Mosonyi György versei





A sakkozásról

 



Ha még fiatal vagy, tanulj meg sakkozni jól.

Könyvből, természetesen és jó tanítóktól.

Mesterektől, barátoktól és el ne feledd soha:

Légy tudósa, művésze bár, - dönthet a pszichológia.

A küzdés, a szellem, a harc, a mérlegelés, döntés és idő,

Az anyag, a tér, a tempó, e küzdésben sem lebecsülhető.

De ne a harc álljon példaként,a gondolkodás, a kombináció.

Kötetnyi lényeg, egy lépésben. Megragadni azt az egyet,

Mely akkor a legtöbbet rejthet,

Tudás kell ide és lelkierő. De sok lépésből áll a sakk,

Sok jó kell, míg meg nem lesz a matt.

Van jó lépés, de lehet még jobb,

Van rossz, de a legfőbb rossz, a csüggedés.

Hát józanság, önuralom,

Ezerszer igaz itt a mondás: Ez a legfőbb hatalom.

Akkor add fel, ha mattot kaptál,

Ha mindent, mindent megpróbáltál.

Mert sok a váratlan csattanó,

Ki még vesztve is csapdát állít, remire ment,

Mit későn számít ellenfele, az SAKKOZÓ.

Hidegen mérni, helyzethez érni,

Az állást, többször is megítélni,

-Ítéleted akkor lesz jó.

Tanulj hát, hogy tudd, mit tehetsz

De csak akkor játssz, ha szeretsz

Sakkozni, mert a sakktábla hadserege, katonája

Azt szereti, azt szolgálja, ki idejét nem sajnálja.

-Hátraarcok, taktika, számolás,

Új terv, védelem, ellentámadás.

Fenyegetés, ha van mód és van mivel,

Nagyon gyakran nagy csodát művel.

Működjön össze minden harcosod,

Az egység nagy erő, itt is láthatod.

Ki mindenben jobb, mattot majd az ád,

Az Ő himnusza zeng, Neki szól a "VIVÁT!"

A számítógép ugyanazt teszi,

Nagyon hasonlóak az elvei.

Röviden hoz több kombinációt,

Sakkozni hasznos, sakkozni jó!

Sakkozni hasznos, sakkozni jó!

 



