Mosonyi György versei





Záptojás



		  	

Vak tyúk is talál szemet,

Csak én nem írok verseket.

Kotkodács!

Minden napra egy tojás!



Írok, de nem számít versnek,

Pihés csibék, ki, sohse kelnek.

Kotkodács!

Ez bizony, csak záptojás!



Kétszáz ment a Kiadónak,

- Egy se találtatott jónak.

Ki a vaktyúk?

Én? vagy Ő? tyúkszem fazékban fő.



Nem nyüzsögnek körülöttem,

Kikelt, pihés kiscsibék.

A szeméten,

Záptojásként lapulnak a versikék.



De, ha egyszer e tyúkanyó,

Csak produkál pipi-húst,

Kiscsibéi,

Mint az ocsút, bekapnák a Kritikust!





Mosonyi György




Zenél a vers Zenél a vers a szó. Szívverésként lüktet a rím. Az enyém, verdesve szálldos, Gondolatim csapongó szárnyain. Mosonyi György
Zeppelin Azt mondta az Édes - kedvesem: Evéskor, sok levegőt eszem. Az meg felhajt, mint a Zeppelint, Karom, már, a hegytetőről int. Isten hozzád, Édes - kedvesem! Még sokkal több levegőt eszem! Az meg, felhajt, mint a Zeppelint, Karom, már a hegytetőről int. Így válaszolt Édes - kedves nőm: "Nem kapsz tőlem többé levegőt. Nem hajtasz fel, mint a Zeppelin, Nem a tiéd, az én karom int!" Amiket mond, - én nem hagyhatom. Az én igazamat hajttatom. Ő, meg nyomja belőlem a hőt, Kiszorítja a felhajtó - erőt. A győztes, csak ő lehet megint, Rongyládába küld egy Zeppelint. Mosonyi György
Zongora Zongora, félhomály, méla őszi dal. Felejtés helyett, csak újra felkavar. Hiába szeretnék, nem tudok feledni. Csak szeretni Téged, örökké szeretni. Mosonyi György
Zöld harkály Újra itt vagy Kis zöld madár! Férgek ördöge. Zöld harkály! Csengő hangod Kedves zene, Mintha kis erdő Zengene. Fák pusztulnak, De Te itt vagy! Hűséges vagy, Ki el nem hagy. - De lehet, hogy Felmérted: Volt-, van- és Lesz is féreg! Mosonyi György
Zöldek a Zengőn... Zengjen a Zengő - ének! Köszönet Zöldek Tinéktek! Magyarország nem eladó, Sújt minket száz sarc és adó, De nem adunk mindent, mindenáron, A természet a legfőbb a világon! Nem adjuk a felhőt, a földet! Nem adjuk az életünket! Nem adjuk a fákat, a zöldet! Ti ezt kiharcoltátok, Büszkék vagyunk Zöldek Tirátok! Megmutattátok hogy lehet harcolni És azt, hogyan kell tenni, akarni. Hidegben, szélben, vak-sötét éjben Harcoltatok a Szent hegy-élen. - E percben érdemes magyarnak lenni! Így kell küzdeni, így kell tenni! Lehet a győzelem nem végleges, Az ármány, becsapott már népeket! Egy fejjel kevesebb lett a hétfejű! Az eredmény, a harc, mégis nagyszerű! Ha a népek így összefognak, Részei lehetünk szebb napoknak. Zengjen a Zengő - Hálaének! Köszönet Hősi Zöldek Tinéktek! A példa itt ragyog Véreim! Békét a Zengő bércein! Mosonyi György
A zsarnokság ellen Hiába lenne jó a béke, hiába lenne jó a jóság, Mindent torzít az átkos múlt, a hazug, álszent, szörnyű valóság. Sohase egy, Ábel és Káin. Sohase egy, hazug és Igaz. Nem elég, ha taposnak rajtunk, és csak az Égben jöhet a Vigasz. Tanult sokat, Isten is óvta. Fennmaradt. Ha nem élhet jól, nem csak az elnyomó, Ő is tehet róla! Nincs dupla agy a gazdagok fejében. Szegény is okos lehet Földön, Égen. Miért ne csinálna emberibb világot!? Kisebbre venni szegény-gazdag árkot. Tiszta "harcban", többségi szavazattal, - az ellenfél bármit is tegyen. - Hitünkért! A tiszta életért! Lelkünk is, Földünk is tisztább legyen! A koalíciót nem akarjuk! Annak senki résztvevőjét! A hazugokat visszatartjuk! Ne rontsák Népünk levegőjét! Hazudtak eleget, szörnyű