Mosonyi György versei





VAD VÁGTÁVAL...





A Pápa mondott ünnepi beszédet.

A Húsvétról szólott, a békéről, meg a szegényről.

De Németország, már Afganisztánban volt,

Mire a Közösségben, az elnökségbe sorolt.

A Luftwaffe /Bundeswehr/ is "járőrözik", lám;

A történelmi jelző: Háború! Halál!

A Szövetségesek, "megették" a nácikat.

A nagyobb tőke, lenyeli a másikat.

Mögöttük milliárdnyi ember-, meg a Föld sorsa remeg.

Gondold meg Ember! Ez kell Neked?!

Ekkora lett mára a tőkeerő?!

Az USA a többiekkel, már Világ - vevő!?

Napóleon! Világégés!

Hová lett az emberféltés?!

Minden Földrész! Meg az Űr!

Az USA-nak kell egyedül?!

Még épek, még szépek a Világvárosok,

Nem elégedettek a fegyvergyárosok?!

Drezda nemrég, még por és hamu volt!

Több tízezer halt, vagy sokáig haldokolt!

Vad vágtában fonják körbe Moszkvát;

Ide és ide radart! Oda 10 rakétát!

Mi az iránya?! Kizárólag Iránra!



Mi lesz, ha a szegény tömeg, már a fülünkig ér?!

A fülünkbe súgja: Miért? Miért? Miért?!

Kérdőre von! Kik miatt?!

Mit akar?!

Talán már holnap többségben lesznek!

Kezükben lesz a fegyver!

A vén Európa, s a gazdag;

Vacogni se-, remegni se mer! Amerika! Európa!

Tovább, már nem szabad várni!

A szegények - mellé kell állni!

Segíteni, ahogy lehet!

Ne tégy ellenséggé roppant tömegeket!