Mosonyi György




Sándor! József! Benedek! Ó Sándorok! Ó Sándorok! Tavasz. Nők, édes újborok. Szívünk sugárzik, megremeg, Tavaszba léptünk, Emberek! Ó Józsefek! Ó Józsefek! Hozzatok sok, sok meleget! Professzorok. Jó emberek. Szegények, vagy Managerek! Álmodozva járjatok, Csak szépet, csak jót lássatok! Benedekek! Benedekek! Kérünk mind benneteket, Sándor, József, Benedek, Hozzatok sok meleget! Virág nyíljék az ágakon, Hevülő szív az ágyakon, Tél után tavasz, kikelet, Pajkos nő csókol, csipeget, Engem is, nemcsak Titeket! Aki fukar és mit se tesz, A meglévőből is elvesz, A didergőt nem szánja, Ördög gyújtson alája! Sándor! Jóska! Benedek! Névnapon sok, sok örömet! Nyáron, nyárson sült ökröket, Ősszel arany fürt őszi báj, Télen meleg tűz, nagykabát! Isten éltessen bennetek: Sándor, meg József, meg Benedek! Mosonyi György
SÁNDOR NAPRA Mindig volt Sándor ismerősöm. Most már van Sándor barátom. Ha nem tudnánk tavasszal ünnepelni, Majd megünnepeljük nyáron. Nyár az, mikor az embernek kibomlik minden virága És estéről estére már nemcsak Övé az ágya. Nyár, amikor még éber az emlékezet És érzi, hogy újból kapott segítő-ember kezet. Nyár az, ha béke leng körül, nyár az, ha jó itt Neked. Ha úgy érzed, tudnád még élni e kemény, de szép életet. Utóirat: Télen írtam e verset, mert késni nem akarok; De úgy érzem, törhetem nyakam a kemény és csúszós havon! Mosonyi György
Sápadt vagyok Sápadt vagyok, Jól áll nékem a hullaszín, Ha simán megáll A szívem, úgy halok, Elmondhatom, miként az Életemben: Elegáns, igazi Öreg halott vagyok. Sajnos, rövid ideig Lesz ez így. Jő a kemence, Füstté válok én, Mi megmarad: Egy marék hamu, Kis tűz hazámért, A hamu rejtekén. Mosonyi György
Sárga diólevél... Sárga diólevél színe Van egy őszbe hajló fának, Akárhogy is, akárhogy is, Vége van a múló nyárnak. Akárhogy is, akárhogy is, Vége van a múló nyárnak. Elő-, előbukkan a nap, De ha elmegy, ködök járnak. Akárhogy is, akárhogy is, Vége van a múló nyárnak. Akárhogy is, akárhogy is, Vége van a múló nyárnak. Vágyom ringó lépteidet, De felém is ködök szállnak, Akárhogy is, akárhogy is, Vége van a múló nyárnak. Akárhogy is, akárhogy is, Vége van a múló nyárnak. Perzselve ég még a szívem, De köd hoz rá fehér fátylat, Akárhogy is, akárhogy is, Vége van a múló nyárnak. Akárhogy is, akárhogy is, Vége van a múló nyárnak. Mosonyi György
Saturnus Ha Gyeneseit nézem, hírek szerint tollamra idézem, megértem, kik jogot tagadnak, saját zsebszerzést mondogatnak. Gyenesei ilyet tehet?! De azért miniszter lehet?! Másik példára se kell várni, polgármester lehet akárki?! E sorok írójának véleménye: lehet a jog, a jogtalanságok gyűjteménye!? Ezért a Magyar jogrendszer a felelős! A köztársasági elnök a jogi csősz. Tömegével enged át kétszázas akaratot! Ezzel valójában mit is akarhatott?! A hivatalokból, csak olyan levelet küldenek, a paragrafusokkal teljesen lehűtenek. Ilyen ez a kurzus. Látható, hogy ez egy Saturnus! Jogász gyűrű körül, az ország elmerül. Míg a kicsinyesek hada dúl, az élet, teljesen elfajul. A szerzés áttör árkon-bokron, nincs élet, Haza, nincs már otthon! Mosonyi György
Sebek Minden fának vannak sebei; De csak az élhet soká, Hajthat új és új ágakat, Kinek sebei jól hegesednek. Mosonyi György
Segíts magadon... Bírálom a FIDESZ szervezését. Hogy a szó nem válik jóra, mert egyszerűen nem válik valóra A 3 éves költségvetés a 2 évest idézi. Ellenőrizni 1 évet is nehéz, hogy gondos, tiszta e a kéz? Az eddigi rendszerek nagy rákfenéje: sok kéz a kótya-vetyét idézte. Ellenőrizni rendszeresen kellhet, vagy percenként, mert a szú perceg! Mire utolérnénk a "járaton", hát ő vág nyakon! Olimpia? Ha lesz fél tucat stadion! Foci rendezvény? Ha valós foltok lesznek a focikon! Ha nem úsznak el pénzek, mint a sóhaj! Ha beléjük lehet majd kapaszkodni. Ha az önkormányzat több lesz, mint társaság, főleg a lakosnak, nemcsak önmagának darál. Ha az ég körben Nemzeti színben ég, és a vélemény, a tett, kevésbé lesz sötét. Ha a cigányban szorgalmas embert tisztelünk, ha a tisztaság körül lesz büszkeség, ha a jólétben együtt is résztveszünk, ha tesz is valamit a Magyar Honért. Ha sűrűbben hívnak zászlós Magyarokat, hogy kifejezzék, váltást akarunk itt, és jól meg lesz szervezve az erő is. Nemcsak a "balközép", a józan, tiszta Hit. Ez nálam nem jelenti azt, hogy árulókra adhatnám szavam. Az utód-utódok csődbe vitték a jót, nagy adósságba a hiszékeny Magyart. Ez gyermekeink szörnyű jövendője, ha a ma nem tesz ellene. Évtizedek múltanak felettünk, és itt bűzlik a rohadás szelleme. Nem a régi, mi jót is felmutat, hazug harácsolás jelez új utat. Ellenezni szabad, de sohase lehet. Csak Nemzeti oldalra tenni x-eket. 10 000 lobogó átfedi a bajt, mit ellenség okoz, a rágalmazó zajt. Javítna mind a szervezésen, javítna a Nemzet érzésen. Aki mást akar, felejtse hamar, ha csatázva is, maradj Magyar! A koalíciós becsület lejárt! Hiába szól eltérő hangú báj! Ne higyj! A szegénynek itt a magyar tájon sorsa égetve fáj! "Segíts magadon, Isten is megsegít!" Mosonyi György
Semmi baj... Semmi baj. Csak múlik az idő. Semmi baj. Csak száll az ifjúság. Semmi baj. Mert úgy szeretlek Téged. Semmi baj. Ezért szép a Világ. Semmi baj. Míg engem így szeretsz. Semmi baj. Ha száll az ifjúság. Semmi baj. Míg így ölel karod. Semmi baj. Így szép a nagyvilág. Mosonyi György
Semmit sem érsz Semmit sem érsz, Ha nem mondasz nemet. Ha folyton csak elhajolsz, Mint a nád. Sudár, erős tölgy Sohasem lesz belőled, Hiába nevelt Édes jó Hazád. Semmit sem érsz, Ha sok nálad a nem. Ha ezerszer nem hajolsz, Mint a nád. Hamar eltörsz Oldal-, vagy szembeszélben. Hiába óvott Szegény jó Anyád. Mosonyi György
Sérvműtétre emlékezve Orvosok kardala: Vivát! Itt a Böngésző Brigád! Vivát! Itt a Turkáló Brigád! Mi disztingválunk! Csak aztán vágunk! Selejtezünk, ha úgy találunk! Vivát! Itt a Metélő Brigád! Mi belevágunk a közepébe, És belelátunk, minden vesébe. Vivát! Itt a Metélő Brigád! Mi csak metélünk! Sohase herélünk! Vivát! Itt a Metélő Brigád! Műtősök kontrája: Mi kérem, nem herélünk, mi csak metélünk! Ezért a kis szívességért, semmit se kérünk! Nem vágjuk a zacskót - ami benne van, De a sérvet, bizony - elkötjük vígan! Ez, tehát nem herélés, ez, csak metélés! Jó éles az olló, jó éles a kés, Ez kérem, nem herélés, ez, csak metélés! Nem vágunk le mindent, ami csak kilóg! Csak azt, ami káros és nem a bogyót. Ez kérem, nem herélés, ez sérvmetélés! De, ha a beteg téved, rossz felé mutat, Akkor, a Szi - Kés is másfelé kutat! Az már kérem akkor nem sérvmetélés, Akkor mondjuk, kérem, hogy volt egy herélés, Akkor mondjuk el, hogy ez, már herélés! Műtöttek kardala: Vivát! Vivát! Turkált bennem, egy egész Brigád! Jól bennem jártak, jól belém döftek, De volt még cérna, hát összeöltöttek! Vivát! Vivát! Bennem matatott, egy egész Brigád! Mi maradt meg, még azt se tudom, Nejem, majd közli egy szép napon, vagy este, Hogy későre jár: Vivát! Vivát! Háromszor is Vivát! Mosonyi György
Siess! Siess csak el, Lassú mozgásúak mellett Fiatalság! El is várjuk Tőled; Hevesebben égj! Jó szívvel, ruganyos Izmokkal, friss fejjel, Előre! - De kérünk: Ne tolakodj és a Lábunkra se lépj! Mosonyi György
A sírból hozzuk vissza a jövőt! Nem vagyunk kóbor kutyák! Főnix madár szárnyon Szárnyalunk túl a szervezett halálon! "Reformról" szól a hazug sereg. Pedig a halál, a sír jött közelebb! Reform, az kellene, de ez, harácsolás! Szemfényvesztés! "Megszokott" ámítás! Miért van lakat a Kórház ajtaján? Utcán az orvos. A beteg, orvosra vár. Nagyon is, nagyon is beteg ez az ország! Kik azok, kik azok, akik intézik a sorsát?! Ahol a sírjaink domborulni fognak, rajta lesz: Nemet mondtunk a sok hazugnak! A mi életünk, csak a jövőé lehet; Összefogásunkról szóljon minden menet. Szállj fel a hamuból Főnix madár! A Magyar, sokáig csodára várt. Látjuk, hogy hiba, ha csodára vár! Kormánynegyed kell! A beteg meg, vár! Sorszám a mérce; ki hányadik. A sebész a szikét, már élezi. A kés már tompa, csorbult nagyon, Nem a betegre kell a vagyon. A betegek tömött sorokban állnak. Igazságot betegnek, országnak! Ország-vagyonra nem tudtok figyelni; Bűnösök helyett, nekünk kell most fizetni! Minden rajtunk múlik! Az összefogáson! Így lehetünk túl, az új szörnyű "Mohácson". Azt akarjuk, hogy mindenki élhessen! Szörnyű betegségből, élhető életbe! A sírból kell most is felszállanunk; Magyar sors ez. Ez a sorsunk. Új Mohács kellett. Meg is kaptuk! De mohácsok után is van mindig út! El ne térítsen, senki hazug! Összefogásról szól e menet! Látnak, "harcolnak" az emberek! Nem fegyver ropog; a szívünk dobog. Gyermekeink legyenek boldogok! A Gyermek a jövő! Ő az életünk! Csak az életért menetelünk! Temetőből, a sírok közül, Élni akarunk! Élni! Emberül! Az ország is lehetne egy nagy Család, Hol mindenki, mindenkit jó szívvel lát! Nem üt, nem gyaláz, nem hisztériáz! Mutasd az utat Főnix madár! Itt ma mindenki Hazára vár! Mosonyi György
Sivatagok Nem tudom milyenek más országok; Magam előtt sivatagot látok. Tévedhetek. Azám! Hazám! Ez itt a Takla-Makán! Ahogy egy sivatagot elképzelek, Lehet, hogy vannak oázisok és ligetek? Vagy szépséges, mint a Kalahári? Ha módja van, megcsodálhatja bárki. Átcsörgedeznek folyók, patakok; Homok... de közel az óceáni fuvallatok. Itt pedig évszázadok óta Arról szól a történelem óra, Hogy nyomor, szenvedés a része, Ez vár a szegényre, a szegényre. Persze dicsőséggel át, meg át van szőve, Nem lesz a szegénynek jobb sora tőle. A harácsolás, az erőszak elterjedt, Akiben mégis előrelépést gerjeszt, Az többeket is letaszít a mélybe, Halálba, nyomorba, a sötétbe. A fekete itt az úr. A sötét! Sok "anya" veti el gyermekét. Fekete gazdaság. Ha hámozod, Milliókra a szívbajt ráhozod. A szegénynek soha sincs bora, Nincs igaz jó-barát, csak cimbora. Összefognak a maffiák, a klánok, Alighogy élhetnek a cigányok, Kik velünk élnek évszázadok óta, Jobb sors, lehetőség. Nem gondoltunk róla. Ha gyalázod őket, - magadat gyalázod, A régóta közönyös magyarságot. Ha a kevésből, alighogy juttatott, Mire a büszkeség, - büszke magyarok?! A történelem majd, bizonnyal úgy ítél: Szegényből lesz többség! És örökkön él! Az -átkos- is elmúlt. Az Átkozott! Nem tudjuk: Jobbá mi is változott! Kik hatalmon voltak, megmaradtak. A javakból óriási adagot haraptak. A múltat végképp eltörölni? Az újért sem tudunk örülni, Mert nem láthattuk jól előre, Csak tisztességesebbek kapnak erőre? Most is van harácsolás, A tisztesség, most is álmodás! Óriás adósság nyomja a vállunkat, Fenyegető rémként nyomja az álmunkat, A munkabér manapság - töredékes áron, Munkanélküliség. A munka is - álom. Garantált a nyugdíj, - ha fial a tőke! És soha meg nem tudsz gazdagodni tőle. Ez van hazám! Takla-Makán! De biztosan érzed: Lázongó szívemmel is izgulok Érted! Mosonyi György
...SLAGOSOK Mindenféle ...SLAGOSOK alakultak, verték is a Népet, ha nekivadultak. Kóklerek, csalók vezették, a kordont, a Nép ellen emelték! És, jött a nagy attrakció, mert még tele volt a hordó a népvagyonnal, meg ezernyi bajjal! Hát megkenték a fogaskerekeket vajjal. Majd a slagot a hordóba dugták, a Nép pénzét a zsebükbe csurgatták, havernak, bankba elrakták. Addig ment a nagy attrakció, míg üres nem lett a népi hordó! Akkor nevet változtattak végre, rávigyorogtak ezernyi ügyészre. Csak ámult, bámult a népnek fia, üres lett a pénzes - ládika. Akkora lett a vérszívó vákuum, minden kifolyt ebbül az országbúl! De föltaláltak Őszödöt a Népnek, új hazugság zúdult a Magyar Népre! És eljött a produkció csúcsa, 50millió meglett, azt se kérdik: honnan!? Milyen személytől, pénz ez az egészből honnan ered? Melyik lopott pénzből?! És költik a pénzt öndícséretre, tekintet nélkül a szegényekre! Ügyvédi titok, ki, honnan, mikor mit lopott!!! És a Magyarok már majdnem "bevették" Csináltak partner hazugsági estét. Hazudtunk, váltunk, megszavaztuk. Magyarok! Mégse fogtatok ki rajtunk! A ...SLAG a legjobb módszer, így folyik a pénz. Csak hatalom legyen! Ennyi az egész!!! Mosonyi György
Soha, semmit se írtam Nem én írtam. Soha, semmit se írtam. Nem írtam soha verseket. Csak a kort szolgáltam. Gondolatokat. Amit elvet az ember És amit szeret. Ezért, ha egyszer Visszanéztek rám Ne a rímet A gondomat vegyétek. Lehet, hogy egy nagy Érzést írok le, Lehet, hogy köznapi, Mindennapi éltet. Ha már kivívott valamit Az ember és Ti is Részesei voltatok Vegyétek úgy, hogy Így üzenek Néktek Elmentem már, de Véletek vagyok! Mosonyi György
