalácsot, csak kenyeret; a tegnapi is jó. Nem kérek én tanácsot, csak élhessen gyermekem, unokám. Nem kérek én autót, csak ne tapossák halálra, nyomorúságra az utcán haladót. Nem kell nékem fényes palota, de ne repedezzenek falaink, ne dőljön ránk a ház. Nem kell nékem bankbetét, csak élhessen aki él. Nem akarok munka nélkül élni, sőt! Munkát kérek, rendeset; és majd egy kis sírt; csendeset. Megvoltam én életemben, de ne hazudtak volna a szemembe "reformokat" hirdetők, Apámra emlékezőket szétverők. Csapatot kellett volna feloszlatni, ki nem tudja ki szeret, ki szokott ütlegelni, pofozkodni, szaladó fiatalok után rohanni, földön fekvőbe belerúgni. Nem kérek én kalácsot, csak kenyeret; a tegnapi is jó. Esténként már nem látok, a szemem is rossz, a petró' is elfogyó. Bár eltörölték a vizitdíjat a gáncsos törpék, mert nem hiába szavaztunk, mégis lenn vagyunk. Nem kell nékünk bankbetét, csak élhessen aki él. Jól megvoltam életemben, csak ne hazudtak volna a szemembe a "reformokat" hirdetők, Apámra emlékzőket szétverők! Mosonyi György
Nem lehet vitázni... Sötét fellegekkel nem lehet vitázni; Nem tudok mást tenni, mint jobb időkre várni. Sötét árnyék lebeg országunk felett. Poklokba rántja az embereket. Betegség pokolba; adósság pokolba. Egyként terelnek mindőnket egy sorsra. Ez a hazug szavak megfejthető kulcsa, Ez a magyar ember régimódi jussa. Ha egyszer rátették a jármot, Élheti a kemény járom-világot. Nehéz ez a sors! Ki fogja levenni?! Sohase az, aki reá tudta tenni! "Hazudni bűn?" Aki kérdezi, A bizonytalanságot, csupán élezi. Mert a kérdés alól, Segítők átkos hada szól. Akinek pedig hazug a szava, Ő az ezerféle bűn; maga!!! Ennek a népnek, egy is elég. Sínyli már sok, sok nemzedék. Keletről jöttünk, Nyugatra tartunk. Hűen, szegényként itt maradtunk. Elég, ha nincs elég kenyér; Elég, hogyha szegény a nép. Elég, ha alig van remény. A csüggedés, közöny egy oka: Elég, ha szegény az unoka! Ha megszülethet. Ha felnőhet. Szegénynek tudni a szülőket! A hatalom. A hatalom. Elég, ha hazug ül a bakon! Irányít gazdagon, vakon! Keze és lába is mozog. Bármit csinál is, vigyorog! Lovak közé csap! Meg nem áll! A torz halál. A torz halál! Hiába vetted már elő! De döntésre már gyűlik az erő!!! Mert nem lehet, hogy ország bánja, Hogy fosztogat maffiózók bandája!!! Életünk mára szövevény. Megkuszálta e jövevény. Pokolból ide tért az átok! Hogy bízzam Rátok?! Hogy bízzam Rátok?! Mosonyi György
Nem leszek nagy Már nem. Már nem. Már nem lehet. Nagy ember Nem leszek Hazám! Elfogy lassan Az életem; Oly sokat nem Értem el. Közel a vége már. Ha nem, hát nem! Hát nem leszek. Nem leszek nagy, "Csak" olyan, mint más. Mint oly sok más, Ki úgy halad, Hogy téglát, téglára rak, Nap, nap után. És, mikor napja lemegy Látja; Milliók közül, Ő is egy jó munkás, És ezért érdemelt Becsületet, szép életet. Tehát, ha nem, Hát nem lehet. Nem lettem nagy, De nem is parány. Kinek munka az élete, Nemcsak munkása, Részese mindannak, Ami épül, amitől a Világ szépül. Ha Ország, Mint épület áll, Oszlop, torony Akkor szilárd, Ha erős minden Tégla lenn, Középen is És odafenn. Tehát, ha a Feladat más, Megtisztelő a hivatás, Az ember, Akárhol is álljon, Fő, hogy a Köznek szolgáljon. Tehát, ha nem, Hát nem lehet. Nem leszek nagy, De nem is parány. Szeress, szeress Hát édesem. Becsüljék Munkás életem: Szeretteim, Hazám. Mosonyi György
Nem megy a világ Nem megy a világ Körbe-körbe. Mindig öregebb Néz a tükörbe. Ez, magától Értetődik, Az ember, Mégis meglepődik. Forog a Föld, Körbe-körbe. Az életút Parabola, görbe. Hullámhegyek, Hullámvölgyek. Megtörnek a Roppant tölgyek; Ma még Iciny-piciny magok Lesznek holnap Óriások. Mégse csap be Minket rútul, Mert az élet, Meg-, megújul. A mai új, szebb, Mint régen. A fejlődés Eredményeképpen. Hullámhegyek, Hullámvölgyek, Az út kanyarog, De fölmegy. Az új mindig szebb, Mint régen, A fejlődés Eredményeképpen. Mosonyi György
N e m m e g y e l ! ! ! Az ország túlnyomó többsége küldi! Ő meg csak eltűri! Nem elég a napi hazugságból! Nem megy el magától! Jogászok! A-tól Z-ig! Így megy ez a végtelenségig?! Horváth Ágnes üres tekintetével, bemagolt, népellenes szövegével se szégyelli magát?! Maradna a betegek nyakán?! Miniszterek. A példa?! A csőd, a nyomor a kormány hagyatéka!!! A terror, az ugránci miniszter, ki "igazságot" is, terrort is oszthat rendőreivel! Hogy ennyire sok itt a szakértő, naponta mást tervez a "kormányfő"!? A "bízzatok bennem! Tapsot kérek!" Csak a jogos panasz nem érhet nála véget! Új adósságból fizetett régi pénzek? Kórház bezárás, beteg szenvedések; Sohase ér itt véget! Ország üvölti régóta: Nem lehet 100 bőrt lehúzni róla!!! Ez új hazugság? Új Őszöddel; Végre, LE a MINISZTERELNÖKKEL!!! Vége a télnek! Tavasz érkezik! Ma az emberek a kormányváltással is beérik! De készek az utcákra vonulni! ÚJAT AKARUNK! Élni! Dolgozni!!! Mosonyi György