Mosonyi György




A vadász kutyája A vadász, kutyával Ment az erdőbe, Egyedül jött vissza. Boncolták volna a kutyát, Mert talán kínozta. De, ha 1 lövés elég, A vadásznak menedék. Az állatkínzás ellen; Ekkor úriember! Mosonyi György
Vadludak Ha hallom a vadludak hangját, -Látom szép vonulásukat, Valami ősi mámor hat át, -Elemi erővel megragad. Talán átadnak azon erőből, -Mint húznak a tiszta égen át Menni! - érzik ősi időkből, Izenik ősidők szavát. Ők nyíltan, nem titokban, Bátran húznak, már évezredek óta, Nincs náluk rejtőzés és álca, Mi az embert gyakorta megóvja. Meddig húzhatsz még tiszta csapat? Ameddig az ember ügyel magára! Ameddig óvja az erdőt, a tavat, És Földünk földnek, embernek megmarad! Mosonyi György
A vadrózsa A vadrózsa, rózsa, magból is kikel. Virága így lesz a földhöz közel. Később lesz belőle nagy rózsabokor. Hallottam róla, - valamikor. Ebben, Isten, Mózes, a Láng is szerepel. De a misztikum, már távoli nekem. A maradandó, Kőbe van vésve! A szívem, a hitem, közepébe! Mosonyi György
A vágyak A fecskék Hazafelé szállnak, Elszállnak. Elszállnak a vágyak. A fecskék mind, mind Hazatalálnak, De olykor El nem érnek Egy szívhez A vágyak... Mosonyi György
Vakáció Fagyoskodtál eleget a télben. Pihenés kell, melegség kell Néked. Erődet a természet pótolja. Szomjadat, csak a hűs forrás oltja Gyöngyöző bor, sör, az erdő hűse, hevült tested langyos szellő hűtse. Egész évben vártad, hogy mehessél. Egész évben vártad, hogy szeressél. Másként, másként, gondokat lebontva, Hátra marad lényed ezer gondja. A szabadba! Fel a hegyre!, ha lehet, tengerre! Csak el! Csak el! Majdnem mindegy merre Ha lehet, a messzi, messzi tájra, avagy a szép, a gyönyörű hazádba! De máshová! Új arcok elébe; be a szélbe, patakba, csörgésbe. Be a csendes, meghitt templomokba, be a torpanó hűs múzeumba. Be a hegyek vidám pincéjébe, be a csillaghulló setét éjbe. Be a sültszalonna illatába, bele, bele, nem ismert világba! Feltöltődni! Erőt húzni mágnesként Magadba! Menni, menni messzeségbe, mélybe, vagy magasba! Tengervíz csorogjon testeden, fürödhetsz az éjben meztelen. Másként, mint eddig a hosszú évben, Másként, mint az ismétlődő éjben. Az ember ég és ehhez kell a láng, olykor kell a táruló világ. Vagy elég egy meghitt kis sarok, és elmondhatod, hogy boldog vagyok! Kell a nyár, kell a vakáció! Vakációzni élmény, dáridó! Mosonyi György
Valaki... Valaki válni akart tőlem. Nem is akárki. Te, akit örökké szeretek, Te találd ki. Te akartál többször is válni tőlem, de valahogy csak nem tudtál dönteni felőlem. Válni kell! Mondtad, s enyém lettél. Válni kell! Mondtad és nem mentél. Nem nagy titok, csak ennyi: hogy szerettél. Menni kéne! Mondtad és nem mentél. És ez annál könnyebben ment Neked, mert nap, mint nap láttad, hogy szerettelek. Nem múlott bájitalon, vagy varázson, csak égtünk együtt a szerelem parázson. És úgy döntöttünk, hogy szeretünk mégse válunk, ha kell, a világgal szembeszállunk! Mosonyi György
Valami köd szemez... Valami köd szemez, valami halk nesz ez, A Föld-bolygó körül ködfátyol lengedez. Ködfátyol lengedez, mi van a köd alatt?! Elpusztult a Világ, meghal, vagy megmarad? Gyereksírás hallik. - Talán magnetofon. Vörös fény cikázik az égboltozaton. Vörös fény cikázik, mi van a fény mögött?! Él, alkot az ember, vagy utolsót hörög? Valami köd szemez, valami halk nesz ez. Hajdan lakott Földre köd-eső permetez. Köd-eső permetez, mi van a Föld felett?! Élnek-e, halnak-e, a Földön emberek? Élnek-e, halnak-e, mégis harcolnak-e, Béke, béke lehet, vagy tűzben pusztultak el? Szörnyű kínban égtek gyermekek, öregek, Üde, ifjú párok, morajló tömegek? Kórházak, iskolák, mind a romok alatt, Vagy él még valaki, - Mindenki megmaradt? Valami köd szemez, valami halk nesz ez. Szürke ködcseppekről valami fény pereg. Valami fény pereg, valami zsong, remeg, Mindez az életről, halálról ád jelet? Szikrák fölrepülnek, képernyőkre ülnek, Szétszórt villanások ponttá tömörülnek. Pontokból hullám lesz, hullámokból pontok, Úristen! Megnyomta valaki a gombot!? Valami köd szemez, valami halk nesz ez. Űrből jött üstökös csóvája lengedez. Hideg a fénysugár, semmi élet benne. Emberek! Emberek! Sorsunk is ez lenne? Huszadik rétegben porlad el városunk, Ez lenne a sorsunk, vakhit, mit álmodunk?! Valami köd szemez, valami halk nesz ez. Mint őserdő lombján milliárd zöld remeg. Úgy dobban a sok szív: Nem ez az életünk. Harcba hívunk érte: Éljük az életünk! Valami köd szemez, valami halk nesz ez. Porba szürkült Földre napsugár permetez. Valami rianás, valami elárad. Tavaszi fuvallat a kerek Világnak. Kelettől, Nyugatig, Északnak, meg Délre. Ma megleli egymást, a Föld sok testvére. Halk muzsika árad, az egész Világnak. Robaj lesz a vége, Dübörög az égre. Egyszerű az egész: Élet lesz és Béke! Valami köd szemez, valami halk nesz ez. A ködfátyol alatt a Világ ébredez. Most már. Ha köd szemez, bármilyen halk nesz ez. Az életet jelzi, élni fogunk! Élni! És így fogunk egykor a csillagokba érni. Valami köd szemez, valami halk nesz ez. A ködfátyol alatt az ember ébredez!... Mosonyi György
Valamikor... Valamikor interurbán hívtál. Valamikor velem együtt sírtál. Valamikor reám is nevettél, valamikor engemet szerettél. Valamikor lépteim kerested, valamikor pillantásom lested. Valamikor velem lázban égtél, valamikor gyakran csókot kértél. Valamikor gyakrabban felhívtál, valamikor levelet is írtál. Valamikor hívott is a Drága, valamikor nem voltam én árva. - És ma újra felhívott a Drága. Elmondta, hogy kialudt a vágya. Az a része, mely értem égett. Egye meg a fene az egészet! Mosonyi György
Választani Nagyon, nagyon nehéz jól választani, Tisztességes dolog a jövőt akarni. De reklám-propaganda tömegestől itt, Nagyon is sokakat megtéveszt, elvakít. Számsorok, avatás, ünnepi beszéd, A magyar szívünkről, nagyon, nagyon szép. Mindenre van pénz, naponta folyik, Ám félő, hogy újabb adókba torkollik. Nagyon, nagyon nehéz jól választani, Tisztességes dolog a jövőt akarni. Ha lehet választani, a tisztességet válaszd, Így véded magadat, szolgálod hazádat. Mosonyi György
A választásról Nem szavaztunk, óriás adósságra, Kormánynegyedre, tömeges hazugságra! Az a szavazás, érvényes nem lehet, Mert becsapták, becsapják az embereket! Olcsó Állam álma, végleg lezárva; Végtelen e "rendszer" hazudozása. Ha ez a "rendszer", egy szalmakazal, Itt, mindenki azt csinál, amit akar!!! Mosonyi György
Valentin napra Rozálkának Csak Tenéked küldöm, Csak tőlem kaphatod: Legyen ez a szép nap Mindig a Te napod. Ha hóba borítja Tél a fagyos tájat, Akkor is hóvirág Hozzon új csodákat. Jelezze a tavaszt Reménykedő égen, A szerelem szívünkben Együtt, soká égjen! Gyurikád. Mosonyi György
Változatok egy témára Kimondom, ha nem is tetszik Rómeóknak, Júliáknak, Mind a ketten, oly boldogok Lehettek volna mással. Nem húzom a ledérséggel, Sem az állhatatlansággal. De még úgyse, a "Csak Ő!" "Csak Ő!" Túlhajtott kizárólagossággal. Két jó ember, rendes ember Egy pár lehet, szép és boldog, Ha nincs is nagy romantika, Nincsenek epedő akkordok. S fordítva: a nagy szerelem, Amely izzott, sőt, úgy lángolt! Úgy elmúlhat, hogy a végén, Azt mondják, hogy milyen kár volt! Azt kívánom a jövendő Rómeóknak, Júliáknak, Hogy legyenek mind a ketten, Nagyon boldogok egymással. Mosonyi György
