Mosonyi György versei





Tahi





Ha nem tudnád még Kedves Hallgató:

Tahi, Váccal szemben található.

Szentendre és Visegrád között,

A Vörös-kő és Öregbükk áll őrt, zúgó erdei fölött.

Tahi, az ifjú, dombokon áll.

A kék Dunák közt szép sziget, - bájos tündérleány.

És -e meséből máris következik:

Ha nap ragyog, ha éj leszáll, e szép pár ölelkezik.





Mosonyi György




Tahi szerelmese... Vadszőlő kúszik a konyhába. A Mátra mutatja magát. A Tahi konyha ablakából, Láthatom mind-kettő Dunát. Kutyám az erdő sűrűjében Érzi a vaddisznó szagát, Itt még közel a természet, Értjük, érezzük igazát. De az emberek, gazdagék, Szegények lélekben, tettben, Sohase' látom őket Az ősi,-szép természetben. No és a Hivatal; Maszlagot önt magából. Jogot csavar, mellébeszél, Isten - igazából. Mikor lesz újra emberré, A természetből vált ember, Intézve ember - ügyeit, Ember - szeretettel?! Akkor talán találkozunk Az erdő sűrűjében, Vagy, hol a sárga-margaréta Gyújt lángot az ember szívében! Mosonyi György
TAHIBAN Április az a hónap a környéken, az utcákban, mikor minden pompázik, a legtöbb virág van. A fehér uralkodik, a sárga se kevés. Piroslók a kertek, zöldell a vetés, a borsó is a kertben. Rózsaszín az őszi, a barack is ezt ölti magára, de a fehér mindennel felér. Mint a menyasszony most ejti hajára; Átsejlenek a színek, de a táj itt ügyel a menyasszony fátyolára. Az élénkebbeket nyárra tartogatja. Ha meleg levegő zúdítja a méhet, zeng, zsong a természet, tán kis ijedtséggel zavarhat meg Téged. Sok évet éltem itt, hegyen-völgyön jártam, de itt az április a csodák csodája. Mosonyi György
Tahitótfalu Be van betonozva A jegyző e földbe, Ameddig a kormány, Vagy talán örökre?! Ügyeit sorolni, Lehetetlen lenne. Ha mégis sorolnánk; A-tól, Z-ig menne. A politika egymásra licitál, Sok, sok ügyben pedig, Már csordul a pohár. Sohse hallottam azt, A munka hogy megyen, Mit tesznek azért, hogy Szakszerűbb legyen!? Ellenőrzés itt sincs, Vagy nem tudunk róla, Demokráciáról Nem is szól a nóta. Tucatnyi panaszom Ment a miniszterig, Sohse jött válasz, hogy Tán - megbüntetik. Panaszaim mind, mind Ellentétbe tette, Úgy írt, ahogyan Ő kieszelte. Aki nem hiszi el, Jöjjön el felém, Amit látni fog, az Nem egy hősköltemény. Ki váltani akar, Most jő a választás, Öröm is jöhet, Vagy új siránkozás. Be van betonozva A jegyző e földbe, Ameddig a kormány, Vagy talán - örökre?! Mosonyi György
Takarítást az UNIÓBAN! Sok Polgár mondott Rátok - NEMET! Nem dolgoztatok jól; eleget! Hogy a Világ Teremtése óta, Az emberekről szól a nóta. - Felszedtetek sok, sok gazdagot, Ki kitudja hogyan gazdagodott. Ha diktatúra-múlttal Hozzátok lökték, Ott befogadták, harsányan üdvözölték. Soktól hallani: Ígérik a Népnek, "A közösből, majd szépen megéltek!" -Nem a közös erőt mondogatják, "Hogyan lehet jól megfejni a Bankját" A bürokrácia terjed nagyon, Nem ellátás kell, - csak haszon. Munka nincs. Lesz majd a Holdban, Találni OTT! Majd minden bokorban! Világ-elsők akartatok lenni!? Élni! Megélni! Ezért kell sokat tenni! Aki sokat markol, az fog keveset. Ne MÁS pénzéből tömd meg a zsebedet! Tisztességben! Élénkebb ütemben! Millió "Windows" legyen üzemben! -Ha újat akarunk és nagyot, Új tiszta erkölcsöt megkívánjatok! -Ha mellébeszéléssel megelégszetek, További NEM jöhet és akkor végetek. Közös erőt hozva, összefogva, Mehetünk csak az UNIÓBA, Ha szivárványt vársz a tiszta égen, Kár keresgélni a sötétségben. Tegyünk, hogy tisztább egünk legyen, Ez segíthet az embereken. Ez segíthet az embereken. Mosonyi György
TAKARODJ!!! Ha van Benned erkölcs, jó ízlés, szegény Hazánk iránt jóérzés, el nem fogadhatod, hogy hazudott! De az elfogadható, ha ellenérzésed kirobbanó!!! Nem én találtam ki: "Lop is, aki hazudik" E bölcsesség Népi!!! A Nép is így ítéli! Akik védik összezárva, pénzüket védik, nem Hazánkat!!! Tán nem is gondolnak rá, karrierista, ripacs alakítás. De évek óta hangosabb a Nép, naponta üvölti: "Elég! Elég! Elég! Takarodj! Vidd az összes haverod!!!" Nem kellenek verőlegények. Akkor RENDŐR, ha TISZTESSÉGES!!! A Világ bortánya: a verőnek és az "igazságnak", egy az "apukája"! Ez a gyurcsány - éra, egy spéci alkotása! Láthatnátok! Neki az a fő, amit nem tud, azt jól adja elő!!! A Mi Népünk legyen türelmes Nép, de harsogja tömegben: Elég! Elég! Elég! Ti, csak hordjátok a határoló rácsot! Mi vonulunk! Követelünk tisztább Világot! Hangunk, Hitünk érjen fel az Égig! "Tobzódtatok, tobzódtatok. Éppen elég volt ezer évig!" Ha "túlozva" mondjuk Ady szavát, Népünk érje el végre igazát! Mosonyi György
Takla-Makán - Szép itt az élet... Panaszod van. Itt a bizotság. Kezet se fognak veled. Nem elég piszkos. Megnézheted. Tolvajt a tolvaj segíti. Közösből lopni jó. Arra való. Becsület. Tisztesség. Lejárt szavak. Akinek pénze van, megmarad. Fekete gazdaság. Fektet ég. Késik a tisztító vihar. Nincs villám, mennydörgés. Csak lárma, ricsaj. Elülnek csiporgó verebek. De patkányok és egerek Rágják a begyűjtött magot. Pusztítják a Mát, a Holnapot! Azám, Hazám! Ez itt a Takla-Makán! Az ősi politika máig terjed. Ha valaki ezen begerjed, Azt intik. Békéljen bele! Ez már váltott rendszer! Ez is a szocialisták érdeme! Tolonganak a trezoroknál, És ami rosszabb minden rossznál, Átkos káderek vezetnek, Magyarázzák az embereknek '56. történelmi tényét, Minek ők oltogatták a fényét, Kiszolgáltatták Európát, Az Unió-t is elárulták. Magyarságról szónokolnak, Szolgáltak elnyomó tankokat. Azám, Hazám! Ünnepelj, de nézzél hátra! A sivatagra. A Takla-Makánra! Mosonyi György
Tankcsaták A tankok mégis győztek? A történelem tévesen van leírva, Az önkény, a forradalmat, mégiscsak lebírta?! Itt él a szellemük. Hatalomban vannak. Többször - százezrek - köpenyt fordítottak. Más a cél. A jelkép. A szó. Hatalomban az utód! Ez a való'. Bolsevista helyett; a hazudozó! Ez, a cimboráknál, fel se tűnik. De a romlott hal is, a fejétől bűzlik. Hazudni továbbra is - a régi szerint - szabad. De, kiforgatva adják vissza a Te szavad! Média. Választás. Külföld. Arra is jó, Hogy sarcolhasson a hazudozó! Tervezte; tiporta Nemzeti Ünnepünk. Félrevezette az egész Nemzetünk'. A gazdag, gazdagul! A szegény, elvadul! Ha nincs biztonság, nincs biztos kenyér! Családja, élete itt, ma, ennyit ér! Felelősöket sehol se találnak; A színfalak mögött, bevetésre várnak! "Ki, hogyan élte meg az '56-ot?" Pufajkát vett fel, piros-könyvet kapott!? Ködösítenek új párthatalmasok. Ki ekkor megúszta, felvitte a csúszda; Nem tettünk eleget, hogy lefelé húzza! Gyerekünk! Utódunk! Ez az, ami vár reád! Vagyon helyett adja, Apád, Anyád! Folytatni a harcot, újra, meg újra! Ez a sötét erő a harács-diktatúra! Eleink azt hitték, minden tovább élhet, Nem láttak újuló sátán-sötétséget! Rafináltak voltak. Gyakran ügyesebbek. Hazugságukkal is, mind előbbre mentek. Nem szabad vadulni! De meg kell tanulni: A bűn nem maradhat, nem mehet tovább! Ott áll a Kőtábla! Aki meg se látja, Nem lehet közember! Nem mutathat jóra; Nem lehet erkölcsös ember szószólója! Gyerekünk! Utódunk! Ezt hagyjuk Reád! Ilyen volt. Így maradt Édes, Szép Hazád! Győzködjük közösen a csüggedt legyintőket: Nem győztek a tankok! MI GYŐZZÜK LE ŐKET! Mosonyi György
Tanulj! Aki az iskolához nyúl: Nem ád, de elvesz! Az butít! Az a legroszabb helyzetbe taszít, keresztre feszít! A tanulás, a tudás, felruház az életre, szakértelemre emberek! A haszna nyomán az élet felpereg. Itt pedig sújtották a pénzzel a pénztelent, lett volna teljesen értéktelen. Tékozolták, tékozolják a Hazát, a Haza legfőbb javát, a szakértelmet, a tudást, korlátozva a tanulást! Ha a tanulást elveszik, az Országot lezülleszthetik. Aki a korlátozást kimondja, a Népet a börötnig nyomja! Évszázados rossz nézetek élnek, de akik a tudástól félnek, mondd! A sorsuk, a sorsunk "mit érlel"!? A demokrácia nem gumibot! A tudás, mindíg rugalmas "gumi" volt; rugózott. Csűr-csavar ég alatt, a hatalmi szekér ballagott, Ő meg elhaladott! Légy éber! Tanulj szakmát, elveket, Világot én Népem! Tanulj Mindőnkért! Kérlek szépen! Tanulj és add át, aki kéri! Ha nem is kéri, mondd és mutasd is meg Néki! Tanulj csendben nappal, az éjben. Tanulj vadul, sőt szenvedéllyel! Ha élted alkonyán visszanézel, látod: mindőnkért tetted, éltél szépen! Mosonyi György
A tanulóhoz Most kél a nap. Lágy hajnali szélben A környék békésen szendereg. -Fent vagy már és tanulsz akarattal. Gyarapszik a sok-sok ismeret. A lámpa véled kél és véled nyugszik. A betűk olykor összefutnak tán. -De te nem mész el az asztalodtól, Csak, ha munkád elvégezted már. A képletek mennyit makacskodtak, Míg megültek agyad rejtekén. Milyen mohón, érdeklődve nyúltál, Megálmodott, kedves könyvedért. Film pergett, - szép tájai feltűntek. Ittad volna képeit mohón. De tanultál. Egyedül, társakkal, Hogy dolgozhass jobban, alkotón. A barátod társaságba hívott. Valaki szemével hívott - várt. Nem tetted le tolladat, csak írtad Számok, betűk, végtelen sorát. Szórakozás, édes zene hívott. Máskor más öröm ígérkezett. -Gyakoroltál, oktatód figyelted. A tudás nyitott új szépségeket. -Milyen öröm: egyre többet tudni! -Többet tudok! Emberebb vagyok! Akkor perzsel fel az új nagy érzés: Tovább! Akkor többet nyújthatok! Nagy tudósok, Földünk hősei, Tanulók voltak mind egykoron. A nagy tudást is minden agyvelőbe Apránként gyűjti a szorgalom. A nagy ember, aki felfedez, Világít, mint villám éles fénye. Megfejti, mit kutatott és gyűjtött, Elmúlt idők tudása, erénye. Nem visz széles út a tudományhoz, De kell, hogy tágítsuk a nép előtt. Vezessük hát, tanulva is feljebb, Tanuljunk és tanítsuk is őt! Ó tanulj csak! Menj csak utadon! Vond és add a tudás legjavát! Rendületlen! Segíts építeni Földünkön az ember otthonát! Mosonyi György
