Mosonyi György versei





A RADAR!





Milyen Szolga az,

Ki a lustákra épít?

És milyen népesség,

Aki ma él itt?

Ki annyit nem tanult

Még a Demokráciáról,

Hogy oda kell menni,

"Minden" urnához!

Bedobni nézetét

Jó-szívvel, vagy

Dühödten,

Az egyik oldal győz,

A másik meghökken!

Mit tud a hatalom

Ilyenkor csinálni?

Azonnal elkezd,

Félremagyarázni!

Nem volt elég a

Don-kanyar?!

Nem pusztult még

Elég Magyar?!

Miért kell mindig

Odaállni!?

Miért nem tud itthon,

Magyart Szolgálni!?

Ha évtizedeket

Itthon tennének,

Akkor is maradna

Munka, temérdek!



Arról nem is beszélve,

Amit eddig tettek,

Azon az emberek,

Sokat elvesztettek!

Annyi mindent

Rontottak el!

Megint nem ők felelnek!

A történelem felel!

A Világ is megosztott:

Ki a terrorista?!

Ki Szolgálja Népét?!

Ki irtja??? Ki irtja?!

Egy lépést kéne tenni;

Így Szolgálni a Népet!

Ősi törekvéssel;

Függetlenséget!

Ősi törekvéssel;

Függetlenséget!

Eszébe nem jut annak,

Kinél az adó-pénzek vannak!

Csak a mindenkori

Nagyhatalmak!

Csak a szolgálat!

A Nép, meg jó lesz szolgának!

Pedig, ez az a radar,

Amit 40ezer ember

N e m  a k a r !

Aki akart, az elment!

Szavazott, hogy nem kell!

Mert ez az a radar,

Mit 40ezer gondolkodó

Magyar - NEM AKAR!!!