Változunk Nem vagyunk egyformák. Ahogyan nem lehet kétszer, Ugyanazon folyóba belépni, Nem lehet kétszer Ugyanazon emberrel beszélni. /Mondják, kik ezen-gondot kiélezik, -Egyszer sem, mert ugyanazon folyó, nem létezik./ -Nem kicsinyes, aprólékos ez a vélemény, Csak mutatja, nem gép az ember, De fejlődő, fogyó, biológiai élőlény. És ez nem is gyakran vezet nagy bajokra. Az egyéniség a részletváltozások Gondjait feloldja. Átszövi vázzal, akarat-hálóval, A halmazt egységbe fogja. A fővonal legyen szilárd, Az ember lényege. A sok ellentétes részen, Legyen rajt az egyén bélyege. Legyen benned száz gondolat. Megtámadhat a kór, ne törjön át A józanész, ép test - iga alól. Jöjjön sugallat jó és rossz, Tested épüljön és veszítsen, Jó lényeged érvényesüljön, Vágyad, csak jó cél felé repítsen. Mint pilóta, ki áthatol Felhőn, napsütésen át, Az utasok vígak, vagy búsak, -Követi biztos vonalát. Nem vagyunk egyformák, Bár megmarad nevünk, A változás, a mozgás, -A tartós fő vonalban - Ez a mi életünk. Mosonyi György
"Van egy álmom" a Világról Álmodunk egy jobb Világot. Nem politikai hazugságot! Nemcsak Amerikai, de Világ-álmot! Nem embereket elválasztó halálos árkot! Nem egyenlőtlen árúcserét, mely termel gazdagot és szegényt! Nem alamizsnát, jótékonyságot! Szolidáris új Világot! Tudjuk: nem leszünk soha egyformák, nem mindíg bűnös a gazdagság, Nem lehetnek óriás ellentétek! A háború, a sarcolás szörnyű vétek! Az ember nem lehet annyira őrült, hogy ne látná hová tart a Földünk! PUSZTÍTJUK egymást, a földet. Bírjunk le minden pusztító szörnyet! Ne atom hozza el halálunk, nem a legnagyobb haszon az álmunk. Éljen, megéljen az emberiség. Ez is az álmom. Óriás reménység! A kín, a szenvedés, mind erkölcstelen. Erőszak vétel az emberen. Ha lesz a Földön erkölcs, tisztulás, az Ég is mosolyog majd reánk! Rotyog a Világ megszerző üstben, hal a szegény a semmi sincs tűzben. Kapar, harácsol aki teheti, hal a szegény, vagy létét fenyegeti. És még lőnek is Gázában, másutt. Aki nincs ott, szinte belefásult. Harckocsi - monstrumok, buldózerek, vérbe fagyva többszáz gyermek! Magyarország, szovjet - utódok, hazugságok, megszerző csatlósok, amit eltettek, az lett a hiány! Világválság, ürügy a szitán! Ezzel etetik a Népet, ez az új hazug megoldó képlet. A szegény hal, előtte fizet! Ez az átkos, elátkozott tized! Ez a dúskáló gazdagság ára. Teszünk ellene? Figyelünk Amerikára?! A szolidáris nagyvilágra?! Új világot akarunk, hol változnak az alapelvek. Nem lehet gazdag, ki mástól elvesz. Nem kívánjuk "gombnyomásra" nem holnapra, de hosszú távra. Lássuk, hogy arra haladunk! Segítsen ebben is a mi Urunk! Mosonyi György
Van még "Ötvenhatos"! Emléklapját cirógatja. A falon büszkén mutogatja. Érmét elő-előveszi. A harácsolókat megveti. Politikus szavát lesi, Saját igazát nem leli. Készülnek új választásra. Csak új hoz jót -e hazára! Pénze nincs. Egészség se régi. Éppen csak él. Ez jutott Néki. Kis ügyekben megsarcolják, Az Ő harcát nem harcolják! Lyukas zászló. Lyukas zsebben. Lassan az Úr elé lebben... Mosonyi György
Van Pápánk! Megkaptad a keresztvizet. Ha felnősz, ezért is fizetsz. Hitét, ne csecsemőkorban kapja! De felnőttként! Ha akarja. Az egyház ma is nagy-nagy teher. A HIT, modernebbet érdemel. Népesebbek a hívők - máshol. A Fejlődő - a szegényebb világból. Krisztus-hitben szeretnék élni, Nem csecsemőkorban ítélni, Vagy ítéljenek bármi Hitre, Akár a Szent - keresztvízre. Ha a Pápa-választásra nézek: Lelki ürességet érzek. Európa! Jóságos után! Állok. Értetlenül. Bután. Piros-sereg. Ballag. Halad. Lázadj Hitem! Ne hagyd magad! Nagyon kár volt Őket zárni. Nem tudták szívüket kitárni. Tán jött az Égiek Hangja, Nem jött, hogy több a Fejlődőt akarja. Ködben a MÚLT, a JÖVŐ is Ködben, Tény, hogy a Fejlődők lesznek többen! Ennek lehetne követelménye, Innen kerüljön Pápa a székbe. Nem kívánhatunk csodákat. Csodatévő, még-szentebb Atyákat, Tegyen, hogy: Élhessen, aki élhet, És ezért, Hálát adhassunk az Égnek! Mosonyi György
Vannak már Szakszervezetek!? Nem szedtél fel minden sínt; Itt van a sztrájk - Megint! Nem jó a sztrájk, mert nagy az ára. Ezt is a Gyurcsány-banda provokálja! Az országot naponta fosztogatja, az embereket százfelé osztja, százféle módon meggátolja, hogy az ember az igazát szólja. A pénzünket meg, szana-szét szórja! Idehív olyan tőkéseket, akik irtják a Szakszervezeteket! A Föld távoli helyéről, fizetik adófizetőnk zsebéből! Tönkrevágják a honi vállalkozót, Rátesznek minden lehetetlen adót!!! Ország harsogja: ZAGYVA A BANDA!!! A banda ezt, hallani nem akarja. Várd a terrort, hogy zászlaink tapossák, Követeléseinket megtorolják. Tömörül, mint homok a gátra, de vadul már a vizeknek árja! Jő ránk a halál. A vizitdíj ma már mutatja, utolsó fillérünk is kikutatja, elszórja a "szélbe", a haverok zsebébe! Nem lehet minden sínt felszedni, A hazugoknak sürgősen el kell menni!!! Élen a Luciferrel, kormány-emberrel! Ha "hazamennek az emberek", vannak már Szakszervezetek! Ha a hazug nem törődik az emberekkel; Elő az érdekképviseletekkel!!! Hajtsátok el a sötét árnyat! Tisztaságot az országnak!!! MUNKÁT! KENYERET! HAZUDTATOK MÁR ELEGET! GYURCSÁNYT KI A KÖZÉLETBŐL!!! A TŐKÉST, AZ EGÉSZSÉGÜGYBŐL!!! Ha fizettünk, - kapjunk érte szolgáltatást, egészséget. A paloták fényessége, halált hozhat a szegényre. Dől a tanya, dől a ház, ha a szegény nem vigyáz! Hogy egészségügyi miniszter a tőkés profitról beszéljen!? Nem találtak senki mást, ki nem szolgál harácsolást??? Ki a beteg embert tényleg szolgálja, nem a profitról szól a szája!? Itt mindenkinek össze kell fogni, vagy mindent le fognak rombolni!!! Leomlik a tanya, ledől a ház, ha a magyar most nem vigyáz!!! Mosonyi György
Varjak feketében Varjak mozognak feketében, Károgásuk száll a szélben. Mindent méltósággal tesznek, A mezőn hulladékot esznek. Ám, adópénzt nem harácsolnak, Palotát kétes pénzből nem raknak. Nem ígérik: Téged képviselnek, Nálunk, talán becsületesebbek. Nem élnek könnyen, várják a válaszunk: Legközelebb, varjakat választunk. Mosonyi György
A varjú, meg a holló A varjú, meg a holló, Egy kissé hasonló, Mindkettő fekete madár. Varjú mondja: kár, kár, kár, Holló szava: kru, kru, kru, Fák fölött, keringve száll, De mindkettő fekete madár. Holló dala: kru,kru,kru És fenn a fellegekben él, A varjú meg, csapatostul, S a magastól kissé fél, Károgja, hogy kár, kár, kár, Tavasz lesz, a föld zöld már, Jobb nekem a vetésben, A földön, nem az égben. De mindkettő fekete madár. Holló szava: kru,kru, kru, Fenn, a magasságban él, Ahol fúj, fúj, fúj a szél, -Lenn elfér a Nagyvilág És benne, sok fekete madár. Mosonyi György
Várni kell! Az alázatosság felhevít. A harag, csaknem elveszít. - Várni kell. Nincs más. Ez a feladat. Így szolgálod magadat. - Várni kell. Más zászlói lengenek. A tiedet nem leled. - Várni kell. Idők nem hiába múlnak. Az erők átcsoportosulnak. - Várni kell. Más légkör lesz a teremben. A Földön, a történelemben. - Várni kell. Nem konokul, tétlenül, De küzdve; Mérhetetlenül! - Várni kell. Nem életeket verve le. Az emberért. S nem ellene! - Várni kell. Nem gyűlölve, vérre várva, De emberül, a jót áldva. - Várni kell Követ, kövekre rakni fel. Apránként. Így is jön siker. - Várni kell. Hegyeket hordani el. Ásni a föld mélyiben. - Várni kell. Vihar tépje tested, karod, Nem törheti meg akaratod. - Várni kell. A jó anyagot ütheted. Cseng és rugózik neked. - Várni kell. A jó, az ütéstől se fél. Így lesz penge, jó acél. - Várni kell. A kis mag is lám, hogy kikel, Szívós, nagy fává nőni fel. - Várni kell S ha eljő a pillanat! Tégy nagyot a Nap alatt! - De addig várni kell! Mosonyi György