Sóhaj Sovány tavasz, Szigorú tél után. Már csaknem nyárnak Kellett volna lenni. Ti a szürkeségből, Reményt se látva Az Égtől, most Tudtatok elmenni. Vonat zakatolt. - Jobban a szívetek. - A Haza, hátul elmaradt. Meg tudtátok tenni. El tudtatok menni, Már nem remélve Szebb tavaszt... Bánattá lett Anya édese. Zihált, zörgött az Apa - mell Ti indultatok, feszítő Ősi daccal, véretek Zúgta, hogy menni kell. - Hideg itt az Észak- - Keleti szélben. A langyos zefír Meg szinte éget. Nem is teszek hát Szemrehányást Néktek. - Nehezen bont itt Szárnyat az új élet. - De ez a kis rög Mégis a miénk! Vakolatot vérünk Izzadva tapasztunk. Akármilyen nehéz, - Mindig újra kezdünk. Milyen lesz, rajtunk Múlik, kik maradtunk. Feltettétek éltetek Egy lapra. Lehet, hogy Ez bátrabb, mint a Miénk. De mi ragaszkodunk. E földbe kapaszkodunk. Ifjú, öreg érzi: Létünk a tét! - Itt él körülöttünk Millió Magyar Pár-száz kilométer Köztünk a táv. Együtt érezzük jól Szívünk ütemét, Bárhol húzódik Is a határ! Zivatar dúl, sóhaj A föld felett. Egy gombnyomás és Már nem is vagyunk! - Itt élünk, Itt haljunk, gyertek Gyertek vissza! Mi Kitartunk, dolgozunk, Várunk - Maradunk! Újra örömmé lesz az Anyai bánat. Életet kaphat Szorongó Apa - mell, Ha visszaindultok, Az elmenő daccal, ha Megérzitek, hogy Menni - haza kell! - Hány hadsereg átment E Szent földön. Vétkeiknél a Miénk nagyobb: Belenyugodtunk, Nem győztünk eléggé. Inkább széjjelhúztunk; Bárhol magyarok. Hány nép küzdött, Harcolt, reménytelenül. Hány - még nehezebb Helyzetben kitartott. Évek, évtizedek, Emberöltők vére Hozta a győzelmet, Mit végül kiharcolt. - Hideg itt az Észak- - Keleti szélben. A langyos zefír meg Szinte éget. Mégis Hívunk vissza. Itt kell Élni, halni. Véletek És együtt nyíljon a Szebb élet! Mosonyi György
Sóhajok Elszállt egy sóhaj. Messze jár. Megpihent kis folyó felett. Idegen volt ott az a táj. Kereste, hol is van Kelet? Szállott a sóhaj még messzebbre. Szállott átkelt Nagy Vizeken. Vihar volt. Lelkében nagyobb. Várta, a Távol mit izen, Szétnézett. Talán jobb lesz itt. Zöldebb a rét. Vígabb a dal. De a sóhaj meg nem pihenhet, Ott hol pihenni akar. Merre szél fú - erősebben, A sóhaj is arra száll. Kapaszkodik, amibe tud, Vagy újra tág lesz a határ. Nem is ért hozzá új üzenet. Ha nincs ott erősen; Nincs miért. Ha meg nem hasad, hogy száll a széllel. Rosszért, ha kell, de bárkiért! Menni kell, tudjuk. Visz a szél. Csak egy halk Fohász vagyunk. De ebben mindenünk benne lüktet. Minden sóhajban mi lakunk. Ha ez a sok, sok - egyesülne, Lennének új viharszelek. Jó vitorlákat dagasztó, Kemény öklű fergetegek. Ne mond gyengédet, összefogj! Semmi vihar sincs semmiből. Milliárdnyi kis rezdülések, S a dölyfös vár, ím hogy ledűl. Kapaszkodj, bár fűzbokorba, Álld a vihart; ne hagyd Magad! Erőt szerezz és felkél a nap, - Az ember is így lehet szabad. Mosonyi György
Sohse volt Sohse volt ilyen hű szeretőm, Kacagó, nevető, pici nőm. Sohse volt ekkora szerelem! Szeretem, szeretem, szeretem! Mosonyi György
Sok bajom volt Sok bajom volt És maradt mára is. Életem trendjét Sok csapás érte. De mentem tovább, -Amerre mások is. Azon túl, gyermekem Sorsa volt a mérce. Sok bajom volt És maradt mára is. Aláz'tan álltam, Mérget le-, lenyeltem, De mentem tovább, Amerre társaim. Nem a kék eget, A földet figyeltem. Sok bajom volt És maradt mára is. Ahogyan látom, Jut még majd belőle, De el ne csüggedjünk, Gyerünk társaim, Hazánk széles útján, Mindig csak előre! Mosonyi György
Sok boldogságot Ősszel születni szép, Vár a sok színes levél. Víg a szüret, forr a bor, Születtél. Várnak valahol. Télen születni jó. Csak hull, csak hull a hó. Ha nem hull, akkor is csoda vár, Az élet: gyönyörű láthatár. Tavasz. Virág és kék az ég, Az élet: csupa reménység. Az élet: a létezés csúcsa, De soh'se indulhat újra. Az élet mindig is álom. Éljél örökké nyáron. Születni, felnőni. Lenni. Magadért, másokért - tenni. Az élet: gyönyörű ígéret, Csak azt kívánhatom Néked, Mit ígér, valóra váljon, Teljesüljön minden szép álom. Meg kell küzdened érte, Ne sóhajt küldjél az Égre, Tetteket, eredményeket, A legszebben éld az életed. Születni, élni, - jó! Az élet arra való, Miként a fán a zöld levél, Szolgál valakit, amíg él. Szeretni nem áldozat, Szolgálni valaki másokat, Kívánok minden jót Neked: Boldogan éld az életed! Mosonyi György
A sok lúd... Hazug. Erkölcstelen az a kormány, ki szerint fő baj a világválság! Mindennél nagyobb a becsület válsága, rég lelepleződött a hazugok álsága. ÖSSZEFOGNI!!! A becsülettel, A tiszta Hittel, erkölcsösökkel! NEMet mondani az összezáróknak, Gyurcsány utódoknak, harácsolóknak. Ha nincs tömegbázis, mit se ér a kormány a hatalom, az erőszak oltalmán! Az emberek az erővel szembenéznek. Vonulnak. Lépnek. Gyurcsány elment! Kár is visszasírni. A hazugságait le kell végre bírni. Megmozdultak a szakszervezetek. Látják, érzik, a bűn hová vezetett. Senki hazug ne kérje fillérünk, hiszen Gyurcsány miatt szinte már végünk. Bizalmat ne kérjen! Áldozatot soha! Az adóelkerülő sorsuknak ostora. Ha visszavennék, mit elharácsoltak, új adók nélkül is jobb lenne a holnap! Mindezek után jól meg lehet látni, a Nép elé csak tisztán lehet állni. Van más módja is a megszorításnak, véget kell vetni a harácsolásnak. Aki visszaveszi, mit elloptak a Néptől, Az nyugodtan ehet a hálás Nép kezéből. Akinek nem ez kell, harácsoljon tovább, pattogtassa bátran Nép felé ostorát. De eljöhet a nyár és eljöhet az ősz, az is eljöhet, hogy "sok lúd disznót győz!" Mosonyi György
Sólyom - mese A jó sólyom messzebbre lát, Mint porban túró verebek. Lát Népet, Nemzetet, Hazát. Ugye így lehet emberek?! Társukat felmagasztalták Mindent megszerző verebek. De sólyom lehetett jelünk. Ugye így lehet emberek?! Mese volt. Jó lett a vége, De újévi beszéd is lett; Sokan csalódtak benne. Ugye így lehet emberek?! Talán távlatban jó lesz. Sólymokból nem lesznek verebek. Verébből nem lehet sólyom. Ugye így lehet emberek?! A verebek majd gázt tárolnak. Nem szereztek még eleget. Új és új pénzhez jutnak. Ugye így lehet emberek?! Kis frakcióba is beférnek, Országgyűlésben magukhoz térnek, Ha elkötünk pénzes ereket. Ugye így lehet emberek?! A sólyom - megmarad jelnek. A múlté lesznek a verebek. A magyar megél. Tovább halad. Ugye így lehet emberek?! Mosonyi György
A Soson meg a rozsomák... Oson a Soson a rozson át. Előtte ugrál egy rozsomák. A Soson arca egy kissé torz, előtte meg, a torkos borz. Ha nem tudnád, a rozsomák, a torkos fut a rozson át. Mosonyi György
Sovány vigasz Szép itt élni Az egyház boldoggá tett egy császárt, Ki a magyarnak is királya volt. Szégyenfolt?! -Lépett Oroszhon, Kiotót fogadta el. Ez mindnyájunknak nagy siker! -Palesztina se csüggedjen el! De a küzdelem emberibb legyen! Az emberség nem pusztulhat el, Nem korlátlan úr Izrael! Istennek ma az a gondja: Teremtett. Az ember elrontja. Azt mondja nékünk: Szeretet! De gyilkolnak az emberek! Nem játszótér a Világ, az Élet, Egyszer volt. Egyszer. És Vége! Mindegy hogy hívják az Istent, Az csak jóra taníthat minket. Nem vagyok Iszlám-, de Krisztus-hívő. Mindig szeretetre intő. Várom, hogy a hatalom is megértse, Csak egyenlő lehet a mérce Anyukám mondta nekem: Becsülettel éljem az életem Fiatalnak mondom; Kinevet! Hogy nem ismerem már - az életet. Hülyének nevez - jogosan. Ezért így mondom: Csak okosan! Fekete-gazdaság a talaj - inog. Dülöngélnek a Jázminok! Kiben lehet megbíznotok? Ország - világ óriás kára: Fiatal, munkás, megy az utcára! Mégis azt mondom: bízzatok! Kikben?! Még előttem is - TITOK! Mosonyi György
Söjtör - Trianon - '56. Jogunk van tojást dobálni, Akit erre méltónak tartunk. Ha nincs más igazság számunkra, Ahogy lehet - úgy vívjuk harcunk. Ha nincs remény az életünkben, Jogunk van tojás nyelvén beszélni, Ha megcsalnak ígéretekkel, Ha mindig kell valamitől félni. A milliárd és minimálbér. Az se, ha nincs munka, nincs fedél, A hajléktalan fagyhalált hal, A milliárdos dúskálva él. Hát ne ítélkezzetek könnyedén! Ki Haza Bölcse lehetett, Mikor a porosz verte Bécset, -Az út - Trianonhoz vezetett! -A mód nem lenge - nem szalonos. Az utcán, utcai a tett, Egy beszéddel kevesebb lett; És száz politikus hebegett. '56-ért is aggódtok. Utódai az elnyomóknak, Ha néktek ma jár a hatalom, Mi jár akkor a harcolóknak?! Ha azt kapnátok, ami járna, A paplan alatt hallgatnátok, Mint dübörög '56 népe, És fütyül Rátok, Fütyül rátok! Mosonyi György
Söprögető Száll a szél, a por szalad, Hol a seprőgép halad. Söprögető felsóhajt: Gépesítik az ipart. Ne szoruljon el szíved, Kisebb a vész, mint hiszed. Mert ez örök mesterség. Mindig, mindig lesz szemét. Mosonyi György
Sugároznom kell... Sugároznom kell, különben zöld vagyok. Minden bánatom az arcomra tolong. Minden gondom az arcomra van írva. Akár le is szállhatnék a sírba. Csak Te, csak Te vonhatsz a sugárba. Már frissen harcolok dús hévvel csatázva. A boldogságunk az arcomra van írva. Lángolva égeti a szerelem pírja. Így alakul át az arcom, az életem. A szerelem az élet, talán a végzetem. Az öröm, a bánat, mind arcomon fér el, hazudni sem tudnék, jól oda van vésve. Sugároznom kell, különben zöld vagyok, szeretnem kell, különben meghalok. Ha égek, hervadok??? - Az arcomon lángol, piros szerelem ment meg a zöld haláltól. Mosonyi György
Sütő András halálára Jóságos Istenünk! Kihunynak mind a Csillagok, A különös magyar égen?! Hát úgy se lehet már, Mint nem olyan régen? Nem marad már, csak a zsarátnok, Meg a régi magyar átok? "Ez, még a régi barna éjjel"?! Hull a levél! Húz a magyar széjjel; Többfelé húz! Széjjel! Ó Add Urunk, Hogy meg ne alkudjunk! Magyarnak maradhassunk, Ahogy akarta Ő! Hogy legyen Magyar Nemzet! Magyar jövő! Ahogyan Te is akartad; Ahogyan a lehetetlent is Gyakran lebírtad! És megmaradtunk! Fejet hajtunk Akaratod előtt. Adj erőt! Adj jövőt! Adj új és új Hitet! És - fogadd be Őt! Mosonyi György
Svédországba menekülnének Ha sokan vagyunk, kik nem vihetik sokra, Figyelhetünk a cigányokra. Gyerekkoromban, adakoztunk. Adtunk nekik. Gyakran adtunk. Nevük volt. A Kosaras. Drótos-tót. Éltek. Itt éltek. Nem fizettek adót. - Ma már, nekünk kellene kapni, Nem a lelkünket is, hazugnak, odaadni. Mikor lesz az, az erkölcs a Földön, Hogy hazug vezető, távozzon! Rögtön! Ha évekig lógott. Hazudozott. Takarodjon! Eltakarodhasson! Ne védje meg, hasonló pártja. Hazug, ki a hazugot patronálja! Ha nem is visszük, rém sokak, sokra, Azért, figyeljünk a cigányokra! És mindent megtenni a hazugok ellen, Vagy, a hazugságuk, már mindent ellep! Nem lephet el! Nem lephet el! Nem győzhet elszánt embereken! - Ment utánuk a Bizottság! Kutatni tettük indokát! Aki most kutat, soha, semmit se lát! Nem látja százezrek nyomorát! Századok óta élnek itt velünk. Nincs munkájuk. Létük. Becsületük. Felemelni Őket; egy feladat volna, Ha múltbéli sok év, nem hazugságról szólna. Hazugságok árán megnyerni választást, Azonosíthatod, százezrek válaszát! A svédek jók és jó nekik. A cigányt, közösségbelinek tekinthetik. Belül pedig, kitől kell menedék? Hazug választás! Nyomor! Nem elég?! Nagyvonalúsággal, a köz, eltorzul! Hazug csap le ránk! Galádul! Orvul! Muszáj! Muszáj! Színfalak mögé nézni! Történelmi leckéket felidézni. Eljutni! Eljutni! Bolsi-utódhoz! Hazug, postarabló, országrablóhoz! A magyar cigánynak, itt kéne megélni. Munkát kapni, élni, senkitől se félni. Sok országban, a bűnt, leleplezik. Tán az a cél, hogy csökkenthetik. Nálunk, leleplezték, de megy minden tovább. Fújják a hazug, hazugság kórusát. Magyarnak, cigánynak, egy-sorsa itt. Segítő kéne, de a terror meglegyint. '56. után 50 évvel, Európa, csak néz, nem hisz a szemének! - Visszatért a múlt, sok verőlegénnyel! Ha szép életre vágyol, ne csak magadra gondolj! Mindenkire, aki szenved a gondoktól! Mosonyi György
Szabad a pálya! Itt mindenki saját Színét lobogtatja. A hűséges társak Szívét dobogtatja. Ha nagy nem vagy, Még lehetsz azzá! De más, sohase Tehet naggyá! Csak akaratod. Csak önmagad. Repülj! A kék ég, Még szabad! Mosonyi György