Nem tartozunk össze! Petőfi, Batthyány, nálunk Szent lehet, Kiket a hazug, szájára se vehet! Hazuggal soha nem tartozunk össze! Lemondhat erről a hazug! Mindörökre! Hiába egy test! A rákost, ki kell vágni! Avagy, bármi módon s jótól, elzárni! Van Hazánknak, sok, sok jó sebésze, Menjen el a rákos, maradjon az épe! Petőfi, Batthyány, forog a sírjában, Ha a hazug veszi Őket a szájára! Pesti éjszakában, az ország újra morog, Pesti éjszakában, a becsület háborog! Hazudik a Gyurcsány! Gyurcsány! Takarodj! Korlátlan használja a "tolvaj-nyelvet"; "Elkúrtuk"! Ilyet, még nem hallott a Nemzet! Demszki dadogott, Tojásokat kapott. Molnár ki se szállt a kocsijából, Hazugok nem fogynak ki a hazugságból. Az ország sír. A hazug nevet! Ez kell Neked?! Ez kell Neked?! Messze a Kórház. Utazik a gyerek. Míg elfogy a pénzed, kiürül a zsebed. Vizitdíj! Nyomor! Út a sír felé! A fellegekben állhatsz az Úr elé! Uram! Segíts! Pusztuló Népemen! Hadd legyünk túl e földi rémeken! Fizess! Ha tanulnál! Stoppolj a kocsiútnál! Vasúttal nem mehetsz! Ez kell Neked?! Ez kell Neked?! Fizess a benzinkútnál! Tapsolj száz hazug úrnál! Szedik a pénzedet! Ez kell Neked?! Meggazdagodni jó dolog. A milliárdos vigyorog. Rossz jel, ha ezen egy Ország háborog! Ezek után a tét: A kormány, vagy a Nép!? Hazánkból nem lesz hazug csapat! Ne hagy Magyar Magad! Védd Magyar Magad! Talán egyszer, ha elcsitul az Ég, Jő majd néhány újabb nemzedék. Tanulja: Hazánk a hazugot elsöpörte! És tiszta lett az Ég; talán mindörökre! Mosonyi György
Nem tudunk újra magunkhoz térni? Átkos marad az átkos. Bokros - csomag a folytatás, Mikor, már látható volt, Újra eladták a hazát. Nem kell Világos - fegyverletétel, Csak tékozolni a gazdaságot, Elég az bármelyik országnak, Már sanyargatja a lakosságot. A tiszta szó is nagyon hiányzik, Nem az való, ki odaáll, A gazdaság, gazda, -verve mind, De szavazni kell, ha fülke áll. Felnézni? Kire? Mátyás volt igaz, Azóta nagyon is kevesen voltak, A múlttal nem megyünk ma már semmire, A szobrok állnak. A Nagyok - holtak. Nincs, aki éltünk visszaperelné, Bűnt nem tűrve - érne el Megállj-t! Harácsolók, fehérgallérosok, Viszik a szegény szavazatát. Gyönyörű terv a gyógyvizekkel, Széchenyihez méltó lehetne, Ha népeink romló egészsége, Nagyon, nagyon el nem keserítene. Egészséges országot kérünk, Ide jöjjenek gyógyulni kintről, De addig, mi is részesüljünk A jobb létből, gyógyító vízből. Ha vezetőt ismer el a külföld, Az itthon, vajon mennyit ér? Mennyi a munka, mennyire zsaroló, Mennyi a nyugdíj és mennyi a bér? Nem tudunk újra magunkhoz térni, Kiket uzsorák sújtanak, Adók, árak, pénztelenség, Akiknek tél után - újra fagy! Eddig mindenbe beleléptünk, Vezetői kalapok lengtek, De egy-egy oldalt elhanyagoltak, Sok-mindenből kifelejtettek. Dunának, Oltnak egy a hangja, A Mississippi is úgy dalol, Ahogy a Volgát hallgatták Ős-őseink valamikor. A Jangce-t, vagy a Rajnát, A békéről duruzsoltak, Mikor még Ős-természet volt, Füstgázok, atombombák nem voltak. Most mit tegyek? Van még idő? Ám jó lenne már megtalálni Az elfogadható vezetőket. Magunkat és a hazát szolgálni. Mosonyi György
Nem vagyok költő Nem vagyok költő, Csak mélyen érzek És felírom, amit Nem felejtek, S rím-hangú szóban, Ének - zenében, Elmondom néktek. Mosonyi György
Nem voltam magamban Hatalmas vers-tömeg lakozik agyamban. Tán ezért se voltam, sohase magamban. Ha hozzám szóltatok, tán vers válaszolt Néktek; Mind, mind igazmondó, jó magyar vitézek! Mosonyi György
Németh hívogató Gyere haza Németh Miklós! Szeretettel várunk. Sok mindenben van hiány, De - nincs elég bankárunk. Gyere haza mielőbb! Horn Gyulának, Kovácsnak, Régi, régi örökösnek, Sok régi elvtársnak. Gyere haza Németh Miklós! Privatizálni. Parlamentre, az országra, Gyere - licitálni. Nem mondhatják a vezetők Fegyveresek! Lőjetek! De, hívhatnak az elvtársak Külföldről is jöjjetek! Gyere haza Németh Miklós! Légy itt szürke-senki. Biztos tudtad akkor azt, Hogy: érdemes kimenni. A változás mára olyan, Hogy a mérlegelés érdekes, Ám lehet, hogy úgy döntesz, Hogy visszajönni érdemes. Nem mindenki dönthet arról, Kimegy, később visszatér. Ha visszajössz felmérheted, Új hazád most mit ígér. Gyere haza Németh Miklós! Régiek új reménye. Különösen vár az Átkosok új nemzedéke. De, ha mégis elfogadnál Tőlem egy jó tanácsot, Hogyha jössz is közügyekbe Magad bele nem ártod! Mert az a haza - nincs már többé! Más a dallam. Más a szó! POLGÁR leszünk! Több, - mint elvtárs! Adja a Mindenható! Mosonyi György
A NEMZETHEZ A Győző vezeti seregét. Választás jő! Hátra se nézz! Hátul a Nemzet porlik el. November 4. fekete lepel; Fölkelt népet veszejtett el! Ki ekkor kezd politizálni, Vagy folytatja, Néki kell most felállni! Tévedtem. - Ennyi az egész. Ha megteszi, kisebb a vész. Sok politikusnak kellene így tenni, De először is, Magyarrá kellene lenni! Az igazi rendszerváltozás Más arcot hozna. Nemzet-álmodást! Az a válasz, hogy: nem lehet. Közömbösek az emberek, Mert nem látni valós változást, Biztonságot és haladást. Ki téphet többet élő-húsból, Nyomorból, marcangolt-jussból?! Jó időben legyél jó helyen, És már fönt vagy a Csúcs - Hegyen! Lelkizel. Mit hoz a holnap? Egész éltedben nyomoroghatsz! Nyugdíjasok ingó - Tábora Fél. Meg kell majd lakolnia, Ha elhagyja Őt a cselszövő, Múltból törő, sötét erő! A Tábor tudja, hogy elmúl'. Zokog. Könnye patakban hull. Sokkal rosszabb lesz gyermekének, Unokának, nemzetének, a szegénynek. Őt megvehették. Kilóra, rendre, Ő - lassan elvész a végtelenbe', De az Ifjúságot kikre hagyta?! Zokoghat apraja - nagyja. A sárból, mocsárba visz az út. Nem így írt Petőfi, Kossuth. Százévente sziporkázunk. Közben tűrünk. Remélünk, várunk. Pedig tiszta az egyszer-egy. Ki szavaz, tesz: Az többre megy! Nemet mondtunk már annyi jóra. Váltsunk most egyetlen álmot valóra! Lélekben egy legyen nemzetünk! Ezzel is sokat teszünk! A Nemzet így soha el nem vész. Nem fog ki rajtuk semmi vész. Ennyi az egész. Nem - et, soha - másik magyarra! Viszályokat sokan akarnak. Petőfi, Kossuth így mondta meg: Alkossunk egész Nemzetet! Alkossunk egész Nemzetet! Mosonyi György