Várni kellett... Várni kellett a műtő sebészre, hát azon vettem magamat észre, hogy már ott se vagyok. Az orvos később kifakadott: "Már végeztem és a bőrt bevarrtam, csak 5 perc várakozás múlott rajtam, ám már rámtört a zaklatás!" - Elővarrás volt, utóvarrás? Bőrt bevarrni több céllal lehet. Én magyarázzam el Neked?! Utána, ha már így kell lenni, Van, kit a hűtőbe kell tenni. Lényem kóvályog majd elájul; Mondhattad volna akár japánul! Mosonyi György
Vas-fazék... Volt egyszer egy Európa, Sok bőrt lehúztak már róla, Szegényről a gazdagok. -Most hajóra szálljatok! Indiába és jólétbe jussatok! Eljutottak így Nyugatra, Arany-lázba, háborúkba, A háború-csinálásba. Műveltek óriás-csodákat, Szereztek Jó rabszolgákat, Az Indiánok is kihaltak, Szegények, szegények maradtak, Bár egy-részük gazdagult - Elmúlt a múlt, elmúlt a múlt. Birodalom lett belőle, Lett a Világ motorja. Csendőr, ki visz a pokolra. Hatalmasra szívta magát, Űrbe repült, messzire lát, Terroristákat is látott; Megszállt több nagy országot. Nem bírta a harcot vérrel, Kezdte megoldani bérrel, Hízelgőkkel, csatlósokkal Film-szerű forgatócsoporttal. Demokráciát hajtogatnak, Halált hoznak, halált hoznak! -Hogy lesz holnap, hogy lesz holnap? Novemberben választás Mutatja meg: Lehet MÁS?! Mosonyi György
Védeni a mundért Királyunk lett, ki legyűrte Kossuthot. Fontolt. Vérpadra küldte a magyart. Trianont készített, saját bukásával, Pedig Ő csupán uralkodni akart. Akik féltették valaha e- hont, Megírták, megmondták, de ment a szekér. Négyökrös. Illés. Iszonyatból írtan, Remélve írásuk elér valami célt. Mit értünk el és milyen jövő sejlik, A szivárványtalan, zord egek alatt? Vitatkozunk, hogy ki kicsoda, ki volt, Miközben a világ gyorsabban halad. Ki lehet miniszter? Bárki, hogyha él még, Az ország egy fele nem törődik véle, Azon fáradozik, azon gondolkodik, Hogy Ő és családja holnap megél -e. A magyarnak mindegy, bárki borja légyen, Mondta -e előtte, vagy elfelejtette, Aki Őt szereti, úgyis támogatja, pártja Meg nem teszi, hogy gyorsan menessze. Védeni a mundért, mindig megvédeni, Sok századok óta ez is magyar átok, Hogyha ez így marad, ez egyszer most én is; Szép csendesen, én is átkot mondok rátok! Mosonyi György
A végén kiderül... Nő-ideál, sohase voltam, A nőkért mindvégig bomoltam, A nőkért, mindvégig bomoltam. Mivel olyan volt családom, Mindez nem volt más, csak álom, Mindez nem volt más, csak álom. A végén, persze kiderül, Egy álom, többször is teljesül, Egy álom, többször is teljesül. Mosonyi György
Végítélet Nemsokára több tízmilliárd lakos Él itt, ha már a halál jóllakott, És nem lesz napirenden már A tömeges halál. Akkor nagy gondban lesz az Úr És Szent Péter, a Fő-kapus. Nem fogja bírni technikával. Sem computerrel, sem semmi mással. A futószalag már elavult, Számold, egy főre mennyi jut A pillanatnyi időből, Az Elbíráló Fölmérőből. Az iskolában jut 1 - 1 óra, A felmérő beszámolóra. És 1 - 1 életre mennyi jut? Vagy Péter becsukja a Kaput? Hát Istenünk! Ha minden hekker, Minden időt, csak erre szentel; El nem bírhatsz ennyi esettel. Jó, vagy rossz, vagy tisztítás, Alig jut 1 - 1 pillantás. Akkor se lesz sohase vége, Tekintettel a szapora népre. Hát ne nagyon siránkozzatok, Nincs is nagyon rossz dolgotok. A megoldó hozzájárulás, Ha nincs oly nagy szaporodás. Ha holnapra ez kissé leáll; Szent Péter 1000 évig vár. Szusszanhat egy kis időre, De addig ne nézzetek nőre! Mosonyi György
Végrendelet Ha meghalok, ne bántsatok, hogy mi legyen vélem. Kedves földben porladjak, vagy jobb lenne elégnem. A földbe, örök szerelmemhez, úgyis visszaszállok. Egyszerűbb a láng, a kohó, égjenek a lángok! Mosonyi György
A Végtelenben is együtt leszünk Te láttad a legtöbb könnyem. Földre is csorgott, hogy suttogtam. Te éreztél lelkem mélyéig, Véled csillagok közt botladoztam. Véled száguldoztam poklokon át, Véled találtam annyi új csodát. Véled Ádám lehettem a Paradicsomban. Amikor még hihettünk az Úrban. Akkor még nem tudtuk: bűnösök leszünk, Csak szerettünk, bódultan szerettünk. Akkor még nem kellett senkit Megváltani. Akkor még nem is tudtunk ártani. Újra tudtam boldogan nevetni, Éreztem: lehet még engem is szeretni. Elviselni engem hónapokon át, Együtt eltölteni, nappalt és éjszakát. Megfiatalodni lázban és borzongva, Gyönyörben feszülni lebegve, oldódva. Felfedezni Benned, ami szép bennem van, Hogyan kél fel a Nap, hogy ragyog a csillag. Hogy dalol a madár, hogy éled az élet, Hogy mennyire szeretsz, hogy milyen jó Véled. Engem szeretsz, de köreimmel együtt, A tájjal, a kerttel, az éggel felettünk. Kopácsoló harkályt, felhők ezer báját, A virágokat, a táj egy-egy fáját, Szereted a tücsköt, érdekes hangjával, Félsz, ha szembe fordul Véled, nagy bajszával. Az élet pártján állsz, ezer-gonddal küzdve, Tudod, ez az ember örök célja, üdve. Méltánytalanságnak sohse állsz pártjára, Sohse mondasz igent, valaki kárára. Mi szép múlni látszott, hogy az el nem múlik, Hogy sok szép megmarad, túl a síron túl-ig. Hogyha magyar voltam, magyar is maradok, Hogyha el is múlnak fölöttem a napok. Hogyha rendes voltam, emlékem is az lesz. Ha múlik a Világ, csak a helyemre tesz. Hogyha szerettelek és most is szeretlek, Szeretni is foglak, ha már csak múltam lesz. Vannak örök dolgok, amik el nem múlnak, Hiába lesz vége valahol egy útnak. Ami fát ültetünk, kikel majd a magja, És a régi fát is majd magában tartja. Végtelen lesz az, ahogyan szeretünk, És a Végtelenben is, majd együtt leszünk. Mosonyi György
Vén Európa! Miért nem veszed észre, Hogy sérül és szenved, Petőfi-, Kossuth-, '56. népe!? Az Oroszok, kik többször is bejöttek, Nem védelmeznek saját Anyaföldet? Osztrák, ki eltöltött fölöttünk 400 évet, Segíti e ma, a Magyar népet?! A Holland, ki annyiszor segített a múltban, Látja igazunkat, helyesel, hogy - úgy van!? Vén Európa! Miért nem veszed észre; Hazug a vezető és terror az érve!? Pazarol! Dől a pénz! Szegények adópénze! Sok milliárd "jutna" a kormány-negyedére! Népjogok égtek el, pesti lámpafényben! Parancsot azok adtak, azok nyilatkoznak, A régiek, akik új törvényt is hoznak. Teljesen szétszedik, Kossuth Apánk terét, Ahol a Nép, olykor kiönthette szívét. A Kossuth teret, ahol sokan haltak értünk. Anyák! Apák! Ifjak! - Sortűz! Szörnyű volt a végük! Ekkor se lett meg a parancsnok, Aki adta a háborús, népellenes parancsot! Ezek utódait kell szolgálni? Hazugoknál, tisztességre apellálni? Mindmáig azok "védhetik" a "rendet", Kik akkor, üthették, rúghatták az Embert! '48. -, '56. Ünnep, szétverhető! Ki! A városszélre! Traktor és tüntető! Cardiff is mutatta: a hazug szava nulla!!! Hatalma lehet, ki visszatér a múltba?! Harácsolás folyik, bolsevista módra; A saját bűneit, meg, az Ellenzékre rója! Milyen Közösség az, hol a terror ujjong, Hogyan lehet ebből, szabad, Magyar újkor?! Időre szervezni, itt lehetetlen dolog! Könyvelővé lettek, Nővérek, Orvosok. Az ember választhat, ha hazugságra "választ". Könnygáz, meg vízágyú tömi be a szánkat! Óriás adósság jut az utódoknak, Havi millió, ma az államtitkároknak! A feleségemnek, ez 24000! Hol van ebben az, hogy mégis élni kell?!?!?! A felelősség hol van??? Hány év egy ítélet? Milyen fórum nézi, hogy mi lesz Tevéled?! Fizet a Néni, fizet a Bácsi! A rendelőben, 4-5órát is kell várni! Kórházat bezárni! Kórházat bezárni! Ha ez a közállapot, mi mást lehet tenni? A műtéteket, jövőre ütemezni! Kiket kell becsuknunk, Hogy közvagyon roncsát, még magunkénak tudjuk?! Síneket felszednek, mindent pénzzé tesznek. Naponta százan, már az utcán lesznek! Kinek munkája van, teljesen behódol, Mert kirúghatják, hogy: elég volt a jóból! Otthagyják a falut; a vasút, elavult! Egészséges is, nem büdös az út! Ha egy város hal meg szörnyű kínok között, A lelkiismeret, hová költözött??? Európa! Lengjenek közös zászlaink! Ne omladozzanak, Szilárdan álljanak erkölcsi váraink! Mosonyi György