Szabadság-szobor világa Ne tűrjetek hazugságot! Ahogy nem türtétek el Nixont. Elnökség: nix! Pont! És folyt az élet tovább, de dübörgött a gazdaság, nem rendült meg a Világ, egy hazugsággal lett kevesebb. Egy ország képe lett kedvesebb. Ne tűrjetek meg hazugságot, nem mentitek meg a gazdaságot, ne fokozzátok a gazdagságot, ne növeljétek a szegénységet, a hazugságnak vessetek véget! Ez a haladás, "az épen maradás" Lássátok meg! Gyűlnek az erők, melyek gyengék voltak azelőtt. Egy-egy hazugságot elbírt a Föld. Lássátok be: nem fér rá több!!! Legyetek kezdeményezők, mint azelőtt, mint azelőtt, az Atlanti Charta idején, a Sötét, legsötétebb éjjelén, mikor eldőlt, hogy merre mentek, hogy több nagy, sötét erőt levertetek, mikor még nem volt ROMERO ÉRSEK, mikor felszabadultak nagy népek, mikor egy fénycsík jött fel az égre, hogy pontot tesztek millió szenvedésre. Őrizzétek, élesszétek a lángot, ne tűrjetek meg újabb hazugságot! Hogy nekünk itt se kelljen félni, hagyjátok Európát békében élni! Ne vákuumot láss Európában, de úgy nézz Reá, mint Édesanyádra! A "D" Napon sok vért adtatok. Nem felejtjük el Azt a Napot! Azt követő súlyos harcokat, a hősi küzdelmeket, a hős arcokat. De most már Európa ne legyen úgy vesztes, hogy az országai egymásnak eshetnek. Ezt Ti értétek el, a rakéta tevvel! Tovább játszadoztok sok, sok Nemzettel! Már mindenki látja, nem innen mész Iránba, hanem új célodra: Oroszországra! Irak határán található Irán, ott pedig bent vagy! Rosszul tudom talán?! Afganisztán is Iránnal határos! Gondolkodó hatalom e- szerint határoz! Tehát Európa! Maradjál ki ebből!!! Vagy szörnyű sors vár Rád! Embertől, Istentől!!! Mosonyi György
Szabolcsi dallamok Porhanyó föld, szelíd lankák. Házak, virágok, fák. -Ennyi a szabolcsi táj. Vidámság, jóízű beszéd, Nyíltság veti tekintetét, És mindenütt az almafák. Ennyi a szabolcsi táj. Hűs erdők, nádas, langy vizek. Ős dallamok és ős ízek. Alma, krumpli, meg dohány, Ennyi a szabolcsi táj. A Tisza is itt kanyarog A szomszédban valahol. Kék a Tokaj szőlős kúpja, Közel a tatárok útja. Ez víg dal, amaz, meg fáj, Ennyi a szabolcsi táj. Kaszákkal és éhség ellen Itt is vívtak sok csatát. Emlék ez, mint ősi rom, Múltat idéző vén orom, De őrzi, takarja száz virág. Ennyi a szabolcsi táj. Homokot hordott a szél, Nem volt szőlő, meg lágy kenyér, Száraz se és hozzávaló. De szívós itt ember és határ. Ennyi a szabolcsi táj. Megkötötte a homokot, Gondolkozott és dolgozott, És zöldbe borult a határ. Ennyi a szabolcsi táj. Nádfedelek, fehér falak, Belőlük már alig maradt. Fölfelé szökik a ház. Ennyi a szabolcsi táj. Vegyszer száll az almaágra, Munkás a gépét próbálja, Itt is, ott is nő a gyár. Ennyi a szabolcsi táj. Az állatokat szeretik, Jól tartják, - aztán megeszik. Ez gágog, az hápog, az kodál, Csendben legelész a nyáj, Ennyi a szabolcsi táj. Béres, kasza, szinte emlék. Gépeken jár kezünk, elménk. Géptől zörög a határ. Ennyi a szabolcsi táj. Dal csendül a zörgő gépen, Kíséri halk zümmögéssel, Szelíd fenyő, boróka, nyár. Ennyi a szabolcsi táj. Kék ég alatt, a szél zenél, Múltból izen, jövőt ígér. És csengő kórus emberekből, És csengő kórus gyermekekből, Jövőt építve muzsikál. Ennyi a szabolcsi táj. Mosonyi György
Szakító távirat I., II. Sajnos el leszek foglalva Drágám! Sajnos egyedül leszel majd, árván. De beteg lett néném /húgom, Feleségem, férjem/ /Nem kívánt szó törlését kérem!/ Addig se csókollak, választ se várva. Stop Mert túl sok lesz a távirat - számla. A távirat stornója /Vissza az egész/ II. Sajnos drágám egy csúf napon, Szórakozott voltam nagyon. Barátnőm kért, hogy adjam át, A Postán, az Ő táviratát. Te jártál akkor is eszemben, Ezt is, hát Neked címeztem. Félreértés így esett. Másét, így küldtem el Neked. Ne neheztelj rám ezért. Vigasz-puszim, majd elér. Stornó hát a távirat; Itt küldöm, ezt a másikat. Puszi, puszi, válaszod várva; De Stop! Mert megint sok lesz a számla! Mosonyi György
Szakítottál A szakítás mindig rossz dolog. Az egyiknek legalább... Szakítottál; - nekem a rossz. Isten hozzád. Isten hozzád... Régóta itt lengett a vég... Éreztem, tudtam, hogy elér. Húztam, vártam, sóhajtottam. Ne még, ne még, ne még! De jő, mi elrendeltetett, Hiába tolsz elé hegyet. Köszönöm üdvöd, - míg voltál. Megyek, megyek, megyek! Nincs bennem harag, - nem is lesz. Nem emelek szót, kezet. Szép volt. Szép voltál nekem. Így őriz az emlékezet. Mosonyi György
Szakszervezeti csiki-csuki Csak amit tudok, azt mondhatom. Ezer arcú a hazug hatalom, és, még azt is állítom Tenéked, vajúdásból születhet új élet. Köszönet! Köszönet az Anyának, a múltnak, az élet folytatásnak. Tanultam legalább 30 évet, így értem el hosszú öregséget. Ha íly' alapon tanácsot adhatok, tanuljatok! Mindíg szavazzatok! Aki gátolja a tanulásod, jó, ha a bársonyszéket alóla kirántod! Szolgál Téged! ezt fogadta, de esküszegéssel folytatta. Ha többet tudsz, ez hasznodra lehet. Hazádnak, minden közösségednek. Ha, csak nézel, de nem látod, a jövőt soha meg nem találod! Hazudott vezetőd akár csak egyszer? Míg ő vezet, félre vezetnek! Ki, cáfolja, amit az erkölcs mond, igaznak mondhat Őszödi terrort. Ki, szavazni rest, avagy legyint, annak jó ez itt! Neki sok helyről több pénz csordogál, Halálán a beteg, a szegény sírdogál. Vezethet, kit hazudva Reád raktak?! Böszme lehet, táncol, állásodból kirakhat. Ha sűrűn piszkálod a harácsot, egyőtök megismerheti a rácsot. A régi erkölcsök elvadultak, itt a politikából is gazdagultak. A bajokért a "Gazda" is felel, Az UNIO így, meddig juthat el?! Mosonyi György
A Szakszervezeti ellenállók Metsző hideg szél a Kossuth téren. Gyűl' a szakszervezeti nép a szélben, a hazug kormány ellenében. Nem politikai rendezvény; csakhogy egyre több a szegény. Ha dolgozik, ha nem, Maholnap nem lesz mit egyen. Nincs jövő. Eladták a múltat. Itt maradtunk mi, nyomorultak. Kiknek adóssággal lesz tele, az unokája is, nemcsak a gyereke!? Ami ma van, az hazugságra épül! A Nép, a Dolgozó ezzel meg nem békül! Kevés volt jelen. "Csak" 1 - 2 ezer, de oda láttak, kik éppen akkor arra sétáltak. Éreztek hideget a szélből, a megint "számtalan" roham-legényből! Fekete sapkák, fekete sereg, bár az erőszak-szerv is kesereg. Nem politikai rendezvény! De egyre több a kiáltó szegény! Míg gyűlik a pénz a harács-zsebekben; Év múltán is hangzik, de nem csendesebben. Gyurcsány! Takarodj! Sőt! Mindenki mehet! Ki embert kínzó szeleket vetett!!! Mosonyi György
Számla nélkül kaparintók... Aki Gyurcsányt soká és konokul védi, Vállalja. A veszteségbe is elkiséri. Akad erre néhány szerzett milliárdjuk. Vigaszunk az, közünk sincs hozzájuk! Nem lehet mindíg békésen váltani, de soha, senkinek se akarunk ártani. Bármekkorák is a rendőri erők, Meg kell hajolni a Népakarat előtt! '56. miatt, még sokan zokognak; Megöltek olykor ártatlanokat. De, ha villám sújt le, ki foghatja meg?! Milyen erők?! Milyen Istenek?! Mégse arra kell a rendőrt inteni; Most tüntet a nép! Most ugorjon neki! Csak arra, hogy aki rombol, aki öl, őket emelje ki, őt jelentse föl! De saját arcát, mindíg mutassa! Népét így szolgálja, ez a feladata!!! Ne ölj!!! Soha! Soha! Szól az intelem. Rokkanttá se teszem. Fogadom Istenem! Csupán az illet; a jogos védelem!!! Végül is, arról szólna a dalom: a Népet illeti meg a hatalom!!! Erre esküdött rendőr és miniszter!!! Szolgál parasztot, szolgál filisztert. De, közben is hívhassunk vezetőket vissza!!! Ha tisztább vizet mond és a zagyva bort issza!!! Ki a Nemzetünkre egyszer NEM-et mondott, saját feje fölött kongatott harangot!!! Ki az egészségünk, iskolánk elveszi, aki a síneket a falutól felszedi, aki hazugsággal traktálja a Népet, abból már elég volt!!! Menjen! Leléphet!!! Persze, hogy kellenek. Kellenek reformok! Szervezést kérünk, nem kloroformot!!! Nem kiforgatott szót és tettet várunk, de szolgáló vezetőt, kit később is áldunk; mert védett, óvott minket. Egy volt velünk. Így lehet egységes Nemzetünk!!! Gyurcsány, a magyar alkat ellentéte! Számla nélkül kaparintók üdvöskéje! Kormánynegyed, pazarló uralom! Nem a szegény Nép, az ugaron! "Nagy a jólét!" - nála! Ha marad, belefúlunk a sárba, a mocsárvilágba, minek ő a lidérces fénye; és tovább süllyedünk a mélységes mélybe! Gyermekünk, unokánk adósságba; a hazug mocsárvilágba!!! Remélhetjük: aki Gyurcsányt védi, Lehajtott fejjel, majd a helyére kíséri!? Mosonyi György
Szankció Gyurcsány! A beteg nem mindig tudja, mi a sürgős, mi nem. A kormány tudta, hogy ezzel is pénzt szerez! Tízmilliárdok a kormánynegyedre! A kormány, a 600 Ft-ot, 1000 Ft-ra emelte! Sok államtitkár, milliót keres! A kormány pazarol. Sújtja a beteget! A hazug, hazudik. "Ki hazudik, az lop is" Minálunk ez közmondás. Cáfolják, ha hamis! Én pedig úgy vélem, ez régi tapasztalat. Ezért, megvetjük a hazudozó "urat". Nemzetközi gátat, a hazugság ellen! Éljen! Virágozzon, a tisztességes szellem! Mosonyi György
Szarka mesék Petőfi kedves madara a gólya volt. -Akkoriban még, kisbabát hozott. Így hallották a gyerekek, Így mesélték az emberek. Szarkáról mondanak ma más mesét. A fajtáját mondták, nem a nevét. -Ami fénylett, azt elvitte. Volt, aki soha el nem hitte, De amíg bámult, zöldült, kékült, Mit sokan láttak, már el is évült. Kinél elévült, az - bűntelen! Mondhatja magáról, szüntelen. Ám még egy mondás magát jól tartja: "Sokat akar a szarka, de nem bírja a farka." Bírta! Bírta! - mekegte a kecske, Míg nem lett a hölgy - "öregecske"! Mosonyi György
A szarvas és az UNIÓ Az UNIÓ egy nagy család. De hazudni lehet, sok éven át!? Terrorizálni ünnepen, hogy a népszavazás semmis legyen!? Hogy a pazarlás unokáig érjen, hogy a bűn-szövevénytől senki meg ne védjen! Hogy fő-vel senki kezet ne fogjon! Éhező és lógós egymáson zokogjon. E.U. és saját pénzt felváltva síboljanak, Minden bajt ellenzőkre fogjanak. A perek, jogviták évtizedre mennek. A legrosszabb itt a szegény embernek. Ahol ez van, ott a család szétszakad. Élj, vagy halj UNIÓ, de ne hagy el magad! Fekete a gazdaság, mert fekete a főnök! Meg nem védenek az idegen "őrök" A kordon rendelők az idegen karok, ezek is magyarok?! Ha a szarvas lehullatja szarvát, nem teheti vissza soha már. A szarvas csak azt hajtogatja: Lenn van a szarvam, lenn van a szarvam. Ha szakadékba ugrik, minden megeshet, egy egész csordát a nyakába "vehet"! Mosonyi György
A szavazás a betegek világnapján... Könny csorog betegeink arcán. Piac nyílott a betegek világnapján! Tudtátok, vagy fel se fogtátok?! Piacra dobtatok egy beteg országot! Most afelé tendál az agyunk, hogy lépcsősen nő a mi nagy bajunk. Azt a néhany-száz embert, Ki a Kossuth térre akkor is elment, a "rendőr" széjjel-szórta, arról nem is szólva, hogy ügyet se vetett a ZOO - ra, mit szemfülesek a kerítésre raktak, majd a csuklyásokkal széjjel-szaladtak. Egyes kezekben meg kopogta a Lap Top: ilyenek vagytok! Azon múlott kik lesznek élők, holtak, hogy a bekerítettek 20%-al többen voltak! Hogy a 10 millióból az arány fordított??? Arról senki nem ordított!!! Arról se, hogy a harácsolás, a hazugságok vitték csődbe az országot! Akik meg győztes tudatban tettek-vettek, a való életből, semmit se észleltek!!! Nincs pénz, van széf! Nincs Kórház, van lakat! Nincs vér, van kirakat! Nincs eszköz, nincs orvas, van aki hazugságokat sugdos! Nincs ápoló, van rendfokozat! Nincs rá semmi ok, van okozat! Van sok hiszékeny pista. Van hosszú várólista! Aki eltűr, gyakran lakol. Meghalsz, ha távol lakol! Nincs profit! Szolidaritás van! Hittél az átkosban, az utódlásban?! Piacos lett 10 millió sorsa. A banda megszvazta sorra! Valamit egy csoport kicsikart, amit a Nép sehogy se akart! Utódaik, átkos utódoknak, ki ablakon jön, ha ajtón kidobnak. A törénelem másképp lépett egyet, hoztatok 100 rég ismert keservet. Sikerült magatokat bezárni! Népünk erős! Lassan le tud rázni! Fogunk Mi még boldogan hurrázni!!! Mosonyi György
Szavazás előtt Töprengünk, zavartan állunk. Hiszen mindig is jobbra várunk. Menjünk, ne menjünk, kire tegyünk, Jobb lesz-e ezzel az életünk? Annyi csalás van, volt és lesz, A beidegzés alig ereszt. Forradalom volt, mondják az újak, A régiek mondják: megújultak. Az újak segítő szándéka jó, Olykor pazarló, részrehajló. Ám nem hirdettek meg "Bokros csomagot" Nem utódok, újak, Fiatalok. Magasból nézve ez az ábra Ne habozz, döntsél, végre már ma! Azt, hogy szavazol, amikor lehet, Csak akkor lehet jobb teneked. Ne hallgass másra, rám se hallgass. Ahogyan érzed, úgy szavazhatsz. Csak gondold meg és tedd rá a voksod, Kitől reméled: csökken a gondod. Családod, az ország is megél Akikből árad valami remény. Küzdelem nélkül nem jutsz előbbre. De a tunyaságnak se lehet jövője. Ne éljenek meg Pató Pálok, Csak a szavazás pártján állók! A képviselők tanulják meg Ha szépet ígérnek meg, tegyék is meg! Ha nem: menjenek Isten hírével, Hogy ne ámítás legyen az ígéret. Ha nem hiszel abban, hogy változás lehet, Céltalan lehet az életed! Kötelességed, tehát szavazni, Legalább hinni, tenni, akarni! Mosonyi György