Nemzeti büszkeség? Nemzeti büszkeség?! - Emberi alázat. Dehogyis tagadom meg a Hazámat! Hazámat szolgálom, - szeretem, De a mellemet nem döngetem. Petőfi bennem él, Kossuth a szép remény, Értük van értelmes bánat, Ők tették ismertté hazánkat, És a kései ötvenhatosok, Kiket legyilkoltak újkori labancok, Itthon se lettek édes-gyermekek, Legfeljebb gyengén vigasztalt öregek. És akik kimentek - e szegény hazából, Nem lelhettek hazát, sehol a világon, Lehet, jobb a dolguk, nagyobb becsülés, De haza itt van. Sírás és nevetés. Itt folyik a patak, itt zúgnak az erdők, Itt a magyar élet. Adta a Teremtő. Nemzeti büszkeség? Volt már elég részünk. Mohács, Trianon, Don, - hihettük, hogy végünk. Emberi alázat. Munkás magyar sorsunk, Kívánja, hogy minden, végre összetartsunk. Ha egységben leszünk, ha jobban megy nekünk, Akkor egy kicsikét büszkébbek lehetünk! Mosonyi György
Nemzeti-oldal! Nemzeti oldal! - Ébredeztek. Hazugságokat, megelégeltetek. Csak így tovább! Sakkozni! Mattolni! Hazugság-koronát, a sárba taposni! Fáj a kivonulás? Fáj a bevonulás? Nekünk nagyon fáj, a hazug Választás! Világot átverve, hazug és tábora, Ne ismételhessen hasonlót, már SOHA! Tilos finoman félreállni! Orv-támadás után, nekünk kell felállni. Hű utódként pusztítják a népet, Önvédelmi harcra szólítunk most Téged! Azért hívunk mostan, önvédelmi harcra, Mert egyre-jobban látszik, sanyargató arca! Aki kővel dobál, nem szolgál kenyérrel, Terrorral; igen! Sortűzzel, beszéddel. Métely-szagú beszéd. Agyon-magyarázat! Tűrd a hazugságot! És fogd be a szádat! Légy készen szolgálni! 1000 évig tetted. Ne kiálts! Ne tüntess! Mindig Te légy vesztes! - Fáj, hogy a cigányok menekülni mernek? A cigányok, mind, mind, helyettetek mennek! Lógós hazudozók! Munkát nem adtatok! Ezért ül az átok rajtunk és rajtatok! Ne szóljon a szám; majd nem fáj a fejem! Majd vetnek valamit, hogy mindenki egyen. Majd vetnek valamit: Itt van! Most egyétek! Náluk növekednek a harácsolt betétek. Nem csináltak semmit! Hazug volt a szavuk! Ha beletörődünk, mind hazugok vagyunk! Nem törődünk bele! Van polgári jogunk! Európához és Hazánkhoz tartozunk! Mosonyi György
NEMZETI OLDAL! ÖSSZEFOGNI! Százezerszer elrontottuk itt, mert kevés volt az összetartó HIT. Mi milliók mind összetartozunk. A tisztességbe visz minket az út! Égbekiáltó bűn, ha mást akar a Nemzeti oldal, az okos Magyar. Ha egymásra ferde szemmel nézünk, akkor végünk. Mindörökre végünk!!! Mert itt az ármány, a gonosz lángja éget Engem, Téged, Hazát, Várost, Vidéket. Akkor továbbra is a bűnösök vezetnek, nemsokára már a szemünkbe nevetnek, akkor továbbra is a hazugság jön, Mi leszünk alul, ők lesznek újra fönn. A hazaárulók, a harácsolók, számla nélkül költség-felszámítók. Zsebekbe kerülnek a milliárdok, szakadék lesz a szegény - gazdag árok. Hiába lengetjük büszke lobogónkat, övék lesz a holnap! Övék lesz a holnap! A Jövő, az Ifjúság arra int, ne zsörtölődjünk tovább egymással megint!!! Kebelünkre mind aki Magyar! Ki tisztességes, Magyar Hazát akar! Aki Nemzetben gondolkodik, Ki családjáért, Hazájáért dolgozik. Ezeknél ezerszer jobbak vagyunk, a szavazáskor már nem habozunk! Egymással megállapodunk! Az átkosokat vigye el a szél, Velünk a Nép, a Magyar megél! Mert mindent elvittek. Múltunkat, jövőnket! De összefogva kisöpörjük őket!!! Ellenfeleink hosszú évek, óta egyben fognak össze, a harácsolóban! Mi is fogjunk össze csak egyetlen egyben: Tegyük a dolgunkat tisztességesebben! Mosonyi György
NEMZETI PÁRTOK Nem lehet 4 évet várni, Állampolgárnak is kell valamit csinálni. Hazugság terjed e Honban, Ócska súgók súgnak a súgólyukban. A Kőtábla a semmibe veszett, A maffia kapott nagyobb teret. Hazugság, hazugra is dőlhet, De Országot is nyomorba dönthet. "Elnök úr! Ön úriember. Vizitdíj nem volt, nem lesz! Vonja azt vissza, amit állít, Az MSZP senkit se ámít!" Ilyen színészre kellett szavazni, A pénzt zsebekből lehet kicsalni. Igaz szót alig találnak, Kik igaz szavakra várnak. Vagyont ők vissza nem adnak, Csak rájuk szavazhatnak; Munkásőr, MSZP, Szabadmadár Szava-hihetetlen ma már! '45. óta egységben él A Nemzet ellen, a pénzekért. El kell számoltatni őket! A vámszedőket, haszonlesőket, Kikből ily' vezetés jöhet. Ha rongy a múlt, rongyos a jelen. Mit mondhat Rólunk a Történelem?! "Élt egy nép, Duna táján, Századokig lomhán, gyáván"?! Vagy szebben fejezi ki magát?! Akkor se élünk Szabad Hazát! Harácsolásba torzult baloldal! Honnan jöttök? Mit akartok jobban? Tovább tömni hatalom-zsebetek? Sarcolni, megnyúzni öreget, beteget?! Évtizedekig tanítottak - ingyen! Mai rosszabbra mentségtek nincsen! Gyógyítottak - ingyen - 100 nyavalyából; Ti nem szenvedtek baloldaliságtól! A baloldalhoz néktek semmi közötök! Ez a rezsim, csaknem mindent lefölözött. A Jobboldalnak van egy érdeme: Nem lehetett még százados élete. Nem válthatott színt, elvet, célt, Balról nem léphetett kapitalizmusért. Nem hívhatták be a szovjet tankokat, Hogy mentsék akkori harácsolásukat. De kiáltották: Menjetek haza végre! Mi is kimondjuk; Fölnézve az Égre. Igazságot adunk, jobbat e népnek. A jobbik nem tagadta meg NEMZETÉT A harács attól fél, nem tömik már zsebét. Hűség a NEMZETHEZ - pénzbe kerül A harács, csak a saját haszonnak örül. Újabb és újabb zsákmányt szerez; A NEMZETI PÁRTNÁL a NEMZET ÉBREDEZ! A NEMZETI ÉRZÉS új szivárványt jelez, Áldott új erőket, ÚJ MAGYAR ÉLETET! Mosonyi György