Véradás Kicsi tűszúrások. Az egyik tű, nagyobb. Némi izgalom. Csak ennyit áldozol. Ez van a mérleg egyik oldalán... Néhány deci véred kigyöngyöz magától, De a másik oldal: Az egész világ! Parányi szenvedés és egy kis szorongás, Amíg a semmit markolja kezed. De, ha összefolynak a cseppek, vérerek: Tengert jelentenek, sok emberéletet! Kinek csak pislákol élete mécsese, Annak élet a vér. Az egész világ. Őt idézzed fel - szorongásod űzni, A szülőt kérdezzed - gyermekét, fiát! Nézz szét, amikor ragyog a napsugár És minden azt zengi, hogy élni jó! S gondolj azokra, akik vérre várnak, Sápadt az arcuk, fehér, mint a hó. Életet remélnek. Az élet a vér. Minden ez nekik, mit az élet ígér. Nézz a sorokra, akik arra várnak, Hogy indulhasson a szívmotor, S nem csak véred adod, de még könnyed is, Hogy élhessenek, még jobban aggódol. Minden csepp vér, sok könnycseppet szárít. Minden csepp, életet, örömöt fakaszt. Gondold meg hát és adj Te is mielőbb, Segíts gondot űzni, segítsed a tavaszt. Sok szép emberi tett van a világon. Sok a módja, hogy segítsük az embert. De, ha a véredet adod oda másnak, Egyike ez a leges-legszebbeknek. Tégy hitet az ember nagy ereje mellett! Mert segít, összefog. Ebben nagy az ember! Így lehet úrrá majd, élet a halálon! Hogy az élet éljen! Győzedelmeskedjen! Mosonyi György
VERDI Harsonák zúgnak, Kitárul a lélek, Zeng a győzelem Himnusza. Tiszta zenével, Győztesen bevonul Verdi, Olasz hon Hű Fia. Mosonyi György
Verebek Szemtelenek, szemtelenek. Villanykábelen gyötrik a nejeket, csinálnak még több kis apró verebet. Hol lesz lakása a sok kis latornak? Biztos jó búvóhely lesz a csatorna. Mit esznek a gyerekek? Mit nálam felszedegetnek. Jó lesz e majd a csatorna, itt lesz majd a fészke, étke a sok kis latornak. Szemtelenek, szemtelenek, ezen apró verebek. De, amint látom, kitalálom, bizony, nem nemtelenek. Mosonyi György
Vergilius Vergilius. Nagy Római költő. Köszöntsön Téged Az ének. Ki megénekelte A földet, A földművelő Dicsőséget. Mosonyi György
Verik a magyart?! Verik a magyart?! Hát itt mit csinálnak?! Évtizedekre sarcolni kívánnak. Nem azokkal kezdik, Akik ingyen élnek, Nekiesnek rögtön A magyar szegénynek. Mindenki fizessen. Nincs szaga a pénznek. Alamizsnáért Jegyzőnél süvegelj! Tisztességgel kopogj! Erre is ügyelj. Verik a magyart?! Hát itt mit csinálnak?! Vagyonból, házadból Vellával kihánynak! Maffiózók azok, Sokan mondják ma már, Csakhogy azt nem látni, Hol is van a határ. Verik a magyart?! Hát itt mit csinálnak?! Csalás szaga terjed Sok, sok választásnak, Ha csalás szaga van, Nem kell ide tömjén; Ha eddig fizettél, Gazdagokat tömtél. Fekete gazdaság A fekete égből. Verik a magyart? Elég az egészből! Nem kell szépítés, Ne kozmetikázzunk. Közös megrablással Minden szembeszálljunk! Ne dúsgazdag mondja, Hogyan kell fizetni, Mutassák, hogyan kell A csalót kitenni! Az fizessen mostan, Ki kibújt alóla, Ne a házam vigyék Százféle adóba! Ha elég Néked az, Hogy a szívem érzed, Amíg dobog e szív, Érted dobog, Teérted! Mosonyi György
A vers mögött... Az életem van benne Minden versben. Bármit írok, bárhogy, Én vagyok. Nagy önzés ez. Ez van a vágy mögött, Hogy maradandót alkotok. Mosonyi György
Versem Versem sokban a régi világ. Azt hiszem versem, mégis új, Mint minden új, a régire épül. Minden a régire alapul. Régi versem, nem avult régi. Ősi tüze új lánggal ég. S mert tűz, melegít, világít, Néked jövendő Nemzedék. Mosonyi György
Verseim mind... Verseim mind az utcán születtek, Avagy kint, a messzi kertemen. Kivéve, amiket Rólad írtam, Megláttalak, már vers volt szívemen. Verseimet akárhol is írtam, Végül hozzám, mind visszakerült. Kiadók küldtek el jobbra-balra, Rajtuk békés pókháló feszül. Verseim, ha közétek kerülnek, Szívetekben majd felizzanak. Piros lánggal szállnak, szívről - szívre. Pókhálókat letisztítanak. Verseimet mind az utcán írtam, Vagy földemen, erdőn, réteken. Daloljátok utcák, erdők, rétek, Mert néktek szól minden énekem! Mosonyi György
Vert álmok után Trianon óta mit se tettünk, Együtt éreztünk! Reménykedtünk! Nem a 64 Vármegyében, A magyarságban! A Magyar népben! Hogy: Nem porlik, mint a szikla el! Megél! Áttör a nehézségeken! Szavaztunk, csalfa reménytől hajtva, Ám lomha részünk - Nem ezt akarta! A legádázabb meg: Félrevezetett! /Sohase szolgálta a Magyar Nemzetet./ A pénz, a hatalom vonult fel előtte, Nem gondolt Ősre, Maira, Ösmerősre! Vezetőink szinte könyörögve kérték, Hajthatatlan maradt. Betelt a Mérték! Emiatt Országunk el ne ítéljétek! Maradunk Veletek! A szívünkben éltek! De: 3millió nálunk a szegény, Aki nagyon is szegénysorban él! Közel félmillió gyermekünk éhezik, Lelkesedés ma, - alig-hogy létezik. Érdektelenség van, közömbös az élet, Jó rendszerváltásról, épp-hogy csak beszélnek, Sok "Szentnek" hajol maga felé keze, Becsület?! Jó munka?! - Lenne meg a fele! Igaz véreink! Túl a határokon! Túl aknamezőkön, túl akadályokon! Ne csüggedjetek! Maradjatok! Mint eddig, továbbra is akarjatok! Ne adjátok föl ez ősi földet, Ne hagyjátok a Piros-fehér-zöldet! Nem robajra szólítok! Maradásra! Lelkünkben további összeolvadásra! Nemcsak árulók élnek itt! Él még a Magyarság! Él a HIT! Fizetett szónokok bármit szónokolnak: Mi, Magyarok bízzunk: Szebb lehet a Holnap! Fogadjuk közösen: Mindent megteszünk, Legalább lélekben - egy Nemzet leszünk! Mosonyi György
Veszteségeim A veszteségek nem érdekelnek. Mi elveszett; nem az enyém. Ha enyém volt - nem volt erős A hozzám-fűződő kötelék. Csak Véreim, csak Szeretteim, A Hazám kivétel ez alól. A szerzés meg nem részegít, S az adok-kapok vektorában, Egyensúly honol. Mosonyi György
Veszteségek Minden napod Veszteséggel zárod. Naponta növekvő Veszteséggel. Mit magányban töltesz. Később látod. Fiatalon ezt, Nem mindig érzed. Minden napod Veszteséggel zárod. Percenként növekvő Veszteséggel. Mit haragban Töltesz. Akárhány Éves vagy. És jó, ha ezt Nagyon korán Megérted. Mosonyi György
Victor Hugohoz /Alkony a vetés évszakában verséhez/ Ha csak azt a verset írod, Melyben egy agg, magot vetett, Akkor is kijár az emlékezés, Halhatatlan Költő Neked. Mosonyi György
VIDÁM HONFOGLALÓK Gyerünk a hidakra pajtás! Halihé, halihó! Hadd inogjon a kormány, Halihé, halihó! Zárjuk az utakat pajtás! Halihé, halihó! Ne tűrjük az árfelhajtást! Halihé, halihó! A benzin mindenkit megvág, Halihé, halihó! Blokádban lesz Magyarország! Halihé, halihó! Igaz, a terhek régiek, Halihé, halihó! De a kormány is csak tipeg Halihé, halihó! Hogyha nem eléggé bátor, Halihé, halihó! Bátor lesz a benzin-tábor Halihé, halihó! Persze a végén fizetünk! Halihé, halihó! De addig is elizenünk! Halihé, halihó! Ha vezető adós a tettel, Halihé, halihó! Szembekerül a Nemzettel Halihé, halihó! Mosonyi György
Vigyázz magadra Vigyázz magadra, irányra, sebességre. Különben, közeli meghívást kaphatsz, -Az Égbe. Figyeld az autód: van -e benzined, energiád; Tele a tank, félig, ha elfogy, újat, majd ki ád? Motorod jól zúg, de vigyázd, észre vedd, Ha túlfeszül és ki - lesz, nem kapsz új életet. Szívet cserélsz? Lehet. Néha, ezt is lehet. Azonban, az is véges; nem kapsz új életet! Nem gép vagy. Ember. Ér - kábel - hálózat. Adj annyit, mint mások, egy gépre áldoznak. Mikor spórolt pénzed, egy gépre áldozod, Remélem, közben, fogad is ápolod. S ha "átrándulsz" is szomszéd országokba, Ne felejts sétálni, Hazádban, Faludban. Magadra is vigyázz, ne csak a gépedre, Ne nézz idegenül, a saját népedre. Lásd, ha láttad is Bécset, Szicíliát, Van Bükkünk, Mátránk, Hunniánk. Egészség motorban, szívben, agyban; Béke körötted, Nyugalom, Önmagadban. Mosonyi György