Szavazni! Valaki hajléktalanná tett, Valaki nem figyelt oda! Nehogy pártjára szavazz, Nem! Nem! - Soha! Valaki elhatárolódott. Valaki magadra hagyott. Nehogy már reá szavazz! Ne reá add szavazatod! Valaki ígérgetett, Valaki csak gazdagodott, -Szavazzon rá - a börtönőr! Másra add szavazatod! Valaki becstelen, harácsol, Csak söpri, söpri be a pénzt, Arra add szavazatod, Aki segíti a szegényt! Kinek lejárt a politikája, Sok lett gazdag, - milliárdos -, Ha Te is az vagy, rájuk szavazz, Ha nem, a szegényebb párthoz! A szegényre nem gondoltak, A többségnek nem lett jobb, A polgári gyarapodás Nem lett lehetőség, jog! Hagytuk elvenni vagyonunk, Miért a többség izzadott, Új béklyókat raktak reánk, A politikától gazdagok! -Magyar hazában '56. A választóvíz. Tudni kell, Kik leverték, - távol utód, Gyászolni se jöjjön el! Ha a viszály elvérzik Csatákon, századon át, Akkor jöjj el, ha száz magyar Egyként érez - egy Hazát! Ki kell végre mondani: Nem képmutatás kell ide, Itt akkorák a különbségek, Szegénynek alig van hite! -De szavaznod mindenképpen! Menned és szavaznod kell! Ez hoz el igaz változást, Ez majdan jobbá felemel! Mosonyi György
Szavazz a Magyarra! Fél évszázad után újra felkél a Nép, 2006-ban újra a színre lép. Újra a színre léphet, az ámítás ellen, Még mindig rajtunk ül a bénító szellem. Emlékmű épül. A harcosok halnak, Régiek, utódok, hatalomban vannak. Zsákmányszerzők lettek. Pénzért kilincselnek, Mit összegyűjtöttünk, - mindent bezsebelnek. "Rossz gazda az Állam!" Mondogatják; Nem tudjuk ki, honnan szedte milliárdját. Testvéreinket sortűzzel irtották, A bűnösöket pedig, sehol se találják. Arccal lefelé temettek hősöket, Nem űznek eléggé, komoly bűnösöket. Az elnyomók a hősök. A mellüket verik, Aki tényleg harcolt, elnyomják, kivetik. Munkanélküliség, tízezrek szenvednek. Fizetett "szakértők" markukba nevetnek. Az éhbért lassacskán, csekéllyel emelik, Amire megkapnák, az árakkal elveszik... Külföld tünteti ki, ha itthon senki már. Hajléktalanság van. Szegénység. Halál. Ellenőrzés; semmi! Nincs munkás-becsület. Rossz foci meccseken ordít a hevület. Így politizálunk, üvöltve, ordítva, Rontott politikust, nem hívhatod vissza. Rendszerváltás helyett a módszer változott. Hatalmon az átkos. A Gazdag Átkosok. Ha 2006-ban nem szavazol jól, Úgy '56. harca, végleg elbukott. Átkos-utód marad hatalmon örökre, Aki segítene, nincs elég-erős ökle. Mert a Világon összefog a rossz, Mert a Világon így erős a Gonosz! Ha összefognánk a Kárpát-medencében, Lehetne szabadság, lehetne még ÉDEN! Petőfi és Kossuth, Nagy Imre, Corvin-köz, Utatokon megyünk! Híven az Ősökhöz! '56. Csillag lesz, MINDÍG Népünk egén. Küzdött. Mi is küzdünk. Ne maradjon szegény! Nem bíztatunk ezzel, semmi erőszakra, Csak hogyha szavazhatsz; Szavazz a Magyarra! Mosonyi György
Szavazzunk 1994-ben Ébredjetek fel magyarok! Szavazzatok - most - emberek! Sokszor szólottak hozzátok. Most én szólok. Hangom remeg. Remeg, mert ahányan vagyunk, annyiféle a nézetünk! Ha ez sokáig így megyen, - csak a múltunkba nézhetünk. Az pedig olyan, amilyen. Ne szépítsük, - ez nosztalgia. Az se, - akinek jobban ment, kinek Névánál tanult fia. Munkanélküliség nem volt, csupán a gyárkapun belül, Ha elrontották a kommunizmust, azt fent tették - legfelül! Nem kell vér, tank, ágyúdörgés, okos szó kell - és érvelés. Megy, - a nehézség ellenére, ver az ér, - érző a lüktetés! Erőszak nélkül, okos szóra legyen egységes nemzetünk! Akkor az Isten, - a szomszéd is, mindenki ott lesz mivelünk! Demokrácia, - Respublika, Petőfi álma, itt lehet! Lehet - gazdától kapod pénzed, vagy a termék fizet Neked! Ne menj a múltba! Összeomlott! mi egységes volt valaha. Más húrok zengenek, - mint zengtek, nincs már idegenek hada! De, - Ők is lehetnek jó barátok! Ne ellenséget keressünk! A múltban, a gyűlölködés volt egy hibánk, olykor végzetünk! A pártok mellett arcot keress! Az arc alatt, - keress nevet! Gondold át, - hogy mit ígértek, mit adhattak volna Neked! Gondolkodj - és gondold át, adnak -e Néked - jobb hazát?! Most pénz kell és Te is keresd! Szívós emberem! Megtalálod! Csak fel ne add! Eredj szavazni, s fiaidé lesz az álmod! Kinek segít - aki néma? Aki suttog, - de nem szavaz! Annak, akinek nagy a hangja! Telet segít az, nem tavaszt! Tévedés, hogy már holnap jó lesz, sok, sok még a neheze, Gondold meg, - és szavazz! Szavazz! Kezedben sorsod! Élj vele! Mosonyi György
Szavazzunk Európára! -Az egyik, a régiek utóda, Retyerutyája,-utánfutója. A gazdagság kézzel fogható, Egy forrás, a privatizáció. A bűnök elmúlnak, keletkeznek, Ők - sajnos - ma is vezethetnek! -A másik, azt mondja magáról, Le se szállt az Ártatlan-fáról, Hol még nem volt bűnbeesés, Ha volt is, az édes-kevés! Polgárit kíván mindenképpen, Segíti népét, csak másképpen! Ha így lesz: csöbörből - vödörbe, Egyik gödörből, a másik gödörbe! Az önkormányzat meg, csak kátyúz, A kormány, sok kiadást áthúz, Mondja: "Nem csináltok sokat, Csak elköltitek a forintokat"! A közös-szegényül, a szemes - hízik, A jövő EURÓ-ban bízik. Lesz ellenőrzés. Tisztul az ég, Haloványul a feketeség. Takarékosságot alig látni, Azt mindig újra kell feltalálni! Minden elvész a szövevényben, Mint vízcseppek a tenger vizében. Országunknak is ez a sorsa, Ha nem állunk olykor csatasorba! A törököt láttuk a frizuráról, A ruhájáról, a turbánjáról, Ám itt ma minden egybeolvad, Ki - kicsoda és mivé lesz holnap? Senki se tudja, de vész a pénz, Víz hordja el, vagy a tűzvész?! Kicsi ügyekben állnak sorba, Bankárnál a milliárd sorsa. Itt olykor minden egyre - megy, Nő az ország, vagy mélybe megy. -Nem a földszag, - a tömjén árad, A Szent Korona a Te várad! Kicsi az ország és fogy a népe! Van ország! 64 vármegyéje! -A másik erő: A nem leszünk, nem hiszünk, Nem teszünk, nem merünk! -Aki a mából jövőt kihámoz: Arany középút kell! Így kiáltoz!!! Polgárok! Magunkért teszünk, Ha szavazni mindnyájan elmegyünk! Könnyebb a rosszra mutogatni, Mint átgondolni, - menni szavazni! Nagyon nehéz bizalmat adni! Mégis ez kell. Menni, - szavazni! Ha megfogadjuk: Jobb lesz nekünk! Demokratikusabb lesz az életünk! Mosonyi György
100 elefánt... A havon át, a jégen át, Trombitál 100 elefánt. A tavasz jöttét hirdetik, A kétkedőt, lespriccelik. A havon át, a jégen át, Éled a hangya világ. A boly, 100 számlát hoz elő; Már böngészik a könyvelők. A havon át, a jégen át, Szél hozza a munka dalát. Ha ez a dal az éneked; Kemény, de szép az életed! Mosonyi György
Százezer Lassan összegyűjtött Néhány milliárdot. Szorgalmas volt. Sokat túlórázott. Naplókat írt, Mutogatta magát. Nem is mindig tartotta Be a szavát. Élére állt a széthúzó Népnek, Főleg a rászorulónak, A szegénynek. József Attila képe Alatt Beszélt. A szó Elszállt, vagy Megragadt. Amit ígért, az Ígéret is maradt. Az idő elszállt, De lett egy új Csapat. E csapat mögött Kísért a Múlt. Ki hatalomban Volt, gazdagult. Ki fizeti meg Az adósságot? Kérdezzétek Meg, a Lakosságot! Néki ezer évig Lesz szánom, Bánom. A föntiek Javára Dínom-dánom. E nép ezer Évben tanul Egyszer, Hogy megbánja Döntését Százezerszer! E nép ezer évben Tanul egyszer, Hogy megbánja Tunyaságát Százezerszer! Ha ekkor se Tanul - így Marad, A Világ pedig Megy bátran, Elhalad. Mosonyi György
Szegény ember Szegény ember Szegény ország élén Nem lehet felfuvalkodott. Nem kér nagy csillárt maga fölé, Csak ami úgyis megadatott. Szegény ember szegény ország élén, Kis, közös vívmánynak is örül, Kivéve, ha kisgyerek korában, Ezért kergették az asztal körül. Szegény ember Szegény ország élén Nem lő folytonosan gólokat Számol De gyorsan megy az idő. Nem csapja be szurkolóikat Mert, ha egyszer kilukad a háló, Légbe száll a legújabbik gól, Nem hozza vissza senki azt a labdát, A dicsőséges égboltok alól. Szegény ember, szegény ország élén Kiálthatja szurkolók hada: Cirkuszokból épp elegünk van már, Szegény ember! Eredj már haza! Szegény ember, szegény ország élén Szolgálja az emberek fiát, Nem tesz olyat, ami azt mutatná: Nem hazát épít, de dinasztiát! Mosonyi György
Szegény Krisztus Szegény Krisztusnak oly Anyám arca volt. Szegény Krisztusunk, érettünk meghalt. Szegény Anyámnak oly Krisztus arca volt, Szegény Édesanyám, érettem meghalt. Anyám, Krisztus útján oly hű leányként ment, Egykor ezzel, talán engem is megment. Mosonyi György
Szegény miniszterek Megbeszéltem magammal, Istenemmel, Végig szegény ember leszek. Nem úgy, mint a csendes székfoglalók, Olykor le-pfújolt miniszterek. Ahogy emlékszem, újra, újra Jogos nékik az emelés, Viszont a bérre, a tömegekre, A pénz, a forrás; mindig kevés. Amikor választunk képviselőket, Tán nem is gondolunk arra, Hogy akit beviszünk, arra máris, Rámosolyog Fortuna arca. Ha nem mosolyog, akkor is Szinte azzal kezdenek, Hogy több pénzhez jussanak, -Szegény miniszterek. Sok költő után én is, Amondó író vagyok, Hogy a választottak pénze A miénknél sokkal nagyobb. Nem mondom, hogy ne bízzunk benne, De - éljünk olykor gyanú - perrel, Hogy aki a szegényen segítene, -Eléggé gazdag az az ember?! Avagy - most szedné meg magát és Sokaknak juttatna Ő, Aki támogathatná és így Az számít, nem a nép-jövő. Megbeszéltem magammal, Istenemmel, Végig szegény ember leszek. Nem úgy, mint a csendes székfoglalók, -Olykor kikezdett miniszterek. Mosonyi György
Szegények... Szegény ember. Milliárd a földön. Van tán hajlékod, vagy álmodsz a göröngyön. Bármennyire lehetsz is szegény, Sohse hagyjon el a jó remény. Ne gazdag légy, más legyen a cél, Maradj ember, akár, ha szegény. Ne göröngy legyen a fekhelyed. Hajlékod mindig is meglegyen. Családi tűz, emberség legbelül. Ki nemcsak saját sorsáért hevül. Szegény ember, mutasd meg sokaknak, A sok módon megnőtt módosoknak, Igazi gazdag vagy, szíved rejtekén, Hasznot hozol, termelsz, Te szegény, A Te munkádból a világ megél. Nézd meg jól a gazdag embered, Becsületes, avagy becstelen?! Nem minden pénz csalárd szerzemény, Mégse gazdag légy, hanem szegény. Azért jobb, ha úgy vagy Te szegény, Ki a szegénynél mégis jobban él. Szegény ember! Fogj össze sok szegénnyel. Így virrad fel, így múlik az éjjel. Tanulj! Ne a fejedben légy szegény! Aki tud, biztosan jobban él! Erőszaktól óvjon meg az Isten! Élj emberül. Igaz ember hitben. Nagy cél áll a szegények előtt: Javítani jelent, a jövőt. Kiharcolni kormányok kegyét, Jobbítsa a szegények helyzetét. Menteni a szent Természetet, Felemelni a szegényeket. A gazdag célhoz ért, - hát elpuhul. Miért küzdjön, hogyha boldogul? A szegénynek kell a küzdelem: Tanulni, tenni, egy egész életen! Mosonyi György
Szegények kenyerén... Bármilyen áron hatalomra törni! Tartósan elnyomni, meggyötörni! Mögötte áll a rohamcsapat, Felidézhetjük a pufajkásokat, Az ÁVH-t, a Szovjet haderőt, A köpönyegforgató keresztelkedőt! Ateista? Lehetne becsületes, Önzetlen, szegényhez könyörületes! Ha imádkozni hív, az is csak lepel, Mely mögött szörnyűség, gazság tűnhet el! Ahogy eltűnt eddig sortüzek tüze, Ahogy eltűnt eddig '56. Ünnepe!!! Hol vagyunk ettől? Urunk! Istenünk! Nemcsak hitük nem volt, nem volt becsületük! Máig több helyről, pénzeket kaphatnak, A szegény éhezik, bűnözők ráronthatnak. A mi pénzünket, máig osztogatják! Meg kellene nézni, ugyan, kik kapják!?!?!? Hová tettétek pénzünk!? "A nyugdíjban van benne!" De jó is lenne, hogyha ez így lenne!!! Pofa-pénzek mennek jópofa bolsikhoz, Nem juthat azokból, szegényhez, koldushoz! Kisebb lehetne a külföldi bankbetét! Nem vinnék külföldre szegények kenyerét! Nem hoznák ide, a mások szemetét! Nem habzana a Rába! Rend lenne itt, már ma! Nem adogatnák el az Országot; Folyton növelve, a köz-adósságot! Helyi adósságot, nem adósra vetik, De mindnyájunkkal megfizettetik. Így, aki külön-pénzeket kapott, Az valamit, vissza is adhatott. A bőrén, nem érzi a gazdag se nagyon, Csak a szegényt sújthatják agyon! Az Egészségügyben, ma nincs reform, Ez, csak rablásnál használt kloroform. Senki se verhet le, lényegjelző lécet!? Sem hazugsággal, sem az egészségben! "Minden negyediket, félre kezeltek!" /A Parlamentben, tovább tettek-vettek/ A Házban a verkli, tovább is működött, A szavazógép, serényen ügyködött! Ennyi volt, tovább megy a regény, Tovább, a szegények kenyerén! Mosonyi György