NEMZETKÖZI FELHÍVÁS! Államférfiak! Politikusok! Őszinte résztvevők! Kik '56. ünneplésére Jöttetek, jöttök Magyar honba, Számoljatok azzal A TÖRTÉNELMI TÉNNYEL, Hogy együtt ünnepeltek A színt és elvet váltó Utóddal - önkénnyel. Mielőtt elakadna a szó; Tudjátok, az a való, Hogy vállalnom kellett A merszet, Mert az MSZP és a Gyurcsány - stáb Kesergett. Kifütyültük! Az Önkormányzati kampányban, Olykor beléfojtottuk a szót A Gyurcsányba. És itt ilyet TILOS tenni A Demokráciában! Az 1956. - 50 éves Ünnepi áradatában. A szó itt arra való, Hogy dicsérje a Kormányt Mert jóravaló. És az Ellenzék hívja Vissza a fütyülőjét! És Gyurcsány fütyülhesse A nótát! Szabad hazugsággal Választást nyerni! A kifütyülőket Visszaverni! Csak igazmondásra Nem lehet szavad! '56. Ünnepe Így lehet szabad! Mosonyi György
A népek szembenéznek Egyetlen hosszú házban laktak. A maiak is ezt szánják Néktek, Magyar szegények! Ők, tömegben gazdagodtak, "saját" erőből boldogultak. Titeket, panelba dugtak. Vizitdíjra, sorszámra kárhoztattak. Hazudtak, hazudnak, pazarolnak. Nektek, munkát, kenyeret se adnak! Nemzetközivé lett a tőke! 100 éves adósság lett belőle! A mai hatalom, a nyomorúság őre! Szinte semmi sem juthat Neked! Épül; szerintük, olcsó a kormánynegyed! "A grófi szérűn", ott zokog egy koldus sereg. A maiak is ezt szánják Neked! Nem ezt szánják??? Cseréljetek!!! Szegénységből, gazdagságba érkezzetek! Ne 100 nap múlva, ne 100 lépés után, Ne "reformos" agyrémek után, ne 2010 után! Ne Öszödök után! Azonnal csupán!!! A hatalmon lévők, szántsanak, vessenek! Arassanak, boronáljanak, permetezzenek, metsszenek! Az idővel; faggyal, esővel versenyezzenek! Betakarítsanak, jól eladjanak! Nem elég lenni jó helyen, jó időben, Látni kell a Napot felkelőben! Családot nevelni. Az adókba mindent elvinni. Úgy szavazni, hogy be ne csapjanak, Mindent le ne hazudhassanak. Előre, a bizalmat meg nem adni! Betont keverni, vasat belerakni! Persze ne ők orvosoljanak, Mihez hozzájutnak, mindent elrontanak! A bevételt, kapott pénzt, majd mi osztjuk el, Nagyokat nyel akkor az orozó haver! A bűnös, a tolvaj, a bíró előtt felel. Szükségünk van újabb és tisztább Arcokra! Nem hazugokra, nem új radarokra! Mi, csak bedübörgünk traktorral Budapestre! Táblákat rontunk, mire Demszki van festve! Emberjogot! Munkát! Kenyeret a Népnek! Mindenkinek, akik itt élnek. Elmúlt lassacskán, már jó néhány század. Ilyen lesz a sorsunk majd, mint a romáknak?! - Egyetlen hosszú házban laknak! A hazugok, most is rajtunk uralkodnak. Csavarják, gyűjtik tömegben a jogot, Utcára kerülnek sok ezren, orvosok! Mit adtok a Népnek? A Népek, szembenéznek! Épül a szegénység; meg a kormánynegyed! A Parlamentben akarunk több helyet! Nem az utódokból, a jogcsavarókból, De a tisztán látó, dolgozó alkotókból! Ez már itt a Nép zúgó vonulása! Aki minket nem ért, önmagát gyalázza!!! Mosonyi György
Népszavazás Áll a Népremények szivárványos ormán. Betűzheted. Nem a Gyurcsány kormány. A győzedelmes Orbán! Aki rengeteg hibát vét és vétett. Régi szépségekben tartotta a Népet. Régi szépségeket átszőtte malaszttal. De kevesen voltunk. Akkoron tavasszal. Nem mondott gazdasági érveket. Csak adócsökkentési ígéretet. Ami, már kevés volt. De tette a dolgát. És Ő, tényleg Szolgált! Nem hazudott, lógott át éveket. Támogatta a magyart, a szegényeket. Szerette az embereket. Mozdított volna hegyeket! Nem mondott reformot otromba hajszával. Nem rombolt Kórházat, kiárusítással. Nem küldött utcára annyi, annyi embert. Kenyeret adott. Szegénynek kenyeret! Nem pazarolt, nem is tervezett elszámolás nélkül, kormánynegyedet. Nem vert le terrorral nagy Magyar Ünnepet! De kisebbségben maradt a Népe; Szervezettebb volt, a hazug, vagyonosabb az előd, több nemzedéken. Orbán. Testben, lélekben is Magyar! Gyurcsány, nyomott, lelkiekben zavart! Logikusan. Nem magyarul beszél. Látszik rettegése. Láthatóan fél! Az Igazságtól! Ezért erőlködik! Állandóan szervez; folyton gyűlölködik. Hiszi: ha Orbánt lejáratja; legyőzi! Marad hatalmi csúcson. A vagyont megőrzi! Senki meg nem kérdi: Hogyan is szerezted??? "Mi az, hogy! Ott volt! Mi az, hogy! Elvettem!!!" Hiába tűnődik, aki nézi, látja! Belesimulhat e zagyva világba! A Nép, ma se tesz mást, csak amit tehet. Viseli nagy terhét, az észbontó terheket! Ó! Én Magyar Népem! Kérlek szépen! Szavazz! Szavazz a népszavazáson, Hogy teljesülhessen néhány álmod! Úgy szavazz, úgy; kérlek, kérlek! Hogy gyermekeid, unokáid, ne legyenek koldus szegények! Vizitdíj ellen! Kórházdíj ellen! A tanulásért! Több legyen a tudás, a szellem! Szabadulj a Rád rakott adósság alól! Akkor a Népünk is, a Nemzetünk is dalol! Leng a Lobogó! A szívünk dobogó dala száll! Élhet a város, zenghet a határ! Mosonyi György