Vigyorog a Kaszás! Nevet a Kaszás, vigyorog, tetszik a Föld néki, Úgy érzi, hogy sok vezető sokat segít neki. Ha nincs járvány, katasztrófa, háborúkban arathat, Hogy a futószalag, akár otthon is maradhat. Egyes balga-agyúak olyat javasoltak, Vezetők párviadala dönthessen ma-holnap. "Gyere Szaddam" - mondja Bush - "Egyetlen szál karddal!" Feszült; - figyel a Világ, hümmögő a kar-dal. -Aki felmutathatja ellenfele fejét, Győz, sőt el is viheti vagyonát, özvegyét! Ezrek helyett egy fej kell, ez majdhogynem - nulla! Maradhatunk életben, szinte semmi hulla! Nyomorultak, rokkantak se lesznek csatatéren, -Óriási eredmény, óriási érdem. Egy fejjel lesz kevesebb, ezt talán kibírjuk, A történelmet ettől már, szebb betűkkel írjuk. Ha valaki jobbat tud, tegye -e honlapra, Jobb ötlettől legyen jobb az élet - holnapra! Mosonyi György
A Világ arca Belenézek a Világ arcába, Amikor szembe jöttök velem. Oly szépek, élethűek vagytok, -A világot láthatom, nézhetem. És oly sok minden olvasható, Ahogy haladtok, ahogy néztek. Emberek, hullám-sokaság, ahogy Gyöngyözve, előbbre-léptek. Van sok baj mindenütt és Gyakran keserű az íz. Ki tagadná, de él, remél és Dagadva verdes a szív. Zenél az utca, zeng a tér, A lét, csak Véletek dalol, Emberek, gyümölcs-termő virágok, Ha sír is sok másik valahol. Segítsd a gyengét, ki rászorul, Minden ember éljen jól, A többség pedig, mint áradás, Hullámzik és dalolva szól. Semmik lennénk dalok nélkül, Ha nem lenne bolondos szívünk, Mindig fontolva, merszek nélkül, Nem lenne tiszta-, vak-hitünk. Hitünk a jóban, az emberért, Hitünk, hogy jobbra, jobbra válik. Így dolgozik agyunk, kezünk, Amíg mindenütt kivirágzik. Mosonyi György
A Világ Magyarsága Szétszórtan, szerte a földön, A Földgolyóbis minden hajlatán, Sokan el is feledték talán, hogy Árpád volt vezérünk hajdanán. Hol a Duna fordul Délnek és várja, Hogy jöjjön a Szőke Tisza, Ott él zömünk, de még jó felének Itt a Nemzete - csillaga. Sokan közelben. Túl a folyón, Van, ahol csak mezsgye a határ, De a szívük magyarul dobog. Mások jóval messzebb élnek már. Mindig nehéz volt itt az élet. Olykor nem is élet, de - halál! Lelkében mégis, A messzeségből is hazatalál! Ne engedjétek, hogy elvigyen az ár! A névtelen, nagy óceán vizén, Mint a folyó, ahogyan beömlik, Még látszik a víznek felszínén. De később hab lesz már, Egyformán híg elem, Nem forrás, nem folyó, Harsogó végtelen. Jogod van óvni éltedet. Jogod jobb sorsra törni. De törődj jövőnkkel, azzal, hogy Mit fognak tőlünk örökölni? Megőrzik-e magyar neved, Történelmünk egy darabját, Ha hagyod elveszni nemzeted, Tengerbe vész a magyarság. Állj, mint gránit-szirt a parton! Zúgjon vihar, verjen az ég, Úgyse verhet jobban, mintha Szertevándorol, elfut a nép! Állj! Harcolj, az elemek ellen! Ne hagyd magad, védd magad! Őrizd néped, gyűjtsd az erőd, Maradj magyar, magyar maradj! Mosonyi György
Világító virágok Parlagot kezdtem törni régen, Egy régi szép nyár elejében. Pusztult a gaz, a füstje szállt, Még most is érzem illatát. Volt egy kis sáv, oly porhanyó, Nékem szánta Jó Föld Anyó. Terem itt néhány dinnye tán? Ültettem, s érzem illatát. Indákat hozott Jó Anyám, Terem itt szamóca már? Évre telt, lett egy kis kosár, Még most is érzem illatát. Palántát hozott Jó Anyám; Felnő itt virág is talán. S ültettem, petúniát. Még most is érzem illatát. - Így volt a Hosszúmezei réten, Néhány éve, nem is oly régen. S tele a kert fával, gyümölccsel. Levél sárgul, hull csendben, ősszel. Nem haragszom a tél havára. Jól illik fenyő koronára. Kert lett itt, beteltek az álmok, Illatoznak fák, virágok. Ha mindez kevés lenne tán, Tavasszal, mind virágban áll. Nyáron a zöld lomb árnya véd, Gyümölcsillata száll feléd. Ősszel nemcsak múlik a nyár. Vidám daltól szól a határ. Adnak édes, mézes levet, A rónák, a dombok, a hegyek. - Ha este száll, s a kert sötétben, A virágok fénylenek az éjben. A szívedben se hunynak ki az álmok, Ha élnek, világítanak a virágok. - Így kezdtem kertet ültetni régen, Egy régi szép nyár melegében. S parlag helyén, kert zöldje áll, Mindig is érzem illatát! Mosonyi György
Villámlik - december 5! Borús egekkel jő a december. Villámlik december 5! NEM-et mondtál! Így mennydörög. Nem volt elég Trianon szörnye; Ütött és vert sok, sok magyart, Ki békén vonult, lobogók alatt! Retteghettél 100 hazugot; De parancsot, csak egy adhatott! Ahogyan sújt, majd magyarázza, Nem ért a Néphez! De, gyalázza! - Most, nem a határon túlra sújtott. Embert vakított! Belerúgott! Európa is felfigyelt erre; Ezt megtenni, ki merészelte!? Ki 2004-ben is megtette! Kárpátok zúgják, a Duna súgja, A Vidék 1000 traktora búgja: Minket is kizárt tiltó-táblákkal, Ámító, részes "honatyákkal"! Tilos lett nékünk, Fővárosunk! De, Véled vagyunk! Véled vagyunk! A mi pénzünkből is - Kormány-negyed. De tiltakozás, nem jár neked! Szegény az Ország! Szegény a Nép! Adónkból semmi se elég! De ez, sürgős! Ez hiányzik Neked! A Kormány-negyed! A Kormány-negyed! - Mi vagyunk, kikbe többen rúgtak! Kikre jeges vízágyúk zúdultak! Kikre, csuklyás bárki, kezet emel! Hogy ünneplője is cafat legyen! Ki látását is elvesztheti, Kiknek tüdeje, torka, gázzal lehet teli! Kikre golyók záporoznak, Kiknek zászlaira reátaposnak! Ki lovak patája elől menekül, Ki jólétben él, sőt, remekül! A parancsnok, nincs is nagy zavarban. Egy hét múltán felel, csak csűr-csavarral. Tanított kórus, igazat ád néki. Minden szavukat, hazug teszteli. Mi lesz, ha több bűnt se ítélnek el, Halasztják. Elévül! Bűnös, ki szót emel! Borús egekből jő a december. Villámlik december 5! NEM-et mondtál! Jogra! Magyarra! Istenünk Ege, így mennydörög! Mosonyi György
A villamos /1960./ Az úton a villamos nem sárgul. Egy eszme, lobogás, elárvul. -Nem jő a villamos. Hiába szállnak a szélben, Képek, a zászlók erdejében, Tavaszi virág, nem sárgul, Egy eszme valahogy elárvul: -Nem jő a villamos! Egykor, a villamos jött, - sárgult, Az emberek szíve kitárult. Jelkép ragyogott a képen, Friss szélben, zászlók erdejében, A villamos előre száguld. De a villamosok elavultak, Zászlók, jelszavak, kifakultak. Nem jöttek jobbak, szívet lengetők, Nem újultak meg, az újak - elmenők... -Nem jő a villamos. A szíveinknek kell az álom! Éberen és túl a határon. A lelkesedés, - ha görcsöl is az izom. Kibírom; - azért is kibírom! És kell a feszülésben a közös látvány, Hogy mind ott vagyunk a munka hadánál. Hogy mindahányan egyként fogunk össze, Hogy a széthúzás, már múlóban, örökre. Hogy nem uralkodnak el újra felettünk A gyarlóságok, miket megvetettünk! Hogy sokféleképp céljaink egybeérnek! Tisztaságot hát, régebbi eszméknek! Élesszük hát újra, a közös nagy lángot Építsük, formáljuk jobbá a Világot -Szállj velünk villamos! Mosonyi György
Villanások... Szállni a széllel, Pompás gépen, Cikázni, lassabbak között, -Elhagyni angyalt, és ördögöt. A kocsi illant, De valami villant, Talán egy gép, -Már semmiképp Le nem tagadható. Kész a fotó. De a gép késett. Előbb, hogy a gázra lépett, Pilótánk a 200-ra nézett. -Most, mikor szinte állt; 60-nál fotografált. Hatvannal ment. Fénykép van róla, Bár ily lassan soha máskor, Sem előtte, sem az-óta! -Szállni a széllel, Pompás gépen, Cikázni lassabbak között, Elhagyni angyalt és ördögöt! -Legfeljebb lesz egy képed, Amitől mindenki elképed, Hogy csak hatvanat tettél a gázra, -Hol álldogál egy negyvenes tábla... Szállni a széllel, Pompás gépen, Cikázni lassabbak között, Nézni a fákat, Suhanó tájat, Az ég alatt, A föld fölött... Mosonyi György