Mosonyi György




Radnóti Ahogy a pilóta nem látta, ez a komány se látja a vidéket, a baktert, a vasutat, nem találhat kiutat, mert ezer-milliárdokkal eltorlaszolták. A híveiket elárasztották, a Hazát kiszolgáltatták. A pilóta ellenség volt, Vörösmarthyról sohase hallott - talán. De ezek itt születtek, élősködnek e szegény Hazán. Nem kell Radnóti hívőnek lenni, csak az egynlő mércét elővenni és csökkenne a bűnszövetkezet. de a vezetés hazugság-halomba temetkezett. Őrtállóknak ott a "csókosok", kik a 30 ezüstöt millióban, milliárdban mérik és esküjüket szegték a kezdetektől a mai éjfélig. De éjfél után elvonul a "virrasztó éji felleg" a föld alól, sírod alól a szabadság tiszta kórusa felzeng. Nem lesz pilóta, ki bombát dobna e szent földre, mert ez a dallam itt marad örökre. A bakter majd új mozdony felé integet, de hiányzik, hiányzik sok gyerek. Már nem térkép lesz e táj, de felszentelt szabad Hazánk! Mosonyi György
Ady Endre: Dal a Hazugság-házról részlet: "... De egyszer majd meging a Palota, Földindulóbban, minél jobban késik S meghallhatja a közönyös világ Halottnak hitt lelkek ébredésit, A Hazugság-ház kap új lobogót Majd a Dunára lenéző tetőre, S addig, urak, tűzre olajat, Forverc, előre." Rajta Népem! Bármit gondolunk, beszélünk, ez az Ország addig a miénk, ameddig többségben éljük, ameddig magunktól, másoktól megvédjük. Századokon át, alig tartottunk össze. Ha ilyenek maradunk, így alakul örörkre. Kiszedik az utolsó filléred. Kit érdekel, ha a reggelt meg se éred!? Milliárdok mennek el reklámra, porhintésre, napi hazugságra! "A hőkölés népe" vagyunk? Tanulásra jár az agyunk? Becsületes munkára? Harcra, a megmaradásra? Vagy visszasírjuk a múltat, ezzel is lejáratva magunkat? Szegényebb népek többen lettek; A nagyobb családért többet tettek. Régi, régi gond az egyke. Szinte tragédia az egy se. Ha egyáltalán. Ha akar jobbat, Mindenki szavazzon, ha szavazhat. Ki hazugra tesz igent, azért a gyermek, az unoka fizet! Aki hitelt, új hitelből fedez, szinte álomkóros; nem is ébredez. November 4, december 5, Átok ült a Nemzet fölött. Új eszme és -tett; új gondolat teheti jobbá sorsodat. Ha fele gazdag, fele szegény, ott az árok; Itt a nyomorgók, túl a herdálók. És keresztbe-kasba árok, vágat! A Nemzeted szolgáld! A Hazánkat! Politizálni, Népet szolgálni annak van joga, Ki SZOLGÁJA a szegénynek; nem ostora!!! Rajta Magyar! Rajta! Készülj fel a "harcra"! Le a hazugokkal! Szavazz az igazra! Mosonyi György Rákóczitól, napjainkig /Jókai Anna beszéde után/ Vérünk égette ki a zászlót! "Átfújta dermesztő novemberi szél." Kínzása máig él. Haynau pribékek itt élnek. Csereberélnek. Jól élnek. Fizettetnek a szegénnyel, amíg lehet, de sohase fizethettek eleget. Mi ilyenek vagyunk. Hamar megbékél lelkünk, szavunk. Ha a hatalom ránk kacsint, az élet szép lehet megint. Mégis hallik olykor a tárogató. Csak szabadon élni lehet jó! A Nagyságos Fejedelem is segített ezen; de nem vehetett erőt a Habsburg seregen. 1848: Hősies harc. Nem volt hátra arc! Csak amikor a koronát a Habsburg fejre tették. A bölcsek. a politikus elmék. Orosz lövészárkok, balkáni, Olasz, no meg egyéb álmok. Haltak véreink. Apáink, testvereink. És az "ellenség". A háborúból máig se elég. Nyomorultként néztünk fel az Égre; Az Úr maradt az ember maradék reménye. "Békíts ki Magaddal s magammal, Hiszen Te vagy a béke." ... A fasiszták oldalán. A "Csendes Don" nekünk is százezres halál. Fellobbant lángunk '56-ban. A Pesti Srácban, a Mártírokban. Vérünk égette ki a zászlót. "Átfújta dermesztő novemberi szél". Kínzása máig él. Haynau pribékek itt élnek. Csereberélnek. Jól élnek. Fizettetik a szegényt, amíg lehet. De sohase fizethet eleget. - Tegnapig - Mert hangosan; összebújva szól a kürt, a tárogató újra, újra. Segít az Úr, az ember fő reménye, és hihetünk tanult fiatalok seregében! Nem hagyjuk a Hazát! Az embert, a szegényt! Gyertek! Erősítsük a Haza Seregét! Mosonyi György