Népszavazást! Gyorsan! Villám szervezéssel, gyors szavazást! Minél nagyobb csapást, hazug megingatást! Most gyorsan tegyünk! Mind ott legyünk! A hazug, hazudjon, Mi legyünk felül! Az egészségügyből is látható: Az egészség is haláladó! A változás, mára megadatott! A hazug-szekér, kátyúba jutott! Magyarország! Édes Hazánk! Közeledhetünk ma Tehozzád! Ha győzünk, most is köszönjük Neked! Gyermekünk, unokánk, még boldog lehet! Ha lomhák vagyunk, annyi nekünk! Rabságban marad Népünk, Nemzetünk!!! Mosonyi György
Nevemet... Nevemet már felírtam az égre. Kis kertem a magas égre néz. Emlékezhet, mikor már nem leszek; Ültette, óvta két kérges, barna kéz. Mosonyi György
Névnapi köszöntő Sándor, József, Benedek Hosszú, hosszú volt a tél, Egy világ élt a jég alatt, Mégis a föld a tavaszba, A szebb idő felé haladt. Köszöntelek, ha Sándor vagy, Ha József, avagy Benedek, Hoztatok olykor mégiscsak, Kis szép időt, kis meleget. Hozzatok tovább, több fokot, Legyen virág, ember- öröm, Ne legyen vad, gyilkos hideg, Napocska! - Ne csak jég-özön. Köszöntünk, hármas bajnokok, Mert baráti zászlótokon áll, Bármit tehet a hosszú tél, Virág, madárdal ránk talál. Isten éltessen Sándorunk, József, no és Benedek, Új évszakot hozzatok, Szívünkbe is több meleget! Mosonyi György
Névnapra Másnak is van neve napja, más is hegedül. Ebben a szép zenekarban. Nem vagy egyedül. Nékem mégis a Te hangod a legkedvesebb. Ezért is kívánok minden szépet és jót Neked. Boldog életet sokáig, éberen álmodást! A Jóisten, ha meghallgat, minden jót megád! Kegyelmet és boldogságot, hint mindig Reád! Szebb és jobb nincs annál, amit én kívánhatok: Sok, sok éven boldogságban teljék Névnapod! Mosonyi György
Nincs béke... Nincs béke, nem is lesz soha, Krisztus a kereszten elhibázott Isteni óhaj. Helyette küldött volna Sátán-pusztító lángot. Saját fiát adta, pedig tudta, mit láthatott, Hogy ezred évek múltán is Az ember bűnös, elkárhozott. Benne Lucifer. Vele él, Nap, mint nap bénítja eszét, Hogy ne kövesse, megtagadja, Az ember Istenét. Nincsen béke, nem is lesz soha. Amit az ember feltalált, Nem csak a jóra használja, Okozva százszoros halált. A tüzet is adta Istenünk, -Házak, városok égtek el, Hamu és vér olvadott eggyé, Pusztulás. Halotti lepel. Hirosima és új háborúk, Betegség. Éhhalálozás. Mikor oly nagy a tudomány, -Pompa, fény, tékozló csalás. Alulról nézünk fölfelé, A nyomor és csillagok között, Gazdagult rétegek sora, Jólétbe, fénybe öltözött. Sokan adják az életük, Mert kilátástalan a lét. Elhiszik: Ha vért ontanak, Megszolgálnak a mennyekért. Bántalak Istenem megint: Fiaddal soha meg nem váltod, Az embert, csak azzal, ha kiirtod, A háborúkat, a hazugságot. Ki ád hazát a hontalannak, Ha, Te nem, Édes Istenünk?! Hogy saját földön, saját nyelven, Élhessük le az életünk. Istenem! Bocsásd meg nekem, Ima helyetti káromlásom, De nagyon méltatlan jólét él, E földi nagy, nagy nyomorúságon. Nincs béke! Nem is lesz soha! Az ember örökre elveszett, Ha nem tér haza, otthonába, Szíveinkbe a szeretet! Mosonyi György
Nincs már tisztességes mérce! Szólnak. Tesznek. Vér tódul az agyi érbe. Nincs már tisztességes mérce! Ha a kutya szabadulna a vérszívóktól; Ráz, vakar, szabadulna a mardosóktól. Nem teheti, hogy saját bőrét meg ne sértse. Mára, már nincsen tisztességes mérce! Kezdetben volt az átkos. Őrült tömeg, mi máig átszivárgott! Árulások. Sortüzek. Százak. Ezrek. Igazakat, máig vasra vertek! Hazugság! Ricsaj! Harácsolás! Terror! Van igazi Igaz; köztünk él valahol!? Rádió; számozva. Ezerszer átkozva!!! "Friss hírek" alatt, a tegnap áthozva!!! TV igaza is így él; - valahol. A "pártatlanságban", a hatalom honol!!! A pénz. Megáll az ész! Az Ország kifosztva! Őrületes adók! Az adósságokra!? Terelik a nyájat. Ahogyan terelik, maga a gyalázat!!! Temetetlen holtak. Temetetlen árkok. Itt élő, minket kifosztó betyárok! Hajdani betyárok, szegényeknek adtak; Mit ma szednek el, jut a gazdagoknak. Baloldal!? Ma már, hajdani, kósza árnya. Száz esküt tettek! Mindenre! Milliárdra!!! Százszor megvédték a védhetetlent; Százszor hirdették az elérhetetlent. Fából, vaskarikát, ha a hazug kérte; Sohase a Népnek, Sohase Erkölcsnek, népi tisztességnek!!! Védelem? Biztonság? Folyton betetőzik. A magyart, már idegen érdekek is "őrzik" Milyen egyenruha? Lila, horzsolt és véres!!! Aki Valakit rugdos; az a Te testvéred?! Vezényel. Üsd! Vágd! Patások! Lovasroham! Ki az, ki ütni, verni, rúgni, futó ember után rohan?!?!?! Akinek a keze, annak a lelke is véres!!! Ő lenne a Te testvéred?! Időn túl, már nem kéne motyózni, "nyomozni" 20 ember, nem tudott ennyi sérülést okozni!!! Úgy, ahogyan vagytok! Azonnal feloszolni!!! Ne hivatkozzatok, semmilyen tisztességre; Értelmetlen, céltalan együttműködésre!!! Mert eltűnt. Elkopott a tisztességes mérce!!! Csak kiáltsunk! Zokogjunk fel a magas Égre! Úristen! Nézz le ránk! Legyen újra, Tisztességes Mérce!!! Mosonyi György