Tanya-világ Szép itt élni! Tele az Országház; - Politikával. Isten tudja, ki' fia, borjával Tömegesen jön, tömegesen megy, A szegény-embernek a végén egyre megy. Ő szegény marad. Aki meg halad, Sebbel-lobbal, becsülettel, Nem üres zsebbel. Télben - nyárban, Szent fényárban... -Százezrek élnek a tanyákon, Hol csak a petróleumlámpa világol. Ha TV szól - mutat, Tölteni kell az akkumulátorokat. Nem hallottam olyan kormányról, Ki szólt volna a tanya - világról. Ki elment volna sok, sok tanyára, Hogy nem hiába jöttek - e világra. Hol Áram van, az Minden! Ez - reklám! És ahol semmi sincsen?! Petróleumlámpa, Tanyán ég a lángja. -Mondhattok bármi szépet! Ez is a magyar élet! Éljen az Élet! Éljen! 2004-ben és mielőbb: -Villanyfényben! Mosonyi György
A tatárjárás A tatárjárás, meg a Batu Kán Jutott eszembe, Gyurcsány okán. Az, csak rokoni randalírozás, Ez, hazugság, folyton hazudozás. - Döntsd a Gyurcsányt! Ne siránkozz! "Ne szisszenj minden kis szilánkhoz! Ha odasújtsz körül a sorshoz," A koalíció rikoltoz, A Nép, megértőn mosolyog. - /Hajdan szabadnak hirdetett madár; Karvallyá lett; tépi, ki útjába áll. Szinte senkivé vált, kifosztott Hazában; Mankó, a billegő hazug táborában. Csúfolódnak az ingyen-ebédről! Terelik. Nem gondoskodnak a Népről!/ Hiszik, hogy a Nép, közömbös marad, Amíg hiszékeny, addig ő arat. Nem arathat itt a dolgos ember. Fásult, közömbös, szólni se mer. Pedig a közömbösség, a tett halála; A halottnak is csukva a szája. "Ébredj! Ébredj! Istenverte Nemzet!" Kirabolnak! Szidalmaznak! Vernek! Sorba állhatsz! Türelmes libasorba! Csöndesen! Így jutsz be a pokolba! Legyen elég a pokol tornáca! Szóljon a szád! Előre nézz! Meg hátra! Nem Isten ver! Csak pokol szolgája! Téged szolgál. Néked ezt ígérte! Hazudott! Látod! És még nincs vége! Minden pénzed pazarolja, költi; Minden pénzed, hazug zsebbe tölti! Marakodnak állami támogatáson! A Néptől kizsarolt elvonáson! Átlagosan, Te kaphattál egyet. Cinkosa meg eltett tizenegyet! Te egyszer kapsz, attól éhen halhatsz. Azok többször. Persze, erről, hallgat! Egyenlőség. Átlagosan ennyi. Ne hagyd magad! Mindig szót emelni! Vizitdíjjal kellett sorba állnom; Szóltak. Itt nem szabad politizálnom! Hát hol? Mikor? Kérdem, majdnem sírva. Atyuskám! Ha lent leszel a sírban! Néked is csak ennyit szánnak ők! A haverok. Az Ünnepet leverők! Aki kérte a Horn kitüntetését, Nem lelkesedhet '56-ért! De, a történelmet megtörni, nem lehet! Takarodjon! Tűnjön el! Amíg lehet! Míg fejünknél sötét holló szálldos, Pénzt növel a hazug milliárdos. Tehet e hazug igazságot??? Nem! De elkövethet még ezer gazságot!!! Demokráciát!!! Magyarországot!!! Akkor majd a vihar elvonul; A csendességben, az élet elsimul. Szabad lesz majd, friss levegőt venni, Mert újra mertünk! Tenni! Tenni! Tenni! Mosonyi György
Tavaszi névnapra Megjött a madár-csicsergés, A lepkeszárnyak villanása. A tavasz első fuvallata, Az élet megújulása. Az élet se maradhat régi; A régiből, régiség lesz, Az élet, az újat érti. Köszöntelek József napon, Isten soká éltessen! Termő élted, emberséged Sok tavaszt megérhessen! Mosonyi György
Tavasszal, ősszel... Tavasszal, ősszel, robban a lélek, indulatok gyűltek a Magyarban, a rabszolgaság, elnyomás ellen, és kitör a forró lávafolyamban. Utódok, csatlós követők, forró vasat verettek üllőn, de nem izzadott a tenyerük, nem ezen múlott a kenyerük. Régóta az volt itt a módi: gazdagodj, vagy elveszel! Vesztő lett mindíg a többség, álnok került a trónra fel. Nem a tisztát kifogásoljuk, a csaló, csalárd, ki hazudik, ki addig vereti a Népet, míg történelmileg elbukik. Ha erő dönt, ész ellenében, akárhogyan is nevezik, valamit a Nép, a Nemzet, akárhogy is, de elveszít. Ésszel hát! Tavasszal, ősszel, egész évben is így tegyünk, akkor lesz fejlődés, haladás, virul Hazánk és Nemzetünk! Ki hazugságot hazugra rak, és így ment koalíciót, újabb csalással nem szolgál, nem teremt semmiféle jót. A csatlósság, a megalkuvás, rossz, mint a felfortyanás! Ha ésszerű a vita, döntés, nem következik robbanás! Nagy háborúk évekig folytak, az elnyomások még tovább. Így veszítünk becsületet, területet, Népet, Hazát. Tűrj, míg a tűrés ésszerű, de hazugnak ne add szavad, ha lehet, kezet se fogj vele, ne add rá szavazatodat! Szavazz a tisztább erőkre! De bizalmat ne adj nyakra-főre, csak arra, ami józan, szép. A hibát veszi és kihasználja a megátalkodott ellenség! Látjátok! Mátránkat hogy védi! Ózondús, drága hegyünk, völgyünk. A rabságban tartó hazug had, a lélekrontó, ádáz görcsünk. Amit tesznek, az törvénytelen, merénylet Magyar érdekek ellen!!! Hát józan ésszel, tiszta szívvel politizálj egész évben, és mindíg menj el szavazni, Aki jobb és tisztességes, bizalmat annak kell megadni!!! Mosonyi György
Tavasszal szavazni Tavaszkor, tavasznak kéne lenni. Nyáron nyárnak, ősszel, ősznek, Télen, a tél évszakának. Sajnos, hogy más a valóság, Egyik belecsúszik a másba, Nem csinálják szabályosan; még A tél is belecsúszhat a nyárba. A vizek se úgy, ahogyan kéne, Nem annyira kék már, az egek kékje, Hívő nem hisz a hallomásnak, Az Egyházban, a kinyilatkoztatásban. Hitetlen, hisz a balgaságnak, A lusta, hisz a lustaságban. Kit szavazni hív a Józan ész, Nem szavaz, vagy oda se néz. Nem köti sorsát a szavazáshoz, Vagy, csak zsebből-zsebbe gazdasághoz. A maffia-tag, hisz a maffiában, A mindenható keresztapában. Egymást gyakran kisegítik, Ki útban van, leöblítik. Ország-világot átszőnek Fő gátlói becsületnek, Jövőnek. Nem a Nemzet, a Szabadság az eszme, De, hogy mit tehetünk még a zsebbe. A múlt bilincsét meg se hallja, A mait hallani nem akarja. Kiveszi a költő szájából: Kár volt lejönni a fáról. A hívő, nem hallja az Úr szavát; Szavazz! Nyerd meg sorsod igazát! Szavazz! Így segíthet Isten! Szavazz! Mérlegelő - emberi hittel! Akkor a sorsod tavaszt is ád; Emberibb életet, Demokráciát! Mosonyi György
A TE MAGYAR LELKED Reménytelen. Reménytelen. A szavazás eredménytelen. Az ember nem megy el szavazni, Pedig élni akar. Megmaradni. Dolgozni keményen. Munka, család, lakás. Egészsége legyen. Megmaradás. Ne botoljék hajléktalanba, Utcasarkonként koldus - kalapba. Munka legyen! Embertől adva. Ne legyen senki kiszolgáltatva. Épüljön, mi kell, a csalárd feleljen! A HARÁCSOLTAKAT magyarázni kelljen! A felelős ember tisztakezű legyen, A közösségért mindent megtegyen. A jogban nem szabad kibúvót keresni, A célok szellemét kell tettekre emelni. Összefogás. Mások segítése. Nem így volt. Ezért a Sors nagy büntetése! Tenni kell érettük, habár ez ÁLDOZAT! Felemelni a magyar MÁSOKAT! Ne legyen senki szerencsétlen magyar! Tudunk segíteni, ha mindenki akar! Volt erre sok példa: Árvíz, török, tatár, A Magyar ma is a gátakon ÁLL! Bármilyen közösbe tiszta ország menjen. Szégyenkeznie semmiért se kelljen. Persze előzőleg közösen kell mérni, Kikhez, mikor kell csatlakozni, térni. Reménytelen. Reménytelen. Ilyen ember nincsen. Hiába is zörögsz, akárhány kilincsen? Vannak ily emberek, csak meg kell találni. Szövegelők helyett, nekik kell felállni! Keress és majd találsz! Megsegít az Isten! Becsülettel helytáll - akármilyen szinten! Ha nem jól szavazol - lelked is elhordják! Ha meg becsület lesz, akkor lesz itt Ország! Mosonyi György
Tegnap, ma, holnap Aki vezető, - új milliárdos, Lépjen vissza, legkésőbb ma, - már most. Az a párt pedig, ki ilyet kitermel, Akárkit megvédhet, de nem a kisembert. Ki erkölcsben igen, törvényben nem hunyó, Tapossa laposra a Trójai - faló. Nyugaton másként van; - ilyen lehet nálunk, Csak pár - tucat évet kell addig még várnunk. Kevesebb szegény lesz, több aranyláz futhat, Addig még sokaknak kis többlet-pénz juthat. Bármilyen szervezet ingyen pénzt osztogat, Az adófizetők zsebéből fosztogat. Ilyen embereket hívjunk, lökjünk vissza, Elszámoltatni! Maradjon a tiszta! Mikor választottunk, a becsületre tettünk! Letaszítani! Ha harácsolót nyertünk. Ami rossz: nem törvény! Visszaélés-ajtó! Azért a kiskapu, hogy írhasson a sajtó? Száz évig uralni, sok állást halmozni, Annyi, mint a rosszat, jól bebetonozni! Kicsi ez az ország, és szegény a népe, Tisztességes munka lehet csak reménye. Mint hajdan a várat, vizes árok védje, A zsákmány-szerző pedig, fulladjon beléje. Becsület Bíróság! Hol nem "törvény" ámít, Hanem az erkölcs, a tisztesség számít. Hol a polgár magát meg nem védheti, A Hazáról, a Jogról, kár beszélni Neki. Életen-át munkál, épít házat, Hazát, A maffia ellen, hogy védje meg magát?! Ha a tisztesség a mérce, Kell, hogy a politika is megértse, A történelem kit lekörözött, Csak tisztán tűrjük el magunk között! Magunk között is ez a mérce! De a politika meg kell, hogy értse, Kit a történelem lekörözött, Nem tűrhetjük el magunk fölött! Tegnap így volt! Mára - így lett, Holnap - hogy lehet?! Gondold ezt meg! Lépjél velünk! Jobb lehet az életed! Mosonyi György
Tél végén... Hét ágra tűz a Nap, Kékséggel zeng az ég. Senki meg nem mondaná Ez tél még. Még mindig tél. Süvítenek fogós szelek. És havat hord a szél, Ameddig ellát a szem, Hermelint hint rá az ég. Ha úgy eltartanának, Csak járnék sétálva én, Nem bánnám, hogy tűz a Nap, Hogy hóval süvít a szél. De itt a gond és tenni kell, Hetvenen túl is ma még, Egészséget, de új csatákat is Küldött reám az ég. Csak küldj ÉLET új, új csatát, Csak egészségem ne vedd, Teszem, mi kell és maradok Lelkemben örökké hű híved! Mosonyi György