Rákos patak Csörgedez a Rákos patak. Ölel napfényes falvakat, Ölel napfényes falvakat. Partján ifjúkori álmok. A régmúltból vadvirágok, A régmúltból vadvirágok. Fűznél folyik, égtől kékül. A határba belebékül, A határba belebékül. Csobog, rohan, kanyarodik. Csillog, egyre tágasodik, Csillog, egyre tágasodik. Egyszer csak, beton a partja. Toronyház tükrözik rajta, Toronyház tükrözik rajta. Fogy a mező, nő a város. Ház, a másikkal határos, Ház, a másikkal határos. És a roppant házak alatt Nő is, fogy is a kis patak, Nő is, fogy is a kis patak. Új forrása nincsen néki. Vizét az ég szűken méri, Vizét az ég szűken méri. A házak meg, sokasodnak. Új, s újabb forrásból buzognak, Új, s újabb forrásból buzognak. Így lesz kisebb, kedves kincsünk. Ház-tengerben, kék ezüstünk, Ház-tengerben, kék ezüstünk. Partján egyre többen laknak. Ő marad kicsiny pataknak, Ő marad kicsiny pataknak. Ház-tengerben kicsiny patak. Örök, vidám tavasz marad, Örök, vidám tavasz marad. Mosonyi György
A régi nóta!? Jogosan merül fel minden emberben, Ha igazságot keres, bármi rendszerben. Ha nem találja, bírálja; Reformálná, talán megpróbálja. Akik félrevezették itt az embert, '56. november 4. után találtak "reform" rendszert. A szovjet haderő annyit tehetett, Új gyarmatosítást teremthetett. Akik kiszolgálták, utódok által itt uralkodnak. Míg nem adunk látást ezernyi "vaknak". - Többségünk szerint, már látunk; Ki is rajzolódik fényesebb világunk, És ilyen nagyszámú Ellenzéket, Ennyire félre nem söpörhetnének. Percenként betonoznák be magukat. Nem reformálják meg gondolkodásukat. Vastagodik szemükön a hályog, De keményebb, korszerűbb az Ellenzéki vályog! Terrorjuk, a mérgük, dúlva - dúl! Az Ellenzék újul. Már újra új! November 4. Pálforduló. Belőlük lehetett áruló! Ki elhatárolta magát, Tűrt, tett, szolgált Hazát. Remélve vitte a fáklyákat, Amit tiszta szemű láthat csak! Ki állampénzen, Államot rabol, Szociális - témákról is újított dalt dalol. Közben, a vagyonát gyűjti egyre, Mit Te el se képzelsz, azt ő, már eltette! Teljesen karvaly-tőkésként dalol, A szociális érzés, már elment valahol. Táncol, hogy követnéd tánclépéseit, Elfelejtve, hogy többször lépre vitt. Hogy "nemzetközivé lett", vagyon és nyomor! Hogy élet és igaz, mennyire elromol. Demokráciát mond. Diktatúrát nevel! Korlátlan pazarlás, életet vesz el. Beteget terelnek. Davaj! Davaj! Betegek zokognak. Jaj nekem! Jaj! Orvos az utcán! Kórháza eladó! Győz a hazugság! Győz a betegadó!!! Ki ne ismerne rá a bábeli toronyra!? A beteg sorszámot kap; valamikorra!? Ez, már a kifejlet; November 4. után! Mi volt? Meg-, megszakadó uralmuk csupán! Kell az emlékezet! Múltunk, hová vezet!? Ki kap bizalmat; kinek nyújtunk kezet!? Ha nem fogunk össze, Ez marad örökre! Meg kell találnunk már, Népünk igazát! Meg kell alkotnunk, a jobb Magyar Hazát! Mosonyi György