Nincsen csodálatos... Nincsen csodálatos halszaporítás. Akárhányszor vetik ki a hálót. Az Isten se mindenlátó. Bár meghalt itt, egy helyi maffiózó. Kiöntötte vizem, mikor a házam épült. A Sors, véle végül megbékült. Sok milliót szerzett és végelgyengült; Tőlem, nem volt dupla pénz, ez volt az ok. "Tettes nem lehetett, szolgálatban volt." Mondták az okosok. De reggelre az Ég, sok esővizet adott. Legyenek közöttünk - mások; De ne mutogassák, mi nem büszkeség, de Átok! Talán túlszaporodunk. Erre, olykor, nem is gondolunk. Felelős tettek kellenek. Legyen élete a mai embernek. Hát még a Jövőnek! Gyermekeink nőnek! A következők miatt, a maiak felelősek! Visszahívni! Ha méltatlan lett arra, mire fogadkozott; a bűn elleni harcra! A Nép érdekében, a szolgálatában! Hazug lett! Méltatlan az erkölcsi csatában. Nem tengeri kígyó, nem jogtekerés; Hatékony, gyors vétó! Mert erkölcs ellen vét! Nincs már csodálatos halszaporítás. Ha nem vigyázunk a Földre, jő a pusztulás! A Hit, Krisztussal, előre lépett. Sok ósdi elvnek, akkor vetett véget! Az élet megtartása, a Te felelősséged!!! A béke, az ember természetes léte. Az elemekkel harcban, soha az élettel. Soha el ne fogadj hatalmi álságot! Nézd a valóságot! Nézd a valóságot! Mely országok miatt folyik a vér!? Vesd össze; a hazug száj mit ígért!? Demokráciát, sajátként mondogat!? Gyarmatosít, vádol másokat!? Rakétát telepít, a szomszéd kertjébe!? Hivatkozik; hogy a szomszéd kérte!? A politikában, nem kell színész, ki áltat. Követelmény: A tiszta beszéd! A szolgálat!!! A világ, ma olyan, amilyen. Ha így megy, rövidesen, semmilyen! Csak azt tudná, azt tudná Valaki megtenni, Ne legyen háború, ne haljon éhen senki!!! Élhetünk egy napig, vagy sok-, sok ezer évig; A bölcsesség! A tisztaság! Érjen fel az Égig!!! Mosonyi György
Nincsenek képek Nincsenek képek szobám falán, De sokat a falamra képzelek. Először is: Akiket október 6-án A Habsburg önkény kivégeztetett. Látom az aradi tizenhármat. Kik harcban, tűzben hősként álltak, Kiket a zsarnok letaposott, megcsalt, Így adták életüket a hazának. A szerbek legalább megölték A trónörököst, a gyilkos fiát. De mi tovább is vérünkkel szolgáltuk, Még az is elhangzott tőlünk, hogy vivát! Hát ott van a képe kis szobám falán, Minden hősnek, ki zsarnokra tör. Én, ki alázattal féltem az életet, Tisztelem Őt, ki elnyomót ölt. 150 évig volt itt a török. Négyszáz évig éltünk a Habsburgok alatt. Szolgáltunk, küzdöttünk. Csoda, hogy országunk végül is megmaradt. Nem az volt a haladó, a hazafi, Ki kereste az erős, bársony tenyerét, De ki küzdött, lázadt, elbukva ette A kivetettek, bujdosók kenyerét. Ki vállalta, bár megélhetett volna, A harc alig, alig bíztató ösvényét, S állta elbukva, a független nép Vigyázó, szikrázó, igazi őrségét. Tisztelem Principet, értünk is fizetett, Talán, csak később értik meg sokan, Amíg rab néped, addig fegyver kell, Hogy később megélhess, szabadon, boldogan. Ha eddig nem így volt, a Gyenge szabadság, alig-hogy hajnalán, Becsüljük azokat, akik másként éltek, S éltük adták érettünk hajdanán. Ha eddig nem így volt, az Alig-szabadság pislákoló fényén, Így legyen ezután, így éljen mindenki, Az erős szabadság új, új ezredévén! Mosonyi György
NOÉ Nem jól írták a Bibliában. Az állatok bolygója volt, Ők engedték az embert a bárkába, Amikor már fuldokolt. Az ember hálából irtja, irtja, A Földet, az állatokat, És átírta a történelmet, Füllentve nagyon is sokat. Szegény Noé át lett verve! Mikor az Atya se figyelt, Az ember, pedig az élőktől Minden jót, szépet megirigyelt. A természet, a nap, a tenger, Csodás fényeit meg nem érti, Az életet, csak hatalommal, Pénzel, gazdagsággal méri. Uram! Légy szíves nézz a Földre, Vagy mind egy szálig elveszünk, örökre. Ne tűrj atomot, rakétákat, Védd a Földet, a vizet, a fákat! Ne engedj lombik-embert kavarni, Akarjál! Tanuld meg: Mi az - akarni! Mert mi, magunk ellen teszünk És mind egy szálig elveszünk. Ha képedre teremtettél, Most is mindent megtegyél! Az ember, óriás és hitvány törpe, Képes elveszni mindörökre. Uram! Segíts! Adjál jobb lelket, Mit a Gonosz nagy részben elvett. Nem kell vízözön, se lángtenger, Jobb lélekkel, jobb lesz az ember! Mosonyi György
Normális Magyarországot! Születtem roskatag kicsi házban, Diófa tartott fölénk lombot, Megszerettem a tájat, a Sédet, Hogy átkanyargott Hajmáskéren. Halasra helyezték Apámat, El is hagyta hamar Anyámat, -Nem volt még - csak hat gyerek, Így akarták az Istenek. Azt is nagyon - nagyon akarták, Hogy megszerettem a homokbuckát, Tavakat, ligetet, lápot, Az alföldi magyar világot. 80 év lassan elszelelt, Jólétre, nyugira, sohse telt, Azám Hazám! Írtam: Itt van a Takla Makán! A sivatag - Ez van - Hazám! És hogy lesz a háborús világgal? A megsarcolt Fiatalsággal? Mondok három kívánságot: Normális Magyarországot! Lét-biztos Fiatalságot! Békében élő Nagyvilágot! Mosonyi György
November Sárga szőlőlevél zörög. Barna már a tölgylevél. Szürke hófelhők borongnak, Sötét földből zöld búza kél. Ilyen novemberben a táj. Fáradtan itt van még a nyár, Zordan fenyeget a tél, A vetésben már tavasz lépte jár. Még erőtlen. Nincs mindenütt jelen, De érik a rügy, mit később fakaszt. Tudd, ha virágba borul a határ, Tél készíti elő a tavaszt. Mosonyi György
November 4. Történelmünk egy sötét napja, Amely a fényre ráborult. Viszályt okoz azóta köztünk, Lelki, erkölcsi háborút. Ha politikus el nem ítéli, Sohase' legyen közöttünk. Akkor se, ha jólét, Demokrácia leng fölöttünk. Megalkudtunk sokszor, sok módon, Meg is adtuk az árát. Területünk, elfolyt vérünk, És becsületünk látta kárát. Novemberben -e gyásznapon, Harckocsik fojtották vérbe, Szabadságunk és a magyar A magyarnak tört a vesztére. Pufajkások, árulók hada, Törte le szabadság vágyunk, Tiporta sárba zászlaink, Csúfolta meg legszentebb álmunk. Ki másként lát: ne politizáljon, Menjen a szakmájába vissza. Aki hisz a szabadságban, Szívét az '56-ra nyitja. Vér nélkül nincs forradalom, Mi sajnálunk minden életet, Ha ártatlan. És elítélünk, Minden vért ontó kezet. '56 szent volt! Pillanatra A szabadság napja ragyogott! Aki a november 4-re szavaz, Örömünkben nem osztozott. Heted-íziglen nem ítélünk, De a mi gyászunk nem másoké! Az emlékezésben a kegyelet Az '56 mellé állóké! Ettől még, összefoghatunk! Fogjunk is össze magyarok. -A Tisztességben, az építésben És a nap, majd reánk ragyog! Mosonyi György