Telepítők Kicsi az ország, el nem találják, Bármilyen pontos rakétákkal. Telepítsetek, amit akartok, de Félre most már a tréfával! Így lehet igaz csonka ország, Csonkult hulláké - talán örökre, Csonkult agyúak, nagyhangúak, Hullhatnak mellénk a rögökre. Mi megmarad - hosszútávon, Az emberi haj és köröm, A megmaradt rétegekben Igaz lelet, régész öröm. Ezek vagyunk. Bármi pukkan Gazdagéknál, mi ott vagyunk, Más nevében helyeselve, Hízelgően, mi talp'-nyalunk! Mosonyi György
Téli Távíró Hó hull, a város Fehérbe öltözik. Ünnepi, téli Csend borul a tájra. De zúg a távíró - A szíveink között. Viszontlátlak! Írja, Lelkünk szalagjára. Mosonyi György
Teljesült egy álom Négy éves volt még csak Aranyos fiacskám, Amikor elkezdte Számolni, lehúzni, Ahhoz, hogy először Lássa a Balatont, Hányat kell aludni. És eljött a hajnal, És csörgött az óra. Frissen kelt a máskor Mélyen alvó gyermek. És sürgött és forgott, Evett és öltözött. Ígérve adózott Minden intelemnek. Úgy nyüzsgött, úgy futott, Mint a napos-csibe. Apuval tartott, Ment telefonálni Taxiért, s míg jött, Alig tudott várni. A sofőr mellé ült, Anyuja ölébe, Nézett jobbra, balra, Hogy tűnnek a házak. Édes kis porontyom, Örült is, izgult is. Most ismerte meg Tán a lámpa-lázat. Ahogy odaértünk A pályaudvarra, Vonatok gördültek, Sokaság hullámzott. Lepakoltunk minden Csomagot az útra. A kicsi kis fiú Tőlük, alig látszott. És indult a vonat. Sebesen robogva Röpített keresztül Az augusztusi tájon. S feltűnt a Balaton, Zöldes-kék tengere. Mese volt eddig, most Megvalósult álom. Mosonyi György
Temetésekre A maffia idáig ért el! Lehet, hogy gyilkosod sírodnál letérdel!? Virágot hoz, könnycseppet hullat?! Ő szervezte idáig utad! Sohase hihettél neki, habár kezeit most is tördeli. Számoljátok! Ő hányadik?! Lehet, hogy éppen a századik?! Nem mind Bajnok, világhírű. Egyszerű, szegény, sorsa keserű. Senki se tartotta számon. tovasiklott halotti szánon. Fő felelős?! Hogy Gyurcsány lenne?! Ha egyszer bíró elé menne! Katonák Afganisztánban, Betegek ebben a kis Hazában. Favágás, egészségellátásban. Turul szobor miatt óriás készültség. Egészség-reform? Lelketlen terelés! Ezt a beteg Népet gyógyítani kéne! Ne rabló - martalék legyen egészsége. Kimondták nyíltan: Fő szempont a haszon! Nem a bűn; az ország van a ravatalon! Ennek a Népnek máig adni kéne! Ne flancra, reklámra menjen el a pénze! Amikor részvéte a sírodig ér, sokuknak esküje, csupán ennyit ér! A választópolgár egyszer visszakérdez: Mennyit kell még kibírni a Népnek?! A hazug "reformok" mégsem értek véget, folyton szednek élet- és pénz fizetséget. Töméntelen pénzt vontak el a szánktól, adósság - csődbe vitték az országot. Életet, jövőt mérlegre nem tettek, Nekünk igazán fáj, ők hasznot szereznek. Nyugodj Mind békében ártatlan áldozat! El nem fújja senki az emlék-lángokat! Tudjuk, hogy kik tették, kiknek "köszönhető" büntesse meg őket az Igaz Teremtő! A maffia szellem idáig ér el! Lehet, hogy gyilkosod a sírodnál térdel?! Virágot hoz, könnycseppet hullat?! Ő szervezte idáig ezt a fájó utat!!! Mosonyi György
Temetőben... Ez még a régi Magyarország. Szentháromság. Virág, virág. A Pap mondja. Darálja szépen. Kellemes hangon. Mint a mesében... Hat falu népe, egy kis gödörnél. Mert itt kezdődik el - az Örök-lét. Ha választás van - fele sincs jelen, Abban nem hisznek. Nincs túl az életen. Halottak napján - élő - holt izen, -Akkor újólag erősödik hitem! Mégis szeret! - Nagyszerű -e nép! Egyszer - egyszer mégis mind egyszerre lép! Ez még a régi Magyarország. Szentháromság. Virág - virág! Kürt harsan. A régi hangon szól: Maffiózók! Elő a föld alól! Kürt harsan! Olyan régi ez a dal: A sunyi harács, most új pénzeket kapar! Közepesen korrupt lett - e táj! Ki az, kinek ez borzalmasan Fáj?! Ki az, aki harcol ellene?! Nem azt mondja, hogy: Én is ezt teszem! Ez még a régi Magyarország. Szentháromság. Virág - virág! Dózsát ma is tűz-trónra tennék, Sorsáig, tán el se jutottak az elmék. A 13-nak a nevét se tudják, Koronáznának Habsburgot. A Jóskát! Szobor, ezrével jutna Kossuthnak, A szegények nagyobb szegénységbe jutnak. Nagy Imréről hősként, mind többet beszélnek, Kik érte harcoltak, épp-hogy csak megéltek. Börtön várt reájuk, vagy felkoncolták Őket. Hatalmon maradtak, akik rájuk lőttek. Ez még a régi Magyarország. Szentháromság. Virág. Virág. Harcosokat itt - sohase követtek. Bűnösöket gyakran küldtek el követnek. Itt mindig is nagyon szerettek temetni, Mindent elfeledni, mindent elfeledni. Nem szabad itten hirdetni programot. Nem szabad ígérni bármilyen Holnapot, Csak azt ígérje: Széjjelnéz! Összevet! Jó ügyért megteszi azt, amit megtehet! -Bármikor is, ha temetőben járok, Mindig látom az Ős - Magyarországot! Mögöttünk már új nemzedék is fujtat: Magyarország! Mikor láthatunk már újat?! Ez még a régi Magyarország. Szentháromság. Virág. Virág. A pap mondja. Darálja szépen. Kellemes hangon. Mint a mesében! Mosonyi György
Temetőkben... Gyakran korholom a népem. Elég régen. Hogy nem szavaz. Nem tesz önmagáért eleget; Utólag meg, igazságot emleget. Mit másoktól aligha kapott, De olykor mélyen meghajolva, megemelem a kalapom. Mikor a temetőkbe vonul, A sírokra virágerdő borul. Égnek a gyertyák, a mécsek. Köszönöm Néked népem! Ilyenkor az érzés eluralkodik. Nemes e nép. Sajnos fogyatkozik. De nem mehetünk neki a télnek, míg nem hajtunk fejet, térdet, sok, sok szerető emléknek. Ha jönnek, vonulnak az emberek, Áradnak, mint a tengerek; Szeretnek, szeretnek, szeretnek. Nem várhatunk tavaszt soha, ha eldől a szeretet oszlopa! Ha polgárok hívnak lobogók alá, tele a szívem. Egységes sokaság! Tiszta lobogók! Daloló szívek! Tiszta magyar célok. Akkor érzek ilyet. Tudunk akarni, tenni. sokat, sokat szolgálni. Meggyőzni másokat! Magunkat adni! Olyankor az utca, tér, minden kivirágzik. Az ezernyi bajból, alig, alig látszik. Jó vagy drága népem! Nem győzlek szeretni. A jövőért, a múltért tenni, többet tenni! Mert nem lehetünk már szabadok soha; Amíg le nem dől a hazugság oszlopa! Ma is becsmérlik '56-ot. A Köztársaságot, Amire esküt tettek, mikor jól fizető helyekre elmentek. A közel - teljes szabadságot, mely addig sem lehet teljes, amíg hazug-esküket tehetnek. Amíg nem szolgálják a népet, Kiktől elszednek jót és szépet. "Vak aki Isten szikráját nem érti, Ha vérrel és sárral volt is bekenve" Mert az Isten vaksággal is veri, Ki a forradalmat el nem ismeri! November 4. győz a retrográd erő! Sok Hőst, Ártatlant nyel el a temető! Sok Hőst és Ártatlant rejt MINDEN TEMETŐ! Mosonyi György
Tépem a gazt... Tépem a gazt, vágom, kivágom. Amióta élek, - csinálom. Petőfi írta: "Tövestől tépni!" -Csak így lehet előre lépni. Kaszáld, ha nem jön, magja ne hulljon, Legalább ez ne szaporuljon. Halálig kell a gyomot vágni. Becsületet így jobban lehet várni. Tudjuk mi a jó, a helyes. A gyomirtás - sohse felesleges. Vigyázni: Csak a káros hulljon, A hasznos, a jó, el ne pusztuljon! Tépjed a gazt, tépjed, cibáljad! Használsz a tisztuló világnak. Tépem a gazt, - mindenki ezt tegye! Mindenki sokat nyer vele. Fő bűnök: az emberek meggyilkolása. A Föld, a Természet elpusztítása. Szegény, hajléktalan, nyomor, Az éhhalál, az üres gyomor. A kábítózás, a terjesztése, Sújtsa őket az Isten verése! A harácsolás, másoknak kárára, Maffiózás, ember kizsákmányolása. Kényszerítés, terror, foglyulejtés, Nincs rájuk bocsánat, nincs felejtés. Visszaélés a hatalommal, Akár, csak néhány alkalommal. Ezeket az Isten sokszor elítélje, A földön. Ne csak a pokolban égjen. Ha nem hiszel Istent, ember legyél akkor: Aki tesz. Visszavág, ha másból nem, dacból. Cselekedj és szavazz! Hallasd a szavad! Így lehetsz csak ember! Így lehetsz csak szabad! Tépjük a gazt, tépjük, vágjuk, Tiszta kéz világa legyen az álmunk! Mosonyi György
Tépjél csak szél... Fütyül a szél Az ablakomban. Leborulok Egy sírhalomra. Édesanyám Nyugszik e Sírban; Tépjél csak Szél! Zokogva - sírva... Mosonyi György
A Térítő A Földön a Sátán az úr. Mondta egy "térítő" hang. Úgy hangzott e kijelentése, Mint félrevert lélekharang. Nem nagyon fejthette ki Nézetét e "Térítő", Mert döbbenten reagáltunk, Én és hiteles Nőm. Szerintünk az Úr az úr, Ő a mi Jóistenünk. A Sátán - bár mindenütt lehet; A legfőbb ellenfelünk. A "Térítő" maga a Sátán, Vagy szava mögött sündörög. Csoda, hogy eltűri Egünk. Csoda, hogy nem mennydörög! Ha még egyszer térítene Mondanám: Húzz el Haver! Úgy verünk el, ha nem mész, Ahogy az Isten se ver! Mosonyi György
Térítők Bűnösök térítenek engem, Ki november 4. miatt Rangos állásomról lemondtam. De nem ez izgat igazán, Hanem, hogy e bűnös utódok Térítenek Népem, Nemzetem, Hazám! Mosonyi György
A természet Előtted alázattal állok. Tőled vagyok. Tehozzád visszaszállok. Természet. Te vagy énnekem A végtelenben, szikra életem. Előtted gyönyörködve állok. Szebbet nem láttam, nem látok. Természet. Te vagy énnekem A szépség, nagyság, a végtelen. Előtted reménykedve állok. Benned erőt és vigaszt találok. Ahányszor csak hozzád fordulok, Erőd, szépséged, szüntelen buzog. Előtted feszültséggel állok. Kutatom ismeretlen világod. Hiába vagy óriás, végtelen, Átfog az ember, sok ezer életen. Természet. Te vagy énnekem, Az ismeret, a titkok képlete. Előtted diadallal állok. Egyre több álmot valóra váltok. Föld, víz, hő, fény, méhed kincsei Szolgálnak, s az atom ércei. Mondhatjuk: Sok fényes csillagod Nekünk is segít, reánk ragyog. Előtted szeretettel állok. A végtelenből kicsi kertet vágok. Ha nem tudlak már keresztül-kasul járni, Kis kertemben, téged foglak látni. És ami szép és végtelen, Kicsiben itt lesz kertemben. Előtted alázattal állok. Vitatkozom. Hangtalan szót váltok. Kérdezem, küszködöm, de miért? Léptem elfogy, sír szájához ér. Mégis érzem, ez lesz válaszom, Hallja meg Minden, a Csillagok! Az ember részed és erődből él. S míg élek, küzdök mindenkiért. Küzdjünk hát, amíg a szív dobog, Hisz élni jó és nagyszerű dolog. -Természet. Te vagy énnekem Az életforrás, az életelem. Mosonyi György