A régiek bilincsében Diktatúra! Résztvevő tagok! 2020-ig, semmi jogot se kapjatok! Kivéve, hogy éltek szegényen, mint a Népem! Mert ti löktetek minket mélybe, Unokánkat is, szinte, kétségbeesésbe! Csak az öncél, csak a személyi nagyság?! Semmi a közös, semmi a szabadság?! Ti, kik a "közösségért" hajdan, kiálltatok, Néktek hiába kiálthatok? Csak a hazugság, vagy vakság, Nékünk a bilincs jár, a rabság?! Az aranybetűs '56., Még mindig csak terrort kaphat?! A KISZ utódok, Pünkösdi tapsot kaptak? Hatalmat, jólétet kizsarolhattak?! Beteget, szegényt kell mára terelni, Eddig és ezután, mindenét elvenni?! A Kádár-adósság, kisebb lett mára? Többszörösét rakták mindannyiunk vállára! Kádárnál, még volt "krumplileves"! Mára az is "keves", az is "keves"! De, kinek javakból többszörös juthat, Dicsérheti a rendet, találhat kiutat! Sohase lesz naggyá Európa, Ha rossz zsebbe kerül a Népek adója! Vagy, csak nálatok lehet jó helyen, Mondhatjátok: "Ez is az én zsebem!" Ha gyenge az erkölcs, és csak a jog a pajzsod, Győzhet mindőnkön a diktátor akarnok! A rendőri bűnök megmutatták, Hová is jutott mára ez az Ország! Már nem is tábornok, ki terrort vezényelt, De a fő felelős, csak ő kell tinéktek?! E Néppel mindent meg lehet tenni, Csak szeretni nem! Nem szabad szeretni??? Képesek vagytok várólistára tenni; Kórházat bezárni, orvost elküldeni? Az Országból mára, kormánynegyed lett. A negyedben terror - hatalmi emberek! A háromnegyed, meg zöldül, kékül, Amíg gerince van, addig ki nem békül! Sír, zokog a szegény, pusztulnak betegek, Vérükből építnek kormánynegyedet!!! A "takarékos állam" is hazugság! Álom!? Ez, a többség előtt, régóta világos! Hihetjük: összefogva, sok, sok kicsi láng, Fekete éjt űz el, a tisztább világ!!! Mosonyi György
Rejtelem Honnan is jött az ember?! Senki se vállalja. Az előzményeket, még senki se láthatta. "Lejöttünk a fáról!?" De hogy mentünk oda fel!? Erre pontosan senki nem felel. Az Isten teremtett. De valyon miből? A bolygó-közi űrből? Szinte semmiből? Mert már itt vagyunk. A világűrre néz agyunk. A műholdak arzenálja a távolságokat nincs aki belátja. Mi az, mi lelkünket megfogja? Vagy kicsiben a világűrt elénk hozza? Semmi! Ennek ma még így kell lenni! Kémiai elemek, roppant terek. Sehol hancúrozó gyermekek. A nagy hódítások idelyén embert láttunk, boldog kis szigetén. Körülötte az állatok, szerény, egyszerű, de - élet. Világűr! Mit kezdjek tevéled?! Parányok és roppant bolygók. Óriás napok. Csillagok. Sehol ördögök, Angyalok. Szemünk a semmibe belefárad. Valami életet vár e század. Valami emberit a sok fényévnyi távon, ami tán túlmutat életen és a halálon. De csak a Ködök, a Spirálok, sehol a jó és a rossz királyok. Már a fényév beláthatatlan, ez a tér megfoghatatlan. Még nem is tudjuk miket, kiket keresünk, mégis, felfedezők leszünk. De valahol, mindenek fölött, az Isten, miért is rejtőzött?! Kiállhatna az emberiség elé; Elég a gyilkolásból! Már nagyon rég elég!!! Amit kutattok messze van, de itt az élet! Ezt éljétek meg, békében, tisztességben!!! Mosonyi György
Rendőrök - Önkormányzat - Mónika... 2 gumimat kiszúrták, míg Postán voltam. Volt éppen tartalék, hozták gyorsan. 4 kerék, abroncsra ment, annyira kivágták, A rendőrök a tettest, máig se találták. A kocsimat ellopták, mikor levizsgázott, Rendőrség tettest, kocsit, eddig még nem látott. Figyelmezést kaptam: lejárt a papírom, A molesztálást pedig, nem tűröm, nem bírom. 100 000 büntetés; többször kiszabható, Ha ellopott kocsi könyvét le nem adom. Határozat. Zsákmányszerző. Alul: Önkormányzati jegyző. Építkeztél. Építkeztél. Készre sohse jelentettél. Fizess többszörös tízezret, Önkormányzatot ízlelhetsz. Ez a "Cég" is hímez-hámoz, Időben alig-alig határoz. 1-1 papírt letagad. Lakosság! Védd meg magad! 1-1 papír nem ér oda, Tán hiszékeny, ostoba. Azt képzeli: szolgálják. Pénzét el nem zabrálják. Néhány hóra kátyúznak, Pénzek zsebbe, átcsúsznak. Határozat. Ez se téves: Átmászott a kerítésen! -A szomszéd mondta. Haha-ha! Ellene volt írásbeli panasza! Te voltál a panaszos! Ezért szépen meglakolsz! Nem folyt jogos pénz közösbe! Kivizsgálás: Eltörölve! Helyszín-szemle: A jegyzőnek percek alatt elment a kedve, És eltűnt. Csak a szél, a jogtalanság - hegedült. Meg van írva: Nem ver bottal. Az Úr, csak Határozatokkal! Áprilisban kocsit loptak, Többször Határozatot hoztak; Az idén is hoztak egyet, Nem azért, mert a kocsi meglett! Nem lett meg - azóta - soha, Csak a bürokrácia. -Mennyi pénz kell Önkormányzat?! Ezret adjunk?! Vagy csak százat?! Ellenőrzést! Ellenőrzést! Zsákmányszerzés - ki-seprőzést! Ellenőrző kedves fején: édes-édes bóbita. Keresztneve: Mónika!!! Mosonyi György