helyzetbe hozták az országot. Meg kell tisztítanunk tőlük, kivívni a nagyobb szabadságot! De nem mehetünk el az ígéret - spirálba, bele kell vágni a Tisztesség irányba! Ha ígérgetünk mi is, lecsapnak Ránk orvul, minden jószándékunk visszájára fordul. Mert szörnyű a helyzet. Valódi pokol! Az ígérgető százszor is meglakol. Jöhetnek is bajok, mit senki se lát, a mérsékelt, a tett nyújthat itt jobb Hazát!!! Ahogyan lehet, az embert kímélni, ígéret előtt, mindent jól felmérni. Csak a tisztaság, amit Mi adhatunk, nem kell ámítani! Mi nem ámíthatunk! A tiszta lobogás a becsület szavunk ÓRIÁS ÉRTÉK! Ez az, mit adhatunk!!! Hiába lenne jó a béke, hiába lenne jó a jóság, mindent torzít az átkos múlt, a hazug, álszent, szörnyű valóság!!! Mosonyi György
Zsebből-zsebbe Akinek jó a zsebből-zsebbe, Minden nap lesújt a szegényekre. Állnak már a paloták. Emelték; zsebből-zsebbe - atyák! Akik az adót kikerülik, Sajátjukat zabrálják, gyűjtik. Elszámoltatás helyett új adó? A fekete-gazdaságnak, újra jó! Gazdagodhat egyre tovább, Ki mással fizetteti meg adóját. Ki folyton fizet, az a szegény. Él; vegetál a lét peremén. Reform kell! Megszorítások; Mert adósok, annyian mások! Így megyen ez hosszú évek óta, Gazdagodhat, nem-fizetett adóval. Nagy adósság: pazarlás. Nem fizetnek. A szegénytől újat, régit is beszednek. Nem egyenértékű, itt se a csere. A kormány, él vele. Hazudhat is. Ez is tanulság. De itt is átlátható a hazugság. Mit lát a számlából? Ki adta, melyik számlagyárból! Üres a zsebünk. A hócipőnk tele! Rendszeres ellenőrzés kellene! Mindenki könnyen ellenőrizhetők, Ha jó helyen ül a tökfödő! Itt jő, mit sokunk olvasni akar! Fejtől büdösödik a hal! A tanács, nagyon is Földi: A gyapjast nyírni is lehet, nemcsak ölni! Sokan várnak választ elkeseredve; Őrült, rohamát miért a Kórházaknál kezdte? Igaz. Várhattuk ezt a rohamot, Hiszen, hazugként, már bemutatkozott. Kiben ez a téma költői testet öltött, Megtalálja a címén: idős Mosonyi Györgyöt! A FIDESZ-t le se tagadom, Bár minden nézetét, be se fogadom. Mégis, a FIDESZ, Önhöz képest: FOGALOM!!! Mosonyi György
Zsidózunk?! Miért kell mindent Az Ellenzékre kenni?! Ocsmány csapkodással, "Napirendre venni"? Sajnos, Hazánkban Van ilyen hangulat; Mondják szegény körben, Meg MSZP urak! Olykor haraggal, Be-, bemondogatják. Senki se veszi át A szegény napi gondját. Nagy vagyonok kélnek, Egy-egy mohó kézben; Államtól, vagy honnan? - Zajlik a szegényben. Nem ez a jellemző, De a felelősség! Hogy bánt el a Néppel, Miniszter, rendőrség! Jogos a nagy vagyon? Jogos a vastag pénz? Állástalan szegény, Milyen jövőbe néz?! Élni és élni - hagyni! Bármi volt a múltban! Hajdan, egy gazdag Zsidótól tanultam. "Én, beletörődtem." Mondja egy agg sírva; De mi lesz gyerekemnek, Unokámnak írva?! Fekete gazdaság. Minimálbér = gazdag! A becsületesebbje, Támogatást nem kap! Gyurcsány! Szegény gyurcsány! Mi lehet tevéled?! Miért nem úgy kezdted, hogy - Élni hagyd a Népet?! Miért a hazugság?! Miért a sok durva jelző?! Minden mást, igaznak teremt A Teremtő. Nem mást bemártani! Arcizmot rángatni! Ha sokszázezer adós? Ne szegény fizessen! De minden adósságot, Az Állam beszedjen! Ezt várták volna el Az emberek, De utcára küldtek, Százakat, ezreket! Megélhetést Kellett volna adni! Nem a "zsidókérdést" Odacsapni! Hogy Nemzeti Ünnepen, Ne féljenek az emberek! Ne lesse Őket, Közpénzen, hadsereg! Mosonyi György