Terror a Magyar Ünneplők ellen! Gyurcsány úr és stábja! Még mindig tart lidérces álma?! Hihették; Ötvenhatosok jönnek, Az elmentek helyébe, most jöttek a többek! Tiszta arcok jöttek, lobogó zászlókkal, Békén ízlelgették az ünnepi szókat. Amíg meneteltek, békésen vonulva, Ürügyet kerestek, bombákat koholtak. Most a Magyar Nép jött, hazugokkal szembe. Nemzeti zászlókkal. Himnuszt énekelve. De nem miénk a tér. Nem miénk a Haza! - Kóbor-kutyák vagyunk. El innen! Mars haza! Az ember fel se foghatja ésszel, Hogy rugdoshattak embert, földön fektében?! De, ha nincsen Gurcsány; szép Ünnep lett volna! Vezetőket kell leváltani sorban! Ha tegnap, ma, holnap, parancs adható, A parancsnok, AZONNAL kérdőre-vonható! Képmutatók azok, akik elfogadják, Hogy a TERRORT ÚJRA - JOGOSSÁ - AVATJÁK! EBBEN az ORSZÁGBAN NINCS REND és NYUGALOM! A Polgár tudja ezt! Tagad a hatalom! Hazug kórus mondja: jogosak a tettek. Egyre többen látják: bizalmat vesztettek! Fellegek borongnak, a borús ég kékül; Mi jöhet ezután, a novemberi égbül?! Ki ragyogó napról állítja, hogy - éjjel, Mit tesz majd, mit tesz majd; a november 4-vel?! Amikor, azután újra jött az önkény, A pufajkás így szólt: Megy itt a nép önként! Egy Ország retteghet egy hazug miatt, Mit tehet Nemzeted? Mivé lesz majd Fiad?! Adódat, hitedet, felfalják a csalók. Kádár-, KISZ-utódok, a hazughoz valók! Mi lett az Országból? Egy fekete kráter! Hazug vezetőkkel hazudozó Bábel! Megint tél lett, megint! Pedig tavaszt vártunk. Ütnek, vernek minket, a vezetés elárul! Talán, talán, majd, ha MÉG TÖBBEN LESZÜNK, TISZTASÁG LESZ NÁLUNK és SZABAD az ÜNNEPÜNK! Ne higgyél, ne higgyél bér-hazudozóknak! Higgyél a tízezer tiszta Lobogónak! Mosonyi György
Terrorizmus futószalagon Poklok sátáni serege ver; Terel a mélységek felé. Ne higgyél most se hazugnak Népem! Aknákat ásnak a lábad elé. Fegyver elrémít. Amott, már dörög! A hazug, alattomosan sündörög. Rémít, hogy feledd sanyarú sorsod. A rémülettől, már sok család borzong. Provokál, hogy ütésre emeld kezed; Így, különítményt küldhet ellened! Ekkora kórus, sohase hangzott. Tolvajok vernek félre harangot. Viseld, csak viseld jármodat! Ismételd kérő imádságodat: Isten! A hazugot engedted a Mennybe; Jól érzi magát. Most taszítsd le! Aki hazudik nappal, éjjel; Végre taszítsd le! Szenvedéllyel! Ki a Népet szájára vette, Hazudott és leverette, Végre taszítsd le! Mert hazugsága ma is folytatódik. Tábora már szinte tobzódik;. Amikor nézi, hallgatja, látja. A Magyart és zászlaját tapossa sárba! Talán minden hallatszik az Égben?! Taszítsd le végre! Taszítsd le végre! Nem hallatszik a szegények sírása, Betegek jajgatása, elhagyatottak halála?! Járom súlya a nyakunkon, Kizökkentett nyugalmunkból. Jóistenünk! Hát mire vársz?! Hogy e csapat, még többet árt?! A hazug, már többször rettegtetett! Rémhírt, már többször bejelentett. Már tömegekre is lövettetett! Most lőttek rendőr-palota üveget. Éreztünk terror ütlegeket! Istenünk! Atyánk! Óvd meg azokat, Aki leleplezik a hazugokat! Óvd meg a Népünk! Minden Jó Vezért! Ki küzdve küzd a Magyar Emberért! Mosonyi György
Terveim Meggondolom dolgomat előre. Utólag pedig értékelem. Igen, van sok rögtönzés is nálam. Alapjában, mégis tervezem. Tervgazdaság az ember maga is. Látni kell és láttatni az útját, Hogy maga és mások is láthassák, Kik közelben pályájuk befutják. És rend kell az utak sűrűjében. És vérrel is írják a szabályokat. Menj! De láss! Más is él, halad. Ne keresztezz - ütközve - másokat. Mégis, csak sejt vagyok, porszem, parány. Lobbanó láng. Nincs gondom száz évre. Gépek sűrű erdejében élve, Nem tudhatom, hogy mikor is lesz vége. Csak a Hazám sorsára gondolok, S a Világéra, hosszú, hosszú távon. Magamnál - évekre - S hogy emlékem Utódok közt megbecsülve álljon. Tervem hát csak néhány évre szólhat. Telepítek; gyümölcsöt hoz fám. Késő lombján, unokám szüretel, Gondolja: Jót akart nagyapám. Ez lesz emlékművem. Hiszen az ember vágya, Szobra legyen, könyve, gondoljon rá Távoli kor méltatva, harsonázva. Piramisom nem lesz. Névjegyem se hagyhattam a Holdon, De én is voltam és ugarból ligetet Alkottam a Tahitótfalui dombon. Találhattok szőlőt, gesztenyét, És majd talán százéves fenyőket, Amiket én ültettem, amikor Tobozukból, éppen hogy kinőttek. Nevem nem olyan, mint Napóleon, Vagy Batu kán neve, de Költészet alkotta ezt a kertet, s Makacs ember két kérges keze. S ha megmarad a domb -e kies kertje, Virágom, fám majd tisztán tündököl, Illat árad majd a kék Dunára, Virít kis kertem a pár-száz négyszögöl. Mosonyi György
Testvérem halálára Bántom a kormányokat, az egészség miatt, De a beteg mellett az orvos áll, Ha hiányzik - lesben a halál. Múlik az eskü, ki hal, ki él, Itt is -olykor- a pénz beszél. Nem mindenütt, de sok helyen, Csak átnéznek a betegen. Nem Élet Ő, csak bácsi az, A családjának már nem vigasz. Olykor kisgyerek, vagy erős alkat, Egyszer mindenki úgyis - elalhat. "Életmentő a műtétje" Elfogy a család ezrese, pénze, Így - zokogás, bánat lesz a vége. Sokból hiányzik az életcél, Mindent, mindent az életért. Ha hiányzik, hát vége már, Ha az orvos - ellenáll! Sok a bűn, -mégis az áthozat- Sok orvos élte - áldozat! Tisztelet nékik, levett kalappal, Tesznek a létért, hogy jöjjön a Nappal! Ahol ilyen orvos áll, Szép az élet, - meleg a nyár. Testvérem jó volt életében, Hisszük: megfelel fönn az Égben. Elment a kórházból, zordon este, Pedig az életet ott is kereste. Mindenkit bántok, ki illetékes, Ha nem tesz meg mindent, ami élet, Ami kedves és kincs nekünk, Az egészségünk, az életünk! Ha tudtok valamit a csillagokban, Segítsetek ebben a káoszban! Hogy élhessünk - amíg lehet, Hogy éljünk, éljünk! Mi emberek! Mosonyi György
Tetemrehívás! Van esemény, vagy nincs esemény, sohase veszhet el a remény, hogy bármilyen a handa-banda, amit érdemel, azt megkapja. Hazudtak félrevezettek, az emberektől mindent elszedtek. A jövőről úgy "gondoskodtak", a híveknek osztottak, osztottak. Jelentés: Statisztika a Világnak. Nagy a jólét! Magas az átlag! Az átlag itt aljas hiba! 50% = 1 ló, 1 liba! Pazarolnak! Költik a pénzed! Azt is Te fizeted, ha becsapnak, ha elítélnek! Munkanélküli tömeg. Kicsi az éhbér; mikor megkapod, alig valamit ér! Magyar vállalkozó: kap a szeme alá! A globális, nagy hasznot talál! A nagy haszon, az alacsony béred! És még garantáltat az államtól kérnek!!! Igazol a gyakorlat, sok, sok papiros: A Szakszervezet manapság TILOS! Milliárdos népremény helyett terror, rémregény! Fekete gazdaság; úgy tűnik örök! Deformálják hazug, elipszis körök. Nem csoda, ha olykor felmegy a pumpa! Gyűlölve nézünk új és új hazugra! A képviselőket kérdőre kell vonni: szolgálni akarnak, vagy hazugnak hódolni?!?!?! Fogadjátok meg! Az Ég Szerelmére! Hazug nem ülhet vissza a székbe! Száz, többszáz, ezer oldalon, tákolt "szabályokat" sulykol a hatalom! A régi pénzeket, bankokból kivették, az új fizettetést, aljasul eltették. Szavukat itt se tudták tartani, adósoktól kellett volna behajtani! Ehelyett fizetett romos tanyalakó, ilyen "törvényhozó", ma se odavaló! Ez sohase vezetés, sohase szolgálat; mindíg úgy hívták: Népnyúzás! Gyalázat!!! Többre mehetünk gondolkodva, tettel, mint zsebüket tömő, dörzsölt fejesekkel! Államtól a fixet mindenkor felvenni, plusz, zsebből - zsebbe kapni és eltenni! Ilyen állapotban, nem jön tiszta Áldás, nem mondhatod, hogy jó a rendszerváltás!!! Van esemény, nincs esemény, nem tűnhet el, a harc, a remény! Keljen fel már a Magyar Nap!!! Tisztulni vágyó brutális Ég alatt!!! Mosonyi György
Tézisek 1./ Ha egy rendszer (Kórház, vállalat, stb.) gazdaságtalan, ésszerűtlen, ésszerűsíteni kell. Nem kapkodással (6 km helyett, 80 km-re utaztatni a beteget; később módosítani a már meghirdetett után, hanem, nyugodtan és előre szervezve. Személyi, stb. károkat a bevezetőnek kell megtérítenie, teljes felelősséggel. 2./ Az adósságokat be kell hajtani! Csak utána lehet átszervezni. Ha a behajtás (ellenőrzés) nem folyamatos, akkor, mindenek előtt ezt kell megszervezni. 3./ Ahol beruházás volt az utolsó években, de az nem amortizálódott (3 - 30 év) és kihasználatlan; felszámolják, módosítják, leépítik, adományból eredő javakat eladják, A felelősöket meg kell büntetni! (bíróság) 4./ Ha politikus, szervezet, párt, közpénzből saját tevékenységét reklámozza, az TILOS! A fölmerült költségeket a felelősökkel meg kell téríttetni. 5./ A politikusok, hivatalnokok, stb. szolgálatot pályáztak és vállaltak, ezzel ellentétes, bármily költekezés, és elszámolás ellenőrzés nélkül, semmiféle juttatást el nem fogadhatnak, nem utalványozhatnak! Ezek elvek, nem törvények, de elfogadása mellett a törvények megtartandók. 2007. május 14-én 0 órától, aki ezeket meg nem tartja és tartatja, az: Méltatlan bármely párttagságra, Méltatlan bármely hivatalra, Méltatlan bármely önkormányzati beosztásra, Az erkölcstelen és tisztességtelen! Ezért reájuk, mint közszolgálatra - alkalmatlanokra tekinthetünk! Mosonyi György Okleveles Közgazda Tahi, 2007. május 12.