Rendszerváltás Rendszerváltás, ha kevés a szegény, Van munkahely és megél a nép. Polgárság, ha polgárok leszünk, Nem napról - napra tengetjük életünk. Ha a szó igaz, ha szent lesz a szó, A politikus, csak akkor odavaló. Ha ellenőrzés nélkül se szívja meg magát, Úgy él, mint más, elhihetjük szavát. Ha abból él, hogy minket képvisel, Hozzánk hasonlóan, sok mindent elvisel. Nevezhetetlen a csápos polipkar, Mindegyik vért, magyar pénzt akar. Lehet tőke, butácska hódolat, Diktátornak ne küldjünk bókokat. Még nem diktátor? De azzá tehető, Talpnyalás, öndicséret, s a gőg. Elszámoltatni. Honnan a vagyon, Lehet, hogy zsarolták, lopták valahol. A gazdagodás nem bűn, sohse az, Csak a törvénytelen, a jogtalan. A béresektől lehetett a legkönnyebben lopni, Ami el nem veszett, még vissza kell hozni. Botránkozz meg és szívedhez kapj, Ha mindent eltűrsz, egy csorda tagja vagy. Elveszhettek, ha nem szól a szád, Elvesztheted félig veszett Hazád. Elveszhettek, ha nem szavaztatok, Elveszhettek, ha otthon maradtatok. Elveszejthet, az utólag dünnyögés, Míg foly a sör, folyik a fröccsözés. A Bokros-csomag is megmutatta magát, Mindenkit sújtott, sújtotta a Hazát. Ha azt mondod: Bölcs volt, -én oktalan, Mondom: Ezerszer folyt annyi jogtalan. -Százalékban méricskélnek bért, Csak morzsák hullanak a szegényekért. Milliós vagyonok, jövedelmek mellett, Kétszer tízezerre, sokaknak nem tellett. Kétszer tízezer, ma még sokaknak álom, Csak ennyiből élhetsz, - így állj meg két lábon. Milliárdok szöknek, osonnak a vámon, Milliárdok mennek át szegényhatáron. Valaha, sőt most is vándorolt a nép, Nem vándorol akkor, ha itt is megél. Ha aktív leszel és szólni fog a szád, Mindenkinek jobb lesz és itt lesz a Hazád! Mosonyi György
Rombolások Építés előtt rombolni kell? Ezt, a választások előtt és Öszödön, miért nem mondtad el??? Miért hagyhatja el minden hülyeség a szádat? Hol van mindezért a bocsánat! Bocsánat!? Hogy a Parlamentben 40 percig mondtad??? Kellett volna egyetlen, nyilvános, őszinte mondat!!! Sokan vagyunk, ki a jobb modor érdekében, Nem minden hazugságot vágunk durván, mások szemébe! Feljogosítottál hát, rombolhatunk végre! Mit hazug mondott és tett, semmi se érvényes! Amit ma tagadtok, nem is oly sokára, "Tyúk is kikaparja, kutya is kiássa"!!! Hát illegálisan vagytok szabadlábon! Mars ki a politikából! Elég a hazugságból!!! Szószátyár vagy! "Magadtól" mész a falnak! Míg rombolsz, addig is betegek, szegények halnak!!! Először tervezni, Utána szervezni! A nyilvánossághoz, emberek elé menni!!! A tartóoszlopokat, csak utána kiszedni!!! Mosonyi György
Romok Túl nagy volt nékünk Nagy Magyarország, a Hitünk, erőnk meg túl kicsi. Nem számoltunk vele egyáltalán, hogy valakik, valahogy, majd elveszik. Túl nagy volt az úri galádság és kevés volt az Iskola. Mire feleszméltünk és fogadtuk: "Nem nem soha!" Mostani helyzetünk ugyanaz! Túl sok ember került utcára. Túl erősek az idegenek, túl sok Kórház, Iskola van bezárva. A sínek ellen, a folyók ellen, túl erős a szerző áradat. Építs! Ne ronts! Oda kell tenni a szerzést megtiltó zárakat! Túl sok lett az "úri" hazugság. Ha láng lobban a "Grófi szérűn", Ugyanúgy zokog a koldus sereg és az "úri" kár