Szégyellem magam Egyetlen újság, több cikke miatt Szégyenkezem! Világom! Hazám! Szégyenkezik fiad. Szégyenkezem. Hungaristák - október 15. Nem is beszélek többet róla, Elég néhány történelem óra, Némi tisztességgel. Gyurcsány. Ahogyan feljött - az a szégyen. Ám a jövő, a történelem beszéljen. Tény, hogy szokatlan. Hogy más. Nem tudható. Átok, vagy Áldás?! Utóda. Az Átkos. A Parlamentben ülnek. Vajúdtak és nem tudni - kit szültek. Tucatnyi arcuk volt. Született a plusz egy. Hatalmuk a lényeg. A többi már egyre megy. Demszky maradhat. Több helyről arathat. Budapesten csődben a közlekedés. Jókora vagyonok, ám ez is kevés Kulcsárt szabad volt kiengedni? Érdemes őrizni?! Autómra nem vigyáztak, vissza se szerezték. Nem volt rendőrjárőr-kocsi. Én meg nem síboltam milliárdokat; nekem, COKI! Én csak fizetem az adómat, elsíbolómat! Európai unió: Kovács László abból vizsgázott, mit sohase tanult! Erősödik az EU - bürökrácia, kísért a múlt?! Gyerekek pusztulnak Irakban, ártatlan vére hull, Aki háborút vitt be Irakba, úgy hívják: George W. Bush! Szégyellem magam Nagyvilág! Szégyellem magam kis Hazám! Isten! Miért nincs oly erőm, hogy ártatlan alhatna szendergőn? Nem lenne háború, vérpatak! Ám gyilkosok, francia-ágyban, légkondicionált szobában Békésen alszanak! Mosonyi György
SZÉGYEN!!! Lehet -e olyan országgyűlésben bízni, Ki milliókat enged a Szegény emberek zsebéből kivinni?! "Ezután nem vesszük fel!" Fogadkoztak. De éveken át, harácsoltak. Ők hoztak törvényeket, Keltettek maffiaörvényeket. Becsületnek, itt semmi híre, Csak saját érdekének lehet híve. El kell ítélni azt a pártot, Aki ezekből semmit se látott. Ők képviselnek Téged Népem! SZÉGYEN! SZÉGYEN! SZÉGYEN! Mosonyi György
A szél Házakat dönt Romba a szél. Aki fél, az Erről beszél. Aki nem fél, Az csak a szél. Az csak fúj és Sohse beszél. Házakat dönt Romba a szél, A goromba, házat Romba döntő, Szélről Nem beszélő, Rontó, romba Döntögető. Szélről sohase Beszélő Goromba szél. Mosonyi György
Szemelvények Vésse mindenki az eszébe: Hazugnak, esküszegőnek, Se pénzt, se döntési jogot Nem adhatunk a kezébe! ...................... Semmilyen javaslat a hazug szájából Nem fogadható el, csak, ha megy, magától! ...................... Folyton magasodik A Gyurcsány téglája. Egyre magasabbról Hull, majd reája. Maga rakosgatja, Másokkal rakatja. Ki segít, ha majdan Lapos lesz alatta!? ..................... A villannyal pedig, Jobb, ha nem packázol! Sikerülhet párszor; Ráfizethetsz százszor! Mosonyi György
Szénaboglya A szénaboglyában keresitek a tűt? A becsületet, mely régen eltűnt. Balga félemlítés, hogy maradjon a kerítés. Népbutítás, Népkeserítés. A Kossuth téren, már bomba-veszély is volt. Láthattuk, hogy teljesen koholt. Kiváltotta, egy szegény csapat, Ki hazugnak mondta a hazug szavad! Elfeledted mind, a külföldi előtt, Hogy senki, hazug a kormányfő, Ki reform jelszóval a szegény népre rontott; Magának, temérdek pénzt, már összehordott. Mit számít pár ember, Ki a Téren élt? A hazug számít, ki mindenkitől fél! Ellenzék! Ne menj be a mókuskerékbe! Idődet ne fordítsd 200 hazug személyre. Vidd a Népünket Lobogók alatt, Amíg a Nemzet, nem lesz szabadabb! Totyogó jogtiprók! Csak szórjatok jogot! De előbb, űzzetek ki sok, sok hazugot! Ember-elkerítést bontott le friss csapat, Hogy itt az ember legyen szabadabb! Mosonyi György
Szent a szó... Szent a szó, De gyötrelem Az üres, A többlet. Kristály - mértékkel Latolva, Értéke, Súlya, -Több lesz. Mosonyi György
Szent háború!? Szent háború nem léteik, de szentség a béke Sörnyűség kimondani is: mások eltörlése. Le kell fogni-e kezeket, ki fegyvert ránt, lázít. Azt a tettet igazoljuk, aki véd, - elhárít. Egy az élet, Őt szolgáljuk. Lépj a béke útra! Nagy csoda, hogy megszülettünk, nem születünk újra. Sörnyűség és szomorúság elmenni, meghalni, Élet ellen szörnyű vétek, a halált akarni! Nincs Isten, ki azt kívánja: pusztuljon a gyermek. Alig élt, most növekedik és csodákra termett. Nem arra, hogy ártatlanul pusztulásba menjen. Aki tűri, tán bíztatja, vét az Isten ellen! Öngyilkosság - mindig is bűn, élet eldobása, Soha, senkit ne küldjetek Önkéntes" halálba! Aki robbant, még előtte, arról is úgy döntsön: Célja-e, hogy akárhogy is, ártatlant megöljön?! Modern világ könnyebb élet, terjedjen-e Földön, Azért lettünk, hogy élhessünk, nem, hogy gyilkos öljön! Ne feledjük ezek mellett, a nép igazságát: Szolgájuk a szegényeket, ne az elnyomását. Az öléssel mire se jutsz csak gyárt, könnyet érsz el, Szavazz! Tüntess! Tárgya j! Érvelj! De csak békességgel. Mosonyi György
A szent korona Nevezhetitek szentnek is. Számomra díszes, holt arany. Pedig hazámért hevülök, Ízig-vérig vagyok magyar. -Megvált: Ha összetartozunk. Ha egyként tesz, munkál a magyar. Ha széthúzásból összefogás lesz. Ha a sokmillió azonost akar. Fényesebb így lesz a szent korona. Szent István Intelme élhet. Népünk jobb létben, egységesen Érhet el jobb, újabb ezredévet. Ne a koronában bízzunk. Állíthatjátok az Országházba... Ha látjuk: Harcoltok értünk, Akkor lesz igazi Ország-háza! Ha együtt sír, ha víz mossa a házunk. Élet omol, sötéten kavarog, Rég időkre szent hittel tekintve, Akkor leszünk együtt magyarok. Ha fent és lent egy lészen az erkölcs. Ha nem csapolnak újabb pénzeket, Akkor leszünk nemzeti egységben, Akkor viszünk magyar érdeket. Nincs vége a Rendszer-váltásnak. Nem elég a kihirdetés. Csak, ha nem lesz égbekiáltó A gazdagság - elszegényedés. Vigyázzatok! Időnk halad! Türelmetlen lesz az embered. Még nem szól. Itt-ott villan a tett, Az indulat - még benn reked. "A csönd fog itt mindent megváltani" Megírta Ady egykoron. Jó lesz, ha a népakarat Csendben lesz a szavazólapon. Indulat feszül. Ne robbanjon! Ezt kívánom és küzdök érte, Hogy demokratikusan, kultúráltan, Népünk a jobb létet, végre elérje! Mosonyi György
Szentendre Szentendre, csillag arcú város, A középkorral, a Dunával, Hűs erdőkkel határos. Szentendre, csillag arcú város. Micsoda utcák, hogy kanyarognak. A patakocskák vígan csobognak. Erdők tornyai, tornyok erdeje, Fénylő tisztások, bozótok belseje. Vaddisznó csörtet, őz szökell; Lényed, egészség tölti el. Lelked itt, az egekkel határos, Szentendre, csillag arcú város. A Sziget itt vonul Északra, Délre, Hajó ringat, a Duna kékje. Gyümölcsös kertek, meg beton házsor, Szentendre, csillag a arcú város. Múzeumok a múltból, a jelenbe, Rómától, a mai történelembe. Ragyog a kék ég a napsugártól, Szentendre, csillag arcú város. Hosszú, hosszú századokat átfog, Minden emléket szeretve ápol, A rét, a víz, szép hegyekkel határos, Szentendre, csillag arcú város. Megfér itt soknyelvű beszéd, A béke itt leng, szeret, zenél. Megértés, másság, kis Európa; Isztambul - együttélési próba. Turista a nappal együtt kapaszkodik, Félóra csak, ki Pesthez ragaszkodik. Az együttérzés a jó szívvel határos, Szentendre, csillag arcú város! Mosonyi György
Szentgotthárd Mottó: Hazudhat bármilyen reformot, Míg nincs Igaz beszéd. Addig ömlik Hazánkba, és Nem távozik a szemét!!! A kormánynegyedet Szentgotthárdra! Kötelező bentlakással! A Rába habjait leszedni! Vezekelni! Vezekelni! Pihenőként, magaslesre tenni; Bőrgyári bűzöket belélegezni! Tanulja meg: hogy kell tiltakoznia, Hogy javuljon az eddigi impotencia! - Talán megtanulnának SZOLGÁLNI!? Nem kellene még évekig várni. Ha szakmailag erre még éretlenek, Dolgozni bőrgyárba, szemétégetőbe térjenek! Ha táborukból velük szöknének titkon, Tisztább víz csorogna, tisztább levegő lehetne, - Itthon! Mosonyi György
A szép Doktor-néni "Doktor-néni kérem, fáj a szívem!" -S kértem Kalmopyrint... Oly szép volt, s reméltem, Hogy sokkal jobbat ír! Mosonyi György
Szép kutyussal Szép kutyust sétáltat - Gyönyörű nő. Említeni is csak Halkan szabad, Mert nincs reá szó; - Ha mégis lenne; Elakadna szavam! Mosonyi György
Szép szavak Szép szavak, fülembe csengenek. Elaltatnának, álomba szépen. De azt súgja a józan értelem, Vigyázz magadra! Maradj csak ébren! Mert hányszor, hányszor szépen szólt a szó. Azt hihettük, valóban mennybe visz. De már élezte bárdját a bakó, Lehullt egy fej. Így járhat, aki hisz! Mosonyi György
Szép szemeid Szép szemeid megigéztek, Ha látlak, keblem hevül. Rád gondolok, már álmodom, Szeretlek, mérhetetlenül. Együtt oly boldogok lennénk. Válassz engem párodul. Galambocskám, dolgos szívem, Szeretlek olthatatlanul. Örökké hű párod lennék, Drágaságom, légy enyém, Galambocskám, dolgos szívem, Amíg élek szeretlek én. Mosonyi György
Szépségem Nem azért mondom, mintha Téged érdekelne, csak megemlítem, hogy nem érdekelsz, bátmily szép lehetsz. Mert engem egy szép nő érdekel csupán, akit érdeklek, sőt szeret igazán. Mosonyi György
Szerecsenek mosdatása... 24 órán át, ömlik a szó, Hogy a hazug, nem hazudozó. Nagyon is jó! Percenként mutatja a kép, Mennyire bűnös az Ellenzék! A főjogász, parlament, Bárki, aki csak odament, Hol zsíros pénz lapul, Védi őket vadul; Úgy hogy ömlik a szó, A kormány, mennyire jó! Szép szavakkal is, szelíden, Ma és hetedíziglen Kapd össze Magad! Öszöd, nem Öszöd, ez van! - Ez marad! Látható a cél; az agya-ment: Fehérre mosni a szerecsent! Kenetteljes az "igazságok" papja; Vigye, marja, kapja! Karácsony. A meleg ételt vegye, egye, ugye! Jószívű az adó. Ő, nem hazudozó! - Hosszú sorokban állnak; várnak; esznek. Dicsőségére a Magyar Nemzetnek. - Hogy előtte, hány családot tettek tönkre, Maradjon titok mindörökre! Kisebb dolgokat is titkosítottatok. Akárhány évre. Nem titok! Örülnek a bankbetétnek, Eurónak. - A gulyásnak, a bablevesnek és Minden földi jónak. Csak a hazugot ne bántsd soha! Mert jő a terror! A hazug ostora! Hétköznapokon és Ünnepen, Diktátor ül a perceden! Azt látod, azt hallod, amit ő akar! Hazugságokból is jogot kavar! Úgy számolunk be Brüsszelben, a Világon, A legjobb az élet, itt, Magyarországon! Aki erkölcsileg görbe, Mind belevaló. Ebbe a körbe! A jogász, ki magát törte, A jogot, számukra kigyötörte! Úgy számolunk be Brüsszelben, a Világon, A legjobb az élet, itt, Magyarországon! Mosonyi György
Szeressenek! Boldog születésnapot! Legyen boldog az életed! Legyen szép és kellemes minden, Ami körötted szép lehet! Szeressenek! Szeressenek! Légy mindig, mindenben - ember. Az életet szolgáld, a jövőt, Igaz, valódi szerelemmel. Szeressenek! Szeressenek! Adassék - szívből szeretni, Legyen könnyebb az életed, - Felhőtlenül tudjál nevetni. Erőt, egészséget kívánok! Azoknak is, kik körödhöz érnek, Tanulj! Legyen eredményes És gyönyörűen szép ez az élet! A Világ halad. Nem tudni merre. Sokfelé. Millió térben. Romlik a levegő, a víz, Másként ragyogott a Nap, Felhőtlenebb, gyógyítóbb égen. Az ember ezerszer többet tud, De nem lett jobb, egészen máig, Akkor lesz jobb, ha jobbá lesz És a Föld emberibbé válik. Boldog születésnapot! Szívemből kívánom Néked! Vigyázz Reá! Vigyázz Reá! Mert a legdrágább kincs - az Élet! Mosonyi György
Szeretők törvényei: I. Harmadik kizárva /negyedik/ II. Tőlünk semmi rossz se származhat reája. /de megesik/ III. Ha már tudjuk, hogy mindennek vége, Ne fussunk lelkesen, színészként eléje. IV. Mindenről súghatunk, ha együtt alhatunk. De harmadik előtt, örökké hallgatunk. / Még nem törvény, de megvitatandó tétel, Hogy a barátnő az esetleg kivétel / V. Tudta nélkül, - bárhogy is szereted, Ne ajándékozzál néki kisgyermeket. VI: Bárhogy is súgjuk, hogy szeretlek örökre, Anyagilag azért, mégse tegyük tönkre. VII. Aki házasságot is ki tudna várni, Szigorúan tilos másikat kívánni. VIII. A jó körülmények, sok pénzbe kerülnek A szerelmek is itt, gyakran elmerülnek. IX. Nem kell a szépséget arany-tálcán várni, A megoldást, meg kell közösen találni. X. Más párjával ki ne kezdjél, csak, ha tudod, hogy magányos. De ha végcélról kérdeznél, - ajánlom a házasságot. Mosonyi György
Szerintem: Egymásnak ugorhatunk. Meg is tesszük, csak el ne felejtsük a "megélhetési" bűnözést. Százezreknek nincs megélhetése, szegény millióknak szinte vége! Belefagyhat a házába. Jéggé fagyva az udvarában. De vannak dúsan fizető állások, kézbe, bankba pénzcsúsztatások. Ne ítélje el a jobb sors, ki éhes és ezt-azt ellopdos. Ha nem akarja naponta tenni, a pénz-"forráshoz" kell elmenni! A jobb sorsú el ne ítélje! Tegyen! Hogy legyen megélhetése!!! Ki áll az évtizedekre kiható gondok ormán?! A Gyurcsány! A kormány! Mosonyi György