T. Gyógyszer - Ígérgető - Áremelő! Orrodnál is hosszabb legyen a prosztatád! Több nyugdíjas, ma így gondol Reád! Ha ezen óhajtás nagyon is ormótlan, Méretes nagy csimbók üljön az orrodra! Ha ez a kívánság bonyolult egyszeregy, Tanuljad naponta árát sok gyógyszernek! Mosonyi György
Tiszta kezeket! Mi tenne jót A magyar népnek, Ezen töröm a fejem. Mi tenne jót a Nagyvilágnak, Ki mondja meg, Megérthetem? A magyar népnek Tiszta kéz kell. Egy Szent Jobb Mára nem elég. Tiszta kéz kell, Sok tízezer, Hogy megáldhassa Mind az Ég! Dolgos kéz kell, Sok millió, Ki harcol és Nemcsak tűr, Hogy a szegény És gazdag között Ne legyen egy Világűr! Ez kell talán a Nagyvilágnak és Fennmarad akkor E Föld, e Nép, Ha becsület lesz, Ha tiszta lélek, Megáldhat minket Még az Ég! Mosonyi György
Tisztább eget! Az itt lakók megtanulták, Meg kell alkudni a magyarokkal. És várni kell, és várni kell! A bejövők megtanulták, hogy Meg kell alkudni az itt-lakókkal, És a bevándorlókkal. És várni kell, és várni kell! A pogányok megtanulták, hogy Meg kell alkudni a keresztényekkel! És várni kell, és várni kell! Az első király megtanulta, hogy Meg kell alkudni mindenkivel, De a hatalmat meg kell védeni. Ezt hagyta ránk is örökül, És várni kell, és várni kell! A magyarok megtanulták, hogy Meg kell alkudni a törökkel, És ellent kell állni! Ellenállni! A magyarok megtanulták, hogy Meg kell alkudni a Habsburgokkal És ellenállni! Ellenállni! A magyarok megtanulták: Hogyan lehet császárból Jóska, Hogy mutat fején a korona és, Hogy vérük lesz a megalkuvás legfőbb adója És zokoghatunk - Trianon óta! A magyarok megtanulták, hogy kell Háborúkból, új vesztes háborúkba menni! Múltunkat a templomok és Könnyeztető harangok zengik. Lakájkodók, a hatalmat lesik, Kegyelmét zengik, keresik. VÉRT adnak, ha nem is kérik, A magyar javát muszájból mérik A magyar mindent megtanul, Utcára alig, alig vonul, Nem lelkesül; nem mérlegel, Szavazni, kevés polgár megy el! De a magyarok megmutatták, hogy '56-ban felkeljenek. Az utód-pártok megmutatják, hogy A magyarok felejtsenek! Alig élhet, ha magyar, Ha dolgozni, tenni is akar! Felejtsen velünk hadakozni, Tudjon kaparni, alkudozni! Pedig úgy tisztulna a fekete ég! Ha tanul is és tenni kész. Ha tenni kész! Ha tesz is érte! Akkor nézhet a tisztább égre! Mosonyi György
Tisztátlan tengerek Kossuthot tartom a legnagyobb Magyarnak, Aki, Széchenyit mondotta annak. "Fő-rebellis", egy főnemest; Nekem, ezért is Kossuth a BEST! A "Haza Bölcse" gondolta: Jóska, Méltó lehet a Magyar trónra, /Feledé, hogy hősöket engedett bitóra/ Ki a koronát, e- fejre tette, Trianont, álmában se sejthette. Hogy a magyartól "mindent" elvettek, Habsburgék pedig, meg is "növekedtek". Ilyesmi lehetne a hazug Ferenc, Aki milliárdos. Ország pedig, lelenc. Mert eddig, "mindent" aláírtunk, Népként, sohase tiltakoztunk. Ha igen, akkor se győzhettünk, Hatalmasoktól; legyőzettünk! Nem ezt kiáltá Kossuth, Nagy Imre! Nincs aki ma, a hatalmat intse. Ez gazdagság hatalmassága, De mi lesz az ára? Ki lesz az árva? A háború, mindig óriás-érvágás, Mindig iszonyat, szörnyűség, mészárlás. Háborúzni ma, az elemekkel kéne, Maradjon a Földünk csodás erdősége, Élővilága; maradjon a népe, Vagy mindőnknek vége, Vagy mindőnknek vége! Ám gyakran, békében vetik el a magot, Ez a "kikelet" hoz háborús holnapot! Megalkuvások. Apró, pici tettek, És a hadseregek, ma-holnap kikelnek! Ma már, Afganisztánig jutnak a Magyarok. Az Észak-atlanti "tenger", ott háborog!!! Csonka - Magyarország, még csonkább is lehet! Ha tovább háborognak, tisztátlan tengerek! Hazugságokat süvöltő emberek! Mosonyi György
Tisztelet-körök nélkül A hősi és dolgos, Dolgos magyar nép. Nem annyira hősi és Nem annyira dolgos, Amennyire udvarolnak A szavazatokért. Tisztelet a kivételnek, Meg akik már kiéheztek, Az udvarlásokért Gondoljanak arra, Futás közben, kontárt látva Mindig folyt a nagy udvarlás, A szavazatokért. Amikor már készre-bájolt, Tőletek már el is pártolt, Kutatta és megkereste, Hogy tehetne többet zsebre, Hogy tehetne többet zsebre. Tisztelet a többségeknek, Meg kikért utódok emeltek Megérdemelt szobrokat, De erre is gondoljatok, Mit elszúrtunk, elrontottatok, Ezer éven át, ezer éven át. Ekkor kevesebb éljen! jár Hazánk is magára talál, Hisz volt, amit jól csináltunk, Igaz ügyekért kiálltunk, Éheztünk és véreztünk, Kötelet nyakunkon éreztünk, Az ám Hazánk. Ha őszinték lehetünk, Nem az udvarlókra teszünk, Így tisztábban láthatunk, Emeltebb fővel járhatunk. Kevesebb jut méltóságba, Több pénz marad meg hazánkban Az ám, hazám. Jobb lesz talán. Hazánk talán jobban épül, A tisztelet-körök nélkül, Az életünk jobban szépül, Udvarló tisztelet-kör nélkül, Udvarló tiszteletkör nélkül. Mosonyi György
A "tisztesség"... "A tisztesség hosszútávon megéri." Talán egyszer a koalíció is megérti!? Nem tűri a hosszú éves válságot Leváltja a gyurcsány-hazugságot. Mi tudjuk, hogy jobb közülük nem jöhet! Alig van, ki nem fúj velük egy követ. Az kapjon most korlátozott esélyt, ki nem hazudott száz hazug mesét. Az lehetne mégis a legjobb megoldás, a sürgős, előrehozott választás. Így is csődölt ország lesz a hozomány, belebukhat bármilyen jó új Kormány. Utolsó csatlósai mégse lehetnek, ha azonnal más Kormányra neveznek. De, hogyha az összezárás tovább megy, értelmetlen felelősök lehetnek. Ha van még ész, a döntéshozó megérti, "A tisztesség hosszútávon megéri:" Mosonyi György
Tisztítótűz Nem én találtam ki. Szent Péter! Engedj be! Szól: Tisztítótűz nélkül, Nem mész a Mennyekbe! -Ha vétkeztél tehát, és Ki nem vétkezett?! Pokol, - vagy tisztítás Veszi le vétkedet. -Én '56-ban láttam. Láttam, hogy nincs tovább! Felszámoltam az álmom, Le - az egyenruhát. Aki felnőtt volt már és Történelmet tanult, Látta mi volt a múltban, Mint vétkezett a múlt! Ha Ő nem számolt, Csak pillanatnak élt, Számot kell adnia, Az elmúlt vétkekért. Ha gyermekét így nevelte És utóda lehetett, Felelős lehet- miatta, gyermeke! Harácsolásért, Mit adott AZ az IDŐ - Tettetek bármikor Elítélhető! Ha hatalmat véltél Tüzelő tank mögött, Nem láttál Dicső Fényt '56. fölött! Százszor is gondolva Elítélhető, Ki nem látta meg, Övék lesz a Jövő! Teheted azt, amit Én megtettem akkoron, A tisztesség volt fontos és Nem a hatalom! Lépj vissza! Tehát - Félre! És - lelked - tiszta lesz, E tisztítótűztől majd, A Mennyekbe mehetsz. Ám, ha Bandatag vagy Maffiózók között, Akkor pálcát törnek majd, A fejed fölött! Akárhogy is éltél; Tisztességben halni! Ehhez kell az erő; Akarni! Akarni! Most se éltek rosszul és Még pénzt is kaptok. De félek, áldozatot hozni, Nem akartok. Pedig most is látni, Lejárt az időtök. Nincs már segítő tank, Csak dicstelen ősök. Új idők járjanak! Az egy-párt ma már vétek! Kik egy-pártból éltek: Búcsút mondunk néktek! Mosonyi György
Titkos vágy Titkos vágyadat, Mindenki tudja: Hogy szomszéd Kislányt szereted. Sőt, azt is tudják, Ha Te, még nem is, Hogy előbb, utóbb, Úgyis elveszed. Mosonyi György
Tom Lantos úrnak! Az USA szenátorának Aki nem él ebben az Országban, Ne szóljon bele a mi Hazánk dolgába!!! Vagy hallgassa meg azokat, Akik elítélik a hazugokat! Ha meghívna engem terepszemlére, Semmit se vetnék az önök szemére. Mert itt is, ott is élni kell ahhoz, Hogy nyilatkozz!!! Ön, a /tanácsadó/ mutatóujját is felemelte; Közben hivatala, lobbistának nevezte! Lobbistának könnyű. Itt élni nehéz!!! Ennyi az egész! Ennyi az egész! Feleségem zárszava: Ki kéretlen lobbista, az, minálunk, Fuss Pista!!! Mosonyi György
Tovább! Tovább! Szakszervezetek!!! Tovább! Tovább! Szakszervezetek! Hogy méltó helyetekre kerüljetek! Dolgozók védelme, ez a feladat! Védd a Népedet, Országodat! A jog, a rendőr, eléd állhat. Ha a hatalom újra áltat, Tiltakozz, mert van Benned erő! Ha a sérelem is napról-napra nő! Nem Te vagy a jog, nem a hatalom, Nem harcolhatsz a barikádokon! De a becsület követeli meg, A Dolgozókért, a Népért tégy! Szakszervezet! Utcákra vonulva úgy láthassunk végre, Ahogy Főnixmadár száll a magas égen! Mosonyi György
Több az ördög!!! Több az ördög, mint az angyal, Ők törődnének a magyarral, Ők törődnének a magyarral. A Pápát meg is látogatták, Itthon, düllesztett mellük mutatták, Itthon, düllesztett mellük mutatták. Táborukba még gyűjtenének, A gyűjtött harács se tűnik elégnek, A gyűjtött harács se tűnik elégnek. Az átkos cselekvés felgyorsult, Kezükben a jó ügy eltorzul, Kezükben a jó ügy eltorzul. Évek óta így megy emberek, Hegyek így szülnek egeret, Hegyek így szülnek egeret. Sok, sok régi szolgálna múltat, Mellébeszél. Így bonyolultabb. Mellébeszél. Így bonyolultabb. Régi, régi ez a nóta. Így megy ez Árpádék óta. Így megy ez Árpádék óta. Néhány fényesebb csillagunk, Kivétel; - de már "elavult". Kivétel; - de már "elavult". Nemrég rendszer-váltás is volt, Sok rendes ember meg is lakolt, Sok rendes ember meg is lakolt. Az átkok mind rajtunk maradtak, Szegényedünk. Ők, máig aratnak, Szegényedünk. Ők, máig aratnak. Keresünk Fekete-lyukat, Mely elszippantja mindnyájukat, Mely elszippantja mindnyájukat. De csak ördögöt találunk, Míg nem teszünk, csupán, csak várunk, Míg nem teszünk, csupán, csak várunk. Új összefogást hozzunk össze, Nem mehet-e Nemzet tönkre, Nem mehet-e Nemzet tönkre. Meg nem tilthatják nekünk, Hogy a másik magyarért is tegyünk, Hogy a másik magyarért többet tegyünk! Jog-állam kell! Tiszta kéz! Kire a magyar polgár felnéz! Kire a magyar polgár felnéz! A magyar jövő itt áll előttünk! Ha összefogunk! Ha győzünk! Ha összefogunk! Ha győzünk! Szép itt élni... Könnyebben lehet meghalni, Nem is kell kívánni, akarni. A Nemzet is lassan belehal, Ha azt teszi, amit a kormány akar. /Határon - túliak, Zengő, Rakéta-védelem, gazdaság - feketében, Közlekedés kátyúkban és síneken, Közigazgatás - önkormányzat, Mezőgazdaság és részei, Bankok és ingyen-pénzek, Közbiztonság és - bizonytalanság./ Nem teljes, nem mertem versbe szedni, Alig mertem leírni. Merni?! Kilel a hideg, valahányszor katonák És katonai-berendezések húznak Keletre. Minden a "művelt" - Nyugatról megy. Rég túlhaladták a Kreml és az Ural vonalát. Hol van már a NATO is az Észak-atlanti térségtől?! "Ki kopog, mi kopog?" először a Kínai Nagy - falon? Hirosimában és Nagaszakiban már voltak... -Talán egy kivételével; Ennek dátuma: 2001.09.11. Hogyan alakul a későbbiekben?! Kik azok, akik döntenek ebben? Jól fognak dönteni? Lesz BÉKE? Lesz Krisztus utáni 3000.?! Mosonyi György