megtérül. Ugyanúgy némák a harangok, az "úr" hazudik, ostoroz, ugyanúgy becsapnak, rászednek, felkért "tanár" hamisan szoroz! Annyi ember került utcára, köztük Tanítók százai, ezért a tanulatlanság ennyire erős lett mára itt. Itt mindíg volt kibic, mikor a normál, vesztett esélyre mutatott, hogy a nagyhangú "fő-, főalak" megint és újra hazudott. Mindenki tudta, mikor a vakság a Don-kanyarhoz vezetett, az akarnok hiába üvölt, az a háború is elveszett. Új pénzek hullanak "zsebeseknek", kiknek van pénzük bőven és ettől, a szegénnyel szemben, évekkel előbbre állnak időben. Itt omlanak a régi romok. Büszke másságok, cigányok, koldusok és akik fölött nincs fedél... Megosztani! Uralkodni! És dühöngva fúj a halotti szél! A határon túli Magyarok, ott a mások Őket tisztelni! Azt a Magyarságot!!! Védeni, Aki a mai napig Magyar! De a hatalom, cirkuszt akar!!! Közbiztonságot! Ne ciruszt, "büszkét"! Családot óvni! Szívünk csücskét!!! Túl kicsi volt nekünk e kis ország. A Hitünk, erőnk is túl kicsi. Nem számoltunk vele egyáltalán, hogy valakik, valahogy majd elviszik... Mosonyi György
Ronda Ronda kis hernyó vagy szívem. Undorító kis féreg. A józanság beszél belőlem, Nem a fuldokló méreg. Amíg szerettél, szárnyadon, A boldogságunk lengett. Hogy elhagytál, megváltozott A könnyű, tiszta termet. Éljél csak üde levélen. Egyszer volt lepke álmod. Elvitted enyémet és talán, A magadét sem találod. Mosonyi György
R Ö P L A P Elrabolt Ünnepek Sortüzek dörögtek. A vér fröccsent a falra, a kőre; Szívekbe, agyakba. Emlékeztetőnek. Tankok döntötték el a tegnapot! Annyi Hősünk, Kedvesünk halott. Utódok éljeneztek új elnyomásnak. Közülük '56-ot mindmáig gyaláznak. Melyik Nép mondta, hogy: "Esküszünk!"? Hogy lélekben egy lehet még a Nemzetünk!? Verték, kisajátítják Ünnepünk. Esküvésekre, pénzszerzésekre odaállnak, De nem szolgálnak! Népet nem szolgálnak! '56. hívő porlad a mélyben. Leverő utód áll az emelvényen. Díszben, az Operában. Első és hiteles a hazudozásban. Előtte vonják fel a Zászlót. A Parlamentben ő mondja a zárszót. Kisajátítja, szétveri Ünnepünk. Melyik nép harsogta: "Esküszünk, hogy rabok tovább nem leszünk!" A Népet nyúzza, fizetteti. Pazarol. Kormánynegyed, önreklám kell neki. Az unokánk is adósságot fizethet. Nem onnan vesznek el, ahol "szereztek". Úgy változtat: harácsolásra fátyol! A szegénységből te, ki nem mászol. De aki "ügyes" volt, orozva gazdagult. Szentté avatva a múlt! Melyik Nép harsogta: "Esküszünk! Gyurcsány takarodj! Nem kellesz nekünk!" Ha a Nép nem tanul, visszafelé halad. A tandíj ellen, hát hallasd a szavad! Mert napszámos leszel! Fel nem emelkedel! Csak, ha a tisztaság győz a Nemzeten! Tízezer tiszta lobogó alá! Új harcmodor kell! A népszavazás!!! A népszavazás mutatja meg, Nem győzhet rajtunk verő sereg!!! Nem győzhet rajtunk hazugság tábora! NEM! NEM! SOHA! Mosonyi György
RÓSEJBNISNÉ Nehéz az asszony élete; Rósejbnis ügynök él vele, S a hócipője van tele. -Csak ülök, - mondja - mint tülök, A Biztosítóra fütyülök. Hozzál több lóvét énnekem! És könnyebb lesz az életem. -De asszonykám, ezt nem lehet! A Cégem, csak akkor fizet, Ha folyton - folyvást alkotok, Kötést, kocsi-derékkal hozok! -Majd beverem én a te fejed! Ha nem én vagyok a te életed! És miket morog majd a gyerek, Ha nem kap mindenből eleget! Kötni, azt én is tudok! Ha nem kötök, akkor horgolok. Hozzál több pénzt! Légy ügyesebb! Ne engem győzz! Győzz meg ügyfelet! Akkor érdemelsz engemet, És megszépíted az életet! Mosonyi György