Virsli dal 1991 Hajts kocsis a Vágóhídig! Űzzed lovadat! Ölesd le A vén gebét És aztán Jó magad! Légy te Virsli töltelék! Légy jó kövér Falat, Falat, mely az Elnyomóid Torkára akad! Mosonyi György
VISEGRÁD Zöld áram, fennkölt susogás, erdők csodás zenéje. Csörgedező patakok. Mátyás igazsága, erénye, roppant ereje, fekete serege, nagy gondja a műveltségre, Könyvtára hatalmas értéke, Népünk örök büszkesége. Kék Duna, a büszke vár. Komorság és erőt érlelő nyár. Csillog az ékkő - VISEGRÁD - Nem vész el a Nép SOHA! Légyen a sorsa bármily mostoha, Kinek ez a táj, ez az Ország az Otthona! Ezer év, színte elszaladt, ezer vészt átélt Népe megmaradt! Bízvást, hogy ezer éveken át maradunk! Építünk Erős és Szent Hazát! Mosonyi György
Visegrád 2008. Erdők, csúcsok, völgyek, a büszke Vár, Mátyás király. Dicsőség hajdanán. Hömpölygő szép Dunánk, patakok. Nagymaros ide mosolyog. Szelídgesztenyékkel, Marosi édességgel, munkával, a tiszta kéklő éggel. Sokféle rokonság, Visegrád. Akkor még volt Vezérünk, Aki együtt "élt" a Néppel, máig élő "hites" sok ezer népmesében. Magyar! Ki átmész a kőkapunál! Tegyél! Szolgáld a Hazád! Dolgozz és politizálj! Most nem a Fekete Sereggel, de szavazattal, az eszeddel. Mozdulj ha kell, a Duna jegére! Hogy ne szakadjunk tovább, gazdagra, szegényre, hazugra, szavahihetőre. Sűrűbben kellene tiszta szó; Magyarnak való, nem harácsoló! Kiknél fegyelmezetten Zászlóink alatt megyünk, hogy fejlődjön a ma, széthulló Nemzetünk. Hogy munkánk legyen, éljünk, paragrafus elől ne rettegve térjünk. Hogy rosszabb senkinek se legyen, hogy új hazugságba ne tereljenek. Hogy a múltat felül kell vizsgálni, csak igaz szóval lehessen politizálni. Hogy Visegrád, büszkeség maradjon. A Jóisten ehhez erőt adjon, A Jóisten ehhez erőt adjon! Mosonyi György
Vissza a természethez Paraszt ősöktől származom, Ha nem így lenne pontosan, Kutatnám őseim őseit, Akik így éltek, parasztosan. Bámulom az ipart, csillagokba Szállt fel terméke már. Engem mégis a természet, Az ősi föld varázsa vár. Iparban dolgozom. Mondják, Nem is rosszul, tán ügyesen, Mégis sietek hétvégén, Túl lenni az ipar-ügyeken. Zöld lombok, csobogó vizek, Kenyeret érlelő határ, A roppant tiszta kék, S a szél is nekünk muzsikál. Paraszt ősöktől származom. Ha nem így lenne pontosan, Láthattok hétvégén, amint A földet túrom parasztosan. Becsülök minden munkát a földön. Szent nekem a szó, a tett, De a föld, kis- és nagybetűvel, Egyet jelent - az Életet! Nemcsak nekem. Látom, sokan Gondolnak és tesznek így. Újra szép és erősödik, Az ember - természet közötti frigy. Új Honfoglalás - visszarajzás. A föld szebb most, mint valaha, Mert gazdagabb, kultúráltabb, Idébb hozta a technika. Szebb a föld és egészséges, Ha csak járjuk is útjait. Nehéz elhagyni és visszatérve, Köszönt: Vártalak újra itt. Paraszt ősöktől származom. Ha nem így lenne pontosan, Kutatnám őseim őseit, Akik így éltek, parasztosan. Nem ás mindenki, nem kapál. De, ha teheti, visszajár. Mert mindenkit szeretettel, A természet visszavár. Mosonyi György
Vissza az "Ősiség"-hez Közvetlen őseink is ígértek: dolgozz sokat, öregségedre, betegségedre eltartunk Téged, ezért addig kevéske lesz a béred. A fejesek azért gyűjtögettek, így aztán gazdaggá is lettek, néhány kényes ügyet elévültettek. A földművelő új jobbágy lesz; kizsákmányolt, tanulatlan. Hazájával adják-veszik, ahogy tetszik az "uraknak". A hazaárulás nem oly gyorsan évül, ők azért árulhatták "vitézül". Amíg magukat bőven megszedték, az országot teljesen tönkretették. Megosztották a Népet, szántottak árkokat és "összefogásra" adtak felhívásokat. Régen így volt, ma is így lehet, lassan tanulnak a magyar emberek. Másutt is van így. Nem csak a magyarok mondják: Megöregedtem és szegény vagyok. Az idő megy, sok minden elmarad, a káosz általános, se ország, se ember nem halad. "A tudás hatalom" Régen tudott, a tanulásban sok milliárd ember elbukott. Sok-sok rendszer se tette lehetővé, hogy a szegény tanuljon, váljon többé. Így sok a brutalitás, erőszak, marad az ősi Frédi - Béni korszak. A fej, ha marad, a lélek hevül: többet tudva, jobban élhetünk. Munka, tudás, egészség, emberség, tettek= az emberek, emberebbé lehetnek. Az a rendszer, amely ezt nem adja: MENJEN! Ott lóg a kalapja! A családi élet, az erkölcs, a tisztességes rendszer alapja Nem rendszer, hát tűnjön el, amely ezeket nem biztosítja! Ha ez hiányzik, sőt hiánycikk, a rendszer hazudik, sőt papol= ott a bíró ítél. a bűnös meglakol. Addig mit lehet csinálni? Sztrájkolni! Nem szóbaállni! Ellenállni! Ellenállni! Senki sem segíthet, ha nem teszel semmit. Az ördög vigyorog, biztosan elvisz. Ha Isten látja, hogy magatokért teszel emberül. Örül, bólint; nem vétkezel. Mosonyi György
Vissza többé... Nem gyűlöllek, De meg se áldalak. Szép csendesen Elbocsátlak. Nem szeretlek, De nem is utállak, De vissza többé Sohase várlak. Mosonyi György
Visszahívni az Ellenzéket?! Szép itt élni Ebben a "demokráciában" '56. "együtt" Ünneplésében Gyurcsány úr! Ön azt hiszi, Hogy ez a nép már bárgyú. Hogy akaratlan massza lett És süket, mint az ágyú. Hogy semmi érzés sincs bennünk És beszedünk minden maszlagot, Mit hazugok mondanak, Amit Ön elénk rakott. Nem vagyunk visszahívhatók! Ön hívott életre minket, Azzal, hogy hazudozott. A szánkra is rakna bilincset. Önt kéne visszahívnia A megbízó pártnak, A becsületesebbre Kevesen kiabálnak. Ön ne velünk törődjön, Inkább térdepeljen. Az elkövetett bűnök miatt és Gyávább népet keressen. Ön és pártja fekete csík '56. szivárvány egén. Gyurcsány úr és az MSZP Nincs jó időben, jó helyén! Nékünk kellene ünnepelni '56. szabad napjait, És a helyükre küldeni, Az Önök hamis papjait. Amit képviseltek, Az évtizedes ÁTOK Egyetlen fegyverünk maradt: FÜTYÜLNI reátok! Mosonyi György
Visszamenni... Utólag mindig pontosan tudtam, mit kellett volna tenni. Hiába! A startkőhöz, újra, nem tudtam időben visszamenni! Mosonyi György
Visszatért a Nap Mikor elült a szélvihar, A Déli-sark jegén, Kis, világos csíkocska égett, A táj komor felhő-egén. Százméteres jég odalenn, Fagy szikrázik felette. De lám, Napocska sugarára, Fagy, szél, jég, mind elfeledve. A boldogság tengere árad, Kőszikla szívről leszakad. Napocska itt van és szeret, -Nem lehet nálam boldogabb. A múlt minden szorongása, Rossz alvás, migrén, - vége már. Napocska itt. Újra szívemre Száll tőle a reménysugár. Napocska drága, fényszemű, Hangod mennyei zene. Ha jössz, ha reád gondolok, Szívem csordultig van tele. Édent teremtesz, merre jársz, Oldasz szívemen zord jeget. Nevess, ez reménysugár, Hogy már mindig is szeretsz. Mosonyi Görgy
Vitáznék Csaknem 40 percig hallgattam. Egyetértve. Nézni, hallgatni, most is megérte. De nem látok expanziót Észak-keletről, És, csupán azért szólok most erről. Talán Keletről jöttünk és, Ha Kelet zenél, Amikor Keletről fúj a szél, Gyakran hord szép mesét. Persze, hordott nagy tragédiákat; Verte, verte szegény kis hazánkat. Okozott szörnyű, szörnyű szenvedést, Elnyomást, '48., '56. galád leverést. Persze, hogy Nyugatra tartunk! De azt is döntsék el, Ki rúgott nagyobbat rajtunk?! Nem az USA telepít új rakéta bázist?! Radart és a közelben találhatunk máris, Működőt! Európa, ebben sem szűkölködő! Ha Óceánon túl, Bush elnök, riadót fúj?! Moszkva és Varsó között nincs is Óceán! Egyenlő lenne talán, Ha Orosz-rakéta települ, Az USA területén belül!? Közben a Világ arra vár, Hogy az USA leszereljen, Irakból, Afganisztánból is kimenjen; És ne következzen...Irán!!! Mosonyi György