Toborzó, a Szegények Pártjába! Hívok mindenkit a Szegények Pártjába! A 2002-es választásra. -Még nincs ilyen párt, de lennie kell! Kiket a szegények sorsa érdekel. A nyugdíjasok is szegények. Bárhogy is szól róluk az ének. Kilakoltatott, meglopott, Ki anyagi gondok közt tántorog. A gazdagokat ki nem zárjuk soha, Ha tisztességes és igazolt vagyona. Tag, csak az lehet, aki szegény. És átvilágítás után, hozzánk belép. A szegény tudja: nagy érték a pénz, Az ezer-milliárdnak mind utána néz! A fiatal-szegénynek kilátástalan! Halad a törtető, a gátlástalan. Ha önzésből Pártnak valamit ígér, A Nemzet, míg munka nincs, ebből meg nem él! Maffiózó, olajos, főminiszter: Kint tágasabb számodra Mister! Kettős a feltétel: ki viszonylag szegény, És átvilágítva - tiszta a kéz. A tisztességes gazdag pártfogását kérjük, Miattunk nem lesz baj, őszintén ígérjük. Aki együtt érez és tiszta a keze, Őszinte szívünkkel kezet fogunk vele. Nincs jogi-csűr-csavar, csinált-államtitok, Amit mindenki tud, de nem bizonyíthatok, Ha adóinkat nyíltan veszitek, Ügyeitek mind elénk teszitek, Nincs átruházás a retyerutyára, Az adópénz nálunk nagyon drága, Gyertek, gyertek a Szegények Pártjába, Álljatok mind a szegények pártjára! Mosonyi György
Tony Blair úrnak! Kiszálltál a gépből, még szóhoz se jutottál, A Luxus-balőrjöngéstől gondoltad: idáig jutottál. Veled újra előfordult, Kortes lettél; hívatlanul. Nem vagy kortes! A barátod! Idővel - talán - megbánod!? A Munkáspárt - Britanniában Egész más, mint ez itt Hazánkban! Itt sortüzek voltak! Felelősök nélkül! Privatizáltak! "Minden" el is évül! Szörnyű vétkeknek - utódai vannak, Részesei pénznek, hatalomnak! Itt régi bűnökre, mind újabbakat raknak, Nem rokona itt, magyar, a magyarnak! Irak nélkül is komoly a Világhelyzet! -Talán, ilyenekben kéne többet tenned! Munka! Család! Létbiztonság! Ne adósság alatt roskadjon az ország! Amely komoly változásra készül, Ki régi - új bűnnel ígyen, meg nem békül! Ebbe nyúltál bele, hogy újból itt voltál, Csak az a párt hívott és nem ez az Ország! Szörnyet segítettél! Halld Pitt néhány szavát: "Milyen állapotban hagylak el hazám!?" Ha Ez rajtunk marad, a Világ elhalad! A Magyar Hazában, a bánat megmarad! Nem! Nem akarunk így maradni! A Világgal együtt akarunk Haladni! Így fogunk szavazni! Így fogunk szavazni! Mosonyi György
Több mint 50 éve... Hulltak a levelek több mint 50 éve; fáklya villant az égre, egy pillanatra Magyarországon szabadság fénylett a Népre. A Világ ide nézett; Velünk érzett. A Nép együtt haladt Nemzeti lobogók alatt. Vér folyt. Születtek hősköltemények. A Világ ámult. Velünk érzett. A tankok kifelé dübörögtek. Az árulók akkor is itt voltak, visszahozták a máig élő mültat az ördög ezer arcával, a Nép elleni utódok harcával. Újra és újra hazugsággal támad. Szegényít. Mocskol. Butít. Pokolra hányat. Ami jó, ami szép; Hazád, már nem a Tiéd!!! Javait egymásnak adogatják, roncs árakon továbbadják. A közvagyon elvész számolatlan, az igazi bűnös megfoghatatlan!? Vonultunk; '56-ot ünnepeltünk. Durva erővel szétverettünk. Míg a terroristák Népet pofoztak, ezer-milliárdos károkat okoztak. Ami bűn, ami szenny, mindent bevet! Adósságba hajszolja a gyermekeket. Nem szolgál, de szavazatod elvárja! Sorait Ellened naponta összezárja!!! Kiküldött katonánk idegen szolgája! Itthon sincs biztonság, igazság, semmi. Gyötrelem polgárnak, Magyarnak lenni. Lehulltak a levelek több mint 50 éve, mikor izzó fáklya villant fel az égre egy pillanatra Magyarországon szabadság fénylett a Népre. A Világ ide nézett; Velünk érzett. A Nép együtt haladt Nemzeti lobogók alatt. Ezt kellene visszahozni, nem elnyomókhoz visszakozni. Ezer éves hittel menni, menni! Újra szabadnak, Magyarnak lenni!!! Mosonyi György
Többszörös VÉSZHELYZET!!! Ide ért a világgazdaság szele! Nehogy a hazug stáb vezényelje le!!! Évek óta diktálnak nekünk, egyre mélyebbre süllyedünk!!! Ami "demokráciánktól" eltántorít: hogy hazug, összezáró diktál megint! Nem szóbaállni! Ellenállni! Nem embereket utcára tenni! Kis pénzeket újra el nem szedni! A harácsoltból, a javát visszavenni!!! Nem újabb buta "terveket", megvédeni az embereket! 5 párti összefogás kell, Gyurcsányék nélkül! Abba az ország belebékül, ha emberpárti vezetőket lát, ki nem hajtja a saját pénzét, hatalmát. Akit, amit ezentúl megmentünk, mindent az elszámoltatással kezdünk!!! Emberül. Mértékkel. Nem durva léptékkel! Ha szakértő kormány, tiszábbakból álljon!!! Így múlhat el egy rémálom!!! A pénz nem győzhet milliárd emberen! Se itt, se túl a Világ-tengeren!!! Az ember győzzön a pénz felett! Éljetek. Jobban. Emberek!!! Mosonyi György
A tőkés technika határai Kifulladóban a szerzési elvek. Az ember az éhenhalás felé ment el. A háborúk ezer sebétől vérzik. Tarthatatlan! Tömegek érzik! Véreskezű világmentők! Módszereik elrettentők! Minden hiába! Közel a tőkés technika határa! Repedések a Boeingeken, hibák autón, helikopteren. Az ellenőrzés már kevés. Kevés a javítás, a lélek, a kéz. És szennyezzük a Világot. Gyorsabb áttérés kellene. Hol a tőkések alkotóbb szelleme?! Csak a mai haszon?! Az új, csak tervező-asztalon!? Kísérletek. Itt a Föld-halál kísértete! Tömegek élnek vérben, szennyben! A tőkések nem élhetnének jobban, szebben. De hol a lélek, a lelkiismeret!? Hogy ma nekem, de holnap már neked! Neked is! A béke, kincs!!! És békésebb lesz belül. Legfeljebb annyi ember nem repül. Amíg az olaj az úr, amíg háború dúl, nem lesz annyi bioenergia, nem kell annyi embernek éhen halnia. Kifulladóban a szerzési elvek. Az ember az éhhalál felé ment el. A háborúk ezer sebétől vérzik. Tarthatatlan! Tömegek érzik! Az ellenőrzés már kevés. Kevés a javítás, a lélek, a kéz. Tömegek élnek vérben, szennyben! A tőkések nem élhetnének jobban, szebben. De sok a mai intő jel, a tőkés technika határa közel. A lelkünk, már régóta nyugtalan. Bankok "dőlnek", a csőd még arctalan. Leomolhatnak óriás hegyek, kitörhetnek Óceánok, Tengerek! Gondoljátok meg emberek!!! Mosonyi György
Törökország - Magyarország: 3-0! Van egy lelkes ifjú csapat, Ki újra egy kis reményt adhat. De Aranycsapat nem lesz gombnyomásra; És a túlzott féltés, dicséret is megárthat. A 3:0 is mutat valamit. A remény, talán túlzásokba vitt, Ami nem tett annyira jót, Mint egy "becsületbeli" gól. Ez, ami hiányzott, Bárki, bármit is kiáltoz! Egy ember, az egy ember. Tíz ember bent maradt! Ha nem adja fel, talán sikert is arat, Vagy, valamit lefarag. De összecsuklani, feladni, Akár bírói tévedés miatt? Az izom nem elég, A becsvágy is kevés, Ha mélyen van és erős, akkor jön elő; Csapásban, a lelkierő! Bírói tévedés lehet, De én, ha hallom, összerezzenek, És nem egyszer hallom: Egy tizenegyest is kiharcolt! Ez a tizenegyes, nem a győzelem! Nem értek hozzá, hát így vélekedem. Mosonyi György
TÖRPE Törpe-minoritás legyen, Aki nem tesz a Nemzetért, Vagy csak por-hintés a szava, Hogy a Nemzettel egyetért. Törpe-minoritás legyen, Ki átkos múltat támogat, Kinek a jó se kell a múltból, A jókra is mond átkokat. Törpe-minoritás legyen, Ki a focit nem szereti És Gyurcsányt nem küldené Rijádba, Kapus melót adván neki. Törpe-minoritás legyen, Ki számlát nem ád és feketéz, Nem adóz, nem ád a közösbe, Csak a saját hasznára néz. Törpe-minoritás legyen, Ki nem szürcsöl kicsi feketét, Ki rasszista, nem szólna soha: Én édes Argentin-feketém! Törpe-minoritás legyen, Ki csalna, és csalva adózna, Törpe-minoritás legyen, Ki Gyurcsánnyal csókolózna. Törpe-minoritás legyen, Ki kis-boltban fizetne sokat És mindenhonnan és minden-módon Kiűzné a globálisokat. Törpe-minoritás legyen, Ki tanyákat és kisgazdaságokat Nem támogatná, csupán a Nagy, több-ezer holdakat. Törpe-minoritás legyen, Ki nem Lottózna, nem nyerne soha, Mert olyan tisztességtelen, Hogy önként, így adóznak sokan. Törpe-minoritás legyen, Ki sohase adna csókot másnak, Csak hitvesnek, gyerekének, A papának, meg a mamának. Törpe-minoritás legyen, Ki mindezekkel, egyet nem ért És engedje, hogy köszöntsem A jövő választás vesztesét. Mosonyi György
Történelmi Bírák! Amíg erkölcsi alapunk lehet, Egyetlen szavadat se hisszük el neked! Beszélgess azokkal, akikkel tudsz, Míg a politikából végleg ki nem futsz. A jövő láttatja - ez mikor lehet, Pártod mikor szól: Elég volt! El-veled! Az Ország régóta erről harsogott: Takarodj Gyurcsány! Gyurcsány! Takarodj!!! Nem kényes erre az önérzeted! Fő az, hogy tele legyen a zsebed!? Az, hogy az Ország sír, zokog, remeg; Mit számít neked?! Mit számít neked! Nálad a fegyverek. Nálad a pénz. A többi nem számít! Ennyi az egész! Amit kijelentesz, az túl nagy zagyvaság! Követhetetlen. Hazug ámítás! 100 lépés. "Reformok". 3 fontos pont. Baloldal? Hazugság! Guevera - ki volt?! Nincs tiszta elved, csak zagyva nézeted. Teljhatalmat nyertél! - Élvezheted! Népünk rég harsogja: Elég! Elég! Elég! Nem látott még ilyet, egyetlen nemzedék! Hogy hazugra tesznek! Ővéle lépkednek! Kórusban szólnak: Ez kell a Nemzetnek! Őnékik kell, - hogy fennmaradjanak! Eszmétlen - eszmék közt, lakmározzanak. A 89-et nem felejtjük el! Egyszer, mindenkinek, majd felelnie kell! - A sortüzeknek nem volt felelőse! A harácsolóknak van, fedő-kendője! Ünnepünkre rontók! Reánk ronthattatok! Hazug-kórustagként, hazudozhattatok! Adminisztrátorok! Adminisztráljatok! Ha elfeledve kérdjük, válaszoljatok! Filmeket készítők! Őrizzék a képet; Kik verték, csapták be ezt a szegény Népet!? Kik tettek tönkre családokat!? Kik tettek tönkre embert, álmokat!? Majdan, ha kell, - feleljetek! Kik miatt haltak, kárhoztak emberek!? Történelmi bírák! Felkészüljetek!!! Mosonyi György