A rosszat... A rosszat ne nevezd soha jónak. A fekete, nem fehér. Légy tárgyilagos és józan, Ha elér a siker, vagy el nem ér. Nem is olyan könnyű dolog. Örülni másnak, hogyha száll. S nem csüggedni, hogyha terád, Fortuna sohse talál. Mégis, mégis maradj csak józan És ember, ha talán nehéz, Csak így bízhatsz, hogy érdemelt Sikered, végül is elér. Mosonyi György
Rosszkedvű forradalom Rosszkedvű nép. Rosszkedvű forradalom. - Felizzó szenvedélyek. A múlt kusza szövevénye áthat; A ránehezült teher temérdek... S a gyors javulás reménye áltat. Még visszalépsz, mert sár, Ragacs, cipőd lehúzza! De szárnyalnál bohó lelkeddel, Csalfa egekbe, újra! És vádolsz és szórod Százfelé az átkod, De a békét, sem magadban, Sem másban nem találod. Dolgoztál, tettél, Ha dolgoznod kellett. - Most visszatért ősi átkod; Közönyöd, fásult rosszkedved. Pedig nem vagy Isten, Ki teremt 7 nap alatt új Világot! Hallgatsz a szóra, sok uszítóra, Ki szítja, éleszti rosszkedved. Sok vezetőd is, időt rabolva Halogatja a döntést, a tettet! - Akkor sincs jogod rosszabbá lenni, Mint voltál annyi éven át! Hisz emelne a történelem és most, Építhetsz egy új Hazát! Demokrácia, nincs Nélküled! Ha nem vagy aktív; hát sohse lesz! Szóljon a szád! Dolgozz, vitázz! Európába, így mehetsz! Mosonyi György
Rozalinda Virágsziromban jöhetsz a lépcsőn, Szép kilátású zöldellő lakomba, Szeretet fogad, a környékből árad, Így ölellek vénséges karomba. Kitekintve, szépséges a táj, A természet szeretetét érzed, Megsejted, hogy mindenkinél jobban, Én becsüllek, én szeretlek Téged. Felhők szállnak, elszállok már én is, Ha felhőt látsz, jussak majd eszedbe, Ha kél a Nap, ha éjjeli csend lesz: Te voltál az Élet-életemben! Mosonyi György
Rozálka Mélyebbről jöttél, mint a Föld. Magasbba vittél, mint az Ég. Hagyjatok együtt még Egek. Ne még, ne még, ne még! Gyönyörben úsztam Véled el. Túl az Óperencián. Reánk borult tündér lepel, Égett protuberanciám. Gálya siklik, a szél segít. Ringass, ringass én angyalom. Míg égünk a világ ölén, Lelkünk az égben andalog. Az Univerzum csak pont, parány. Boldogságunk az óriás. A himnusz, tücsökcirpelés, Mit érzünk: Igaz álmodás! Mosonyi György
Rozálka szüli-napjára ! Ha elnyílik a hóvirág, Tavaszi nap ragyog reád. Kis hóvirág, nagy remény, Elmúlt, elmúlt már a tél! Mosonyi György
Rozálkához... Te fedeztél fel engemet, Járj jól vele, ha szeretsz. Álltál a "sarkon" - pult mögött, Áruk a boltban és fejed fölött. Glória fénylett, tetszettem néked. De nekem volt elég zűröm És még nem tették ki a szűröm. Ám egyszer, később hozzád csengettem, És azonnal a karodba estem. Ilyen szép, lelket még nem láttam, Szép testet, kire mindig vágytam. Ha nagy leszek, megköszönöm néked, Ha kicsi, azzal is beérem, -Élünk boldogan, békességben. Mosonyi György
Rozálkával... Egy őszülő fára rásütött a Nap, A levelek az óta nem is hullanak. Tél vette körül, de megóvta a Nap, Nem jutott el hozzá a hideg, a fagy. A Nap nem nyugodott, mindig ott maradt, A rügyek, levelek, mindig hajtanak. A fa, a hegyélen, ma is békén él, Viruló élete csodáról mesél. Szeretet tett csodát, az éltető sugár, Akire ráragyog, a Teremtő vigyáz. Keresd és megtalálod boldogságodat, Így éled szépségben élet - álmodat! Mosonyi György
Rozmár Ki áll a Hosszúmezőn, Szöszi dombor' faránál? Mindenki fölött messze néz, A napsütés sugaránál? Rozmárunk Ő, a hős vitéz, Nem űzi Őt semmilyen vész, Hát fütyül Ő köszönni, Kellemesebb a saját Fényében tündökölni. Ő csiholta ezt a fényt, Mi soha el nem alhat, Mint gránitszobor ád új esélyt, Gondolod - saját magadnak. Ennél fontosabb mi lehet, Hogy Világ-közepe légyen, Jól érzi magát odafenn, Mint pók a kezdő légyen. Mosonyi György
Rózsákkal... Rózsákkal hintem be utad, Kocsid, csak tapossa szét. Ha örülnek, sírnak, Csak Te halld meg, Szívem örök üzenetét. Mosonyi György