A víz Hullámra, hullám, csobbanás. Milliárd szív és dobbanás. Erő feszül és elomol, A vízcseppeken, habokon. Kő kopik, csillog fényesen. Madárka lép rajt' kényesen. Erő és lágyság. Ez a víz. Ütés. És álmot látó szív. Föveny. Mocsár és sár, iszap. - Arany kévéket hint a nap. Vihar. Hullámhegy. Rút halál. A kékben, hószín vitorla vár. Feszül a háló gazdagon, S halak úsznak el szabadon. Száz méteren, délsarki jég. Gejzír, gyógyforrás, szinte ég. Pálma és fű, a víztől él. Víz nélkül, halott a gyökér. Folyó ezüst. Lágy remegés. Árvíz. Halál és temetés. Motorok zúgnak. Cápa száj. Piros koráll és lányka báj. Élet-elem a Föld ölén. Élet terem, omló kövén. Robaj. Morgás és zuhanás. Élet. Csendes, szép elmúlás. Virágos, drága kis patak. Lenyűgöző, nagy zuhatag. Könnyben Anya, s virág szemek. Messze zúgó, nagy tengerek. A víz, a víz, - ez ősi elem. Romantika. És szerelem. Erő és lágyság. Ez a víz. Itt kelt az élet, s ide hív. A végén az ember elmereng: Fogadjatok be tengerek! Mosonyi György
A víziló A víziló, a víziló, az szép és nemes állat. A víziló, a víziló, anyakönyvvezető elé állhat! A víziló, hogy csodaszép, az nem csak vízió! Ó! A víziló, a víziló, szépségversenyre, csak Ő való! Ó! A víziló, a víziló, az kecsesen kel minden reggel ötkor! A víziló, a víziló, a fogsora, az valóságos gyöngysor! A víziló, a víziló, ezerszer bevallja, hogy imáááád! A víziló, a víziló, szépség és okosság ideáááál! A víziló, a víziló, tekintéjét féltékenyen őrzi. - Hogyan Te? Hogy az ilyen strófán megsértődik!? Mert az is nagyon régi nóta, hogy sértődékeny, már ősidők óta! Mióta azt a kis fülébe tették, hogy az első helyre a kócsagot nevezték! Pedig a víziló, babusgatni, csakis Ő való! Ó! Bár az ügy néha kicsit nehézkes, mert babusgatni egy kissé nehéz lesz! Mert a víziló, a pompás víziló, csak a jó nagy vizekbe való! Ó! Mert ilyen nagy állat a víziló! ÓÓÓÓ! Mosonyi György
VÍZIÓ a lápon Gyűljetek! Gyűljetek! Országok! Emberek! Erkölcs, tisztesség? Csak szén és vastelep! Tóduljatok! Tóduljatok! Bolsi lovagok! Jöhetnek hazugok, Terrort alkalmazók! Rendőrroham! Számtalan azonosítás? Nem lehet! Jajveszékelnek Anyák, Öregek, Gyerekek! Gumilövedék záporoz! Lópata csattog, feldobog! Rendőrök, kik tegnap, Még tüntettek, Mára már, embert Rúghatnak, üthetnek?! Vízágyú! Könnygáz égeti szemedet! Ne ünnepeljetek! Ne ünnepeljetek! Átkos-utódok bűne ez! Unió? Kérdéseket szegez, Azután minden elsimul, Feledés homályába hull! Csak a pénz! Csak a pénz Kell neki! Gyurcsány. Több példányban Petrétei! Hazudhat tovább, A hazug sereg! Nem kell az erkölcs! Ez, csak szén és vastelep! A haszonelvűség hajtja; Virulhat a bolsi-fajta! Gyűljetek Országok, Emberek! Ez, csupán szén és vastelep! Csak menjen, menjen a hajó! Kell a sarc! A nyomor-adó! Ha itthon el nem számoltak, Ott, hogy-hogy elbájoltak?! A Nép, hiába mennydörög, A beteg, életért könyörög4 Vasút elvágva, Szegény elzárva! Fúj a szél... Mindenki mástól fél! Jövőnk átnyúl a mán is. Régi - új rakétabázis! A NATO, Afganisztánig ér! Földrajz-tudásunk ennyit ér??? Az őrültség gyógyíthatatlan?! A keresztes had Mekkába tart?! Győzelem? Amerikával? Új EU rakéták, Kubában? Nyugodjatok meg emberek! Az EU, csak szén és vastelep! Mosonyi György
VÍZIÓ - 2004. december 5. - Fenyvesek zúgnak. Itt a vég! Nem menekül semmiképp! Pokolra megy, ki NEMmel felelt! A történelem NEM felejt! Nem voltál magyar. Szól a BÍRÓ. Azután csend jő; csak hull a hó. Mosonyi György
Vörös Csepel! A Vörös Csepelt, a Váci utat, a vidéket, az országot tönkre tettétek! Egykor épült az ország, ma már temetkezünk. Terror van, hazugság, csak tönkre mehetünk! Nem csak évek óta, a jövőben is úgy beszélnek rólatok, mint összezáró, hazug harácsolók. Elpazaroltátok a jövőnket, feléltétek a búzamezőket! Nincs ipar, mezőgazdaság, kotkodács! Repül a BTK-tojás! Ha senki se fog dobálni, évtizedeket kell várni egy tisztességes, biztos országra, újjáépítésre, hogy legyen cél! Benneteket vigyen el a forgószél! Tengereken túlra, Mi kezdhessünk újra Magyarországon, munkában nyírek, akácok, tölgyek, fenyők alatt, hogy újra él az ország, hogy előre halad! Hogy zokogjatok, ha van még lelketek. Vörös Csepe! Váci út! Feleljetek! Vidéki Magyarok! Ne felejtsetek! Mikor a temetők bólogatnak csöndben, akkor a világ is meglátja, rádöbben. Látja a hazug harácsolókat, ők vezették csődbe egykor a Magyarokat. Ráfogták a világválságra! A Gyurcsány, és csapata szörnyű álsága! Mosonyi György
Vöröskereszt Nem viselek semmiféle jelvényt. Szívem tele, de hajtókám szabad. Egyet mégis büszkén tűzök fel, Szememben úgy fénylik, mint a Nap. Fehér alapon, kis vörös kereszt. Szívem fölé, véradásért került. Segítettem ismeretlen embert, Ereibe, az én vérem vegyült. Érzem, többet alig adhatnék, Bár nekem van és maradt is elég. De néki ez, most az élet forrása, Szemében, már az élet tüze ég. Harc az élet, küzdelem a létért. Annyi benne akadály, csapás. Mégis, segítsd embertársadat. Szép tett, nagy segítség, ez a véradás. Ember dolga, a küzdés maga. Biztos, hogy lesz mindig küzdelem. Bárhogy javuljon az ember sorsa, Nem jön tálcán anyag, élelem. De élni kell, s az életet segítsd. Ha kell, hát add a véredet! Hitet teszel így, az ember mellett, Így segítsél embert, életet. Ezért hordom hát büszkén ez érmét Fehér alapon, kis vörös kereszt. Fénylik hajtókámon, csordultig a szívem, -Vérem, már sok-sok szívben csörgedez. Mosonyi György
A Vöröskő alján... Hiába nézel rám sötéten, Vöröskő óriás sziklája! A földjét szerető ember örömét, Izzadva is mindig megtalálja! Mosonyi György
WANTED !!! Aki hazudik évek óta, aki a becsületet bemocskolta. Akinek haverjai dutyiban, mert közpénzt szerztek mutyiban. Aki behozta a parlagiasságot, aki naponta zúzza a Magyarságot, aki csődbe vitte az országot, aki megbéklyózza az ifjúságot, aki tönkretette az egészséget, s már seregnyi az elvesztett élet. koldus élet jár a szegényeknek. Nem védi meg a családokat, a "büszkeség" az utcán mutogat. '56. ünneplőt botoztak, Turul madárvédő - vonulót motoztat. Aki árvává teszi a gyereket, aki kitalálta a kormánynegyedet. Aki a népszolgát "összezárta", csak látogatóba megy a zárkába. Akinek neve gyűlölet, átok, nem takarodott, őt elfogjátok!!! Helyezzétek Pápa főterére, Aki kíváncsi rá, jobban megnézze, és "tiszteletét" jobban lerója, ha még nem fizette be adóba'. Ő hozott 100 bűnt az Országra, a Nemzetre, a Magyarságra! Gumigyár a Mátrában a Dunán, Jó környezet álom marad csupán. Zsebben kilódul tőlünk a haszon, sajnálkoznak süllyedő Magyaron. Árvizek a házainkban zúgnak, a motozók a táskánkban túrnak. Állás-halmozók számla nélkül kapnak, nyomor maradhat a Magyarnak. Elfogni! Elfogni! Kiállítani! Bezárt kórházba szállítani! Bezárt iskolában tanítani! Felszedett síneken zötyögtetni! Szájába jólétet csöpögtetni!!! Munkanélküli hadseregbe tenni, Közmunkás söprögetővé venni. Kirúgott ápolóval gyógyíttatni, utcára tettek értékeljetek, mire és kiknek kellene Nektek!? Vigyétek! Vigyétek! Legyen a Tiétek! Kísérjétek el, terrorlegények!!! Tömjetek meg vele nagy kórházi széfet! Megőrizzétek! Legyen a tiétek!!! Ütöttétek a védtelen Népet! Hálából ezt adjuk néktek! Összezártatok, mint a maffiózók, de Népet, törvényt nem szolgáltatok! Vigyétek! Együtt kapáljatok! Ott nem kell esküt tenni a Népre. Vágjátok a gazt! De a krumplit ne érje!!! Ez körözés is, meg licitálás, sajnos nics reá jótállás!!! Mosonyi György