Történelmi emlékek Tatárok. Égett az ország. Mohács. És 150 év. A Habsburgok ezt jóval kitoldották. Tábornokaink életét kioltották Aradon. Világháborúk. Borzalom: Trianon. 1944. március 19. A behódoló ingánk újra kileng. Az országon halotti lepel. 1956. lebbentette fel. November negyedikéig tartott. Árulók folytatták a nép elleni harcot! Újra, újra a gyarmati jelleg. Hatalomért az utód mindent megtett. Akasztás. Börtön. Elnyomás. Sortüzek. Nincs felelősségrevonás! Láthatjuk: Tovább, már nem mehet! És elvonul a hadsereg, melylyel maroknyi nép nézett farkasszemet. Az iszonyatos had végleg elvonult, de megint az utód az úr! Diktál. Sarcol. Terrorizál! Pazarol. Félemlít. Újra áll a bál! Évtizedekig fizethetünk. Pusztul a szegény, a betegünk. Hazudik. Minden rosszat megszépít. Nincs pénz ahol kell, de kormánynegyedet épít. Elszámolás nélkül folyik a pénz. A kevésbé rosszra egy ország visszanéz. Tudásról szajkóz, tele szájjal. Fizess! Jól jársz a tanulással! Az ország elmaradt sok dologban. Szegény, gyenge a modern szakokban. Ilyennel sok, csak napszámos lehet, Kit a karvalytőke olcsón megvehet. De fehér gallérral, százféle fortélylyal harácsolnak. Kiskapus honatyák, átlag embernek sok derest ácsolnak. Ha hagyjuk, ha tűrjük, hazugot elviseljük, A lélekharang szólhat felettünk, Mert hazugokkal mi is azzá leszünk. Sohse lesz lélekben egységes Nemzetünk. De, ha zászlónk tiszta kezekben fellobog, Lehetünk szabadok! Lehetünk boldogok! Mosonyi György
Traktorok a Parlament előtt Magyar zászlók hiába lobogtok, Traktorok hiába is dohogtok; Csak a fekete, a fekete. Mint legutóbb a népszavazáson, Nincs igazság kis Magyarországon; Csak a fekete, a fekete. A vidék épp olyan szegény, Mint az egységes Nemzeti remény; Csak a fekete, a fekete. Csak az átkos múlt a nagylegény, Ő áll ma is az élet közepén; Meg a fekete, a fekete. Magyarok, traktorok! Dohogjatok! Jönnek igazabb, magyarabb Napok; Megy a fekete, a fekete. Ragyogni fog a Magyar Nap az égen, Traktor zenghet szántóföldön, réten; Csillagos lesz éjjel a fekete, a fekete. Mosonyi György
TRIANON Lehet beleélő magyarázat. Akkor is milliószoros a gyalázat, mit egy néppel meg lehetett tenni; mint kerek kenyeret, darabokra szelni. A gazda Magyarságnak a közepe jutott, a kés körös-körül mindent lekanyarított. Nem néztek falut, folyót, vasutat, azóta se találsz kiutat. Nem akarunk körben ellenséget. Több helyen elérték a többséget. De ép ésszel nem lehetett követelni. Az ott élőknek többször határon túl lenni. a nagyhatalmak "békén" üldögéltek, meg se hallgattak több Magyar beszédet. Vonalakat húztak, pecséteket raktak, ily' modon "meggyőző diadalt" arattak. Azóta még többször csonkult e szörny határ, nagyon nehéz lenne orvosolni ma már. Hiszen fogy a Magyar, a Világ 4 táján. Volt amit önkényesen "átadtunk". Dunát eltereltek, kacaghattak rajtunk. Átkos előd. utód veszi ki a számból; neki aztán mindegy, gazdagul magától. De a Nép, e tájék Európa lenne, igazságosabbat követelhetne. Bányáink nincsenek. Utaink elvágva. Természetes határ, részben Duna, Dráva. Ránk vetül TRIANON szörnyűséges átka!!! Sohae születik bor, de forr a must; Ez a szörnyű Magyar holocaust. Aki szerint ez beillik rém-regénynek, számoljon utána a minket ért veszteségnek. TILOS, hogy lobogónk sárba lehet dobni, hogy a taposókat nem lehet elporolni. Sorba számláljátok, mi gazság e Földön és az igazságunk nőjék! Feldübörögjön! Századokig Habsburg uralkodott rajtunk, kellett, hogy neki is területet adjunk! Később is Magyarra útilaput köttek, föld nélkül, ház nélkül, egy zsákkal kilöktek. Az atombombát később hozták össze, de TRIANON árnyék itt lebeg örökre?! Sok lesújtó bűn terhel egy világot, de a Magyar is vár némi igazságot. TILOS, hogy egy Nemzet a poráig égjen, hogy a könnyek árja, tengerbe ne férjen. Hogy a Magyar szóért, Magyart megveretnek, bár a szülék, nagyik, ott helyben születtek. Ha az igazság szava Európa, igazságosabb kell! Gondoskodjon róla!!! Mosonyi György
TRIANON 1920. június 4. - 2009. június 4. Történelmi szörnyű gaztett nyomán egy ország rokkanttá lett; és hivatkozási alap volt, hogy Németország újra kardot vont. Nem mondhatjuk: Csak történelem! De millió pusztító új sérelem. Hazánkat szinte amputálták, levágták kezét, levágták lábát, elvették a Magyarok Hazáját, tönkretették, kivégezték közlekedését, gazdaságát! Csak a középső, kisebb rész maradt, a kisantant - szellem, azóta is arat! Magyarnak alig-alig van joga, Veri, gyalázza népek ostora. Milliók vesztek el. Nyugszanak temetőben. Sokaknak Napja - régóta lemenőben. Hatalmak döntöttek - felméretlenül. Népeknek sorsa erre települt. Csehszlovákia, nincs ma már! Oroszország, már nem határ! Románia sokat változott, de Magyarokat megint leválthatott. Autonómiáról hallani se akar, ellenségnek veheti, Aki Magyar! Jugoszlávia, darabokra hullt, de ott is szörnyűségekkel kísért a múlt. Felülvizsgálatot! Autonómiát! A Magyarság zöme így kiált! Nem szégyen javítani a régit! A vonalzós-határ lehet a tévhit!!! Talán nincs "tigris-politikus" a politika nem lehet statikus! EURÓPA! EURÓPA! HA VAN LELKIISMERETED! A MAGYAR IS ÉDES GYERMEKED!!! Nem fogunk "mindent vissza!" jelzést adni, más többségű területet nem akarunk visszakapni. De amit az átkosok odaadattak, ahol ésszerűtlen határkövet raktak, azt és az autonómiát vissza a többségi Magyarnak!!! Mosonyi György
TUBES Örüljetek a Tubesnek! A Hegynek! Hogy idáig elmerészkedtek! Csak a helyi lakos szólhat bele! Mert ez az US Army érdeke! Máshonnan Hazámból, TILOS! Nekem Nézni, hogy van -e lokátor a hegyen! Talán Moszkvában, Pekingben is ott lesznek? Az öregek, még Pék-ingre is emlékeznek! Világ proletárjai egyesültetek?! Miért nem a rózsadombi-csúcs jutott eszébe, Ki a telepítést beígérte?! Ha egyszerre halna Ország, Ember, Lehetne újra Pannon tenger! Itt, így kínlódva, csak a baj tengernyi, De "jutalmát" talán, majd mindenki elnyeri, S a Pannon tenger, a hazugot elnyeli! Mosonyi György
Túl a rácsokon Többszörösen védett politikusok rácsok mögött. Így ünnepelnek, hozzák a törvényeket. Választáskor erről szót se ejtenek. Rácsokon innen milliók figyelnek, a "megválasztottak" hogyan is fizetnek. A könyvelési tételek átlaga: a zsebelő és a megsarcolt maga. Ha átlagos a néhány százalék: A milliókból kevés; a szegénynek ez a vég! Ők ismerik a "kettős" könyvelést, egy saját bankjukba,egy a befizetés. Gyurcsány képtelen volt lemondani és méltó utódot állítani. Üzent neki a bácsikája, hát lemondott és egy egész ország örömmel felmorajlott. Aki nem tartozott ide, az valóságos "naposcsibe". A csibe mögött ádáz farkas lapul, de az ország talán-talán tanult?! A könyvekben ez is meg van írva, egy országot senki se küldhet sírba büntetlenül! Egyszer ez is sorra kerül! Visszaadni. Ez ma egy kérés. Visszavenni már nehezebb, de erre már nektek kell felelnetek! Visszapereljük az országot! Nem fogadjuk el az adósságot! Zsebetekben, bankotokban landolt, míg az öreg- és gyermeksereg koplaló éveket tartott. Az egészségügyet tönkretettétek, ez jövőnket torzító VÉTEK! Nem szabad soha egységben ítélni, de a vezető oda áll, ahol majd felmérik, hány helyről tettek el, mekkora pénzeket és nyomorra ítéltek szegényeket. Közbiztonság NINCS! a vezetők szemet hunynak, De tojás dobálásra törvényt hoztak. Nem szégyellitek a szegényt nyúzni?! De milliók zsebéből hasznot húzni?! Odavágni ezerrel, hol trükköznek, nyúznak - tömött zsebekkel! Mosonyi György
Túl sok a "jogtudó"... Ombudsmanokkal semmire se mentem; Pedig, többször is rájuk leltem. Álltak a helyzet /túlpart/ magaslatán, De nem az én igazam oldalán! Ami pedig a HIV - est illeti, Nem illenék itt letelepedni. Van ennek a népnek épp’ elég baja. Ne telepedjen rá egy újabb nyavalya! /Úgy érzem, túl sok "jogtudót" képeztek, De nem képeztek elég erkölcsös, népét védő embert!/ Mosonyi György
Turistainduló Áramlunk, mint a víg folyó, Úgy szállunk, mint a szél. Szabadba, mert a jó idő, Szívünknek indulót zenél. A hegyre felkapaszkodunk, Fáradunk, tüdőnk zihál. Kárpótol a jó levegő, Az éggel összeérő táj. Vizek mágnesként vonzanak, A habok zúgják dalunk. Gyalog, vagy keréken megyünk, Mi vidám turisták vagyunk. Kitárul táj, a nagyvilág, És együtt dobog a szív. Megyünk, merre a messzeség, S az ember sok csodája hív. Jöjj hát a turisták közé. Szállj velünk, mint a szél, Szabadba, mert a jó idő Szívünknek indulót zenél. Mosonyi György
A Turul madár Itt él az álmodozó nép, Olykor nyitogatja a szemét... Mondja a román, a szláv: "Nemcsak néktek volt honfoglalás." Mi mondjuk: "Keletről jöttünk." Ők is mondják:"Jöttünk és győztünk." A Turul, ha Erdélyre néz-, Román a többségi nép. Ki egykor vágta a fát, Házat épített és hazát. Meg kell a magyarnak tanulnia: Mi volt: - Részben már nosztalgia. Amit sűrűn benépesítünk, Addig a Hon, - az életünk. Ha ez tisztás, erdő közepében: A fáktól nem lehet független az élet. Apád se küld poklok tüzébe, Ne folyjon hiába drága vére. Valós cél! Ne ábránd fénye - Legyen eszed, szíved reménye. Ha támaszkodsz akárki másra, Nézd: Hogyan látható - másnak. Ha eldőlne: Zuhanjon hátra, Ne reád, gyermekre, apádra. Kővel dob? Ne tápláld kenyérrel. Véreidnek is kell az étel. Ne cirógass vicsorgó vadat, Arra számíts, hogy megharap. Ne bohóc légy, bájolgó gúnár, Arra számíts, aki melléd áll. Sohase hagyd el véreid! Csodáld a Kárpátok bérceit, De a Turul, ha Erdélyre néz: Román a többségi nép! Nem lehet nagyobb győzelmet aratni: Magyar emberként megmaradni! Magyar embernek Európában, Európainak - a Világban... Mosonyi György