Széthullt virág... A Nap ragyog, a szív dobog. Az éj hatalmát legyőzi. A csillagok, fény-angyalok. A Nap szikráit őrzik. A csillagok, csak kisdedek, A mindenségben, porszemek; De éget a Nap fénye! A holdsugár, széthullt virág, De napunk az élet. Bánat ül a holdsugáron, Erő a hajnalfényen. Ha kél a Nap, minden azt zengi: Hogy az élet, éljen! Ha csillag hull, Egy kisded fut Anyukája ölébe; Ha Nap lehull, hát leborul A föld örök sötétje! Varázs bódíthat az éjben, De a nap, a Nap az élet! Úgy óvd a nagy és kisbetűst, Hogy néked sokáig égjen! Mosonyi György
Széttépem... Széttépem minden versemet, Amelyet könnyek nélkül írtam. Csak azt ismerem el enyémnek, Melynek papírját, tele-sírtam. -Ha utána olvasok néha, S nem szorul össze a szívem, Papírkosárba hajítom, Mert érdektelen! Semmilyen! Nem kell a csengő-bongó rím. A szó-briliáns vak, süket, Ha semmit mondás kong mögötte. Nem mutat, nem szolgál ügyet. Ha nem sír, nem örül, nem lelkesít, Tépjetek minden verset el! De legbelül hordva féltsétek mind, Ami megrázza lelketek. Óvjátok, mint virág szirmát. Nap ne érje, ne hordja szél. Az igaz szót, a kimondottat, Mely suttog, zúg, ahogy ember beszél. Az igaz szó halk lehet. És bömbölve táguló orkán. Fényeskedjék a szívünkben, Az égen, a hegyek ormán. Mondjátok ki! - Ezért kell a szó -, Mid azt, mind, ami felkavar! Lássunk, halljunk, ezért kell szó. Ne azt kutasd, mit eltakar! Nem szócséplés, szóáradat! Egyenként érték. Jó szavak. Ragadnak, visznek előre, Mutatnak tiszta, fény utat. Nem sor között, - hiány miatt - Kimondva, tisztán, ércesen, Zengjen a SZÓ, a mindenható! Csillogjon tisztán, fényesen. Mondjátok ki, írjátok le! Ember így lettünk valaha. Így maradunk, így fejlődünk, Így épül világ, a haza. Buggyanjon fel úgy, mint a könny, Szoruljon össze, mint a szív. Üssön, mint ököl és kalapács. Suttogjon, mintha párba hív! Így szeretnék írni én is. Ha nem gyöngyfüzér, hát az se baj. Mélyből jöjjön, vagy magasból, Mint a villám, vagy földmoraj. Ha utána olvasok néha, És nem szorul össze a szívem, Papírkosárba hajítom, Mert értéktelen! Semmilyen! -Széttépem minden versemet, Amelyet könnyek nélkül írtam. Csak azt ismerem el enyémnek, Melynek papírját telesírtam. Mosonyi György
A Sziget Ha szereted a futóhomokot, Nem kell messzire menned. A Szentendrei szigeten, Mindezt megleled. Van itt akácos, zöld fenyő. Duna-táj, jó levegő. Eper virít a homokon, Méze csorogva elomol. Kutak szép sora vizet ont; A Fővárosban ihatod. Homok, sóder, meg kocsiút, Nyáj legel, szinte beszorult E Sziget a hegyek közé. A "két" Duna homokos partja, Nyáron lubickol apraja, nagyja. Evezők kapálnak el, S ha jó időben érkezel, Hajó úszik el népekkel, Ragyogó kedvvel, víg énekkel. Néha egy, egy motorcsónak, Kit kavargásért megrónak, Ha pénze van, hát csak csinálja. Kiátkozod; megy az Adriára. Itt nádas, amott berek, és Békés, dolgos emberek. Őzek szökellnek, héják szállnak, - Ha fehér, nevezzük sirálynak. Tündököljön e hableány Napfényben és holdas éjszakán. Kitől a szíved felderül; Szép Sziget, szépnek maradj nekünk. Mindig szépségként maradj velünk! Mosonyi György
Sziget-csúcson... Rozálkával sziget-csúcson Sétáltunk. Kéz a kézben sétáltunk és Nem fáztunk. Egyszer - csak elkezdett Hullani a hó, hahó! Így is jó, így is jó Hahó! Hahó! Hahó! Tervezgettünk, tervezgettünk, Sétáltunk. Beszélgettünk, beszélgettünk, Nem fáztunk. Szállingózott tovább, Tovább hullt a hó! Hahó! Hahó! Hahó! Így is jó, így is jó! Mosonyi György
Színesre hazudott álom A magyar szakszervezetek sohse voltak nagyok. De, hogy vezetője rejtőzve adjon nyilatkozatot!? Gyurcsány úr! Hazudós! Úgy kéne behívni külföldi vállalkozókat, hogy ne érje hátrány a magyar szakszervezeti dolgozókat! Ez a baloldal? Ez a helyzet 2007. őszén, Magyarországon?! A helyzet, ilyen! Így röppen el minden színesre hazudott álom!!! Mosonyi György
Szivárvány köszöntő Nagyon el voltam keseredve. Nagyon sok volt a zűröm, Éppen akkor tette ki A szeretőm a szűröm. Nagyon le voltam törve, Nagyon rossz lábbal keltem, Mikor valaki szemében, Egy kis mosolyra leltem. És ettől a szívem kigyúlt, Mint szivárvány az égen, Már a Napot sejtettem meg Valaki szemében. És csak rajtad múlik már, Nyár lesz -e fenn az égen, Kitárul -e szent tavasz Mindkettőnk szívében. Mosonyi György
Szó sincs róla... Szó sincs róla, hogy szolgálna! Összetömörülnek bandába! Országházat elfoglalták, nem érzik a Népek gondját. Hazug intésre hazudnak, Szegényeket fosztogatnak. A Nép adóját elszedik, magukat dícsértetik. A Nép régóta már semmit se hisz el, sok "képviselő", csak hasznot képvisel! Haszon lett a Világ módja! "Felelős miniszter" mondta! Évtizedek elmúltanak, keresetedből levonattak. Fizess újra! Az elveszett! Elhordták a bal - kezesek!!! Most a terror, rács a módi, szabad szólás elmúlt, ósdi! Ha Választói ellen szavaz, ma még, székében marad. Ha a Népek összegyűlnek, zajonganak, kifütyülnek! Ez nagyon nem tetszik neked, pedig nagyon megérdemled!!! Ne így nézz saját Népedre! Nem birkanyáj! Vedd már észre!!! Hallatja a saját szavát! Próbálja védeni igazát!!! Ne felejtsd a valóságot! Kossuth téri új-, új rácsot!!! Kossuth szellemét kizárni! Hazugnak hajlongva szolgálni! Ha Választókhoz el se mész, Lemondhatsz és ezzel kész! Új irány kell helyetted, Kit tisztelnek, szeretnek! Förtelmes, hogy pazaroltok! Nem nézitek a Holnapot!!! Mentesít minden alól: "A Világ, a profitról szól!" Döntsétek el, kik is vagytok!? Már eleget hazudtatok!!! Talpnyalóként még herdálni, vagy a Néppel talpraállni!? A Világ megy. a tavasz ébred; A Nép ellen, avagy a Néppel! Ha jót akarsz, vigyél magaddal! A Szegénnyel, a Magyarral! Mosonyi György
Szóba se állj vele! Szóba se állj vele! Ezután jön, évekig tart A neheze! Kivonulni! Bevonulni! Gondjainkat "exportálni"! Ha a hazug beszél A hegyen, - Senki se legyen Jelen! Meghallgatni is Erkölcstelen! Most politizál Jól a Nemzeti-oldal! Hentes és mészáros, Kegyetlen, Érzéketlen, Embertelen és Bárdolatlan! Bokros Lajos; Homokozóban játszó Kisgyerek, Ki nyúzott, ölt, De nem hazudott 10 millió embernek! Vigyázzatok A milliárdokat lódítóra Emberek! Előbb begyűjtötte Milliárdjait. Majd lógott éveket, Hazudott, táncolt és Megmutatta Bájait. Őrjöngve tapsolták, Kiknek ez kellett, Akiknek, őreá is Tellett. Zokogtak, haltak A szegények. Gátlástalanul, törvényesen Vertek a verőlegények. Ezer évig hordtál Kegyetlen jármot, Ennyire hazugot, Idegen se látott... Koldulni küld tömeget. Fiatalt és öreget. Az ellenzék tehát, Utcára szólít. A hazug, új Magyarországra Mozgósít! Először állítsa Vissza a régit! Amikor munkát Kaphattunk még itt! Menekül innen Az ember! Ki marad, Szólalni se mer! Néki, csak a Gazdag a jó. Szocialisták! Ő, néktek való?! Hányadszor szervezik Át a pártot? Vörösből, lila? Így formálsz Diktátort? Jól teszed, Amit ma teszel, Majd pillanat alatt, A mélyben leszel. Onnan soha többé Fel nem állhatsz. Ha hazugra hallgatsz, Aki téged is áltat! Mosonyi György
Szobrot Kádárnak! Talán a gyilkosságokért, A pár éves jobb életért, Amit mások megfizettek, Kétszázezren kimenekültek, Több ezret a halálba küldtek, A pufajkások halált hoztak, Szellemi bénultságot okoztak. És, - ha meg tudom ítélni: Magyarul se tudott beszélni. A kokárdát szívünkről letépte, Ki, nem adta, - életét vette érte. A becsületünket a harcok jelezték, A szovjet tankokat Kádárék vezették, Kádár - áruló volt. A nép árulója, A lényeges jelző csak ez lehet róla. A legvidámabb barakk, igazság volt ez is, Meg, hogy a hős sírját ugaron keresik. A jeltelen sírok, a vidámság mögött. És a vég lebegett, a Nagy Tábor fölött. Sortüzek, bírák jelezték, Az új elnyomás vonulatát Tanultak, megújultak, s az élet, PUFAJKÁBAN, de ment, és ment tovább. Átrendeződtek a régi-új sorok, A gazdagodás újabb célja intett, A választások újra megnyerésért, A régi Gárda megtesz mindent-mindent. Ez a magyar élet. Kádár nem hiányzik, Igazságos Mátyás-igazi hiánycikk, Aki rendet tenne ebben a vásárban, Lelki, szellemi, anyagi válságban. Volt sok jó is le nem tagadjuk, Mindent, mindenkit a helyére rakjunk, Kádárról minden meg van írva, Tedd helyére, a Panoptikumba. Becsületünket '56. - tetézte. Kádár elárulta. Ez lehet a mérce. Mi csak békét kérünk, jobb emberi létet, Demokráciát. Jobb magyar ezer évet. Mosonyi György
Szodomába visz az út! Régóta szegény az ország. Ki nem éli át a népnek sorsát, Mondhatja: nagy a jólét! A gazdaság dübörög! Az Ég is majd reájuk dörög. Az ártatlan, a népi hős, A vétkesekkel nem közös! Csak, ha bűnt temetsz, temethetsz árkot; Addig ne dédelgess eltorzult rémálmot. Majd, ha az Ég dörögve meghasad, Szól: Mindenki szabad! Egyek lettünk fenn az Égben. Senki sincs a pokolban, mélyben. Már senki se bűnös! A Mennyország már örökös! - De nem születtünk átlagosnak. Mások vagyunk, ha taposnak. Mások a hazugságra, Elévülésre, népcsalásra. A hazugság is szélsőséges. Ki népnek hazug, az. Már vétkes. Hazug is, szolgál is egyben??? Csak egyszer hazug. Mondhatja váltig; - Születéstől a halálig!!! Aki nem egy a népével, Menjen el Isten hírével, Úgy is mondhatjuk: Takarodj! Magadra vess, és ne nyafogj! Ha a vétkest védi, tángálja, Menjen! Ez nem az ő bandája! Szodomába visz az út! Terrort diktál a hazug! Akik pedig támogatják, Folytatják a handa-bandát. De majd az Ég meghasad! Hang szól: - Ne hagyd Magad! Mosonyi György
"Szolgálati esernyő" és "vasprefektus" Apám kerékpáron hódított Erdélyben /a bécsi döntés után/ Az országos "jármű" a lovaskocsi volt. A "szolgálati esernyő" a záptojástól véd, ha a Nép a kormánnyal szemben is fellép! A "vasprefektus" nálam: "Gergényi pünkösdi králysága", ki '56. Ünneplőit ütötte-vágta! "Üsd, vágd, nem anyád, nem apád!" Végre olyan kormány kéne, Ki azt a ruhát öltené viselésre: Védd! Szolgáld! Testvéred! Anyád! Apád! Mosonyi György
Szolzsenyicin után... El kell átkozni őket, mert gyilkoltak. El kell átkozni őket, mert ütöttek, vertek. El kell átkozni őket, mert népeket kínoztak. De ők is új világgal kísérleteztek. Évezredek óta terhes a Föld egy nemesebb, tisztább emberrel. Ahogy nagy gondolkodók képzelték, az önzetlen, féltő ember szeretettel. Nem menthetjük fel semmi bűn alól, de tankjaik gyilkosokat vertek. Irtózatos vért áldoztak Népeik, és Hőseik a csillagokig mentek. Ott hullámzik a tiszta búzaszem, susog a nyírfa rengeteg. De harcba mentek az első dobpergésre, vérüket adták tiszta emberek. Az elszenvedő szenvedve lát. Legfőbb gondja a szenvedése. Az ember nagy árulása, hogy szolgája lett a pénznek. Az emberség megkövetelné ne szolgáljon és őt se szolgálják. Így őrizhetné talán teljesen igaz emberi méltóságát. Ezredek óta terhes volt a Föld a tőkés haszon ellenében, egy emberséges, segítő, összefogó közösség tiszta szellemével. Hajóvontatók "E-ejúh-nyem" hangja az egész világon óriás kínt jelent. A Volgától körbe a Földön remélt emberibb életet. A bűn, az bűn marad. Védhetetlen, de ne felejtsük el azt az igazságot, hogy e Népek is vérükkel mentették őrült szörnyűségtől a nagyvilágot! A Föld máig terhes a Reménnyel, hogy emberibb lesz az élet itt. Hogy megtarthatja a Kék bolygó Földet és emberibbé teszi fiait. Mosonyi György
Szótenger Féltem a Világot A szótól. Mint óceántól A patakot. A mindent elöntő Sivatagtól, A homokot, Az éltető napot. Fogjátok meg Tehát a kezét, Ki újra leírja - Ugyanazt. Ki pazarol Időt, papírt; Szövege Unalmat fakaszt. Az alkotó, az Takarékos. Szorítja, Nyomja az IDŐ! Lényegre törve, Dolgozva - szólva Lehet csak Jobbá a JÖVŐ! Mosonyi György
A "szöges" blokádról Éljen május elseje! A VALÓDI éljen! Közösséget vállalok, A VALÓDI május elsejével. Az átkosban se volt igaz. Terelték, terelték a Népet. De tömegek kaphattak Sört, virslit és közelebb volt az élet. Ma, szegény tart el gazdagot. Igaz Nép tart el hazugot! És a Handa - Bandát. A vörös zászló, rongyokban! Alakulhat a blokád! Nem vagyok híve a durvaságnak. A blokád is elég durva. De, majd elnézést kérnek, hogy: Ez is el lett "k..va" Ki először mondta, Lemondhatott volna, nyomban. Nem élősködik rajtunk tovább, És elmegy a pokolba! Mit írtam, azt is szégyellem! De ez, nem az én szégyenem. Miniszterelnök szájából jött, Ki táncolt, amíg a gazdaság Dübörgött, mélybe döcögött. Ó elnézést Népem! Szegényen, Véletek reménykedem, Hogy jobb időkben, szebb időkben, Majd szebb lehet az énekem. Mosonyi György