November 4. 2008-ban Országunk szörnyű sötét napja. Ránk dübörgött a szovjet haragja. Mert Népünk újra olyat tett, mivel ő, mindíg büszkélkedett; "A Téli Palota ostrománál, forradalmak hajnalánál". Újra gyarmat lettünk, új hazugsággal; "testvériséggel", "barátsággal". Magatokat is rég "letettétek". Megcsaltátok a "saját" eszméket. Hol vannak a "győztes proletárok"!? - Utcán, szegényen a munkáscsaládok!!! A Magyar vér újra csordult, a reménység még mélyebbre bújt. Szívek, lelkek legmélyére, mert itt volt az önkény új sötétje. E gyásznapon az emlék lobog; csak pár napig lehettünk boldogok. Ha nem lett volna sok, sok áruló, nem győzött volna a szovjetúnió! Hiába a tankok, tűzokádók, A Nép állt ellen. A Pesti Srácok!!! Mit elképzelni se lehetett; feltartották a szovjet sereget!!! Mert a forradalom mindíg lángol és egy egész Világnak világol! Először a gazt égeti fel, de sajnos áldozatokat is követel! Nem aljasságot a gyilkolásban, hogy várnak a nagykorúságra, aztán veszik el életét; ember az, aki így ítél!? Hazugságok belföldre, külföldre; ki máig hazug, az marad örökre! De érzik, tudják, hogy jő az óra!!! A Nép újra szavazni fog! És sehol se lesznek a ripacsok, sehol a kalandorok! A Nép nem fog újra fizetni! Régitől mind újabb csődbe bemenni. Más lesz a légkör a Világon, Más lesz a légkör e hazai tájon! Zengjük a szabadság dalát! Gazdagítsuk e Szent Hazát!!! Mosonyi György
Nő után... Nő után futni nem szabad! Találkozni, az más, És, ha el nem szalad Oly csodás, olyan csodás. Férfi után ne fussatok! Lányok, Asszonyok! De, ha találkoztatok, Borzongjatok, borzongjatok. Mosonyi György
Nők és Édesanyák Kis madár, ki szállna a kéklő magosba, Elemi erővel feltörő Napocska, Csapongva repül kék madár szárnyon, Kis kezek nyomát mindenütt látom. Nagy energiájú kozmikus részecske, Mézcseppet kaptárba gyűjtő kis méhecske. Hajnali harmatcsepp kék harangvirágon, Szívet szelídítő harang a pusztákon. Mosolygó kis alma, szellő - fútta ágon, Átsuhanó csillag sötét éjszakákon. Puhán simul, látod; - és elérhetetlen. Ilyen is, olyan is, mégis mérhetetlen. Ápol és betakar Ős Anya kacsókkal, Megborzongat forró, örök női csókkal. Rendbe rak, berendez, őriz élet-lángot, Meg - megvilágít sok éjbe tűnő álmot. Amerre csak nézel, azért látsz és érzel, Mert életet adott! Hajnalt és jó napot. -Hogyha rajta múlna, örök évig élnél. Nem éheznél, fáznál, sohase szenvednél. Szépen és jól élnél és sohase félnél. Hogyha rajta múlna, az idő se múlna; Ő - szépen elmenne, de te meg nem halnál, Sohase! Sohase! Folytathatatlan, mégis folytatás. Tiszta realizmus. Örök álmodás. Mosolygó kis alma, szellő - fútta ágon, A Nő és Anya, ilyen az egész világon. Aki belegondol, biztosan megérzi, Legyen akár gyermek, legyen akár férfi. A Nő Anya ilyen, e múló világon, Mosolygó kis gyümölcs az Élet-fa ágon. Fát érlelő gyümölcs Kékbolygó Világon Rögbehajló Földön, boldogság és álom! Mosonyi György
Nőnapra... Ősidők óta vágyakozunk Rátok, Törékeny - erősek: nők, asszonyok, lányok. Örökké legbenső lényegünkben égtek, Habár elismerés alig jut tinéktek. Érzéseinkről millió dal szálldos, Az életet pedig Ti adjátok! Ős Paradicsom emlékünkben él, Boldogság, bőség. Nyár és semmi tél... A férfi mellett végre megjelent a Nő És a folytatás: a család, a jövő! Csak a szív képes mérni igazán, Hogy párjában mily társat talál. Meglelte -e benne élete szépségét, Később tán meglátja: Nagy szerencséjét. Eszményi, érzelmi, mégis valóságos. Szeszélyes, tünékeny, biztos és jóságos. A gyermek első kincse, élő, szép reménye, Örökké megmarad féltett szemefénye. Férfi szemmel rejtély. Tán csalóka fény. Olykor a nagy bajban - egyetlen remény. Vonzó, mint mágnes. Mint áram - eltaszít. Sejtelmes félhomály. Máskor majd megvakít. Utánozhatatlan és elérhetetlen. Szerény kis hóvirág. Kék ég - mérhetetlen. Ha Őrajta múlna, nem lenne háború, Nem lenne elhagyott. Nem lenne szomorú. Máig sincs a helyén. Magasabb polc járna, El is fogja érni, senki meg nem bánja. Jó szíve úgyis csak javunk akarja, Éljen boldogságban apraja és nagyja. Nőnapra mindnyájan azt kívánjuk Néktek: Legyetek boldogok! Továbbra is szépek! Mosonyi György
Nyári éjben Döntő lehet e nyár. Tovább szakad a szál? Hol gyűlik több erő? Kiknél buggyan elő? Kiknek a kardja csorbul? Marad szolga a szolga, újra nagyúr az úr? Mire kiforr a hegy leve, kiknek lesz győztes éneke? Mikről az Ősök álmodni mertek, megértek az évek, a percek? A Magyar Lélek újra szétnézett, a nagyvilágba is beleérzett, lépett. Döngve, dongva, dalolva, harácsot, bűnöket taposva. A szíve lángolt, a lelke lángolt, ölelte, ölelte a szegény Világot. Istenünk Fenséges Ege alatt lépett, haladt és megmaradt. Nem engedett csábító szóknak, hitt e Nemzetben, a Lobogóknak! Nem önző céllal ment előre, de, hogy jobb legyen az élet jövőre. Emelt fővel, tisztán küzdve, a polgári lobogónkat kitűzte! A tisztább égen színes a hajnal, közösen elbírunk minden bajjal. Nem a szerzés a Vezetés vágya, hanem a Nemzet boldogulása! Döntő lehet e nyár, tovább szakad a szál? Hol gyűlik több erő? Kiknél buggyan elő? A dolgos, szorgos embernél? "Bűvész", spekuláns kezeknél? A hazugságoknál? Becsapásoknál? Langyos szelíd az éj. Felelj! Erről mesélj! Ha van még igaz az éjben, Mi győzünk, mint a mesékben az őszinték, a gyerekesek! Ne a terroristák! Ne a fegyveresek! Ne a rágalmazók! A dolgozók! A dolgozók! A dolgozók!!! Mosonyi György