A Turul Madárról... Van itt sok meg nem élő jóslat, mit senki se igazol utólag. Kevesebbet kérnek ebből, többet a hétköznapi tettből. Minden népnek van totem állata, saját vonalát látja általa. De nem ezer éves elmúlt gyakorlattal, a változó idő - tapasztalatokkal jön elő a dicső múlt és elmarad, ami ósdi, elavult. Észak - Nyugaton tülkök csattognak, de ellene alig acsarkodnak. A holdra - szállás korszakát éljük, de a Turulszárnyalást is dícsérjük. Hajdan ide hívott Emese álma. Modernebb álmot álmodnak már ma. Kár ellenünk csatasorba állni, egymást csúfolni, ütni, vágni. Az, hogy összetartozik a Nemzet, természetes. Turulra rossz fényt nem vet. Mi már nem szállunk karvaly csőrrel, de sok tőke "száll" ilyen jelzővel. Sok tőke "száll". Szegényre vág. Miatta izzik a határ. Ha lehet égő csipkebokra egy népnek, helye lehet a mi régi regénknek. A Turul bátor. Harcra termett. Bátor legyen, de békés a Nemzet! Ne hagyja magát sodorni az árral, maffiózókkal, megszerző bandákkal. Összefogással élhet Nemzetünk, ehhez a régi fény is kell nekünk! Mi senkit, soha meg nem támadunk, de álmodhatunk. Miért nem álmodunk!? Míg álmodunk is gyűlik az erő, összefogással vehetjük elő! Hogy Vezér legyen itt, Aki jót akar, Turul irányba menjen a Magyar! Új Haza kell! Hazug mentesen, Ki után a Nép, egyként menetel. Aki felelős szóval, tettekkel, számol, gondol a Magyar emberrel. Aki szolgál. Nem összezárat! Aki tudja mi a Nép-szolgálat! Kinek esküje nem esküszegő, Kinek kezében ott a Jövő! A Tisztességes Magyar Jövő!!! Mosonyi György
Turul szobor Végre itt áll egy Turul szobor; Persze a Turul, "Lop, csal, rabol". Hazudik, elbocsát, Kiveszi a talajt A lábaid alól. Ha száll a magyar felett Egy totem madár, Szoborba - önteni, Bűn lehet ma már! Ledönteni! Ledönteni! Nem szabad a Turult Szoborba - önteni! Van törvény. Határozat. Mindig van - áldozat. Öngyilkosságok. A kötél megfeszül. Gazdag bűnösökre, A törvény nem nehezül. Gazdag bűnösöknek, Sok minden szabad; Turul madárnak szobrot Nem állíthat Magyar! Ledönteni! Ledönteni! Molotov-koktéllal leönteni! A Magyart újra vasra verni! Arccal lefelé eltemetni! Ha nem fizet adót, Védelmi pénzt, Ha támogatná ősi szellemét. Sok más nemzetnek Van totem állata; A Magyarnak, még Nincs ilyen állama! Ha üres maradt volna Régi, régi helyünk, Legendás Turul madár! Vidd vissza Nemzetünk! Mosonyi György
Tűnődés A legnagyobb haszon, a bankoknál született, Hát rájuk kell bízni, az egészségügyet! Majd visszafizetik az évi több-százmilliárdot, Az évtizedes kényszervállalkozások. A zsebből-zsebbe náluk, már fehérgazdaság. Parancs jön: miből és mennyit. Ez valós vállalkozás!? Életbiztosításból, ha nem hozott eleget, Lakásbiztosításra, nem is mehetett! A pénz, önálló, a pénznek nincs szaga; Zajlik a Kármán ügy, verte a maffia. Ha figyelmeztetésnek ez se lenne elég, Viselhet golyóbist, a Duna fenekén. A BUX, a Forint, a csúcsra tör, A maffia, igaz embert gyötör, Ki nem politizál, csak kicsikét, Az uralmi pártnak, ez is épp elég. Míg betegeket tolat a bankok felé, Közelebb a sírod és a haszon felé. Az elődök a Népnek, kis fizetést adtak, De a nyugdíjból, biztosabban kaptak. Amit ígérnek, teljesülni kéne, Nem Horn Gyulát küldve nagy kitüntetésre. Nem kormánynegyed kell, haver pénzelése, Mit átlagosítasz szegény beteg Néppel. Mi, nem lenne titkos, rossz fényt vetne rátok; Mennyi pénzt zsebeltek haverok, barátok!!! Ne a Nép fizessen minden adósságot!!! Mosonyi György
A tüntetésről -2008. november 29.- Vergődő emberek. Nyomorultak. Emberi életre jogosultak. Nem lehet leírni. Nem lehet lebírni. A szenvedést. Az elszegényedést. A Nép verést. A trükkök tömegét. Az összezárást. Gyermekek, betegek, hajléktalanok nyomorát. Sújtják, tapossák a Népet. Megcsúfolják a Magyar ezredévet! Itt mindenki dolgozni akar! Nem tüntetni! Nem lehet egy Népet folyton büntetni! Élni akarunk! Nem utcára menni! Éljenek gyermekeink! Éljenek unokáink! Kezet emelni ránk senki se merjen! Közbiztonságot! Ne verést a fejre! Ne pusztuljon ki a Magyar ember! Ne nyeljen el mindent a pusztító tőkés tenger! Harsogjuk az utcán: Tűnjön el azonnal a hazudozó Gyurcsány! Menjen el békével! összezáró, hazug népével! Keressenek mást! Talán, zsivány tanyán! Most menjen el! Hazugságaira a Nép most így felel! Kicsi a zászlónk, de nagy a hitünk! Hazugságokkal nő tüntető tömegünk. A világválságnál nagyobb válság Gyurcsány! Nincs nagyobb csapás, mint egy Gyurcsány kormány!!! Kicsi a zászlónk, de nagy a hitünk! Tiszta emberekkel a megoldásban hiszünk! Tisztességben. Ónos esőben. Szélben. A Magyar ember, a Család megéljen. Gyurcsány, a zsivány tanyán meséljen! Mosonyi György
A tüntetés után -2008. november 29.- Az emelvényen tompító hangzása volt a szónak. Sokan a keményebbet tartották volna jónak. De büszkék voltak a közszolgákra. Jött a férfias fekete sereg. A dobok peregtek. Doboltak. Ez már a holnap?! Legyőzzük a hitehagyott, harácsoló, hazug "baloldalt"?! A tér tele lett, mint egy közepes FIDESZ gyűlésen. A változásra harsogott az éljen!!! Ha elhangzott a szó: Ígéret, a válasz: "ahogyan a macska ígér az egérnek!" Amúgy csöndesek, unottak voltak az utcák, a tájak. Ült rajtuk a szomorú idő, a bánat! Hogy kisemmizték szülőnket, unokánkat. Az aluljáróban több rongykupacot láttam. Alattuk még emberi formákat találtam. Az egyik meg se mozdult, a föld felé fordult. Az legalább várja. Ott még lehet hazája. Néki is peregnek a dobok, Akit a világ eldobott. Úgy óvd Magad Magyar; a hazugság bárkit eltakar. Szavazz! Tüntess! Ne hagyd el Magad!!! Mosonyi György
TÜNTETNI! Mi van a Kormánnyal?! Mi van a Gyurcsánnyal?! Az, hogy körülöttünk fejlődnek és élnek; A Magyarok pedig, a holnaptól félnek. Régóta nincs munka. Széthull a Nemzetünk! Nincs más választásunk. Az utcára megyünk. Több éves kormányzás. Becsapott emberek. Nem kormányozhatnak így egy Nemzetet! Ezer baja van a magyarnak. Ezer sebből vérzik. Enyhíteni fognak néhányon. - Választáskor ígérik. Ígéretüket soha meg nem tartják. Nyomor-adópénzünket, folyton elherdálják. Helyébe újabb sarc, teher jön a nyakába, Ezt tennék a haláláig. Ezért megy utcára! "Nem hazudtam" mondja. "De igazat se mondtam" Becsületből tehát, ezennel - lemondtam! Ez a tisztességes! Ez a tiszta beszéd! Nem új ötletek, táncok, mindennap új mesék. Elegünk lett végre programból, meséből! Meg akarunk élni tisztességes bérből. Új Magyarország kell? Mentsük meg a régit! Tisztesség, becsület, itt már régen - TÉVHIT! Maffia-ország lett. Ki ígért sok szépet? Ki csapott be minket? Várost és Vidéket? Új választást kérünk! Új arcok kellenek! Békesség és Munka - akkor lesz emberek! Mosonyi György
A TÜNTETŐKHÖZ! Gyurcsány, éveket áthazudott! Mindenkit. Országot becsapott! Letorkollta az Ellenzéket: Ne mondja a szépet, sötétnek! Miért kell annyit magyarázni?! FELÁLLNI! MENNI! ODÉBBÁLLNI! Miért kell annyit magyarázni?! Gyurcsányt a politikából KIZÁRNI! Nem szavazhattunk jól, hazugra! Elkúrta! MENJEN a POKOLBA! A hideg fog ezért kirázni! Csak durván lehet minket felrázni?! Csatorna-szóval, durvasággal?! NEM BÉKÉLÜNK MEG A HAZUGSÁGGAL! Nem kellenek a soros - jogászok! Hazug-elfogadó magyarázók! Hazugot, sánta-kutyát elérik! E nép, a hazugot számon kéri! A szavazás nem lehet érvényes! Az IGAZSÁGRA legyél kényes! Ha pártja nem állít mást oda, Hangozzék a: NEM! NEM! SOHA! "Rabok legyünk, vagy szabadok?!" Igazságra szavazzatok! "A magyarok istenére Esküszünk! Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk!" Őszintébb ember kell nekünk! Kell nekünk: IGAZ, TISZA szó! Nem kell a szegényt sanyargató! NEM KELL A SZEGÉNYT SANYARGATÓ! Mosonyi György
Tüske - böki I. Ha Te, hazugot szeretsz, Nagyon más, Te se lehetsz! .................. Ha hazug vezethet Téged, - Az erkölcs hiánya miatt - Annyi Néked! ................. Gondold meg és; - NE igyál! ................. Az egész, a káder-rendszerhez hasonlít. Eddig a leány-ágakon ugrált, Majd, a rendszer élére állt. Ezzel, a rendszer változott; Kasszájába "lét" szivattyúzott. Az államkasszában matatott, Ügyeket elnapoltatott, nem dolgozott. A rendszer ment magától; a hazugságtól. Nem tűrt ünneplő embereket. Átcsoportosította a betegeket. Eljött a napja! Van egy tábor, Ahol, lehet akár, diktátor! ................ Olykor lehet súlya a szavaknak, "Svédbe" ment cigányok szobrot is kaphatnak. Mert, akinek nem jó itt, "el lehet menni!" A cigányok pedig, elkezdtek elmenni. Előtte hallgatták; Nem értették a Górét, Amikor azt mondta, hogy itt, nagy a jólét. Svédország, vagy más ország, landolnak a gépek; Werbőczy-utódok elhajtják a Népet! Mosonyi György
Tüske - böki II. Szentszék Még a szék is Szent, amin ül? Ez zavar engem nagyon. Cefetül Elnézést, hogy tettem bárdolatlan tettet, De elnevezésben is, Szentből, kevesebbet! ..................... Csapások! Hogy ősi természetünk, Ellentétre váltson? Hogy megoldást az ember, A kábulatban találjon? Egyenként is csapás, Őrületes átok! Így gondolok rátok! Mosonyi György
Tüske - böki III. Az ember természetes /demokratikus/ joga, Hogy összehasonlítson, összevethessen Megélt rendszert, előzőkkel; Felidézhesse az addigiak alapján várhatót, Ha úgy látja, érzi, hogy rosszabb, mint a régi, Vagy annak folyománya, ezt mondhassa, Erről szóljon irománya. A haszonélvező ezt is elvitatja tőle, Amivel önmagát és érdektársait hozná előbbre! ......................... A politikusok Mindig győznek! Ha veszítenek, Akkor is meggyőznek; Míg úgy fenéken Billentik őket, Hogy a lábuk se Éri a földet! Mosonyi György
TV Reklám Keserű pirulát kell Szopogatni - közben. A "limonádé" paránya is Elvész, a mesterkélt ködben! Mosonyi György