Szörnyek az éjben Csak egy szürke vers. Írója el nem kékült, erre a csapásra készült. Erre a szörnyűségre, újabb Magyar megveretésre! Mert szervezetlen volt az ellenállás, a szörnyek számára nem volt megállás! De ácsi! Ácsi! Ácsi! Tovább küzdeni! Odavágni! Nem volt jólszervezett ellenállás! Nagyobb egység kell! Nem hátrálás! Tovább! Tovább! Ellenállni! Ahány fórum van, végig kell járni! Hol szavazni lehet, szavazni kell! Meg nem tűrni a törvénytelent! Magyar gazdák, vállalkozók! Élelmet, jövőt alkotók! Jogászok! Emelni a jogot! Ne hagyd a magyar birtokot! Értelmiség! Járjon az eszed! Jobb jövőt érjen gyermeked! Kétkezi munkások! Dolgozzatok! Tanuljatok! Tanuljatok! Mindenki, aki csak él, Tegyen a tisztább életért! Ez is csupán egy szürke vers. Megint a hazug ünnepel, De jön még kemény fagy, jő a dér; a hazug örökké nem beszél. Nem vési ki a zsírodat, nem ásatja a sírodat. Iskola, tudás lesz a részünk, lélekben magyar lesz, Aki Vérünk! Beteg meggyógyul, mint a rendszer, vezető lehet a Rendes Ember! A síneken vonat zakatol, Az élet feltámad, dalol, A nyugdíj élhetést ád az öregnek, A Kórház, gyógyulást nyújt a betegnek! A gazdaság már nem reklám dübörgés! Munka, kenyér lesz, lesz megélhetés! Ki nem engedni! Ki nem engedni! A Magyar Zászlókat elszántan lengetni! Csupán egy halk sóhaj, új, szörnyű éjszakán, de tovább küzdünk Érted, édes, jó Hazánk!!! Mosonyi György
Szörnyű! Szörnyű, hogy a Népre esküdtek igazsága Attól függött, titkos e a szavazása, Mert nyíltan nem lehetett a szemébe vágni: HAZUDTÁL! MEGTORLÁST LEHETETT VÁRNI! EZ az MSZP DEMOKRÁCIÁJA! A rész-rendszerváltás igazsága! Ennek részét ma már úgy értik, A tüntetés, a demokráciát sérti! Az utódok, a Parlamentben lehetnek, Az előd-sortüzekért, már mit se tehettek. Keblükre ölelnek régi cselszövőt, Munkásőrt jól fizetik, mert jól látta e jövőt! Ez, még a "régi barna éjjel" A régi lápvilág, Hol a varangy kuruttyolja igazát. A váltás annyiban igaz; látjuk ma már Énekelhet néhány énekesmadár, De az ellenállás bősz vihart kavar! Látni: a Gyurcsány, önkényt akar! A média is sereggel van tele, Alig hallik egy-egy polgár éneke. Hát a lápvilág 200 kuruttyolója, Vigye a hazugot, a lápi-tóba! Ott lesz még jó időben, jó helyen, Nem Kőtáblánál! Nem a Hegyen! Varangyok között lophatja a napot, De előbb, vegyék leltárba az iszapot! Az esküszegőknek vissza kell fizetni Bérüket, szerzeményt asztalra kitenni! A Népre esküdtek! A Népet becsapták! Illő, hogy a pénzt, mind, mind visszaadják! Hát a lápvilág 200 kuruttyolója, Vigye a hazugot a lápi-tóba! Varangyok között lophatja a napot, De előbb, vegyék leltárba az iszapot! Mosonyi György
Szöszinek Mondd szöszikém! Majd mit teszel, Ha netalán - Öreg leszel? Ha az vagyok; Nevetni kár. Rajtad se minden Üde már. A szerető megtudja Szokni. Nem megy szomszédba Csókot lopni. Mosonyi György
Szösszenetek Így szóljon róluk az emlékezet: Több rendes ember meg merte Tenni, hogy nem fogott Vele kezet! ................ Nem dicsekszem Jóbarátaimmal, De azzal igen, hogy kivel nem barátkozom! ................ A vírus mutálódhatott, Elképzelhető, hogy a betegség Még terjeszkedni fog, azért is, Mert még piszkosabbak leszünk. ................ Sokaknak tűnhet úgy, hogy Jól meg lehet élni, tengeri-kígyóként Növekvő jogtekervényekből, Hol az emberiesség szellemét, Hét fejből lövellő sziszegés jelenti. ................ Hol ennyi a jó jogász és ilyen kevés a gyerek, Ott nem gömb a Föld, sőt, nem is kerek! ................ Aki legyint; így jó neki. Aki vitatja, jobbat akar ennél, És igazat a hazug helyett. Mosonyi György
Szövevény Volt egy Ország. Sok szegénnyel; Mégis éltető televénnyel. Gyönyörű hegykoszorúval, Napsugárral. Véres borúkkal. Jött valaki. Már gazdagon; Nem hajolt le "A magyar Ugaron" A Nép, lassacskán észbekapott; Cinkelték itt, a kártyalapot! Igaz elosztásról papoltak. Éjjel, nappal pazaroltak. Amit eltapsoltak éjjel, Nappal fizettették meg a szegénnyel, a Néppel. Régen megszűnt a jobb, a bal, Van gazdag, de kap, folyton kapar. A másik, ki nem megy semmire, Mert mindent neki kell fizetnie. Olcsó az Állam, a kormánynegyed! Unokáddal, 100 évig fizetheted. Csinálhattak akkora adósságot, Hazavághatták, az egész országot! Űzik! Hajtják a végveszélybe; Terrorizálták az ünneplő népet! Cirkuszt ád, táncol a láb; Zsebben az erkölcs! Ez a Hazád!? Kik élre tolták, meglapulnak. A hazuggal együtt hazudoznak. De, börtönökben, a rácsok mögött, Az igazak lánca, fel-, felcsörög! Mert szenved gyermekünk, szenved az Anyánk, Igaztalanul, nincs Igaz Hazánk! Míg a pénz diktálja, hogy ki a beteg, Amíg a beteg, sorszámért remeg; A Kórház eladó, az orvos kesereg, Addig az ország, csakis így felelhet: A harácsolók, mind menjenek el!!! De elszámolás nélkül, nem vonulhat félre! Látni kell: Kinek, ki van a zsebében!? Fogjunk hát össze! Összefogni népem! Tisztán megélni, újabb ezredévet! Védeni gyermekünk, szüleink, unokánk! Legyen boldogabb igazszavú hazánk! Megállj-t mondunk az elszegényedésnek! Munkát, kenyeret adunk a népnek. Tiszta gazdaságot! Békességet! Tanulást! Tudást! Jobb lehetőséget! Akinek folt van a szíve helyén, Nem maradhat a tisztsége rejtekén. Ha a titkosítás nyílttá leszen, A közéleti mocskot, kiseperheted! Kevesebb bizottság! Egy személy. Akarat! Kiknek kezéhez vér és bűn nem tapad, Őket is keményen elszámoltatni! Nem kilószámra új törvényt gyártani!!! Van a törvényeknek, érvényes szelleme! Ennek a szellemnek, legyen is embere! Nem. Nem. Nem a tőkét fogjuk regulázni! De tiszta működést szeretnénk látni! A munkásjog, a szakszervezet dolga! De senkinek se mindegy, a magyar munkás sorsa! Amíg itt a rendszer kusza szalmakazal, Mindenki azt tehet, amit akar! Pedig, a rendszernek, működnie kell! Tisztán! A tisztség, ezért is felel. Nem kampányban; rendszeres ellenőrzés! Annyi, mint javítás, eredmény-megőrzés. A médiának, más dolga is lehet, Mint, hogy kampányokban felfedezzenek. Égetni nem fogunk, bár nagy a szövevény! Jó utakat vágni! Erre lehet remény! Tisztább levegőt! Munkát! Kenyeret! Összefogni érte! Ez kell a Nemzetnek! Mosonyi György
Sztrájktörőket keresünk! Magyarországon, ilyen a helyzetünk. Törvényesen. Jogosan. Alkotmányosan? Sztrájktörőket keresünk! Az én jogosítványom 50 éves; De ilyen alkalmi munkára, már nem lennék képes. Ma ez a "baloldal", tőkés arcát mutatja. Nem bért emel! A jogtalant, a hazugot futtatja! Így lehet hinni a saját magát kinevező "baloldalnak"! Itt, mindent "törvényesen" meg is oldanak! Én pedig, ma is Ady pártján állok: "Én, beteg ember, csupán csak várok, Vitézlő harcos nem lehetek. De szíveteket megérdemeltem, Veletek száguld, vív, ujjong a lelkem! Véreim, magyar proletárok." Mosonyi György
A szúnyog Elnyúlott életem során Élt velem alt, mezzo és sima szoprán. De oly szerelmes egy se lett, Mint ki így dagadt, ha szúnyog csípett. Lenn csípte, fenn is dagadott, Ha szúnyog rajta matatott. Icikém, picikém, - túlérzékeny. Dagadó, piros, tele vérrel. Lehet, nem szúnyog, "csak" darázs, Mert égetett, mint tűz, mint parázs. Így alkotta az Alkotó; Nincs benne csont, csak porcogó. A kis-csípő vígan tovaszállt, Megnőtt a kecses pici láb. -Minden programot felborított, Egy nyári 1 Joule energi szúnyog. Érzékeny, édes pici lelkem! Érzékeny testben és lélekben. -Ha nem jő el e mérges szúnyog, Azt se tudnám, most vagyok boldog! Mosonyi György
Szüli napra... Megszülettél. Hál' Istennek! Anyu szerint a legszebbnek. Édes pici baba voltál, Dallamosan óbégattál. -És felnőttél Jó embernek. Nem véletlen, hogy szeretnek. Még, ha nem is mindig érzed, Nemes célod csak eléred. Egy levél vagy Föld nagy ágán. Őseid: Éva, meg Ádám. Egy levél vagy, zöld levél, Életed szép zöld remény. Élj meg sok, sok éveket! Élj! Meddig a nagy hegyek! Ha 100 évet mondok én, Jóisten tán többet mér! -Jóságodban, boldogságban, Szeretetben, barátságban! Ne legyen szükségben részed, Legyen annyi, ahogy kéred. Kívánság, mit adhatok: Sok boldog Szüli napot! Mosonyi György
Szüli napra! 2 Rózsabőrrel jött a kisbaba. Ön volt, vagy Te, vagy éppen Maga! Isten hozott! Mondogatták. Mutogattak, - Óbégattál. Sírtál, ríttál, - ugyan miért? Egész jövendő életért?! A Szülő érzése leírhatatlan. Megfogható és megfoghatatlan. Világ - átfogó szeretet, Te adtál jövőt, új életet. Életet adtál a Világnak, Magadnak és -e síró Csodának. Mindene megvan? Megvolt Néki! Igazi Csoda, sőt talán Égi... Új élet jött - új világra, És felnőttél: tegnapra, mára. Napsütés volt, meg fellegek, Ám az élet halad és megy. Tiszta forrás - minden ember, Tele Élet-szerelemmel. Mindig vigyázzon magára, Szívét jóra sarkig tárja! Hit nélkül, akarat nélkül, Élet véled meg nem békül. Ködök szállnak, felhők járnak, Célod mindenen jól áthat. Mert, - ha csak egyszer elveszted, Nagyon soká keresheted. Isten éltessen! Kívánom! Erről szól jókívánságom. Fel a fejjel! Csak menj! Haladj! Ha megtorpansz, - már lemaradsz. Segíts! Hagyd, hogy segítsenek! Szebbé tehetik életed. Kinek telik erejéből, Ne várjon mannát az égből. Keresse: - kinek használhat, Családjának, a Világnak. Olykor nézz le - jó magasból, Más lesz a kép - lenti nagyról. A kicsi, még kisebbre törpül, Haraszt, kis baj - meg se zördül. A nagy dolgok megmaradnak. Nekünk is, - meg a holnapnak. Isten éltessen és áldjon! Mind-ezt szívemből kívánom! Boldogságban hosszú élet, Lelked ragyogják be fények! Mosonyi György
Szüli napra 3 Ha jó a perced, már ajándék, Ha rossz: fölötted komor árnyék. Hogy jó legyen, tenned kell érte, A végén azt mondod, hogy: Megérte. Ha jó az órád; hatvanszor jó, A napod, még huszonnégyszer, Ha a heted jó, az még hétszer, Az éved meg még ötvenkétszer. Az Idő így halmozódik. Másrészt, mint a folyó, folyik. Az a jó, ha folytatódik. Jó 10 év és tinédzser vagy. 20 év körül csodás évek, Harminc körül gyermek lehet, Ötvenes unokákkal nevet, Hatvanasan van postásod, Kitől nyugdíjad várod, Van több jó biztosításod, Ha nincs, ekkor bizony bánod. 100 körül már rendezgetel, Emlékezel, rendelkezel, Kettőszáznál Matuzsálem, Isten éltessen és Ámen! Mosonyi György
Szürke vagyok Szürke vagyok a vak-sötét éjben. Áttetsző, sugárzó, déli fényben. Jellegtelen, másod-vetés, sarjú. Dió. Mit a rend alá elrejt a varjú. Sóhaj vagyok tender morajában. Kis ember, a széles nagy hazában. Levél vagyok az őserdő éjben. Korhadt levél a föld-televényben. Parányi fény, milliárd csillagban, Egy betű, a tonnányi iratban. Szám vagyok az ember sokaságból, Hiszem mégis: ember a javából. Mosonyi György
A szürkeség Hosszú ideje ül rajtunk szürkeség. Még nem hangos a szó: Elég! Elég! Elég! Így nem segíthet rajtunk az Ég! Csak, ha teszel Te is! Segíthet az Isten! Ha szürke maradsz, mentséged sincsen. Tengeri népek, a tengerészek, küzdöttek a vízzel, a hajókkal, a széllel. És tanulni kellett, folyton tanulni. Csak így lehetett megmaradni. Ha partra léptek, az ismeretlen volt, ezernyi baj reájuk támadott. Itt nem volt szürkeség. Harc volt az életért! Élet, vagy halál!? Az élet, harcosra várt! A tunya, a szürke, mindmáig elbukik; Csak aki küzdve - küzd, az bizakodhatik! Ami a szürkékre vár, az a SEMMI! Ugye, hogy ennél több akarsz lenni?! Szívják a véred! Szedik a pénzed! Az elmúlt éveket, jó ha felidézed! Évekig dolgoztál. Alig fizettek. Most ugyanazért, újra fizettetnek. Hazudtak a szemedbe. A hátad mögött. A szegénység, a düh, hozzád beköltözött. Lehet, hogy éppen Te vagy az, ki szürkén, gyáván megadod magad?! Vagy meghallod, hogy szól a Riadó! Jön az újabb csel, az új adó! Hazugság-cukorral van ez is mázolva, de ezért, semmit se kapsz a boltban! Csatlakozz azokhoz, akik ellenállnak! Az ország nem eladó a hazugságnak! A híveid nem böszmék, nem táncosok, talán nem is milliárdosok. Utóbbiak voltak jó időben, jó helyen, míg Te gürcöltél a munkahelyeden. Jöjj a Nemzeti Zászló alá! Ellenállni! Ne add alább! Aláírásod fejezze ki: Menjen, ki népét nem szolgálja ki! Ne lehessen a nép vezetője, ki herdál, a közpénz pazarló-őrzője! Nem öröklétű a szürkeség! Kél a Nap és felragyog az Ég! Az a dolgunk, Te is teheted, Segítünk hajtani a felleget! Mosonyi György