Nyílt levél! Gyurcsány úr! Az ön folytonos hazugsága és esküszegése miatt forrong az Ország! Én békés tömegben tüntettem ön ellen! Kár volt a rendőröket bevetni, mert elszenvedik az önt illető utálat egy részét. Ez békés tüntetésként zárul - az ön mániákus hatalomvágya nélkül! - Ha lemondana, egy Nemzet ünnepelne! Mosonyi György
Nyílt levél az Elnökhöz! Elnök úr! Nem megyek messzebb Dózsa Györgynél. Talán csak Werbőczy hármas könyve jelent Meg e témában Önnél. A "Grófi szérűn" talán elmosódott Időhiánya, tán nem adott erre módot! Sok századot átugorva Nem is kenyerem a próza - Szép, hogy elítéli a hazugságot, De sok, sok magyar, ennél Sokkal többre vágyott. Jó erőd lett a Sándor palota, Ha le is fújta a tetőt a szél, Sokunk pedig, ennél Sokkal többet remél. Kérem: a Főméltóság címet Ne tegye végleg tönkre! Többet várunk! Mi nem magyarázunk, De erkölcsileg nagyobb bajt látunk, Hát vezető ne lehessen, Ki áthazudott éveket és Ilyen erkölcsi nullák Hárítják a felelősségeket, Hogy kicsiket mindig találnak, De fölfelé bűnt sose látnak! Tisztelettel: egy polgár, Ki Petőfinél lehetne Orbán, Werbőczyt tudja, olvassa Adyt És szárítaná népe könnyeit! Mosonyi György
Nyomorultak... Kiszolgáltatottakat nyomorítanak. Évtizedes befizetést kaparintanak. Lógósok hazudnak, hazudoznak. Van joguk régi sarcokat újra szedni? Nyomorult adókat semmibe venni? Kisemmizni öreg befizetőket, Gyermekeket, férfiakat, nőket?! Volt e, van e joguk elkölteni, Gazdag harácsolót, pöffeszteni? Vagy amit tesztek, harácsolás, Pazarlással vegyes, új sarcolás? Isten és ember előtt, nincs joguk! Beismerték; mondván: "ennyit tudunk!" Ha, csak ezt tudjátok: MENJETEK! Majd főbírók előtt FELEJETEK! A nép-izzadtság, nem lehet préda! Csak új vezetés lehet a biztosítéka! Gyurcsány! Takarodj! Másokkal hadakozz! Ne kisemmizett országgal, Öregekkel, fiatalsággal! Azzal, ki jó időben volt jó helyen. Várjuk, ki téged, rosszhelyre tegyen! Az a nap, szépséges nap lehet! Utcára tódulnak majd az emberek! Szorongatni fogják egymás kezét! "És ezt, már nem tépi senki se szét!" Mosonyi György
Nyugdíjasok! Egy árkot már betemettek; nyugdíjunkból bezsebeltek, ezzel egyenlővé tettek azzal, kik csalva szereztek. Nyugdíjasok! Nyugdíjasok! Ami sok, az legyen már SOK! A törvénykezés rabló sarca legyen jel az elszánt harcra! Hiába a kemény munka, az öreget agyon sújtja. Amikor már fogy az erő, most jönnek a csalók elő. Ellenállni! Ellenállni! Az ilyen törvényt le kell rázni! Most látod a valóságot: a milliárdos oszt "igazságot" Ha még egyszer megválasztod, családodat elátkozod! Ti vagytok a nagy-, nagy erő! Erőtök most jöjjön elő! El ne fogadjátok! Tüntessetek! Leszavazzátok! Tüntessetek! Leszavazzátok! Mosonyi György nyugdíjas
Nyugdíjasokhoz! Fiatalosak és gyengélkedők, Nyugdíjas férfiak, nyugdíjas nők! Ijesztenek Titeket nyugdíjasok! Hogy elveszíthetitek nyugdíjatok. Éhenhalással ijesztgetnek, Kiktől jelent, jövőt elvehetnek. Hogy lehet elvenni? Megmutatták; Bokros Lajost erre felfogadták. Nem a milliárdost kopasztotta meg, De, ki munkájáért jobb létet érdemel. -Bukott az Elnök. - Jött a Tanácsadó; Ez a világon, sehol el nem fogadható! Nyugdíjasok! Nők, férfiak! Kellenétek a luxus-baloldalnak. Ha megtévesztve rájuk szavaznátok, Maradna rajtatok a szegénység, az Átok. A szegényítést akkor rátették Bokrosra, Most mondtak NEM-et, Árva Magyarokra. '56-ot, egészben temetnék, Elegendő nekik, egy kőből-, vasból-emlék! Jelen vezetőjük - milliárd zsebekkel, Feleségem itt él, havi húszezerrel. Az Ő pártjuk eddig soha el nem számolt, Közös vagyonunkból, mennyit is harácsolt. Eladtak mindent, Napot az égen, Fuldokolunk Adósság-tengerében. Bátran szavazzatok hát, a Változásra, Rendszerváltozásnál Jobb Magyarországra. Gyermekeitekre, fiatalabb pártra. A Magyarságunkra. A népesebb Családra. Szavazzatok szegényebb fiatalra, Ne szavazzatok, múltból jött Álarcra! Szegény politikus a szegényt megérti, Milliárdos, főleg a milliárdját félti. Félti a vagyonát, félti a Hatalmat. Ezért terjesztenek köztünk riadalmat! EZEN SZAVAZÁSNAK LÉNYEGE ÉS ARCA ZSÁKMÁNYSZERZŐK ÉS A POLGÁROK HARCA! A mi múltunk tiszta! Becsületes élet. A munkánkból éltünk. Mindenki így éljen! Ezért kell szavazni. Az urnához menni. Magyarnak, Polgárnak, a Változásra tenni! Mosonyi György
Nyüzsög Amerika Nyüzsög Amerika Oroszország körül. Az Orosz hatalom biztosan nem örül. Dél Amerika veszélyesebb nekik. Korlátlanságukat ott, el nem ismerik. Vigyázz Amerika! Takarón túl, már nem érzel meleget! Ha meleget érzel, süthet olyan nagyon, Hogy mondhatja utókor: Jól lesült a havon! Az Orosz Nép, aki érdemel meleget. Történelmében fázott már eleget. Süssön rá Istenük Ortodox napja, Ki sokat szenvedett, a legtöbbet kapja. Kapjon becsületet. Vérét adta értünk. Kérem Istent! E tényt minél többen értsük! Mosonyi György